Ezoterika

Karsay István · 2010 Július 2

Müller Péter: A karma ezotériája

Nők Lapja Cafe
2009. 08. 29.

A „karmát" úgy értjük, hogy sorsszerűség. A „karmikus" szót akkor használjuk, ha valamit sorsszerűnek, megkerülhetetlennek érezzük. A tájékozottak még azt is tudják, hogy ez „előző tetteink gyümölcse". Amit most elmondok, a szónak a mélyebb jelentése.
Maga a „karma" szó azt jelenti: tett, cselekedet.
Tetteink visszahatnak ránk.
A mai ember azonban „tett" alatt csak azt érti, amit a fizikai síkon „valóban" megtesz.
Ami a felszínen felbukkan.
Az ősi hagyomány azonban - mivel másképp látta az embert, mint mi - „tett" alatt nem csupán a külső, felszíni működését értette, hanem azt, ami lelki, szellemi cselekedet. Tett elsősorban a mohó életszomj, a vágy, az érzés, a gondolat, a képzelet, a szenvedély, mindazok a bennünk kavargó láthatatlan és mágikus, teremtő akaratok, melyek előbb-utóbb a külvilágban is megjelennek.
Életté, sorssá válnak.
Ma már kezdjük belátni, hogy szomatikus bajaink mögött pszichés okok rejlenek. Jung még egy balesetről is azt mondja, hogy amit az ember nem tud elintézni belül, az kívül, mint sors áll elé.
Vagyis az ok-okozat viszonyában az ok mindig szellemi, lelki.
Először belül „cselekszünk" - csak utána kívül.
És a karmát ez a belső cselekvés szüli.
A mai ember ezt nem tudja, mert hiányzik az önismerete.

Jézus sokat beszél a karma törvényéről. Ő azt mondja, például, hogy nem a de facto szeretkezés a házasságtörés, hanem a vágy, a másik megkívánása. Ha már a megkívántam és képzeletben ölelkeztem vele - az már megtörtént.
Miért?
Mert a lélek: valóság. Méghozzá: eredendő valóság. A bensőnk a Való - a külső csupán a felszíne, a vetülete.
Minden cselekvés: benső cselekvés. Csak utána lesz külső.
Ha valakit gyűlölök, de nem pofozom föl, mert félek tőle, vagy visszatartanak a társadalmi konvenciók, attól még gyűlölöm, és fizetnem kell érte. Így vagyunk minden dühünkkel: elfojtani lehet ugyan, de akkor máshol jön ki, betegségben, vagy éppenséggel elszakad a leggyengébb láncszem, s indulatunkat másokon töltjük ki. Az akna megvan - csak máshol, más időben robban.
Minden cselekedet: benső cselekvés.
Ezért a karma törvényét valójában csak az érti, aki léleklátó.
Aki nem az, legfeljebb csak a BTK szintjén próbálja megérteni a bűn és bűnhődés összefüggését.
Mi azt hisszük, csak az van, ami látszik, amit az anyagvilágban megteszünk, s ezért megpróbáljuk igazi valónkat elrejteni. Azt hisszük, ami nem látszik, az nincs is. Pedig az van csak igazán! Sajnos ez a képmutató, önelrejtő, magunk előtt lehazudott, és mások elől mosollyal fedett magatartásunk még a vallásokban is hatalmas méreteket öltött, mivel az önismeret nem központi célja a nyugati kultúrának. A karma azonban - és ebben hasonlít a fizikai törvényekhez - pontos és könyörtelen.
Valódi tükröt tart elénk.
Mondok egy példát.
A jótékonyságról Jézusnak roppant kritikus véleménye van. Képmutatásnak tartja, s azt mondja, ha adsz, nem tudja a te balkezed, hogy mit tesz a jobb.
A csodálatos apokrif „Tamás Evangéliumában" pedig még keményebben fogalmaz: aki alamizsnát ad, bűnt követ el.
Ugyanis aki valóban lélekből ad, nem tudja, hogy adott.
Nem tartja „övének", amit odaad. Az nem „alamizsnát" ad - hanem egyszerűen, odaadja azt, ami a másiknak jobban kell, mint neki.
Nem tartja adásnak, amit tett.
Aki azonban másfelé sandít, aki jó pontokat gyűjt, aki önmagát ezért megdicséri és ha pénzt adott, annak minden fillérjére emlékszik, az karmikus értelemben - nem adott semmit. Egy álvallásos befektetést csinált, azzal, hogy az Isten majd busásan megfizeti.
Lényegében - bármennyit is adott - becsapta a sorsot.
Az ilyen „jótett" visszahatása nem az lesz, hogy a pénzt, amit kapott, később, talán a következő életében, kamatostól visszakapja majd - hanem az önzésével, és főleg a hazugságával kell majd elszámolnia.
Lehet, hogy nyomorogni fog.
A karma nem a szerepjátszást „jutalmazza", hanem a valódi motívumot. A szerepjátszás - ami rendszerint nemcsak kifelé, hanem befelé is történik: csakis az igazságtalanságot, és a botrányt növeli a világban. Az Evangéliumban a képmutatás a legfőbb vétek, s egyik oka annak, hogy az emberiség a vesztébe (Utolsó Ítélet) rohan.
Jótékonyság - krisztusi értelemben - csak egy van: ha az ember odaadja mindenét.
Tudjuk, mi a válasz. Elsomfordál.
A Karma Urai léleklátók.
És ez a lényeg.
Az embert valódi gondolataival, és lelki tartalmaival szembesítik.
Ezért a sorsunk, amit élünk, a leghűbb tükörképünk.
Ezt nem szívesen ismerjük el, mert úgy véljük, hogy jobb sorsra lennénk érdemesek.
Azt, gondoljuk, hogy mérhetetlen igazságtalanság történik velünk.
Miért?
Mert hiányzik a valódi önismeretünk.
Az ezotéria nem különféle titokzatos tanok gyűjteménye, hanem Önmagunk legmélyebb megismerése.
Valódi, benső motívumaink felismerése.
Más szóval: saját sorsteremtő hatalmunkra való rádöbbenés.
Senkivel nem történik „méltánytalanság".
Shakespeare, aki pontosan ismerte a karma törvényét - egy drámaírónál ez alapkövetelmény - leírja, hogy Hamlet királyfi, aki vonakodik minden agressziótól, lelkifurdalás nélkül leszúrja két egykori barátját, s a szerelme apját, Poloniust. Haláluk karmikus oka a képmutatás volt. Ezt Hamlet is tudja. „Magad kerested" - mondja a halott Poloniusnak. „Sajnálom: de így tetszett az égnek - büntetve őt velem, s engem vele - hogy én legyek szolgája, ostora."
Ezek nagyon pontos, lélek-, és sorslátó mondatok.
Sorsunk megváltoztatásához önmagunk gyökeres megváltozására van szükség.
Fel kell ismernünk, hogy életfilmünk, melynek főszereplői vagyunk, nem mások, hanem saját lelkünk kivetítése - ha más filmben akarunk játszani, egy szebben, értelmesebben, boldogabban - mást kell kivetítenünk magunkból.
„Semmi kívülről meg nem fertőzheti az embert - mondja Jézus - csak ami belőle jön ki..." És itt fölsorolja lelkünk fájdalmas sorsot idéző beteg tulajdonságait.
A karma őszintén működik.
Nem ismerjük fel - mert önmagunkat nem ismerjük.
S ezért sorsunkat igazságtalannak véljük.
Azt a botrányt, például, ami az elmúlt évszázadban, s jelenleg is történik a világtörténelemben, a régi próféták, és maga Jézus is jó előre látta és megjövendölte.
Honnan?
A lelkünkből.
Meg lehet ítélni, hogyha a lelki tartalmaink, vagyis benső angyalaink, de főleg démonaink napvilágra kerülnek, milyen világot teremtenek majd.
Ez a jövőbelátás titka.
A jövő bennünk szunnyad.
Amit most élünk, valaha csak lappangott bennünk.
De már élt! Az ember terhes a jövővel - a lélekben jóval előbb történik meg a „tett", mint a külvilágban.
Manapság - mivel egy civilizáció alkonyán élünk - karma torlódás van. Minden régi léthazugságunk, és vak szenvedélyünk eredményét mostanában éljük meg.
Ezért nem könnyű ma élni.

A karma megértéséhez hozzá tartozik még valami.
A reinkarnáció.
Az életünk, amelyet jelenleg élünk, sok-sok előző élet szétválaszthatatlan láncolatának csupán egyetlen láncszeme.
Ezért ebből az egyetlen életedből a teljes igazságot éppúgy nem láthatod, mintha egy száztekercses mozifilmből csak egyetlen tekercset néznél meg.
A sors: végtelen folyamat, mélységes múltból eredő hatalmas eposz, amelyben különféle szerepekben bukkanunk fel.
Szüntelen felejtésben élünk.
Erről az életről életre átívelő karmafolyamatról most nincs időnk beszélni. Olvasd el a Kígyó és kereszt c. művemben azt a fejezetet, amelyben Latinovits Zoltánról írtam, és elmúlt földi életeinek karmikus összefüggéseiről beszélgettünk.
Úgy is olvashatod, mint egy lélektani dokumentumregényt - sok mindent megmagyaráz abból, hogyan birkózunk a szenvedélyeinkkel életeken át, s egy-egy mániánk, vagy vétkünk, hogyan sodor újra és újra, hasonló karmikus helyzetekbe.
Egyben az is világos lesz, hogy nem a személyes énünk születik újjá, hanem más és más szerepben, a sorsfeladatunk.
Három összefüggő életét írom le annak a csodálatos embernek, akit ismertem és szerettem, aki közöttünk Latinovits Zoltán néven élt. Aki zsenijével, és tragikus halálával beleírta nevét a magyar művészet történetének aranykönyvébe.
Egy életen belül a karma nem tűnik igazságosnak.
Nem is érthető.
Csakhogy nem egy életünk van, és önmagunk ismeretéhez hozzátartozik, hogy végtelen múlt van mögöttünk, és végtelen jövendő áll előttünk.
Latinovits tragédiáját éppen az okozta, hogy nem látott vissza a kiváltó okokig.
Csak ösztönösen érezte, hogy valami űzi, de nem látott vissza - ahogy ő mondta - a „bűnéhez", mely egész életében gyötörte.
Ez a zseniális művész nem ismerte önmagát.
És mások sem őt.
Egy „irracionális" bűntudat kínozta, s dobott ki lelkéből mérhetetlen kincseket és vad indulatokat - és végső soron belekergette a halálba is.
A karma és reinkarnáció gondolatát nem lehet szétválasztani - mert egyetlen életen belül, ritkán éljük meg a hatás-ellenhatás egységét.
Egy életen belül nem működik az igazság. Ezt mindannyian tudjuk. Az általunk keltett hullám nem csapódik vissza azonnal arcunkba. S rövid távon nem értjük, miért leszünk a körülmények áldozatai.
Aki azonban megérti a karma titkát, felismeri, hogy soha semmi sem történik vele ok nélkül.
Ahogy Füst Milán mondta:
„Saját sorsunk kíméletlen ítéletvégrehajtói vagyunk".
Hadd tegyem hozzá: bölcs elviselői, lelkünk és sorsunk gubancainak a megoldói is.
Ha bátrak vagyunk a saját szívünkbe nézni.
Fel kell ismernünk, hogy életfilmünk, melynek főszereplői vagyunk, nem mások, hanem saját lelkünk kivetítése. Ha más filmben akarunk játszani, mást kell kivetítenünk magunkból.

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

> </o

>

lionvenus · 2010 Július 3

Buddhanita írta:
Hu, engem is érdekelne a hipnózis, számos dolgot megnéznék, ha találnék egy megbízható embert, aki segítene

Nahát!!!! Ez a szinkronicitás bizonyítéka ami itt történt véreim.
Ma a neten a hipnózisról olvasgattam, s amint idejöttem a kedvenc oldalamra böngészgetni, mit látok?
Ezt a bejegyzést...
Nahát , nahát , nahát... Működik! Ahogy fenn úgy lenn, amint kinn úgy benn!!!! Heuréka.

lionvenus · 2010 Július 3

kedves István,
Kétszer is neki álltam válaszolni arra a kérdésedre milyen a kapcsolatom az ikertestvéremmel.
Mind a kétszer ellszállt az üzenetem valahogy. Ebből kivettem a tanulságot, a kapcsolatom nem egyszerű.
Hogy nem lehet erre az egyszerű kérdésre válaszolni? Talán valami elrejti a választ, talán nem látomvalami sebtől, talán szeretem talán nem, nem tudom.
Nem tudom milyen a kapcsolatom vele.
Amikor a frissen született imádott fiamat szoptattam, végre nagy nehezen megtanult mellről anyatejet magához venni, egyszer csak nem itta ismét a tejet. Nem szopott. Rémülten elrohantam az orvoshoz, aki megvizsgált, vizelet egyebek, sandán rámnézett - ugye maga egyetemet végzett? Mondtam igen, És nem ismeri fel, hogy állapotos? Nohát nem ismertem fel, és nem sorolom az enyhítő körülményeket, de most sem ismerek fel valamit.
Szeretetteli üdvözlettel.
Örülök, hogy ismét találkoztam az időjárás jelentéseddel, régebbi helyén folyamatosan nyomon követtem az előrejelzést.

)

Karsay István · 2010 Július 3

Az ikerttetsvér kapcsolat különleges, mint emlitettem, sok mindentől függ.

Ha van kedved irj a [email protected] cimemmre, és megbeszélünk mindent!

szeretettel:

István

Karsay István · 2010 Július 5

Szeretetkapcsolat és függõség<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o

> </o

>
Közeledvén a szeretet ünnepe, egyre többet beszélnek a szeretetteljes, meghitt emberi kapcsolatokról. Úgy látszik, e fogalmak egyre inkább felértékelõdnek bizonyos körökben, törvényszerû ellenhatásaként annak, ahogyan az izmosodó fogyasztói társadalom erõ-pénz-hatalom “Bermuda-háromszöge” uralni látszik a világot. Ám nem árt azt sem megvizsgálni, vajon tényleg a szeretet-e az, ami fenntartja kapcsolatainkat, illetve egyáltalán mûködnek-e azok, vagy csupán ámítjuk magunkat?<o

></o

>
Az emberi kapcsolatok pszichológiája csak az utóbbi idõben kezdett foglalkozni azzal, hogy valójában mi is az, ami a kapcsolatainkat fenntartja. Mellbevágó, megdöbbentõ igazságokra jövünk rá, ha egyáltalán van merszünk szembenézni magunkkal. Felnövünk, kapcsolatok bonyolult rendszerét alakítjuk ki, és tudni véljük, mi mozgatja õket: melyiket a társadalmi kényszer, egzisztenciális szükségletek, egymásrautaltság, és melyiket az érzelmek, a szeretet. És ha az utóbbi kapcsolataink rendre zátonyra futnak, akkor is csak ritkán nézünk szembe a tényekkel: felnõtt, független emberek önkéntes kapcsolataiban élünk-e, vagy csak a szeretet illúziójában és infantilis, manipulált függõségekben? A pszichológia szerint bizony sokszor az utóbbiak a jellemzõek, és ezek épp olyan betegségek, mint a drog-, alkohol-, nikotin-, édesség-, vagy éppen a szerencsejáték-függõség, a munkamegszállottság, és éppúgy képesek testileg-lelkileg megbetegíteni, akár beléjük is lehet halni.<o

></o

>
A függõségek felismerése azért nehéz, mert az egész társadalom függõségekre épül, és mivel a függõ ember manipulálható, fontos, hogy ne is lehessünk lelki-szellemi értelemben felnõttek, ne válhassunk önállóvá. A függõségek alapjait nálunk a keresztény egyház teremtette meg. Azzal, hogy Isten és a hívek közé kikerülhetelen közvetítõként állították az egyházat, a hit és a függõség elválaszhatalanná vált - biztosítva ezzel az egyházak gazdasági-politikai hatalmát is. A vallási tilalmak - például a szexualitás körül - másfajta függõségeket teremtettek, jelesül épp a szexfüggõséget, a házassági szertartás “holtomiglan - holtáiglan” fogadalma pedig végképp úgy hangzik, mint egy életfogytig szóló ítélet. A világi életben a hûbéri függéstõl a mai politikai klientúra-rendszerig és a fogyasztói társadalom reklám- és fogyasztás- függõségéig is nyílegyenes az út. Jelen társadalmi normáink szerint a függõség természetes, sõt kívánatos, normális állapot.<o

></o

>
“Szeretet”-kapcsolatainkban sokkal nehezebb meglátni a függõségeket, hiszen mindenki a szeretetet, szerelmet véli megtalálni bennük, és a legtöbbször valódi, mûködõ kapcsolatoknak is látja õket - legalábbis addig, amíg tartanak. Mindenki a meghittséget keresi e kapcsolatokban és valóban nehezen ismeri be, hogy esetleg éppenséggel a meghittség, az önmagát felfedõ, odaadó õszinteségtõl menekül. Anne Wilson Schaef amerikai pszichológus az ilyen “menekülõ” kapcsolatok alapformainak a szexualitástól, a romantikától és egyáltalán a kapcsolatoktól való függõséget látja. <o

></o

>
A szexfüggõség a szexuális forradalom óta nyert igazán polgárjogot. Azelõtt mániás, fixációs, rögeszmés betegségként kezelték. Ma a tömegkultúra, mozi, tévé, pornóipar szerint az a természetes, ha két ember azonnal intim szexuális kapcsolatba kerül. A kapcsolat egyedüli lényegének az ágy látszik. Bár a társadalmi elvárások a férfival szemben fogalmazzák meg, hogy férfiasságának mércéje nemi kapcsolatainak száma, a szexfüggõség mindkét nemre jellemzõ, hiszen a kielégülés azonnali öröme valódi kábítószer, minden problémát, még a kapcsolat életképtelenségét is feledteti, aztán, ha az izgalmi görbe lecsengése után elviselhetelenül sivár ismét a világ, jöhet a következõ dózis. A partner egyre lényegtelenebbé és személytelenebbé válik, esetleg el is hagyható, segédeszközzel pótolható. Ezen a szinten a leépülés éppoly romboló, mint a kábítószer. Súlyosabb esetekben a szexfüggõség a pornográfiához, prostitúcióhoz, voyeurizmushoz, közszeméremsértéshez, vagy szexuális bûncselekményekhez is vezethet. Kölcsönösen szexfüggõ párok akár sokáig a boldog kapcsolat illúziójában élhetnek, ám ez valójában nem is kapcsolat, csak két egoista és magányos ember használja egymás testét saját élvezetére. Végül már nem is a testiség a fontos, hanem a kielégüléssel járó tudatállapot. (Sajátos módon a cölibátushoz való rögzülés is lehet függõség, az elfojtott vágyak mazochista öröme.) Valószínûleg igen szomorú képet kapnánk, ha az emberek õszintén elmondanák (ha tudnák), miért vannak együtt a másikkal.<o

></o

>
A romantika-függõnek, szemben a szexfüggõvel, a nemiség nem olyan fontos, akár el is maradhat. Az õ álma egy gyertyafényes pezsgõs vacsora, kéz a kézben andalogni a holdfényben, egy egzotikus szigeten pálmák alatt szürcsölni a koktélt - a legsziruposabb filmekben és az utcai árusoknál kapható lektûrökben valóban ilyen a szerelem. Itt, amint látható, a formaságok a fontosak. Bár valójában ahogy a nemi együttlét, úgy a romantika is együtt jár a szerelemmel, itt sem a szerelem, hanem az illúzió a lényeg - a függõ beteg illúziója. A másik szereplõ itt is lényegtelen, lecserélhetõ (de lehetõleg az elõzõnél sármosabb, vagy szexibb partnerre, hogy mindenki utánuk forduljon). Bár a romantika-függõ, ha megfelelõ (és megfelelõ anyagi lehetõségekkel rendelkez&otilde

partnerre talál, szintén meg van gyõzõdve arról, hogy tökéletes szerelemben él, valójában semmit sem tud a másikról, egy idegennel él és valósítja meg serdülõ-korából ittragadt ábrándjait. Sok romantika-függõ a “mi vagyunk az ideális pár” ábrándját kergeti, illetve ezt a látszatot kívánja fenntartani a külvilág elõtt. Ebbe a képbe a valódi egymásra figyelés, közös munka, áldozatvállalás, a mindennapok nyûgei nemigen férnek bele, és a csodás kapcsolat zátonyra futhat a “ki vigye le a szemetet?” fogas kérdésén. Hihetelenül sok ilyen pár, ilyen házasság van. Bár minden külsõség a meghittséget sugallja, az igazi bensõséges kapcsolatot az ilyen ember sem vállalja. Olykor az egyházak is ilyen házasság-képet sugallnak (vagy éppen a romantikus “tiszta”, szent élet ábrándját), és a függõségi társadalom is minden erejével támogatja az ilyen infantilizálást, elõsegítve, hogy egyre kevésbé nézzünk szembe önmagunkkal, a másikkal, a valós élettel. <o

></o

>
A kapcsolat-függõk valóban sajnálatra méltó, szerencsétlen emberek. Betegesen félnek a magánytól. Azt sem veszik tudomásul, hogy egy tönkrement kapcsolat után természetes igény lehet valameddig egyedül maradni, rendezni a soraikat, önmagukra találni, eszelõsen hajszolják a következõt. Mivel a társadalom elvárja, hogy egy felnõtt ember családban, párkapcsolatban éljen és az egyedül álló a kirekesztettség, értéktelenség (senkinek se kellek) érzését élheti meg, ezt elkerülendõ az ilyen embernek sem a partner, hanem maga a kapcsolat a fontos, mindegy, kivel és mi áron. Látszólag a másik emberért él, mindent megtesz érte (valójában csak a kapcsolatért), a már megragadott kapcsolatot pedig minden eszközzel stabilizálni akarja, például alig ismerte meg a másikat, máris a házasságról beszél. Intelligensebb kapcsolatfüggõk a kommunkáció és a kapcsolatok összes kézikönyvét betéve tudják és valóban nehéz lehet rájönni, hogy valóban nem a másik ember a fontos a számukra. Ha a kapcsolat válságba kerül, az ilyen ember még akkor is mindent megtesz a fennmaradásáért, ha belül érzi is, hogy folyamatos györtõdés az egész, amibõl a legjobb lenne kiszállni. Ezt úgy élik meg, hogy áldozatot hoznak a másikért, a családért és bármilyen kompromisszumra, önmaguk feladására is készek, hogy a kapcsolat - legalábbis kifelé - fennmaradjon. Gyanítható, hogy kölcsönös kapcsolatfüggõségen alapul sok “nyitott” házasság, vagy ahol a felek úgy érzik, hogy a gyerekek, a lakás, vagy az egzisztenciájuk miatt kell együtt maradniuk. Valójában az egész kapcsolat hazug, nem mûködik, nem létezik. A pszichózis határesete, hogy valaki nem is kapcsolatban, csak a kapcsolat illúziójában él egy olyannal, akinek az egészrõl fogalma sincs. Ezt meg lehet úgy élni, mint egy romantikus, titkos szerelmet. A pszichotikussá váló kapcsolatfüggõ pedig akár ölni is képes, vagy öngyilkos lehet az illúziója megvédéséért.<o

></o

>
A fenti három függõség jelentkezhet egyedül, valamelyik másikkal, vagy teljesen más jellegû függõséggel (drog, alkohol stb.) együtt, a függõ ember pedig gyakran választ szintén valamilyen más függõségben szenvedõ partnert, aki a kapcsolaton belül éppúgy a saját illúzióit kergeti, saját maga számára próbálja nemi vonzerejét, lelki gazdagságát, értékességét, jóságát, vagy áldozatkészségét bizonyítani. Hazudnak egymásnak és hazudnak önmaguknak is.<o

></o

>
Milyen lehet ezek után az igazán mûködõ, szereteten alapuló kapcsolat, és hogyan lehet kigyógyulni, ha függõségben élünk? <o

></o

>
Legelõször is azt kell felismerni, hogy illúziókban élünk, kapcsolataink nem valódiak, nem mûködnek és függõek vagyunk. Azaz: nem önmagunk, és nem a saját életüket éljük. Ráadásul önzõ módon, és nem is a társunk, hanem a függõségünk fenntartása volt eddig a fontos a kapcsolatainkban. A gyógyuláshoz elõször is önmagunkkal kell jóban, bizalmas viszonyban lenni, nem hazudni, nem színlelni magunk elõtt. Fel kell ismerni a szükségleteinket, megismerni és vállani az érzéseinket - és ki is mutatni õket. Ennek nincs igazán kultúrája nálunk, mintha szégyellni való lenne, hogy érzõ lények vagyunk. (Nem kell persze a másik végletbe esni, a New Age hívei például gyakorta kéretlenül is nyakonöntik egymást érzelmi zûrzavarukkal, vagy összetévesztik azt, hogy más dolog beszélni az érzelmekrõl - gyakorta fölöttébb sziruposan - és más megélni õket.) Önzõ megnyilvánulásainkat is néven kell neveznünk. Ha felismertük az érzéseinket és igényeinket, és meg is tudjuk osztani másokkal, meg kell tanulnunk önálló, független lényként elfogadni, így szeretni a másikat, azért, ami, hibáival együtt, és felismerni és elfogadni az õ szükségleteit, akkor is, ha nem feltétlen esnek egybe a mieinkkel. Meghagyni neki a saját terét, intimitását, belsõ világát. Sem a testét, sem a lelkét nem kisajátítani. Tudni, hogy a kapcsolat fejlõdik, semmit sem szabad siettetni, sem erõltetni. Nem dönteni a másik helyett. Nem megkövetelni, hogy minden pillanatát, minden gondolatát ossza meg velünk. A felelõsségvállalás nem jelenthet zsarnokságot. A meghitt kapcsolatban mindkét fél érzi, mikor és hogyan ossza meg társával az idejét, gonolatait, örömét, bánatát. Méltányolni kell, mikor akar a másik velünk lenni, és mikor egyedül. Elfogadni, hogy neki is lehet rossz napja. Nem magunkat okolni, ha rosszkedvû, de nem is õrá fogni, ha nekünk nem mennek úgy a dolgok, ahogy szeretnénk. Úgy kell szeretni a másikat, hogy közben önmagunk maradunk, éljük, nem adjuk fel a saját életünket, és hagyjuk, hogy a másik is önmaga maradhasson. A nagy titok: úgy válni eggyé, hogy közben mindkettõ megmaradjon. Az “egy test, egy lélek” nem más romantikus illúziónál, csak újabb függõséghez vezetne. Az igazi szeretetkapcsolat egy segítõ, támogató energiacsere a két ember között. Az ilyen kapcsolat látványos külsõségek nélkül is õszinte öröm mindkét fél számára. És bizony tudni kell azt is, hogy a kapcsolat véget is érhet, tudni kell elmenni és elmenni hagyni a másikat.<o

></o

>
Mindez azt jelenti, hogy egy mûködõképes szeretetkapcsolathoz két felnõtt ember szükséges. Rá kell jönnünk, azok vagyunk-e, és mindent megtenni a felnõtté válásért. Ez csak akkor lehetséges, ha spirituális lényünket is felismerjük. <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice:smarttags" /><st1:City><st1

lace>Minden</st1

lace></st1:City> szellemi út és <st1:City><st1

lace>minden</st1

lace></st1:City>, a magasabb spirituális létezésbe vetett hit segítségünkre van. Minél több jogilag nagykorú ember lesz valóban felnõtt és minél több valódi szeretetkapcsolat alakul ki, annál közelebb jut az egész infantilizált civilizációnk a felnõttséghez - és ha valamire, erre igazán szüksége van.<o

></o

>
<o

> </o

>
Kövesi Péter<o

></o

>

Karsay István · 2010 Július 6

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
Duálteória és valóság
<o

> </o

>
<o

> </o

>
Egyes népek és okkult szekták legvitatottabb és legnépszerűbb tétele a duálteória.
Naiv, zavaros formában, de annál hevesebb meggyőződéssel fanatikusan hirdetik, esküsznek rá, élnek, sőt visszaélnek vele.
A tétel alapja, a kiegészülés sóvárgása letagadhatatlanul ott lakozik mindenkiben.
Igen gyakori eset, hogy az intenzív ingertől lenyűgözött hívők misztikus sorserőkre hivatkozva
Átcserélik megunt partnerüket a „duáljukra”. E csodálatos kegyelem ismertetőjele, hogy a „duál” sokkal frissebb, erősebb kívánságot s izgalmasabb gondolatokat ébreszt a másiknál, tehát kétségtelenül ő az „igazi” Persze az véletlenül sem fordulhat elő, hogy az új választott idősebb és előnytelenebb külsejű lenne, mint az, akit elhagynak miatta.
<o

> </o

>
A valóságmag ellenére igen sok a tévedés ezen a területen. Ha valaki érzékileg és érzelmileg erősen vonzódik valakihez, és ezért azt hiszi, a duáljával találkozott, általában messze jár az igazságtól. A pszichikai érzelemskála ilyenfajta benyomásai csaknem minden esetben a személyiség aktuális hiányérzetéből születnek a fizikai síkon. Gyöngeségek, homályos ösztönök, tévképzetek vagy érdekek és elfajulások keresnek átmeneti társat. S ha az állandó változásban forrongó személyiség és jellem átalakul, az alkalmi szövetkezés elveszti tartalmát, kiürül, kihűl. A „duál” egyszerre idegenebbé válik a világűr távoli csillagainál.
<o

> </o

>
A duálkapcsolat a változó, rögzíthetetlen, felszíni viszonylatoknál sokkal mélyebb, mágikusabb vonzás. Eredete nem földi természetű, s beteljesedése nem az emberlét mulandó jelenségei között megy végbe S ezt nem lehet nemi aktussal vagy érzelmi egzaltációval összekovácsolni a földön, mert csak ott forrhat össze, ahol kettészakadt: szellemi síkon. /Az igazi házasságok a mennyben köttetnek/. Fizikai kéj, démoni szenvedély vagy regényes elragadtatás nem vonzza közelebb egymáshoz az absztrakt részeket, hanem inkább elválasztja egymástól. /Minden egyes tévelygés éppen hogy növeli a távolságot/. Magányosan végigjárt létállomások élményeiből rétegzett, magas gátat emel közéjük. A kettő egyesülésének feltétele éppen e külön nemi-érzelmi konstrukciók, szokások, ingerek, képzetek lebontása. A bennük lekötött erők megtisztítása. Általában más-más létsíkon tevékenykednek, váltják egymást mint éjt a nappal, az egyik a látható, másik a láthatatlan világban szenved, alakítja sorsát. /Ha mindkettő fizikai síkon van, mindenkor egymás küszöbőrei: szülő, gyerek, nagyszülő,v. más össze nem egyeztethető változatban/. De szellemi alkatában – a szakadás erővonalaiban – mindkettő magában hordozza társa n e g a t í v j á t . Ez a szellemi seb soha nem forr be. A két pólus rejtélyes kapcsolatban van egymással, folyamatosan inspirálják egymást. Amilyen mértékben kibontakozik valaki az anyagi inger-indulat szövevényéből és a démoni szenvedély kígyószorításából, úgy erősödik, tudatosodik benne a duáljával való kapcsolat.
<o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
Szepes Mária: A szerelem mágiája c. könyvéből
<o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
Minden házasság keresztülesik néhány nagyobb válságon. Az ötvenes évek férfiklimaxa éppúgy meghozza az érzéki-érzelmi krízist, mint a harmincas évek vége felé kezdődő női praeklimax, majd a fokozódó őszi szorongás, amely áthevíti a negyvenes, sokaknál az ötvenes éveket is. Mindkét nem általában ilyenkor eszmél rá arra, hogy élete adós maradt azzal a bizonyos „nagy szenvedéllyel”. A mirigyek lázadozva, telhetetlenül követelik az ifjító, megújító „ellen” hormont, s ha valakiben nincs elég életbölcsesség, ízlés, fegyelem és önkritika, kínosan, szánandóan nevetségessé teszi magát, vagy erre az életre jóvátehetetlen meggondolatlanságot követ el.. Veszélyes kalandokba bonyolódik, önpusztító vaksággal eltépi magát asztromentális létfeltételeitől, közös emlékekkel átszőtt humuszától. S azzal, hogy a megfelelőn társ mellől átlendül egy saját szellemi és biológiai életritmusa szempontjából távoli bolygóra, halálos idegenségbe záródik ki, és hanyatló éveire szerencsétlenné válik.
Az ilyen válságok a házasság nagy művének beavatási próbái.

Szepes Mária
<o

> </o

>

Karsay István · 2010 Július 7

Ne tegyük tönkre a boldog kapcsolatot!
Amin egy boldog szerelmes nem aggódik
Nõk Lapja Cafe
2008.01.02

A boldog párkapcsolat titka, hogy ne szaladjunk bele századszor is ugyanabba a csapdába. Például a fürdőszobában hagyott zokni körüli csetepatékba.

A legboldogabb, legszárnyalóbb kapcsolatban is eljön az idő, amikor felszáll a lila köd a szemünk elől, és meglátjuk a másikban azt is, ami közel sem tetszik annyira, mint a kék szeme és az erős állkapcsa. Észrevesszük, hogy a meccset nézi, miközben mi éppen a lelki életünket próbáljuk megosztani vele, hogy folyamatosan széthagyja a zokniját, és nyitott szájjal horkol, miközben a kedvenc sorozatunkból egy szót sem hallunk. Ezeken a problémákon át kell lendülnünk, különben folyamatos idegeskedés lesz az életünk, vagy rövidesen búcsút mondunk egymásnak.

• Nem beszélgetünk!

Amikor egy kapcsolat elején járunk, rengeteg megbeszélnivalónk van. Mindenre kíváncsiak vagyunk a másik életéből, legyen szó a kedvenc ételéről vagy az óvodai jeléről. Aztán ahogy egyre többet tudunk róla, megfogyatkoznak a kérdések. Vannak, akiket ez aggodalommal tölt el. Már nem kíváncsi rám? – kérdezgetik maguktól. Ám nem erről van szó. Ilyenkor szinte szavak nélküli kommunikáció folyik. Megtanulunk olvasni a párunk szeméből, gesztusaiból, és már nincs szükség állandó beszélgetésre ahhoz, hogy tudjuk, mit gondol, mit érez. Biztosan ön is tapasztalta már, hogy időnként jó csak úgy együtt üldögélni, csöndben, mert ez is jó érzés, és ebből is tudja, hogy összetartoznak. Ilyenkor már nem kell biztosítani a másikat az érzéseinkről nap mint nap.

• Egyre több időt töltünk külön!

Jól ismert történet: két ember megismerkedik, szerelembe esnek, és attól kezdve minden szabad percüket együtt töltik. A család, a barátok neheztelnek, de a pár minden külön töltött órát megszenved, és nem akarnak elválni pillanatokra sem. Majd eljön az idő, amikor már egy-két külön töltött estére van szükségük, a párunknak a régi haverokkal a heti egy focira, nekünk a tornára a barátnőkkel. Nem várhatjuk el, hogy velünk tartson az angolórára, amikor ő inkább németül tanulna, és a jógaórát sem neki találták ki, ha inkább sörözni menne a barátaival. Egy idő után szükségünk van külön programokra, hiszen így más-más élmények érnek minket, és hazatérve ezeket is megbeszélhetjük a párunkkal.

• Ugyanazzal dühít fel!

Vannak a társunknak olyan szokásai, amelyektől a falra tudnánk mászni. Ismerjük mindannyian a fürdőszobában hagyott zokni, a mosogatóban „felejtett” kávésbögre, a szúrósra növesztett borosta esetét. Ezeket időnként jobban, máskor rosszabbul viseljük, hiszen minket is számtalan dolog befolyásol. Munkahelyi stressz, családi gondok, a gyerek jegyei. Azonban szembe kell néznünk a ténnyel: mi sem vagyunk tökéletesek! Valószínűleg őt is dühíti, hogy a Született feleségek alatt csendben kell lennie, hogy minden porszemet egyenként törlünk le a polcról, és hogy időnként a macskánk egészségi állapota jobban érdekel bennünket, mint az ő kedvenc focicsapatának legutóbbi győzelme. Nem tanácsoljuk, hogy ezeket a problémákat ne beszéljék meg, sőt ne hagyják, hogy egyszer csak az az utolsó csepp is beleessen abba a bizonyos pohárba. Mondja el, mi az, amin szeretné, ha változtatna a párja, és kérdezze meg, min változtathatna ön is. Természetesen semmiképpen ne menjenek át személyeskedésbe! És ígérjék meg egymásnak, hogy igyekeznek változtatni a dolgokon!

• Megnéz más nőket! (Én pedig más férfiakat!)

A legtöbbünkön eluralkodik a pánik, amikor benne élünk egy kapcsolatban, és tudatosul bennünk, hogy más férfiak is megtetszhetnek. Mert hűséget fogadunk, nem vakságot, és ezzel bizony nehéz szembesülni. Akkor is, ha a párunk fordul meg egy másik nő után, és akkor is, ha nekünk hízeleg munkatársunk kitartó udvarlása. Nos, nem könnyű helyzet, főleg, ha féltékeny természettel áldott meg minket a sors. De nézzük más szemszögből a dolgot: érezhetünk büszkeséget is, hogy a szerelmünket más nők is megnézik. Ugyanígy frissen tarthatja bennünk a vadászösztönt, ha látjuk, hogy másnak is tetszik a partnerünk. Ezzel az tudatosul bennünk, hogy mindennap meg kell újulnunk, újat kell mutatnunk. És éppen ebben segíthet az, ha látjuk, mi is tetszünk másnak, mert bizony minden nőnek öröm learatni a bókokat, elismerő pillantásokat.

• Nem szeretkezünk olyan gyakran, mint régen!

Egy kapcsolat elején természetes, hogy a partnerünket szinte nap mint nap kívánjuk. Az újdonság varázsa hajt minket, és alig várjuk, hogy újra egymás karjaiban pihenjünk. A kezdeti hevület mámorító, de bizony fárasztó is. Ahogy halad az idő, már kevesebbszer igényeljük a szeretkezéseket, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretjük a másikat. Egyszerűen csak nyugvópontra érkezett a kapcsolatunk, és sokszor a csendes összebújás is „kielégítő” számunkra.

A baj csupán az, hogy az emberek hajlamosak nagyot mondani a szexuális életükkel kapcsolatban, és ha a barátainktól azt halljuk, hogy az életük nonstop szexből áll, azt hihetjük, hogy nálunk valami nem tökéletes. Pedig a szex nem a mennyiségről, hanem a minőségről szól, és ha heti egy-két alkalom is elég a boldogságunkhoz, nem kell visszasírnunk az első hetek szenvedélyét.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

> </o

>

szezso99 · 2010 Július 7

Hali! Mint minden, a párkapcsolat is az oktávok törvénye szerint működik.

Karsay István · 2010 Július 8

Pontosan, minden az azonos rezgéseken múlik, és... olyan embereket hívunk be sokszor, akik tükröt tartanak elénk!

)

szeretettel:

István

"Te egy sebet hordozol magadban. Az egóval egész lényed egy nagy sebbé válik. És te
mindenhová magaddal cipeled ezt a sebet. Senki nem akar téged megbántani; ne gondold,
hogy az emberek csak arra várnak, hogy megbánthassanak. Hiszen mindenki a saját
sebével van elfoglalva; afölött őrködik. Kinek lenne erre energiája? Mégis
megtörténik, mert szinte alig várod, hogy megsértsen valaki; készen állsz, kivont
karddal várod a sérelmezőt. A tao emberét nem érintheted. Miért? Mert nincs kit
megérinteni. Ezért seb sincs. Ő már gyógyult, egészséges és egész. Csodálatos a
szó: "egész". Az "egészséges" szó törve az "egész".
Ő pedig egész és egészséges - szent.

Légy tudatában a sebednek. Ne segítsd a növekedését; hagyd, hogy begyógyuljon.
Begyógyulni azonban csak akkor lesz képes, ha a gyökerekig hatolsz. Minél kevésbé
élsz a fejedben, annál inkább gyógyul a seb. Ha nincs fej, seb sincs. Élj fej
nélkül. Élj teljes lényként, és fogadj el mindent.. Próbáld ki csak huszonnégy
órára, hogy bármi történjen is, te mindent elfogadsz. Ha valaki megsért, fogadd el,
ne reagálj, és figyeld meg, mi történik. Hirtelen elindul benned egy olyan energia,
amit eddig soha nem éreztél."

Osho

Karsay István · 2010 Július 9

Megviszgáljuk közelebről a dualtörvény problémáját:

DUÁL-SZELLEMEK<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o

> </o

>
1. A nő és a kígyó 2. Kergetőzés csillagról csillagra 3. A duálság törvénye: az egyesülés<o></o>

<o

> </o

>

1.<o

></o

>

<o

> </o

>
A szellem életének legnagyobb és legszebb hivatása a fejlődés. Lényege a tudásra és szeretetre való törekvés, amit egyrészt a megismerésben való folytonos előhaladás által, másrészt önzetlen cselekedetek által fejt ki. tehát örökös, tervszerű tökéletesedés. De minden életnek van regénye; vannak fájdalmas és mégis illatos emlékei, elröppent illúziói, a múlt ködéből derengve előcsillanó, boldog álmai. A szellem életének legmegragadóbb emléke az, hogy abban a határtalanul nagy forgatagban, ami a végtelenséget betölti, kell lennie valahol egy másik szellemnek, aki a mi egyéniségünknek kiegészítő része, aki egy ugyanaz a lényeg velünk magunkkal, akit mi évezredeken át keresünk, kergetünk, sóvárgunk, szeretünk és siratunk, hogy végre egy szent, nagy ölelésben újból egyesülhessünk vele az egész örökkévalóságra...<o

></o

>
<o

> </o

>
A Földön és a világmindenségben élő minden teremtett szellem kettős-szellem. Ketten alkotnak egy egészet, se kettő úgy van megformálva, hogy külön-külön nem jelenthet tökéletességet egyik sem. Egyikben lobogó lánggal ég a férfiúi erő, a teremtő és cselekvő akarat; a másikban, mint valami szelíd, finom fénylésben, benne van a női lélek gyöngéd puhasága, szelídsége és odaadó szeretetteljessége. Külön-külön lehetnek csodálatot keltő, sőt elbűvölő egyéniségek; felölthetik egymás képességeit, hogy az emberi lélek értékének teljességét tükrözni megkísértsék, - de igazán nagyok, igazán szépek csak harmonikus, boldog egyesülésükben lehetnek, mikor a két láng eggyé válik, és színeik ujjongva olvadnak össze vakítóan fehér ragyogásban.<o

></o

>
<o

> </o

>
E kettősségnek eredete az ősteremtés korszakába nyúlik vissza. A szellem örök vándorlása című fejezetben elbeszéltük, hogy milyen okok vitték be az egyneműeknek és tisztáknak teremtett szellemősök lényébe a belső meghasonlást. A szent könyvek az ő szimbolikus, virágos nyelvükön azt mondják, hogy vágytak megízlelni a tudás fájának gyümölcsét. Tudni akarták, amit akkori értelmi fejlettségükkel még nem tudhattak: hogy milyen az alkotás gyönyöre, a teremtés láza, milyen hatásokra képes a bennük szunnyadó erő? Ahelyett, hogy törvényszerűen rotáltak volna a Nagy Tervező örök rendje szerint, maguk szabtak új utakat, ők maguk akartak külön kis világokat alkotni.<o

></o

>
<o

> </o

>
Az ős-szellemek elfogadó (receptív) lényében ébredt fel a nagyravágyás és elkülönülés vágya. A cselekvő, alkotó, vibrációs erő sokáig ellenállt a benne meghasonlást előidéző belső vágynak, de végre is engedni volt kénytelen. Miért e kettősség a szelleméletben? Mi a törvény lényege, belső értelme, lelke? Talán az, hogy kettősség nélkül nincs igazi egyensúly, az erők próbája nélkül nincs igazi érték. A fény valódi értékét a sötétség adja meg. Mindennek van valami kiegészítő része, ellentéte, vagy reciprok értéke, ami vele együtt alkot egészet. Értelmünk gyarlóságával hiába fürkésszük a teremtés legősibb titkait. El kell fogadnunk, mint valami súlyos, megingathatatlan valóságot, hogy a világokat egyensúlyban tartó delejes erőáramlás egy nagy, szent kettősség ölelkezését revelálja: a pozitív és negatív sarkokon kisugárzó, lényegében azonos, de hatásában különnemű energia egymásra való kölcsönhatását. Az ősszellemek is ilyen kettős delejes töltéssel rendelkeztek, s az elszakadás vágya a szellem női tulajdonságaiban fészkelt meg. Ezért tulajdonítja a Biblia a bűn első gondolatát Évának.<o

></o

>
<o

> </o

>

A nő hajlott a kígyó szavára.<o

></o

>

Az ősszellem elfogadó része észrevette a más szellemekből feléje áradó vibrációs erőt és vágyott azt megismerni. Még ketté sem szakadt az első ősszellem, s erejének receptív lényében már gyökeret vert a női hűtlenség. Az addig szent harmónia mellett ölelkező erőegyensúlyban komor dac és ellenszenv ébredt fel, mely olykor szinte gyűlöletté fajult, s a túlizgatottság egy meggondolatlan pillanatában bekövetkezett a legsúlyosabb egyéni katasztrófák egyike: az ősszellem robbanásszerű kitöréssel, szikrázva kettévált, hogy azontúl mint külön férfi szellem és külön női szellem éljen tovább...<o

></o

>

Voltak, akik bíbortűzben égve, egymás iránt lobogó gyűlölettel eltelve váltak el. Ezek igyekeztek minél messzebbre kerülni egymástól; az elszakadást örökösnek érezték és távoli naprendszerekbe bujdostak el, csak hogy végzetszerű társukat minél nagyobb távolságban tudják. Szegények! Még nem sejtették, hogy később évezredeken át egyik csillagvilágról a másikra bolyongva fogják keresni lényük kiegészítő részét, legdrágább kincsüket, ki nélkül a boldogságot meg nem ismerhették soha... Voltak mások, kiket a példa vonzott, s nem gyűlöletből szakadtak el, csak kíváncsiságból, hogy a fejlődés törvényeit megismerjék. Ezek nem igyekeztek egymást elkerülni; mint két erdei kobold, pajkosan szökellve, villódzó fényben ragyogva kergetőztek és élvezték szabadságukat, amit később könnyel és vérrel kellett megfizetniük. Az ilyen szellemek ugyanazon az égitesten kezdték meg anyagba öltözésüket, fejlődésük egyenletesebb és homogénebb volt, és rendszerint hamarabb is egymásra találtak.<o

></o

>

Az ősszellemek elszakadásában jelentkezett szellembukás igen súlyos következményeket vont maga után. A női szellem megismerte a feléje szikrázó, mámor tüzében égő, bíborfényű idegen férfiszellemeket, és az elektromos erővé sűrűsödött két ellentétes delejszikra forró csókban egyesült, hogy a következő pillanatban ismét eltaszítsa szerelmesét. Pozitív és negatív sarkok állandó kacérkodása, egymásnak idegen lángok szikrázó ölelkezése töltötte be a végtelenséget, s e vakító tűzijáték ujjongó kéje az érzékiség selyemágyába taszította a magukról megfeledkezett szellemintelligenciákat.<o

></o

>
Buja orgiák tobzódó haláltánca volt az egész világ, s ez eszeveszett hekatomba felett, mint aranyfényben égő, néma Hold az óceán fehértarajos hullámai felett: a végtelenség örök derűjét sugározva állt a Nagy Álmodó, mosolygó szeretetet és áldott békességet hintve a szerelem nagy csatájának elesett hőseire...

folyt.köv..<o

></o

>

Karsay István · 2010 Július 12

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

> </o

>

2.<o

></o

>

<o

> </o

>
„Fájdalommal szüljed gyermekedet", - mondá a lángpallosú angyal a szégyenkező Évának, amint ez hajának omló selymébe takarózva, bűnbánóan elhagyá a paradicsomot. És lehajtott fővel haladt utána Ádám; lelkét égették a súlyos szavak: „Legyen átkozott a Föld teérted!... Orcád verejtékével egyed kenyeredet, mígnem földdé leszesz, mert por vagy és porrá kell lenned!"...<o

></o

>
Lehetne-e költőibben, finomabban szimbolizálva kifejezni az életnek azt a mély éjszakáját, ami a szellembukás után következett? Az anyagában megsűrűsödött és ketté szakadt szellemnek bele kellett ütköznie a durva anyag törvényeibe, mert az anyagba zárt szellem kevésbé fogékony a bún elektromos szikráinak vonzásával szemben. És a föld tövist és bogáncskórót termett azontúl; kemény viharok szántották a levegőeget a mezőket belepte a tél hava, az őserdők mélyén rejtőző ember pedig véres küzdelmet vívott egymással és a puszták vadjaival, hogy a végtelen örök törvényszerűségével szemben megismerje saját kicsinységét és újból szeretni tudja élettársát. Azóta vált örök törvénnyé, hogy semmi sem tisztítja úgy meg a lelket a szellem gőgjétől, mint a szenvedés. A szenvedés tehát alaptörvénye a legmélyebb anyagvilágok egyikének, a Földnek. A szenvedés könnye mossa le lelkünkről a bűn szennyét, ez a tisztító tűz, mely fehér izzásra hevíti a szellemet és kiégeti belőle az ősi gőgöt, ami egykoron az örök szellemi öntudat magasságairól letaszította.<o

></o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
Vannak duál-szellemek, kik szellemük másik felétől elszakadva, nagy csoportokban idegen naprendszerekbe vetődtek, s ott kezdték meg az anyagban való fejlődésüket. Ezek csak hosszú évmilliók elteltével ismerték fel elkülönülésük hátrányait, és igen nagy küzdelmükbe került felküzdeniük magukat csak abba a világba is, amelyben szellemük másik része szintén csoportosan, hosszú elhagyatottságra kárhoztatva tengődött. Könnyű belátni, hogy idegen naprendszerekben a fejlődésnek más fázisai, az életnek más lehetőségei lévén, minél hosszabb időt töltenek az elszakadt duál-szellemek egymástól távol, saját egyéni fejlődésük specializálódásával annál nehezebben leküzdhető korlátokat állítanak önmaguk és egymás elé. Az ilyen szellemeknek, amikor végre ugyanabban a naprendszerben sikerült egymás közelébe férkőzniük, évezredeket kell azzal tölteniük, hogy egy új világ szférájának rezgéseihez illeszkedjenek.<o

></o

>
Sokkal könnyebb a helyzetük azoknak a duál-szellemeknek, akik ugyanabban a naprendszerben, esetleg ugyanazon a bolygón kezdik meg külön életüket. Első fizikai életeikben érthetőleg kerülik egymást. De sokszor megtörténik, hogy testben élve, észrevétlenül egymás mellé sodródnak az élet viharaiban; jótékony vezető szellemeik mindenesetre közreműködnek, hogy a világ ellentétes sarkain élő s mégis összetartozó egyéniségeknek alkalmuk legyen egymásra találniuk. Ilyenkor az első találkozást rendesen végzetszerűnek érzik a duálok. Megdobban a szívük s nem tudják, miért: megérzik, hogy átok vagy áldás lehetnek egymásra. A legkülönbözőbb viszonyokban kerülnek egymás mellé, s ősi gyűlöletük hatalmas erőkirobbanásokban háborog. Kínozzák, marják egymást, üldözik önmagukat, s megölik önmagukat a másikban... Minden férfihoz csak egyetlenegy nő tartozik a világot benépesítő sok miriádnyi szellem közül, és minden nőnek csak egyetlenegy igazi párja lehet. Élhetünk egy idegennel sok életen át, szerethetünk valakit esztelen vágyakozással és mindent odaadó, örök önfeláldozással, lehetünk neki férje, szülője, gyermeke, testvére, megváltója és hóhérja: - ha nem ő az igazi, az egyetlen, aki isteni törvények szerint hozzánk tartozik, egykor felismerjük tévelygésünket és meg kell keresnünk énünk kiegészítő részét, az örökegyet, aki egyedül tud számunkra a minden vágyak beteljesülése, a szeretetté finomult szerelem glóriás angyala lenni...<o

></o

>
<o

> </o

>
A Föld szférájában való sok évezredes vándorlásunk egyik célja kifejezhető ez egyszerű szavakkal: keressük a duálunkat. Sok próbát ad nekünk az élet. Egyszer odahozza elénk, mint rabszolgánkat: vérig korbácsoltatjuk, hogy kikényszerítsük szeretetét, amit egykor, az ősi szakadáskor, idegeneknek vitt ajándékul. Máskor úrnőnknek ismerjük meg, ki apró cipellője sarkával tapos önérzetünkön. Egyszer a gyermekünk, máskor az ágyasunk, aki legszentebb érzésünkben bánt meg bennünket. Amilyen mélyre zuhantunk az élet szennyében, olyan milliőben kapjuk meg a gyötrelmes és súlyos retorziókat.<o

></o

>
Jaj annak, aki nem ismeri fel az eléje dobottban végzetét: a duálját! Közönyével vét az örök törvény ellen, s ismét mélyebbre zuhan, mert egyre súlyosabb ütésekre van szüksége. Igy megy ez a változatoknak végtelen során át mindaddig, míg a fejlődésükben különböző színvonalra jutott duálok végre olyan élet keretei között találkoznak, amelyben egymás fogyatkozásait gyöngédséggel és szeretettel pótolhatják.<o

></o

>
Egy utolsó, hosszú, megpróbáltatásokkal teljes élet vár reájuk, amelyben meg kell küzdeniük azokkal az idegen szellemerőkkel, akik az isteni törvények teljesülését - s így a duálok találkozását is - minden erejükkel megakadályozni igyekeznek, ki kell egyenlíteniük egymással szemben fennálló minden régi tartozásukat, s ha ennyi keserű és nehéz próba után mindvégig hűséggel és becsülettel átölelve tartották egymást, meg nem tévedtek, szeretetükben el nem tántorodtak: akkor végre érdemet szereztek arra, hogy azontúl mindig együtt fejlődve, gyorsabb tempóban érjék el a szellemi öntudatra-emelkedés napfényes régióit. Az utolsó földi életben a duál-szellemeknek a legszebb érzelmi és legteljesebb nemi kapcsolatban, tehát etikai alapon álló, tiszta házasságban kell együtt élniük. Ez az utolsó, nagy próba, mintegy kiengesztelő-ál-dozat amaz ősi bűnért, amely az összetartozó szellem egyéniségeket egymástól elszakította. Ezzel váltják meg a jogot arra, hogy leszámolhassanak a Földdel és megnyíljék előttük a magasabb világok kapuja.<o

></o

>
Nincs tisztább és szebb boldogság ezen a Földön, mint egymást megértő és megbecsülő duálok házassága. Nagyon ritka az ilyen házasság. Férfi és nő már puszta jelenlétükkel támaszaivá, erősítőivé válnak egymásnak. Erre vallanak azok a jelentékteleneknek látszó fiziológiai harmóniák is, amik két ilyen ember között fennállnak. Anélkül, hogy maguk megfigyelnék, hajszálnyira azonos pillanatokban lélegzenek, szívműködésük is teljesen egyező. Ha az egyik fizikailag megbetegszik, a másik hasonló tünetek között veszti el frissességét. Egymás gondolatait kimondás előtt átveszik; távollét alkalmával asztrális testük gyakran kikapcsolódik, s fölkeresi kiegészítő duálját. Mind e jelenségek, melyeket a biológia eddig egyáltalán nem méltatott figyelemre, - pedig a további tanulmány inkább a biológia megfigyeléseinek körébe tartozik, mint a pszichológia körébe - a kölcsönös rezgéshatáson alapulnak s a szellemek ama végtelen finom megrezdülésein épülnek fel, melyeknek hullámait az éter átveszi és a duál-szellemig közvetíti.<o

></o

>
<o

> </o

>
Egymással szeretetben összekapcsolódott duálok delejes kisugárzása nem erőszakos vonzódásban és erőszakos eltaszításban hat egymásra, mert ily szellemek rezgései már nem sűrű elektromossággal, hanem finom delejes áramlással vannak telítve. A szimpatikus idegek halk rezonanciái pedig kellemes érzésekkel járnak. Megfigyelhető - tisztánlátók által -, hogy a lélekben harmonizáló duálok boldog és tiszta ölelkezésük alkalmával rózsaszínű fel-hőcskéhez hasonló kisugárzásban egyesülnek, ami asztrális testük időleges összeolvadását mutatja. Két embernek ilyen intenzív egymáshoz simulása, mely lelkük hárfáján az élet szimfóniájának teljes zenekarát zengi, nem ritkán lágy moll-akkordban végződik: akik egymásba fogózva mentek át az életen, azok egyszerre lépnek át az Acheron vizén is, hogy még a halálban se veszítsék el egymás gyöngéd szeretetét.

folyt.köv.<o

></o

>

Karsay István · 2010 Július 13

Nagyon sok ember él a Földön, akinek sejtelme sincs a szellemi duálság kapcsolatáról. Az értelem ilyen elburkoltságának gyakran az az oka, hogy a magános lélek duálja földi vonatkozás szerint elérhetetlen távolságban, esetleg más csillagvilágban él, vagy egyáltalán nem is él anyagi testben. A szellem sokszor azt a módját választja a segítésnek, hogy a szellemvilágban marad, mert így jobban közelébe juthat duáljának, és több erővel segítheti; így cselekszenek főként azok a szellemek, akiknek duáljuk hozzájuk képest a fejlődésnek igen alacsony létrafokain áll, akiknek tehát számolniuk kell azzal, hogy szellempárjuk az igen súlyos életfeladatok megoldásában esetleg könnyen elbukhat.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Általában a szellem, a fejlődés bizonyos magaslatára jutva, amikor már felismeri a duálság nagyszerű törvényét és érzi az ebből reá háruló súlyos kötelezettségeket, végtelen odaadással és szeretettel csüng alacsonyabb fokon álló szellempárján; minden pillanatát neki szenteli, a legnehezebb próbákat vállalja érte, és tíz halált is szívesen elszenved, hogy duálját fölemelhesse a közöny vagy a tévelygés mocsarából. Megtörténik, hogy a szellem duálja után megy a Földre, s ugyanabban a családban születik meg, hogy mint testvér, állandóan a szeretett lény közelében maradhasson; ha ilyenkor az előbb érkezett szellem elhibázza életét, s abból felsőbb akarat váratlanul elszólítja: duálja is követi, pontosan ugyanannyi idő múlva, amennyivel későbben született. A duálság törvényei bűbájosan szépek: nincs a világmindenségben kapcsolat, mely sugárzóbb szépséggel fejezné ki a szeretet és szellemi szolidaritás érzését, mint az összetartozó férfi és nő örök házassága, mely az égben köttetett.<o

></o

>
Van a duál-életnek egy súlyos próbája, nagy kilendülése. A szelleméletben egymásra talált duálok néha olyan meleg és átfinomult szeretettel simulnak össze, hogy azt hiszik: az ő érzelmeik nemességéhez csak a szülő és gyermeke között fennálló gyönyörű kapcsolat méltó. Lejönnek tehát a Földre és testet alkotnak maguknak ebben a viszonyban. De bármilyen gyöngédséggel csüngenek is egymáson: vétenek a duálság törvénye ellen, mert bár az isteni tisztaságra törekvő szeretet minden nemi vonatkozástól ment, a duálok egymáshoz való viszonya mégis más természetű és csak akkor teljes, ha a közöttük levő szeretet a nemek boldog egymásba olvadásának tüzéből emelkedett ki hófehér izzású, tiszta láng gyanánt. Törvény ez, aminek súlya alól senki sem vonhatja ki magát. A szétvált szellemeknek abban kell egyesülniük, amiben vétkeztek, amiben elszakadtak; az anyag felett csak akkor arathatnak tehát igazi diadalt, ha érzékeik teljes birtokában, tiszta szellemi öntudattal emelik ki egymás iránt érzett áldozatos szerelmüket az érzékiség mocsarából. Ismerniük kell a bűnt, hogy győzelmük elnyerhesse ekvivalenciáját ott, ahol csak a szabad elhatározásból teremtett szépségnek van igazi értéke. A szülő és gyermek közötti viszony megteremetése a duál-szellemeknek csak a fejlődés alacsonyabb fokain érdekük, amikor a gyermek mintegy a testiség korlátozottságát használja fel arra, hogy nagyon is eltérő asztrál rezgéseit az anya rezgéseihez idomítsa, s ezáltal annak közelébe juthasson.<o

></o

>
Épp ilyen tévelygés az is, mikor a szellem-duálok olyan módon akarják feladatukat megkönnyíteni, hogy mindketten azonos nemmel igyekeznek megszületni. A szellem férfi-része sohasem lesz képes annak a szerepnek betöltésére, amire a női lélek hivatott. És ez fordítva is így van. Bármilyen tetszetős magyarázatokat adnak is egyesek az ő végzetes elhatározásaiknak, bárhogyan akarják is önmagukkal elhitetni, hogy áldozatkészségből és szeretetmunka végzése céljából alkottak nemüknek meg nem felelő földi testet, az ilyen exkurziók mindig eltévelyedések, amikre a kísérletező szellem rendszerint erősen ráfizet. Csak azok az egyéniségek sugároznak zavartalan harmóniát, akik örök nőiségüket, egyenes és határozott férfiasságukat sohasem cserélték fel élethivatásukhoz nem illő karakterrel. Csak az így fejlődött szellemek érzik át egész valójukban a bennük zengő örök törvényt, a harmóniának, szépségnek és igazságnak azt a teljességét, ami sugárzó fénnyel ragyogja be a végtelenséget és egyensúlyban tartja a száguldó csillagvilágokat.<o

></o

>
A duálság törvénye a legszebb kapocs, ami bennünket az örökkévalósághoz fűz. Égi sugár, mely a halandó test bilincseibe zárt rab lelket egykori boldog fénylésére emlékezteti; Istennek drága ajándéka és a szellem sóvárgott megdicsőülésének hírnöke, mely a mindent megbocsátó, örök mosolygással váró Nagy Magános csókját hinti homlokunkra...<o

></o

>
Csak egyetlen lény van a világon, aki lelkünk dallamát érti és dalolni tudja; keressük meg ezt az egyetlenegyet, mert mi magunk vagyunk az, akit keresünk. Nála van emelkedésünk feltétele: mennyországunk kulcsa. Keressük meg s tegyük jóvá áldozatos szerelemmel, amit egykoron ellene s önmagunk ellen vétkeztünk.<o

></o

>
<o

> </o

>

pociari · 2010 Július 13

Sziasztok!

Ph. D. John Gray: A férfiak a Marsról jöttek a nők a Vénuszról

Ezt a könyvet szeretném letölteni. Ki tud benne segíteni?
Lehet, mást is érdekelni fog, hogy megemlítettem.

Előre is köszönöm! Üdv: Ari

Karsay István · 2010 Július 14

Szeretet, dualitás, házasság, gyerekek.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o

> </o

>
Kedves barátaim! A Névtelen Szellem közléseiből sokat lehet tanulni a mai életünk kialakításában, leélésében, sok segítséget kapunk napjaink könnyebbé tételéhez.
<o

> </o

>
A Névtelen Szellem egy magas szintű szellem, aki a névtelenségbe burkolódzik, mert ezen a szinten már nincsenek nevek, személyiségek, csak Isteni lények léteznek és segítő szellemek, akik értünk vannak, ami segítségünkért dolgoznak, a megmentésünkért, szeretettel telítve, figyelve minden lépésünket, törekvéseinket, jó és rossz cselekedeteinket.
<o

> </o

>
A Névtelen Szellem közlései már 100 éve segíti munkánkat, életünket és a mai napig kapunk közléseket, magyarázatokat.
<o

> </o

>
Egy nagyon fontos rész foglalkozik a szeretettel, a dualitással, a házassággal, a gyermekekkel.
Íme a részlet a közlésből:
<o

> </o

>
„A következőkben szellemlényeket teremtő, létbehívó, láthatatlan, mégis érzékelhető felmérhetetlen nagyságról, erőközpontról, a Világot teremtő-, éltető- és fenntartó Istenről szól, illetve ír – tisztelettel és illő alázattal – tanítónk Névtelen Szellem, a következőképpen:<o

></o

>
- A legmagasabb értelem, bölcsesség, a legforróbb szeretet és a legerősebb akarat Ő benne él. Ő az élet kezdete, központja. Ő belőle, körülötte sugárzik az élet, a legtisztább, a legmagasztosabb erő, amely élteti és kormányozza a világmindenséget. Őt nem láthatja senki a teremtettek közül, csak érzi és tapasztalja Őt. A legtisztább szellemek is csak mint végokot és végcélt ismerik és imádják. <o></o>
<o

></o

>
A szeretet volt az, mely a minden élők Atyját arra indította, hogy a szellemeket megteremtse, a saját tulajdonságaival felruházza, és boldoggá tegye őket.<o></o>
A szeretet Istene nagy Isten, ki nagyságában, bölcsességében, erejében és dicsőségében él és uralkodik a világegyetem felett! A szeretet belőle kisugározva elönti a mindenséget, és törvényt alkotva uralkodik az egységben, amit sokféleképpen váltakoztatva, alakítva juttat gyermekeihez, hogy érezzék a szeretetet és benne Őt, a szeretet forrását.<o></o>
Minden kornak, minden népfajnak megvan a saját Isten-fogalma, és minden embernek más és más fogalmai vannak Istenről. Ki-ki sajátját tartja helyesnek. Ez a sokféleképpen felaprózott, elferdített istenfogalom tulajdonképpen mégis az örök Egy felé mutat, aki változhatatlanul, megközelíthetetlenül, magasan felette áll minden emberi fogalomnak és egyformán küldi szeretet sugarait minden gyermekének, bevilágítva mindent fényével.<o></o>
A kegyelem ajándéka minden teremtett lélek részére készen áll, ha megérdemli alázatosságával, bármennyire is sajátjukká, tulajdonukká akarják tenni a különböző népek és vallások. Az Úr, aki mindeneket teremtett, életre hívott, felette áll minden vallásnak. Kész formákat, dogmákat nem állíthat fel senki lényegéről, mert Őt felfogni, tulajdonságait megszámlálni, és erejét megmérni teremtett lény nem képes. A Teremtő, mindig a Teremtő marad a teremtett lény előtt, ha az a legtisztább és legmagasabb fokozatot érte is el. Kicsoda mérhetné meg a világmindenséget, amely egyre terjed, egyre nagyobb és nagyobb kört ír le a Teremtő körül? <o></o>
Ki mondhatja el, hogy az Úr jóságát és kegyelme nagyságát szavakban kifejezheti? És kicsoda állíthatja, hogy valaminek a mélységét és magasságát áthidalhatja enélkül a kegyelem nélkül? <o></o>
<o> </o>
Isten a legtökéletesebb "Egy", minden szép és jó alapja. Ő az élete, mozgatója mindennek. Lénye sugározza az örök törvényt, a szeretet törvényét, értelme megvilágítja a homályt és sötétséget, így minden a legtökéletesebb rendben működik. Ez az erő, ez az értelem, ez a szeretet képez alapot; e körül forognak a világtestek, és ez ad indítékot minden haladáshoz. „Isten lélek, és akik Őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.” <o></o>
Sokan, mint láthatatlan semmit fogják fel és Őt semmibe sem véve élnek. Sokan, mint mindenütt jelenlévő és mindent tudó, mindenre felhasználható egyéni, saját céljaikat szolgáló Istent képzelik. S vannak, akik öreg, jóságos arcú atyának, vannak, akik büntető Istennek hisznek, akit félni kell. Innen származik ez a szó: "istenfélő".<o></o>
Az emberi lélek nélkülözi Istent és törvényét; ez kiül az arcokra és miatta az emberek társadalma egyre betegebb lesz. Keresve keresik az orvosságot, de nem találják, mert azt, ami meggyógyíthatná őket, letagadják, kiűzik, megcsúfolják.

folyt.köv..<o></o>

Karsay István · 2010 Július 15

A világmindenség létrehívója, aki szeretetét kegyelme révén szétárasztja teremtményeire, gondot visel mindazokra és mindarra, ami tőle, a Teremtőtől származik. Ám Ő látja azt is, hogy teremtményeinek egy része csúful visszaélt azzal a szabadakarattal, amelyet ajándékképpen kapott teremtő Atyjától. Azonban az ajándék mellett az igazság törvényét is megkapta, mint betöltendő szükségszerűséget. Ez ellen a törvény ellen – éppen szabadakarata folytán – gyakran vétett. E miatt folyamatosan veszített kapott értékeiből, vált bűnös emberré, akinek szenvedései révén kellene észrevennie azt, miszerint az igazság törvénye szilárd fal, amelybe bele lehet ütközni, de megkerülni, vagy átmászni rajta nem lehet.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Az Atya – végtelen szeretete folytán – megsajnálta a sok ütközés miatt földi emberré süllyedt teremtményeit és fizikai testbe küldött olyan makulátlanul tiszta szellemlényt, aki elvállalja a bűnökből való Megváltó, világra szóló messiási munkáját.<o

></o

>
Ismerjük meg a következőkben, mit mond Névtelen Szellem írásában a Megváltóról: <o

></o

>
- Megjelenik a csillag napkelet felől, de a földi anyagba süllyedt emberek nem látják, nem veszik észre, mert szellemük az anyagba van temetve.<o></o>
Rég volt az, amikor a Megváltó a földön járt. Rég volt az, mikor az igék elhangzottak ajkáról és azóta sok követője van nevének, de nem az eszméjének.<o></o>
Boruljatok le a Megváltó előtt, de ne a név, hanem az örök szép és örökké élő eszme előtt, mely nevével eggyé forrott. Mert ezt hozta Ő nektek az Atyától; ez által nyeritek el az üdvösséget, de nem a név által.<o></o>
Ma is követik az Urat, de nem az eszmének, hanem a névnek hódolnak. És hiába hangzik az Úr szava: "Arról ismerlek meg benneteket, hogy az én követőim vagytok, ha az én parancsolataimat megtartjátok és azok szerint éltek és cselekesztek."<o></o>
Isten kegyelmének legnagyobb ajándéka az Úr földrejövetele, az ige hirdetése, mely a földi embert kivezeti a szellemi vakságból és a tiszta igazságot mutatja meg.<o></o>
Keressétek a Megváltót! – az Ő beszédeit hallgassátok és tanácsait kövessétek! Ne forgassátok ki, és helyesen értelmezzétek. Ő világosan beszél, amikor azt mondja:<o></o>
"Én és az Atya egyek vagyunk; senki nem jöhet az Atyához, hanem csak általam."<o></o>
Ő és az Atya egyek; az elsődök sohasem bukott, a törvényből ki nem lépett, a tökéletesség isteni magaslatára jutott gyermekei az Atyának.<o></o>
Boldog az, aki a Megváltót fel tudja fogni és megérti tanításait a maga valódi értelmében, s nem a névhez, hanem az eszméhez ragaszkodik, mert az ilyen, szeretettel és imádattal borul le a Megváltó keresztje előtt. Az Úr tanítványa lesz; felveszi saját keresztjét és követi Krisztust a Golgota útjain, mert nagypéntek után ragyogó húsvétvasárnap, majd boldog feltámadás következik.<o></o>
<o

> </o

>
- A gonoszság minden tudományát és erejét igénybe veszi, hogy Isten elsődjét legyőzhesse, s mivel a szellemvilág egének e világító napja emberi testbe öltözött, ezen az úton támadja meg és reméli felette a győzelmet. Az Úr azonban leküzdötte a testiséget, mert szelleme felette állt az anyagnak. Isteni tudásával látta a bekövetkezendőket még testbeöltözése előtt. Látta a küzdelmet, amit végig kellett küzdenie, és mégis testetöltött, hogy utat készítsen a földről a mennybe.<o></o>
Ebben az időben is minden elképzelhető gonoszság tombolt, őrjöngött, Krisztus mégis így szólt:<o></o>
"Atyám bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek." <o></o>
Óh Atyám, ha az emberiség tudná, mit cselekszik, nem kellett volna az Üdvözítőnek a legkínosabb halállal megpecsételni földrejövetelét!<o></o>
Eszméljenek, térjenek magukhoz az emberek! Cselekedeteikben ne legyenek gonoszak, mert közel van az idő, amikor a megváltó nem tanítani, hanem ítélni jön a földre. Nem tudni, melyik napon és milyen órában jön el, és a gonosz felébred gonoszságainak büntetésére, a jó pedig jutalmára.<o></o>
"Meglátják Őt eljönni az ég felhőiben, mind a jó, mind a gonoszok és lesznek nagy csapások és földindulások."<o></o>
Mindezek után a föld átváltozik, és az úr megkezdi uralkodását és országlását az övéi között. Jöjj el azért Uram Jézus!

folyt.köv...<o></o>

Karsay István · 2010 Július 16

A Megváltó Jézus Krisztus, Isten szeretetének és akaratának a küldöttje. Bizony nem érdemelte meg a bűnös földi emberiség ezt a tiszta, vétek nélküli szellemet, aki – emberi módon szólva – lefokozta magát, (ez természetesen csak anyagi testbeöltözésére vonakozik) és vállalva az álnok, hazug, kétszínű és ravasz főpapok által rámért testi kínhalált, elvégezte ezzel vállalt küldetését. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Emberi ésszel felfoghatatlan a megváltás e grandiózus véghezvitele. Erre csak isteni erőkkel és segítséggel rendelkező magasrendű szellemlény vállalkozhatott.<o

></o

>
Az emberiség mélyre süllyedt, mondhatnánk beleragadt bűneibe. Onnan kimozdítani, és utat mutatni számára csupán a krisztusi szellem volt képes. Ennek a szellemnek meghatározója pedig: a szeretet, melyet Megváltónk az alacsonyra süllyedt emberiséggel szemben érzett.<o

></o

>
Érzelmi életünk meghatározója: szeretetünk. Névtelen Szellem ezt jól tudja, hiszen ebből az érzésből kiindulva írta meg munkáját, amelynek legfontosabb mondanivalóit igyekszem ismertetni kedves olvasóinkkal.<o

></o

>
Tapasztaljuk meg a továbbiakban, mit közöl erről szószerint munkájában tanítónk, hiszen ez az érzés mindent felülmúló isteni ajándék.<o

></o

>
- Ha nem tudok szeretni, nincs semmi, ami az életet kedvessé, kellemessé teheti részemre; ez adja meg az élet értékét, ez eleveníti meg a vágyakat, s ez ébreszti fel a jó tulajdonságokat. Ez irányítja lépéseinket előre, a haladás felé. Boldog ember az, kinek a bölcsességből, értelemből és tudásból kevesebb jutott, de annál több a szeretetből.<o></o>
A tökély forrása a teremtő Isten, kitől szeretet által nyerhetünk tökéletességet. A szeretet csökkenése a szabadakaratú szellemnél lefokozódást, végül bukást eredményez. Ugyanis a túlfejlesztett értelem, ha a szeretet nem párhuzamosan halad vele, elbizakodattságot, gőgöt hoz létre. Az akaratból makacsságot, tökéletlenséget, az önszeretetből önzést, s a törvényből való kilépést eredményez. Ezzel süllyedés, a szabadakarat elvesztése jár, mert korlátokat von körülötte a törvény, mint például a szenvedés, bűnhődés, vezeklés és engesztelés.<o></o>
Az önszeretet helyes fejlődése az Atya iránti hálával kezdődik; folytatása a testvérek és a Teremtő minden teremtménye iránti szeretet, és teljesen kifejlődve az értelemmel és akarattal egy úton haladva érte el végcélját, a teljes boldogságot, a tökéletes tudást, a legnagyobb erőt, s mint Istennek tökéletes teremtménye ismét beleolvad a nagy fénytengerbe, ahonnan nincs senki, aki elkivánkozzék.<o></o>
<o> </o>
Mi válthatja meg a föld lakóit a nyomorúságból? Mi hinthetné el a békesség és megértés magvát, hogy kikelvén az ember felszedhetné, és szívét nyugalom töltené el? - A szeretet.<o></o>
A föld a szeretet iskolája, ide kell jönni a szellemeknek testetölteni, hogy szeretetet tanuljanak. Ebben a különböző osztályok a szívben élő hit és szeretet szerint oszlanak meg.<o></o>
Igazság van mindenben és szeretet. Ez munkálkodik folyamatosan a törvényben; ami ellene van, azt szétrombolja, megemészti, hogy minden szeretetté, igazsággá váljon és boldogságot, békességet teremthessen. Enélkül végromlás, megsemmisülés, halál lenne minden, a bűn törvénye szerint.<o></o>
A szeretet mindenkiben meg van, csakhogy elnyomva, eldugva a szív legelhagyatottabb zugában, mert a nagyobb helyet elfoglalja az önzés, a gőg és ezeknek minden válfaja.<o></o>
A szeretetet tanulni kell annak, aki nem érzi. Aki érzi már, annak fejlesztenie kell addig, amíg meg nem nyilatkozhat, és nem munkálkodhat benne. Akkor már az kormányoz bennünket, és az irányítja gondolatainkat, cselekedeteinket. Mintegy átitat bennünket a szeretet, a törvény és mi magunk is azzá lettünk, és kinőttünk vele együtt a földből, mert mikorra magunk is törvénnyé váltunk, nincs továbbra már szükségünk az iskolára.<o></o>
A szeretet nagyon szerényen, elhúzódva várja az alkalmat, hogy nőhessen, erősödhessen, s ha egy kicsit megerősödött, munkálkodhasson. Ezért ápolni kell gondosan, nehogy visszafejlődjön, vagy a növekedésben megálljon, mert haladás az élet célja. Kétszeresen vétkezik tehát az, ki szeretetért hálátlansággal, rosszindulattal, vagy gyűlölettel fizet; először azért, mert saját lelkétől vonja meg a fejlődést, másodszor pedig, mert más lelkében is megakadályozza azt, és így kettős értéket semmisít meg. Ha pedig a másik gyengébb, annak még bukását is fokozhatja. <o></o>
Mindennek kettős értéke van: egyik saját részedre, a másik mások részére gyümölcsöz. Mindent ugyanolyan értékben kapsz vissza, mint ahogyan adtad. Az ember felelős önmagáért és másokért; mások is felelősek önmagukért és teérted. Bármennyire vonod is ki magad az általánosságból, az összetartás törvénye összeköt a nagy egésszel, s felelősségre von minden rossz szavadért, helytelen cselekedetedért és elkövetett bűnödért.

folyt.köv..<o></o>

Karsay István · 2010 Július 19

Az élet célja a javulás, tisztulás. A lélek hibáit, bűneit, rosszra való hajlamait kiirtani, helyette jót, tisztát, magasztosat elfogadni, s ezt érvényre juttatni a lélekben, ebben dolgozni, fáradni szükséges, hogy mind a saját, mind embertársaid lelke a cél felé haladhasson. Egyetlen eszköze ennek a munkának a szeretet. Vegye ki minden ember ebből a munkából a részét és megteremtheti mennyországát eredményei által, melyek e munkát kísérik.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Ha felébreszted a szeretet csíráját, akkor az hála alakjában csakhamar életjelt ad magáról, s megkezdődik részére a fejlődés. Kedvező talajban gyorsabban nő, mint a bűnökben alásüllyedt lélekben.<o></o>
Szeretetet ébreszteni és azt testvérivé fejleszteni nagy és nehéz munka, mert ahhoz erősen fejlett szeretet kell, hogy folyton elnéző és megbocsátó érzéssel közeledjen az ember ahhoz, aki erre okot, alkalmat nem adott, vagy esetleg rosszal fizet érte.<o></o>
Minden áldás arra való, hogy felhasználják az emberek a szeretet megnyerésére. Minden földi gazdagság, vagyon, vagy veleszületett tehetség, szellemi érték, bármely Istentől jövő ajándéknak csak akkor van értéke, ha kellőkép kamatoztatja, vagyis szeretetet kap érte az ember. A föld lakója azonban nem így vélekedik; elfelejti a hálát és gőgjének, hatalmának él, s ha felebarátjánál több istenajándékban részesült, születése, vagy tehetsége által, magát magasabbrendű lénynek tartja, aki jogosan nevez mindent sajátjának.<o></o>
Ha a földi javakat nem úgy használod, mint az előhaladásodhoz szükséges, úgy sokszorosan érzed a visszahatást, mert a földi javak elvétetnek tőled a halál alkalmával (vagy még előtte) és így lelked nem világít az isteni törvénytől, a szeretettől.<o

></o

>
<o> </o>
<o> </o>
Az élet telve van megpróbáltatásokkal, nehéz küzdelmekkel. Lelketek elfárad, kimerül, s nincsen semmi, ami felüdítse, és képessé tegye a további szenvedések elviselésére, mint a reménység, De tulajdonképpen mi a reménység? A szeretet gyermeke. A reménység sohasem hazudik, és ha csalódtok a jövőben, ne a reménységet okoljátok, hanem magatokat. Az égi gyermek nem hazudhat, de küldőjét, a nagy törvényt, a szeretetet akarja hogy befogadjátok szívetekbe és adjátok át magatokat egészen neki.<o></o>
A magatok igazságán soha ne induljatok keresni az üdvösséget, a boldogságot, nektek sohasem lesz igazatok, mert a ti igazságotok változó, s ami változó az nincs megalapozva.<o></o>
Egy igazság van, ami örök és változhatatlan és ez az isteni igazság. Ennek gyökere a szeretet; ebből hajtott ki, ezt táplálja és élteti. Ennek a gyökérnek másik hajtása a kegyelem és irgalom. Ehhez forduljatok, ha az igazságot keresitek, mert a kegyelem vezet a legtökéletesebb igazság forrásához, Isten igazságához, amely szeretetből táplálkozik és irgalmat, bűnbocsánatot sugároz.<o></o>
Egyszerű és mégis sokoldalú tantárgy a szeretet. Nem kell hozzá külön tehetség, hogy elsajátíthasd, csak egy kis jóakarat és azt fogod tapasztalni, hogy soha könnyebb tárgyat nem tanultál, és soha nagyobb tudományod nem volt, hiszen ez képesít a tökéletesség elnyerésére és ezáltal a boldogságra.<o></o>
A szeretet tanulásában nagy segítségedre vannak embertársaid. A jobbaktól tanulhatsz, a rosszabbakat te is taníthatod és a próbák által mindig le is vizsgázol. Így mindig tudod, hogy haladtál-e, vagy visszamaradtál, mert ha szereteted kevés, csak igen kis kört tudsz vele bevilágítani és felmelegíteni; de ha már megszaporodott, többet vagy képes szeretni, és ha még jobban fejlődsz, akkor még többet. Így azután nem tudsz már különbséget tenni testvér és testvér között, s egybefoglalja őket nagy szereteted. Végül kiterjed ez a melegség az ellenségre is, és a taszító gyűlölet vagy harag helyett szánalommal vegyes szeretetet érzel irántuk és így már elérted a legfelsőbb osztályt és távozhatsz az iskolából, a földről.<o

></o

>
Hiába hangzanak el a legszebb igék, ha nincs benned szeretet, azok nem tudnak lelkedben gyökeret verni és időnek előtte életképtelenné válnak. De hát ki taníthat meg szeretni? Elsősorban azok, akik erre már képesek, rajtuk kívül pedig: az elmélkedés.

A szeretet kitisztította a szívet és így haladása jó irányt vett. A szeretet fejlesztői elsősorban a család és a hozzátartozó rokonok, valamint a jóakaratú ismerősök. Szeretet templomát felépítheti mindenki a saját lelkében. Ide vonuljon el, ha imáiban Istent keresi, mert ott közel van az Úr. Ez az a templom, melyet felépített az Úr harmadnapra a lerombolás után. Mert Ő a szeretet temploma, akit feltámasztott és megdicsőített az Atya, a szeretet Istene, hogy legyen a szeretet örökké élő templomává az emberek szívében.<o></o>
A legfontosabb alapvető érzelem a szeretet, amely összeköt bennünket a Mindenhatóval, a szereted ősforrásával, a megváltó Jézus Krisztussal, földünket vezérlő szellemi géniusszal, a bennünket láthatatlanul irányító és védő szellemi vezetőnkkel, az örökkévalóságban létező és élő szellemvilággal; földi életünkben hozzátartozóinkkal, barátainkkal, rokonainkkal, ismerőseinkkel, népünkkel, nemzetünkkel, embertársainkkal, az állat-, növény-, és ásvány világ képviselőivel; tehát mindazokkal, akik és amik környezetünkben léteznek, élnek és általunk észlelhetők.<o

></o

>
A szeretet tehát univerzális érzés, amely Istenből indul ki és árad, sugároz az Univerzumba, teremtményeire. <o></o>
Isteni éltető érzés a szeretet, amely az emberek világában minősít is. Minél többet képes az ember belőle felszínre hozni, annál békésebbé, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válik az élete. <o></o>

Isten elsősorban szeretetével, ugyanakkor igazságával is fordul az emberek felé. Viszonzásul sokaktól és sokszor gőgöt, elutasítást kap. Az Őt megtagadók védelmében kénytelen volt az Atya törvényeket szabni teremtményei elé, amelyek be nem tartása egyre súlyosabb következményekkel jár. <o></o>
Az Atya szánja megtévedt, gőgös ember-teremtményeit. <o></o>
Éppen törvénytaposó magatartása miatt kellett az erkölcsi süllyedés során az embernek mint egésznek kettéválni; az eredetileg összetartozó duálból két féllé vált a férfi és női individuum. <o></o>
"Amit Isten egybeszerkesztett, ember szét ne válassza" - figyelmeztette az emberiséget Krisztus Urunk. És hogy ez a kijelentés törvénnyé váljon, Isten a házasság lehetőségét adta a kettősök, tehát férfire és nőre szétváló ember számára, hogy a gyermekek nemzésével fennmaradjon az emberiség mindaddig, amíg az újra testelöltések révén majdan megtisztul vétkeiből és visszanyerve elvesztett egységét ismét a boldog atyai ház lakójává váljon

folyt.köv...<o></o>

Karsay István · 2010 Július 20

.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o></o>
Szükséges volt, hogy a dualitással kapcsolatos tudnivalókat, ebből kifolyóan a házasság problémáit, valamint a gyermekek lelki nevelésére vonatkozó ismereteket közölje velünk olvasókkal szeretett és tisztelt tanítómesterünk.<o

></o

>
Ebben a fejezetben olyan tapasztalatokra tehetünk szert – Névtelen Szellem jóvoltából – amelyek gazdagítják lelki, szellemi ismereteink körét.<o

></o

>
- A férfi asszony nélkül, asszony férfi nélkül nem képez egész embert, mert fél erőből egészet nem lehet, de egészből kétfelet lehet alkotni, de tökéletlent. <o></o>
A férfi épp oly félerő, mint a nő, és e kettő együtt képezi az embert. A szellem éppoly törvények között létezik, mint az ember. Ugyan olyan az ítélete, felfogása, mint az embernek. Itt is csak erkölcsi fokozata, érzései tisztultsága és magasztossága emeli ki az emberi bűnökből, s ha a szellem nem nevezi magát férfinak vagy nőnek, hanem csak egy szellemnek, úgy bizonyára már túlemelkedett az érzéki test s gőg határain és vagy a tökéletes egységben, vagy az ahhoz vezető úton halad, ahol már megszűnt a női vagy férfiúi fogalom, már csak az egységes testvéri szeretet uralkodik a lelkekben,<o></o>
A mindenható Isten nem teremtett férfit és nőt, csak szellemet, aki "az Ő képére és hasonlatosságára " - mint két erő egy lényegben lett alkotva, egy adó "férfiúi" és egy elfogadó "női" erő; egy értelemmel, akarattal és szeretettel felruházott szellem, aki tudatával bírt rendeltetésének, szabad akaratának és kettős erejének. A duálegység mindenben kötelező törvény. Az egész világmindenség létrejövetele, fejlődése, a természet működése, ebben a törvényben teljesedik ki. <o></o>
Adó és elfogadó minden, aki és ami él! Enélkül megállna a mozgás, megszűnne az élet. <o

></o

>
Isten, ha már nem szereti teremtményeit, akkor megáll minden élet. Az ember mégis oly hidegen mérlegeli Isten lényét, oly meggondolatlanul vétkezik az élet ellen, amely őt, s az egész mindenséget élteti és fenntartja! <o></o>
A bukott elsődök gőgjükben és ellenszegülésükben annyira süllyedtek, hogy önmagukban meghasonlottan kettéváltak, és mint egyedi szellemek folytatták a harcot Isten és önmaguk ellen. Ennek a kettéválásnak oka a szaporodni vágyás volt; azt remélték, hogy ha kettéválnak, kétszer olyan erősek lesznek, mivel számuk megkétszerződik. E feltevésükben csalatkoztak, mert ahelyett hogy erősödtek volna, gyengültek és szakításukkal elvesztették teremtőerejüket. <o></o>
A földi világ, a nagy és dicső világok utánzata. A földi törvények az égi törvénynek hitvány másolatai, a férfi és nő a szétvált duálok alakját tükrözteti. A házasság a valamikori kettős egységnek tökéletlen mása, mintegy jelképezve, hogy az emberi élet a szellemi életnek is csak gyenge utánzata.<o></o>
A férfi sorsa a nő, a nő sorsa a férfi, és mégis fennhéjázó gőggel és alattomos ravaszsággal közelednek egymáshoz. Érzéki, gőgös szellemek ők és éppen emiatt kell bűnhődniük. Ameddig a bűn tart, szétválasztva kell élni a duáloknak, hogy mindkettő az ő feléért is tűrjön, dolgozzon és szenvedjen, hogy az adóságukat majd egyszer közösen törleszthessék és ez már boldogságnak nevezhető. <o></o>
Addig, amíg ezt el nem érték a házasfelek, nem számíthatnak teljes boldogságra, mert vezeklés és javulás a voltaképpeni célja a házasságnak.<o></o>
A teljes megértés, a legtisztább házastársi szeretet és a lelki benső eggyéolvadás csupán az egymásra talált duálfeleknél található fel.<o></o>
Bármilyen tökéletlen is az utánzat, mégis a valódira emlékeztet, s bármilyen boldogtalan is a férfi és nő házassága, azért mégis, ha az Úr törvényében élnek és mindegyik fél elvégzi a maga kötelességét, egy lépéssel közelebb jutott a valódi boldogsághoz.<o></o>
Minél bűnösebb a szellem, annál feltűnőbb a nemisége. Minél süllyedtebb az emberiség, annál élesebbek a határvonalak, amelyek férfit és nőt elválasztanak. Minél inkább távolodnak egymástól lelkileg, annál gőgösebb lesz az egyik és ravaszabb a másik fél és végeredményében annál többet szenved mindkettő. A női elfogadó szellem, mivel az egységnek ők képezik alapját, kétszeresen vétkeztek a gonosszal való érintkezés által. Kétszeresen bűnhődnek is érte, amennyiben a testetöltés részükre nagyobb szenvedést hoz, mint az adó félre: a férfire.<o></o>
A férfi átvette a gonosszal való érintkezés eredményét, elfogadó része, a nő által. A gőg és harag nála erősebb, biztosabb talajra talált, mint női részében, és azonnali válásra, bontásra ingerelte őt. Nem számolt azonban azzal a törvénnyel, amely egyesítette és elválhatatlanoknak teremtette őket.<o></o>
Ez a törvény Isten egyik legnagyobb kegyelmét fejezi ki és a visszatérésre utat mutat. Ez a duálszeretet. Ez tartja össze erős kapoccsal Isten tiszta gyermekeit. Ez fűzi őket Teremtőjükhöz. Ez az, ami a két erőt összeköti, és a teremtőerőt fejleszti.<o></o>
A két erőnek egybefoglalása képezi azt az állapotot, amely a tökéletesedés kiinduló pontja. A kettősségből való kilépés képezi a süllyedés, a tisztátalanság csíráját; a duálságba való visszatérés, a tisztaság felé az első lépéseket.<o></o>

Nincs erősebb vád a női lélekre, mint a férfi könnyek! <o></o>
Őrizkedjetek ilyeneket magatok ellen felidézni! <o></o>
A nő adott alkalmat a gonosznak arra, hogy magát a tiszta szellemek közé állítsa, és a nő hivatott arra, hogy a gonosz felemelt fejét letiporja. Erős küzdelem folyik evégből a nő és a gonosz között, amelynek csak akkor lesz vége, ha a nő minden szenvedést eltűr, és minden csábításnak ellenáll.

folyt.köv..

Karsay István · 2010 Július 21

A duálszeretettel nem számol a gőgös férfi szellem; nem vetett számot ezzel az érzelemmel, mely örök időkre összekötötte az elvált, de mégis összetartozó két erőt, hogy az élet keserű csalódásaiban, ha boldogságot nem is, de vigasztalást nyújthassanak egymásnak. Ez az a szál a női szellem kezében, amivel magához láncolhatja a férfit, jóváteheti egykori hibáit, s felemelheti magával oda, ahonnan lezuhantak. A nő mint elfogadó szellem, a jót, a tisztát is gyorsabban elfogadja, és hamarabb javul, mint a férfi, s a férfit így emelheti ki a földi bűn kárhozatából. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
A földi házasság már csak a szétszakadt, de ismét egymásra talált kettősök frigyének utánzata, mert a földre érve a bukott, érzéki szellemek lelkéből a duálszeretet, vagyis földi nyelven kifejezett "szerelem" helyett, már csak erősen villamos, salakos, undorító, állati ösztönt vált ki, s a többi bűnökkel együtt nem boldogságot, hanem gyötrelmet okozott. <o></o>
Az állati test állattá teszi az embert, ha szelleme nem él szellemi mivoltának tudatában. <o></o>
Őrizkedjen a nő egy panaszos jajnak, vagy szemrehányó szónak az oka lenni, amely a férfi ajkát hagyja el amiatt, hogy az Úrnál vádoljon. <o></o>
. <o></o>
A földi házasság törvény, mert egymás javítását célozza. A gyermekek születése is törvény, mert a szellemek tisztulását, javulását, haladását segíti. <o></o>
Akár a nő, akár a férfi a másikat megcsalja, paráználkodik, az azért járó büntetés kétszeresét hívja ki maga ellen. Nincs kivétel; a nő épp úgy felelős a törvény előtt, mint a férfi! Isten nem részrehajló. Ő előtte nincs különbség férfi vagy női szellem között.<o></o>
A házasság kiengesztelésül adott törvény az emberiség számára, amelyet Isten nevében kell kötni, hogy Isten elismerje törvénynek.<o></o>
A tiszta szereteten épült házasság Isten előtt kedves. Ha a házasfelek hozzá fordulnak erőért, segítségért az élet megpróbáltatásaiban, Ő meghallgatja kéréseiket és megadja, amit lelkük haladására jónak lát.<o></o>
A földi érdekeket legtöbbször előbbre valónak tekintik az emberek, feláldozzák szívük egyetlen tiszta fényű örök lángját, és a házasságot is a bűn sötétjére alapozzák. Mert bűn a házasság, ahol a szívnek nincs beleszólása.<o></o>
Lépjetek házasságra! Fegyverkezzetek fel türelemmel, elnézéssel, hibáitokkal, gyengeségeitekkel szemben! Gyújtsátok meg a szeretet örök lángját, s tápláljátok azt a hit olajával, amelyet az Istenbe vetett bizalom teremt. Vegyétek fel az élettel a küzdelmet és harcoljanak meg mindennel, ami boldogságotokat elrabolni készül. Így meglátjátok, hogy a föld nem is olyan hatalmas, bármilyen nagynak és erősnek lássék is, hogy az embert rabjává tegye, ha égi eszközökkel harcoltok ellene. <o></o>
Az Úr megáldja érzelmeiteket, lakozást vesz hajlékotokban Isten igéje, s benne az Isten. Ez a legegyszerűbb, a legközvetlenebb út a hozzávaló visszatérésre.<o></o>
A férfi megismeri a női lélekben azt az eszményét, amit követnie kell. A gyermek megismeri a legszebb érzést: a szülői szeretetet, és ha az ő ideje is eljön, a példa nem hagyja hidegen, mert hasonló módon alapozza majd meg házi tűzhelyét. Hiába hirdetitek a függetlenség boldogító gyönyörűségét. Hiába takargatja önző szívetek ürességét tudományotok, mégis megjelenik ez az eszmény férfinak nőnek egyaránt s a békés, csendes családi élet, mint álomkép lebeg lelki szemeitek előtt. Ennek a békés, csendes boldog családi életnek alapja a női lélek. Az a női lélek, aki szeretettel, türelemmel viseli az élet apróbb-nagyobb bajait, megpróbáltatásait.<o></o>
Ne vonjátok ki magatokat a nehéz gondokkal, aggodalmakkal teli családi élet alól: sem ti kényelemszerető férfiak, sem ti hiú, ragyogni óhajtó nők, mert a törvény súlyos terhét érezteti veletek, ha nem érdekében, de ellene dolgoztok.<o></o>
A házasság a törvényben való haladás egyik eszköze. Tehát, aki szellemét törvényesen fejleszteni, lelkét a bűnöktől tisztítani akarja, az előtt a házasélet szükséges és elkerülhetetlen, mert nélküle csak egyoldalú fejlődés érhető el. Szükséges a szeretet fejlesztésére, az önfeláldozás eléréséhez. Szükséges, hogy a férfi és női szellemek közeledhessenek az egykori duálegység felé, amit földi emberek között csak nagyon ritkán lehet elérni. Szükséges, hogy a tiszta szeretet érvényre juthasson, és az érzékiséget elnyomja az emberek között, a bűnök szaporodásának megakadályozására. <o

></o

>
A gyermekek születése lehetővé teszi a föld légkörébe jutott szellemeknek az újjászületést és tisztulást. A földi emberek mind ilyen javuló, tisztuló szellemek, akik életük után a föld légkörében maradnak mindaddig, míg a körforgás törvénye ismét testhez nem köti őket, amelyben újra születve, ismét megkezdhetik azt a munkát, amit halálukkal abbahagytak, tudniillik a lelkükben lévő bűnös hajlamok kiirtását; ugyanis csakis azért, csupán evégett él az ember a földön.<o></o>
A gyermek mikor a világra jön, elfelejti szelleméletét, s mint teljesen ártatlan csecsemő kezdi meg az új életet. Hajlamai csak az öntudat ébredésével kezdenek felszínre jönni. Lelki tulajdonságai a gyermekkorban még csak homályosan bontakoznak ki. <o></o>
Ez az a kor, amikor a szellem nem képes valódi énjét áttükrözni, mivel a környezet hatására és a nevelés által második énje képződik – a testi én – mely elnyomja belső énjének hajlamait. Így a helyesen nevelt testi öntudat jó eredmény, a rosszul nevelt, nem megfelelő eredmény. <o></o>
Azért, ha a szülő próbára lesz téve gyermekei részéről, ne zúgolódjon Isten ellen, mert tőle semmi rossz nem származhat, mindig csak jó. A rossz gyermek által saját rosszaságod lesz megbüntetve, melyet elkövettél ebben, vagy egy másik létezésedben, szüleiddel szemben. Tudd meg ember, hogy minden bűn hasonlót nemz, és a nemzedék semmisíti meg a nemzőit, míg csak ki nem fogy a bűnnek gyökere is a lélekből. <o></o>
A gyermek és a szülő egy Atyának gyermekei, s azonos irányban kell haladniuk, azonos célért kell lelkesedniük, egy érzéstől kell áthatva lenniük, tudniillik Istent és törvényét megismerni, a törvény által megszabott úton haladni, ez pedig a szeretet. A házasság, a család, a nagy kiterjedésű rokonság, barátság, ismeretség, mind megannyi üres kertek, melyek a szeretet magvai által bevetve képeznék az emberiség szellemi üdülőhelyeit, ahol az élet-viharban kifáradt lelkek új erőt és bátorságot nyernének a további küzdelmekhez.<o></o>
Addig mindig lesznek boldogtalan házasságok, csalódások, rossz gyermekek, gonosz szülők, irigy és gőgös rokonok, hamis barátok, kárörvendő ismerősök, titkos és nyilt ellenségek, a bűnök házainak eme szörnyei, kik szívükben hordják a saját, és embertársaik számára szánt büntetéseket.<o></o>
A gyermek testi és szellemi nevelése a szülő első és legszentebb feladata, melyet a földön testelöltött szellem elvégezhet. Nincs összhang, ha nincs szeretet. A családi élet kell, hogy a szeretetnek meleg fészke legyen, ahol Isten törvénye él és uralkodik a szívekben. A szülők egymás iránti szeretete a gyermekek szívében termékeny talajra talál és kibontja a szeretet és hála legszebb virágait. <o></o>
A gyermek szelleme reátok van bízva szülők, hogy lelkét megtisztítsátok a bűnöktől. Értelmét fejlesszétek, akaratát, erejét növeljétek és szívében a szeretet érzését, minden szép, jó és tiszta iránti lelkesedését felébresszétek, hogy az élet megpróbáltatásaival szemben erősen felfegyverkezve álljon, és megharcolhassa a kemény harcot az ellentét csábításaival szemben. Gyermekeitek szellemi fejlődése, józan, körültekintő gondoskodást, benső szeretetet, jó példát, mindent megfigyelő, mindent meglátó, semmit el nem néző nevelést igényel, mert a kisgyermek apró hibái, a felnőtt ember bűneivé válnak, ha azok vele együtt nevelődnek fel. Ne legyetek elnézők. Ne engedjétek a lélek apró kinövéseit erősödni; nyesegessétek le azokat, és helyükre oltsátok be a nemeset, szépet, a törvényeset. Iparkodjatok lelkileg nevelni, nem testileg, mert a test napról napra változik, de az élet örökéletű, és a rápazarolt fáradság meghozza gyümölcseit, melyeket örömmel élvez a szülő, gyermek, testvér és barát. <o></o>
A szülők egymást és gyermekeiket tanítsák meg Isten örök törvényére: a szeretetre, elnézésre, megbocsátásra, és jó példa által a javulásra, hogy saját boldogságuk elérését a mások boldogításában keressék. Ha ez lesz a jelszó minden családban, minden rendű és rangú emberek között, ha minden szülő betölti hivatását gyermekek szellemének nevelésében, úgy meg van oldva az emberek részére oly égetően sürgős kérdés: a boldogabb jövő kérdése. Ha a családokat nemcsak a külső törvény és nem csupán az érdekek kötik össze, hanem Isten törvénye, a tettetés nélküli szeretet és a közös Atyában való hit, a tőle való függés és ennek folyománya a testvéri érzés, akkor megszűnik a szenvedés és boldogtalanság, nem lesz hűtlen házas, kötelességét nem teljesítő szülő, hálátlan gyermek, hamis barát, irigy rokon és ellenséges tanító.<o></o>
Töltsétek be gyermeki és szülői kötelességeiteket is, mert a gyermeki szeret és hála, a szülők lelkének földi jutalma. Szeressétek azokat, kiket az Úr lelketek mellé rendelt, és akik testtel ruházták fel javulni vágyó szellemeteket. A testi gyengeség éveiben igyekezzetek öreg napjaikat boldoggá, elégedetté tenni, nehogy szomorú emlékekkel kelljen a földről távozniuk és mint szellemek, idegenné váljanak számotokra.<o

></o

>
Hirdessen a világ bármilyen divatos eszmét, kövesse bár azt az emberiség nagy része, ám ti, akik az Úr felé igyekeztek, akik megelégeltétek a szenvedést, lelki nyomorúságot, akik lelkileg éheztek és fáztok, jöjjetek az egyszerű, isteni kegyelem nyújtotta, boldogságot kereső útra és nem fogtok csalódni várakozásaitokban!”<o></o>
<o> </o>
Összeállította: Kuklis Ferenc <o></o>
<o

> </o

>
<o

> </o

>

lótuszvirág29 · 2010 Július 24

Sziasztok!
Pár napja észleltem, hogy ez a fórum létezik, rengeteg olyan témát írtatok be, ami engem nagyon érdekel.
Karsay István hozzászólásai is nagyon nagy hatással voltak rám.
Örülök, hogy megtaláltalak titeket

További szép estét mindenkinek!

Nekem is vannak olyan kérdéseim, amit később felteszek, illetve élmények, amit átéltem.

Ezoterika

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Hasonló témák