Ezoterikus versek

metilencsillag

Állandó Tag
Állandó Tag
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]-->
Azért indítom ezt a topicot, hogy mindenki be tudja másolni ide az ezoterikus verseit. Remélem hasznos lesz mindenki számára.


Az emberiség koponyája

Az emberiség koponyája
A Föld, Adam Kadmon,
Ki első ember is egyben
Ebben a létegységben.
Szakadt trapéz–élet
Ingatag vállain egyedül
Biztos pont a kristályforrás,
S szegélye, hol kapaszkodási
Lehetőség – a porcéjben –
Az energia. A csontcsendben
Éjvirágok bólintgatnak; s
A tojáséjű történelem, miben
A csend a hang negatívja.
Anyám–tengerében fürdik
Meg tekintetem, s az éj
Geometriájába vonva áll
Őrt a Föld, a krisztusi
Tudathálóba foglalva
A lelkeket. S a Mindenség
Szava megérintette lelkemet:
„Ahol kezdődsz, ott van nekem
Végem”. Pergett előttem
A csillagszárnyú éj, gerezdjei
Koponyahegyre vitték fel
Lelkemet. Itt kiittam a Bárány
Vérkristályos serlegét, s
Az ősbűn lepergett vállaimról,
Akár a harmat. S mégis, vásott
Cipő a világ, mely a tudás
Fájáról fügét szüretelt, nem
Almát. Kristálykönnyek peregnek
Üveg–arcomról, belefolynak
A végtelenbe, s az emberiség
Koponyáját figyelem, a Földet,
Kutacsa hogy reped meg
A Koponyahegyen, az éjnek leplében.


Székesfehérvár, 2011. július 31.



 

metilencsillag

Állandó Tag
Állandó Tag
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]-->
Vízöntő

A csillagok, mint őrlángok
Lüktetnek a fényégen, hol
A bolygók mozgó élőlények,
S az idő lepereg róluk, mint
A harmat, melyet vörös óriássá
Tesz a gondolat. Szelíden,
Mint a bárányok, haladnak
Pályájukon a planéták, nem
Zavarja őket a változás, csak
A jelenben vernek gyökeret,
S rezegnek a lét ősritmusára.
Felkel majd helyéről egy
Csillag, s az eddigi tüzes
Világképet az élet vizévé
Alakítja. Egy lángos csillag
Áll felettem, fénycsóváit
Szívembe zártam. A neve
Vízöntő lett. Sokszor láttam,
Hogy az égboltról könnycseppeket
Fújt hozzám a szél, s egy korsó
Alak rajzolódott ki a csillagzaton,
Melyből élő víz csorgott le
Arcomra, s ettől elevenedtem meg.
A versben ugyanis csak szó
Vagyok, s egyedül a hangoltságban
Lakozok. Ám egy nagy titkot,
Mint terhet cipelnek vállaim,
Melyet csak az ősszó rejthet el
Magában. Hajdanán a csillag szent
És sérthetetlen volt, ma már csak
Látványosság és horoszkóp.
Ám mikor kivirul az éjvirág
Ormán a fény, halványan
Látom a Vízöntő csillaga, mint
Önti ki az Élet Vizét a tüzes
Földre, s ezáltal kerül vissza
A kezdetekre. Az új kor már
A küszöbön vár, remélve, nem
A danaida lányok lyukas korsóit
Hozza le a Földre, hanem biztosítja
A reményt, a Vízöntő hajnalának kezdetét.


Székesfehérvár, 2011. július 25.
 

Heni.d

Állandó Tag
Állandó Tag
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
Jebukrito!


Leéltem az összes életem itt e földön.​
Megvilágosodtam.​
Tudom, hogy ezen epizód végén,​
Csak a testem rogyik össze holtan.​
Holtan…?! Még ezt sem mondhatom, mert nem teljesség!​
Nem tudunk meghalni,​
Mert Az, Aki Megteremtett minket,​
A mindent mozgató Végtelenség ∞​
Egy korlátok nélküli élet, melyben élek,​
És élsz velem te is.​
Nincs neki se eleje, se vége,​
Csak vándorlok’ benne sorsunk szerint…​
Bátorság! Hisz Ti mindannyian csak Én’ vagyok.​
Látom önmagunkat,​
Aki: Hétmilliárd színben ragyog…​
Mert Én’ már tudom, hogy Benned lakom!​
Minden testvér, egy-egy tulajdonságom nekem.​
Az Én’ pontos másom.​
Megélt életeim tömkelegén,​
Ezeket meg kellett nekünk’ látnom,​
Hogy elfogadhassam mindazt, mi bennem zajlik,​
Egyre csendesebben…​
És, hogy meghallhassam azt a hangot,​
Mely még a Napnál is fényesebben -

Világít!


2011-09-02​
 

V.T.

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez gyonyoru!!Koszonom szepen:)
Ez sajat koltemeny?Ha igen es meg van tobb batran tedd kozre:)
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
Elképzelem…


Elképzelem a szellemem csákánnyal kezében,​
Ahogy egy mélységes bányában küzdd minden erejével.​
Bontja, és csak bontja azt a rettentő sok követ,​
Munkája során minden vágást, egy újabb csapás követ…​
Ereje szakadatlan, nem érez fáradtságot,​
Tudja, hogy csak így láthatják meg egyszer a napvilágot.​
Mögötte a lelkem, ki egész nap őt csodálja,​
S, ha leteszi a szerszámot, meleg vacsorával várja.​
Evés közben megbeszélnek tüzetesen mindent,​
Hogy-hol volt keményebb a fal, vagy-hogy épp hol talált kincset…​
Amije csak van, azt párjának mind odaadja,​
S ő elteszi vitrinjébe szépen, rendezett alakban.​
Mert, tudják jól, hogy amikor megnyílik a tárna,​
És végre kitehetik lábukat a fenti világba,​
Akkor nagy szükségük lesz majd minden drágakőre,​
Amelyet eddig oly makacsul őrzött a bánya őre.​
S, amikor kézen fogva kilépnek majd a fényre,​
Szétszórják majd mindenüket abba a hatalmas térbe,​
Megfizetve ezzel talonba tett adósságuk,​
Hogy valaki más is megtalálhassa e gyöngyöt másutt…​
Ahova az majd ismételten a földre hullik,​
Lehet egy bányába, lehet, hogy majd víz tetején úszik…​
A lényeg, hogy mások is ráleljenek e kincsre,​
Hiszen ennek a világnak, tán semmi más értelme nincsen!​
Aztán a fény felé fordulva elszállnak menten,​
Megérdemelt jutalmukkal együtt hárman, mégis Egyben…


2011-08-14​
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
Hogy mi is az ember?


Vesd le minden ruhádat,​
És nézz végig magadon.​
Azért arra ügyelj, hogy:​
Ne lássanak be az ablakon!​
Szemléld meg jól a képet,​
Mit hússzemed befogad,​
Elmélkedj el rajt bátran,​
Majd aztán kérdezd meg magadat:​
Vajon kié ez a test?​
A válasz az lesz - Enyém!​
Ez egy birtokos eset,​
Melyet ki is használ? Hát az Én’!​
Tested csak egy ruházat,​
Mit igaz lényed visel,​
Nem más, csak egy utánzat,​
És te azt önmagadnak hiszed?​
Pedig, csak egy tükörkép,​
Mely e világra mutat,​
S, csak ahhoz ad kiutat,​
Mit a szellemiséged kutat.​
Így válik láthatóvá​
Az anyagi világban,​
S, tapasztalhat általa,​
Istentől érkező csodákat.​
De, az bizony nem Te vagy,​
Csak a bensőd szándéka.​
Személyes kivetülés,​
Az isteni éned árnyéka,​
Mely sokkal szegényesebb,​
Mint az, aki benne él.​
Csoda, hogy e gazdagság,​
Ily parányi húsba belefér!​
Szeresd ezt az árnyékot,​
Mely elkísér itt téged,​
S, ne hidd, hogy a halála,​
Megsemmisítheti a léted!​
Mert, ki e ruhát hordja,​
Az, az igazi ember!​
Az örökéletben él,​
Hisz Ő egylényegű Istennel!


2011-09-04​
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
Ál(m)OM’-Élem!

Az univerzum első hangját hallOm,​
Amikor éjjelente alszOM…​
S, akkor is, amikor ébren álmodOm,​
Bennem van e hang, Én’ jól tudOM.​
Érzem, ezt nekem tovább is kell adnOm,​
Aztán másoktól visszakapnOM,​
Még egyszer és még egyszer megforgatnOm,​
Majd aztán egyszerűen hagynOM,​
Hogy ez az ébrenlétnek hitt álOm,​
Végre elcsendesedhessen Én’-bennem.

VárOM…


2011-09-10


 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
A Szellem dala…


Csak csitulj el Én’ - lelkem…​
Tudom gyorsabb vagy nálam.​
De, mit ér sebességed,​
Ha nem látod a hátam?​
Ha nem látod meg bennem​
Önnön - csodás szépséged,​
Mellyel Én’ vértezlek fel,​
S, majd Hazarepít Téged?​
Mi hátamra van írva,​
Az mind szükséges Neked!​
Olvass, tanulj és érts meg,​
Mert ez a Te szereped…​
Ahogy a kereszt látta,​
Amint Krisztus feszül rá,​
Úgy kell tekints hát’OMra,​
Em – e’ - világi létrán…​
Mert, itt hagyhatsz a földön,​
Még is veled maradok!​
Nem sikerül megölnöd,​
Tudd: Halhatatlan vagyok!​
S, ha visszatekintesz rám,​
Mint egy régi emlékre…​
Akkor látsz meg igazán:​
Hiszen Én’ Veled élek -

Érted’?!


2011-09-16​
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyöngy!


3.

Van egy gyöngyszem bennünk, mi még nem a miénk!​
Evilági ember, soha nem látta még,​
Hisz ez nem drágakő, mely anyagból lenne,​
Ez érzés és tudás, ragyogás az Egy’ - ben!​
Ahhoz, hogy rálelj, magadba kell nézned.​
Vizsgálni, kutatni, keresni a szépet,​
Melyet eltakarnak, világi emlékek,​
S, amik szépnek tűnnek, pedig csak nem érted,​
Hogy hazugságok hálójába ringatnak…

2.

Illúziókban élsz, hát csoda, hogy rettegsz?​
Féled a halálod, pedig olyan nem lesz!​
Rá kell, hogy szánd magad, keress egy kis forrást,​
S találsz majd száz-annyit; ezernyi megoldást!​
S mikor e kis erek, folyamokká válnak,​
És felszabadulhat benned minden bánat,​
Meglátod a Gyöngyöd egy zuhatag alatt,​
Megkapod a kincsed, mi a tiéd maradt,​
S megérted végre azt, csak Te feledted el…

1.

De, benned él az is, ki nem feled semmit.​
Ki soha nem felejt, csak’ embernek lenni.​
Kit nem győz le semmi világi bűvölet,​
Hatalomvágy, harag, megrögzés, gyűlölet…​
Mert csak az igazi önvalóját látja,​
Melyet az ő Ura küldött e világba,​
Igazgyöngy formában, a lelked tavába,​
Vagy az embertársid mosolygós arcára,​
Tudva kezdetektől: Ő elmúlhatatlan…


2011-09-19​
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
Fel(Tűz)Elem - Lelkem!



Rakj egy nagy tüzet, ha úgy érzed, hogy fázol!​
Hogyha hiányzik életedből a mámor.​
Ha hiányzik a boldogság és a szépség,​
Mert nem látod önmagad, annyi a kétség.​
Gyújts tüzet ha rettegsz, vagy ha félsz a mától,​
Mikor nem bírsz kilépni a félhomályból,​
Ha élted csak úszik a világ árral,​
És nem képes szembenézni önmagával!​
Szítsd fel a parazsad, mert ez másképp nem megy!​
Nem kell vacogó fogakkal dideregned,​
Hisz sötétséged szülte a tolvajokat,​
Kik aztán ellopták önnön hajnalodat -​
Miközben Te az igazak álmát hunytad,​
Majd, ébredéskor, a sötét mélybe húztak…​
Gyújts tüzet, ha úgy érzed, hogy az kell neked!​
Ha úgy érzed, fényénél látszik csak neved!​
S, ha a melegénél boldogságot érzel,​
Akkor gyújts még tüzet, egymás után ötször!​
De, aztán pihenj meg a hetedik napon’…



2011-09-24​
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
Metszéspont!



Ahogy Krisztus vitte a keresztjét,​
Úgy hordozzuk mi is a testünk.​
Már háromszor rogytunk térdre súlya alatt,​
De, mindig sikerült felegyenesednünk!​
Ugyan melyikünk gondolta volna,​
Hogy ily nehéz ez a bőrruha,​
Melybe Isten öltöztetett fel bennünket,​
S, viselőjük nem más, mint a Saját Fia?!​
Nagy feladat megtartani e súlyt,​
Melyre a világ, sokszor lesújt.​
Mégis nagy hasznára válik az embernek’,​
Ha egy ily hús-vér ruhát, magára ölthet!​
„Teher alatt nő a pálma” - mondjuk.​
S, e terhet már érezzük, tudjuk,​
Amikor pedig e világot elhagyjuk,​
Tapasztalatink, mind magunkkal vihetjük…​
Hisz, nem a ruhának gyűjtünk kincset…​
Mert annak sok értelme nincsen.​
A mennyei énünk gazdagsága fontos,​
S, eme tudás egyszer majd végleg feloldoz –

Bennünk!



2011-09-27​
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
Jebukrito 2

Jebukrito​
2.

Fogtam egy nagy üstöt,​
És belefőztem az életemet.​
Belefőztem mindent, ami történt,​
S, ami majd eztán fog történni velem.​
Minden tudásomat -​
Mely Én’-em erővel vértezte fel,​
S, minden érzelmemet -​
Mely fűszerként szolgált Nekem’.​
Lassú tűzön forrtam,​
Hogy igazán jóízű lehessek.​
Hogy megtarthassam zamatát annak,​
Ami ez-idáig megesett velem.​
A levesem kész lett,​
Táplálékomul szolgál már nekem…​
Az lesz majd Neked is,​
Csak kanalazd együtt velem…​
Én’ azt mondom merjed’!​
Hogy, ne szégyelld a főzést, csak tedd meg!​
Nézz magadba bátran drága Én’-em,​
Hogy mit forralsz magadban, Én’ Azt kérdem.​
Jóízű a lelked?​
Vagy van még sok-sok hiányossága?​
Kóstolj bele bátran,​
Meglásd, nem lesz az hiába!

2011-10-04​
 

Jebukrito

Állandó Tag
Állandó Tag
ÉlElem’

Minden gondolatoddal egy világot teremtesz.​
Görgesd e kereket, s megérted, mit jelent ez!​
Minden érzelmed egy emberi sors születése,​
Melyet éned él le valahol a mindenségben.​
Lehet ezen a földön és ebben az órában,​
De lehet, hogy egy elképzelhetetlen világban…​
Melyekről emberi fogalmak nem beszélhetnek,​
Hisz teremtményeid más dimenziókban járnak.​
Isteni éned éltét éled ezen a bolygón,​
S, ahogy e matéria hat rád bent, úgy hatsz te is rá minden ponton.​
Így, amikor a belső vándorutadat járod,​
Bejárhatsz rajt végtelen-sok párhuzamos álmot,​
Melyeken mindig újabb és újabb csodák várnak,​
Ahol tán nyomát sem látod sem húsnak, sem vérnek,​
Mert ott a gondolatok az érzelmekben élnek,​
S együtt, elképzelhetetlen sebességgel szállnak…​
Teremtsél hát magadnak minél több békességet,​
Hogy ne kelljen többé az eljövendőtől félned!​
Hogy tudd, minden tudás, amit itt magadhoz veszel,​
Valamikor, valahol, ismételten Te leszel.​
Egy újabb sorsban, egy teljesen más valóságban,​
Megéled majd ismét, mit teremtél e világban…​
Sorsod a kezedben, rajtad áll mit kezdesz vele!​
Csitíts hát lelkeden, s gyere – gyere, Élj most… vElem’!

2011-10-15​
 
E

elke

Vendég
Nincs maszk a szíveken.
Ahogy húztad a kötelet
úgy ébredtem fel.
Lassan. A szemem
még zárva. Szivem
még tágranyílva lüktetett.
Aztán jött az idő a történések.
És belémkortyolt a tömeg.
Nézz rám! Ne keress
itt vagyok neked, itt lüktet
a szivem. Ne máshol keress.
Én ülök a hullámvasúton veled.
Emelkedek süllyedek. A tükörben
én nézek rád vissza. És a szíved
dobbanására én felelek.
Ahogy kinyitom a szemem
észreveszem a szívverésed
mintáiban a saját jeleimet.
Nincs maszk a szíveken.

2011.08.10

-elke-
 
E

elke

Vendég
Hajnali ébredések.
Gyémánt port szór a dér,
hószagot hordoz a szél.
Hajnali nap csillantja,
lágyítja, öleli aranyba.

Sárga felhők bontanak
vitorlát rózsaszín égen.
Állok némán nyugodtan,
érzem, átitatnak a fények.

A földöntúli más világon
titkok és álomvillanások
között a szeretet fon
lelkemben selymes ragyogó
pókhálót.

2011.02

-elke-
 
Oldal tetejére