Elszökött az otthonból egy veterán a partraszállási ünnepségre

M

magdusis

Vendég
Nem kellett volna semmit gyűjteni; el tudja azt valaki képzelni,hogy akármilyen járműhöz odament volna ez az öregember és nem engedik ingyen fölszállni ,menni,ahova akar,miután elmondta,hogy miért és hova?
Sőt;még abban is biztos vagyok,hogy ha az első benzinkútnál a tankolóknak szól néhány szót, rögtön akadt volna aki örömmel elvitte volna.
Ki nem ajánlotta volna föl?
 

Lacika69

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem kellett volna semmit gyűjteni; el tudja azt valaki képzelni,hogy akármilyen járműhöz odament volna ez az öregember és nem engedik ingyen fölszállni ,menni,ahova akar,miután elmondta,hogy miért és hova?
Sőt;még abban is biztos vagyok,hogy ha az első benzinkútnál a tankolóknak szól néhány szót, rögtön akadt volna aki örömmel elvitte volna.
Ki nem ajánlotta volna föl?
Én biztos nem. Persze,hogy aztán rám verjék, loptam egy máig aktiv veteránt valami múzeumból a kitüntetéseivel együtt
 
M

magdusis

Vendég
Mondja ezt bárki,amíg nem áll vele szemtől szembe az öregember.
És hogy magyarázta volna el ezt neki?
Már csak csupa önzésből se lenne szabad ilyen lehetőséget kihagyni,ami legtöbbünknek soha nem adódik.
És,ha megbüntetnek érte?Kifizetem,leülöm,de azt teszem,amit helyesnek tartok,nem?
 

telaci

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem csak az fáj az ilyen eseteknél, hogy a végén valakin mindig elverik a port ...
Maga a cikk azzal kezdődik, hogy :
...A 89 éves Bernard Jordant ápolói eltiltották az utazástól, a veterán azonban kijátszotta őket ...
Tehát -- valamilyen indokkal, ez lehet orvosi, de lehet egyszerűen szervezési-adminisztrációs -- megtiltották a kisöregnek, hogy elmenjen az ünnepségre. Biztos, hogy előzőleg többször esett róla szó az intézetben, hiszen egy nem is ismert eseménynél nehezen tudtak volna tiltó szabályt bevezetni ... Feltételezem azt is, hogy a bácsi egymaga volt ebben a helyzetben, hogy személyesen érdekelt volt az ünnepi alkalom helyszíni eseményein, ezért csoportos utazást nem is lehetett szervezni, csakis így, a barátaival és egykori sorstársaival együtt, viszont ez már messze meghaladja a gondozóintézet kompetenciáját ...
Ebben az esetben is biztosan kivizsgálják az "ügyet" és elmarasztaló ítéletet hoznak -- szinte biztos, hogy most az ápolószemélyzet lesz a "hunyó" : akkora sajtóvisszhangja lett az ügynek, hogy a veterán már nem büntethető ezért ...
 

Pedro Alvarez

Állandó Tag
Állandó Tag
magdusis, Tökéletesen igazad van!
Erre utaltam én is az elöbb, pár órája, az idősebb nemzedékben még benne van a becsület, tisztesség, tiszteletadás, és a saját igazáért való kiállás. A fiatalabb nemzedékben már nem nagyon, tisztelet a kevés számú, de még normálisan gondolkodónak. Ennek bizonyítására ma elég is volt pár óra, s lám igazam lett. Elszomorító....de nagyon!
 

Pedro Alvarez

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem csak az fáj az ilyen eseteknél, hogy a végén valakin mindig elverik a port ...
Maga a cikk azzal kezdődik, hogy :

Tehát -- valamilyen indokkal, ez lehet orvosi, de lehet egyszerűen szervezési-adminisztrációs -- megtiltották a kisöregnek, hogy elmenjen az ünnepségre. Biztos, hogy előzőleg többször esett róla szó az intézetben, hiszen egy nem is ismert eseménynél nehezen tudtak volna tiltó szabályt bevezetni ... Feltételezem azt is, hogy a bácsi egymaga volt ebben a helyzetben, hogy személyesen érdekelt volt az ünnepi alkalom helyszíni eseményein, ezért csoportos utazást nem is lehetett szervezni, csakis így, a barátaival és egykori sorstársaival együtt, viszont ez már messze meghaladja a gondozóintézet kompetenciáját ...
Ebben az esetben is biztosan kivizsgálják az "ügyet" és elmarasztaló ítéletet hoznak -- szinte biztos, hogy most az ápolószemélyzet lesz a "hunyó" : akkora sajtóvisszhangja lett az ügynek, hogy a veterán már nem büntethető ezért ...

Bocs, a visszaidézésért, de így könnyebb átlátni.
Abban igazad van, hogy elsősorban nem az ápolók voltak azok, akik úgymond hibáztak. Ők lehet, hogy csak betartották a vezetőség, és esetleg az otthon orvosai által javasolt szigoró utazási korlátozást, ami a történtek fényében láthatóan rossz döntés volt! Hogy miért döntöttek így, erre itt már számos ok fel lett hozva, nem ismételném újra. Egy biztos, mivel az öregúr régóta az otthon lakója, így nagyon jól tisztában voltak a kisöreg előéletével, és a fizikai, lelki kondíciójával. Ennek ellenére meghozták a döntést, a kisöreg meg a maga módján hatásosan tiltakozott ez ellen! Továbbá, nyilván tisztában voltak azzal is, hogy lesz egy ilyen nagyvolumenű megemlékezés a hősök tiszteletére, tehát, ha ismerték, márpedig ismerték az öreg jellemét, akkor tudhatták, nem fog engedelmeskedni a tiltásnak. És hogy miért nem, erre is volt ma már számtalan elmélet, én is leírtam a saját véleményemet, most csak annyit fűznék még ehhez, hogy egy bezártságban élő ember erejét, teljesítőképességét az elszántsága, és a maga által kitűzött cél megvalósításába vetett hite roppant mód meg tudja erősíteni, amire normális magyarázat néha nem is adható. Van sajnos tágabb ismerősi körömben olyan idős hölgy, akit a hozzátartozói bedugtak egy hasonló otthonba, és ugyan ételt, sütit, meg csokoládét néha visznek neki, de aztán ennyi, beszélgetni vele szinte két percnél tovább sohasem szoktak, így velem beszéli meg a mindennapi történéseket, a vágyait, és a céljait, mert igenis vannak neki még. Legutóbb egy baráti találkozóra szeretett volna eljutni, a család persze nem segített benne, és az otthon vezetőnője sem. Én szereztem egy ismerős haver által egy napra egy közepes méretű személyszállító kisbuszt, bementem vele az otthonba, és az otthon vezetőnőjének pár szóban vázoltam, márpedig mi, a hölgy én én kirándulni fogunk menni, és mivel van még pár szabad hely, akár még másokat is elviszünk, ha akarnak jönni. A vége az lett, hogy az egész kisbusz megtelt az idősekkel, + még 2 ápoló hölgy, az igazgató asszony, jómagam, és persze a haver, mint soför. A mai napig elevenen él bennük a közös kiruccanás élménye, nekem meg megért annyi befektetést a dolog, hogy Erzsi nénémet boldognak lássam. Csak később tudtam meg, hogy a haver is beszállt a buliba anyagilag, sőt a tulajdonos is, ő mesélte később el, a haver csak csendben mosolygott eközben. Tehát, ha idehaza ezt meg lehetett oldani, és némi szervezéssel, némi anyagi dotálással össze lehetett hozni a közös kiruccanást, - ahogy a mai napig is említik - akkor odaát egy kicsivel jobb módban ugyanezt nem hinném, hogy nem lehetett volna simán megoldani. Annál is inkább, hiszen a történetből az is kiderül, hogy végül is a saját pénzükön busszal utaztak el a veteránok, csak azt a rövid távolságot kellet volna utaztatási szempontból megoldani, amit végül a kisöreg feltehetően gyalog megtett.
Telaci, viszont az utolsó mondatodban azt nem igen értem, miért is kellene ezért a kisöreget megbüntetni.
Akik pedig nem tudják elképzelni, milyen is lehet egy ilyen idősek otthona, azoknak tudnám olvasásra ajánlani Peter Marshall: Tombol a hold című világhírű regényét. Igaz a téma kicsit más, de az idősek otthona leírása tökéletes(az akkori viszonyokhoz képest) Sajnos a regényből készült filmet már nem játszák sehol sem, pár éve sikerült egy kópiát szerezni belőle, de sajnos a minősége mára már erősen megkoptt. Akinek esetleg nincs meg az említett könyv, nos az itt a Net-en elolvashatja, pdf-formátumban.
 
Utoljára módosítva:

telaci

Állandó Tag
Állandó Tag
Elnézést, hogy csak kipöttyöztem a szöveget -- nem idézni szerettem volna, inkább csak pontosítani ...
Amennyire ismerem az ottani körülményeket (nem vagyok ismerős Délkelet-Angliában, és információkat is inkább csak a "szépirodalmi médiából", könyvekből, filmekből szerezhettem) a magyaroktól -- és gyökereiktől, a németektől, vagy a talán jobban ismert észak-amerikaiaktól -- lényegesen eltérőek az angol idős-otthonok; inkább ápolási célt szolgálnak és másodlagos csak az "őrzési" feladatok végzése. Igaz, hogy ennek ellentmond az a tény, hogy amennyiben bekerül valaki egy ilyenbe, máris felszabadul egy lakás vagy egy ház, és ez sokat nyomhat a latban, főleg, ha az idősnek is nagy megerőltetést jelentene az önálló otthon fenntartása, viszont arrafelé így alakultak ki a szokások. Talán a magyarországi ú.n. fizetős (havi 100-150 ezerbe kerülő !!) otthonokhoz lehetne hasonlítani őket; részben panzió, részben kórház, részben szanatórium, önálló lakrészek, állandó orvosi ügyelet, a felügyeletet nem biztonsági szakemberek végzik, hanem kiképzett szakápolók, sok minden opcionálisan rendelkezésre áll, a személyre szabott étkezés biztosításától a mosás-takarítás lebonyolításáig, szervezett programok, minimálisan van kötelező közösségi élet is, de ha szeretne valaki teljesen szeparált módon élni, könnyedén megteheti ... A személyzetnek is inkább szanatóriumi ápolói feladatköre van, tehát nem "kockafejű" emberekből áll, hanem saját felelősséggel és saját jogkörrel rendelkező emberekből, akik egy ilyen esetben (otthonból eltűnés, ami elsőre lehet, hogy nem tűnt szökésnek, de gyanús lehetett ...) kötelesek jelenteni a rendőrségnek és más szerveknek ... Valószínűleg a veterán már régóta készülhetett erre, gondolom, sok öreg és ápoló tudhatott róla, hogy mekkora felhajtás várható a 70. évforduló kapcsán, és arról is tudhattak, hogy az öreget személy szerint nem hívták meg, viszont szinte biztos volt, hogy részt akar venni rajta, elvégre ez egy ilyen korban lévő embernél természetes (csak apámra gondolok vissza, aki előrehaladott Parkinson-kórja ellenére minden jelentősebb eseményen, évfordulón személyesen ott akart lenni, és csak az akadályozhatta meg ebben, ha éppen eszméletlenül, "tök-sötétségben" feküdt egy kórházi ágyon, mert rohama volt). Ezért kissé nehezen értem, miért nem vigyáztak rá jobban az évforduló közeledtével, mert az, hogy a szökést csak órákkal később fedezték fel, arra utal, hogy a veterán nem volt mozgáskorlátozott és ugyanúgy szabadon járhatott-kelhetett a környéken, mint bármelyik másik otthonbeli ...
Lehet, hogy az ünnepség ismert előkészületei -- sok-sok meghívott "celebritás", kormányfők, államfők, főtisztek, nyugdíjas és aktív tábornokok, katonák, előre láthatóan nagyszabású programok, katonai bemutatók, nagy tömeg -- is arra inspirálták az otthon személyzetét, hogy megtiltsák a cikkben szereplő veterán utazását, hiszen a távolság az adott esetben nem játszhatott nagy szerepet, mivel csaknem a "túlparton" zajlottak a megemlékezések ...
A "büntetést" úgy értettem, hogy valószínűleg kimutatható a veterán felelőssége -- nem maga a "függelemsértés" tehát a szökés a döntő momentum, hanem az ezt követő, tehát ez által generált tevékenység-sor, a keresés "logisztikája" és anyagi vonzatai ... Ennek alapján lehetséges (és ezt tételeztem fel) hogy bizonyos mértékű költségtérítést kérhetnek a hatósági szervek vagy az intézet az otthon lakójától, vagy felemelhetik az ott-lakás térítési díjait ...
((Nem azonos, de analóg ezzel : hasonló megfigyelhető csaknem minden alpesi országban, ahol minden évben figyelmeztetik a turistaként--hegymászóként--síelőként oda utazókat, hogy az esetleges "megmentésük" mekkora érvágást jelenthet saját maguknak is, az esetleges biztosítási összegeken felül ...))
 

Lacika69

Állandó Tag
Állandó Tag
Mondja ezt bárki,amíg nem áll vele szemtől szembe az öregember.
És hogy magyarázta volna el ezt neki?
Már csak csupa önzésből se lenne szabad ilyen lehetőséget kihagyni,ami legtöbbünknek soha nem adódik.
És,ha megbüntetnek érte?Kifizetem,leülöm,de azt teszem,amit helyesnek tartok,nem?
Nem tudom mennyire vagy múzeumba járó ezért segítek. Ez csak poén volt,mivel nincs olyan múzeum ahol máig aktív veterán lenne ' kiallitva' plane nem a kitüntetéseivel. (ez is csak egy kis mosolykeltő a végére. Olyan rossz hangulatban vannak emberek hogy már a viccet sem értik. Gyertek,sírjunk!
 
M

magdusis

Vendég
Nem tudom mennyire vagy múzeumba járó ezért segítek. Ez csak poén volt,mivel nincs olyan múzeum ahol máig aktív veterán lenne ' kiallitva' plane nem a kitüntetéseivel. (ez is csak egy kis mosolykeltő a végére. Olyan rossz hangulatban vannak emberek hogy már a viccet sem értik. Gyertek,sírjunk!
Az én válaszom az 'én biztos nem' mondatra vonatkozott; az nem tűnt viccnek.
 

Lacika69

Állandó Tag
Állandó Tag
Az én válaszom az 'én biztos nem' mondatra vonatkozott; az nem tűnt viccnek.
ja,az más ( utálom a smile-kat,nem teszek sehova) szeretem ha valaki tud a sorok között olvasni,az úgy van,hogy 25 ig veszekfel csajokat, 25-30 csak ellenszolgáltatás fejében és 30 fölött nincs az a pénz amiért megtörném az utazásom lendületét. Ja ,mielött rosszul olvasnád,fasziknak megsem állok.
 

kágyula

Kitiltott (BANned)
Szervusztok ,
na már megint itt kotnyeleskedem , még van idöm csak 9-re kérték a reggelit .
Tehát nem tudom szervez-e a Magyar Hadsereg vagy hogyan is hivják meg a Partizán szövetség a volt harcosainak egy mondjuk Berlini látogatást jövöre ?? Gondolom nekik is kijárja !! Meg talán annyit az egészhez , magam láttam egyszer Otthon egy kis dokumentum filmet idös ugy 80-90 éves bácsikákról akiket a TV stáb elvitt az Isonsohoz ahol harcoltak valamikor . Nekem személyszerint nagyon is megrázó volt mert pont ugy mint a D-Daynél az életbe maradásuk legfeljebb maximum 1-2 hét volt . Mármint ha szerencséje volt !Csak ennyit , különbenKellemes Pünkösd hétföt kivánok mindenkinek .
 

reveszandi

Állandó Tag
Állandó Tag
Kár ezen viccelődni reveszandi, noha a helyzet első hallásra tényleg humorosnak tűnhet, de csak első hallásra!
Mert, ha figyelmesen végig olvasod Melitta cikkét, akkor először is a felettem válaszólóval, 075-el kell együttérteni a megfogalmazások terén. Mert az igaz, hogy a szóban forgó veterán tisztes kort ért meg, és lehet, hogy a gondozók a mindennapi tevékenysége, mozgásának, annak a kordinálásának esetleges nehézsége, illetve valóban az általános egészsége szintentartása okán szerinten rosszul fogalmazva ún. eltiltották a mindennemű utazástól. Nem tudom, hogy a hír igazi forrásának írója ezt miként fogalmazta meg, de nem tartom valószínűnek, hogy az otthon ápolói ezt ily nyersen nyilvánították ki, mint egy halálos ítéletet! Ugyanis az idősekkel nem szokás, maximun idehaza, nálunk ily nyersen, és lekezelően bánni!
Az idősek otthonának munkatársai pedig feltehetően nagyon is tisztában vannak azzal, hogy egy idős embernek megtiltani valamit, az szinte biztos, és jogos ellenérzést, és válaszreakciót fog az érintettből kiváltani.

Főleg akkor, mint a példánkban, a bátor öregúrban élénken él, és nem halványult még el az két alapvető katonai erény, hogy becsület, és tisztesség, tiszteletadás, ami a polgári életben sem hátrány ám, ha jelen van, még akár a mai fiatal, vagy kissé idősebb ún.fotelkommentátorok esetében sem. Mert ma már sajnos kezdik szépen ezeket elfelejteni, és elfelejteni azokat is, akikben ez még alapvető jellemvonás élénken benne él. És azért gondolj bele abba is, ha te lettél volna katona abban az időben, és téged hívnak be egy gyilkos háborúba, és mellőled percenként hullnak el a fiatal barátaid, katona társaid, és te, aki mindezt az égiek óvása, vagy csak éppen a hihetetlen szerencséd folytán túlélted, akkor te, egy ilyen jubileumi ünnepségre, - ami valószínűleg jelen példánkban szereplő katonának lehet, az utolsó esélye volt az elhunyt bajtársai felé a tiszteletének kifejezésére, és persze azt sem tudhatod, és talán senki sem, hogy az említett öregúr esetleg milyen fogadalmat (bakancslista!) tett e magában - vajon nem mentél volna el minden áron, még akkor is, ha esetleg ez talán életed utolsó megmozdulása lenne is.

Tágabb értelemben az öregúr (és a többi, idős veterán) akciója felfogható akár egy modern El Camino-nak is, csak éppen itt nem Szent Jakab holttestének Észak-Spanyolországi végső nyugvóhelye, Santiago de Compostela volt a cél, hanem a normandiai partraszállás hetvenedik évfordulója alkalmából pénteken rendezett franciaországi ünnepség helyszine.
De az idős katona (és a többi bajtársa) akciója minden tiszteletet megérdemel, és talán még többet is, mint egy újság szalagcíme!
Kedves Alvarez,
arról nem tehetek, hogy a szakszervezeti képviselők és emberi jogi aktivisták nem olvasnak könyveket.. ugyanis amit írtam, az nem vicc, hanem egy regény. Tessék elolvasni, és ne engem kioktatni. Hogy mi kár, azt majd a varjak tudják.
 

Pedro Alvarez

Állandó Tag
Állandó Tag
Amennyire ismerem az ottani körülményeket (nem vagyok ismerős Délkelet-Angliában, és információkat is inkább csak a "szépirodalmi médiából", könyvekből, filmekből szerezhettem) a magyaroktól -- és gyökereiktől, a németektől, vagy a talán jobban ismert észak-amerikaiaktól -- lényegesen eltérőek az angol idős-otthonok; inkább ápolási célt szolgálnak és másodlagos csak az "őrzési" feladatok végzése. Igaz, hogy ennek ellentmond az a tény, hogy amennyiben bekerül valaki egy ilyenbe, máris felszabadul egy lakás vagy egy ház, és ez sokat nyomhat a latban, főleg, ha az idősnek is nagy megerőltetést jelentene az önálló otthon fenntartása, viszont arrafelé így alakultak ki a szokások. Talán a magyarországi ú.n. fizetős (havi 100-150 ezerbe kerülő !!) otthonokhoz lehetne hasonlítani őket; részben panzió, részben kórház, részben szanatórium, önálló lakrészek, állandó orvosi ügyelet, a felügyeletet nem biztonsági szakemberek végzik, hanem kiképzett szakápolók, sok minden opcionálisan rendelkezésre áll, a személyre szabott étkezés biztosításától a mosás-takarítás lebonyolításáig, szervezett programok, minimálisan van kötelező közösségi élet is, de ha szeretne valaki teljesen szeparált módon élni, könnyedén megteheti ... A személyzetnek is inkább szanatóriumi ápolói feladatköre van, tehát nem "kockafejű" emberekből áll, hanem saját felelősséggel és saját jogkörrel rendelkező emberekből, akik egy ilyen esetben (otthonból eltűnés, ami elsőre lehet, hogy nem tűnt szökésnek, de gyanús lehetett ...) kötelesek jelenteni a rendőrségnek és más szerveknek ...
A "büntetést" úgy értettem, hogy valószínűleg kimutatható a veterán felelőssége -- nem maga a "függelemsértés" tehát a szökés a döntő momentum, hanem az ezt követő, tehát ez által generált tevékenység-sor, a keresés "logisztikája" és anyagi vonzatai ... Ennek alapján lehetséges (és ezt tételeztem fel) hogy bizonyos mértékű költségtérítést kérhetnek a hatósági szervek vagy az intézet az otthon lakójától, vagy felemelhetik az ott-lakás térítési díjait ...
((Nem azonos, de analóg ezzel : hasonló megfigyelhető csaknem minden alpesi országban, ahol minden évben figyelmeztetik a turistaként--hegymászóként--síelőként oda utazókat, hogy az esetleges "megmentésük" mekkora érvágást jelenthet saját maguknak is, az esetleges biztosítási összegeken felül ...))
Az első gondolatrészhez, az a magyarországi havi fizetős otthonlakások jobbára a tehetősebb rétegek számára elérhető és valóban kényelmesnek is nevezhető megoldások, (és ebben a formációban a saját lakásod, házad még megmarad a neveden! - nem szükséges eladni azt a bekerüléshez) de nem ez a fajta megoldás azlapvetően jellemző, és az a havi ár is itt már jóval magasabb, mint amit írtál! A másik, sokkal inkább jellemző megoldás itthon, hogy a rengeteg jelentkezőből - nagyon sok idős, és egyedülálló, magáról gondolkodni képtelen idős ember van ám még itthon, én ezt tapasztalom, amióta sűrűbben járogatok a már előbb megemlített idős ismerős hölgyhöz az otthonba, aminek a megoldása, kialakítása az általam leírt második rendszerhez hasonló - itt kiválogatják azokat, akiknek a nyugdíja viszonylag magas, de nem az általad említett összegű, hanem kissé alacsonyabb szintű, de rendelkeznek nagy értékű házzal, ingatlannal, lakással, amit az otthonba kerülés feltételeként el kell adnia, a tulaldonjogot át kell adnia az otthonnak(mint jogi személynek), és a saját tulajdonából kiköltözve mindezek fejében a ház, lakás értékének és a havi nyugdíjad 80 százalékának, értékének alapján egy vagy kétszobás, összkonfortos lakórészt vehetnek birtokba, de itt eleve, alapvetően kétszemélyes megoldások léteznek, tehát nem egyedül birtokolod azt a lakrészt!!! (ha valaki egyedülálló, amellé betesznek egy másik egyedülállót) és lehetőség van a saját megszokott bútorának, használati tárgyainak bevitelére is, persze a rendelkezésre álló lakrész korlátozott méretéhez igazodva. Ha valaki egyszemélyes megoldásra vágyik, akkor magasabb nyudíjjal kell bírnia, hiszen ki kell fizetnie a kétszemélyes lakrész másik felének a költségét is, legalább is itt az ismerősöm otthonánál ez a rend. Továbbá a bejutás is szinte gyakorlatilag kihalásos alapon történik. De itt is minden önkormányzatnál eltérő megoldások vannak, nem ugyanazok mindenhol, de az alapelv az ugyanaz. /valami ilyesmi, hasonló rendszert említett meg valaki nemrég/
A többi stimmel, portaszolgálat, mert itt az is van! - tehát meglógni észrevétlenül azért nemigen lehet (viszont, ha bejelented, oda mész,(és úgy) ahova akarsz, de kísérőt melléd nem tudnak biztosítani, tehát saját felelősségedre távozol el az otthon területéről, ez a szerződésben is benne foglaltatik) - főznek rád, mosnak rád, hivatásos ápolók, (az ismerősöm esetében 80 emberre jut 3-4) növérek és saját orvos áll rendelkezésre a nap 24 órájában. A nyugdíjad tehát mindíg az otthon számlájára érkezik, és abból Te, mint bentlakó, egy (a szerződésben előre meghatározott, általában 80-százalék levonása utáni, még megmaradt) részét, mint valami zsebpént kapod csak kézhez, illetve, ha van folyószámlád, akkor arra utalják át. A bentlakást más költség nem terheli, egyedül a vezetékes telefon névre történő kiszámlázása az, ami még pluszban felmerül, ha valaki a benti, szobai vezetékes telefonról kommunikál, illetve még a speciális, egyéni gyógyszerek árát kell megtéríteni.(az alapgyógyszerek még ingyenesek, de a mennyiségük egyre fogy, ez csak két-három éve jött divatba a gazdasági válság hatására) Ezek az otthontípusok az önkormányzati kezelésben lévők, és léteznek a ettől szegényebb idősek részére az egyházak/karitatív szervezetek által üzemeltetett idősek otthona, persze jóval szerényebb, és jóval kevesebb konforttal. Ezeknek a működési költségébe vagy be tud szállni a helyi önkormányzat, vagy nem, erősen adomány és szponzorfüggőek, épp ezért elég kevés ilyen intézmény van, de létezik ilyen is. Akik meg ezekbe sem tudnak bekerülni, azok részére az önkormányzat házhoz kimenő, és ott alapvető gondozási feladatokat ellátó kijáró gondozókat alkalmaz, havi fix összegű befizetés ellenében, jellemzően itt a legnagyobb mértékű a fluktuáció a gondozók körében! Itt már gyakorlatilag csak a tényleges elhivatott, hivatásukat szerető ápolók vannak még, illetve a szerencselovagok, de ők innen hamar kikopnak, lelépnek. Én ennyit tudok az itthoni rendszerről, és nem azért ajánlottam azt a regényt, mintha az lenne a mostani minta, oda is írtam, hogy az akkori kornak megfelelő állapotokat jól jellemzi benne az író, illetve jól leírja az ott élők elkerülhetetlen leépülésének, magába roskadásának, és kiszolgáltatottságának fokát. Az ismerősöm esetében ez is jól megfigyelhető, a bentlakók többsége magába zárkózó, többiekkel ritkán, vagy egyáltalán nem kommunikáló egyedekké váltak, ritka a teljesen szellemileg friss, életvidám idős ember, de van ilyen, és hála istennek az ismerősöm, Erzsike néni még ezek közé tartozik.

Ami pedig az angol úr felelősségre vonását, és az anyagi térítést illeti, nem tartom valószínűnek, hogy a megyében történő keresés költségét kiszámlázzák neki, ahhoz nagyon elvetemült hivatali, önkormányzati felügyelőnek kell lennie valakinek, hogy ezt megtegye, végül is nem bűncselekményt követett el az idős úr, ami esetleg indokolná ezen költségek kiszámlázását, akár az otthon felé, akár a veterán felé. /gondolom az adókból erre azért még futja, odaát!/
 
Utoljára módosítva:
Oldal tetejére