Energia a vákuumból és labirintus dilemmája

GeoCracker témája a 'Tudomány,Technika' fórumban , 2016 Február 13.

  1. GeoCracker

    GeoCracker Állandó Tag

    A nagy kavarodásban számos hír, hírszerű állítás sodródik szerteszéjjel. Így valaki a minap leporolta azt a közel egy éves tudósítást, amely szerint Indiában megépítenek egy egész erőművet a semmiből nyert energia kinyerésére. A hír annak idején valóban megjelent Indiában. De a téma időről időre lázba hozza a conteokat kedvelőket éppen úgy, mint a szkeptikusokat.

    De mi van, ha mindkét oldalnak igaza van? Legalább egy kicsit. Ezen próbálgatok kicsit polemizálgatni a következőkben. Nem titkolva, hogy számos gondolat alighanem kölcsönben jár nálam. Ha elég sokfélét összeolvas az ember, akkor ez előfordul. Mert, ahogy az „Eredet” című filmben megfogalmazzák: a gondolat az egyik legfertőzőbb valami. Ugyanakkor számos gondolatnak már rég elfeledtem a forrását. Míg másokét nem. Így előre elnézést kérek, ha valaki forrásmegjelölés nélkül ismer rá egy sci-fi, vagy más mű töredékére. Írja be kommentbe. Szegényebbek nem leszünk általa.

    A ring egyik sarkában, tehát, ott vannak a szkeptikusok, akik szerint ilyen eszközt nem lehet építeni. Különösen nem falusi körülmények között. Nélkülözve az egyetemi laboratóriumok felszereltségét, és legalább nyolc diplomát. Nem kevésbé nyomós érvként felhozva, hogy a vákuumból energiát nyerni, és egy kezdeti lökés után a betáplált energia sokszorosát kinyerni egy rendszerből lehetetlen. Mert sérti a különböző megmaradástörvényeket. Kivéve talán egyet. A hülyeség megmaradásának törvényeit. Holott ugyanezek a szkeptikusok nem szokták a neves egyetemek diplomáit keresni akkor, ha repülni látnak egy galambot. Ahogy a babiloni elemek készítőinek iskoláiról sem sokat tudunk. Holott Volta előtt nem kevéssel kielégített minden olyan követelményt, amely egy galvánelemtől elvárható. A másik jelentős tényező, amiről meg szoktak feledkezni, hogy a számon kért természeti törvények olyan halmazt képviselnek, amely halmaz elég rugalmasnak bizonyult az évezredek során. Érdemes tehát mindig hozzátenni, hogy az „ismert természeti” törvények alapján ítélkezünk. Történelmileg a „pillanatnyilag ismert” törvények alapján.

    Cseppet sem zavartatva magunkat attól, hogy ma már nem igazán tartjuk elfogadhatónak a lapos Föld elméletét, és nagyjából van fogalmunk a villámlás természetéről is. Azonban a repülő galambot, a felvillanó villámlást kicsit korábban megfigyelte az emberiség, mintsem az első aerodinamikai, illetve elektrotechnikai tanszékek megnyíltak volna az egyetemeken. Melyeken különben tényleg alaposan a diákok fejébe képesek verni egy szabályrendszert. Olyan hatékonysággal, amely nem egy esetben emelt már falat a tudományos közösségek és a valóság közé. Amikor tehát a mélyen tisztelt szkeptikusok elkezdenek törvényekről, diplomákról beszélni, kezdjünk el nyugodtan gondolkodni azon a bizonyos „pillanatnyilag ismert” állapoton. Lehet, hogy nem segít, de ártani nem biztosan árt. Mert akkor jöhetnek a kérdések.

    Leginkább arról, hogy biztosan állandó szabályrendszerrel bíró világ-e a mi világunk? Számos műben visszaköszön a gondolat, hogy ez korántsem biztos. Olykor tudományos polémiákat is hallani arról, hogy vajon csak egy univerzum létezik-e? S amennyiben nem, akkor mindenben azonosak-e a törvények, a természeti állandók? Meg egyáltalán: hol van? Körülöttünk? Messze tőlünk? Mi van a találkozási pontokkal? Az utóbbi kérdéseket olyan filmekből is visszahalhatjuk, mint a „Constantin, a démonvadász”. Amelyben, Isten, kezdetben, egy gyerek egy terráriummal, miközben átlapolva itt a menny és a pokol is. Ugyanakkor emlékszem: több fantasztikus novellában is megjelentek az átlapolt univerzum-képzetek. Féreglyukakkal akár. Amelyekről legutóbb valami ismeretterjesztő filmből rémlik: nem is okvetlen létezhetetlen képződmények. Ráerősítve arra, hogy az „ismert természeti törvények” halmazát nem biztos, hogy érdemes valami abszolútumként kezelni.

    Miközben érdemes a korábban felbukkant terráriumos hasonlatról is szót ejteni. Akárkinek a kezében is van az a bizonyos terrárium. A különböző művekben elég régóta felbukkan a „teremtett világ” képzete. A vallási ihletettségű művek valamilyen istenséget helyez a teremtő képébe. A „Mátrix” pedig robotokat. De van olyan novella, amelyben az emberek teremtenek egy mini-univerzumot (Donald A. Wollheim: Az idő peremén). S persze ott van Asimov örökbecsű novellája a témában: „A tréfamester”. Amelyben a viccek sem mások egyfajta teszteknél.

    Ha innen nézzük, akkor az olykor felbukkanó, látszólag lehetetlen jelenségek, hírek is lehetnek egyfajta teszt részei. Olyan gondolatokra jutva akár, hogy a kísérleti patkány a labirintusban mennyire érzi valóságosnak a világát. Az emberiség meg miként érzékelné, ha olykor új ajtót nyitnak a labirintusban? Szelektív vaksággal? Tagadással? Eretneküldözéssel? Ahogy Galilei is hajszállal úszta meg?

    Jut eszembe! Napjaink egyik tudományos újdonság a gravitációs hullámok létének igazolása. Függetlenül attól, hogy I. Newton alighanem meglepődött volna a híren, javaslok egy novellát gyorsan (újra)olvasni. Írta Raymond F. Jones. Címe: „Zajszint”.

    Andrew_s
     
    Utoljára módosítva a moderátor által: 2016 Február 13
    Umaksuman kedveli ezt.
  2. Umaksuman

    Umaksuman Állandó Tag

    És mi van például akkor, ha nincs is két oldal?
    Egyrészt a “ring egyik sarkában álló szkeptikusok” legfeljebb csak azért mulasztják el néha felhívni a figyelmet arra, hogy csak a “pillanatnyilag ismert" természeti törvények alapján nem lehet ilyen vagy olyan eszközt építeni, mert ezt magától értetődőnek tartják. Ezért ha az építő saját állítása szerint ismer olyan törvényt, ami alapján lehet, akkor minimális elvárás az, hogy ennek bizonyságát is adja, célszerűen a tudományos kutatásban szokásosan elvárt módon. Ha viszont nem ismer olyat - ami egyáltalán nem probléma, ha nem állítja ennek az ellenkezőjét - akkor legalább az elvárható tőle, hogy szakértő közönség előtt a gyakorlatban igazolja, hogy valóban megépítette az illető eszközt. Mert ha tényleg elkezdünk gondolkodni azon a bizonyos "pillanatnyilag ismert" állapoton, akkor oda jutunk, hogy mind a mai napig senki nem tudott semmi konkrét bizonyítékkal szolgálni arra, hogy pl. Indiában létezik a "semmiből energiát kinyerő egész erőmű", vagy hogy a "babiloni elemeket" valaha is galvánelemként használták volna. A semmit pedig aligha lehet egy oldalnak nevezni.
    Másrészt azt elfelejtetted megemlíteni, hogy egy ilyen csoportosításnál szerinted kik állnak a ring másik oldalán. A hiszékenyek? A csalók? Esetleg - ami a hozzászólásod alapján szerintem leginkább valószínűsíthető - tudományt csak a tudományos-fantasztikus irodalomból ismerő érdeklődők? Ez utóbbi esetben szintén nem beszélhetünk szemben álló felekről, hiszen a tudományos szkepticizmus hívei - akikre a hozzászólásodból ítélhetően utaltál, mikor "a szkeptikusok"-at említetted - soha nem tagadták, hogy lehet olyan fikciót írni, aminek egyes elemeit később a tudományos kutatás módszereivel is igazolhatnak.

    A megfigyeléseken alapuló, azokból logikailag konzisztens következtetéseket levonó, a lehetőségek adta maximumig objektivitásra törekvő kutatás szerinted megfelelő módszer erre? A "hivatalos tudomány" művelői ugyanis ezt alkalmazzák, ellentétben az elképzeléseikkel nem összeférhető ismeretekre szelektíven vak, azokat elhallgató vagy éppenséggel tagadó, a kritikusaikat rágalmakkal és/vagy hamis vádakkal régebben eretneknek, ma inkább törvénysértőnek kikiáltó "unortodox tudományt" vagy áltudományt művelőkkel. Az előbbiek az "ismert természeti törvények halmazát" magától értetődően nem kezelik "valami abszolútumként", hiszen ezt a halmazt szinte napi rendszerességgel vizsgálják felül, és szükség szerint módosítják, míg az utóbbiak gyakran még ismeretlen, vagy ismerten tévesnek bizonyult természeti "törvényekre" is megdönthetetlen dogmaként hivatkoznak.

    Ha már nem tudunk elszakadni a sci-fitől, a "zajszint"-kérdés egy másik (és szerintem reálisabb) megközelítését adja Lem a Kiberiádában, Trurl és Klapanciusz hatodik utazásánál.
     
  3. GeoCracker

    GeoCracker Állandó Tag

    A dilemma sokszor a pillanatnyilag elérhető ismeret és a lehetséges ismeretek halmazának a különbsége. A tudományt általában a határátlépők szolgálták.

    Szeretem a sci-fit. :)
    Ha nem is olvastam annyit, amennyit lehetett volna.

    A szkeptikusok különben gyakran tagadják a fikciót. Pontosabban besöprik a fikció műfajába és ettől örülnek. De amikor egy új ötlet tudományosan megsérti a határterületeket, akkor ökölrázva rohannak elő a lombikok mögül. Holott a valóság sokszor koppintott az orrukra.
     
  4. Umaksuman

    Umaksuman Állandó Tag

    Ha erre adnál néhány példát, érthetőbb lenne a problémád. A pillanatnyilag elérhető ismeretek halmazának határát a tudományos kutatók ugyanis nap mint nap átlépik, így módosítják és bővítik ezt a halmazt. Akik viszont a tudományosság - a módszer - határait lépik át, azok értelemszerűen nem tudományt művelnek, ezzel tehát - legalábbis általában - aligha szolgálhatják azt.

    Nem ártana, ha erre is hoznál néhány példát, mert ez így elég általános kijelentésnek tűnik. Szkeptikus sokféle van, és fikciók is tagadhatatlanul léteznek, amiket bárki joggal söpörhet be a helyükre. Szerinted konkrétan miféle szkeptikusok milyen nem fikciót söpörtek be a fikció műfajába?
    Számomra az sem igazán világos, mit jelent nálad az, hogy "egy új ötlet tudományosan megsérti a határterületeket". Ha ez alatt azt érted, hogy egy ötlet részben vagy egészben ellentmond az adott időben rendelkezésre álló tudományos ismereteknek, "ökölrázva előrohanás" alatt pedig azt, hogy erre az ellentmondásra felhívják a figyelmet, akkor ez szerintem bárkinek nem csak joga, de kötelessége is. Ha viszont nem így érted, akkor légy szíves, a világos érthetőség kedvéért mutass be erre valami példát, mint ahogy arra is, hogy ez esetben milyen valóság kinek koppintott az orrára.
    Csak hogy érthetőbb legyen az én problémám, vegyük a "zajos" példát. Egy kellően nagy méretű kaotikus adathalmazból a világ minden igazságát dekódolni tudod, egyetlen szépséghibával: mellette ott lesz a világ minden hazugsága is. Ha az előbbieket nem lehet elég biztosan elválasztani az utóbbiaktól, akkor semmit sem ér az egész. Az elválasztásra a tapasztalatok szerint az eddig ismert legbiztosabb módszer pedig a tudományos vizsgálat, hosszú távon kenterbe veri az olyan alternatívákat, mint a hasra ütés, kávézacc-jóslás, álomfejtés, isteni, vagy emberi kinyilatkoztatás, stb. Mert igaz, hogy néhány emlékezetes esetben egyes kutatók tévesen ítélték fikciónak más kutatók eredményeit, de egyrészt ezt arányában lényegesen ritkábban tették, mint az "alternatív" módszerek művelői, másrészt maga a módszer (a tudományos kutatás) tette lehetővé, hogy az azt hibásan alkalmazó emberek tévedésére fény derüljön. Innen tudjuk azt, hogy Semmelweisnek, Einsteinnek, vagy Gamownak bizonyos konkrét kérdésekben mégis igaza volt, nem pedig a Biblia "kódjából", vagy Shai Baba kinyilatkoztatásaiból.
     

Megosztás