Radnóti Miklós: Hazafelé
Radnóti Miklós: Hazafelé<o></o>
Enyhe lejtő és sziszegő hó
visz tova s pattog a
megrakott fákon az ág.<o></o>
Két hófaru őz fut a zajtól
s leveri a teli
fákról a bő takarót<o></o>
s a hó kezd mindenhol a hóra
zuhanni és Fanni
kicsit ijedten néz rám.<o></o>
Hull az alkony, siklik a hóléc,
vonuló nyoma jó
jeleket hagy az úton<o></o>
s a táj kemény arcára puha
sötét száll s körénk áll
az álmos erdő lassan.<o></o>
Tűnik a nappal, útja villan,
lusta folt fönt a hold
s tömötten néz a fán át,<o></o>
ritkul az erdő, a fekete
feketébb és enyhébb
lilaszín lesz a fehér.<o></o>
Tündér vasárnap tűnik el most
s a városnak sáros
útja síró szakadás,<o></o>
vállakra kerülnek a lécek
s ime már, mint a sár
a hétfő úgy ragad ránk.<o></o>
Radnóti Miklós: Hazafelé<o></o>
Enyhe lejtő és sziszegő hó
visz tova s pattog a
megrakott fákon az ág.<o></o>
Két hófaru őz fut a zajtól
s leveri a teli
fákról a bő takarót<o></o>
s a hó kezd mindenhol a hóra
zuhanni és Fanni
kicsit ijedten néz rám.<o></o>
Hull az alkony, siklik a hóléc,
vonuló nyoma jó
jeleket hagy az úton<o></o>
s a táj kemény arcára puha
sötét száll s körénk áll
az álmos erdő lassan.<o></o>
Tűnik a nappal, útja villan,
lusta folt fönt a hold
s tömötten néz a fán át,<o></o>
ritkul az erdő, a fekete
feketébb és enyhébb
lilaszín lesz a fehér.<o></o>
Tündér vasárnap tűnik el most
s a városnak sáros
útja síró szakadás,<o></o>
vállakra kerülnek a lécek
s ime már, mint a sár
a hétfő úgy ragad ránk.<o></o>