Elindultak a cigányok

N

Naska

Vendég
500 éve élünk együtt Magyarországon, közös a sorsunk, a jelenünk, a jövőnk. Ez a topic csak erről szól, nem a politikáról, nem a sérelmekről, hanem arról, ami összeköt: a mese, a zene, a tánc, az ének és az életünk. Hogy mögöttük jobban megismerjük az embert, magunkat.
 
N

Naska

Vendég
Cigány Himnusz

Egy nemzet himnusza akkor alakul ki, amikor a nemzet tagjai egységes népcsoportnak kezdik magukat érezni. A Himnusz az összetartozást erősíti.

Zöld az erdő...
(Cigány Himnusz)

Zöld az erdő, zöld a hegy is
A szerencse, jön is megy is
Gondok kése húsunkba vág
Képmutató lett a világ

Egész világ ellenségünk
Űzött tolvajokként élünk
Nem loptunk mi csak egy szöget
Jézus vérző tenyeréből

Isten könyörülj meg nékünk
Ne szenvedjen tovább népünk.
Megátkoztál, meg is vertél
Örök csavargóvá tettél.


Cigányhimnusz videó
 
N

Naska

Vendég
Csak abban bízol, akit ismersz...

A romák szokásai elmúlt ötven évben többet változtak, mint az előtte való századokban összesen. Mégis vannak hagyományos elemei az életüknek. Ezek kötik össze a jelent a múlttal, s adják az életük stabil pontjait.

A romák hagyományai

A cigányok vallása általában katolikus. Ezt a vallást kényszerből vették föl, mert a keresztény egyházhoz való tartozás minden korban bizonyos fokú védettséget biztosított részükre. Mivel a cigányok hosszú éveket töltöttek Keleten, majd Egyiptom érintésével kerületek a Balkánra, hitük gyökereit a közel-keleti vallások közt kell keresni.
A cigányok ritkán járnak templomba. A karácsonyi éjféli misét, áldozást, keresztelést fontosnak tartják. A cigány esküvő, temetés családi körben, pap nélkül a vajda vagy a legöregebb cigány jelenlétében történt. Imádkozni csak a Miatyánk-ot szokták. Vannak saját imáik, könyörgéseik. A nagypénteki böjtöt megtartják. Annak ellenére, hogy nem élnek mély vallásos életet, népdalaikban Istennel sűrűn lehet találkozni. Egymásnak szánt köszöntőikbe is beleszövik Istent. / pl. o drago snto del andas- A szent Isten hozott. /
Hitviláguk legmélyebb gyökereik is Indiába nyúlnak vissza. Ez a hit "a testtől is függetlenül létező szellem hite, amely a halál után is tovább él."

cigany_temetes_2.jpg


Hisznek a holtak és élők szoros és megbonthatatlan kapcsolatában. Babonákkal átszőtt halotti szokásaikban a halott emlékének ápolásának kitüntetett szerepe van.
Az oláh cigányok úgy beszélnek az elhunytról, mintha az továbbra is az élők sorában lenne. Ha bajba jutnak, segítségért gyakran halottaikhoz fohászkodnak. Hagyományaik szerint, a másvilágon a holtak ugyanúgy élnek tovább, mint a földön: esznek, isznak, dohányoznak s ugyanazzal foglalkoznak, mint életükben. A földi élet és a túlvilág között csak annyi hitük szerint a különbség, hogy a túlvilágon a nők nem szülnek. Mindenki olyan marad a túlvilágon amilyen volt, amikor odakerült. Például a sánta ott is az marad. Akit életében megoperáltak az nem számít teljes értékű embernek a túlvilágon. Ezért is ragaszkodnak ahhoz, hogy lehetőleg ne boncolják föl elhunyt hozzátartozóik testét.
A sírba vagy a koporsóba, az elhunyt mellé helyezik kedves tárgyait, hogy a túlvilágon is űzhesse mesterségét, vidámabban "élhessen". Pénzt is dugnak elhunytaik zsebébe, hogy legyen mivel vámot fizetni a túlvilágon. A halottat a kedvenc ruháiba öltözetik fel és ételt, italt is temetnek el vele. A cigányok félnek a halott szellemétől- mely visszajárhat, bosszút állhat- ezért nemcsak tiszteletből, hanem félelemből is körültekintőek a halottal szemben. Virrasztáskor összejönnek a rokonok, étellel, itallal kínálják őket. Beszélgetnek a halottról, de csak a jót mondják el róla. Egyes helyeken szokás hosszabb meséket is mondani. A virrasztás több éjszakán keresztül is tarthat. A halottnak nagy tisztelet jár. A férfiak hat hétig, a közvetlen hozzátartozók hat hónapig nem borotválkoznak a temetés után. Étkezéskor a halottnak is terítenek. Hat hét után ismét összejönnek a rokonok halotti tort /pomna/ tartani. Ez igen csendes ünnep. Beszélgetnek, megemlékeznek a megboldogultról. Ezt egy év után megismétlik.
A halottak napja is csendes ünnep. Virágot visznek ki a temetőbe, ételt, italt, cigarettát tesznek a sírra. Este gyertyát égetnek. Ilyenkor is sokat főznek, mindenkit megkínálnak, aki arra jár. Iváskor, mikor megemlékeznek halottaikról pár csepp italt öntenek a földre, s csak azután isznak.
A cigányok törzsi- nemzetségi szervezete az indiai kasztrendszerhez hasonlít. Többnyire a törzseken belül házasodtak, mert ismerték egymás szokásait, törvényeit, foglalkozásait. A törzsi törvények szigorúak voltak, mert a törzs, a nemzettség fennmaradását szolgálták. Ma már a törzsek közti különbségek kezdenek elmosódni. A vándorlás következtében az egyes törzsek térben és időben eltávolodtak egymástól.

tf063bszoc164.jpg


Indiából hozott szokás a gyermekházasság és a bő gyermekáldás is. Ahogy távolodtak Indiától, ez a szokás is módosult. Ám a korai házasság a hagyományos életet élő cigányoknál még ma is általános.
A cigányoknál a házasságkötés előtti udvarlás nem volt fontos. A vőlegény elment a lányos házhoz, de nem a lánnyal beszélt, hanem az apával, vagy az idősebb fiútestvérrel. Megbeszélték a kéretés időpontját. Ez volt az úgynevezett háznéző.
A lánnyal legfeljebb a fiú anyja beszélt. A lányt feleségül az apától kellett kérni. A kérető személy általában a nagybácsi volt. Ha a lányt nem adták, akkor jött a szöktetés. Ezt már a fiatalok többnyire előzőleg megbeszélték. A lányt a fiú szüleihez vitte. Ha a lány egyedül szökött a legényhez kurva (lugnya) volt. A mennyasszonyt bosszúból, akarata ellenére is meg lehetet szöktetni. Más törzsbeli asszony feleségül vételét tiltották a szigorú törzsi törvények.
Az ellenséges családok a szöktetés utáni első ünnep alkalmával szoktak kibékülni, amikor összejön a család. Ha a kerítés sikerrel jár, megbeszélik a lakodalom további menetét.(hely, idő, étel, ital.) Közben a fiatalok megbizonyosodnak egymás érzelmeiről, de az udvarlás nagyon szemérmes, kerüli a feltűnőséget. Egymás iránti figyelmességet nem árulnak el. Nem szokás a karonfogás, vagy egymás kezének megérintése sem. Nagy lakodalmi előkészület előzi meg a több napig tartó lakodalmat. A nászéjszaka után, ha a lány érintetlen volt, alsószoknyáját kitették a sátor, illetve ház elé. De ha nem, a lány apjának vissza kellett téríteni a lakodalom költségét. A lakodalmi készülés olyan nagy, hogy a haragosok is kibékülnek.
Az új pár sok ajándékot kap, elsősorban edényeket. A házastársi hűséget igen szigorúan vették, így a házasságtörés meglehetősen ritka volt. A házasságtörő asszonyt keményen büntették. A férfiak ebben a tekintetben is sokkal szabadabbak voltak. Nem őket, hanem "csábítóikat" büntették meg. A féltékeny feleség férje csábítóját megveri, haját kitépi, orrát is leharaphatja.
A lakodalomra az egész rokonságot meghívják. A család rangját emeli, ha minél több a vendég. A vendégek tyúkot, birkát, bort, pálinkát visznek. A hagyományos életet élőknél gyakran csak a második, harmadik gyerek megszületése után van az esküvő. Régebben a vajda, vagy a megbízott idős ember adta össze a fiatalokat és a romáknál ez az esküvő is törvényesnek számított.
Ha gyász van a háznál, akkor tánc nélkül zajlik le a lakodalom.
Minden ivás előtt köszöntőt mondanak. A sort mindig az idősek kezdik. Szokás a menyasszonytánc is. Előbb az após kéri táncra a lányt, majd utána a többiek. Felkéréskor a menyasszony kendőjébe tesznek pénzt, s ezzel a kendővel kötik be a fejét éjfélkor. Így most már asszonynak számít, s ezentúl mindig kendőben kell járnia. Ám ha mégsem hordja a kendőt, akkor legalább a haját be kell hátul vele kötnie.
Nem csak a vajda adhatja össze a fiatalokat, hanem a kérető (nagybácsi- kako) is. A fiatal pár elé egy tányérba sót, kenyeret tettek, majd a kérető bort öntött rá. Az ifjú pár ebből a kenyérből harapott és megfogadták, hogy soha nem hagyják el egymást.
Ezután a gyűrűket egymás ujjára húzzák és elmondják a menyecske-köszöntőt. A házasulandó fiúnak ezüst kelyhet csináltattak. A kelyhen a cigányéletből vett jelenetek mellett totemállatok rajza is megtalálható. A cigányok az arany és ezüstneműt már Indiában ismerték. A nemesfém iránti vonzalom mind a mai napig szokásaik közé tartozik. Az ezüstöt szerették a legjobban. A vajdapoharak, vajdagombok, sőt a vajdaboton található fémemblémák is ezüstből készültek A nyakláncok anyaga ezüst és aranypénz volt.
A cigányoknak a házassággal kapcsolatban sok babonájuk élt. A férfiak dísze a nagy bajusz. Ha levágatják, a tekintélyükön esik csorba. A nők dísze a hosszú haj. Ha levágatják, szerencsétlenség fogja útjukat kísérni, sőt még kurvának is bélyegzik őket. A házaspárok a háziállatok fejét nem eszik meg, mert úgy tartják, akkor egymás fejét ennék meg, vagyis szerencsétlenséget hoznának egymásra. Ha többször férjhez ment nőt vesznek fel a kocsira, szerencsétlenséget hoz rájuk. Ha az asszony férje kalapját földhöz vágja, megalázza férjét. Ha az asszony tisztátlan kézzel érinti meg férje bajuszát, vagy szakállát szerencsétlenné teszi őt.
A születés különösen nagy esemény a cigányoknál. Még akkor is ha az anyák a terhesség alatt semmit sem változtatnak életmódjukon. Ugyanúgy dolgoztak, ettek, ittak, mindaddig. A cigányasszonyok a szülést is legtöbbször egyedül élték végig. A gyerekek viszonylag kis súllyal születnek, de az anyatejen hamar felerősödnek. A csecsemőt a szülés után lemossák, majd olajjal is lekenik, hogy a bőre fényes legyen és védettséget is adjon az olaj a bőrének. Ez is Indiából hozott szokás.
A csecsemőt a cigány szokásoknak megfelelően, amikor sír megszoptatják, akkor eszik, amikor éhes. Gyakorlatilag egész nap eszik a gyerek. A szoptatás ideje nincs korlátok közé szorítva. A gyerek addig szopik, míg anyatej van., sok esetben 3-4 évig is. Egy időben az anya több gyerekét is szoptathatja. A kicsiket naponta többször, a nagyobbakat reggel és este. Ma már a kórházi szülés vált általánossá.
Első gyermeknek mindenki fiút vár. Ha több egynemű gyerek születik egymás után, akkor az anya addig szül, míg a csecsemő más nemű nem lesz. Az újszülött egészségére mindenkinek innia kell.
A cigányok a művi vetélést nem szeretik, minden gyereket megszülnek, és gyerekeiket majomszeretettel veszik körül. A velük való bánásmódot hangulatuk, létbizonytalanságból eredő gondjaik határozzák meg. A cigányasszony hol átkozza, hol dédelgeti gyermekét. Az újszülött meglátogatásakor húst, pálinkát visznek ajándékba.
A keresztelőt hamar megtartják, ha az újszülött nyugtalanul alszik, sokat sír, mert úgy vélik, ettől megnyugszik. Egyébként csak 6 hetesen keresztelik a gyereket. A keresztelő is több napos ünnep a cigányoknál. Összejön a család, itallal köszöntik az újszülöttet, köszöntőket mondanak, a haragosok is kibékülnek. Ilyenkor a keresztmama értékes ajándékot szokott adni. A nevet is a keresztszülők adják a gyermeknek. A hivatalos név mellett cigány nevet is kapnak a gyerekek, amiből néha vezetéknév válik.
A cigányoknál az étkezésnek nincs meghatározott időpontja. A reggeli általában későn van, az ebéd és a vacsora még később. A napközbeni étkezés többnyire rendszertelen. Mindenki akkor eszik, amikor megéhezik. Napjában egyszer van főtt étel, többnyire késő délután. A főzés ideje attól függ, mikor van rá idő, illetve mikor van főznivaló. Előbb a férfiak esznek, aztán a gyerekek, legvégén az asszonyok. A férfiak nem esznek egy asztalnál az asszonyokkal és a gyerekekkel. Ha kevés az evőeszköz körülülik a tálat, és mindenki abból eszik. Régen a fakanalakat, fatányérokat vándorlásuk alatt faragták. A nagykanál díszítve is volt. A sült húst kézzel fogták meg, és úgy ették. Ez a szokás is Indiából ered. A főzés előtt a tüzelő beszerzése az asszonyok, gyerekek feladata volt. A tüzelőt, fát az erdőből hozták. Az ételt a lányok készítették el. A kicsik gondozása is a lányokra hárult. A fiúk apjukkal, vagy anélkül a jószágok körül foglalatoskodtak.

L_-34259587.jpg


A cigányok zöme dohányzik, iszik. A nők is, férfiak is. A gyerekek is hamar rászoknak a dohányra. Régebben a pipázás volt a szokás, ma inkább a cigarettázás. A dohány kedvéért egyesek még az ebédről is lemondanak.
A cigány ételek jellegzetesek. Levest ritkán főznek. A húst igen kedvelik, ahol megtehetik, naponta készítenek sülteket, vagy pörköltet. A húsos káposzta a nemzeti eledelük.
A vendéglátás szokása is indiai eredetű. Bárki megy hozzájuk, megvendégelik. Étellel, itallal kínálják, aminek visszautasítása sértésnek számít. A vendégségbe érkezőknek is illik köszöntőt mondani. Előbb mindig a vendégnek terítenek és csak azután a háziaknak. Az étel kiosztása az asszony dolga. Az italt azonban többnyire a férfiak kezelik. Ha nincs főtt étel, akkor szalonnával, kenyérrel, hagymával kínálják a vendéget. Ha nincs ital a háznál, azonnal érte küldenek egy gyereket még akkor is, ha erre a pénzt kölcsön kell kérni. A vendég megkínálása mindennél fontosabb. Nagy készülődéssel várják az ünnepeket. Sok vendégre számítanak, sokat főznek. A pénz ilyenkor nem számít, csak az, hogy a vendégeknek legyen enni-, innivaló. A köszöntők egyetlen alkalomról sem maradhatnak el. Ilyen ünnepek: Karácsony (krechuno), húsvét (patradyi), pünkösd (rusaja), új év (nyevo bersh), keresztelő (bolipe), Mária-nap (suntona Marijako dyes), búcsú (bushovo), halottak napja (mulengo dyes). A köszöntők szövege alkalmazkodik az ünnephez. Aki szebb köszöntőt mond annak nő a tekintélye is. Némely alkalmakkor mesét is mondanak. Ezt általában a férfiak teszik. A mesélő addig mesél, amíg a többiek ráfigyelnek. Rövidítheti, vagy meghosszabbíthatja mondandóját, tovább szőheti a mese cselekményét. Az idősebb férfiak kiváltsága a mesélés.
Az ünnepek nem múlhatnak el ének és tánc nélkül. Ez az éneklés spontán alakul ki, mégis van benne valami hagyományos. Mindig a legjobb énekes, vagy a házigazda kezd bele egy lassú dalba, majd a többiek is kezdenek vele énekelni kissé nyújtva a dalt. A lassú dal után mindig egy gyors következik. Erre már táncolnak is, de aki táncolni megy, előbb rövid köszöntőt mond. A dalokhoz az énekes az ünnephez méltó új szöveget is improvizálhat, néha saját magát vagy az ünnepelt személyt is beleszőve.
Az ünnepek zenei szokásai csak igen kismértékben térnek el egymástól. Eltérések csak a köszöntőkben és az énekelt szövegben vannak. Újévkor, karácsonykor, húsvétkor szokás volt a betlehemezés is. Ilyenkor az énekért, köszöntőért élelmet vagy pénzt kaptak. Szokás a húsvéti locsolkodás is.
A húsvét mellett tavaszi ünnep volt az úgynevezett „Tavaszünnep” Akkor tartották, mikor az idő jobbra, tavasziasra fordult. A kisgyermekek a mezőn gólyahírt gyűjtöttek és ebből koszorút fontak. Ezt tették a kislányok fejére. A felnőttek kiválasztották, hogy ki lett a legszebb kislány és ő lett a tavasztündér. Ezen az ünnepen kicsik-nagyok egyaránt részt vettek. Az ünnephez tartozott, hogy korán hajnalban kimentek a mezőre és a bogáncsok hajtásairól „harmatot” gyűjtöttek és ezzel kenték be a lányok arcát, hogy ne legyenek szeplősek. Ma már nem találkozhatunk ezzel az ünneppel.
 
N

Naska

Vendég
Kik is a cigányok?

Erről énekel Bangó Margit, a dal avatott művésze.
 
N

Naska

Vendég
Zöld Marci és Erős Zóga- cigány népmese

9789639575301.jpg


Élt egyszer két cigány. Sógorok voltak. Az egyiket Erős Zógának hívták rettentő nagy ereje miatt, a másikat Zöld Marcinak, mert a munka helyett inkább a zöld gyepen heverészett.

Azt mondja egyszer Erős Zóga Zöld Marcinak:

- Te Marci, ló nélkül az ember nem egészen ember, lovat kell szereznünk! Pénzünk nincs, gyere, lopjunk magunknak két lovat.

Zöld Marcit nem kellett sokáig biztatni, rögvest el is indultak, egyenesen a méneshez. A csikósok éppen tarisznyáztak valahol: gyorsan kiválasztottak négy lovat, azzal uzsgyi, továbbálltak. Erős Zóga, mikor rá akarta akasztani lovára a kötőféket, észreveszi, hogy lovának nincsen álla. Csodálkozik Zóga, hogy mibe is akassza a kötőféket, mondja Zöld Marcinak:

- Hát ez mi az isten csodája? Nézd, ennek a lónak nincs álla!

- Sose bánd – mondja Zöld Marci -, ha már elkötöttük a lovakat, vissza nem engedjük. Tépelődni pedig otthon is ráérünk. Gyerünk gyorsan, mert még elcsípnek bennünket a csikósok.

Azzal két lóra felültek, másik lovukat pedig kötőfékszáron vezették. Minden baj nélkül bandukoltak hazafelé; a csikósok, úgy látszik, nem vették észre őket.

Ahogy hazafelé igyekeznek, valamivel éjfél után észreveszi Zóga, hogy nem a ló hátán ül, hanem a földön. Nyögve feltápászkodik a földről, körülnéz, azonban az áll nélküli lovat sehol se látja.

Nem sokat teketóriázott, felült a másik lóra. Sietve mentek tovább, áthaladtak egypár városon, mire rájuk virradt. Világoson jobban megnézték a lovakat, s azt tapasztalták, hogy a Zóga megmaradt lova úgy négyéves lehet.

Azt mondja Zöld Marci Zógának:

- Add nekem a kancádat, én adom érte az én két lovamat!

- Már hogy adnám oda neked az enyémet, mikor ez az egy legalább annyit ér, mint a te két lovad?

Zöld Marcinak azonban nagyon megtetszett a Zóga lova. Azt gondolta, ha Zóga nem adja cserébe, majd ellopja tőle.

Zöld Marci el is lopta a lovat Zógától, aztán eladta. Mikor Zóga észrevette a lopást, mindjárt sejtette, hogy Zöld Marci vitte el. Nagyon megmérgelődött, hogy sógora így elbánt vele, s elhatározta, ha a föld alól is, de előkeríti Zöld Marcit, és agyonveri.

Megtudta, hogy Zöld Marci a családjával befogott a kocsiba, és a városba indult. Utánuk eredt. Már majdnem utolérte őket, mikor Zöld Marci észrevette, hogy Zóga üldözi. Az út mellett mély árok húzódott, Zöld Marci gyorsan leugrott a kocsiról, és elbújt a mély árokban. Kökényfa botját is magával vitte. Mikor Erős Zóga előtte elhaladt, Marci botjával rá akart ütni a fejére, de elvétette. Erős Zóga észrevette Marcit, nekiment, és birkózni kezdtek. Több mint egy óra hosszat viaskodtak, de nem bírtak egymással. Zöld Marci tizenkét éves fia apja segítségére sietett, leugrott a kocsiról, elvette apjától a botot, hogy azzal üsse Erős Zógát. Erős Zóga azonban a fiú minden ütése elől kitért, így csapásai az apját érték. Addig-addig ment ez a küzdelem, míg Zöld Marci kifáradt, és elengedte Erős Zógát. Ezt látva a fiú futásnak eredt, de Zógának még sikerült a botot elvenni a fiútól. Zöld Marci látta, hogy most már befellegzett neki, azt pedig magáról tudta, milyen szörnyű a cigány haragja. Rémületében a kocsi alá bújt. Erős Zóga a dühtől lihegve ordította neki:

- Zöld Marci, bújj ki a kocsi alól, mert agyonütlek!

Zöld Marci könyörgésre fogta a dolgot:

- Erős Zóga, ne bánts engem, mert ha agyonütsz, árván marad a családom; mi lesz velük?

Erős Zóga azonban hajthatatlan maradt.

- Gyere ki, imádkozz előttem, mert agyonütlek!

Mit volt mit tennie, Zöld Marci kibújt a kocsi alól. Erős Zóga közben lehiggadt, nem bántotta, hanem kötőfékkel a kocsisaroglyához kötötte. Felült a kocsira, és visszahajtott vele Zöld Marci rokonságához. Voltak azok vagy harmincan. Mikor odaértek, így Szólt hozzájuk:

- Ide nézzetek, a híres Zöld Marcira! Hát ilyen erős rokonotok van? Megkötöttem, kipányváztam, bár megérdemelte volna, hogy megöljem, mert ellopta a lovamat. Megérdemelte vagy nem?

- Megérdemelte! – mondták a rokonok.

Erős Zóga otthagyta Marcit, hazaindult.

A rokon azért csak rokon, és mi tagadás, Marci pártjára állottak. Kilesték, amikor Erős Zóga Szőlős községben bement a faluvégi csárdába. Összeszedelőzködtek, és utána mentek.

A kocsmáros jól ismerte Erős Zógát. Mikor egy meszely pálinkát kért magának, kettőt adott neki. Az egész rokonság – mondom, voltak vagy harmincan – berohant a csárdába. Mikor Zóga meglátta Zöld Marcit, barátságosan megkínálta pálinkával. Zöld Marci azonban nem fogadta el.

- Miért nem fogadod el a pálinkámat, talán bizony haragszol rám? – kérdezte Erős Zóga.

- Haragszom biz én, s van is okom rá! Tudod, mit tettél velem, és még pálinkával kínálsz? – pattogott Zöld Marci.

Zóga már látta, hogy ennek a találkozásnak nem lesz jó vége, ezért így szólt:

- Igen, tudom, és most is megteszem veled, mert nem érdemel mást egy olyan gazember, aki ellopja saját cigány sógora lovát!

Zöld Marci erre hirtelen felugrott, odaszaladt a kocsma ajtajához, s lehúzta a rolót. Ijedt csend lett a kocsmában. Mindenki tudta, itt valami nagy dolog történik. Erő az erő ellen, vérre menő leszámolás, mert két cigány becsületéért verekedik. A kocsmáros gyorsan kiszökött, és elbújt a pincében.

Zóga mély lélegzetet vett, összeszorította a fogát, aztán felkapott egy széket, és nekiment az egész cigány rokonságnak. Ordított, ütött, zúzott, addig-addig, míg minden cigány sebesülten nem feküdt a padlón. Erős Zóga akkor felhúzta a kocsmarolót, s a leütött cigányokat az útszéli árok partjára rakta szép sorjában. Ekkorra a kocsmáros is előbújt a pincéből. Látja, mi történt, s így szólt:

- Úgy látom, nincs nagyobb baj, mert mind élnek; bár vagy nyolcat agyonütöttél volna belőlük! Nem lett volna nagy kár értük. Én vagyok a tanú rá isten és ember előtt, téged támadtak meg, és egyedül győzted le mind a harmincat.

Erős Zóga aztán felrakta őket a kocsira, s elvitte az orvoshoz. Estig tartott, mire mindegyiket bekötözték. Egy cigány azonban megszökött. Éppen a Zóga feleségének a bátyja. Erre haragudott Erős Zóga a legjobban. El nem képzelnétek, hol talált rá: felesége szoknyája alatt! Oda bújt bizony, ami nem volt nehéz, mert akkortájt a cigányasszonyok nagyon bő, ráncos szoknyát hordtak. Erős Zóga azonban rátalált: megragadta feleségét, akit Pannának hívtak, és a szoba túlsó sarkába dobta, hogy csak úgy nyekkent bele, aztán megragadta a félelmében reszkető, gyáva cigányt. Panna tudta, hogy ha közbe nem lép, Zóga fél markával kiszorítja bátyjából a levegőt; könyörgésre fogta hát a szót:

- Jaj, kedves uram, Zóga! Ne bántsd az én szegény bátyámat, hiszen ő nem hibás, nem oka semminek, csak haragod elől menekült hozzám!

- Nem bántom, Panna – felelte Zóga -, egyet azonban ütök rajta, úgy, hogy míg él, megemlegesse!

Erre Zóga olyat sózott rá, szegény cigány hat hétig csak mutogatott, nem bírt megszólalni.

A dolognak ezzel még nem lett vége: tárgyalás is lett belőle a bíróságon. A kocsmáros volt a koronatanú. Elmesélte, hogy s mint történt a verekedés, hogy Erős Zógát harmincan támadták meg, és ő egyedül küzdött meg velük. A bíró maga is csodálkozott, mert még ilyen tárgyalása nem volt. Fel is mentették Erős Zógát, sőt a bíró azzal búcsúzott, hogy szép szabadulást kíván neki.

Erős Zóga egy ideig otthon volt, de nem sokáig bírta, ki csavargás nélkül. Benne volt a cigányvér: mindig csak menni, menni! Mert a cigányokat még abban az időben egy láthatatlan erő mindig csak hajtotta: menni, menni!

Egyszer Erős Zóga szőlőre éhezett; elhatározta, lop magának egy kis szőlőt. A szőlőnegyedben betévedt egy kunyhóba; ahogy belép, hát mit lát? Egy hatalmas kígyót! Olyan vastag volt, mint Zóga dereka. Volt egy botja, végében vastag, hegyes szög. Nem sokat gondolkozott, fogta a botját, beleszúrt a kígyóba. A kígyó annyira vergődött, hogy még a falakat is kidöntötte, de Zógának nem tudott ártani, mert a bottal oly erővel szegezte a földhöz. Addig-addig vergődött-kínlódott a kígyó, míg végtére kimúlt. Zóga fogta, vállára vetette, és elindult vele a faluba. Olyan hosszú volt a kígyó, hogy háromszor is átalcsavarta a vállán, de a farka még így is a földet súrolta. Egyenest a községházára ment. Megkérdezték, kiféle-miféle, s ő azt felelte, hogy ez és eféle; s mikor látta, hogy nagyon megijedtek az óriáskígyótól, megnyugtatta őket, hogy attól már ne féljenek, megölte a szöges botjával a szőlőben, a csőszkunyhóban. Ehhez tudni való, hogy a kígyótól az egész község régóta rettegett: annyira féltek tőle, hogy még dolgozni sem mertek kimenni a szőlőbe. Most aztán meg akarták jutalmazni Erős Zógát, és ígértek neki egy házhelyet, ahová egy kunyhót építhet magának.

- Nem kell nekem házhely – mondta Zóga -, úgysem tudnék én egy helyben maradni! Ha jót akarnak tenni, adjanak nekem inkább egy vándor-iparengedélyt: bizony, még meg is hálálom – mondta Erős Zóga.

Teljesítették a kívánságát, vagyis olyan papírt adtak neki, mellyel mint vándoriparos bármerre járhat az országban. Erős Zóga fogta a papírt, zsebre vágta, aztán elindult hegyen át, völgyön át, maga sem tudta, hová. Ahogy ment, mendegélt, elérkezett egy nagy mocsárhoz. Egy hatalmas döglött ló feküdt benne, lehetett vagy négy mázsa. Két ember kínlódott vele: ráncigálták volna ki a mocsárból, de nem bírták.

- No, majd én segítek maguknak – ment közéjük Zóga -, pihenjenek addig egy kicsit.

Azzal fogta a ló lábát, jó erősen összekötötte, nyakába akasztotta, és egy szusszanás nélkül betette a kocsiba. Az emberek csak ámultak-bámultak.

- Honnan van magában ennyi erő?

Erős Zóga csak mosolygott.

- Hát nem látják, hogy óriás vagyok? – fújta fel magát egy kicsit.

Az emberek jutalmul egy üveg pálinkát adtak neki.

Erős Zóga ment, vándorolgatott tovább; egyszer csak egy nagy erdőbe ért. Megpillantott egy barlangot. Abban a barlangban lakott az erdő réme: egy hatalmas medve. Mikor észrevette Zógát, kicammogott a barlangjából, és máris támadt volna neki. De Erős Zóga sem volt rest, gyorsan felmászott egy fára. A medve észrevette, hová menekült; fára mászni nem tudott, hát elkezdte a fa törzsét vájni, dörzsölni, hogy végül is kidöntötte volna a fát tövéből. Szerencsére volt Erős Zógánál egy kötél; mikor látta, hogy innen másként nem menekülhet, csak ésszel: hurkot kötött a kötél végére, leengedte a fáról, úgyhogy a hurok ráakadt a medve fejére. Akkor Zóga a fán a kötelet megrántotta, felhúzta a medvét annyira, hogy a lába nem érte a földet, majd a kötél végét odacsavarta egy erős gallyhoz.

A medve kínlódott egy darabig, de a végén csak megfulladt.

Erős Zóga lemászott, a medvét felkapta a vállára, s bevitte Kismadaras községbe. A községházán elmesélte, hogy s mint járt a medvével, s végtére hogy sikerült elpusztítania. Ott is házhelyet ígértek neki, de ott sem fogadta el. Bőségesen megjutalmazták, aztán továbbállt azzal, hogy a medvebőr árából vegyenek egy cigánygyereknek télire ruhát.

Nagyon eljárt az idő, ősz lett, megjöttek a hideg napok: gondolta, haza kéne menni a családjához. Igen ám, de korán leesett a hó, megjöttek a kemény fagyok, utolérte a tél.

Akkortájt nem jártak még vonatok, gyalogosan pedig nem bírt volna hazajutni. Talált egy kis kunyhót; nem lakott abban senki: gondolta, itt átvészeli a telet, s tavasszal majd folytatja útját hazafelé. Talált a kunyhóban egy kis kályhát, deszkaágyat, az ágyon bundát, a sarokban egy csomó fát meg egy kannát.

“Megvan itt minden, ami télire kell, csak némi ennivalót kell még szereznem” – gondolta.

El is indult, és beszerzett magának télire lisztet, krumplit, zsírt, egy kis sót, és elhatározta, hogy tavaszig ki sem mozdul a kunyhóból.

Reggelenként begyújtott a kályhába, üldögélt, pipázott, ki-kinézett az ablakon, és gyönyörködött a szép havas téli tájban, az erdős-hegyes vidékben. No meg aztán főzögetett, evett, és aludt nagyokat.

Ahogy egyszer kitekintett az ablakon, látja, hogy egy hatalmas farkascsorda közeledik kunyhója felé. Nem volt gyáva ember, most azonban megijedt. Mit csináljon? Ha kimegy, felfalják a farkasok; ha nem megy ki, a kunyhóban pusztítják el. Emlékezett még édesapja történeteiből, hogy a vándorcigányok miképp védekeznek a farkasok ellen. Úgy tett ő is: meggyújtott egy ócska ruhafélét, ráakasztotta egy botra, és kinyitotta az ablakot. Az égő rongy tüzétől-füstjétől a farkasok megijedtek, és elkullogtak a kunyhó környékéről.

Másnap arra járt a közeli uradalom intézője a kulcsárával, szánkón. Két puska is volt náluk. Látták, hogy füstöl a kunyhó, megállottak, kopogtattak, beszóltak:

- Ki van itt? Nyisson ajtót!

Erős Zóga ajtót nyitott.

- Hát maga, barátom, kiféle-miféle, hogy itt az erdők között egyedül él? – kérdezte az intéző.

Zóga mondja, hogy kiféle-miféle, megmutatta vándoriparos igazolványát, erre aztán az intéző is barátságosabbra fogta a szót. Zóga aztán elmesélte, hogy járt a farkasokkal; csepp híja, majd megették.

- Hát bizony, magát itt el is fogják pusztítani – mondta az intéző -, mi is állandóan lövöldözzük őket, mert ilyenkor télen, mikor nagy a hó, úgy kiéheznek, hogy minden útjukba kerülő élőlényt felfalnának. Maga egy pillanatig sem maradhat itt tovább, ha az élete kedves. Van valami cókmókja?

- Egy kis élelmem és egy botom minden vagyonom – felelte Zóga.

- Itt hagynánk magának egy puskát, ezzel boldogulna egy ideig; de azt tanácsoljuk, hogy akármilyen nagy erejű ember is, jöjjön szépen velünk, mert a farkasokkal sokáig úgysem bírna, olyan sokan vannak.

Zóga nem sokat tétovázott. Az élelmet nem vihette magával, fogta a botját, és úgy, ahogy volt, beült a szánkóba. Az intéző elvitte a majorjába. Onnan elindult a legközelebbi községig, onnan pedig, mit volt mit tennie, nagy kínnal-bajjal hazajutott a családjához.

Otthon élt csendesen, békességben egy jó darabig. Közben hogy, hogy nem, kibékült a sógorával, Zöld Marcival.

Összebékéltek, s megint elmentek lovat lopni. Sikerült, méghozzá fényes nappal, két-két lovat elkötni, mégsem volt olyan szerencséjük, mint az első lólopáskor; észrevették a csikósok! Utánuk iramodtak, s el is fogták őket. A két cigány azonban nem hagyta magát, dulakodásra került a sor. Zöld Marci látta, hogy ennek nem lesz jó vége, gyorsan elbújt az árokba. Erős Zóga egyedül maradt a csikósokkal, de nem hagyta magát, egyedül küzdött. Zöld Marci pedig ahelyett, hogy segített volna Erős Zógának, a mély árokban gyorsan eliszkolt, és két lovat is elvitt magával.

Nem is tudnám megmondani, meddig viaskodtak egymással, elég az hozzá, Zöld Marci azalatt hazaért, s elmondta Zóga feleségének, hogy mi történt velük, az asszony elballagott férje után. Meg is találta nagy dulakodásban. Mikor meglátta Zóga, így szólt hozzá:

- De jó, hogy eljöttél, Panna! Vágd el a csikósok gatyamadzagját, hátha belegabalyodnak, s így majd hamarabb megszabadulok tőlük.

Tudni való, hogy akkortájt még bő gatyában jártak az emberek; ilyen volt a csikósokon, de Erős Zógán is.

Mikor az asszony hallotta, hogy az ura mire kéri, gondolta, most megbosszulja, nem árt neki egy kis csihi-puhi, mert unta már a magányos életet, Zóga csavargásai miatt… Mit csinált, mit nem, nem a csikósok, de az ura gatyamadzagját vágta el. Ezzel ugyan nem változtatott a dolgon, mert Zóga így is jobban bírta erővel, és sikerült legyőznie a csikósokat.

Elindultak hazafelé. Mikor már egy jó darabot haladtak az úton, így szólt Zóga a feleségéhez:

- Megkértelek, asszony, vágd el a csikósok gatyamadzagját, te pedig az enyémet vágtad el! Azt szeretted volna, ha én pusztulok el. Ezt nem sikerült elérned, mert amit te nekem szántál, azt te kapod meg.

Azzal bedobta az asszonyt egy mély kútba. Fejkendője leesett; összehajtogatta, eltette, aztán indult egyenest Panna apjához, anyjához, rokonságához.

Ott kedvesen fogadták, kérdezték, hol-merre járt, amióta nem látták. Zóga elmesélt mindent, majd elővette és megmutatta Panna fejkendőjét. Bevallotta, hogy állt bosszút az asszonyon, amiért el akarta őt pusztítani.

- Jól tetted, fiam – mondta az apósa.

Marci, mikor megneszelte, hogy Zóga megjött, oly gyorsan elszaladt, hogy sehogyan sem tudtak ráakadni.

Zóga gyermekeit apósánál hagyta, és megint elindult vándorútra. De most már kocsival, lóval. Mikor egy nagy erdő mellé ért, megállt kocsijával, kifogta lovát, ő maga pedig lefeküdt aludni. Mikor felébredt, látja, hogy lova eltűnt. “Biztosan az erdőben kóborol” – gondolta, s elindult keresésére. Mikor az erdő közepébe ért, olyan sötét volt a sűrűségtől, hogy alig látott tovább az orránál. Ahogy ott tapogatózik fától fáig, hogy merre is menjen, egyszer csak megfogják az erdei betyárok. Vallatni kezdték, hogy kiféle-miféle. Zóga érezte, hogy most nagy bajba keveredett, innen nem menekül könnyen, hát hazugságra fogta a dolgot. Nem vallotta be, hogy a lovát keresi, hanem azt hazudta, hogy rabló, pontosan az erdei betyárokhoz igyekszik, és nagyon örül, hogy rájuk talált. A betyárok hittek is neki, nem is, bevezették egy barlangba. Ott voltak a többiek is, lehettek vagy negyvennyolcan. Zógát egyenest a rablóvezér elé vezették. A rablóvezér faggatására azt hazudta, hogy ő bizony rabló, mégpedig Rózsa Sándor bandájából való.

- No, ez nem lehet igaz – mondta a rablóvezér -, mert Rózsa Sándor bandájából többen is vannak köztünk. Ismeritek-e? – kérdezte a betyároktól.

Azok bizony mindnyájan azt állították, hogy nem ismerik.

- Cigány vagy te, valld be őszintén – mondta a betyárvezér.

A cigány, ha mindent tagad is, de azt az egyet nem tudja letagadni, hogy cigány. Mi mást tehetett? Bevallotta.

A betyárok vezére elkezdett gondolkozni: “Ha ezt a cigányt most elengedjük, elárul bennünket; kitudódik a rejtekhelyünk. Jobb lesz, ha elpusztítjuk.” Azt mondja az egyik rablónak:

- Eridj, és öld meg ezt a cigányt!

Azt mondja erre a rabló:

- Én betyárkodom; ha kell, éjjel sem alszom, akármit megteszek, de azt az egyet ne kívánd tőlem, hogy embert öljek!

A betyárvezér küldi a másikat, de az sem vállalkozott rá. Küldi a harmadikat, az sem megy, majd így tovább, de senki sem vállalkozott. Mikor ezt látta a betyárok vezére, betétette Zógát egy üres hordóba, melyből belülről szögek álltak ki. Akit ebbe a hordóba tettek, és lefelé gurítottak a hegyről, annak bizony elege lett. A betyárok betették a hordóba, a hordót jól összeabroncsolták, a tetejét rászögezték, és otthagyták Zógát. Sajnálták szegény cigányt legurítani a hegyről.

Egyszer egy farkas éppen arrafelé támforgott. Emberszagot érzett, és elkezdte kerülgetni, szagolgatni a hordót. A dugót közben Zógának belülről sikerült kiütni, hogy egy kis levegőhöz jusson. Ahogy a farkas ott dörgölődzött a hordóhoz, a farka valahogy a lyukon keresztül bekerült a hordóba.

Erős Zóga erre megfogta a farkas farkát, az ordas pedig megijedt, elkezdett szaladni, s a hordót Zógástul húzta maga után. Hol ehhez, hol ahhoz a fához ütődött a hordó, végül is darabokra esett szét. Így sikerült megmenekülnie a betyároktól. A farkas is örült, hogy ép bőrrel és ép farokkal megúszta.

Zóga egyenesen a kocsijához szaladt. Látja, hogy öreg lova ott legel a kocsi mellett; visszajött magától. Befogta, felült a kocsijára, és behajtott a közeli faluba.

A községben a perzekútoroknak elmesélte, mit látott, és hogy járt az erdőben, de bizony azok nem mertek a betyárok ellen menni, mert a betyároknak több fegyverük volt, mint az egész megyének együttvéve.

Erős Zóga ezután hazament saját falujába, húzott magának egy sátort, apósától visszavette három gyermekét, szép cigánylegényekké nevelte őket. Ott is halt meg a cigányság között, hetvenhét éves korában.
 

Satrafina

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia!

Annak akit érdekel a téma ajánlok 2 könyvet:
Lakatos Menyhért Füstös képek
Lakatos Menyhért Akik élni akartak
Mindkét kötetből sokat megtudhatunk a cigányság, a cigánytelep életéről, és mivel regény - gyanítom életrajzi, de ennek nem néztem utána - nagyon olvasmányos izgalmas könyv.
 
N

Naska

Vendég
Jó ebédhez szól a nóta

Már csak az a kérdés, mit főzzünk! Néhány étel roma módra...

Cigányos kárászhalászlé
Hozzávalók: 2 kg kárász, 20 dkg füstölt szalonna, 3 nagy fej hagyma, egy zacskó édes-nemes paprika, 3-4 csöves erős paprika, 5-6 kanál lecsó, só.
A bográcsba beleaprítjuk a szalonnát, és meghervasztjuk rajta az apróra vágott hagymát. Rászórjuk a paprika felét, majd, hogy meg ne feketedjen, mindjárt rá a halak fejét és farkát. Keverünk rajta egyet-kettőt, és öntünk rá két liternyi vizet. Ha felforrt, megsózzuk, aztán jöhet a vastagra szelt halderék, a lecsó és még vagy két liter víz. Mikor forr, beletesszük a forgójába a maradék paprikát, meg az erőseket is. Ha van, akkor tésztát is főznek hozzá az asszonyok, ha nincs, akkor csak úgy kenyérrel is ehető

DSC01307.JPG


Lecsó túrós csuszával
Hozzávalók: 20 dkg füstölt szalonna, 1 kg lecsópaprika, fél kg paradicsom, 30 dkg hagyma, 1-2 erőspaprika, 5-6 gerezd fokhagyma, só, cukor, szines paprika.
A felszeletelt szalonnákat kakastaréjszerűen bevagdaljuk, majd a fazék alján kisütjük. Rátesszük az apróra vágott hagymát, és kavargatva aranyosra sütjük. Meghintjük a paprikával, és rádobjuk a felkarikázott paprikát és a cikkekre vágott paradicsomot. Beletesszük a zúzott fokhagymát, sózzuk, cukrozzuk, és beletesszük a felhasított erőspaprikát is. 20-25 percnyi fedett párolás után kész. Túrós csuszával, vagy tarhonyával tálalom.

ciganyturos.jpg


És ha közben vörösbor is akad az asztalon, dalra is fakadunk!

HorvathPista-MTIa-4has.jpg


Horváth Pista
Nem kell nékem a pogácsa
 

Fedora

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon érdekes olvasmány volt számomra. Nagyon sok mindent nem tudunk róluk. Nekem nagyon tetszenek a táncaik. Köszönöm, hogy megismerhettem a kultúrájukból egy keveset.
 
N

Naska

Vendég
Dalolni, táncolni sem restell...

ciganytanc.jpg


Fedora, örülök, ha tetszik. :) És akkor egy kis meglepetés... :)

Videó: Eredeti indiai cigánytánc
 
N

Naska

Vendég
Tréfás történet a XIX. századból

arany2.gif


Arany János:
A bajusz


Volt egy falu - nem tudom hol,
Abba' lakott - mondjam-é ki?
Se' bajusza
Se' szakálla,
Egy szőr szála
Sem volt néki:
Annálfogva helységében
Nem is hítták egyéb néven:
Kopaszszájú Szűcs György bátya:
Ez volt az ő titulája.
No mert (közbe legyen mondva)
Azt az egyet meg kell adni,
Hogy a Szűcs György falujában
Könnyű volt eligazodni:
Mivel ottan minden ember
Névhez jutott olcsó szerrel
Azon felül, mit az apja
Adott neki, meg a papja.
Nem tudom, ha más vidéken
Meg van-é e' szép szokás,
Nem tudom, de nagy kár lenne,
Ha divatból úgy kimenne,
Mint például - hogy többet ne
Mondjak...a káromkodás!

Egyébiránt Szűcs György gazda
Semmit is el nem mulaszta,
Hogy bajuszát megnövelje,
Meglévén...a puszta helye.
Kente, fente ő azt írral,
Kígyóhájjal, medvezsírral,
Ebkaporral, kutyatejjel:
Meg is nőtt az minden éjjel
- Tudniillik álmában:
S ha fölébred mennyi kéjjel
Tapogatta...hiában!

Ami pedig Szűcs György gazdát
Máskülönben illeti:
Nem bolond ember volt ám ő:
Ládájába' pénz egy bögre,
Azonkívül juha, ökre
És szamara volt neki.
Sőt az is szent, hogy már régen
Ott ülne a bírószéken,
Hasa, hája, kéknadrágja...
Minden kész e méltóságra:
De mit ér, ha nincs bajusz!
Ily anyám-asszony képpel
Sosem választaná a nép el:
Szavazott rá tíz vagy húsz.

Oh ti, kiket a természet
Bajusz-áldással tetézett,
Ti nem is gondolhatjátok,
A csupasz száj mily nagy átok!
Ti, midőn szúrós serte
Sima állatok kiverte,
Minden szentet sorra szedtek
S a beretvától sziszegtek!
Ti, ha egyszer, hébe-korba'
Beleér levesbe, borba
Szegény ártatlan bajusz: vagy
Télen át rá jégcsap, zúz fagy:

Már az olyan nagy sor nektek:
Már ollót mit emlegettek,
Nem tudván, e szőr mily drága,
Becsesebb a drága gyöngynél:
E hiányzott csak Szűcs Györgynél
S lám! hiányzott boldogsága.
Mily irigyen nézte másnak,
A legutolsó kapásnak,
Hogy mohos a szája széle:
Bezzeg, cserélt volna véle!
De mi haszna! mind hiába!
Nincs orvosság, patikába,
Széles mezőn, drága kertben,
Vagy más helyen,
Ami neki szőrt neveljen!
S már a bajszot úgy gyűlölte,
Hogy legott a méreg ölte,
Látva, hogy nő más embernek,
Vagy korommal fest a gyermek:
Sőt csupán ezér' a macskát
Sem tűrhette udvarában -
S bajuszt kapván áldott nője,
Elkergette vén korában.

Történt, hogy oláhcigányok,
(Tudvalevő nagy zsiványok)
Kóborlának a vidéken ,
S megszálltak a faluvégen.
Nosza mindjár' sátort ütnek,
Tüzet rakva, főznek, sütnek
Abból, amit valahonnan
Más faluból idehoztak,
Minthogy onnan
Éhen szomjan
Búcsú nélkül eltávoztak.
Meghíjják a rokonságot,
A helybeli cigányságot
És ezeket tőrül hegyre
Kivallatják mindenképpen:
Mi van? hogy' van a helységben?
S a hallottat szedik begyre.

Éppen mint a jó vezér,
Ha az ellenséghez ér,
Minden bokrot és fatörzsöt,
Minden zegzugot kikémlel:
Lassan mozdul seregével,
Küld vigyázót, előőrsöt,
Puhatolja merre gyengébb,
Hol erősebb az ellenség:
Nem siet, de csupa szemfül,
S mikor aztán ütközetre
Megy a dolog: gyors a tettre,
Veri a vasat, míg meg nem hűl.
Nemkülönben a bölcs vajda
Haditervet kohol mindjárt:
Nincsen egy ház, nincs egy pajta,
Hogy ne tudná csínja-binját:
Hol lakik dús özvegy asszony,
Kit jó móddal megkopasszon?
Melyik háznál van eladó,
Sári, Panni, Zsuzsi, Kató,
Ki legény után bolondul!
Kinek esett holmi kára
S van szüksége prófétára,
Hogy nyomába ne jöhessen,
Sőt, ami több, ráfizessen?
Ki szeretne gazdagodni,
Könnyű módon pénzhez jutni:
Ásni onnan, hova nem tett,
Vagy, ha tett is,
A letett kincs
Idő közben elszelentett?
Mind ez a vén vajda gondja,
Ki nem adná egy vak lóért,
Hogy a magyar kész bolondja.

Nem kerülte ki figyelmét
Szűcs György uram nyavalyája,
Gondolván, hogy ő kigyelmét
Egy k i s s é megberetválja.
Nem kell ahhoz neki szappan,
Anélkül is mester abban:
Szőrmentibe vagy visszára
Beretválni nincsen párja.
Kivált most, hogy az idő
S alkalom oly kedvező:
Ripeg-ropog
A sarló-fog,
Munkától ég a mező:
Nincsen otthon,
Csak az asszony,
Hogy megfőzzön,
Vagy dagasszon:
Vagy ha néhol egy beteg
Szalmaágyon fentereg:
Vagy a seprű, házőrzőnek
Felállítva küszöbre:
De ha Isten meg nem őrzi,
Ott lehet az örökre.

Egyedül van Szűcs György gazda,
Egy lélek sincs udvarában:
Hát ím! a furfangos vajda
Beköszön a pitvarában:
"Ejnye gazduram, a kőbe!
Mi dolog az, hogy kigyelmed
Bajuszát levágja tőbe?
Magyar ember-é kigyelmed?"
Milyen szemmel nézett rája
Szűcs György gazda, képzelhetni:
A vasvillát sem lehetne
Mérgesebben odavetni:
De a cigány győzte szóval,
Hízelgővel, úsztatóval:
Míg György el nem panaszolta
Hogy áll a dolog mivolta.

"Szent Pilátus! minő szégyen!
Hát miér' nem mondta régen?
Soha sem volt? nem is termett?
Hát mért nem mondta kelmed?
Nagy bajusza volna régen:
Hisz ez az én mesterségem!"

Megörüle György a szónak,
Hogy bajusza lesz maholnap,
S mintha nőne a szép sörte,
Már a helyét is pödörte,
Sonka, sódar,
Füstös oldal,
Liszt, szalonna,
Főzelék,
Van elég:
Ráadásul jó ozsonna,
S valamit a vajda kére,
Megalkudva, megígérte.
Nosza, tüzet rak legottan,
Lobog a láng, bőg a katlan,
Száll a szikra, fojt a füst,
Fő a fürdő, fő az üst,
Benne mindenféle gyimgyom,
Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy
Ami úton, útfelen
Elhányódik vagy terem.
E bűbájos fürdőlében
Nő meg a György bajusza szépen:
S ha hibáznék egy kicsi:
A babona ráviszi.

Kész immár a bornyomó kád:
Szűcs György , jó remény fejébe,
Nyakig ül a szennyes lébe,
Istennek ajánlva dolgát.
A cigánysereg azonban
Beszivárog alattomban:
Jön elébb egy, aztán kettő,
Mintha csak úgy történetből:
Szerencsére a vajdának
Éppen jó, hogy bebotlának:
Egy tüzet rak, más vizet mer,
Másik fát hoz...kell az ember:
Úgy szaladnak! Úgy segítnek!
Dolgot ád a vajda mindnek.

Hogy pedig a hasznos pára
Szűcs uram fejét megjárja:
Elővesznek egy nagy ponyvát
És a fürdőkádra vonják:
S a kád mellett körbe-körbe
Tánc kezdődik, fürge, pörge:
Kalapácstól dong a donga,
"Tik tak, tik tak" foly a munka,
S egy bűvös dal
Ümmög halkan:
"Bajusza lesz Szűcs Györgynek,
Igen biz a, szegénynek."
S míg a ponyvát sietősen
Jó erősen
Apró szeggel odaszegzi,
A cigányhad újra kezdi:
"Bajusza van Szűcs Györgynek:
Ne irigyeld szegénynek!"

Ezalatt a pénzes bögre
Búcsújárni ment örökre,
Követé a füstös oldal,
A szalonna, meg a sódar,
Az ágynemű, a fehérnemű,
A vasféle, meg a rézmű,
Szóval, ami könnyen mozdult,
Lába kelvén, mind elpusztult,
Mert a gazda - "tiktak, tiktak" -
Nem hallá, hogy zárat nyitnak.

Meddig üle György a kádban
Lepedővel leszögezve,
Nincs megírva krónikámban.
Csak annyi van följegyezve,
Hogy mihelyt abból kilépe,
Tükröt vévén a kezébe,
Hogy bajuszát felsodorja:
Nem tehette, mert nincsen mit!
Mert a bajusza nem nőtt semmit,
De igen a füle s orra!


Kálmán György
Arany János: A bajusz
 
N

Naska

Vendég
Cigányszerelem

Egy kis cigány romantika a kivülálló szemével...

Flamenco%20-copyright2006%20Lois%20Greenfield.jpg


Kovács Erzsi
Cigányrománc
 

SáraSe

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy kis filmajánló

Dallas mellettünk
Dallas pashamende

Rendezõ: Pejó Róbert
Forgatókönyvíró: Csemer Géza, Pejó Róbert
Szereplõk:
Bogdán Zsolt (Radu)
Gryllus Dorka (Oana)
Nyári Oszkár (Janku)

A fim egy szeméttelepen élő cigánycsoportról szól,és érzékletesen mutatja be életüket és sorsukat.A cím egy ott lévő kis büfére utal,ahol az emberek összegyűlnek és a Dallas című végtelenbe nyúló sorozatot nézik.
A történet főszála már sok filmben merült fel,sokan dolgozták fel,de mégis más árnyalatokkal van gazdagítva ebben a filmben.
A főszereplő Radu egy hazatérő tanult cigányember,aki az apja temetésére érkezik meg a telepre. Persze azonnali hazatérésben gondolkodik,de a közösség ellehetetleníti ezt a lehetőséget,ugyanis gyakorlatilag szétrombolják a kocsiját. A férfi azonban útközben rájön arra,hogy a gyökerei ehhez a szeméttelephez fűzik,fellángol régi szerelme iránt érzett vonzalma. Közben történnek a sorozatos tragédiák a közösségében. Azonban volt egy menekülési lehetősége,de nem fogadta el,ott megszakíthatta volna végleg a kapcsolatot az ottaniakkal,de nem tette.A menyasszonya jött utána, és elvitte volna a másik élhetőbb világba,mert már veszélyben volt az állása,a rendőrség is nyomozott utána,tisztáznia kellett volna magát.De a szíve visszahúzta,az Oana iránt érzett szerelme maradásra bírta,és útközben összebarátkozott a nő kisfiával,szinte a fiú apjává fogadta.Nagy tervei voltak Radunak a szeméttelepen,folytatni akarta apja népnevelő tevékenységét,iskolát szeretett volna nyitni.Ám belekeveredett egy rendőrségi ügybe.A film gonosz alakja,Janku,belevitte egy lopott kocsi esetbe,így a férfi előtt bezárult a visszatérés lehetősége.A fordulat persze akkor jött amikor már minden rendeződni látszott,Oanával már úgy tűnt összeházasodnak,túljárt a közösség a kizsákmányolójuk eszén,ám megtörténik a tragédia.A rendőrség megérkezett,ekkor egy kisfiú felrobbbant játéka közben,és elvitték a börtönbe.Kiszabadulása után azonban még minden jól alakulhatott volna,ám Janku visszatért és egy dulakodás közben leszúrta a feleségét,Oanát.Ezzel elveszett Radu minden reménye.Azonban a végén megtörtént a számomra legérdekesebbb dolog,a kisfiú Oana fia,nem fogadta el a lehetőséget,a közben barátjává/apjává váló Radutól,hogy vele menjen el a telepről.Meglepő érettséget mutatott szerintem,érezte talán,hogy nem tudna úgysem szabadulni a gyökereitől.
A film alapjában véve talán nem is a történet miatt volt érdekes,hanem a reakciók miatt,mindenben talán egy kicsit érezhető volt a fásultság,az érzelmi túlfűtöttség is,ugyanakkor mögötte hatalmas megkeseredést éreztem.Szerintem ezek az emberek már beletörődtek a megváltoztathatatlanba.Élik mindennapjaikat szereteben,haragban,szenvedésben,a szemétből épített házaikban,ünnepeikkel,szokásaikkal,és mindemögött belefáradva az örökös élethalálharcba,a lopásba,és a harácsolásban.
Szerintem inkább ezt szerette volna bemutatni a film,a hátteret,hogy milyen érzések motoszkálhatnak ezeknek az embereknek a lelkében.Nagyon tetszett,hogy így ragadta meg a dolgot,mindamellett megrázó volt,és mindenekelőtt figyelemfelkeltő.
 
N

Naska

Vendég
Egy nyelvet beszélünk? :)

A közel 500 éves együttélés alatt kb 20-40 cigány szó /más forrás szerint a kevésbé ismertekkel együtt néhány száz/ került be a magyar nyelvbe, főként a magyar szlengbe. A magyarban gyakran jelentésváltozás következett be (például séró: „fej” → „haj”).

123694.jpg



ash chi! = ácsi = megállj!
bashavel = bazsevál = muzsikál, hegedül
bul = bula = fenék, pejoratív értelemben nő, rosszéletű nő
chang = csánk = eredeti jelentése térd
chorro = csóró = szegény, pejoratív értelemben tolvaj
chuchi = csecs/csöcs = (női) mell
dilo = dilló = bolond
duma = duma = beszéd (dumál, beszél, a roma nyelvben is szláv jövevényszó)
gazho = gázsó = nem cigány férfi
godgyi = gógyi = ész
hohamno / xoxamno = hóhányó (csaló, hazudós, szélhámos)
kamel = komál = szeret
love = lóvé = pénz
mato = mátó, mata = részeg
mol = mól, mólés = eredetileg bor, a magyarban a részeg, pityókás
murdel = megmurdel = meghal
phurde = purdé! = eredetileg fújd! - jelentése volt, a cigány kovács mondta a gyerekeinek, akik a fújtatót "kezelték", innen a cigány gyerekek elnevezése lett.
pijel = piál = iszik
shandel = csandázik = azaz okádik, hány
shavo = csávó = eredetileg cigány fiú, vagy fia valakinek, a magyarban férfi jelentést kapott
shej = csaj = eredetileg cigány lány, a magyar nyelvben általában lány
shero = séró = eredeti jelentése fej, a magyarban haj
ushtyél = uzsgyi = eredetileg feláll, a magyarban gyerünk!
zhal = zsal, dzsal = megy
zhuvalo = dzsuvás = eredeti jelentése tetves, a magyarban koszos
 
N

Naska

Vendég
Cigányhumor

Sokféle cigányvicc van. A rasszistán, azt embert megalázón soha nem tudtam nevetni. De ami a lélekről szól, a cigányok csavaros gondolkodásáról, ami nem gúnyolódik, hanem ironizál, azt szívesen meghallgatom. Ezek a viccek ilyenek.

images


Gazsi megy az úton.
Találkozik egy zsidóval.
Mondja neki:
- Grünn bátyám, nem tudnál adni egy kis innivalót, mert olyan éhes vagyok, hogy nem tudok hol aludni...


A háború alatt a németek egyszerre ítéltek halálra egy oroszt, egy angolt, és egy cigányt. Megkérdezték, mi az utolsó kívánságuk. Az orosz azt mondta, szeretne egy papnak meggyónni. Az angol igazi hidegvérrel csak egy cigarettát kér.
Megkérdezik a cigányt is.
- Én friss epret szeretnék!
- Te mocsok! - ordított vele a német tiszt. - Tudod jól, hogy télen nincs eper!
- Nem baj - feleli a cigány -, én tudok várni…

Yehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész Budapesten koncertezett. A primás is úgy gondolta, hogy neki ezt látni kell. Megvette a méregdrága jegyet magának és a feleségének a Zeneakadémiára. Nagy figyelemmel hallgatta a mestert. Aztán, amikor véget ért a koncert, és felzúgott a vastaps, csak úgy az orra alatt odamorogta az asszonynak:
-Szép, szép, de asztalnál meghalna!

:)
 

AndiC

Kormányos
Kormányos
The Incredible Music of the Gypsies(2000)

Tényleg hihetetlenül szép cigányzene válogatás.
(Sajnos a minőségből csippentenem kellett, 8Mb felettieket tömöritővel kicsinyitettem, igy esetenként a 320kbps is csökkent. :()

The Incredible Music of the Gypsies
01 Nadka Karadzhova - Dva Sa Momi Momuvali
02 Taraf de Haidouks - Spune, spune, Mos Batrin
03 Fanfara Ciocarlia - Baro Biao
04 Esma Redzepova - Kamloreja
05 Goran Bregovic - Elderlezi
06 Vera Bila- Te Pijav Laches Rosnes
07 Muzsikás - A Temető Kapu
08 Ferus Mustafov - Turska Igra
09 Erköse Ensemble - Taksim (On The Clarinet)
10 Musafir Amsafar - Roomal
11 Kálmán Balogh & Gipsy Cimbalom Band - Pacsirta
12 Kocani Orkestar - Kerta Mangae Dae
13 Szapora Moj Dilbere
14 Phoebe Smith - The Tan Yard Side

The Incredible Music Of The Gypsies - cover.jpg Csatolás megtekintése 415980
 

AndiC

Kormányos
Kormányos
Ternipe - Hungarian Gypsy Music

Ternipe - Hungarian Gypsy Music [2006]
1. Lungoj O Drom (Long Way)
2. Lina
3. Muri Cini Papusha (My Darling)
4. Sas Man Döla (God, I Had...)
5. Phen Tu Mange (Tell Me)
6. Sakoneske (To Everybody)
7. E Shukar Romnji (A Beautiful Woman)
8. Bilako Na Zhuvau (I Can't Live Without Her)
9. Del O Brishind (It Is Raining)
10. Lake Jakha (Her Eyes)
11. Na Rov ABA Romnjei (Don't Cry, Lady)
12. Muro Suno (My Dream)
13. Pe Mande O Cheri (The Sky Above Me)
14. O Bijav (The Wedding)
15. Ale Manca (Come with Me)

coperta fata.jpg coperta spate.jpg
 

zemike

Állandó Tag
Állandó Tag
Élni és élni hagyni

FÖLDÖN EMBEREK ÉLNEK !!!
Faj, nem, nemzet, bőrszín... csak akkor kerü előtérbe, ha a "gödör" :mad: alján van valaki. A "gödörből" nem lehet távolba látni. Sajnos beszűkül a világ, ha csak egyfelé a látóhatár! :confused: Akkor, csak zsidót, cigányt, arabot... lát, nem EMBERT. Pedig mennyivel jobb lenne a világ, ha igy gondolnának :
("Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt" I.Móz. 1/27) arra aki éppen nem úgy néz ki, nem úgy gondolkodik és nem olyan a kultúrája mint neki.
("És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó."I.Móz. 1/3):D:D:D
 

szeptemb

Állandó Tag
Állandó Tag
Cigányok!Melettük élve,velük dolgozva látom,hogy nagyban különbözik a városi (kirekesztett,peremvidékre sodrodott) cigányság és a falvakban már több generáció óta ott élő cigányok élete.A falunkban sok a környezetét tettekkel is építő ,társaikat is a társadalmilag elismert "jó irányba" terelő cigány.Más kultura,más életvitel.A megbékélés mindkét fél eltökélt szándéka kell hogy legyen, így egy toleránsabb generáció nőhet fel.
 
Oldal tetejére