Egy 77 éves brit nő a legidősebb ember, aki egyedül körbevitorlázta a világot

A 77 éves hölgy a legidősebb ember, aki teljesen egyedül, bármiféle segítség és megállás nélkül körbevitorlázta a világot - és nem is először.

A kihívást 320 nap alatt teljesítette és épségben megérkezett a kanadai Victoriába - írta meg a The Guardian.

Az utazás utolsó, dicsőséges pillanataiba egy kis hajóflotta koszorújában futott be, miközben a kikőtőből több száz ember ünnepelte.

Teljesítményéért a Royal Victoria Yacht Club is gratulált neki.

Az út nem volt teljesen zökkenőmentes, 11 és fél méteres hajóját, Nereidát több vihar is megtépázta és útküzben elhagyta a napelemeit.

Jeanne egyébként már eddig is tartotta a legidősebb női vitorlázó rekordját ennél az útnál - legutóbb 2013-ban teljesítette, akkor 259 napot töltött a fedélzeten.

A korábbi rekorder a 71 éves Minoru Saito volt, aki 2005-ben teljesítette az utazást.

"A szelek istenei nem álltak mellettem, egy hetet arra pazaroltam, hogy elkerüljek két ciklont Hawaii-nél és egyet az Indiai-óceánnál"

- mesélte Jeanne Socrates a helyi Chek News-nak, illetve az emberek támogatásáért is köszönetet mondott:

"Nagyszerű üzeneteket küldtek nekem, szerintem tetszik nekik, hogy megtapasztaltam és legyőztem a problémákat, amik felmerültek és megmutattam, hogy véghez lehet ezt vinni."

A hölgy a nyugdíjba vonulása után, 1997-ben szeretett bele a vitorlázásba a férjével.

A pár Európában, a Karib-térségben és az Egyesült Államokban is hajózótt, majd a férfi 2003-as halála után felesége egyedül folytatta a hobbit.

Saját bevallása szerint nem volt könnyű a Nereida fedélzetén lévő rendszerek és problémák feltérképezése és kezelése, azonban azóta is ennek szenteli életét.

Először 2009-ben próbálta meg megállás nélkül körbevitorlázni a világot, ám akkor technikai problémák arra kényszerítették, hogy feladja a kísérletet.

2012-es próbálkozása szintén kudarcba fulladt, ám 2013-ban megdöntötte a Guinness-rekordot a témában.

Vitorlás karrierje azért is inspiráló, mert nem volt olyan nehézség, ami megállíthatta volna - 2017-ben például egy rekordkísérletre készülvén leesett a hajóról és eltörte a nyakát és pár bordáját, de mégsem adta fel.

Utazása során több mint 2000 fontot gyűjtött a Royal National Lifeboat Institution mentőcsónakos jótékonysági szervezetnek, akiket nagyra becsül.



jeanne_socrates.jpg
 
Nyugalom!!!
Jön az újabb levél ne indulj földkörüli útra !!
Habár idemásolom és indulhatsz mert lesz papír az útra is...
7Lzawrx12KIcBGCqs.png

Előre bocsánat, de erre mondják: Pofám leszakad!

A pedagógusok 2017-ben kaptak utoljára béremelést, a 2016-os "garantált illetményük" 3%-át. Ez volt átlagban bruttó 8-10.000 forint.
2018-ban semmit.
2019-ben semmit, és a 2020-as költségvetésben nem szerepel semmilyen plusz, sőt!! Csökkent az oktatásra fordított összeg.

S miután ennyit spóroltak rajtunk, van pofájuk a nyugdíjasoknak kilencezer forintot adni? Legalább nekik tényleg adnának valamit, mert ez a 9.000 halottnak a csók.

S megkapta mindenki, az is, akinek 500 000-es nyugdíja van! Ezt nevezem!

Pitiánerek, és még ilyen maszlaggal etetik az embereket!

Mennyivel más kaliberű ember az, aki nekifeszül és saját erejét belefektetve, sikereket ér el. Ez a 76 éves hölgy fantasztikus, elismerésre méltó a teljesítménye!
Őmellette még kisstílűbb ez az enyveskezű társaság Orbántól Csányiig!
 
*
Attól viszont bepánikolnék, mi van, ha bármi kórság elér? Ki segít, el is eshetek, ki segít fel? Óh, bele sem merek gondolni. Tény, hogy nem kevés kurázsi szorult ebbe az asszonyba, s mindazokba, akik egyedül hajózgatnak a tengereken, óceánokon keresztül és hosszant...
Már nem tudom, mikor és ki volt az elkövető.
A Kádár-korszakban még volt Élet és Tudomány c. lap. Abban olvastam:
Egy kutató be akarta járni az Észa-Nyugati átjárót, egyedül. Elindult és valahol Labrador északi részén annak rendje és módja szerint elakadt, nem jutott tovább. Rádiója meg valami tekerős töltője volt, így aztán nem szakadt el nagyon a világtól.
Egyik nap nagy fájdalmakra ébredt. Nosza rádióra kapott és konzultált az orvosokkal, akik megállapították, hogy vakbélgyulladása van. Erre egy gyógymód létezik, az operáció. El is magyarázták neki, hogy mit tegyen ... ha kibírja. Bevett egy rahedli fájdalomcsillapítót és tükörben meg is operálta magát. Túlélte.
Hogy később mi lett vele, nem tudom. Biztos megélt a jogdíjakból ... de ezt már csak a jóindulat mondatja velem.
Az ilyen embereknél nincs megoldhatatlan feladat.
 
Már nem tudom, mikor és ki volt az elkövető.
A Kádár-korszakban még volt Élet és Tudomány c. lap. Abban olvastam:
Egy kutató be akarta járni az Észa-Nyugati átjárót, egyedül. Elindult és valahol Labrador északi részén annak rendje és módja szerint elakadt, nem jutott tovább. Rádiója meg valami tekerős töltője volt, így aztán nem szakadt el nagyon a világtól.
Egyik nap nagy fájdalmakra ébredt. Nosza rádióra kapott és konzultált az orvosokkal, akik megállapították, hogy vakbélgyulladása van. Erre egy gyógymód létezik, az operáció. El is magyarázták neki, hogy mit tegyen ... ha kibírja. Bevett egy rahedli fájdalomcsillapítót és tükörben meg is operálta magát. Túlélte.
Hogy később mi lett vele, nem tudom. Biztos megélt a jogdíjakból ... de ezt már csak a jóindulat mondatja velem.
Az ilyen embereknél nincs megoldhatatlan feladat.
*
Hihetetlen a történet, de elképzelhető, hogy talán igaz is lehetett. Mesének viszont tökéletes. Van, hogy amikor már az újságírók - régen!!!!!!- nem tudtak új sztorikat felhajtani, akkor kitaláltak olyan, de olyan dolgokat, hogy az olvasóknak a füle is kettébe állt, amikor elolvasták. No most nekem is kettébe állt, a fülem. De tetszett! Megköszönöm.
 
Már nem tudom, mikor és ki volt az elkövető.
A Kádár-korszakban még volt Élet és Tudomány c. lap. Abban olvastam:
Egy kutató be akarta járni az Észa-Nyugati átjárót, egyedül. Elindult és valahol Labrador északi részén annak rendje és módja szerint elakadt, nem jutott tovább. Rádiója meg valami tekerős töltője volt, így aztán nem szakadt el nagyon a világtól.
Egyik nap nagy fájdalmakra ébredt. Nosza rádióra kapott és konzultált az orvosokkal, akik megállapították, hogy vakbélgyulladása van. Erre egy gyógymód létezik, az operáció. El is magyarázták neki, hogy mit tegyen ... ha kibírja. Bevett egy rahedli fájdalomcsillapítót és tükörben meg is operálta magát. Túlélte.
Hogy később mi lett vele, nem tudom. Biztos megélt a jogdíjakból ... de ezt már csak a jóindulat mondatja velem.
Az ilyen embereknél nincs megoldhatatlan feladat.
Nekem ez a történet volt az ismerős:
Leonyid Ivanovics Rogozov olyan hamisítatlan szovjet hős volt, akinél jobbat a legalaposabban kidolgozott propaganda is csak nehezen képes produkálni.
Fiatal orvosként éppen a gyakorlatát töltötte, amikor a fülébe jutott egy közelgő déli-sarkvidéki expedíció híre. Nem sokat gondolkodott, hanem megszakította a tanulmányait, és friss diplomájával elszegődött az expedíció orvosának.
1961. április 29-én reggel Rogozov arra nem ébredt, hogy nagyon rosszul érzi magát. Olyan gyenge lett, hogy lábra állni is nehezére esett, miközben folyamatosan erősödő hányingere volt. Nemsokára belázasodott, majd alattomosan, egyre jobban fájni kezdett a hasa. Ijedten diagnosztizálta magán a hashártyagyulladás tüneteit, majd amikor ezek egyre csak súlyosbodtak, rájött, hogy valószínűleg vakbélgyulladása van
Előkészítette a műtőt, kipakolta a műszereket, és hozatott egy nagy tükröt. Ez utóbbit a csapat sofőrje tartotta, a meteorológus pedig a szükséges eszközöket adogatta a kezébe. Rogozov igyekezett a lehető legkényelmesebb, fekvő pozíciót felvenni, félig a bal oldalára fordult, Novocainnal érzéstelenítette a hasfalát, majd megejtette az első bemetszést.
A feszültségtől és a vérveszteségtől többször is elgyengült, megszédült, ilyenkor néhány perces szüneteket tartott.
Végül sikeresen végrehajtotta az operációt, és megállapította, hogy a féregnyúlványa borzasztó állapotban volt. Néhány órán belül szinte szétrobbant volna, ami nagy valószínűséggel a halálát jelentette volna. A hashártyát és a hasfalat összevarrta, és várta az eredményt.
Végigszolgálta az expedíció teljes időtartamát, majd hazatért a többiekkel. A szovjet propaganda persze azonnal rájött, hogy hatalmas kincs van a kezükben. Rogozov megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, és hamarosan világhírű lett
2000-ben, hatvanhat évesen halt meg tüdőrákban. A vakbele élete végéig kiválóan működött.
 
Nekem ez a történet volt az ismerős:
Leonyid Ivanovics Rogozov olyan hamisítatlan szovjet hős volt, akinél jobbat a legalaposabban kidolgozott propaganda is csak nehezen képes produkálni.
Fiatal orvosként éppen a gyakorlatát töltötte, amikor a fülébe jutott egy közelgő déli-sarkvidéki expedíció híre. Nem sokat gondolkodott, hanem megszakította a tanulmányait, és friss diplomájával elszegődött az expedíció orvosának.
1961. április 29-én reggel Rogozov arra nem ébredt, hogy nagyon rosszul érzi magát. Olyan gyenge lett, hogy lábra állni is nehezére esett, miközben folyamatosan erősödő hányingere volt. Nemsokára belázasodott, majd alattomosan, egyre jobban fájni kezdett a hasa. Ijedten diagnosztizálta magán a hashártyagyulladás tüneteit, majd amikor ezek egyre csak súlyosbodtak, rájött, hogy valószínűleg vakbélgyulladása van
Előkészítette a műtőt, kipakolta a műszereket, és hozatott egy nagy tükröt. Ez utóbbit a csapat sofőrje tartotta, a meteorológus pedig a szükséges eszközöket adogatta a kezébe. Rogozov igyekezett a lehető legkényelmesebb, fekvő pozíciót felvenni, félig a bal oldalára fordult, Novocainnal érzéstelenítette a hasfalát, majd megejtette az első bemetszést.
A feszültségtől és a vérveszteségtől többször is elgyengült, megszédült, ilyenkor néhány perces szüneteket tartott.
Végül sikeresen végrehajtotta az operációt, és megállapította, hogy a féregnyúlványa borzasztó állapotban volt. Néhány órán belül szinte szétrobbant volna, ami nagy valószínűséggel a halálát jelentette volna. A hashártyát és a hasfalat összevarrta, és várta az eredményt.
Végigszolgálta az expedíció teljes időtartamát, majd hazatért a többiekkel. A szovjet propaganda persze azonnal rájött, hogy hatalmas kincs van a kezükben. Rogozov megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, és hamarosan világhírű lett
2000-ben, hatvanhat évesen halt meg tüdőrákban. A vakbele élete végéig kiválóan működött.
A két történet ugyanaz. Ez jobban kidolgozott ....
---
Más: "A vakbele élete végéig kiválóan működött." - Miután eltávolította????????????
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,743
Tagok
615,332
Legújabb tagunk
Kecskés Loretta
Oldal tetejére