Elmondta, mi van a halál után! Ez a fiú tudja, kétszer járt már odaát

Egyre többeket sikerül visszahozni a halál torkából, ahogy az orvostudomány fejlődik. Sokan közülük meséltek már arról, amit a másik oldalon megtapasztaltak. Ez a fiú duplázott, így talán a beszámolója is érvényesebb, mint másoké.

Nincs hálásabb filmes téma, mint amikor a főhős az élettelen, lehetőleg kicsavarodott teste felett lebeg, s nézi, amint az orvosok kétségbeesetten küzdenek az életéért. Vagy éppen lassan, a sorsába beltörődő mosollyal közelít az alagút végén ragyogó fény felé, hogy befogadja őt a puszta halálnál többnek látszó megfoghatatlan valami. Erre jön ez a 23 éves suhanc és azt mondja, hogy csak a nagy semmi van ott. Lámpaoltás, és kész? Mit tudhat ő a klinkai halál állapotáról ennyi idősen? Vélhetően többet, mint a mi, hiszen Sasha Eliasson eddig kétszer halt meg, mégis itt van köztünk.


A svéd fiú szeret motorozni. Tavaly júniusban éppen az autópályán hódolt veszélyes szenvedélyének, amikor beleszalad egy építési területbe, rátaposott a fékre, elvesztette uralmát a jármű felett és eltörte a térdét, a sípcsontját és a bokáját is. Elmondása szerint a sokk hatására a teste „lekapcsolt” és két percig eszméletlen volt. Nem volt pulzusa, nem lélegzett. A teste azonban nem adta fel, visszatért az életbe. Néhány hónappal később újra halálközeli élményt élhetet át. Túladagolta ugyanis a műtét után felírt fájdalomcsillapítókat, és újabb két percre szakadt el az élettől. Másodszor is visszajött. Nem véletlen tehát, hogy médiasztár lett belőle egy csapásra. Kevés olyan ember él e Földön, akivel kétszer halt már meg, mégis lehet vele beszélgetni.

Sasha igazán híres azonban a mondanivalója miatt lett. Halálközeli élménye óta igyekszik ugyanis szertefoszlatni a már ezrek által felépített mítoszt a nyugtató, barátságos fényről. Nincs jó hírünk annak, aki csoda üzenetét várja tőle. “Nincs ott semmi! Se kapu, se fény, se alagút. Mindkét alkalommal egyszerűen csak sötét volt, mintha valaki határozottan lekapcsolta volna a lámpát. Se gondolatok, se érzések. A vége pedig olyan, mint amikor álom nélküli hosszú alvás után ébredsz. Több ezer ember hasonlóképpen téved? Sashának erre is van magyarázata. Azt mondja, a filmbéli békességet, látomást látóknak egyszerűen még aktív az elméjük és álmot látnak, amit aztán igazságként közvetít és tárol az agyuk.

Egyvalamiben azonban a svéd fiú sem különbözik a halálközeli élményt átélők tömegétől. Neki is gyökerestül megváltozott az élete, és nem kerülhette el személyiségének átalakulását sem. Ez általában pozitív irányú, előtérbe kerül a másokkal való kapcsolat, erőteljes tudásvágy, mindenkin való segíteni vágyás. S ha jól belegondolunk, ezt a változást sem könnyű feldolgozni. Sem neki, sem a környezetének. „Semmiféle elért teljesítmény vagy cél nem fog érni semmit, ha egyszer meghalok. Az egyetlen dolog, ami tovább él majd a halálom után, az a másokra tett benyomásom” - mondja. Nem csoda tehát, hogy az eddigieknél értékesebbnek látja az életét, sokkal fontosabbak lettek számára a szeretettel teli emberi kapcsolatok, és kevésbé bírnak jelentőséggel a társadalmi elvárások. Bár eddig sem ellenezte a szervadományozást, most kifejezetten önző dolognak érezné, ha halála után ragaszkodna testének bármely szervéhez, ha segíthet vele.

Sasha elárulta, hogy élményei könnyebbé tették számára a halál tényének elfogadását. „Csak el kell fogadnunk, hogy a halál az élet része, nem kell tőle félnünk. Ha egyszer meghaltunk, akkor kész, vége, ennyi!”

Azt mondja, a tapasztalások hatására többé már nem fél kockázatot vállalni az életben, ám a motorozással azért felhagyott a családja kedvéért. A halállal farkasszemet néző 23 évesen fiúnak nem változott meg az istenről és vallásról alkotott nézetei. „Mindig is ateista voltam, de azért legbelül reméltem, hogy létezik egy isten vagy valami, ami nagyobb nálunk. Most már maradok ateista, mert tudom, hogy nem létezik isten. Legalábbis számomra nem.”
Kk.

61061_liveafterdeath.jpg
 
Ez valóban nagyon furcsa történet. Azt mondja, hogy halálközeli élménye volt, de semmi nem történt, csak sötét volt? 2 percig nem lélegzett és nem vert a szíve? Semmit nem tapasztalt, de ez az "élmény" teljesen megváltoztatta az életét, mert tudja már - 2 perces ájulás után - hogy a halál után nincs semmi. :confused:
 
Szerintem van akinek nincs semmi a halála után.
És van, akinek pedig VAN.

Ha van, akkor az pedig a mennyország avagy a pokol.
 
Nem szabad ezeket komolyan venni. Oxigénhiányos hallucináció és fantázia keveréke
Tisztelt Kemény Tamás!
Oxigén hiányos állapotban lévő ember nem fog arról mesélni, hogy mi történt a műtét alatt, főleg ha az agyát műtötték, és le lett állítva a szive is. Agy-szív nélkül nincs élet. Attól, hogy te elutasítod, attól még létezik. Nekem van egy saját különbejáratú tapasztalatom. Anyukám 3 hónapos magzat koromban elvetélt engem. Akkor döbbent meg, mikor mégis megmozdultam a méhében. Akkor sem volt róla tudomása, hogy várandós lett mikor elvetélt, akkor sem mikor megmozdultam. 50 éves koromban éltem újra álmomban, hogyan lettem visszaküldve a fizikai testkezdeményembe. Anyumat láttam egy hosszú flanel hálóinben, ami a bokájáig ért, és apró virág mintás volt, és egy heverőn feküdt, ami keresztben volt a konyhánkban. (Soha nem volt konyhánkban heverő...) Én a konyha ajtó mögötti részen, ahol a szennyes láda volt, a plafon alatt voltam, és onnan néztem, hogy nagyon magas, barna hajú férfiak, és nők állják körbe a heverőt, és úgy tetszett, hogy valahogy belülről világítanak. _Akkor meghaltam?_ Kérdeztem tőlük. Egyik nő válaszolt, aki anyukámat körbenállók között volt. _Nem, anyád eljött érted, és visszahozott._ Nagy élmény volt újra átélni az akkori nagy eseményt. Ikerként indultam, és az én testkezdeményemet vetélte el anyukám, az iker pedig átadta az övét, így én maradtam a fizikai világban. Engem küldtek vissza, ő ment helyettem a fényhazába. Akik értenek hozzá mondják, hogy a terhesség 70-80 százalékában ikerként indul. A természet így gondoskodik arról, hogy ha bármilyen gubanc lépne fel, legalább egy megtudjon születni, ne haljon ki az emberiség, hanem fentmaradjon. Szerintem jósokan el tudnák mesélni az ilyen tapasztalataikat. Nem kellene csípőből elutasítani azt, amit a köztévé, média sulykol az emberekbe, hogy márpedig nem létezik lélek, nem létezik túlvilág, akik meg átélték azok csak oxigén hiányosak lehettek. De mikor az-az agybajnok átéli, akkor mit fog mondani? Nála is csak oxigén hiányos állapot állt fent? Nálam milyen oxigén hiányos állapotról lehetett szó, mikor az én testkezdeményem úgy ahogy van elpusztult, eltávozott anyukám méhéből? Ha nincs ikertesó, nincs csere testkezdemény, és én a seholban vagyok, és nem írhatnám le a tapasztalatomat.
Legyen nagyon szép, és viám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
 
Valahogy én ennek a fiúnak nem tudok hinni. Azt megértem, hogy értékesebbek lettek neki az emberi kapcsolatai, de őszintén megmondva, nem hiszem, hogy ettől, hanem csak a balesetétől. Valahogy ez az egész nekem sántít...
 
Ha nincs a halál után élet, akkor nincsen lélek sem?
Akkor pedig hogy-hogy vannak szellemek?
Márpedig vannak mert láttam és éreztem!
Azért mert nem hiszünk a halál utáni életben attól az még van, létezik!
Nagyfokú, tiszta energia az univerzumban!
Oly annyira létező,hogy fizikálisan is kimutatható, műszerekkel.
 
Fény, alagút és sötétség ide vagy oda... Az ember legjobban attól fél,hogy eltűnik, megszűnik, hogy nem lesz többé. Mindegy, hogy az illető mit élt át a halálközeli élményben, úgy jöttek vissza, hogy már nem félnek. Akkor abban a kis időben találkozhattak valamivel/ valakivel ami ennyire megváltoztatja az életüket. S nem hiszem, hogy csak a beletörődés,hogy, na paff, lehúzták a rolót és ennyi volt. Többnek kell lennie, amely eloszlatja azt az érzést és nem szül kételyt, hogy az élet több.
Nekem is volt halálközeli élményem, áramütés miatt. Nehéz lenne megfogalmazni mit is éreztem akkor... Az a baj, hogy szerintem pontos szavak nincsenek is rá és ha körbe kellene írni a dolgot akkor is csupa ellentétes dolog jönne ki belőle. Na, de a lényeg. A feketeséget én is észleltem. Nem is tudom,hogy zuhantam vagy lebegtem-e benne... egyszerűen csak ott voltam benne. Észleltem magam, és egyszerre voltam a sötétségnek a része és saját magamnak is. Túl sok gondolatom nem volt, az ego eltűnt belőlem. Nem voltak érzéseim sem, inkább voltam passzív figyelő. Ez egy pár perces pillanat volt. Az életem nem változott meg, nem lettem mondjuk másabb. De azért hiszem, hogy az élet és maga az ember is több mint egy puszta test.
Amúgy még egy érdekesség, egyszer Mamám is nagyon rosszul lett. Hasonló dolgot mesélt el, a zuhanásról és sötétségről mint én. Nem akarok senkit sem meggyőzni arról miben higgyen, de azért nekem valahol nagyon szomorú, ha azt mondják, hogy az élet az csak 2 hónap, 10 év vagy 80 - 90 és annyi... A remény szerintem az ember mentsvára mindenre, a halálra is. Az, hogy találkozunk még... Együtt lehetünk... Hova lesz ez a remény ha a halál után nincs semmi? Oké, hogy az emlékekben... de azok is elmúlnak egyszer.
 
Fény, alagút és sötétség ide vagy oda... Az ember legjobban attól fél,hogy eltűnik, megszűnik, hogy nem lesz többé. Mindegy, hogy az illető mit élt át a halálközeli élményben, úgy jöttek vissza, hogy már nem félnek. Akkor abban a kis időben találkozhattak valamivel/ valakivel ami ennyire megváltoztatja az életüket. S nem hiszem, hogy csak a beletörődés,hogy, na paff, lehúzták a rolót és ennyi volt. Többnek kell lennie, amely eloszlatja azt az érzést és nem szül kételyt, hogy az élet több.
Nekem is volt halálközeli élményem, áramütés miatt. Nehéz lenne megfogalmazni mit is éreztem akkor... Az a baj, hogy szerintem pontos szavak nincsenek is rá és ha körbe kellene írni a dolgot akkor is csupa ellentétes dolog jönne ki belőle. Na, de a lényeg. A feketeséget én is észleltem. Nem is tudom,hogy zuhantam vagy lebegtem-e benne... egyszerűen csak ott voltam benne. Észleltem magam, és egyszerre voltam a sötétségnek a része és saját magamnak is. Túl sok gondolatom nem volt, az ego eltűnt belőlem. Nem voltak érzéseim sem, inkább voltam passzív figyelő. Ez egy pár perces pillanat volt. Az életem nem változott meg, nem lettem mondjuk másabb. De azért hiszem, hogy az élet és maga az ember is több mint egy puszta test.
Amúgy még egy érdekesség, egyszer Mamám is nagyon rosszul lett. Hasonló dolgot mesélt el, a zuhanásról és sötétségről mint én. Nem akarok senkit sem meggyőzni arról miben higgyen, de azért nekem valahol nagyon szomorú, ha azt mondják, hogy az élet az csak 2 hónap, 10 év vagy 80 - 90 és annyi... A remény szerintem az ember mentsvára mindenre, a halálra is. Az, hogy találkozunk még... Együtt lehetünk... Hova lesz ez a remény ha a halál után nincs semmi? Oké, hogy az emlékekben... de azok is elmúlnak egyszer.

Kedves Dália
-
A halálközeli élmény nem más mind egy illuzio, hasonlokat elö lehet hivni bizonyos kémiai anyagok inhalálásával, lenyelésével söt néha elég ha beverjük a fejünket a fejdeszkába hogy csillagokat lássunk.
-
En egyáltalán nem értem, hogy lehet egy demenz, egy multiple sklerose patiens láttán, akinek a központi idegrendszerében a több milliard idegselytböl pusztán néhány tönkremegy és erreföl megváltozik a személyisége, azt képzelni, hogyha az agyunk teljesen lebomlik akkor jön az "ihaly-csuhaly" az örök élet?
-
Szerintem a halál küszöbét megjárta tudatába kerül annak, hogy az élet, az egészség a legfontosabb. Amig érzünk addig létezünk ezért még a fájdalom is több mind a halál.
-
Ez a mulandoság ami bennünket individuumá, egyedülállová, potolhatatlanná tesz. Ez teszi a létünket értékessé.
-
A vallások gyerekként kezelik a hiveiket, egy tulvilággal hitegetik öket, söt jol keresnek ezen az üzleti fogáson, helyegyeket adnak el a tulvilágra minden riziko nélkül, mert tudják reklamálni ugysem jön vissza senki. A vallás és az ezoterika egy bomba üzlet.
-
Szerintem az ember erös ahoz, hogy konfrontálva legyen a valosággal. Ezt látjuk rákbeteg gyerekek esetén is. Aki a mulandoság tudatába van az visszanyeri az emberi méltoságát, az jobban becsüli a saját és felebarátainak az életét.
 
A kérdésem csak az, hogy miért nem lehet hinni az embertársainknak, akik "átélték" - áthalták - a HKÉ-t? Miért annak lenne igaza, aki csak hallomásból tudja, illetve még úgy sem, mert a hallomást is elutasítja? Sok százezer dokumentált eset van.

Pl.: http://film.indavideo.hu/video/f_csillogas

Azt tudom, hogy a hivatalos tudomány szerint nincs élet a halál után. De egy ilyen kijelentés előtt először tudni kellene, hogy mi az Élet....

Ez az eset semmivel sem hihetetlenebb a HKÉ-nél.
A videó itt érhető el: https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/fliegauf-benedek-csillogas-4TgdBgsFXGIcvV05
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,743
Tagok
615,333
Legújabb tagunk
canoon
Oldal tetejére