Didgeridoo kedvelők és dorombolók topikja

HaroldKing

Őstag
Ezüst támogató
Na sziasztok meg minden, gondolom még nem ismertek engem de sebaj, mert én se ismerem magamat. Mondjuk ezt eddig is sejtettem, de épp az iménti percekben jelentős bizonyítékát is kaptam nekije, tudniillik soha az életben még nem próbálkoztam meg zenével. Illetve pár hete vettem egy szintetizátort, olcsót, használtat de még működik. (illetve elkezdett működni miután szétszedtem, kitakarítottam, visszaforrasztottam amit kellett meg ilyenek...). Jó meg minden, de hiába mondják hogy a billentyűs hangszerek a legkönnyebbek, mit mondjak... Szóval, szerintem azért ahhoz is kell ám tehetség, na.
Ellenben ott tartottam hogy az iménti percekben mit tettem... Vettem egy didgeridoo nevű hangszert az ebay-en. Ezt:

http://www.ebay.com/itm/322463500001

Elméletileg ez egy ősi ausztrál hangszer, úgy értem ott találták ki. A dolog úgy történt velem hogy angolul tanulok, gyakorlásképp fordítgatok mindenfélét, épp egy kisregény közepén járok, s látom az angol szövegben hogy didgeridoo. Mondom mi a franc ez... rákeresek az elektronikus szótáromban, egy találat sincs. Keresés online a gúgli-ban, na onnan már megtudtam mi ez. Meghallgattam pár számot a youtube-on amit e hangszerrel játszanak, és azonnal beleszerettem! Főleg, mert hiába hogy teljesen más az alakja mint a Magyarországon ismert „doromb” nevű hangszernek, de rém hasonlóan szól! A dorombzenét pedig mindig imádtam!

Nem is bírtam ki, és csináltam azonnal magamnak egy primitív didgeridoo-t. Tudniillik itt ahol lakom van egy már kidobásra ítélt porszívó, meg egy másik amit használok ugyan, de nem használom a műanyag hosszabbító csövét, mert arra nincs szükségem. Szóval ezek csöveit összedugtam, s kipróbáltam. Még szól is egész jópofán csak halkan. Mindenesetre megnéztem pár jutub videót, meg is értettem belőle pár jópofa trükköt hogy mi meg hogy van a játéknál, ezzel a porszívócsőből fabrikált kreálmányommal kipróbáltam e trükköket, s nekem úgy tűnik, cseppet se vagyok tehetségtelen! Desőt, a lényeg nem is ez hanem hogy messze jobban ÉLVEZTEM, mint a szintetizátorozást. Na ekkor estem neki az ebay-nek, s vettem egy „igazi” didgeridoo-t.

És mert bevallom kezdek besokallni a politikai topikokkal, nyitottam inkább itt egyet e hangszernek, meg akkor már legyen benne a doromb is, mert nagyon hasonló a hangzásviláguk tényleg. Hátha érdekel valakit. Elméletileg a cuccos április 13 előtt meg kell érkezzék hozzám.

Szóval várom a véleményeket, esetleges tapasztalatokat is ha valaki már próbálkozott ilyesmivel, meg minden.
 

HaroldKing

Őstag
Ezüst támogató
Hűű, én félnék, hogy behorpadna a homlokom... inkább ezt használom a Kontakt alatt..
Jópofa, köszi! A vége felé ugyan nem, de az elején amit játszott, tényleg egész didgeridoo-szerű volt. Na de az én célom épp nem az most hogy zenét szerezzek elektronikusan. Programozok én amúgyis eleget mindenfélét... Igazából ha nagyon akarom, képes lennék én magam is (egyedül) megírni valamiféle zeneszerkesztő programot, amit akár bővíteni is lehet mindenféle zenei effektekkel. Némi kísérletezés után lehetne találni didgeridoo-szerűeket is hozzá biztos.

Hanem az azért egészen más érzés, ha az ember maga játszik egy hangszeren. Ezzel nem akarom lekicsinyelni az elektronikus zeneszerzést, félre ne érts, jó dolog az, csak épp nem ugyanaz. Valami nagyon jó és még sosem tapasztalt érzés volt amikor ott ökörködtem a porszívócsövekből összetákolt didgeridómmal. Mintha visszatért volna a gyermekkorom! Na emiatt várom a megrendelt hangszert.

Kissé ez olyasmi mint ha játékprogrammal játszanék vagy a valóságban. Utóbbihoz ugye izommozgás is kell. Itt is, ha igazi hangszeren játszom, mozgatni kell nekem magamnak a torkomat, hangszálaimat, ajkaimat, nyelvemet, mindent, érzem hogy jön ki a levegő a tüdőmből... Nem az ujjaimat használom mint a zeneszerkesztő programnál, meg nem az „okosságomat” hanem inkább az ösztöneimet. Vagy legalábbis, zeneszoftver esetén másféle ösztönök kellenek mint a hangszeres játékhoz. Ez tehát másfajta szórakozás, emiatt kikapcsolódást jelent nekem.
 

TmintTibi

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Lehet egyszer én is veszek egyet :) több videót néztem hallgattam régebben is ezt a hangszert.A hangrezgése kikapcsol,spirituálisan emeli a lelket,ezért is használják,használták az ausztrál bennszülöttek főleg.De manapság sok spirituális beállítottságú zenész és más emberek is szivesen használják.Akár csak a táltos dobot,az is nagyon jó,főleg a gyökércsakrára van jó hatással.De a zenei hangok is tisztítják átrezgetik a csakrákat,mivel minden fő csakrához amiből 7 van mindenkinek ...egy egy zenei hang tartozik.Szintijeim nekem is vannak,és dob cuccom is,meg tangoharmonika.Már gyerek korom óta zenei beállítottságú vagyok,ezért a hangszer szeretet.Majd várom a véleményedet,és tapasztalataidat,tutira felemelő lesz lelkileg ha használod a didgeridoo-t :)
 

HaroldKing

Őstag
Ezüst támogató
Lehet egyszer én is veszek egyet :) több videót néztem hallgattam régebben is ezt a hangszert.A hangrezgése kikapcsol,spirituálisan emeli a lelket,ezért is használják,használták az ausztrál bennszülöttek főleg.De manapság sok spirituális beállítottságú zenész és más emberek is szivesen használják.Akár csak a táltos dobot,az is nagyon jó,főleg a gyökércsakrára van jó hatással.De a zenei hangok is tisztítják átrezgetik a csakrákat,mivel minden fő csakrához amiből 7 van mindenkinek ...egy egy zenei hang tartozik.Szintijeim nekem is vannak,és dob cuccom is,meg tangoharmonika.Már gyerek korom óta zenei beállítottságú vagyok,ezért a hangszer szeretet.Majd várom a véleményedet,és tapasztalataidat,tutira felemelő lesz lelkileg ha használod a didgeridoo-t :)
Hát nézd, én a csakrákhoz nem értek, igazából nem is hiszek bennük mert ateista vagyok, egyet azonban aláírok: ott a „napfonat” tájékán biztos van valami (persze, naná, a napfonat maga hehehe...) és annak igenis van jó hatása ha koncentrálok arra a helyre! Szóval bár én alapvetően nem vagyok spirituális beállítottságú, de a meditációnak meg az ezekhez kapcsolatos dolgoknak biztos van valami agybiológiai hatásda, jótékony természetesen.

Amúgy, annak ellenére hogy ateistaféleség vagyok, azt hiszem alapvetően mégis van valami rokon vonás köztem és a hívők közt, mert hiába kételkedem a legtöbb „természetfeletti” dologban, de alapvetően idealista beállítottságú vagyok mégiscsak (mint minden író...), szóval, ha istenekben nem is hiszek de bizonyos erkölcsi elvekben és ESZMÉKBEN, azokban igen. De nem konkrétan ebben vagy abban a vallásban. Bocs de a vallások nagyon lejáratták magukat a szememben, főleg az egyházaknak „hála”.

Én még abban is meg vagyok győződve hogy valamiféle előnye kell legyen az „erényes”, tisztességes életnek, a jóra törekvésnek tehát, még akkor is ha nyilvánvalóan előnytelennek látszik ez az életünkben. Nem tudom miféle előny lehet ez, de ez olyasmi amit nem tudok megmagyarázni materialista elveim alapján, ám érzem. Mondhatni meggyőződéssel hiszek benne. Amúgy az összes vallások közül épp a buddhizmus bizonyos ágai a legszimpatikusabbak a számomra (ismerem jól valamennyit...), bár tételesen azokban se hiszek.

Megjegyzem amúgy, nem tartom teljesen lehetetlennek a lélekvándorlást. Nem azt mondom hogy hiszek benne, sokkal inkább nem hiszek benne. Sőt, alig-alig tartom lehetségesnek. Teljesen lehetetlennek azonban nem merném állítani, tudniillik régen teljesen annak tartottam, de aztán a saját szórakozásomra kidolgoztam egy vallást (a regényeim keretéül) és önmagam legnagyobb meglepetésére sikerült olyanná megkonstruálnom hogy nem került ellentétbe semmiféle természettörvénnyel, még az evolúcióval se (amiben feltétlenül hiszek!), ENNEK ELLENÉRE ama vallásban lehetséges a lélekvándorlás! Nos, ezek után nem merném lehetetlennek mondani. Nem biztos persze hogy igaz, ismétlem.

De sok más olyan élményem is volt, amiket épp meg tudok magyarázni materialista szempontból, igen, okvetlenül, de összességében véve azért ébresztettek bennem némi kételyt, hogy a színtiszta ateizmus álláspontja tartható-e.

Alapvetően azonban mégis ateistának mondom magamat, mert abban a rengeteg zagyvaságban amit a „történelmi” vallások hirdetnek, cseppet se hiszek, a kereszténységben aztán végképp nem, emellett a szekularizáció híve vagyok és ellenszenves számomra eképp az egyházak nyomulása.

A didgeridoo-ra visszatérve: igen, tegnap amikor játszottam rajta, még csak a magam barkácsolta vacaksággal, már akkor is remek hangulatba kerültem. Mély meggyőződésem hogy nagy hasznomra lesz, pláne mert fiatal koromban kiderült, hogy engem gyakorlatilag lehetetlen hipnotizálni. Én ellenben nagyon könnyen el tudom érni hogy afféle félhipnotikus transzba kerüljek, ilyenkor nem érzek fáradságot, fájdalmat is alig... ennek egyszer nagy hasznát vettem amikor gombaszedés közben kifordult a jobb térdem, hát visszarúgtam aztán olyan lábbal hazagyalogoltam vagy 10 kilométeres messzeségből hegyen-völgyön át...
 

TmintTibi

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Hát nézd, én a csakrákhoz nem értek, igazából nem is hiszek bennük mert ateista vagyok, egyet azonban aláírok: ott a „napfonat” tájékán biztos van valami (persze, naná, a napfonat maga hehehe...) és annak igenis van jó hatása ha koncentrálok arra a helyre! Szóval bár én alapvetően nem vagyok spirituális beállítottságú, de a meditációnak meg az ezekhez kapcsolatos dolgoknak biztos van valami agybiológiai hatásda, jótékony természetesen.

Amúgy, annak ellenére hogy ateistaféleség vagyok, azt hiszem alapvetően mégis van valami rokon vonás köztem és a hívők közt, mert hiába kételkedem a legtöbb „természetfeletti” dologban, de alapvetően idealista beállítottságú vagyok mégiscsak (mint minden író...), szóval, ha istenekben nem is hiszek de bizonyos erkölcsi elvekben és ESZMÉKBEN, azokban igen. De nem konkrétan ebben vagy abban a vallásban. Bocs de a vallások nagyon lejáratták magukat a szememben, főleg az egyházaknak „hála”.

Én még abban is meg vagyok győződve hogy valamiféle előnye kell legyen az „erényes”, tisztességes életnek, a jóra törekvésnek tehát, még akkor is ha nyilvánvalóan előnytelennek látszik ez az életünkben. Nem tudom miféle előny lehet ez, de ez olyasmi amit nem tudok megmagyarázni materialista elveim alapján, ám érzem. Mondhatni meggyőződéssel hiszek benne. Amúgy az összes vallások közül épp a buddhizmus bizonyos ágai a legszimpatikusabbak a számomra (ismerem jól valamennyit...), bár tételesen azokban se hiszek.

Megjegyzem amúgy, nem tartom teljesen lehetetlennek a lélekvándorlást. Nem azt mondom hogy hiszek benne, sokkal inkább nem hiszek benne. Sőt, alig-alig tartom lehetségesnek. Teljesen lehetetlennek azonban nem merném állítani, tudniillik régen teljesen annak tartottam, de aztán a saját szórakozásomra kidolgoztam egy vallást (a regényeim keretéül) és önmagam legnagyobb meglepetésére sikerült olyanná megkonstruálnom hogy nem került ellentétbe semmiféle természettörvénnyel, még az evolúcióval se (amiben feltétlenül hiszek!), ENNEK ELLENÉRE ama vallásban lehetséges a lélekvándorlás! Nos, ezek után nem merném lehetetlennek mondani. Nem biztos persze hogy igaz, ismétlem.

De sok más olyan élményem is volt, amiket épp meg tudok magyarázni materialista szempontból, igen, okvetlenül, de összességében véve azért ébresztettek bennem némi kételyt, hogy a színtiszta ateizmus álláspontja tartható-e.

Alapvetően azonban mégis ateistának mondom magamat, mert abban a rengeteg zagyvaságban amit a „történelmi” vallások hirdetnek, cseppet se hiszek, a kereszténységben aztán végképp nem, emellett a szekularizáció híve vagyok és ellenszenves számomra eképp az egyházak nyomulása.

A didgeridoo-ra visszatérve: igen, tegnap amikor játszottam rajta, még csak a magam barkácsolta vacaksággal, már akkor is remek hangulatba kerültem. Mély meggyőződésem hogy nagy hasznomra lesz, pláne mert fiatal koromban kiderült, hogy engem gyakorlatilag lehetetlen hipnotizálni. Én ellenben nagyon könnyen el tudom érni hogy afféle félhipnotikus transzba kerüljek, ilyenkor nem érzek fáradságot, fájdalmat is alig... ennek egyszer nagy hasznát vettem amikor gombaszedés közben kifordult a jobb térdem, hát visszarúgtam aztán olyan lábbal hazagyalogoltam vagy 10 kilométeres messzeségből hegyen-völgyön át...
Vallásos nem vagyok én sem :) egyházi szintű dolgok pláne nem érdekelnek, az biztos,hogy nagy hasznodra lesz a hangszer.A napfonat is csakra..a 3. csakrád,az akarat erő csakrája,ha oda koncentrálsz,bizsergést,és melegséget fogsz érezni.
Hasonló élményem nekem is volt..pár éve futni voltam,jó pár km-re otthontól lejtős terepen kifordult az egyik bokán,nagyon fájt,egy két percet eltöltöttem állva,és sántikálva megfogalmaztam,haza kell futnom,és sikerült a fájdalom központot kikapcsolnom,és óvatosan hazakocogtam,persze utána pihentettem a lában,de másnapra kutya baja sem volt.
Már "kereső vagy" amikor már az embert nem elégíti ki a materialista elmélet, elindul...és keresi az élet mélyebb lényegét...A buddhizmus nagyon jó mint irányvonal...persze mint javaslat...semmi több.
Majd még beszélgetünk.
 

HaroldKing

Őstag
Ezüst támogató
Még annyit, nekem az olyan zenék tetszenek leginkább, melyekben van egy jól kivehető, mély, dübörgő alapritmus, de nem dobbal megadva hanem valami zümmögő hangszerrel, szóval olyannal aminek iugenis van HANGSZÍNE, (a dobok sose vonzottak engem igazán...), s e ritmus fölött főleg magas hangokkal játszva vonul egy dallam, valami vontatott, szinte jajongó dallam... Ezt így nagyon szeretem. A középső hangok nem igazán érdekelnek.

Épp most írok amúgy egy regényt amiben az efféle dallamok központi szerepet játszanak. Én úgy vélem, ez olyasmi lehet mint a sáktizmusban: ugye, elvileg minden istennek van női párja, a „felesége”, ő a sákti, és ő uralja az istenségnek kijutó energiamennyiséget. Az isten dönt, de az energiát a sáktitól kapja, akinek eképp vétójoga van, amivel ugyan nem szokott élni, de elvileg megtehetné, s ha megmakacsolja magát, nincs Teremtés - mert nincs hozzá energia...

A zenében szerintem a mély hangú ritmus felel meg a „jang” oldalnak, s a vékony magas hangú dallam a „jin”-nek, azaz a sáktinak. A közbeeső középfrekvenciás hangok az „ember” színtere, annak jelképei, emiatt is nem érzem azokat spirituálisnak.

Na most, ezt amiatt mondtam el itt, mert eddig azt hittem, nem létezhet olyan hangszer, amin egyetlen ember ugyanazon időben képes játszani mély hangon is és magas hangokon is, pláne úgy hogy valamiféle hangszíne azért legyen a mély ritmusnak is, ne olyan legyen mint a dobok. Jó, elvileg a szintetizátorok képesek erre ha megtanuljuk a kétkezes játékot, de az tényleg nagyon sok tanulást igényel, s ami a fő: ott előre meg vannak határozva a billentyűkkel a hangok lépésközei. Úgy tűnik nekem azonban, a didgeridoo más, itt képes egy jó játékos egyszerre megadni a ritmust is a mély hangon, s hozzá a zümmögő magas dallamvonulatot.

Érdekes az is, tényleg mindenki azt mondja, iszonyú nehéz játszani vele... van egy ausztrál ismerősöm, a hölgy férje is szereti e hangszert, de a felesége azt mondja, ő EGYETLENEGY hangot se képes kicsikarni belőle! Sőpt egy youtube videón láttam, játszik a hölgy a hangszeren ott, odaszalad egy kisgyerek, kérdi magyarul, mi ez, az apja gyorsan elrángatja onnan, mondja hogy hangszer de nagyon nehéz játszani rajta... Nekem meg úgy tűnik, megy, s hozzá KÖNNYEDÉN! Most gondold el, magam barkácsoltam fél óra alatt egy primitív, de azért valamennyire használható darabot, s gxyakorlatilag minden előképzettség nélkül máris ment valamennyire rajta a játék. De mindenben így van velem, többnyire ami másoknak iszonyú nehéz, én röhögve megcsinálom... másrészt, a leghétköznapi dolgokban gyakran síkhülye kreténnek bizonyulok, ráadásul azok nemcsak ösztönösen nem mennek, de megtanulni is alig bírom őket vért izzadva hosszú idő alatt, sőt sokszor úgy se.

Hm, lehet hogy előző életemben ausztrál bennszülött voltam, aki didgeridoo-n játszott, hehehe...
 

HaroldKing

Őstag
Ezüst támogató
Igen, pont afféle bizsergést érzek a napfonatnál amiről szólsz! És kellemes. Nagyon.
Hm, az akarat csakrája? Mindenki kivétel nélkül aki eddig megismert engem, azt mondta, rém akaratos, öntörvényű és makacs fickó vagyok. És igazuk van, döbbenetes, hihetetlen élményeket tudnék erről sztorizni, már 6 éves koromnál fiatalabb korszakomból is. Ha valamit a fejembe veszek, nincs ami megállítson, kerül amibe kerül.
 

TmintTibi

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Még annyit, nekem az olyan zenék tetszenek leginkább, melyekben van egy jól kivehető, mély, dübörgő alapritmus, de nem dobbal megadva hanem valami zümmögő hangszerrel, szóval olyannal aminek iugenis van HANGSZÍNE, (a dobok sose vonzottak engem igazán...), s e ritmus fölött főleg magas hangokkal játszva vonul egy dallam, valami vontatott, szinte jajongó dallam... Ezt így nagyon szeretem. A középső hangok nem igazán érdekelnek.

Épp most írok amúgy egy regényt amiben az efféle dallamok központi szerepet játszanak. Én úgy vélem, ez olyasmi lehet mint a sáktizmusban: ugye, elvileg minden istennek van női párja, a „felesége”, ő a sákti, és ő uralja az istenségnek kijutó energiamennyiséget. Az isten dönt, de az energiát a sáktitól kapja, akinek eképp vétójoga van, amivel ugyan nem szokott élni, de elvileg megtehetné, s ha megmakacsolja magát, nincs Teremtés - mert nincs hozzá energia...

A zenében szerintem a mély hangú ritmus felel meg a „jang” oldalnak, s a vékony magas hangú dallam a „jin”-nek, azaz a sáktinak. A közbeeső középfrekvenciás hangok az „ember” színtere, annak jelképei, emiatt is nem érzem azokat spirituálisnak.

Na most, ezt amiatt mondtam el itt, mert eddig azt hittem, nem létezhet olyan hangszer, amin egyetlen ember ugyanazon időben képes játszani mély hangon is és magas hangokon is, pláne úgy hogy valamiféle hangszíne azért legyen a mély ritmusnak is, ne olyan legyen mint a dobok. Jó, elvileg a szintetizátorok képesek erre ha megtanuljuk a kétkezes játékot, de az tényleg nagyon sok tanulást igényel, s ami a fő: ott előre meg vannak határozva a billentyűkkel a hangok lépésközei. Úgy tűnik nekem azonban, a didgeridoo más, itt képes egy jó játékos egyszerre megadni a ritmust is a mély hangon, s hozzá a zümmögő magas dallamvonulatot.

Érdekes az is, tényleg mindenki azt mondja, iszonyú nehéz játszani vele... van egy ausztrál ismerősöm, a hölgy férje is szereti e hangszert, de a felesége azt mondja, ő EGYETLENEGY hangot se képes kicsikarni belőle! Sőpt egy youtube videón láttam, játszik a hölgy a hangszeren ott, odaszalad egy kisgyerek, kérdi magyarul, mi ez, az apja gyorsan elrángatja onnan, mondja hogy hangszer de nagyon nehéz játszani rajta... Nekem meg úgy tűnik, megy, s hozzá KÖNNYEDÉN! Most gondold el, magam barkácsoltam fél óra alatt egy primitív, de azért valamennyire használható darabot, s gxyakorlatilag minden előképzettség nélkül máris ment valamennyire rajta a játék. De mindenben így van velem, többnyire ami másoknak iszonyú nehéz, én röhögve megcsinálom... másrészt, a leghétköznapi dolgokban gyakran síkhülye kreténnek bizonyulok, ráadásul azok nemcsak ösztönösen nem mennek, de megtanulni is alig bírom őket vért izzadva hosszú idő alatt, sőt sokszor úgy se.

Hm, lehet hogy előző életemben ausztrál bennszülött voltam, aki didgeridoo-n játszott, hehehe...
:D Pont ezt akartam írni...hozott képesség...előző életedből...nézz meg pár videót 4-5 éves gyerekek,úgy játszanak zongorán dobon stb...mint más felnőtt 10 év intenzív zene iskolai képesítéssel,és ezek a kisgyerekek zsigerből olyan játékot tolnak,eszméletlen...semmi más magyarázata nem lehet,ezek hozott képességek...azért van érzéked pl ehhez és azért vonzódsz ehhez,mert már volt közöd hozzá :)
 

TmintTibi

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Igen, pont afféle bizsergést érzek a napfonatnál amiről szólsz! És kellemes. Nagyon.
Hm, az akarat csakrája? Mindenki kivétel nélkül aki eddig megismert engem, azt mondta, rém akaratos, öntörvényű és makacs fickó vagyok. És igazuk van, döbbenetes, hihetetlen élményeket tudnék erről sztorizni, már 6 éves koromnál fiatalabb korszakomból is. Ha valamit a fejembe veszek, nincs ami megállítson, kerül amibe kerül.
Kezdj el eggyel feljebb a 4. csakrára is koncentrálni,ez a szív csakra,finom energiákkal,nyugodtabb szeretettelibb emberré válsz :)
 

HaroldKing

Őstag
Ezüst támogató
Kezdj el eggyel feljebb a 4. csakrára is koncentrálni,ez a szív csakra,finom energiákkal,nyugodtabb szeretettelibb emberré válsz :)
Hát nem tudom. Szóval... Eh, ahogy magam ismerem ez is szófosóan hosszú post lesz, előbb hogy el ne feledjem, itt a link arra a yutubos didgeridoo számra, amit messze-messze a legislegjobbnak tartok az összes közt amit hallottam, holott 2 napja szinte mást se hallgatok egyfolytában:
A többi is tetszik, de ez valahogy annyira de annyira kimagaslik mind közül... A képek közben nem igazán érdekelnek bevallom. De a videót letöltöttem, lenyestem a hangsávját, s most már akármikor hallgathatom offline is. Ritka hogy egy zeneszám így hasson rám mint ez... Nagy zenebolond vagyok amúgy, de annyira hogy nálam szinte állandóan szól a zene még ha programozok akkor is, persze akkor más jellegűek. De az énekes zenéket nem nagyon szeretem... Na szóval, ez a zene e videón, ez... egyet sajnálok csak, hogy képeket mutogatnak közben, holott én PONTOSAN AZT szeretném látni a zene közben, MIKÉNT játszik a zenész e számnál! De azt nem látom. Na mindegy. A lényeg hogy amikor hallgatom, tényleg úgy érzem mintha egy szál lennék a Téridő szövetében ami ide-oda rezeg, de ez kifejezetten kellemes neki...

Tudod mi a röhejes? Kisgyerekkorom óta szórakoztam azzal, hogy üvegekbe levegőt fújkálok hogy a légoszlop bennük szóljon, és egyfolytában efféle hangzást igyekeztem előállítani, mint amit a didgeridoo tud, s pláne és leginkább ami e számban szól!

Na most amit a szívcsakráról írtál, régebben próbáltam de nem megy. Amúgy nem is csodálom. Tudod, ateizmus ide vagy oda, persze hogy én is gondolkodtam efféle dolgokon, különösen mert mély meggyőződésem, a Világ minden számottevőbb vallását jobban ismerem mint egy átlagos hívője annak a vallásnak, de még akár mint annak némelyik papja is. (persze nem a legképzettebb papokra gondolok, csak olyan „átlagos” papokra). Szóval ismerem azért a témakört ha nem is nagyon hiszek benne. Meg persze azért szakembernek se mondom magam, félre ne érts, én olyasmit akarok csak kifejezni hogy átlagemberhez képest ismerem jól. Szóval volt bennem kíváncsiság e téren is, na, és emiatt kísérletezgettem. A csakrákról mindig tudtam hogy állítólag valami energiaközpontok, de hogy konkrétan mik azt nemcsak én nem tudom, szerintem más se, mert soha nem olvastam még róluk egyértelmű magyarázatot. De mondom, kísérletezgettem... nem megy. Kivéve ezt a napfonatot.

Na most szerintem amiatt nem megy - feltételezem most hogy a „misztikus oldalnak” van igaza, szóval most háttérbe tolom az ateista aggályaimat egy időre - mert ebben az életben nekem nem azokkal a csakrákkal van életfeladatom. Igazából ha elgondolkodok azon, miféle zenék tetszenek nekem, meg miféle „kalandok” történtek velem az életemben, meg miféle erkölcsi elveket érzek „zsigerileg” igaznak, szerintem az a dolgom hogy kapcsolatot teremtsek a magam sáktijával. Elvégre „egységben az erő” ugyebár...

Úgy tűnik amúgy ez jelentős részben sikerült is, mert ha hiszed ha nem, gyakran kaptam „tanácsokat” valakitől, mondjuk hogy „belső hangtól”. Ne gondolj szó szerinti üzenetekre, olyasmire célzok hogy gyakran, fontos döntések előtt szépen kidolgoztam mit kell tenni, a logika szabályai szerint, minden tényt gondosan mérlegelve... mégis, éreztem a zsigereimben hogy nem úgy kéne döntenem. De a másik lehetőség tök idiótaságnak tűnik, normális ember olyat nem tesz, nem vállal be, stb... mégis szinte éreztem hogy üvölti a fülembe valami hogy ezt NE!

De mert én olyan roppant bölcs vagyok és tisztelem a logikus gondolkodást, mégis megléptem a logikus, normális lépést, én elvégre csak tudom, nagyon okos vagyok de tényleg, 160 fölötti az IQ értékem... (tényleg afölötti).

Na és ilyenkor mindig és kivétel nélkül kiderült később hogy baromi rossz döntést hoztam! Hiába logika ide vagy oda. Az Élet nem számítógépprogram... (bár kiderült hogy még a programozásban is jobb ha nem a logikámra hallgatok hanem e belső hangra de ez most talán offtopik itt, meg hosszú is...).

Szóval kibaszottul ráfáztam mindig amikor nem hallgattam e „hangra”, e zsigeri érzésre... És hogy a klaszsikust idézzem, „nem kicsit hanem nagyon” fáztam rá mindig. Kis dolgoknál ugyanis nem szól a Hang. Nagynál mindig. Hagyja hogy tegyem amit akarok, de ha nem hallgatok rá, úgy megszívom hogy arról koldulok!

Pár éve már nem ellenkezem vele, amikor azt érzem hogy valami nem lesz jó, akkor se teszem meg ha akármilyen csábítónak tűnik is. Akkor se teszem meg ha a másik lehetőség tök ökörségnek tűnik, inkább választom azt. És érdekes, azóta látványosan jobban mennek a dolgaim, konkrétan anyagilag is, de a közérzetemet illetően pláne! Holott olyan meredek húzásokra kényszerültem néha hogy magam is a fejemet csóválom, de hiába, a „normális” lehetőségekkel nem élhettem, mert mást mondtak a „zsigereim”...

Nem is tartanak engem sokan normálisnak, én se tartom annak magamat, de tény ami tény, amíg megfeszített erővel igyekeztem jófiú lenni és normális életet élni, addig csőstől jött a mindenféle csapás, depresszió, baleset, pénzügyi veszteség, mélyszegénység, perek, amit csak el tudsz képzelni... minden, most meg minden egyre jobban megy. Amióta a Hangra hallgatok, egyszerűen MINDEN sikerül amibe belefogok, nem rögtön, de idővel, azóta apránként minden célomat megvalósítottam amit valaha is megálmodtam, még többet is, vagy legalábbis némelyik a legjobb úton van efelé, ha még nem is teljesedett be. Illetve mind beteljesedett amit korábban akartam, csak azóta még újabb, merészebb célokat is magam elé tűztem és azok is a siker útján vannak! Hála a Hangnak. Na azóta nem igazán izgat az én hatalmas logikám, mert lehet hogy a tesztek jól lemérik, de mi a fenének amikor eddig mindig csak ráfáztam...

Azt mondják, az ösztön nem más mint felhalmozódott tapasztalat. De miféle „tapasztalat” segíthetne engem abban hogy milyen döntést kell hozzak MOST, azért, mert MAJD a jövőben olyasmi történik amit most senki nem láthat előre, nemhogy én de még a tőzsdeguruk se... S hány hasonló esetem volt már...

És gyermekkoromtól így van, de csak most vénségemre tanultam meg a leckét hogy ha szól a „hang”, ha rángatja a zsigereimet akkor temessem el mélyre a logikámat mert akkor annak kuss kell legyen a neve és kész. Akkor nincs pofázás, érvelés és apelláta, és tegyem amit... amit akarok, bármit, mindegy, a Hang nem mondja meg mit tegyek, csak azt hogy mit NE. Na azt NEM SZABAD. Illetve igen, szabad azt is, csak baromira nem jó ötlet mert később verem majd a fejemet a falba.

Na ezt magyarázd meg nekem!
 

HaroldKing

Őstag
Ezüst támogató
Attól kezdek félni, elhamarkodtam a választást. Éreztem is akkor némi bizonytalanságot... Arra gondolok, ahogy most nézem a didgeridoo videókat, egyre erősödik bennem a... hehehe, stílszerű kifejezést használok most: erősödik bennem az „internal main tune”, hogy nekem nem hagyományos, egykarakterisztikás didgeridoo-t kellett volna vennem, hanem didgeribone -ot! Szóval, olyat, ami tulajdonképpen 2 cső, s ezek elcsúsztathatóak egymáson, így változik a hangzása.

Na most már mindegy, ha megjön a kis aranyos, elkezdek azzal gyakorolni, s közben kinézem magamnak az igazán nekem való példányt ebből az elcsúsztathatósból. Esetleg, ha talán volna benne némi gyakorlatod, tapasztalatod, értesülésed kedves @TmintTibi hogy melyiknek mi az előnye-hátránya (arra gondolok hogy melyik fajtának, melyik gyártó által készítettnek stb) akkor örvendenék ha ezeket megosztanád velem! Ár nem olyan nagyon lényeges, úgy kb 300 USD magasságáig.

Esküszöm neked, amióta rátaláltam e zenére és hangszerre, halálkomolyan úgy érzem, visszataláltam valamiféle ősi gyökereimhez!
 

TmintTibi

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Konkrétan, például mi a véleményed erről a darabról, megéri? (amiatt kérdezlek mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy nálam hátha jobban értesz a zeneszerszámokhoz. Főleg elméleti síkon. Mert hogy én egy totál kezdő és újonc vagyok, az holtbiztos):

http://www.ebay.com/itm/TRAVEL-MULTI-NOTE-SLIDE-DIDGERIDOO/152488529605
Praktikusnak is tűnik ez a verzió...annyira nem ismerem konkrétan ezeket a hangszereket,hogy melyik típus finomabban rezonál,hangjaik stb...de a tokkal együtt a könnyű hordozhatósága miatt is jó lehet.
 
Utoljára módosítva:

TmintTibi

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Hát nem tudom. Szóval... Eh, ahogy magam ismerem ez is szófosóan hosszú post lesz, előbb hogy el ne feledjem, itt a link arra a yutubos didgeridoo számra, amit messze-messze a legislegjobbnak tartok az összes közt amit hallottam, holott 2 napja szinte mást se hallgatok egyfolytában:
A többi is tetszik, de ez valahogy annyira de annyira kimagaslik mind közül... A képek közben nem igazán érdekelnek bevallom. De a videót letöltöttem, lenyestem a hangsávját, s most már akármikor hallgathatom offline is. Ritka hogy egy zeneszám így hasson rám mint ez... Nagy zenebolond vagyok amúgy, de annyira hogy nálam szinte állandóan szól a zene még ha programozok akkor is, persze akkor más jellegűek. De az énekes zenéket nem nagyon szeretem... Na szóval, ez a zene e videón, ez... egyet sajnálok csak, hogy képeket mutogatnak közben, holott én PONTOSAN AZT szeretném látni a zene közben, MIKÉNT játszik a zenész e számnál! De azt nem látom. Na mindegy. A lényeg hogy amikor hallgatom, tényleg úgy érzem mintha egy szál lennék a Téridő szövetében ami ide-oda rezeg, de ez kifejezetten kellemes neki...

Tudod mi a röhejes? Kisgyerekkorom óta szórakoztam azzal, hogy üvegekbe levegőt fújkálok hogy a légoszlop bennük szóljon, és egyfolytában efféle hangzást igyekeztem előállítani, mint amit a didgeridoo tud, s pláne és leginkább ami e számban szól!

Na most amit a szívcsakráról írtál, régebben próbáltam de nem megy. Amúgy nem is csodálom. Tudod, ateizmus ide vagy oda, persze hogy én is gondolkodtam efféle dolgokon, különösen mert mély meggyőződésem, a Világ minden számottevőbb vallását jobban ismerem mint egy átlagos hívője annak a vallásnak, de még akár mint annak némelyik papja is. (persze nem a legképzettebb papokra gondolok, csak olyan „átlagos” papokra). Szóval ismerem azért a témakört ha nem is nagyon hiszek benne. Meg persze azért szakembernek se mondom magam, félre ne érts, én olyasmit akarok csak kifejezni hogy átlagemberhez képest ismerem jól. Szóval volt bennem kíváncsiság e téren is, na, és emiatt kísérletezgettem. A csakrákról mindig tudtam hogy állítólag valami energiaközpontok, de hogy konkrétan mik azt nemcsak én nem tudom, szerintem más se, mert soha nem olvastam még róluk egyértelmű magyarázatot. De mondom, kísérletezgettem... nem megy. Kivéve ezt a napfonatot.

Na most szerintem amiatt nem megy - feltételezem most hogy a „misztikus oldalnak” van igaza, szóval most háttérbe tolom az ateista aggályaimat egy időre - mert ebben az életben nekem nem azokkal a csakrákkal van életfeladatom. Igazából ha elgondolkodok azon, miféle zenék tetszenek nekem, meg miféle „kalandok” történtek velem az életemben, meg miféle erkölcsi elveket érzek „zsigerileg” igaznak, szerintem az a dolgom hogy kapcsolatot teremtsek a magam sáktijával. Elvégre „egységben az erő” ugyebár...

Úgy tűnik amúgy ez jelentős részben sikerült is, mert ha hiszed ha nem, gyakran kaptam „tanácsokat” valakitől, mondjuk hogy „belső hangtól”. Ne gondolj szó szerinti üzenetekre, olyasmire célzok hogy gyakran, fontos döntések előtt szépen kidolgoztam mit kell tenni, a logika szabályai szerint, minden tényt gondosan mérlegelve... mégis, éreztem a zsigereimben hogy nem úgy kéne döntenem. De a másik lehetőség tök idiótaságnak tűnik, normális ember olyat nem tesz, nem vállal be, stb... mégis szinte éreztem hogy üvölti a fülembe valami hogy ezt NE!

De mert én olyan roppant bölcs vagyok és tisztelem a logikus gondolkodást, mégis megléptem a logikus, normális lépést, én elvégre csak tudom, nagyon okos vagyok de tényleg, 160 fölötti az IQ értékem... (tényleg afölötti).

Na és ilyenkor mindig és kivétel nélkül kiderült később hogy baromi rossz döntést hoztam! Hiába logika ide vagy oda. Az Élet nem számítógépprogram... (bár kiderült hogy még a programozásban is jobb ha nem a logikámra hallgatok hanem e belső hangra de ez most talán offtopik itt, meg hosszú is...).

Szóval kibaszottul ráfáztam mindig amikor nem hallgattam e „hangra”, e zsigeri érzésre... És hogy a klaszsikust idézzem, „nem kicsit hanem nagyon” fáztam rá mindig. Kis dolgoknál ugyanis nem szól a Hang. Nagynál mindig. Hagyja hogy tegyem amit akarok, de ha nem hallgatok rá, úgy megszívom hogy arról koldulok!

Pár éve már nem ellenkezem vele, amikor azt érzem hogy valami nem lesz jó, akkor se teszem meg ha akármilyen csábítónak tűnik is. Akkor se teszem meg ha a másik lehetőség tök ökörségnek tűnik, inkább választom azt. És érdekes, azóta látványosan jobban mennek a dolgaim, konkrétan anyagilag is, de a közérzetemet illetően pláne! Holott olyan meredek húzásokra kényszerültem néha hogy magam is a fejemet csóválom, de hiába, a „normális” lehetőségekkel nem élhettem, mert mást mondtak a „zsigereim”...

Nem is tartanak engem sokan normálisnak, én se tartom annak magamat, de tény ami tény, amíg megfeszített erővel igyekeztem jófiú lenni és normális életet élni, addig csőstől jött a mindenféle csapás, depresszió, baleset, pénzügyi veszteség, mélyszegénység, perek, amit csak el tudsz képzelni... minden, most meg minden egyre jobban megy. Amióta a Hangra hallgatok, egyszerűen MINDEN sikerül amibe belefogok, nem rögtön, de idővel, azóta apránként minden célomat megvalósítottam amit valaha is megálmodtam, még többet is, vagy legalábbis némelyik a legjobb úton van efelé, ha még nem is teljesedett be. Illetve mind beteljesedett amit korábban akartam, csak azóta még újabb, merészebb célokat is magam elé tűztem és azok is a siker útján vannak! Hála a Hangnak. Na azóta nem igazán izgat az én hatalmas logikám, mert lehet hogy a tesztek jól lemérik, de mi a fenének amikor eddig mindig csak ráfáztam...

Azt mondják, az ösztön nem más mint felhalmozódott tapasztalat. De miféle „tapasztalat” segíthetne engem abban hogy milyen döntést kell hozzak MOST, azért, mert MAJD a jövőben olyasmi történik amit most senki nem láthat előre, nemhogy én de még a tőzsdeguruk se... S hány hasonló esetem volt már...

És gyermekkoromtól így van, de csak most vénségemre tanultam meg a leckét hogy ha szól a „hang”, ha rángatja a zsigereimet akkor temessem el mélyre a logikámat mert akkor annak kuss kell legyen a neve és kész. Akkor nincs pofázás, érvelés és apelláta, és tegyem amit... amit akarok, bármit, mindegy, a Hang nem mondja meg mit tegyek, csak azt hogy mit NE. Na azt NEM SZABAD. Illetve igen, szabad azt is, csak baromira nem jó ötlet mert később verem majd a fejemet a falba.

Na ezt magyarázd meg nekem!
Erre este válaszolni fogok akkor ráérek majd.
 

TmintTibi

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Na akkor kezdjük :) Ugyebár a tudatos énünk által agyi kapacitásunk 5-10 %-át használjuk,Einstein max 10 %-ot használt,és egyéb géniuszok is.A maradék 90-95 % a tudatalattink "birtokában van" a tudatalalattink a nagy ÉN-ünk,az egos emberi énünk a kis énünk.Amit zsigerből érzel helyes válasznak,azt a tudatalattid közvetíti,próbál megóvni,és mindig válaszol mindenkinek,de sokszor az ego elnyomja a belső érzetet,és ez által megfutjuk a felesleges kört,mert nem a helyes döntést hoztuk,amit a tudatalattink közvetített.A tudatalatti mindent tud!Javaslom olvass el pár Dr Joseph Murphi Tudatalattid csodálatos hatalma C könyvet, a sorozatából,és benned a kozmikus erő C könyvét,kemény egoista ember voltam én is,ezekkel a könyvekkel kezdtem a változásomat anno...és ha elolvasod,rengeteg dologra választ kapsz majd,esetleg amit ösztönösen tettél,a könyv által megtanulod TUDATOSAN használni csinálni a dolgaidat..
Szóval röviden ennyi.
17634630_1707350709280908_7097987336737092441_n.jpg
 

HaroldKing

Őstag
Ezüst támogató
Na akkor kezdjük :) Ugyebár a tudatos énünk által agyi kapacitásunk 5-10 %-át használjuk,Einstein max 10 %-ot használt,és egyéb géniuszok is.A maradék 90-95 % a tudatalattink "birtokában van" a tudatalalattink a nagy ÉN-ünk,az egos emberi énünk a kis énünk.Amit zsigerből érzel helyes válasznak,azt a tudatalattid közvetíti,próbál megóvni,és mindig válaszol mindenkinek,de sokszor az ego elnyomja a belső érzetet,és ez által megfutjuk a felesleges kört,mert nem a helyes döntést hoztuk,amit a tudatalattink közvetített.A tudatalatti mindent tud!Javaslom olvass el pár Dr Joseph Murphi Tudatalattid csodálatos hatalma C könyvet, a sorozatából,és benned a kozmikus erő C könyvét,kemény egoista ember voltam én is,ezekkel a könyvekkel kezdtem a változásomat anno...és ha elolvasod,rengeteg dologra választ kapsz majd,esetleg amit ösztönösen tettél,a könyv által megtanulod TUDATOSAN használni csinálni a dolgaidat..
Szóval röviden ennyi.
17634630_1707350709280908_7097987336737092441_n.jpg

Hát hogy az agyam hány százalékát használom, nem tudoim, én inkább arra tippelnék hogy mindig mind a 100 százalékát, még alvás közben is, mert az agysejtjeim akkor is élnek. Inkább az a kérdéses előttem hogy HOGYAN használjuk... ugye, az se mindegy, ülünk az asztal előtt a TV képernyőjét bambulva, vagy nekiesünk a komoly matematikapéldának amit házi feladatként kaptunk. Mindegyik esetben használva van minden agysejtem, de nem mindegy mire: hülyeségre vagy komoly munkára... Szóval, bár nagy vonalakban elfogadom amit írtál, de én inkább úgy fogalmaznék, nem mindegy hogy a mindig használt teljes agykapacitásom hány százaléka van az ego és hány annak a másik dolognak a szolgálatába állítva amit te tudatalattinak neveztél.

Amikor azt mondják az átlagember 1%-át használja az agykapacitásának, azt én olyan értelmezésben tudom elfogadni, hogy a többi kapacitása is működik mindig, épp csak hagyja hogy azt csináljon az a kapacitás amit akar, hülyeséget, felesleges dologokat, sőt káros dolgokat. Mint amikor a hadvezér hagyja hogy a katonái csak őgyelegjenek össze-vissza, ahelyett hogy csatarendbe állnánakl és várnák az ellenséget...

Ha már Einsteint említetted, ő nemegyszer határozottan kijelentette magáról hogy nem hisz a személyes istenben. Ellenben mondta azt is hogy hisz abban hogy a Világ valamiféle rendszert alkot és csodálatos... Szóval, kissé panteista volt az öreg. Ez a fajta világkép meglehetősen közel áll hozzám. Nem áll távol tőlem az a gondolat se, hogy a Világ egésze valamiféle komplex egység, hasonlóan mint egy egész biológiai szervezet. Ekkor pedig jogosan vethető fel a kérdés, ennek a szuperszervezetnek van-e valamiféle (én)tudata?
Nem állítom azonban hogy én ebben konkrétan hiszek, csak nem tartom kapásból lehetetlennek.

Abban teljesen egyetértek veled hogy a „tudatalatti” csodálatos dolgokra képes, legalábbis ha hagyjuk hogy jó nagy százalékot kapjon az agyunk kapacitásából. Azaz ha átengedjük neki a vezérlést. Jópár sztorit tudnék erről elmesélni a saját életemből.

Ja, amúgy úgy néz ki, tisztázódtak a didgeridoo-val kapcsolatos kételyeim. Nem az volt a bajom hogy nem didgeribone, hanem csak hogy szétszedhető kell. Viszont a Hang bennem azt mondja hogy semmi esetre se legyen műanyag, az nem lesz nekem az „igazi” - bár jobb mint a semmi. Egyelőre felvettem a kapcsolatot egy ausztráliai készítőcsoporttal ezügyben. Most várom a válaszukat.

Ja és ha misztika: eltekintve a fehét bőrömtől, elég hasonlatos vagyok egy ausztrál bennszülötthöz. Széles orr, nagy orrlyukakkal, s hatalmasak az ajkaim is, főleg az alsó. Gúnyoltak is eleget a négeres külsőm miatt gyerekkoromban. De most milyen jól jönnek majd ezek a nagy, peregni képes ajkak a didgeridoo játékhoz!
 

TmintTibi

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Hát hogy az agyam hány százalékát használom, nem tudoim, én inkább arra tippelnék hogy mindig mind a 100 százalékát, még alvás közben is, mert az agysejtjeim akkor is élnek. Inkább az a kérdéses előttem hogy HOGYAN használjuk... ugye, az se mindegy, ülünk az asztal előtt a TV képernyőjét bambulva, vagy nekiesünk a komoly matematikapéldának amit házi feladatként kaptunk. Mindegyik esetben használva van minden agysejtem, de nem mindegy mire: hülyeségre vagy komoly munkára... Szóval, bár nagy vonalakban elfogadom amit írtál, de én inkább úgy fogalmaznék, nem mindegy hogy a mindig használt teljes agykapacitásom hány százaléka van az ego és hány annak a másik dolognak a szolgálatába állítva amit te tudatalattinak neveztél.

Amikor azt mondják az átlagember 1%-át használja az agykapacitásának, azt én olyan értelmezésben tudom elfogadni, hogy a többi kapacitása is működik mindig, épp csak hagyja hogy azt csináljon az a kapacitás amit akar, hülyeséget, felesleges dologokat, sőt káros dolgokat. Mint amikor a hadvezér hagyja hogy a katonái csak őgyelegjenek össze-vissza, ahelyett hogy csatarendbe állnánakl és várnák az ellenséget...

Ha már Einsteint említetted, ő nemegyszer határozottan kijelentette magáról hogy nem hisz a személyes istenben. Ellenben mondta azt is hogy hisz abban hogy a Világ valamiféle rendszert alkot és csodálatos... Szóval, kissé panteista volt az öreg. Ez a fajta világkép meglehetősen közel áll hozzám. Nem áll távol tőlem az a gondolat se, hogy a Világ egésze valamiféle komplex egység, hasonlóan mint egy egész biológiai szervezet. Ekkor pedig jogosan vethető fel a kérdés, ennek a szuperszervezetnek van-e valamiféle (én)tudata?
Nem állítom azonban hogy én ebben konkrétan hiszek, csak nem tartom kapásból lehetetlennek.

Abban teljesen egyetértek veled hogy a „tudatalatti” csodálatos dolgokra képes, legalábbis ha hagyjuk hogy jó nagy százalékot kapjon az agyunk kapacitásából. Azaz ha átengedjük neki a vezérlést. Jópár sztorit tudnék erről elmesélni a saját életemből.

Ja, amúgy úgy néz ki, tisztázódtak a didgeridoo-val kapcsolatos kételyeim. Nem az volt a bajom hogy nem didgeribone, hanem csak hogy szétszedhető kell. Viszont a Hang bennem azt mondja hogy semmi esetre se legyen műanyag, az nem lesz nekem az „igazi” - bár jobb mint a semmi. Egyelőre felvettem a kapcsolatot egy ausztráliai készítőcsoporttal ezügyben. Most várom a válaszukat.

Ja és ha misztika: eltekintve a fehét bőrömtől, elég hasonlatos vagyok egy ausztrál bennszülötthöz. Széles orr, nagy orrlyukakkal, s hatalmasak az ajkaim is, főleg az alsó. Gúnyoltak is eleget a négeres külsőm miatt gyerekkoromban. De most milyen jól jönnek majd ezek a nagy, peregni képes ajkak a didgeridoo játékhoz!
Einstein "bácsinak igaza volt :) nincsen személyes isten...egy nagyon is tudatosan elvként működő mindent átható kozmikus erő van...aminek az éntudata benned is belül van;)úgy hívják lélek, nincs itt semmi misztikus istenség,csak az emberiség vagy inkább a papság a "hatalom birtoklása" végett bután tartották az embereket...
Menj el egy médiumhoz,és utaztasd magad vissza hipnózisban...és kiderül mikor és hol koptattad az Ausztrál vörös földet :)
 

HaroldKing

Őstag
Ezüst támogató
Einstein "bácsinak igaza volt :) nincsen személyes isten...egy nagyon is tudatosan elvként működő mindent átható kozmikus erő van...aminek az éntudata benned is belül van;)úgy hívják lélek, nincs itt semmi misztikus istenség,csak az emberiség vagy inkább a papság a "hatalom birtoklása" végett bután tartották az embereket...
Menj el egy médiumhoz,és utaztasd magad vissza hipnózisban...és kiderül mikor és hol koptattad az Ausztrál vörös földet :)
Hát, ezek a hipnózisos dolgok... Én inkább nem bolygatnám a múltat ilyen mélyen. Régen engem is nagyon érdekeltek az esetleges előző életeim, ez olyan jópofa dolog meg minden... De amióta rájöttem, messze jobban járok ha a „belső hangra” bízom magamat, azóta inkább az a véleményem, biztos nem véletlen ha valaki nem emlékszik az előző életeire. Oka kell legyen ennek. Ha szükségesek volnának neki azok az emlékek, rendelkezne is velük, nemde? E véleményemmel nehezen lehet vitatkozni úgy vélem, amennyiben elfogadjuk azt a kiindulópontot hogy a világban mindennek oka van, és logikusan, értelmesen is van berendezve, még ha mi nem is látjuk át e logikát a maga teljességében.

Különben meg hogy miért nem emlékszünk ezen emlékekre, még elég könnyen meg is érthető, ha belegondolunk, mi hasznuk volna. Mert ugye, emlék csak 2 féle lehet: jó vagy rossz. A rosszra jobb is ha nem emlékszünk, mert csak bánkódnánk miatta megint, depressziósok lennénk, bátortalanok, stb. A jó emlék meg mi lehetne? Sajnos az is ROSSZ, mert tegyük fel az a jó emlék hogy régen milyen csodálatos szerelemben éltem egy nővel - de ő már nem lehet az enyém mert ő is meghalt, ki tudja hol született újjá! Lehet hogy nem is emberként. Vagy jó emlék hogy milliárdos voltam. De ó jaj nekem, most meg egy csóringer vagyok - csak bosszúskodnék hogy most nem nekem pitizik támogatásért maga az Elnök is, hanem én állok sorba munkanélküli segélyért! Jó emlék lenne hogy milyen nagyszerűt fürödtem egy csodálatos tóban egy másik bolygón? Nem, mert most nem azon a bolygón élek...
És így tovább.
Bölcs dolog hogy nem emlékszünk semmire, nem hiszem hogy ezt erőltetnem kellene.

Egy érdekes élményemet azonban leírom. Gyermekkoromban jódarabig igyekeztem megtanulni tangóharmonikázni. Bár nem sikerült, de valami primitív szinten elkalimpálgattam rajta azért, és kitaláltam egy dallamot, sok fura félhangot tartalmazott, az biztos hogy semmiképp se volt magyaros dallam, nem is hasonlított semmire se amit valaha is hallottam, vagy ha nem én akkor a környezetem.

Több mint 30 évvel később, felnőttként meghallottam az Ofra Haza nevű zsidó énekesnő egyik dalát, ami egy ősi jemeni népdalt dolgozott fel. Majdnem seggre ültem, tényleg csak amiatt nem ültem seggre valóságosan is mert úgyis ültem épp, az ágyamon. PONTOSAN UGYANAZ a dallam volt, amit én gyerekként „kitaláltam” és rengetegszer eljátszottam.
Nem titkolom el azt se melyik dalról van szó: az a címe (héberül természetesen) hogy "Shedemati". Jelentése: "My field". Csak amiatt nem linkelem be ide a youtube-ról, mert bár megvan sok feldolgozásban, de épp Ofra által énekelve nem, márpedig a számomra az az „igazi”. De ha rákeresel, hallhatod hogy rém egzotikus és különleges dallam, olyan egyszerűen NINCS hogy ezt egy talán 8 éves kisgyerek csak úgy kitalálja maga, zenei előképzettség nélkül, magyar (európai) zenei környezetben!
 

HaroldKing

Őstag
Ezüst támogató
Na végre legalább annyival előrébb vagyok hogy megjött az értesítés az ebayről a tracking numberrel együtt hogy legalább már feladták a csomagot. A kód alapján Marylandből jön. Persze ez ugye egy igen olcsó „modern” darab, mert arról beszélek amit itt fentebb belinkeltem, a kevesebb mint 40 dollárba kerülőről. Sokat nem várok tőle, remélem azért a porszívócsőnél jobb lesz és nem szívok majd vele... Ugyanis fújni akarom, hehehe. Írják is hogy „modern” darab...
Úgy döntöttem azonban meg fogom venni azt az indonéziában gyártott szétszedhetőt is, amit szintén fentebb belinkeltem. Az már jóval komolyabb, látszik is az árán, 290 dollár. Most nincs ennyi az accountomon amit a paypalhoz linkeltem, úgyhogy ez jövő hétre marad, annyi baj legyen. De még ezt se tartom az igazinak, bár azt hiszem ez már kiválóan fog szólni. Viszont a világon semmi köze se Ausztráliához, se spiritualitáshoz. Arra jó lesz ha utazom valahova netán, magammal vihessem. Mintegy zenei gyógyszernek.

Szóval, most hétvége van de majd jövő héten letárgyalom az ausztrálokkal mi meg hogy legyen. Teljesen egyedi didgeridoo-t akarok, szétszedhetőt, cserélhető ajakfúvókával, hogy megtaláljam azt a méretet ami az én szépséges ajkaimhoz a legmegfelelőbb, az viszont nem olyan nagyon lényeges hogy állítható legyen a hangszer hangszíne, pontosabban karakterisztikája. Ha azonban nem állítható, akkor a C-D hangsávban akarom hogy legyen, mert a fentebbi youtube-os zeneszám abban van, és az nekem nagyon, izé... megragadja a lelkemet vagy mi. Nem mintha más rossz lenne, de ez a leginkább. Tehát nekem ilyen hangszínű kell.
Ugyanakkor nem kell rá semmi festés. Semmi, csak színtelen lakk hogy védje. A maga nyers eredetiségében akarom, és természetesen termeszrágta eukaliptuszból. (Érdekes, kisgyerekkorom óta hihetetlen vonzalmat éreztem a rovartársadalmak iránt, de azokon belül is különösképp épp a termeszek iránt...) Az belefér hogy esetleg az összeillesztési részeknél legyen benne kevés más anyag, elvégre a szétszedhetőséghez kompromisszumokat kell kötni. De díszítés nem kell rá. Ez az ÉN hangszerem kell legyen, a maga primitívségében, csakúgy mint ahogy a számítógépemen a szoftverkörnyezetem legnagyobb része is nélkülöz minden csicsát, nincs semmi eyecandy, ellenben rém hatékony, és ismerem kívül-belül minden bájtját, mert ÉN ÍRTAM, tehát EGYEDI. Ennek is olyannak kell lenni. Oké, nem az elsőnek, nem is a másodiknak talán, de a végleges változatnak.

Csodálnám, ha megúsznám kevesebből mint 300 ezer forint...

Azt hiszem ha Ausztráliában élnék, okvetlenül nem nyugodnék addig amíg én saját magam nem készítem el a magamét teljesen egyedül, beleértve a fa kivágását és kiválasztását is már. Amennyire azonban csak lehetséges, ezt az állapotot akarom megközelíteni. A hangszerrel össze kell nőjön a gazdája, még egy hobbyzenész is. Ismernie kell minden rezdülését. Ha sokba kerül hát sokba kerül nem érdekel. Majd a Hang tesz róla hogy ennek ellenére se nélkülözzek. Nekem kell egy ilyen. Muszáj!

Muszáj, mert amióta efféle zenéket hallgatok, messze jobb a mentális kondícióm mint bármikor korábban, beleértve azon időpontokat is amikor valami nagy sikert értem el az életben! Meg ha játszom egy kicsit a porszívócsöveimen, hehehe, az is nagyon jó. Mi lesz itt ha megérkeznek a didgeridoo-im, hú!

Már azon a szánalmas kis porszívócsövön is hihetetlen dolgokat játszok, nem hiszem magam se. Őstehetség vagyok ebben az biztos is.
 
Oldal tetejére