FOHÁSZ TOMA ANDRÁSÉRT

om1942

Kitiltott (BANned)
..
REKVIEM..... TOMA ANDRÁSÉRT
"Hazádnak rendületlenül ......"

Egy EMBERNEK elhagyta testét a lelke, de a szelleme közénk költözött - mindörökre.
Utolsó napjaiban egy testamentummal üzent a túlélőknek, azzal, amit Vörösmartynál jobban Ő sem fogalmazhatott volna meg, csak élt vele. Gyerekkorában tanulta meg szórul szóra a Szózatot......... és ez a pár sor éltette Őt, több mint ötven év után is, Oroszországban, ahová parancsra küldték sokezer bajtársával együtt.
Idegen érdekekért megválasztatott urai parancsát kellett teljesítenie fejvesztés terhe mellett, puskával a kezében kötelessége volt harcolni, ölni, más nációk, ugyancsak ártatlan áldozatoknak szánt embertársait .
Istenem, a fohászom és e rekviem szóljon néki-érte-értük !!!!.......és mindazon áldozatokért, akiket az Ismeretlen katona sírjánál is emlékeinkben ápolunk.
Toma Andrásnak a Szózat hitet és reményt adott, ott, ahol már, senki sem emlékezett rá, .....a történelem túlhaladta...... leírta Őt.
Toma, aki a fohászokat, imákat, a meg nem osztható gyötrelmeket, amit csak a Teremtőjének tudott imáiban elmondani, több mint öt évtizeden át
......az ismeretlen földön minden szerettétől elhagyatva reménytvesztetten.........végre meghallgattatott... csoda történt.
A hír, úgy szólt, hogy " magyar hadifogoly él most is a távoli orosz földön egy idegszanatóriumba zárva ". ..megérkezett, és a döbbenet erejével hasított a tudatunkig.
A nemzetközi média is tolongott, nyomon követte sorsát, de nem azért, hogy az élettragédiáját átélve vele érezzenek, hanem a szenzációs híranyag
korbácsolta fel az érdeklődésüket. A storyja, sorsa a Guiness rekordokban is egyedülálló.
A semmitmondó mélabús tekintetét látva, ........ az érzelmek kövülete az arcába íródott, és csak a szemei beszéltek. Az el nem felejtett magyar szavaiba, mondataiba beléivódott kettős akcentus sokszor nehezen érthetővé tette mondanivalóját, de amikor az újságíró vele szemben ült,
két szót vetve a papírra, Toma azonnal felismerve, tisztán, érthetően kimondta, és folytatta hibátlanul. ....."Hazádnak rendületnenül ......"
A megdöbbenés erejével hasítottak belém az általa elmondott verssorok. Diákkorom kötelező verse és dallama életre kelt bennem - és fájdalmas sikollyal zokogtam...csak zokogtam .......és vele zokogva- hebegve el- és átélve a sorok sorstalan tagédiáját.
A sorstalanság pesszimizmusában teljesen felemésztődött lelke, csodával határos módon nem halt el ....élt.....életre kelt és a
Szózat - mint túlélő végakarat - hallatszott ......a zokogást elindító
Toma üzenet !
A naplójában az utolsó bejegyzése, mint testamentum, szintén a Szózat sorai voltak:
b]" Hazádnak rendületlenül........légy híve....oh....magyar "[/b]

Budapest 2004 ápr. 05.[

PS: Oravecz Mihály

fohász: Kérem a mennyei Atyám, hogy Toma András hűséges lelkét, mint őrlángot, ne hagyja kihunyni, és a szétszóródó magyarság összetartozás-tudatát éltesse örökkön. - om -
 
Oldal tetejére