Nem így értettem, hanem miért?:
Tekintetbe véve hogy 80-s évek.
Mi volt az oktatáspolitika?
A politikai háttér miért?
Csak magamról és a környezetemről tudok írni, fővárosi szemmel, saját tapasztalatból.
A rendszer mozdult.
Végig, 45-től folyamatosan változott.
Szeretik 56-ot fordulópontnak tartani, s olvasom: "véres hatalomátvétel" - de az emberek nem kívánkoztak vissza a Horthy vezette országba, a méltóságos, kegyelmes, cselédsoros világba.
56-ban azzal a rendszerrel volt bajuk, s azon akartak változtatni, amiben éppen éltek. A hibáit akarták eltörölni.
Kádárék jól ismerték fel, hogy merre kell haladni ahhoz, hogy a tömegek elégedettségét maguk mögé állítsák. S tették ezt folyamatosan, alaposan szondázva, meddig mehetnek el, mert senki nem akart újra fegyveres harcokat.
Így egyre inkább beletörődtek az emberek, hogy hatalmi kényszerrel ugyan, de elvben miattuk változik a rendszer.
Az én családom is felismerte, hogy a mi nemzedékünk már nem kényszerül szolgálni másokat, van munka, ingyenes oktatás mindenkinek, akárhonnan jön, van egészségügy, orvos, nem kell alamizsnáért könyörögni "az uraknak".
Ezt felismerve, túlléptek a sérelmeiken.
Azt láttam, hogy az ifjúság, mint politikailag "szűz" nemzedék, fontos volt.
Bródyék rendszerkritikusságát tehát bizonyos mértékig hagyni kellett, s szerintem, elég is volt.
Ezért érezték az emberek, hogy nincs elnyomva a véleményük. Mert Hofi mondta, Nagy Bandó mondta, Bródyék énekelték, stb.
1980-as évekre megszületett a "többpártiság" igénye.
Nem elnyomták ezt, hanem átírták az Alkotmányt ehhez igazodva. 1988-as jogszabályban biztosítják az Alkotmánybíróság működését.
Az 1990-es választások már a politikai vezetés által megteremtett jogszabályi keretek között folytak.
1983-ban vetítették a már idézett Fábry Zoltán filmet is - Gyertek el a névnapomra címűt.
Erős kritika a rendszert vezetők ellen, mégis kapott pénzt és lehetőséget.
Egy részletét csatolom, érdemes megnézni az egészet, bár az első perctől tudjuk, hogy hogyan ér majd véget a film.
Meggyőződésem, hogy Kádárnak elege lehetett a rongyrázós politikai és gazdasági vezetőkből, de egyedül már nem bírt velük, s egy idő után elengedte a gyeplőt, hiszen egyedül tőle féltek, mert megvesztegethetetlen volt.
Ezért nem tartom jogosnak Kádár nyakába varrni a hibákat.
Azt látom, amit Bródy apukája is: minden rendszerben ott vannak a hataloméhes, megvehető élősködők.
Őket kellene végre kiiktatni.
