Elvonón már voltam, de rajtam az se segített

Az igazán rászoruló függők sokáig hitegetik magukat és a környezetüket azzal, hogy ha elintéztek mindent, amit akartak, elmennek végre segítséget kérni. Ami persze sosem történik meg...

"Azt tapasztaltam, hogy ameddig a használat okozta fájdalom kisebb, mint az újtól való vagy a józanodással kapcsolatos félelem, addig az ember használni fog" - vallja Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns. A szenvedélybeteg segítő, felépülő függő szerint ez mindenkivel - vele is - így volt.

Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, kodein, morfium, methadon), valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és különböző rehabilitációs intézetekben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben.


Nincs semmi, ami jobban motiválná a függőt a változtatásra, mint az úgynevezett szenvedésnyomás.

Én is akkor mentem rehabra, amikor minden egyéb lehetőségemet kimaxoltam. Megvolt minden: szerváltás, kuruzslók, pszichiáterek, csodaszerek, pótszerek kipróbálása, lakhelyváltoztatás, párkapcsolat-váltások, rendőrségi ügyek, házkutatások, felfüggesztett börtönbüntetések, a sok pénz vagy épp annak a teljes hiánya - semmi nem segített, magam és a függőségem elől nem menekülhettem.

Ekkor jutottam el rehabra.

Most sok év józansággal és tapasztalattal a hátam mögött a napi munkám része annak felmérése, kinek milyen kezelésre van szüksége. Van, akinek elég az egyéni konzultáció, van, akinek kell a csoportos támogatás, és sokan vannak, akiknek kórházi detoxikációra, és azt követően hosszabb időtartamú rehabilitációra lenne szükségük, ezt a lépést azonban nem merik meglépni. A rehab bizony komoly félelemmel tölti el a függőket, akik emiatt annak gondolatától is irtóznak.

Ez persze valahol érthető, hiszen ki az, aki szívesen megy el hosszabb távra, hónapokra, akár egy évre úgy, hogy a külvilágtól elszeparálják, és nem azt csinálja, amit szeretne? Ki szeretné, hogy mások mondják meg, mit, hogyan és mikor csinálhat? Valljuk be, ez senkinek nem könnyű. Nekem sem volt az.

Milyen kifogásai vannak a függőknek a kezelés, a rehab ellen?
Azok a függők, akiknek már rehabra lenne szükségük, egy végtelen örvényben, egy örökké lefelé tartó spirálban vergődnek, és mindig azzal hitegetik magukat, hogy ezt meg ezt meg kell még csinálniuk, be kell még fejezniük, és utána majd elmennek kezelésbe.

Ez viszont csak egy merő önátbaszás.

Most felsorolok pár olyan vélt vagy akár részben valós indokot, amit egy hozzáértő szakember vagy egy tapasztalt, már felépülésben lévő függő könnyű szerrel meg tud cáfolni:

  • "Előbb elsimítom a rendőrségi ügyeimet, azt mondták, egy hónap múlva hallgatnak ki." Erről röviden csak annyit mondok, hogy ettől még mehet kezelésbe, majd kihallgatják ott, ez nem kizáró ok, ettől még mehet rehabra.
  • "Lemaradok a céges versenyben, folyamatosan jelen kell lennem." Pont az a tapasztalat, hogy minél tovább húzza, annál több kárt okoz magának és a cégnek, míg aztán végleg elveszíti a visszatérés lehetőségét.
  • "Nem tudok majd a gyerekeimmel foglalkozni! Mi lesz a családdal?" A család már régóta könyörög, hogy menjen el, kezeltesse magát, mert tönkremennek, és annál tovább szenvednek, minél később megy el kezelésbe. Közben szép lassan mindenki belerokkan.
  • "Előbb kifizetem a hiteleimet." Amik persze a függőségéből fakadóan inkább tovább nőnek, mivel közben folyamatosan keletkeznek újabbak.
  • Sok esetben a hozzátartozó nyomja, hogy menjen kezelésbe a függő. Amikor azonban erre ténylegesen sor kerülne, visszakozik, és kettős üzeneteket kommunikál, mert hirtelen rádöbben, hogy akkor egyedül marad majd a gyerek(ek)kel. Ekkor hangzanak el a bűvös szavak: "Jó lenne, ha elmennél, de mi lesz így velünk? Itt hagysz minket a szarban. Eddig csináltad, mi tűrtük, most meg lelépsz." Ezek a mondatok kiváló ürügyek arra, hogy a függő visszakozzon, és ne változzon a függőséget fenntartó rendszer. A hozzátartozókkal kapcsolatos tudnivalókról itt írtam korábban.

Hogyan tudnám rávenni, hogy hagyja abba az ivást?

Miért nem látja be, mit csinál magával? A függőség családi betegség, de mit tehet egy hozzátartozó? Bajzáth Sándor megmondja azt is, mit nem.

Tovább »
20963360_117043b2bec013117820eb6db98819ea_wm.jpg

Rehabon már voltam, de rajtam az se segítettFotó: Shutterstock

Milyen nehézségek akadhatnak még?
Probléma lehet az is, ha a függő nem a megfelelő helyre megy kezeltetni a függőségét. Olyan helyre gondolok, ahol nem zajlik igazán hatékony terápia, hanem csak ún. “munkaterápia”, vagy ahol esetleg még gyógyszerezik is a klienseket. Egy ilyen hellyel a függő egy komoly felépülési esélyt lő el. Ismerek olyan rehabokat, ahol akár évekig tartják kezelésben az embereket, akik dolgoznak is.

Csak épp nem épülnek fel.

Az ilyen helyeken nincsen hatékony terápiás függőségi munka, nincsen tényleges adaptálódás, az utógondozó csoport pedig sokszor szorosan az intézethez kötődik (mi van azzal a függővel, aki helyileg máshol, más városban, esetleg országban fog lakni?), nincs kifelé építkezés, nincs félutas ház és/vagy nem támogatják a rehabot követően az önsegítő csoportok látogatását. Ezt tartom a legnagyobb hibának, hiszen a felépülő közösség jótékony hatása felbecsülhetetlen a rehabilitációt követően. Egy ilyen “megúszós” rehab után viszont szinte biztos a visszaesés.

A másik nagy baj ezzel az, hogy a függő az újabb visszaesés után már azzal az ürüggyel nem akar újra menni egy jobb, hatékonyabb kezelőintézetbe, hogy

rehabon már voltam, rajtam az se segített...

Magyarán szólva már elsütötte a rehab puskaporát, ráadásul egyből rossz felé célzott. Innen pedig már nehezebb lesz újra rávennie magát egy újabb hosszabb rehabilitációra.

Az sem jó persze, ha valaki túl korán megy el rehabra, és nem anyagozta/itta ki igazán magát. Ők általában nem is csinálják azt végig, és a későbbiekben is ki-be járnak az intézetekben. Sokszor többet vannak zárt kezelőhelyen, mint amennyit igazából használnak. Ők az ún. “rehabharcosok”.

20963354_ae2aeb9280a9716aa6a12af72869f11c_wm.jpg

Rehabon már voltam, de rajtam az se segítettFotó: Shutterstock

Hogyan válasszuk meg a tényleg megfelelő kezelőhelyet?
Nehéz kérdés, hiszen honnan is tudhatná egy laikus, melyik a megfelelő rehabilitációs hely a függő számára? Az a tapasztalatom ugyanis, hogy többnyire a hozzátartozók nézik ki a (számukra) szimpatikusnak tűnő rehabot, és oda próbálják nyomni az alkoholistát vagy szerhasználót. Ebben persze sok kényelmi ok van: földrajzi közelség, a minél kisebb mértékű elszigeteltség, azaz, hogy mikor lehet leghamarabb látogatni, mikor használhat telefont, adnak-e neki gyógyszert stb. A hozzátartozók pont olyan szempontokat néznek tehát, amik a felépülés szempontjából sokkal inkább hátráltató, kontraproduktív tényezők.

Hozzáteszem végül, hogy én kétszer voltam rehabon, összesen 40 hónapot töltöttem el két helyen, de egy percét sem bántam meg, nem volt elvesztegetett idő. Semmi nem futott el, és a gyerekeimnek is jobb így.

divany
 
Az igazán rászoruló függők sokáig hitegetik magukat és a környezetüket azzal, hogy ha elintéztek mindent, amit akartak, elmennek végre segítséget kérni. Ami persze sosem történik meg...

"Azt tapasztaltam, hogy ameddig a használat okozta fájdalom kisebb, mint az újtól való vagy a józanodással kapcsolatos félelem, addig az ember használni fog" - vallja Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns. A szenvedélybeteg segítő, felépülő függő szerint ez mindenkivel - vele is - így volt.

Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, kodein, morfium, methadon), valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és különböző rehabilitációs intézetekben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben.


Nincs semmi, ami jobban motiválná a függőt a változtatásra, mint az úgynevezett szenvedésnyomás.

Én is akkor mentem rehabra, amikor minden egyéb lehetőségemet kimaxoltam. Megvolt minden: szerváltás, kuruzslók, pszichiáterek, csodaszerek, pótszerek kipróbálása, lakhelyváltoztatás, párkapcsolat-váltások, rendőrségi ügyek, házkutatások, felfüggesztett börtönbüntetések, a sok pénz vagy épp annak a teljes hiánya - semmi nem segített, magam és a függőségem elől nem menekülhettem.

Ekkor jutottam el rehabra.

Most sok év józansággal és tapasztalattal a hátam mögött a napi munkám része annak felmérése, kinek milyen kezelésre van szüksége. Van, akinek elég az egyéni konzultáció, van, akinek kell a csoportos támogatás, és sokan vannak, akiknek kórházi detoxikációra, és azt követően hosszabb időtartamú rehabilitációra lenne szükségük, ezt a lépést azonban nem merik meglépni. A rehab bizony komoly félelemmel tölti el a függőket, akik emiatt annak gondolatától is irtóznak.

Ez persze valahol érthető, hiszen ki az, aki szívesen megy el hosszabb távra, hónapokra, akár egy évre úgy, hogy a külvilágtól elszeparálják, és nem azt csinálja, amit szeretne? Ki szeretné, hogy mások mondják meg, mit, hogyan és mikor csinálhat? Valljuk be, ez senkinek nem könnyű. Nekem sem volt az.

Milyen kifogásai vannak a függőknek a kezelés, a rehab ellen?
Azok a függők, akiknek már rehabra lenne szükségük, egy végtelen örvényben, egy örökké lefelé tartó spirálban vergődnek, és mindig azzal hitegetik magukat, hogy ezt meg ezt meg kell még csinálniuk, be kell még fejezniük, és utána majd elmennek kezelésbe.

Ez viszont csak egy merő önátbaszás.

Most felsorolok pár olyan vélt vagy akár részben valós indokot, amit egy hozzáértő szakember vagy egy tapasztalt, már felépülésben lévő függő könnyű szerrel meg tud cáfolni:


  • "Előbb elsimítom a rendőrségi ügyeimet, azt mondták, egy hónap múlva hallgatnak ki." Erről röviden csak annyit mondok, hogy ettől még mehet kezelésbe, majd kihallgatják ott, ez nem kizáró ok, ettől még mehet rehabra.
    "Lemaradok a céges versenyben, folyamatosan jelen kell lennem." Pont az a tapasztalat, hogy minél tovább húzza, annál több kárt okoz magának és a cégnek, míg aztán végleg elveszíti a visszatérés lehetőségét.
    "Nem tudok majd a gyerekeimmel foglalkozni! Mi lesz a családdal?" A család már régóta könyörög, hogy menjen el, kezeltesse magát, mert tönkremennek, és annál tovább szenvednek, minél később megy el kezelésbe. Közben szép lassan mindenki belerokkan.
    "Előbb kifizetem a hiteleimet." Amik persze a függőségéből fakadóan inkább tovább nőnek, mivel közben folyamatosan keletkeznek újabbak.
    Sok esetben a hozzátartozó nyomja, hogy menjen kezelésbe a függő. Amikor azonban erre ténylegesen sor kerülne, visszakozik, és kettős üzeneteket kommunikál, mert hirtelen rádöbben, hogy akkor egyedül marad majd a gyerek(ek)kel. Ekkor hangzanak el a bűvös szavak: "Jó lenne, ha elmennél, de mi lesz így velünk? Itt hagysz minket a szarban. Eddig csináltad, mi tűrtük, most meg lelépsz." Ezek a mondatok kiváló ürügyek arra, hogy a függő visszakozzon, és ne változzon a függőséget fenntartó rendszer. A hozzátartozókkal kapcsolatos tudnivalókról itt írtam korábban.

Hogyan tudnám rávenni, hogy hagyja abba az ivást?

Miért nem látja be, mit csinál magával? A függőség családi betegség, de mit tehet egy hozzátartozó? Bajzáth Sándor megmondja azt is, mit nem.

Tovább »
20963360_117043b2bec013117820eb6db98819ea_wm.jpg

Rehabon már voltam, de rajtam az se segítettFotó: Shutterstock

Milyen nehézségek akadhatnak még?
Probléma lehet az is, ha a függő nem a megfelelő helyre megy kezeltetni a függőségét. Olyan helyre gondolok, ahol nem zajlik igazán hatékony terápia, hanem csak ún. “munkaterápia”, vagy ahol esetleg még gyógyszerezik is a klienseket. Egy ilyen hellyel a függő egy komoly felépülési esélyt lő el. Ismerek olyan rehabokat, ahol akár évekig tartják kezelésben az embereket, akik dolgoznak is.

Csak épp nem épülnek fel.

Az ilyen helyeken nincsen hatékony terápiás függőségi munka, nincsen tényleges adaptálódás, az utógondozó csoport pedig sokszor szorosan az intézethez kötődik (mi van azzal a függővel, aki helyileg máshol, más városban, esetleg országban fog lakni?), nincs kifelé építkezés, nincs félutas ház és/vagy nem támogatják a rehabot követően az önsegítő csoportok látogatását. Ezt tartom a legnagyobb hibának, hiszen a felépülő közösség jótékony hatása felbecsülhetetlen a rehabilitációt követően. Egy ilyen “megúszós” rehab után viszont szinte biztos a visszaesés.

A másik nagy baj ezzel az, hogy a függő az újabb visszaesés után már azzal az ürüggyel nem akar újra menni egy jobb, hatékonyabb kezelőintézetbe, hogy

rehabon már voltam, rajtam az se segített...

Magyarán szólva már elsütötte a rehab puskaporát, ráadásul egyből rossz felé célzott. Innen pedig már nehezebb lesz újra rávennie magát egy újabb hosszabb rehabilitációra.

Az sem jó persze, ha valaki túl korán megy el rehabra, és nem anyagozta/itta ki igazán magát. Ők általában nem is csinálják azt végig, és a későbbiekben is ki-be járnak az intézetekben. Sokszor többet vannak zárt kezelőhelyen, mint amennyit igazából használnak. Ők az ún. “rehabharcosok”.

20963354_ae2aeb9280a9716aa6a12af72869f11c_wm.jpg

Rehabon már voltam, de rajtam az se segítettFotó: Shutterstock

Hogyan válasszuk meg a tényleg megfelelő kezelőhelyet?
Nehéz kérdés, hiszen honnan is tudhatná egy laikus, melyik a megfelelő rehabilitációs hely a függő számára? Az a tapasztalatom ugyanis, hogy többnyire a hozzátartozók nézik ki a (számukra) szimpatikusnak tűnő rehabot, és oda próbálják nyomni az alkoholistát vagy szerhasználót. Ebben persze sok kényelmi ok van: földrajzi közelség, a minél kisebb mértékű elszigeteltség, azaz, hogy mikor lehet leghamarabb látogatni, mikor használhat telefont, adnak-e neki gyógyszert stb. A hozzátartozók pont olyan szempontokat néznek tehát, amik a felépülés szempontjából sokkal inkább hátráltató, kontraproduktív tényezők.

Hozzáteszem végül, hogy én kétszer voltam rehabon, összesen 40 hónapot töltöttem el két helyen, de egy percét sem bántam meg, nem volt elvesztegetett idő. Semmi nem futott el, és a gyerekeimnek is jobb így.

divany
*
Az alkohol-betegek meg- ill. meg- és elítélésével van baj. A társadalom előbb itatja a "jó népet!" - "Csak ezt az egy pohárkával, ez még nem árt meg! Kóstold meg, véreddé válik! Magyar ember iszik és ettől jobb lesz a kedve, no meg bánatra örömre a bort, a sört, a pálinkát!" - A második körben, ha már bárkinek problémája akad az alkohollal, a társadalom azonnal "felcímkézi" az immár beteggé vált embert, a nem éppen hízelgő jelzőkkel. Kevesen tudják, hogy a legmélyebb szakadékból is ki és kell is -mászni.
Erős akarattal lehet is, de csak akkor, ha van segítség.
Ha már a családtól nem számíthat a beteg segítségre, mert szó szerint bele is fáradtak a sok vesződségbe, mert ismerjük el, vannak ám kemény gondok és problémák egy alkohol függő beteggel. Kezdve a pénz követelést, majd a pénz eltűnéseket, az agressziót... Akkor még mindig van és működik a rehab.
Sőt az Anonim Alkoholisták Klubja. Ez utóbbinál van remény az alkoholizmusból való kilábalásra, mert ott már masszív (volt) alkoholisták mondják el tapasztalataikat arról, hogyan kell nem megfogni az üveget, letenni a poharat és ellent állni az ital csábításának. Ezekben a klubokban egy új születésnapot is ünnepelnek, (alkohol nélkül) jó szóval, bátorításokkal - azt a napot, amikor sikerült letenni a poharat.
Azokban a családokban, ahol többszörös az alkohol "győzelme", ott bizony egyre nehezebb ebből a függőségből kilábalni. Szinte visszahúzzák egymást, újból és újból. De van egy olyan dolog is, hogy családilag az ilyen betegeknél a máj olyan enzimeket termel, mely arra készteti az ilyen ember szervezetét, hogy igyon és persze, nem vizet. Az ilyen családból kikerültek vagy teljesen megtagadják az italt, s akkor járnak jól, mert nem alakul ki a függőség, vagy belemerülnek a szenvedélybe, ami akár halált is okozhat.
 
A függők csak nagyon nagy akaraterővel tudnának leszokni a szenvedélyükről, de ez a plusz rendszerint hiányzik. Lásd a dohányzást...
*
Egy ideig a saját családnak is van türelme, akarata, aztán ez egyre fogy... A segítő barátok is elmaradnak... S, az alkohol függő egyre jobban csúszik a lejtőn, mert kifogy körülötte a szeretet, de az akarat is, hogy bárki is meg tudná állítani. S, ilyenkor nem ritkán bekúszik a Halál. Mert sajnos többek így mennek el, értelmetlenül, mint ahogyan a kábszeresek és egyéb függők is.:( Értelmetlenül... A Halál mindig értelmetlen, de van amikor kikerülhetetlen, sem gyógyszerrel, sem terápiával, de még akarattal sem lehet kicselezni. De amikor szép kiállású, egészséges emberek önkezükkel nyúlnak mind a pohárhoz, mind a kábszerhez, ez mindig mérhetetlenül elszomorít.
 
*
Egy ideig a saját családnak is van türelme, akarata, aztán ez egyre fogy... A segítő barátok is elmaradnak... S, az alkohol függő egyre jobban csúszik a lejtőn, mert kifogy körülötte a szeretet, de az akarat is, hogy bárki is meg tudná állítani. S, ilyenkor nem ritkán bekúszik a Halál. Mert sajnos többek így mennek el, értelmetlenül, mint ahogyan a kábszeresek és egyéb függők is.:( Értelmetlenül... A Halál mindig értelmetlen, de van amikor kikerülhetetlen, sem gyógyszerrel, sem terápiával, de még akarattal sem lehet kicselezni. De amikor szép kiállású, egészséges emberek önkezükkel nyúlnak mind a pohárhoz, mind a kábszerhez, ez mindig mérhetetlenül elszomorít.
Nem leszek alkoholfüggő ha nem iszom. Sokféle társaságban megfordulok, de az első kínálásnál nemet mondok, ugyanaz a társaság többet nem fog kínálni, mert tudják, hogy nem iszom. Aki függővé vált az saját magát okolhatja csak, mert el lehet azt a kínáló kezet hárítani, nem kötelező inni! Érdekes, hogy ha valami rossz történik velünk annak mindig más az oka, nem ittam volna ha nem kínálnak, nem szívtam volna el az első cigit ha nem lett volna ott az aki megkínált vele!
A saját gyengeségünk sehol nem kap szerepet? A hiba bennünk van, és nem a kínálóban! Nem kell kinyújtani a kezünket és elvenni a poharat, cigit, kábítószert, és akkor nem leszünk függők!
 
Nem leszek alkoholfüggő ha nem iszom. Sokféle társaságban megfordulok, de az első kínálásnál nemet mondok, ugyanaz a társaság többet nem fog kínálni, mert tudják, hogy nem iszom. Aki függővé vált az saját magát okolhatja csak, mert el lehet azt a kínáló kezet hárítani, nem kötelező inni! Érdekes, hogy ha valami rossz történik velünk annak mindig más az oka, nem ittam volna ha nem kínálnak, nem szívtam volna el az első cigit ha nem lett volna ott az aki megkínált vele!
A saját gyengeségünk sehol nem kap szerepet? A hiba bennünk van, és nem a kínálóban! Nem kell kinyújtani a kezünket és elvenni a poharat, cigit, kábítószert, és akkor nem leszünk függők!
*
Az emberek többsége ezt mondja, de ha bajba kerül, vagy örömbe, sokan még mindig az italhoz nyúlnak. Van egy könyv, amit együtt csináltunk meg valamikori Nők Lapjás munkatársammal. Az a könyv olyan emberek vallomását gyűjtötte egybe, akik az ital rabjává váltak. Hihetetlen, milyen széles volt a skála, a valamikori orvos professzortól - a főkönyvelőig - és a mérhetetlenül sokat dolgozó kőművestől a zugivó anyósig... Tudom, nincs mentség, mert az embereknek önmaguknak kellene megálljt parancsolni. De sokszor nem megy, még akkor sem, ha tudják, a Halál a végállomás és zsákutca az ital...
Vannak olyan emberek, akiket meg lehet és meg is kell menteni, de van, akit képtelenség visszarángatni a helyes útra, bármennyire is szeretnénk. A mi akaratunk nem elég, igaz, amit írsz, valóban a függőnek is akarnia kell letenni a poharat, a tűt, s ide sorolnám a csokoládét is, meg az édességet. Ezt kevesen vallják be, de hidd el, kedves Bekám, ez is a függőség egyik fajtája. Bevallom, csoki függő vagyok. Van, hogy több hétig is ellent tudok állni, aztán "elvérzem". Annyira kívánom a csokit, hogy betérek egy boltba és amikor megveszem, a bolt előtt szinte tépem le a csokit borító papírt és tömöm magamba. Amikor elfogyott, mérhetetlen nyugalom áraszt el. Ilyen lehet a cigaretta, az ital... Tudom, hogy vétek a kilóim ellen. Tudom, hogy nem szabad, több hétig hárítom, aztán csak letolom a torkomon. Aztán ismét nem-et tudok mondani - egy ideig! - aztán kezdődik minden előlről. Bevallom, sajnos, megerősítem, csoki függő vagyok. Ezért nem török pálcát sem a dohányzók, de az alkoholisták felett sem. Ez is függőség, pedig többen nem annak tartják.
Küzdök, mindenképpen küzdök, de bitang nehezen megy.
 
*
Egy ideig a saját családnak is van türelme, akarata, aztán ez egyre fogy... A segítő barátok is elmaradnak... S, az alkohol függő egyre jobban csúszik a lejtőn, mert kifogy körülötte a szeretet, de az akarat is, hogy bárki is meg tudná állítani. S, ilyenkor nem ritkán bekúszik a Halál. Mert sajnos többek így mennek el, értelmetlenül, mint ahogyan a kábszeresek és egyéb függők is.:( Értelmetlenül... A Halál mindig értelmetlen, de van amikor kikerülhetetlen, sem gyógyszerrel, sem terápiával, de még akarattal sem lehet kicselezni. De amikor szép kiállású, egészséges emberek önkezükkel nyúlnak mind a pohárhoz, mind a kábszerhez, ez mindig mérhetetlenül elszomorít.
Bojana ,
azért nemtudok ám egyettérteni veled ! Mert a szeretett nemszünik meg , sok esetben még "fokozodik" is mert mint a társ mint a gyerekek "co-függöségbe" kerülnek ! A hibás mindig a "haver" mert , ha az nem jönne és hozzná azt a frrancos italt , vagy csalná el a "páromat" akkor biztosan nem inna ! és csak akkor durva , ha iszik szegény !!!:mad2: Bojana ,, addig amig Ö értsd az érintett maga nemlátja be , hogy segiteni kell magán , ha a "társ" csak fenyeget és nemcselekszik akkor megette a fészkes fen ! Akkor küldhetik , vihetik 100 X is elvonora , addig minden orvos , segitökéz hülye , hozzá nemértö ! mert Ö tudja !! Tudja az édes mamájának az ülepit ! Azt tudja ! Nekem nejöjjön senki kamu dumával ! Aztán , ha jönn a halál , hát Kedves akkor jönn ! Az egyiknek elöbb a másiknak késöbb , egyszer mi is soronleszünk !
 
Bojana ,
azért nemtudok ám egyettérteni veled ! Mert a szeretett nemszünik meg , sok esetben még "fokozodik" is mert mint a társ mint a gyerekek "co-függöségbe" kerülnek ! A hibás mindig a "haver" mert , ha az nem jönne és hozzná azt a frrancos italt , vagy csalná el a "páromat" akkor biztosan nem inna ! és csak akkor durva , ha iszik szegény !!!:mad2: Bojana ,, addig amig Ö értsd az érintett maga nemlátja be , hogy segiteni kell magán , ha a "társ" csak fenyeget és nemcselekszik akkor megette a fészkes fen ! Akkor küldhetik , vihetik 100 X is elvonora , addig minden orvos , segitökéz hülye , hozzá nemértö ! mert Ö tudja !! Tudja az édes mamájának az ülepit ! Azt tudja ! Nekem nejöjjön senki kamu dumával ! Aztán , ha jönn a halál , hát Kedves akkor jönn ! Az egyiknek elöbb a másiknak késöbb , egyszer mi is soronleszünk !
*
Az biztos, hogy aki megszületik, az előbb, v. utóbb, de halálra van ítélve. De nem mindegy az időpont, hogy mikor és a hogyanja... Az is biztos, hogy aki függő, azok legtöbbször hárítanak. Ritka az az ember, aki beismeri a gyengeségét, bármilyen gyengeségről is van szó. Ha már beismeri, az fél gyógyulás, de még mindig vissza zuhanhat, bármikor. Sajnos ez egy ilyen dolog, a függőségben az a rossz, ha az akarat gyengébb, mint a csábítás.
 
Bojana ,
látom Te nagyon nagy "szakértö" vagy e dologban , igy hát én inkább halgatok és csak majd olvasom bejegyzéseid itt , talán akkor okosabb leszek !
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,792
Tagok
615,335
Legújabb tagunk
KevinSon
Oldal tetejére