Folytatsd a verset!

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
Hetedfél országban
Nem találtam mását,
Szeretem beteg, szép,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem.

Szeretem, hogy elbujt
Erős, nagy voltomban,
Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.

Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban
De nagyon szeretem.

Ady Endre: Vallomás a szerelemről
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

1
Meghalt egyszeri, egyszerű barátom,​
e hánykolódó földön sose látom,
mert meg nem adja a féltékeny föld,
hogy íly magábólvalót visszaküld.

2
Bocsáss meg, ha zavarlak.
– Mintha még ott
elfogadnának efféle indítékot…
De oly kevés ember maradt,
akinek telefonját
bosszús-aggódva várnám:
ilyen selyembivaly még egy már nem akad rám;
életemet ugyan változatlanul telefonják
szöszös hírek, szakadós üzenetek,
a szájmenésesek, a számfelettiek,
több „roppant fazon”, több egynapi nő,
és az ügyeim, az ürügyeim – – –
Nyugodj békében. Telik az idő.
Elég legyen a kínon már a rím.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
3
Mind több kedvem van
mind kevesebb napom
lemorzsolni az utolsó szemig.
Bőven számítva 2030-ig
feleségestül és ellenségestül,
ránk lesőkkel és velünk lihegőkkel
együtt, mind, mind, mind talajgazdagítók
leszünk, dózerek fura forgaléka.
Gyerek örömködik, kiütve szemüregünkből
a finom gyökerekkel átszőtt földet:
„Apu! Hazavihetem? Ez néni volt vagy bácsi?”

4
A köztetemeket tekintve az idei
hullatermés sovány volt.
Franctudjaki Ferencek, Idejétmúlt Tiborok,
egymás saját halottjai.
Pusztulás vén ínyence, húznád a szád,
mint mikor egy önki választékát
olvastad már tizedszer.
A népesség a szokásos ütemben
halálozott. Aki dolgozik, az megboldogul.
Épülnek a magánerős sírok. Nekem mind kevésbé komikusak.
Teótad figyelmesebben
böngészem át a halálhíreket,
s olvasom a márvány személyiket
a halótelepeken.

A szolga föld termi taxusait, fenyőit,
szól a harang, hív valaki után,
az út két oldalán kövér csigák
húzzák hátuk. A pap hülyeségeket
fog beszélni, a két kövér ministránsfiú
izeg-mozog, mint a sülő töpörtyű.

Isten nem tesz a nap alá egy felhőt,
gyarló szolgáját hallgatja rezzenetlen,
nézi a bugyijukig fekete verítékbe pólyált
fehérpiros asszonyokat, figyeli a rekedt férfiéneket,
és hogy az összenéző szakemberek mint formálják
a virágdíszes televénykuglófot. Próbál belőlünk
valamit megérteni. Mi, szétszéledők
pogácsát veszünk, Estéli Hírlapot,
hölgyeink bajuszkája hubertusztól ragacsos,
az özvegy reng, püffed a villamoson,
a vigasztaló: dolgos, mandzsettás mancs, hozzáoson.
Valamit bedobunk még a Műmárványmenyasszonyban.
Megadjuk a módját.
Ezt tudom mesélni, Péter. Érdemleges egyéb
– különöst onnan nézve: a te porszemeiddel…

Petri György: In memoriam Hajnóczy Péter
---------------------------------------------


Megeste már a dér a bokros oldalt,
fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után.
Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,
egy ritka lombú vadcseresznyefán.
Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,
rég hallgat búbosbanka-, s gerleszó.
Ha pártaian, s nem várja fészek-öl sem,
miért szól még a megtévedt rigó?
Tán június sugár-illúziója
remegett át a bíbor lomb felett,
s attól dalol a völgy révült rigója
ilyen évszak-tévesztő éneket.
(...)
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem is téved: halkan szól, mintha félne,
köd ül a hangok túl-finom során,
mintha hunyt szemmel, álmában zenélne,
egy álom-őszben, álom-fuvolán.
A hangja nem fog mámorral kitelni,
nagy líra nincs. S mégis, így volna jó:
amíg a hófelhő jön, énekelni,
mint az a révült, holdkóros rigó.

Áprily Lajos: Őszi rigódal
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eső kering az utcán, s idebent
a lámpa körül gyűrűzik a csend,
ahogy ülök és várlak.
Nincs más világ: magamba búvom el.
Ilyenkor nem hiszem, hogy látni kell,
ilyenkor óriás vagyok,
aki elég magának,
lebegek fönn, a csont-palack felett
és az sem érdekel,
hogy kerek szemmel figyelnek a tárgyak.
Ülök és várlak.
Mióta várok így?
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Emlékszem, meggyűltek az évek,
feltornyosult a megvárattatás,
közben mosoly fürösztgetett, közelség,
jó szó, szívesség és kézfogás,
lassanként gyanús lettem önmagamnak
s előrebukván a jövő felé
(hogy ki jön még és ki az, aki nem jön)
belémfagyott a maradék lehellet
és meggyűlöltem, akit várni kellett –

és most eszméletem hideg falára
kikönyökölve nézek innét,
s mint az igazi boldogok,
a tétovázó ifjúságra
s a lépteidre gondolok.
Te vagy bennem a bizonyosság,
az önvédelem és a gőg,
a különbség, az azonosság,
a fejtartás mások előtt.
Ha jössz, a padló is megéled,
körvonalat kap a világ,
a tárgyak előrefeszülnek,
türelmük szétveti az ajtót,
lebiccenő fejem fölött
a lámpa lélegző virág,
jaj, nézd, hogy szeretek,
szeretek várni rád,

nézd, én, az egykori csavargó,
hogy ülök itt, nyugalmi lázban,
e mozdulatlan mozdulásban,
ülök és várlak, várlak –
állj meg! egy perccel előbb, mint belépsz,
még felmutatlak a világnak.

Gergely Ágnes: Szeretek várni rád
.......................................................................


És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
(...)
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Pilinszky János: Harmadnapon
--------------------------------------

Neked írom ezt a suhanó verset,
siess, ha tudsz,
ne várd meg a holnapi estét.
Hetedik napja bámulom már
a döglött homokdombokat
ebből a kopár szállodából,
s az unatkozó kis erdőt.
Óriás varjú eszi benne a havat.
Topog, cikákol, aztán elröpül
ferdén észak felé.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Mintha fekete húscsomó szakadna ki belőlem
szárnyra kapva.
Nem akarok már az órára nézni egyedül,
a kenyérre, a késre,
a test hirtelen támadt sötét krátereire.
Valami elfojthatatlan földi suhogás készül
a számmal újra megszólalni.
S nem akarok már többé egyedül reménykedni magamban.
Siess, ha tudsz, hideg szél fúj itt az ország szélén,
fázik a kezem nélküled, mint az őrt álló katonáké.

Csoóri Sándor: Hetedik napja
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Amig beléd csomagolnak,
Szükkeblü koporsó,
Örömöm és bánatom a
Dunaparti korzó.
Olykor délben, máskor este
Én szomoru garszon,
Kihordom a Dunapartra
Igénytelen arcom.
Nézem ott a nőket, nézi
Holdkóros a holdat,
S oly keserü lesz a szivem,
Mint a lugkőoldat.
Mert a külsőm akármilyen
Igénytelen ámbár,
Azt hiszem, hogy minden urhölgy
Kizárólag rám vár.
(...)
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
S nem tarthatom magamban, csak
Buta tévedésnek,
Hogy mindenre reánéznek,
Csak épp rám nem néznek…
Ülök, ülök, a nap rám süt
Egész iszonyuan,
S szivemben, – talán már mondtam –
Tüzes, forró bú van.
S mit követ el egy rajongó,
Ha minden hiába –
Beleugrom minden délben
Busan a Dunába.
Nem éppen a vad habokba,
Nem, kissé odábbra –
A Scholz-féle friss, üditő
Dunauszodába.

Szép Ernő: A korzó
.....................................
Van Maya. Van az összestöbbinő.
Ez a felosztás netán sértő lehet,
vissza- és előremenőleg.
Ezért szíves elnézést és kegyelmet kér
kartácstűzben is lovagias Lényünk.
Mármost miről is volt szó?
Mármost miről is volt szó? Igen,
hogy az „összes”-be sorolás sértő lehet
az Összestb-re nézvést. Minden
kategorizálás megfoszt
az egyetlenségtől.
(Furcsaröptű emberlény
csupaszín tollazata.)
De hát a búcsú zubogó vizében
a legszebb madár is
megfosztatik tollától. Lesz csupasszá. Lesz a becézett,
fenyőmagon nevelt, pihés madárka:
nyers
hús.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Amit utóbb majd, így vagy úgy, elkészít
magának,
s fűszeres szósszal, dús garnírunggal,
magányos asztalánál (damaszt szalvéta-dárda,
tömör ezüst, törékeny porcelán, metszett poharak,
fajansz fogvájótartó komor, parvenü kellékei között)
bekebelez az ínyenc emlékezet.
Maya VAN. Ablakot pucol, gépel, vagy a körmét
a lábujján. Fürdik az Örök Téma.
Lépdel. Hajladozik. Belátni neki. Ahogy a padlót mossa.
A hajcsatját keresi. Három
cigarettája ég (három főbűne)
a lakás három különböző pontján.
Átrendezi a tükörgyűjteményét. Rágyújt a negyedikre.
Vihetem utána a hamutartót.
Kávét főz. Mayálkodik.
Ejti le magáról a szoknyáját, félkézzel még
behúzza a függönyt. Él.
Persze az ÖSSZESTÖBBINŐ is van.
Mennek az utcán. Férjhez.
Válnak. Beválnak. Szülnek.
Özvegyülnek.
Könnyeznek, mosogatnak, mosolyognak.
El-feltünedeznek. A nagy teknőben
buborékokat vet a kelő tészta.

Petri György: Van Maya. Mi is van még?
--------------------------------------------


Hipp-hopp, eljött December,
csillagporos szakállában
csücsül ezer hópehely.
Megborzong és – HALIHÓ! -
hullik, kereng, vitorlázik,
szállingózik már a hó!

Futkosnak a gyerekek,
kergetik a pelyheket,
golyót gyúrnak, hengergetnek.
Hógombócok híznak, nőnek,
pocakossá gömbölyödnek
egymás tetejére ülnek.
(...)
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Nicsak, van már szeme, szája,
sárgarépa az orrára,
fazék a feje búbjára,
kezébe még söprű kell,
s készen van már Frigyes mester,
a jókedvű hóember!

Orgoványi Anikó: Frigyes, a hóember
~~~~~~~~~~~~~~

Hóbafagyott levelet
kaparász dideregve a szellő.
Duzzadt, mint tele zsák:
hóval telik újra a felhő.
(...)
 

huncili

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Nincsen csillag, a fák
feketéllő törzse hatalmas.
Megfagy az őz nyoma is.
Készül le a völgybe a farkas.

Radnóti Miklós: Tél
* * * * * * * * * * * * * * * *


Fölfelé kaptat a falunép,
szép lassan vonul a templomba,
Sudár ciprusfák közt vezet a hosszú út,
a templom fönn van a dombtetőn.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Vonul a falunép, szép lassan.
Félúton, balra a kaptatón
vasrácsos kerítés zár körbe egy udvart.
Ott benn, a napfényben sétálnak
a fehér leányok.
Csöndesen járkálnak a tágas udvarban,
sohasincs mosoly az arcukon.
Aki itt elhalad, megáll és nézi a lányokat.

Aldo Palazzeschi: A fehér leányok /Szénási Ferenc fordítása
-------------------------------------------------------------------


A hold egész fényében indult egykor el;
szaladott előtte s bújt a felleg mindenütt;
csaknem világgá változott a nagy setét.
Illy méltósággal és tekintettel vala,
midőn kikelt egy nagy komondor ellene,
s csaholni kezdte: amit hallván a kisebb
kopók nagyobb visítást indítottanak.
...
 

ildy84

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Egész falunak álmát elverték a bohó
Lármával. Osztán tetszett ki, hogy a hold jeles
Képét ugatták oktalanságok szerént.
A képzelődés csalatik, egyszersmind csal is.

Virág Benedek: Hold és ugatók
-------------------------------------------------

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok,

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te,

hallgatlak....
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Radnóti Miklós: Két karodban
************************************

Máz a házam teteje, teteje,
erről van az eleje, eleje.
Gömbölyded a teteje, teteje,
mázas váz a fedele, fedele.
...
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Innen bújok kifele, kifele,
s onnan vissza befele, befele.
Bentről nézek kifele, kifele,
nem száll énrám cinege, cinege.

Nagy Bandó András: Csigadal
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sárga füvek a homokon
Csontos öreg nő ez a szél
A tócsa ideges barom
A tenger nyugodt, elbeszél

Dúdolom halk leltáromat
Hazám az eladott kabát
Buckákra omlott alkonyat
Nincs szivem folytatni tovább
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ
A nyirfa, a bérház, a nő
Az áramló kék égen át

József Attila: Sárga füvek
-------------------------------



Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért
ifjú asszony alszik, mögötted szakállas
haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért

s kár világodért, mit enmagad kapartál
tíz kemény körömmel életed köré, míg
körötted körbe-körbe lengett a halál

és íme újra leng! s lepotyognak a kert
fészkei rémülten a fák tetejéről
s minden összetörik! figyeld az eget, mert

villámlás rengeti már s cibálja a szép
kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és
sírva sirdogál most az alvó férfinép;
(...)
 

huncili

Állandó Tag
Állandó Tag
...
hogy álmára fú a szél, forog, dörmög és
fölriad! s bámul rád, ki ébren üldögélsz
míg szálldos körötted körbe röpke dörgés,

mert takaros csata készül itt, a cifra
szél beszél felőle fennen és a felleg,
jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.

Radnóti Miklós: Vihar előtt
●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●


Még gyermek az ég rőt szíve, a Nap,
Az én szívem is gyerek,
az arcom befejezetlen és
szemeim töretlenek.

A pókhálón már csillan a víz,
a mezőn lágy köd heverész
s úgy csordul a földre a hajnali fény,
mint puha-kenyérre a méz.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Az ablakrésen betör a kék
s halaványul a csillag-ezüst.
Húsz évemmel gomolyog, gurigáz
a halk cigarettafüst.

Weöres Sándor: Hajnali dal
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ


Borzasztó télnek hidege már hátra nyomulván
A Tavaszi kikelet jőve előre viszont.
Már szabadon folynak gödrökben a Patakocskák
És örömébe danol a levegői madár.
Hangzik az erdő is, melyben szökdösve danolgat
Sok nemü erdei kar és tavi tarka madár.
...
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Az ligeten legelő nyáj is vigadozva szaladgál,
Tölti hasát, hízik és mezejének örűl.
Végre a természet elvetvén téli ruháját
Új bíborba borúl és kikeletre szorúl.

Vörösmarty Mihály: A tavaszról
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Óh, mely örömben folytak el ekkorig
Zsengére nyíló napjaim! óh, miként
Érzém, hogy élni s Tháliának
Rózsanyakán enyelegni édes!

Víg borzadással jártam el a görög
Szépségek és a római nagy világ
Pompás maradványit; s ezeknek
Sírja felett az olasz negédes

Kertjébe szedtem drága narancsokat!
A franc mezőket láttam; az Álbion
Barlangiban s a német erdők
Bérceiben örömöt találtam.

Olykor hevítvén lelkemet is belől
Új képzelések s büszke vetélkedés,
Lantot ragadtam, s a lapályos
Dácia térmezején danolván,

(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
A főldnek aljáról felemelkedém;
A felleg elnyelt, mennyei képzetim,
Mint a habok, felfogtak, s úsztam
Gondolatim csuda tengerében.

"Mérész halandó! lelkesedett iszap!"
Így zenge hozzám egy levegői hang,
"Szentségtelen létedre nem félsz
Angyali pitvarokat tapodni?

Ki vagy, miért vagy, hol lakol? és kinek
Számára mozgasz? s végre mivé leszel?

Míg ezt ki nem vizsgálod, addig
Por vagy, az is leszel." E szavára,

Mint lenge párák éjjeli csillaga,
A tágas éther mennyezetén alól
Sebes bukással főldre hullván,
Csak csupa por, hamu lett belőlem.

Csokonai Vitéz Mihály: Az ember, a poézis első tárgya
..................................................................................


Kint tél van még; hideg, könyörtelen,
az ablak alatt elsüvölt a szél.
Fedélcsatorna pléhe felzokog,
ott fent a kémény jajgat és beszél.

A képzelet varázsa messze száll,
s mint őszi pára itt-ott fennakad;
egy szürke dombon s néhány régi fán
meg-megpihen s halkan tovább szalad…

Már lefolyt a bércek hó-palástja,
sötét-lilára vált a vén havas;
szalonka száll a csendes esti szélben,
s a napsugár már zöld rügyet fakaszt.

A kismadár is megcsendül az ágon,
tavaszi vágyak vidám dallama;
túl a ködbe burkolódzó fákon
mintha bíbor-eső hullana.
(...)
 

huncili

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Jön az alkony. Az áldott nap leszáll.
Vonulnak már a szürke vadludak;
a légben kezdődik a szúnyog-bál,
s a völgyben tompán harsog a patak.

Azúr-egen a csillagok kigyúlnak:
arany szegek a tündér kárpiton.
A földre sápadt csillagocskák hullnak:
pásztor-tüzek, a vén hegyormokon.

Kint még zokog a vén fedélcsatorna,
ablakom a szürkületbe tárom.
Hideg havát a szél szemembe hordja:
elsuhant már a februári álom.

Wass Albert: Téli álom
●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●

Aludj, aludj kicsi bimbó
nőjél, nőjél kicsi ág
rajtad gyümölcshozó fények
benned szunnyad a világ.
(...)
 
Utoljára módosítva:
Oldal tetejére