FOKRÓL - FOKRA ........Pilinszky

Pilinszky János: Örökkön-örökké

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.

<CENTER>Orbán Ottó: Holtak szellemével társalog

</CENTER><TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Szólítva őt egy verssorát idézem:</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>„Csak azt feledném, azt a franciát…”,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>s az évtizedek rossz szigetelésén</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>kétszázhúsz volt nyila villámlik át.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Túlnan a járdán föltűnik Pilinszky,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>kockás kabátban, ég és föld között –</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>látom, arcán a lázas elveszettség</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>őszes borostaként kiütközött.</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Köröttünk örvény, a hatvanas évek:</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>gyér forgalom, vodkaszag, vak remény;</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>nem öltek meg s nem öltük meg magunkat –</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Isten hordott minket a tenyerén.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Túléltünk háborút, italt, szerelmet,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>most egy kicsit ejtőzni akarunk,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>ki egy szál deszkába, ki meg az égbe,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>kapaszkodunk, míg bírja a karunk.</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Költőnek ezenfelül ott a verse,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>a gyulladt seb, mely lüktet s nem lohad,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>de láza megbokrosítja a ritmust,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>e rögeszmés, szárnyas versenylovat,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>hogy száguldozzon, mint a hurrikánok</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>a karibi partokon s a prérin át,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>s patájával dobogja és dobolja:</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>„Csak azt feledném, azt a franciát…”</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Minek folytassam? Valaha a versünk</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>életmentés volt, ma csak pipere.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Franz! Szia, fogoly! s más ilyen nyalánk vicc,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>míg süvítünk az űrbe kifele,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>s a terepet átadjuk a szövegnek,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>melyben buján párzik szóval a szó;</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>és hallhatjuk makogni gépeinket,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>mint majmot az Afrika-utazó.</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Nagy költő s balfácán egy porhüvelyben!</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Esendő, nagyon is világi szent,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>aki a Koponyák Hegye helyett a</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>báli szezonban inkább bálba ment;</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>János, kit jelenések látogattak,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>de aki hétköznap csak Jancsi volt –</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>bámulja teremtményét a teremtő,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>sámán a tüzet, melyet ő csiholt.</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

"Az ágy közös, a párna nem"


- Bán János Pilinszkyről
2011. március 01. kedd, 14:24 | Írta: Konkoly Edit





Pilinszky János szikár, pontos versei a társas magányról, a paráznaság okozta bűntudatról, vagy a szerelem, szeretet tragédiájáról szólnak. „Pilinszky keserű”, állapította meg tizenhat éves lányom a Katona József Színház Sufnijában tartott költői est után. Keserű, mégis kihagyhatatlan. A Pilinszkyt megszemélyesítő Bán Jánossal beszélgettünk.
– Hogyan jött létre a Pilinszky est?



Seszták Szidónia keresett meg egy irodalmi anyaggal, s kérte, vegyek részt a költői est színpadra állításásban. Örömmel mondtam igent, mert úgy éreztem, eljött az ideje, hogy megismerkedjek Pilinszkyvel. Eddigi versmondó munkásságomból kimaradt az ő költészete, talán mert fiatalon még nem értettem a gondolatiságát. Természetesen ismertem a verseit, sőt még dedikált kötetem is van tőle. Az elemző munka kezdetén begyűjtöttem minden vele és róla készült könyv, hang és képanyagot. Éjszakánként a verseit tanulmányozva Bachot, Kurtágot, Bartókot hallgattam, cigarettáztam és borozgattam. Próbáltam megfejteni a költő személyiségét és verseit.

– Mi jellemzi a költő(i) világát?

Pilinszky a költészetet nem tekintette foglalkozásnak, hanem "létállapotnak". Költői nyelvezetére a puritánság, a szűkszavúság, az eszköztelenség, a sajátos lényeglátás, visszafogottság és az olyan állandó motívumok, mint a szeretet és harag, kegyelem, bűn, alázat, vezeklés, stb. használata a jellemző. Gondolatai nagyon filozofikusak, ezért nehezen is mondhatók. A tanulás és sok ismétlés során rájöttem, mégis zeneiek ezek a költemények. Csak meg kell találni az enjambement-okat (áthajlásokat), a gondolati rendszereket.

– Pilinszkyt keresztény költőnek tartják. Ön közelebb került a kereszténységhez általa?

A nyugat-európai kultúrkör a Biblia ismerete nélkül nem könnyen értelmezhető. Azért is volt nehéz dolgom Pilinszky verseinek megfejtésével, mert én nem vagyok hívő, vallását gyakorló ember. Pilinszky elsődleges Isten-szeretet vágyát a következőképpen fogalmazza naplójában: "Valójában ez az üdvösség. Erre várunk: hogy szeretni tudjunk; (végtelenül), hogy legyen kit (egy végtelen lényt) szeretnünk. S hogy a végtelenül szeretett végtelen, maga is végtelenül szeressen bennünket"





Bán János (1955) színművész. 1979-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán, 1983-tól a Katona József Színház (alapító) tagja. Jászai Mari-díjas és Érdemes művész. Egyik leghíresebb filmje, az Oscar díjra jelölt Jirí Menzel rendezte "Az én kis falum" (1986). Jelenleg a Portugál, a Kétfejű fenevad, a Hős és a csokoládékatona, az Ivanov, a Cigányok, a Koccanás, a Mesél a bécsi erdő, a Kukacmatyi, a Szerelmes hal, a Guppi és a Stílusgyakorlatok című darabokban játszik





Pilinszky János (1921-1981) a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. Első verseskötetét a Szent István Társulat adta ki 1946 májusában Trapéz és korlát címmel, amellyel 1947-ben Baumgarten-díjat kapott. 1949-től nem publikálhatott. Ez idő alatt verses meséket írt, és egy ilyen típusú könyvvel (Aranymadár) térhetett vissza az irodalmi életbe. 1957-től az Új Ember katolikus hetilap belső munkatársa volt. Nagyrészt itt jelentek meg tárcái, vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái. A hatvanas évek elejétől gyakran hívták külföldi szereplésekre; idegen nyelvű köteteinek fordítási előmunkálatai is ebben az időben kezdődtek meg. 1971-ben József Attila-díjjal, 1980-ban költő életművéért pedig Kossuth-díjjal tüntették ki.

A szerelem sivataga (magyar) 1956

Egy híd, egy forró betonút,
üríti zsebeit a nappal,
rendre kirakja mindenét.
Magad vagy a kataton alkonyatban.

Mint gyűrött gödör feneke a táj;
izzó hegek a káprázó homályban.
Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás,
vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van.

Nyár van és villámló meleg.
Állnak, s tudom, szárnyuk se rebben,
a szárnyasok, mint égő kerubok
a bedeszkázott, szálkás ketrecekben.

Emlékszel még? Először volt a szél;
aztán a föld; aztán a ketrec.
Tűz és ganaj. És néhanap
pár szárnycsapás, pár üres reflex.

És szomjuság. Én akkor inni kértem.
Hallom ma is a lázas kortyokat,
és tehetetlen tűröm, mint a kő,
és kioltom a káprázatokat.

Esztendők múlnak, évek, s a remény –
mint szalma közt kidöntött pléhedény.

---

The Desert of Love (angol)

A bridge, and a hot concrete road -
the day is emptying its pockets,
laying out, one by one, all its possessions.
You are quite alone in the catatonic twilight.
A landscape like the bed of a wrinkled pit,
with glowing scars, a darkness which dazzles.
Dusk thickens. I stand numb with brightness
blinded by the sun. This summer will not leave me.
Summer. And the flashing heat.
The chickens stand, like burning cherubs,
in the boarded-up, splintered cages.
I know their wings do not even tremble.
Do you still remember? First there was the wind.
And then the earth. Then the cage.
Flames, dung. And now and again
a few wing-flutters, a few empty reflexes.
And thirst. I asked for water.
Even today I hear that feverish gulping,
and helplessly, like a stone, bear
and quench the mirages.
Years are passing. And years. And hope
is like a tin-cup toppled into the straw.

Csokits, Janos; Hughes, Ted

Nagy Gáspár: Némaság

Pilinszky János emlékének

Meddig tart ki a lélek váza
s a romló test: a porból vétetett
és a foglyok a lágerekből
miként ünneplik az életet?

Jöttek a hírek szakadatlan
hozták bekötött sebű emberek
féltem a kitikkadt hajnaloktól
mikor már sírni sem merek.

A hegy mögött már háborúztak
de Te legyőzted a halált
tudtam az első dörrenésből:
a villám csak Téged talált.

Megértem májust dördülő felhők
csavart rongyából és közül
lágy eső szakad villámok hátán:
aki meghalt is megüdvözül.

Egy könnyem se lesz szinte látom
eső füröszti arcomat
állok vízözöni pózban: némán
fogom föl árvaságomat.

Háromszínű lobogó



Első színe? Akár a rab
ítélethirdetéskor.
A második? Mint katonák,
kik eltévedve, most nagy és puha
csomókban hullanak alá.
S a harmadik? A harmadik színe -
te vagy.

Gyönyörűséges, háromszínű lobogóm!

Egy KZ-láger falára


Jelenések VIII. 7.

és lát az isten égő mennyeket
s a menny szinén madarak szárnya-röptét
és látja mint merűlnek mind alább
a tűzkorongon átkerűlni gyöngék

és véges-végig mint a rézveres
olyan szinűt dirib-darabra törtet
hol nem találni mától egy kapást
a földet látja mégegyszer a földet

a pusztaságot és a zűrzavart
lovaskocsit keresve hol kigázol
de látja isten nincsen arra mód
kitörni út remény e látomásból!

Harmadnapon (1946 - 1958)

SENKIFÖLDJÉN

1

Senkiföldje egy csecsemő szeme!
E puszta és lakatlan égitesten,
e csillagpuszták roppant és kietlen
fönnsíkjain kallódva egyedűl,
hogy vissza többé soha ne találjak,
úgy eltünök, örökre felelőtlen!
Gyönyörűek az első hajnalok
a sivatagos kopár levegőben!
És gyönyörűek ők, a reggelek,
s az emlék nélkül rámmerengő alkony.
Mint kisfiúk szive a tengerparton,
szökött szivem megáll és megdobog!

2

Ki tudja hány nap-éj, amíg fölérek
a lüktető pupilla kráterére,
s szállva alá a feneketlen mélybe,
a megszállott sötétre érkezem,
hol visszatarthatatlanúl nyomúlnak,
csak egyetlen kis idegen is át
ezer tolong, időtlen búcsuzóban,
mióta világ a világ,
tenger tolong, örökös visszatérők,
forró reményben és reménytelen,
örök didergők benn az elevenben,
ezer halott egyetlen idegen!
Itt kérdheted majd bölcs skolasztikádat,
egy tű hegyén hány angyal férhet el?
Itt tenger sors egyetlen egy helyen,
és ezer év egyetlen idegen,
s ezer szive egyetlen dobbanásnak!

3

Élő itt hosszan bizony nem időzhet,
elárulják halandó zajai.
E rettenetes csönd se elegendő
egyetlen élőt elnémítani.

Már távozóban, épp hogy odavésem
a meleg űr falára a nevem.
Ha netalán egyszer közébük állnék,
megkeresem majd és emlékezem.

4

Künn már az éj. Csecsemők éjszakája.
Megismételhetetlen nyugalom.
Álom, mely lassan engem is elaltat.
A kicsinyek nagy álmát alhatom.
Ha valahol, itt mindent elfelejtek,
míg ide is majd megjön a világ,
a zűrzavaros expedíció,
hozva házanépét és vagyonát,
a szutykos és a vad szomoruságot,
a szeretőit és a szenvedélyt,
mindazt, mi eddig is nyomoruság volt,
a semmiséget hozza mindenért!
Hoz kismadarat ketrecben és majmot,
csodálkozhatsz a zajos meneten,
majd szétszednek és megismered őket,
én gyűlölöm őket, mert ismerem.

5

Elhagylak akkor szép sivatagom,
nem várhatom be üldözőimet!
Kezdődhetik előlről bujdosásom,
keserűségem kapkodva siet.
Az első csillag! - ezt is ismerem,
hányódtatásunk zord íródeákja,
Épp akkor lát meg, mikor búcsuzunk.

6

Először nézel a mi éjszakánkba.

Egy (számomra) kedves versmegzenésítés mix. Nem középiskolás fokon...
Többek között Pilinszky három gyönyörűsége hallható,
a Sztavrogin visszatér, az Egyenes labirintus és a Terek.

[video=youtube;KAA89M8fMbc]http://www.youtube.com/watch?v=KAA89M8fMbc[/video]

Sztavrogin visszatér

"Nem gondoltak a rózsakertre,
és elkövették, amit nem szabad.

Ezentúl üldözöttek lesznek
és magányosak, mint egy lepkegyűjtő.
Üveg alá kerűlnek valahányan.

Üveg alatt, tűhegyre szúrva
ragyog, ragyog a lepketábor.
Önök ragyognak, uraim.

Félek. Kérem a köpenyem."


http://www.youtube.com/watch?v=qiuBuvg3Z1E

Mielőtt

A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.

A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy szálkát
visszaveszi a keresztet,
s az angyalok, a mennyek állatai
fölütik a világ utolsó lapját.

Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt
tülekedésben
sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk.

Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

A magányról

Az ember magányos: bűnében éppúgy, mint erényében, érettségében. Hiába van ezer szállal beágyazva az univerzumba, hiába van otthona, gyereke és felesége.

De ez a magány nem valamiféle „műhiba”. Az ember magánya fönntartott hely, amit egyedül Isten kegyelme tölthet be. Könnyű vigasz nem segít rajta.

Épp ezért magányunk lényünk legértékesebb része és már puszta tudomásulvétele is meghaladása önmagunknak. Beckett drámái ilyen értelemben éppúgy szakrális drámák, mint a nagy görögök „kiúttalan” tragédiái voltak. Megannyi Veronika-kendő, negatív lenyomata annak a kifejezhetetlen magánynak, aminek először magány, aztán várakozás és végül beteljesedés a neve.

Gyötrelmes folyamat ez. Annyi azonban biztos, hogy minden előlegezett teljességnél értékesebb elhagyatottságunk, emberi nyomorunk hiteles számbavétele. Csak azok, akik fölismerték magányuk gyógyíthatatlan mélységét, realitását, kezdhetnek egyáltalán reménykedni, várakozni a szó természetfeletti értelmében.

Nincs erősebb, valódibb szavunk a bennünk várakozó magány, elhagyatottság kiáltásánál, ennél a beszédes, könyörgő csöndnél, mely egyedül azzal mutat magára, hogy van.

Pascal gondolata, hogy az élet halálig tartó agónia, nem pesszimista gondolat. Ellenkezőleg. Ez az a csend, mely egyedül képes ajkára venni az áhított és már-már kimondhatatlan szót: alleluja! Persze, boldogok, akik már életükben rátalálnak erre a szóra. De már nem boldogtalanok azok se, akik minden hazugság és kendőzés nélkül még a beteljesülést és alleluját megelőző szavaknál tartanak. Mivel az, akinek volt ereje kimondani, hogy „Uram, Uram, miért hagytál el engem?” – tévedhetetlenül és visszavonhatatlanul nincs többé egyedül.

Két szonett (1939)

"... Mért rettegek attól, hogy valamit elveszítek? Amit elveszítek: „Nap mint nap a
semmiből a semmibe lépek, s a semmitől, s egyre inkább a semmitől várom a
kegyelemszerű megoldást. Ez az a megragadási vágy! A híres!
Nem visszanézni: ez a szabály. Bátornak lenni – a semmivel szemben. A semmi elől
a semmibe lép az emberiség. Minden fordított: mohón akarja a semmit. A valódi
megoldás: szelíden fogadni a mindent.
Egész világ nem a mi birtokunk.

13
Nem lemondani kell: többet akarni. Küzdelem Istenért!!!
Ahogy a szerelemben elvész és megszületik, meghal és van a világ, így van ez
Istennel is, de sokkal fokozottabban. Háromszorosan van a világ, s
kimondhatatlan édességgel van, végre van Isten. Öreg szívem, ez
hátravan még!

A bűnt és a bűn szerepét kívülről látni nem lehet. Belső tapasztalás visz
előbbre. A végén – akár a művészetben – egy öreg néni nem különbözhet T-től. De
mindkettő sokkal szebb, és több, és láthatóbb, és érthetőbb, és áttekinthetőbb.
Segíts hozzá, Istenem, hogy ezekkel a tiszta szemekkel láthassam a világot! S
téged, drágám, téged! Naivul akarok élni. Szerintem ez az élet egyik célja:
eljutni a teljes naivitásig! A bölcs csak a teremtéssel kerül összhangba. Aki Istennel: az a szent.


Modern programom: nem sokaknak excentrikusan, hanem keveseknek világosan.


„A pillanat szentsége, a jelen szentsége.”

(1961; Ms 5937/4)


Pilinszky János: Naplók, töredékek

http://pim.hu/object.b3a8b417-f587-4ea4-b31e-6d244e81d44b.ivy