Az elmúlt évek legnagyobb kanadai magyar botránya vett tragikus véget nemrég. Ács János, a Hamiltonba hurcolt magyar rabszolga nem bírta tovább, véget vetett életének. Az őt korábban megmentő kanadai rendőrök búcsúztatták a helyi temetőben.
Nem bírta tovább Ács János. A 60 éves férfi történetét Magyarországon csak kevesen ismerték, Kanadában azonban az elmúlt öt évben többször is napirenden volt az ügye.
János ugyanis egyike volt azoknak a szerencsétlen magyaroknak, akiket Kanadába csábított egy kegyetlen magyar csempészbanda, hogy ott rabszolgaként dolgoztassák őket.
A Dömötör–Kolompár klán Hamiltonba vitte a magyarokat, de ott a jobb munka reménye helyett úgy bántak velük, mint a kutyákkal. Naponta egyszer kaptak enni, útlevelüket elvették, és alagsorban tartották fogva őket, amikor épp nem kellett dolgozniuk. Az értük járó támogatást felmarkolták, a rabszolgáknak azonban egy fillért sem adtak. Nekik csak láncok jártak.
A brutális csapatot végül 2009-ben fülelték le a kanadai rendőrök. Ekkor szabadították ki Jánost is 22 társával együtt. Ez volt az észak-amerikai ország történetének legnagyobb rabszolgabotránya. János fogvatartói közül többet is elítéltek. Egyikük tavaly a börtönben halt meg gyomorrákban.
A kanadai kormány megadta Jánosnak az engedélyt, maradhatott az országban, de egyedül érezte magát, nem tudott mit kezdeni életével. Alig volt munkája, inni kezdett. Kórházba került, miután súlyosan összeverték. Végül csak idén júniusig tudott kitartani: néhány hete vonat elé feküdt Hamiltonban. Nem élte túl. Ács Magyarországon élő rokonai nem tudtak elutazni a temetésre, helyette egy búcsúlevelet küldtek, amit fel is olvastak a szertartáson.
A hamiltoni The Spectator című újság beszámolója szerint a hétvégén a három nyomozó, akik megmentették Jánost, és barátai lettek – Lepa Jankovic, Husam Farah és Deb Kerr – közösen tartott búcsúztatást a férfi sírjánál.
Ôk sem tudtak segíteni rajta. Farah elmondása szerint János rendkívül bátor volt, hiszen maradt Hamiltonban, pedig folyamatosan fenyegették. A magyar népzenét is megmutatta neki Ács. Kerr többször meglátogatta a férfit a kórházban, ételt vitt neki. Azt mondta, akkor boldogabbnak tűnt. Egy ideje nem hallottak felőle, mert sokszor költözött, csak a haláláról értesültek.
Nem bírta tovább Ács János. A 60 éves férfi történetét Magyarországon csak kevesen ismerték, Kanadában azonban az elmúlt öt évben többször is napirenden volt az ügye.
János ugyanis egyike volt azoknak a szerencsétlen magyaroknak, akiket Kanadába csábított egy kegyetlen magyar csempészbanda, hogy ott rabszolgaként dolgoztassák őket.
A Dömötör–Kolompár klán Hamiltonba vitte a magyarokat, de ott a jobb munka reménye helyett úgy bántak velük, mint a kutyákkal. Naponta egyszer kaptak enni, útlevelüket elvették, és alagsorban tartották fogva őket, amikor épp nem kellett dolgozniuk. Az értük járó támogatást felmarkolták, a rabszolgáknak azonban egy fillért sem adtak. Nekik csak láncok jártak.
A brutális csapatot végül 2009-ben fülelték le a kanadai rendőrök. Ekkor szabadították ki Jánost is 22 társával együtt. Ez volt az észak-amerikai ország történetének legnagyobb rabszolgabotránya. János fogvatartói közül többet is elítéltek. Egyikük tavaly a börtönben halt meg gyomorrákban.
A kanadai kormány megadta Jánosnak az engedélyt, maradhatott az országban, de egyedül érezte magát, nem tudott mit kezdeni életével. Alig volt munkája, inni kezdett. Kórházba került, miután súlyosan összeverték. Végül csak idén júniusig tudott kitartani: néhány hete vonat elé feküdt Hamiltonban. Nem élte túl. Ács Magyarországon élő rokonai nem tudtak elutazni a temetésre, helyette egy búcsúlevelet küldtek, amit fel is olvastak a szertartáson.
A hamiltoni The Spectator című újság beszámolója szerint a hétvégén a három nyomozó, akik megmentették Jánost, és barátai lettek – Lepa Jankovic, Husam Farah és Deb Kerr – közösen tartott búcsúztatást a férfi sírjánál.
Ôk sem tudtak segíteni rajta. Farah elmondása szerint János rendkívül bátor volt, hiszen maradt Hamiltonban, pedig folyamatosan fenyegették. A magyar népzenét is megmutatta neki Ács. Kerr többször meglátogatta a férfit a kórházban, ételt vitt neki. Azt mondta, akkor boldogabbnak tűnt. Egy ideje nem hallottak felőle, mert sokszor költözött, csak a haláláról értesültek.
