ISTENI KIJÓZANODÁS
"A spirituális
tanulmányok egy másik nehézsége, amit ki kell bogozni és meg kell fejteni, az
igazság, a tökéletesség, vagy megvalósítás önmagunkon kívül keresésének a
szokása. Fontos, hogy megértsük, hogyan következik ez be, annak érdekében, hogy
kibogozzuk ezt a nagyon szoros csomót.
Teljesen megdöbbentő és fontos
momentuma életednek, mikor felismered a szokásokat, függőségeket, önzéseket, és
szenvedéseket, amelyekkel „önmagadként” azonosultál. A felismerésnek e
spirituális sokkja mellett gyakran felébred a vágy, hogy megtaláld azt, ami
igaz, tiszta, szent, és szabad. Mivel önmagadat a negativitással és borzalommal
azonosítottad, a tiszta és szent keresése „odakint” kezdődik.
Sok kitűnő
példánk van az „odakint”-re. Vannak különböző korokban élt bölcseink,
szentjeink, messiásaink, bölcs asszonyaink és bölcs férfijaink, akiknek az
életére ránézhetünk, és mondhatjuk, „Ah, ez igen. Ők megcsinálták. Hogy érhetem
el én is? Miért nem tartok ott?” Aztán sok mindennek megpróbálkozunk, hogy
kijavítsuk azt, amit most visszataszítónak és korlátoltnak látunk önmagunkban,
hogy tiszta és szent képünk keletkezzen. Küzdünk ezért a tiszta és szent képért,
dolgozunk érte, és hol úgy érezzük, hogy haladást érünk el, hol úgy, hogy
visszaesünk.
Végül, eljön a következő nagy spirituális sokk, amelyet úgy
nevezünk, hogy „a nagy kijózanodás”. Ez annak felismerése, hogy minden elvégzett
munka dacára – minden próbálkozás dacára, hogy kijavítsd a jellemedet,
személyiségedet, szokásaidat és függőségeidet – még nem érintetted az
elkülönültség látszólagos szakadékát aközött, aminek hiszed önmagad, és aközött,
ahogy elképzeled a tökéletességet. Ez a kijózanodás idézi elő a spirituális
vágyakozást, amelyet időnként Isten utáni vágyakozásnak nevezünk. Ez a megértés
kulcsfontosságú: felismered, hogy soha nem leszel képes egymagad megcsinálni,
mert nem rendelkezel az erővel, és nem rendelkezel a tudással, hogy mit kell
tenni.
Útkeresésed során sok-sok lehetséges út tárul eléd, amelyek a
jelen pillanattól a látszólagos különbség szakadékának általad keresett
feltöltéséig vezetnek. A bármelyikre való rálépés helyett azonban arra
ösztönözlek, hogy hulljon le a kijózanodás és vágyakozás kétélű kardja. Hagyd,
hogy a kard keresztül vágja elkülönültség érzésedet. Utasíts el a kényelem, a
remény vagy a hit mindenféle útját. Fogadd a kardot, hasításával hadd nyissa meg
szívedet.
Akármikor ez a vágyódás felbukkan, merülj közvetlenül bele: ne
a belőle kivezető úttal kapcsolatos valamilyen történetbe, hanem magának a
vágyódásnak pontosan a közepébe. Ez a kijózanodás őszinte meghívás arra, amire
vágyódsz. Ritkán fogadják el az ilyen meghívást. Ez a szerződés nem arra
vonatkozik, hogy kimenekülj a kijózanodás kényelmetlenségéből, nem is a vágyódás
dramatizálására vagy tagadására, hanem egyszerűen annak megtapasztalására, végig
az egész út során. Ebben a radikális megtapasztalásban a nyitottság a
leglényegesebb. Jottányit sem távolodva ettől a szívet tépő spirituális
fájdalomtól, végre valahára megpillanthatod, ami valójában van, aki valójában
vagy.
A hajlandóság, hogy elfogadd ami már ott van lényed magjában azzal
a hajlandósággal azonos, hogy ne fuss el saját vágyódásodtól, hogy azonnal
felfedezd önmagadban ennek a vágyódásnak a forrását. Felfedezed majd, hogy maga
a vágyódás az, ami bevisz téged önmagad középpontjába, ahol valódi béke és
tökéletesség van, amely soha nem volt különálló annak igazságától, aki te vag"y
(Gangaji)