Gámentzy Eduárd versei

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Nyiss ajtót!

Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
-Suttogok neked,… s ha hallanád
Nyiss ajtót!… -Én kopogtatok.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Én is itthon vagyok!

Két ujját szájába veszi
A szél, és úgy fütyül nekem,
Ahogyan nem tud senki más,
Ezer közül felismerem!

Kigombolt ingemen átsuhan,
Hűvös kezével megsimít,
Lemossa rólam a világ
Rám tapadt függőségeit.

És megyek-megyek a nagy hegyen,
Óriásra nőtt fák alatt,
Tudom a mókus hol lapul,
Hol rejtőzhetnek madarak.

Hiszen én is itthon vagyok!
-Látod?! Minden hozzám hajol!
Hiszen én is itthon vagyok!
-Csak eltévedtem valahol..
.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Lepke szonett

Míg ujjaid ölelték apró szárnyát,
Azt hitted nem történhet baj, ha nézed!
Fény felé tartott saját vergődésed,
Láttad kezedben, s fogva tartott vágyát!

És dobtad volna vissza az egekbe,
Engedted volna útjára, csak szálljon!
A fák közé, vagy messze héthatáron,
Hol elrejtőzhet börtönét feledve.

Úgy akartad, mint soha eddig semmit!
Nem gazdagságot, tárgyakat, csak ennyit,
Repüljön újra álmodón, mint régen!

Színes mezőkön virágról-virágra,
Hogy ne maradjatok egymásba zárva,
-Két szárnyaszegett lepke, kint a réten!
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Aludj Kedvesem!

Ne mozdulj, kedvesem, ha fáj!
Feküdj nyugodtan, itt vagyok!
Karom erős, megóvlak, tudod!
Ha jönnének érted csúf angyalok.

Mi az nekem? - hiszen ismersz! -
Északon döntöttem a fát,
és térdre hullott előttem minden,
Az erdő és a nagyvilág!

Őrzöm az ajtót, aludj kedvesem!
Az infúzió halkan dobol.
- Emlékszel? - Ismerjük ezt a táncot! -
- Egyszer jártuk már valahol! -

- Ne bánkódj! - A hajad újra kinő! -
- Így is szép vagy! - hidd el nekem! -
- Nem sírok! - én nem! Csak a por...
- Aludj nyugodtan..., kedvesem!
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Hazudni szépet

Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!

És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
-Csak igazat ne!...Az fájna!
Tedd meg!..Csak egyszer, utoljára..
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Szertettel udvozlunk Eduard!
Gratulalunk hogy megnyertel egy versenyt (kolteszet) ha bovebben irnal rola.;)
 

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Emlékszel?

-Emlékszel?
Függönyök mögé zártuk a napot.
Nem akartuk,
Bántott a fénye.
Másnapos ingeink gyűrődéseit,
Takartuk puha éjsötétbe.
Gyufával gyújtottam holdvilágot,
Sápadtat, szelídet, álmodót.
És bejött akkor a Göncöl-szekér
A szobába, s én csak álltam ott
Mozdulatlan csodálattal.
Mert tudtam, hogyha mozdulok,
Ha eloltom azt a cigarettát,-
-Kialszanak a csillagok.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Azt hiszem

Azt hiszem, szeretni kéne,
Csak egyszerűen, úgy ahogy
Hátradőlök itt a széken,
Vagy kinyitom az ablakot.

Olyan tisztán, olyan szépen,
Hogy kimondani sem szabad!
Mint összebújó állatok,
A behavazott fák alatt.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Efike

Állandó Tag
Emlékszel?

-Emlékszel?
Függönyök mögé zártuk a napot.
Nem akartuk,
Bántott a fénye.
Másnapos ingeink gyűrődéseit,
Takartuk puha éjsötétbe.
Gyufával gyújtottam holdvilágot,
Sápadtat, szelídet, álmodót.
És bejött akkor a Göncöl-szekér
A szobába, s én csak álltam ott
Mozdulatlan csodálattal.
Mert tudtam, hogyha mozdulok,
Ha eloltom azt a cigarettát,-
-Kialszanak a csillagok.
Ez igazán tetszik, de egy kicsit igazítanék rajta :D
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Legyél te!

Legyél te sóhaj…
S én vigasz…!
Vagy görcsbe rándult… torz grimasz!
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz…

Legyél te mosoly,
Én a könny…!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd,… hogy elveszítselek!

Legyél te gyertya…
Én a tűz…!
Kit olthatatlan vágya űz…
Két végén égő… szörnyű… tánc…
- Kegyetlen… gyönyörű románc…
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Szenvedély

Ki akar táncolni velem?
Mezítláb, sziklákon, köveken.
Lenni kismalac madzagon,
Újév előtt egy hajnalon!
Ölteni szalmaszál ruhát,
Tűzbe menni, aztán’ tovább
Az üszkösödő ég alatt
Földre hullt gerenda darab.
-Ki akar kettőből lenni egy?
Összeforrni. –Ki érti meg?
Ha ágyam este megvetem,
Keresztbe, - ott a síneken..
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Nagymamámnak /Emlékül/

Nézlek… ott ülsz a fák alatt,
Kezedben tű meg cérna…
Előtted szétfoszlott napjaid
Rongyos maradéka…

Nézem… ahogyan férceled
És meggörbül a hátad,
De hiába,… újra felhasad!
Gyengék már a szálak…

- Hogyan lesz ebből új kabát?
Hogy ne fázz majd a télen!
Amivel engem is betakarsz
Még ha nem is kérem…

- Kihez rohanjak ezután?
Ha vágynék menedékre!
- Kinek mondjam el bánatom?
Vigaszért cserébe!

A tű… a tűpárnán pihen,…
A gyűszűd… égi fényed…
És én sírok, mint egy kisgyerek,…
- Nem miattam… Érted…!
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Egy délután

Borostás reggelek után,
Jöttek a jólfésült napok.
Kopogtatott egy délután
Valaki, csomagot hozott.
Fizettem, mindig fizetni kell!
Hozta a tisztított ruhát,
Hogy felvehessem a tegnapok
Kivasalt kényszerzubbonyát.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Efike

Állandó Tag
Érdekes..Ez egy olyan versem, amin mindenki igazítani akarna..A barátaim is, sokat vitatkoztunk már ezen:)
csak a szórenden kellene egy picit változtatni. :444:
pl. így:
Emlékszel?

Emlékszel?
Függönyök mögé zártuk a napot.
Nem akartuk, bántott a fénye.
Másnapos ingeink gyűrődéseit,
takartuk puha éjsötétbe.
Gyufával gyújtottunk holdvilágot,
sápadtat, szelídet, álmodót,
é
s bejött akkor a Göncöl-szekér
a szobába, s csak álltam ott
csodálattal és mozdulatlanul,
m
ert tudtam, hogyha mozdulok,-
ha eloltom azt a cigarettát -
kialszanak a csillagok.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Hagyaték

Asztalra dermedt lámpafény,
Tegnapról maradt zsemle.
Pár kusza sor a papíron,
Mi értelmet keresne.

Egy félig ürített pohár,
A kiskabát a széken.
A falra fröccsent gondolat
Nyoma, a zöld penészen.

Borotvaéles konyhakés,
Linóleumra ejtve.
És…-Nem akarom tudni már,
Hová vagy eltemetve..
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Gamentzy_Eduard

Állandó Tag
Számok

Apám örökre huszonkilenc.
Én már elmúltam negyvenhárom.
Anyám is csak negyvenegy,
Bátyám kettő volt, akkor nyáron..
-És nincs már senkinek esélye
Talán csak nekem,
-A negyvennégyre...
 
Utoljára módosítva a moderátor által:
Oldal tetejére