Óriási, 50 kilométeres gyűjtőkarokkal tisztítaná meg a műanyag szeméttől az óceánok vizét Boyan Slat. A karok a vízfelszínt és az alatta lévő 3 méteres sávot szűrnék végig, így megakadályozva az egészségügyi és környezeti katasztrófákat, valamint megszüntetve a szemétből keletkező örvényeket - számol be a forradalmi kísérletről Josephine Pabst a Die Welt-en.
A mindössze 20 éves Boyan Slat Hollandiában folytat repülésmérnöki tanulmányokat és éli a hallgatók átlagos életét - kivéve, hogy közben világszerte tudósok százait győzte már meg ötletének sikerességéről. A jelenlegi becslések szerint valahol 100 és 142 millió tonnára teszik a műanyagok okozta szennyezést, de abban mindenki egyetért, hogy annak mértéke folyamatosan növekszik.
Az ENSZ adatai szerint az évi 225 millió tonnás termelésből 6,4 millió tonna végzi óceánokban, aminek a lebomlása lehetetlen, viszont apróbb részekre válik szét. Ezt a folyamatot a sós víz, az UV-sugárzás tovább gyorsítanak, s az így felszabaduló toxikus anyagok (még alacsony előfordulási gyakoriság mellett is) súlyos károkat okoznak az óceáni élővilágon túl az embereknek is.
Boyan Slat ötlete nem az első, de a leghatékonyabb és a legolcsóbb mindeddig a probléma kezelésére. A The Ocean Cleanup elnevezésű projekt költsége mindössze két millió euró lenne, ami a versengő ötletekhez képest messze a legköltséghatékonyabb variáns.
A feladat egyik nehézsége, az úgynevezett „szemét-örvények" kezelése, melyeket elsőként Charles Moore kutató fedezett föl 1997-ben - az információt a hajója bánta, amelyet el is nyelt a víztölcsér. Legalább 5 hasonló működik az óceánokon, a legnagyobb az órajárással megegyezően forog valahol Ázsia és Észak-Amerika között. Slat jelenleg erre fókuszál és állítása szerint 5 év alatt meg tudná tőle teljesen tisztítani az óceánt.
A modell lényege, hogy egy óriási V-alakú karral letakarítják a vízfelszínt. Az 50 kilométeres karokat ráfektetik a vízre és 4 kilométerenként megtámasztják a vízfenékről, valamint szűrőberendezésekkel látják el, amik úgy gyűjtik össze a szennyezést, hogy közben érintetlenül hagyják a tengeri élővilágot.
A projekt egyúttal pénzt is termel, hiszen az így kihalászott szemetet újra lehet hasznosítani. Az összegyűjtött műanyagot előbb egy óriási toronyban tárolnák, majd továbbadnának rajta. Jelenleg tonnánként 50 euróval lehet számolni, ám újrahasznosítva már 300-400 euró körül mozog az ára, ami összességében 56,8 milliárd eurós bevételt generálna.
A mindössze 20 éves Boyan Slat Hollandiában folytat repülésmérnöki tanulmányokat és éli a hallgatók átlagos életét - kivéve, hogy közben világszerte tudósok százait győzte már meg ötletének sikerességéről. A jelenlegi becslések szerint valahol 100 és 142 millió tonnára teszik a műanyagok okozta szennyezést, de abban mindenki egyetért, hogy annak mértéke folyamatosan növekszik.
Az ENSZ adatai szerint az évi 225 millió tonnás termelésből 6,4 millió tonna végzi óceánokban, aminek a lebomlása lehetetlen, viszont apróbb részekre válik szét. Ezt a folyamatot a sós víz, az UV-sugárzás tovább gyorsítanak, s az így felszabaduló toxikus anyagok (még alacsony előfordulási gyakoriság mellett is) súlyos károkat okoznak az óceáni élővilágon túl az embereknek is.
Boyan Slat ötlete nem az első, de a leghatékonyabb és a legolcsóbb mindeddig a probléma kezelésére. A The Ocean Cleanup elnevezésű projekt költsége mindössze két millió euró lenne, ami a versengő ötletekhez képest messze a legköltséghatékonyabb variáns.
A feladat egyik nehézsége, az úgynevezett „szemét-örvények" kezelése, melyeket elsőként Charles Moore kutató fedezett föl 1997-ben - az információt a hajója bánta, amelyet el is nyelt a víztölcsér. Legalább 5 hasonló működik az óceánokon, a legnagyobb az órajárással megegyezően forog valahol Ázsia és Észak-Amerika között. Slat jelenleg erre fókuszál és állítása szerint 5 év alatt meg tudná tőle teljesen tisztítani az óceánt.
A modell lényege, hogy egy óriási V-alakú karral letakarítják a vízfelszínt. Az 50 kilométeres karokat ráfektetik a vízre és 4 kilométerenként megtámasztják a vízfenékről, valamint szűrőberendezésekkel látják el, amik úgy gyűjtik össze a szennyezést, hogy közben érintetlenül hagyják a tengeri élővilágot.
A projekt egyúttal pénzt is termel, hiszen az így kihalászott szemetet újra lehet hasznosítani. Az összegyűjtött műanyagot előbb egy óriási toronyban tárolnák, majd továbbadnának rajta. Jelenleg tonnánként 50 euróval lehet számolni, ám újrahasznosítva már 300-400 euró körül mozog az ára, ami összességében 56,8 milliárd eurós bevételt generálna.
