A hirtelen dermedté vált csöndben a buján tekergő asztalterítő alól szánalmas kaparás, prüszkölés, fújás, morgás, vinnyogás, nyüszítés közben, egy vágtázó kofáskosár bukkant elő.
Egymondatos történetírás
- Téma inditó Dzsoli
- Kezdés dátuma
Kockás..., Kockás! - kiabált harsogva, az apró falusi piacteret bekerítő korlát túloldalától Bezsi igazgató Úr, aki a helyi általános iskola és természetesen az itt élők, köztiszteletben álló lakója volt.
A vágtázó kosár, hirtelen megtorpant, majd éles fordulattal, imbolygó mozdulatokkal tovább folytatta a rémült, eszeveszett futást.
A kandúr nem éppen örült ennek a névnek.
Bezsi Dömötör, maga is csodálkozott, mikor hátsó kertjében rátalált arra az apró, anyja után keservesen miákoló, fekete-fehér szőrgombócra.
- Surka Te, hallgas már! - Így fogadod a házhoz érkező vendéget? - csitította Döme, s óvatosan ölbe vette a megszeppent csöppséget.
- Kockás, Kockás! - simogatta, miközben megpróbálta megszabadítani a sárga nyálkától csapzott, fekete-fehér foltos, mozgó sakktáblára emlékeztető bundát.
Ekkor, a fürdő ajtaja felől éles kaparászás jelezte, hogy hamarosan megjelenik a ház családtagjának tekintett, igencsak feldühödött kutyája.
A félig nyitott ajtóban megjelent Surka morzsaszínű buksija, csillogó fekete orrát magasra tartva szimatolt a levegőbe és méltóságteljesen farkát csóválva, odaszaladt a gazdi lábához.
- Jó, hogy jöttél, gyere Te is zuhanyozni! - szólt Karola.
Ebben a pillanatban, a távolból közeledő gyors kopogás után kitárult bejárati ajtóban, egy megtermett, erősen ziháló, dühtől piros pozsgásos asszony toppant a házba.
Bezsi Döme higgadt visszafogottsággal köszönt. - Kezeit csókolom Vera, örülök, hogy látom, segíthetek valamiben?
