<table class="contentpaneopen"><tbody><tr><td class="contentheading" width="100%"> A VÉLETLEN </td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%">
</td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%">
</td> </tr> </tbody></table>
Paulo Coelho napjaink egyik legnépszerűbb ezoterikus írója. Az ő egyik szereplője szerint a "szerencse " és a "véletlen" szóról nagy enciklopédiát lehetne írni. Szerinte ezek a szavak alkotják az Egyetemes Nyelvet.
A teljesség igénye nélkül vegyünk néhány példát a véletlenre. Milyen formákat ölt ez a misztikus leheletű szó?
Pillantsunk be a természet rejtelmeibe! Szakemberek tudnának regélni azokról a csodákról, amelyet a növények, állatok élete, kohéziója, szinapszisa mesél. De a laikus is sok mindent észlel. Látja a pillangók szárnyának ezredmilliméteres szimmetriáját, a pók hálójának mesteri szövését, a hangyák birodalmának szervezettségét. Egészen lenyűgöző, mitikus mélységeket döngető sorshelyzetek vagy sorstragédiák tárulhatnak fel az érdeklődők számára. Megismerheti például a Csendes-óceáni laposférgek bámulatos násztáncát, akik egyedülállóan élik nemi életüket. Ők maguk sohasem találkoznak, csak az együttléthez szükséges ivarszerveiket küldik a vízfelszíni randevúra, hogy ott vörös lepleként terüljenek szét, páratlan szerelmük szimbólumaként. Az édesvízi angolnák, nevüknek megfelelően Nyugat-Európa holtágaiban vagy tavaiban tanyáznak hosszú éveken keresztül. S egyszer csak, életük alkonyán, sürgető kényszert éreznek változtatni addigi sorukon, és elindulnak a sós tenger felé, szülőföldjük irányába. Soha nem érnek révbe. Mindezek véletlen dolgok? Vagy egyfajta szervezettség következményei?
Na, és ott vannak a felfedezések. A kínaiaknak sok sóra volt szükségük, lehetőleg helyben, ezért fúrni kezdtek. Ennek mellékterméke volt a feltörő földgáz. Ha nem lett volna szükség sóra, a földgáz is rejtve maradt volna. Newton megpillant egy fáról lehulló almát. Ebből aztán megszületik a gravitáció törvénye. Békés Pál nyugtalanul forgolódik, össze-vissza álmodik egy alkalommal. Ennek az álomterhelt éjszakának a szülötte a golyóstoll. (Ugyanígy járt többek között a benzolgyűrű, a varrógép feltalálója is.) Tesla és Neumann nemes egyszerűséggel "csak" láttak egy technikai problémát, és azt rögzítették írásban is. Elisha Gray különböző frekvenciájú rezgőkörökkel kísérletezgetett, amikor hirtelen szembesült egy jelenséggel. Ez lett a telefon alapelve. Véletlenül bukkantak a megoldásra? Vagy valami náluk hatalmasabb tudás nyújtotta számukra a felismeréseket?
S ha már az álmok szóba kerültek. Dickens egyszer azt álmodta, hogy bekopog hozzá egy hölgy, vörös sállal a nyakában, és bemutatkozik: Napier kisasszony vagyok. Néhány óra múlva szóról szóra lejátszódott ez a jelenet Dickens otthonában. Lincolnról feljegyezték, hogy többször bejöttek meglátásai, többek között halálát is lefestette, fültanúk előtt. Akárcsak Július Caesar, akit március idusa előtt baljós álmok gyötörtek. Véletlenek? Vagy az álmok szeszélyei?
Bárki közülünk tudna szolgálni "szkarabeusz-féle históriák"kal. Közismert, hogy Jungnál egy kliense mesélt álombeli galacsinhajtó bogaráról, és láss csodát, épp abban a pillanatban koppant a párkányon egy ilyen állatka. Egyébként Jung maga is beszámol hasonlótól. 1949. április 1-én a hatszor találkozott a hal valamelyik formájával. Paul Kammerer "mazsoláskalács-korreláció"-ja már kevésbé elterjedt. A részletek taglalása helyett csak annyi: egy általa vizsgált személynél folyamatosan és tendenciózusosan felbukkant ez a sütemény, édes kísértetként követve élete sorát. Stohl András mondta egyszer, hogy az óvodában rámpás autó volt a jele, és az első balesete is épp egy ilyen autóval történt. Thomas Wolfe, amerikai író számtalan művében felbukkan a K19. Temetéséről egy szemtanú számolt be. A vasúti kocsi száma, amelybe a Wolfe család beszállt, természetesen a K19-es volt. Véletlen? Vagy valami ördögi kiszámítottság? Esetleg prekogníció?
Egy William Cox nevezetű amerikai matematikus vasúti baleseteket vizsgált. Megállapította, hogy a sérült vagonokban sokkal kevesebb utas ült, mint egyébként szokásos volt. Mintha valami kollektív megérzés tántorította volna el a vonaton helyeket kereső embereket. Állítólag a biatorbágyi robbantásnál is éppen abban a kupéban ültek a legtöbben, amely nem zuhant a mélybe. József Attila már jóval a halála előtt írta, hogy hallgatták, "amint elmegy egy vén tehervonat." S van egy kevésbé ismert Tehervonatok tolatnak című verse is. Költői érzékenységről van szó? Ahogy Vészi Margit írja Adyról: "�életről, halálról, babonáról, előérzetről mennyi fontosat mondott. Az intuitív dolgokról. Ő tele volt ösztönös megérzésekkel, ami ugyanabból a talajból kelt ki, mint a költészete." John Nash, a zseniális matematikus vallotta életrajzában, hogy "gondolataim a természetfeletti lényekről éppúgy ötlöttek fel bennem, mint matematikai gondolataim." Arra még ma sincs magyarázat, hogy Napóleon miért jegyezhette iskolai füzetébe, hogy "Szent Ilona, kis sziget." Ők is sejtettek valamit előre? Egy jól működő intuíció? Vagy véletlen csupán?
Popper Péter a Tigris és a majmokban emlékszik fiatalkorára. Édesanyjának volt egy plátói szerelme, egy Petényi nevezetű gyermekgyógyász. Amikor pszichiáterünk orvostanhallgatóként beült az első kari ülésre, meglepve hallotta: Tudod, kinek a helyén ülsz? A Petényién! Micsoda véletlen!
Wells vallotta önéletrajzában, hogy számára csak a sport létezett. Egy vesevérzés vetett véget a futball-karriernek. És ez indította el az íróét. Golda Meir meséli élete egyik viharos időszakára emlékezve, hogy milyen égető szüksége volt akkoriban a pénzre. S akkor megharapta egy kutya. Emiatt került Tel-Avivba, ahol lehetősége nyílt pénzt szerezni. Ha nincs kutyaharapás, nincs pénz. Szerencsés véletlenek?
Az is jól megszellőztetet tény, hogy a Titanic katasztrófája előtt Morgan Robertson írt egy elbeszélést, ami kísértetiesen hasonlított a végzetes esetre. Sok részlet adatszerű pontossággal egyezik a későbbi katasztrófa részleteivel. Egyébként a fiktív luxushajó neve Titán volt. Élt egy angol bűnügyi író, mellesleg Nietzsche "übermensch -elméletének" előfutára, aki 1886!-ban jelentetett meg egy elbeszélést. Fanatikus katonákról szólt, akik fekete ruhában masíroznak, a meggyilkoltak tetemét tűzre vetik, s amelynek címe: Az S.S. Karinthy műtéte előtt két évvel írta meg az Utazás a koponyám körül című művét .Véletlen egybeesések? Vagy többek annál?
S a nagy, irodalmat teremtő szerelmek? Ha Vajda János nem sétál el akkoriban a borbélyüzlet előtt, ahol egy gyönyörűséges lányka üldögélt, talán sohasem születnek meg a Gina-versek. Juhász Gyula rajongása volt az egyik legbeteljesületlenebb a "szerelmek Akashájában", ő még a kezét sem érintette imádottjának. Ez azonban nem akadályozta abban, hogy a máig élő Anna-versekkel gazdagítsa a szerelmi költészetünket. Ha József Attila nem látogat el annak idején Lillafüredre, az Óda sem íródott volna meg. S maradjunk az irodalomná: Sarkadi Balmazújvárosból merítette a Körhinta ötletét és témáját. A regényből készült film főhősét Soós Imre alakította, aki éppen abban a kisvárosban születetett. Véletlenek? Vagy ez volt a dolgok rendje?
S az élet és a halál dualjának sajátos játéka. Ahogy Kien Nguyen , egy Amerikába vándorló kínai nő írja önéletrajzában. Nagybátyja, a család szemefénye, élete teljében, huszonegy évesen vízbefulladt. Éppen azon a napon, amikor az írónő megszületett. Azt nem kell hangsúlyozni, hogy ezután más megítélés, külön bánásmód illette az új jövevényt, hisz mindannyiuk megkönnyebbülésére ez elment fiú lelkét keresték és találták meg benne. Szilágyi János említi könyvében, hogy amikor Vujicsics Tihamérral, a híres zeneszerzővel készített riportot, beszélgetésük során érintették a halál témakörét. Éppen akkor húzott el felettük egy repülő, amely belezavart a felvételbe. Bejrútba repült, amikor lezuhant Vujicsiccsal a gép. Akárcsak Roland de la Croix, Kálmán Vera ex-férje. Együtt utaztak volna, de a házorvos megtiltotta a nagyasszonynak a hosszú utat. Vera az aznapi sajtó szalagcímeiből értesült a tragédiáról. Így ért véget egy szemfényvesztően kurta szerelem, házasságkötésük másnapján, s így kapott még jó néhány ajándékévet az özvegy.
Ezek a kis példák egytől egyig esetlegesek, nyilván a végkimerülésig lehetne sorolni hasonlókat. Nem is kellenek hozzá különösebb ismeretek, csak magunk köré kell pillantani. Nézzen szét mindenki a saját háza táján! Mert ha tudatosan figyeljük a természet csodáit, ha elemezzük életünk egyes állomásait, felkutatjuk, hogy mi vezényelt aktuális foglalkozásunkhoz, mi kapcsolt össze soros partnerünkkel, ha átgondoljuk szeretteink halálának körülményeit, ha nagyító alá vesszük betegségeink formáit és jellegét, akkor ráérzünk egy jelenségre. Legalábbis derengeni fog valami törvényféle, ami átszövi mindennapjainkat, s ami erősebb nálunk. A mitológiából ismerjük Laiosz király esetét, aki azt a jóslatot kapta, hogy saját fia okozza majd halálát. Azonnal cselekedett és eltávolította szeme elől újszülött gyermekét. De hiába. Utolérte a végzete. Egy úton összefutottak és egy fatális összeveszés nyomán Oidipusz megölte apját.
Isabelle Allende, aki imádta a fotózást, így ír tapasztalatáról: "Lassan ráébredtem, hogy minden létező dolog összefügg egymással, hogy pontos rendszerbe illenek, és ami első látásra véletlenek zűrzavarának látszik, a lencse vigyázó szeme előtt feltárja tökéletes szimmetriáját.
"Furcsa dolgok történnek velem mostanában! Én nem hiszek a véletlenekben. Úgy érzem, minden, sokszor lényegtelennek tűnő apró esemény is fontos, mert kikerülhetetlenül arrafelé tereli az embert, amerre mennie kell!"Ezt Kardos Gézáné Vásáry Erzsébet /Vásáry Tamás húga/ írta, de érdemes bármely ember önéletrajzát elolvasni, legyen az híres, vagy sem, hogy kikristályosodjon előttünk ,hogy "semmi sem véletlen a Nap alatt." Ha valaki sok emberi életet megismer, sok mindenkivel találkozik élete folyamán és sok történetet elolvas, akkor óhatatlanul arra a következtetésre jut, hogy mindennek van oka, és a legspontánabbnak tűnő dolgok mögött is ott van valami jól érvényesülő szervezettség.
Valószínűleg annál érzékelhetőbb ez az ember számára, minél nagyobb a rálátása az életére, mondjuk egy betegség folyamán, vagy épp a halála előtt. Akkor döbbenhet rá, hogy ezt vagy azt miért rendelte mellé a sors, hogy miért kellett elviselnie annyi szenvedést, és milyen értelmei voltak boldogságainak. Einstein híres tételét gyakran emlegetik mindezzel kapcsolatban, ti. hogy Isten nem kockázik. (Bár igaz, hogy több tábor is zászlajára tűzte már ezt a mondatot, persze, más-más interpretációval.) Nem vitatható, hogy a természetben minden csodálatos tervszerűség szerint történik és hogy az emberi test bámulatosan tervszerű szabályok szerint működik. De ha valaki veszi a fáradtságot, annak is utánanézhet, hogy születése, neve, jelleme és kapcsolatai mind-mind az ő szuverén tervrajzának a részei.
"Biztos vagyok benne, hogy a teremtésben az ég-egy-adta-mindent a véletlen határoz meg. Hogy aztán kinek mi sorsszerű? Én hajlok rá, hogy a véletlennek mondott tüneményes szövevényt, ezt a mindent behálózó, hol kegyetlennek, hol jóságosnak mutatkozó szertelen rendszert akár a legfőbb törvényszerűség címével is felruházzam�A véletlen nem szelídíthető meg és nem szorítható kalodába. A véletlen távolságot tart.. Nem jó és rossz. Végképp nem isteni. Nem kedvez és nem akadályoz. Néha belénk botlik és ez untig elég. "(Száraz Miklós György)
GONDOLATOK A VÉLETLENRŐL
"Ő Szent Felsége, a Véletlen határoz mindenről." /Voltaire/
"Nincsenek véletlenek,
S épp ez , amit vak véletlennek hiszünk,
A legmélyebb forrásokból fakad." / Schiller/
"Nem adódnak-e a legvéletlenebb, ún. jelentéktelen és mellékes dolgokban ugyanazok a tanulságok és jelentőségek, mint a végtelen fáradsággal felkutatott dolgokban?" /Szentkuthy Miklós/
"Ha a véletlent úgy határozzuk meg, mint a ki nem számítható hatásra, minden okozati összefüggés nélkül létrejött eseményt, akkor a leghatározottabban állíthatom, hogy véletlen egyáltalán nincs. "/Boetius/
"Életünk eseményeit utólagosan végignézve lehetetlen letagadnunk a döntő változások sorsszerű logikáját." /Schopenhauer/
"A véletlen fel nem derített szükségszerűség." /Feleki László/
"Nem véletlen, hogy nincsenek véletlenek." /Határ Győző/
</td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%">
</td> </tr> </tbody></table>
A teljesség igénye nélkül vegyünk néhány példát a véletlenre. Milyen formákat ölt ez a misztikus leheletű szó?
Pillantsunk be a természet rejtelmeibe! Szakemberek tudnának regélni azokról a csodákról, amelyet a növények, állatok élete, kohéziója, szinapszisa mesél. De a laikus is sok mindent észlel. Látja a pillangók szárnyának ezredmilliméteres szimmetriáját, a pók hálójának mesteri szövését, a hangyák birodalmának szervezettségét. Egészen lenyűgöző, mitikus mélységeket döngető sorshelyzetek vagy sorstragédiák tárulhatnak fel az érdeklődők számára. Megismerheti például a Csendes-óceáni laposférgek bámulatos násztáncát, akik egyedülállóan élik nemi életüket. Ők maguk sohasem találkoznak, csak az együttléthez szükséges ivarszerveiket küldik a vízfelszíni randevúra, hogy ott vörös lepleként terüljenek szét, páratlan szerelmük szimbólumaként. Az édesvízi angolnák, nevüknek megfelelően Nyugat-Európa holtágaiban vagy tavaiban tanyáznak hosszú éveken keresztül. S egyszer csak, életük alkonyán, sürgető kényszert éreznek változtatni addigi sorukon, és elindulnak a sós tenger felé, szülőföldjük irányába. Soha nem érnek révbe. Mindezek véletlen dolgok? Vagy egyfajta szervezettség következményei?
Na, és ott vannak a felfedezések. A kínaiaknak sok sóra volt szükségük, lehetőleg helyben, ezért fúrni kezdtek. Ennek mellékterméke volt a feltörő földgáz. Ha nem lett volna szükség sóra, a földgáz is rejtve maradt volna. Newton megpillant egy fáról lehulló almát. Ebből aztán megszületik a gravitáció törvénye. Békés Pál nyugtalanul forgolódik, össze-vissza álmodik egy alkalommal. Ennek az álomterhelt éjszakának a szülötte a golyóstoll. (Ugyanígy járt többek között a benzolgyűrű, a varrógép feltalálója is.) Tesla és Neumann nemes egyszerűséggel "csak" láttak egy technikai problémát, és azt rögzítették írásban is. Elisha Gray különböző frekvenciájú rezgőkörökkel kísérletezgetett, amikor hirtelen szembesült egy jelenséggel. Ez lett a telefon alapelve. Véletlenül bukkantak a megoldásra? Vagy valami náluk hatalmasabb tudás nyújtotta számukra a felismeréseket?
S ha már az álmok szóba kerültek. Dickens egyszer azt álmodta, hogy bekopog hozzá egy hölgy, vörös sállal a nyakában, és bemutatkozik: Napier kisasszony vagyok. Néhány óra múlva szóról szóra lejátszódott ez a jelenet Dickens otthonában. Lincolnról feljegyezték, hogy többször bejöttek meglátásai, többek között halálát is lefestette, fültanúk előtt. Akárcsak Július Caesar, akit március idusa előtt baljós álmok gyötörtek. Véletlenek? Vagy az álmok szeszélyei?
Bárki közülünk tudna szolgálni "szkarabeusz-féle históriák"kal. Közismert, hogy Jungnál egy kliense mesélt álombeli galacsinhajtó bogaráról, és láss csodát, épp abban a pillanatban koppant a párkányon egy ilyen állatka. Egyébként Jung maga is beszámol hasonlótól. 1949. április 1-én a hatszor találkozott a hal valamelyik formájával. Paul Kammerer "mazsoláskalács-korreláció"-ja már kevésbé elterjedt. A részletek taglalása helyett csak annyi: egy általa vizsgált személynél folyamatosan és tendenciózusosan felbukkant ez a sütemény, édes kísértetként követve élete sorát. Stohl András mondta egyszer, hogy az óvodában rámpás autó volt a jele, és az első balesete is épp egy ilyen autóval történt. Thomas Wolfe, amerikai író számtalan művében felbukkan a K19. Temetéséről egy szemtanú számolt be. A vasúti kocsi száma, amelybe a Wolfe család beszállt, természetesen a K19-es volt. Véletlen? Vagy valami ördögi kiszámítottság? Esetleg prekogníció?
Egy William Cox nevezetű amerikai matematikus vasúti baleseteket vizsgált. Megállapította, hogy a sérült vagonokban sokkal kevesebb utas ült, mint egyébként szokásos volt. Mintha valami kollektív megérzés tántorította volna el a vonaton helyeket kereső embereket. Állítólag a biatorbágyi robbantásnál is éppen abban a kupéban ültek a legtöbben, amely nem zuhant a mélybe. József Attila már jóval a halála előtt írta, hogy hallgatták, "amint elmegy egy vén tehervonat." S van egy kevésbé ismert Tehervonatok tolatnak című verse is. Költői érzékenységről van szó? Ahogy Vészi Margit írja Adyról: "�életről, halálról, babonáról, előérzetről mennyi fontosat mondott. Az intuitív dolgokról. Ő tele volt ösztönös megérzésekkel, ami ugyanabból a talajból kelt ki, mint a költészete." John Nash, a zseniális matematikus vallotta életrajzában, hogy "gondolataim a természetfeletti lényekről éppúgy ötlöttek fel bennem, mint matematikai gondolataim." Arra még ma sincs magyarázat, hogy Napóleon miért jegyezhette iskolai füzetébe, hogy "Szent Ilona, kis sziget." Ők is sejtettek valamit előre? Egy jól működő intuíció? Vagy véletlen csupán?
Popper Péter a Tigris és a majmokban emlékszik fiatalkorára. Édesanyjának volt egy plátói szerelme, egy Petényi nevezetű gyermekgyógyász. Amikor pszichiáterünk orvostanhallgatóként beült az első kari ülésre, meglepve hallotta: Tudod, kinek a helyén ülsz? A Petényién! Micsoda véletlen!
Wells vallotta önéletrajzában, hogy számára csak a sport létezett. Egy vesevérzés vetett véget a futball-karriernek. És ez indította el az íróét. Golda Meir meséli élete egyik viharos időszakára emlékezve, hogy milyen égető szüksége volt akkoriban a pénzre. S akkor megharapta egy kutya. Emiatt került Tel-Avivba, ahol lehetősége nyílt pénzt szerezni. Ha nincs kutyaharapás, nincs pénz. Szerencsés véletlenek?
Az is jól megszellőztetet tény, hogy a Titanic katasztrófája előtt Morgan Robertson írt egy elbeszélést, ami kísértetiesen hasonlított a végzetes esetre. Sok részlet adatszerű pontossággal egyezik a későbbi katasztrófa részleteivel. Egyébként a fiktív luxushajó neve Titán volt. Élt egy angol bűnügyi író, mellesleg Nietzsche "übermensch -elméletének" előfutára, aki 1886!-ban jelentetett meg egy elbeszélést. Fanatikus katonákról szólt, akik fekete ruhában masíroznak, a meggyilkoltak tetemét tűzre vetik, s amelynek címe: Az S.S. Karinthy műtéte előtt két évvel írta meg az Utazás a koponyám körül című művét .Véletlen egybeesések? Vagy többek annál?
S a nagy, irodalmat teremtő szerelmek? Ha Vajda János nem sétál el akkoriban a borbélyüzlet előtt, ahol egy gyönyörűséges lányka üldögélt, talán sohasem születnek meg a Gina-versek. Juhász Gyula rajongása volt az egyik legbeteljesületlenebb a "szerelmek Akashájában", ő még a kezét sem érintette imádottjának. Ez azonban nem akadályozta abban, hogy a máig élő Anna-versekkel gazdagítsa a szerelmi költészetünket. Ha József Attila nem látogat el annak idején Lillafüredre, az Óda sem íródott volna meg. S maradjunk az irodalomná: Sarkadi Balmazújvárosból merítette a Körhinta ötletét és témáját. A regényből készült film főhősét Soós Imre alakította, aki éppen abban a kisvárosban születetett. Véletlenek? Vagy ez volt a dolgok rendje?
S az élet és a halál dualjának sajátos játéka. Ahogy Kien Nguyen , egy Amerikába vándorló kínai nő írja önéletrajzában. Nagybátyja, a család szemefénye, élete teljében, huszonegy évesen vízbefulladt. Éppen azon a napon, amikor az írónő megszületett. Azt nem kell hangsúlyozni, hogy ezután más megítélés, külön bánásmód illette az új jövevényt, hisz mindannyiuk megkönnyebbülésére ez elment fiú lelkét keresték és találták meg benne. Szilágyi János említi könyvében, hogy amikor Vujicsics Tihamérral, a híres zeneszerzővel készített riportot, beszélgetésük során érintették a halál témakörét. Éppen akkor húzott el felettük egy repülő, amely belezavart a felvételbe. Bejrútba repült, amikor lezuhant Vujicsiccsal a gép. Akárcsak Roland de la Croix, Kálmán Vera ex-férje. Együtt utaztak volna, de a házorvos megtiltotta a nagyasszonynak a hosszú utat. Vera az aznapi sajtó szalagcímeiből értesült a tragédiáról. Így ért véget egy szemfényvesztően kurta szerelem, házasságkötésük másnapján, s így kapott még jó néhány ajándékévet az özvegy.
Ezek a kis példák egytől egyig esetlegesek, nyilván a végkimerülésig lehetne sorolni hasonlókat. Nem is kellenek hozzá különösebb ismeretek, csak magunk köré kell pillantani. Nézzen szét mindenki a saját háza táján! Mert ha tudatosan figyeljük a természet csodáit, ha elemezzük életünk egyes állomásait, felkutatjuk, hogy mi vezényelt aktuális foglalkozásunkhoz, mi kapcsolt össze soros partnerünkkel, ha átgondoljuk szeretteink halálának körülményeit, ha nagyító alá vesszük betegségeink formáit és jellegét, akkor ráérzünk egy jelenségre. Legalábbis derengeni fog valami törvényféle, ami átszövi mindennapjainkat, s ami erősebb nálunk. A mitológiából ismerjük Laiosz király esetét, aki azt a jóslatot kapta, hogy saját fia okozza majd halálát. Azonnal cselekedett és eltávolította szeme elől újszülött gyermekét. De hiába. Utolérte a végzete. Egy úton összefutottak és egy fatális összeveszés nyomán Oidipusz megölte apját.
Isabelle Allende, aki imádta a fotózást, így ír tapasztalatáról: "Lassan ráébredtem, hogy minden létező dolog összefügg egymással, hogy pontos rendszerbe illenek, és ami első látásra véletlenek zűrzavarának látszik, a lencse vigyázó szeme előtt feltárja tökéletes szimmetriáját.
"Furcsa dolgok történnek velem mostanában! Én nem hiszek a véletlenekben. Úgy érzem, minden, sokszor lényegtelennek tűnő apró esemény is fontos, mert kikerülhetetlenül arrafelé tereli az embert, amerre mennie kell!"Ezt Kardos Gézáné Vásáry Erzsébet /Vásáry Tamás húga/ írta, de érdemes bármely ember önéletrajzát elolvasni, legyen az híres, vagy sem, hogy kikristályosodjon előttünk ,hogy "semmi sem véletlen a Nap alatt." Ha valaki sok emberi életet megismer, sok mindenkivel találkozik élete folyamán és sok történetet elolvas, akkor óhatatlanul arra a következtetésre jut, hogy mindennek van oka, és a legspontánabbnak tűnő dolgok mögött is ott van valami jól érvényesülő szervezettség.
Valószínűleg annál érzékelhetőbb ez az ember számára, minél nagyobb a rálátása az életére, mondjuk egy betegség folyamán, vagy épp a halála előtt. Akkor döbbenhet rá, hogy ezt vagy azt miért rendelte mellé a sors, hogy miért kellett elviselnie annyi szenvedést, és milyen értelmei voltak boldogságainak. Einstein híres tételét gyakran emlegetik mindezzel kapcsolatban, ti. hogy Isten nem kockázik. (Bár igaz, hogy több tábor is zászlajára tűzte már ezt a mondatot, persze, más-más interpretációval.) Nem vitatható, hogy a természetben minden csodálatos tervszerűség szerint történik és hogy az emberi test bámulatosan tervszerű szabályok szerint működik. De ha valaki veszi a fáradtságot, annak is utánanézhet, hogy születése, neve, jelleme és kapcsolatai mind-mind az ő szuverén tervrajzának a részei.
"Biztos vagyok benne, hogy a teremtésben az ég-egy-adta-mindent a véletlen határoz meg. Hogy aztán kinek mi sorsszerű? Én hajlok rá, hogy a véletlennek mondott tüneményes szövevényt, ezt a mindent behálózó, hol kegyetlennek, hol jóságosnak mutatkozó szertelen rendszert akár a legfőbb törvényszerűség címével is felruházzam�A véletlen nem szelídíthető meg és nem szorítható kalodába. A véletlen távolságot tart.. Nem jó és rossz. Végképp nem isteni. Nem kedvez és nem akadályoz. Néha belénk botlik és ez untig elég. "(Száraz Miklós György)
GONDOLATOK A VÉLETLENRŐL
"Ő Szent Felsége, a Véletlen határoz mindenről." /Voltaire/
"Nincsenek véletlenek,
S épp ez , amit vak véletlennek hiszünk,
A legmélyebb forrásokból fakad." / Schiller/
"Nem adódnak-e a legvéletlenebb, ún. jelentéktelen és mellékes dolgokban ugyanazok a tanulságok és jelentőségek, mint a végtelen fáradsággal felkutatott dolgokban?" /Szentkuthy Miklós/
"Ha a véletlent úgy határozzuk meg, mint a ki nem számítható hatásra, minden okozati összefüggés nélkül létrejött eseményt, akkor a leghatározottabban állíthatom, hogy véletlen egyáltalán nincs. "/Boetius/
"Életünk eseményeit utólagosan végignézve lehetetlen letagadnunk a döntő változások sorsszerű logikáját." /Schopenhauer/
"A véletlen fel nem derített szükségszerűség." /Feleki László/
"Nem véletlen, hogy nincsenek véletlenek." /Határ Győző/
ffice
> </o
