Egy idős férfi Miamiból felhívta a fiát New Yorkban:

Egy idős férfi Miamiból felhívta a fiát New Yorkban: „Figyelj, édesanyád és én elválunk. Elég volt negyvenöt évnyi szenvedésből.”

„Apa, miről beszélsz?!” – kiabált a fia.
„Nem bírjuk tovább egymás látványát”- válaszolta – „Torkig vagyok az arcával, torkig vagyok, hogy erről kell beszélnem, úgyhogy hívd fel a húgodat Chicagoban, és mondd el neki” –azzal letette.
A fiú aggódott, felhívta a testvérét.

A lány azt mondta: „Egy frászt válnak el!” és rögtön felhívta az apját: „Nem váltok el! Nem csináltok semmit, mindketten hazarepülünk holnap, hogy megbeszéljük ezt! Addig ne hívj ügyvédet, ne tölts ki semmilyen papírt, ÉRTESZ ENGEM?!” és letette.

Az idős férfi odafordult a feleségéhez és így szólt: „Oké, jönnek Karácsonyra és maguknak fizetik a repülőjegyet.”

Végülis rendes gyerekek, rendes család. Ha baj van, aktivizálják magukat.

Sajnos a mai rohanó világ ilyen lett. Akkor vesszük észre a másikat, ha baj van. Ez családban is kezd így lenni, de kisebb közösségekben, munkahelyen, iskolában is. Mindenki el van foglalva a saját gondjaival. És nem azért, mert rossz, önző ember, hanem mert megszaporodtak a gondok.

Most nemrég láttam ezt a gyanú árnyékában, a magyar TV-ben. Nagyon jól megjátszották magukat a szülők. A végén jóra fordult minden és a gyerekek megfogadták, hogy ezután többet fogják látogatni a szüleiket.

Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Azért nem árt, ha a szülők minden karácsonyra tartogatnak valami trükköt.

igazmondó írta:

Most nemrég láttam ezt a gyanú árnyékában, a magyar TV-ben. Nagyon jól megjátszották magukat a szülők. A végén jóra fordult minden és a gyerekek megfogadták, hogy ezután többet fogják látogatni a szüleiket.

Kattints a kibontásához...

Ki nézi meg az összes sorozatot?
Eszerint ilyen az életben meg se történik??? Szerintem az életben a gyerekek hazarohannak és rájönnek, hogy ez egy becsapás volt és legombolják a szülőkről a repjegy árát.

Lehet, hogy csak feleznek.

Nem feltétlen, hiszen aki külföldön dolgozik az nem éhbérért robotol.
Így hát még ők adnak a szülőknek egy kenyérre valót.

szomorú, hogy ilyen cselekhez kell folyamodni ahhoz, hogy legalább Karácsonykor együtt lehess a szeretteiddel...ebben a rohanó világban, amikor hajhásszuk a pénzt, mert nagyon megnőttek az igényeink, a közvetlen kapcsolatokat felváltotta a telefonos, internetes kapcsolattartás, ami nagyon sajnálatos...ha történik valami igazán rossz velünk vagy valamelyik szerettünkkel, rögtön magunkhoz térünk és fogadkozunk, hogy ezután jobban odafigyelünk a másikra, mert az életben az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, de mihelyt eltelik a probléma után egy kis idő, már meg is feledkeztünk a fogadalmunkról és folytatjuk ugyanúgy az életünket, mint azelőtt...
és nem kell ezért se a szomszédba menni, mindenki csak nyugodtan nézzen szét a saját háza táján...

sivecste írta:

szomorú, hogy ilyen cselekhez kell folyamodni ahhoz, hogy legalább Karácsonykor együtt lehess a szeretteiddel...ebben a rohanó világban, amikor hajhásszuk a pénzt, mert nagyon megnőttek az igényeink, a közvetlen kapcsolatokat felváltotta a telefonos, internetes kapcsolattartás, ami nagyon sajnálatos...ha történik valami igazán rossz velünk vagy valamelyik szerettünkkel, rögtön magunkhoz térünk és fogadkozunk, hogy ezután jobban odafigyelünk a másikra, mert az életben az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, de mihelyt eltelik a probléma után egy kis idő, már meg is feledkeztünk a fogadalmunkról és folytatjuk ugyanúgy az életünket, mint azelőtt...
és nem kell ezért se a szomszédba menni, mindenki csak nyugodtan nézzen szét a saját háza táján...

Kattints a kibontásához...

BTW, ezzel kapcs, de más téma.
Hallottatok már az internetes házasságról? Nálunk, az egyetemen volt már egy-két ilyen.
A fiú és a lány naponta találkoznak, ha találkoznak, de mindegyik a saját lakásában lakik. Kapcsolattartás interneten, telefonon keresztül. Ha szex a téma, akkor az egyik lakásban megoldják, de aludni otthon alszanak, még utána is. Ha gyerek van, természetesen együtt nevelik. (Az egyik párnál már volt egy 2 éves gyerek). Aki épp ráér, annak a lakásában van a gyerek. Két kiságy, két bili, két ....
Én ezt nem értem, lehet, hogy már öreg vagyok az ilyenhez? Később, karácsonykor már nem lehet ilyet mondani a gyerekeknek, hogy "45 év után elválunk!". Hisz nem is élnek együtt.

45 év után meguntuk egymás e-mail címét.

Velem ezt csak egyszer játszhatnák el...
tudjátok mint abban a mesében, amiben a kisfiú farkast kiáltott...

Egyik ismerősömnek volt régebben olyan h*ülye szokás, hogy amikor valamit rosszul csinált és ezt szóvá is tették neki, rögtön a szívéhez kapott... amikor ez nem vált már be, akkor nem csak a szívéhez kapott, hanem eljátszotta hogy fáj / szúr neki neki... amikor ez sem, akkor már az asztalra is kapaszkodott és elkezdett lihegni... utána már nyögni is... persze semmi baja nem volt, csak eljátszotta... nálam akkor telt be a pohár, amikor 5 emeletet futott fel és nem kapkodott se levegőért, se pedig a szívéhez! utána már kapkodhatott mindenhová, NEM hatott meg!

Szerintem "érdekes" "családok " azok akik trükkel veszik rá a rokonaikat... nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy hiányoztok és gyertek haza karácsonyra, mert kiüresedett a ház és így nagyon egyedül érezzük magunkat?

almamag78 írta:

Szerintem "érdekes" "családok " azok akik trükkel veszik rá a rokonaikat... nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy hiányoztok és gyertek haza karácsonyra, mert kiüresedett a ház és így nagyon egyedül érezzük magunkat?

Kattints a kibontásához...

Egyszerűbb lenne és szerintem ők is jobban szeretnék ezt az opciót, csak vannak emberek, akiknél ez az opció "unavailable"...most erről beszélünk, mert közeleg a karácsony, de kiterjesztve a dolgot éves szintre se jobb...vannak olyan szülők, akik örülhetnek, ha egyáltalán eszébe jutnak a gyereknek havonta egyszer annyi időre, hogy felhívja őket...ebbe az irányba haladunk, elszemélytelenednek a kapcsolatok és annyira hajtanunk kell, hogy meglegyenek a kívánt tárgyak, hogy eszünkbe se jut a másik személy, akinek esetleg szüksége lehet ránk...emlékszem gyerekkoromban, szüleim mindig összejártak barátaikkal, egy egy kártyaparti, römi erejéig...mi most örülünk, ha annyit tudunk tenni, hogy pár napra együtt legyünk a férjemmel, szóval nem igazán lehet kiterjeszteni a baráti társasággal való lazulást...de azért mindig ügyelni kell rá, hogy a szeretteink érezzék, hogy számíthatnak ránk és fontosak nekünk...az biztos, hogy nálam nem lenne szükség ilyen trükkre, pláne nem karácsonykor...le se tudnának kötni, hogy ne a nagy-nagy családommal együtt töltsem...

Egyszer bejöhet!

Első olvasatra vicces, de jobban belegondolva kár, hogy csak ilyen hazugsággal lehet összehozni egy családot.

Talán mindenki eltudja magának dönteni, hogy mi a fontos, mi a fontosabb. Leginkább az szokott gondot okozni, ha túl későn döbbenünk rá, hogy már fel is nőt az a csepp gyermek.
Én addig hol is voltam ?
Egy újszülött, akár egy hófehér lap, a szülei kezdenek írni erre a hófehér lapra, vagyis; a kicsi elméjébe.
A gyerekek olyanok lesznek, amilyennek neveljük őket. "Hozzáértők szerint", a gyerekek 6 - 7 éves korig átveszik azokat a szokásokat, viselkedés mintákat, elsősorban szüleiktől, mert jó esetben a szüleivel van legtöbbet a baba, másodsorban a többiektől(egyéb családtagok, barátok, ismerősök, satöbi ) amelyek meghatározzák az egész hátralévő életét, gondolkodását, viselkedését, reakcióit. Velem is ez történt, ahogyan szinte kivétel nélkül mindenkivel, de én már azt is tudom, hogy ezeken a beidegződéseken, megszokásokon, lehetséges változtatni.
Te tudsz abból adni ami neked nincs ?
Ha valaki nem kapott gyermek korában szeretetet, mert a rengeteg játék az nem szeretett, a zsebpénz sem szeretet, hogy bekapcsolom a tévét és leültetem elé a gyermekemet, hogy ne legyen láb alatt az sem szeretet.
Tehát, ha valaki nem kapott gyermek korában szeretetet, akkor az honnan is tudhatná, hogyan is kell szeretetet adni ?
Hogyan is kellene a szeretetet kimutatni vagy éreztetni ?
Ez az emberke azt hiszi majd, hogy az a szeretet, amit ő kapott.
Ha sose figyelt rá igazán senki, akkor honnan tudja az a mára már felnőtt, hogy mit is kéne neki most csinálni ?
Hogy figyelmet kéne szentelnem a gyermekemnek, időt kéne töltenem vele, bújócskázni, fogócskázni, együtt kacagni, összebújni.
Ezek olyan élmények amelyet semmi sem helyettesíthet, semmi sem pótolhat.
Áááá; dehogy, van ennél fontosabb is, a gyerek úgyis felnő magától, inkább megyek túlórázni, haverozni, ülni a számítógép előtt.
Mindenki azt csinálja, amit ő is látott, hallott és kapott a szüleitől, de lehet, hogy még annyit se tud vissza adni, mert ugye felejteni is tudunk.
Akkor mit is várhat ez a szülő ?
Minden nézőpont kérdése.
Olyat is olvastam már, hogy a gyermek, a szülő tükörképe, ha a szülő elégedetlen a gyermekével, az csak annyit jelent, hogy az a szülő elégedetlen saját magával, csak ezzel nem szívesen szembesíti magát az a felnőtt.
Sokan Inkább a kényelmesebb utat választják, szidják gyermeküket, mert ehhez már úgyis hozzá szokott a gyerek is és a szülő is.

Az a probléma, hogy egyre inkább a tárgyakat kezdjük szeretni és az embereket kezdjük használni.
Akkor lesz itt jó világ, ha újra rádöbbenünk, hogy a tárgyak valók arra, hogy használjuk őket és az emberek valók arra, hogy szeressük őket.

Lehet, hogy nem is volt ez olyan rossz megoldás a szülők részéről. Lehet, hogy nem egyszer jött be. Idegennel szemben természetesen nem célszerű gyakorolni, de családon belül más. A testvérek lehet, hogy most kicsit mérgesek voltak, hogy "átverték őket", de lehet, hogy a legközelebbi karácsonykor az egyik testvér (én a lányra tippelek, ők megértőbbek) így szól a fiú testvéréhez: "menjünk el apához és anyához karácsonyra, ne kelljen szegényeknek megint valami trükkön gondolkozni."
És azután minden évben elmennek. Lehet, hogy ez mese, de az is lehet, hogy a gyerekeket rádöbbenteték, hogy fontosak a szülők életében, lehet, hogy eddig nem azért nem utaztak el, mert nem akartak, mert rosszak, hanyagok, stb. voltak, hanem mert azt hitték, hogy talán a szülők nem is igénylik, nem is olyan fontos nekik a látogatásuk. Most rájöttek, hogy életbevágóan fontosak, és ez jó érzés.

mustakissa írta:

Lehet, hogy nem is volt ez olyan rossz megoldás a szülők részéről. Lehet, hogy nem egyszer jött be. Idegennel szemben természetesen nem célszerű gyakorolni, de családon belül más. A testvérek lehet, hogy most kicsit mérgesek voltak, hogy "átverték őket", de lehet, hogy a legközelebbi karácsonykor az egyik testvér (én a lányra tippelek, ők megértőbbek) így szól a fiú testvéréhez: "menjünk el apához és anyához karácsonyra, ne kelljen szegényeknek megint valami trükkön gondolkozni."
És azután minden évben elmennek. Lehet, hogy ez mese, de az is lehet, hogy a gyerekeket rádöbbenteték, hogy fontosak a szülők életében, lehet, hogy eddig nem azért nem utaztak el, mert nem akartak, mert rosszak, hanyagok, stb. voltak, hanem mert azt hitték, hogy talán a szülők nem is igénylik, nem is olyan fontos nekik a látogatásuk. Most rájöttek, hogy életbevágóan fontosak, és ez jó érzés.

Kattints a kibontásához...

Elméletben okés...

Hááát..... ez azért durva megoldás, de a dolgok mögé nem látok. Miért is ezt az eszközt választották?

Mert ha csak azt írják, hogy fáj a fejük, akkor a gyerekek csak légipostán fájdalomcsillapítót küldenek.