Mindenszentek van ma, de a temetőkben már halottak napja is elkezdődött. Nagyon sokan azt gondoljuk, a két dátum ugyanazt jelenti, pedig eredetük és jelentésük szerint markánsan elkülönülnek.
Ma, november 1-jén van mindenszentek, amely a katolikus hitben a remény és az öröm napja. Ekkor azokra a szentekre emlékezünk, akiket nem tart számon név szerint a naptár, de életükkel példát mutattak. Ha ma gyertyát gyújtunk, akkor a hit szerint azokra fókuszálunk, akik már Isten színe elé jutottak. Ez nem a gyász, hanem a mennyei boldogság ünnepe, amikor a templomokban harangszó kíséri az imáinkat. Ha mi is ezen a napon viszünk virágot és gyertyát a sírokra, akkor a földi és a túlvilági békét kapcsoljuk össze.
November 1-jén, Mindenszentek ünnepén már borul fénybe a temető, de a csendes emlékezés és a gyertyagyújtás hagyománya valójában holnap, Halottak napja a csúcspont/Fotó: 123rf.com
Holnap, november 2-án jön el halottak napja. Ezen a napon már nem a szentekre, hanem minden elhunyt szerettünkre emlékezünk: a családtagokra, barátokra, ismerősökre, akik már nincsenek velünk. Ha meglátogatjuk a temetőt, csendes főhajtással, imával vagy gyertyával idézzük fel őket. A néphit szerint a gyertya lángja ezen a napon nemcsak világít, hanem utat is mutat a lelkeknek, hogy legalább egy röpke estére visszatérhessenek a családjukhoz. Ez a nap a csendes, mély emlékezés ideje, amikor gyászmisékkel és halk imákkal kérjük lelkük üdvét.
Bár a két nap, mindenszentek és halottak napja jelentése különböző, a lényegük közös: az emlékezés megtartó ereje. Ilyenkor lelassulunk, elcsendesedünk, és újra kapcsolatba lépünk azokkal, akik már nincsenek fizikailag közöttünk. A gyertya fénye, a virág illata és a közös imák mind azt a szeretetet fejezik ki, amely a halállal sem múlik el. Ez a két nap nem pusztán vallási esemény, hanem az emberi kapcsolatok legmélyebb kifejezése: erős emlékeztető arra, hogy amíg emlékezünk valakire, addig ő is él bennünk.
Ma, november 1-jén van mindenszentek, amely a katolikus hitben a remény és az öröm napja. Ekkor azokra a szentekre emlékezünk, akiket nem tart számon név szerint a naptár, de életükkel példát mutattak. Ha ma gyertyát gyújtunk, akkor a hit szerint azokra fókuszálunk, akik már Isten színe elé jutottak. Ez nem a gyász, hanem a mennyei boldogság ünnepe, amikor a templomokban harangszó kíséri az imáinkat. Ha mi is ezen a napon viszünk virágot és gyertyát a sírokra, akkor a földi és a túlvilági békét kapcsoljuk össze.
November 1-jén, Mindenszentek ünnepén már borul fénybe a temető, de a csendes emlékezés és a gyertyagyújtás hagyománya valójában holnap, Halottak napja a csúcspont/Fotó: 123rf.com
Holnap, november 2-án jön el halottak napja. Ezen a napon már nem a szentekre, hanem minden elhunyt szerettünkre emlékezünk: a családtagokra, barátokra, ismerősökre, akik már nincsenek velünk. Ha meglátogatjuk a temetőt, csendes főhajtással, imával vagy gyertyával idézzük fel őket. A néphit szerint a gyertya lángja ezen a napon nemcsak világít, hanem utat is mutat a lelkeknek, hogy legalább egy röpke estére visszatérhessenek a családjukhoz. Ez a nap a csendes, mély emlékezés ideje, amikor gyászmisékkel és halk imákkal kérjük lelkük üdvét.
Bár a két nap, mindenszentek és halottak napja jelentése különböző, a lényegük közös: az emlékezés megtartó ereje. Ilyenkor lelassulunk, elcsendesedünk, és újra kapcsolatba lépünk azokkal, akik már nincsenek fizikailag közöttünk. A gyertya fénye, a virág illata és a közös imák mind azt a szeretetet fejezik ki, amely a halállal sem múlik el. Ez a két nap nem pusztán vallási esemény, hanem az emberi kapcsolatok legmélyebb kifejezése: erős emlékeztető arra, hogy amíg emlékezünk valakire, addig ő is él bennünk.
