Egymondatos történetírás
- Téma inditó Dzsoli
- Kezdés dátuma
Mindeközben, Surka a kert végébe kiosonva, édesen nyalogatta a tojásos kosarat, ami - Jaj! - egy óvatlan pillanatban, belepottyant az ott csendesen folydogáló Suszi patakba.
Karola, igyekezett türelmét megtartva, gyorsan az aztalra készített frissen gőzölgő teához invitálni a fölháborodott, kiabáló, váratlan vendéget.
Surka magasra emelt fővel, minden erejét bevetve úszott az egyre távolodó, fejjel lefelé imbolygó kofás kosár után.
A kapásjelző kattanását, az orsó végeláthatatlan pergése követte, majd - Placcs! - a horgászbotot is vitte, a gyorsan kerekedett vízalatti sodrás.
- Hurrá! - Surka! Surkó! Surri...iii...iii! - kiabált indián üvöltéssel a boldog gyerekcsapat, de a mindíg pajkos, fekete tacskó úszó küzdelmében, sehogy sem tudott szabadulni a víz fogságából.
Hirtelen, feszült csönd támadt, mert kétségessé vált, Jankó és Surka küzdelme.
Mind Jankó és mind Surka hősiesen küzdött, végül megegyeztek abban, hogy döntetlen a küzdelmük.
Ha..., há..., mert Jankó ismerte ám jól Surkát, s tudta, hogy a legnehezebb pillanatokban is számíthat a kutyanyelvi jelzésekre!
Időközben a tojásos kosár tojásait, elnyelte a tajtékzo Suszi patak.
Mindenki Jankót ünnepelte.
