Gámentzy Eduárd versei

Találkozás /sok év után/

Kibomlott hajadba észrevétlen,
Csillogó fényt rejtett az ősz.
Most itt állsz előttem színezüstben,
Mint ismeretlen… ismerős.


-Hol van a kislány?… Az álmodozó,
A pöttyös labdát kergető!
A felhők hátára kapaszkodó,
Az egekbe tekintgető!

-És kérdezed: -Hol van a kisfiú?
A rettenthetetlen hős lovag!
Az indiánok igaz barátja,
Ki megüli a vadlovat!

-Nehéz most szólni, csak nézzük egymást,
Nincs már labda, nincs indián!
Én kézen foglak és elindulunk.
-A kisfiú, s a kisleány.

És lesz..

És lesz a Napod, mocskos villanykörte,
S a faltól-falig négylépés-világ,
Ha szemetét arcodba beleköpte,
Nem akar többé emlékezni rád!

Foltozott, sötét takaróját adja!
Hajléktalan magányodra terül,
De nem lehet, - csak megfagyni alatta!
Társak között – és mégis egyedül.

Kályhához ülnél te is melegedni,
Úgy raknád rá az egész életed!
Lyukas cipőt, sárgult fényképeket.

Lobbanjon el, legyen belőle semmi,
Kihűlt parázs, a plafonon korom.
Arasznyi csend, - végtelen nyugalom..

A távozó

Mikor már minden egyre megy,
Egyszerű, mint az egyszeregy.
Nem kell hazudni, nincs miért!
Már nem teszed meg senkiért!
És az is,… ami eltakart,
Leomlik rólad, mint a part
Ha elragadja a folyó.
S te benne mezítláb távozó
Soha fel nem nőtt gyerek,
-Nevetsz!
S én veled nevetek…

Valamit mondanék

Valamit mondanék halkan,
Belesúgnám Isten fülébe!
Úgy, hogy más senki ne hallja,
És ő is csak épphogy megértse.

Mondanám szelíden, lágyan,
Ahogy a búzamezők dőlnek.
Ahogy a kalász suttogja
Háláját, az éltető földnek.

Hát én is úgy…lehajtott fejjel,
Mint sötét fenyvesek virága,
-Vágyom a fényre, - a szóra!
S akkor, már nem éltem hiába.

Mától más..

Repülök,… kitárt karjaim a szárnyak…
Nincs olyan erő, hogy félreálljak…!
Földmélyéből jövök… fekete kenyérrel,
Úgy ástam ki magam körömmel,… tenyérrel!

Súlyos rögök alól, nehéz éjszakákon!
Halottakat húzva magam után… láncon!
Megküzdve a férgek falánk seregével,
-Úgy ástam ki magam!… Már mondtam!… Tenyérrel,

Körömmel, gyilkoló erős akarattal!
Nem tarthattok vissza kötéllel,… vasakkal!
Szétszakítok minden földhözragadt átkot!
-Mától más a világ!… Mától újra szállok!

Neki..

Álljatok még a csendben!
Halkuljon minden dallam!
-Te kis bogár a fűben,
Maradj így mozdulatlan!

A szél sem moccan pedig
Úgy tépte már a fákat,
Kegyetlen indulattal!
-Most átölel egy ágat..

A katonák is némán,
A semmibe merednek.
És leteszik a fegyvert,
Már sehová se mennek.

Az út is puha párna,
Nem akar kőből lenni!
Egy kisgyereket visznek,
-Őt kell ma eltemetni..

Gamentzy_Eduard írta:

Köszönöm az üdvözletet Hát bővebben annyit tudok mondani, hogy megnyertem és meg is jelent pár versem egy könyvben..kaptam oklevelet stb..ami ezzel jár.

Kattints a kibontásához...

Nem vagy valami bo beszedu Hol nyertel es milyen versenyen? Milyen konyveben jelent meg a versed?

Mi is csinaltunk palyazatot vers kategoriaban is,es a jovoben is tervezunk tovabbi palyazatokat.

Szépek a verseid. Várom a többit is !

Melitta írta:

Nem vagy valami bo beszedu Hol nyertel es milyen versenyen? Milyen konyveben jelent meg a versed?

Mi is csinaltunk palyazatot vers kategoriaban is,es a jovoben is tervezunk tovabbi palyazatokat.

Kattints a kibontásához...

Na jó, csak kiszeded belőlem
Ez az Alföld művészeti egyesület országos pályázata volt. Amit évente meghirdetnek. Szárnypróbálgatók országos költői versenye.
Elnök: Góg János Juhász Gyula díjas költő.
A kötet címe: Szárnypróbálgatók 2006.

Gamentzy_Eduard írta:

Na jó, csak kiszeded belőlem
Ez az Alföld művészeti egyesület országos pályázata volt. Amit évente meghirdetnek. Szárnypróbálgatók országos költői versenye.
Elnök: Góg János Juhász Gyula díjas költő.
A kötet címe: Szárnypróbálgatók 2006.

Kattints a kibontásához...

Nem csak az oldalamat furdalta a kivancsisag,
Azert is erdekelt hogy gratulalni tudjunk, hisz minden tagunk sikerenek szivbol orulunk.!

Szia Eduárd!

Beleolvastam, a verseidbe, összesseégében tetszenek. Bár csak tallóztam köztük, néhány magánvélemény:

A "Számok" és a "Távozó" kifejezetten tetszik. A "Találkozás" nekem kicsit necces, az Illés Együttes "Régi dal" c. száma jutott róla eszeme.

Szerintem folytasd, hajrá, és üdv!

Nagyon szépek a verseid Eduárd. Gratulálok én is Neked!

Van valami "eredeti" a verseidben, ami megfog----szívesen olvasnék még ...

Melitta írta:

Nem csak az oldalamat furdalta a kivancsisag,
Azert is erdekelt hogy gratulalni tudjunk, hisz minden tagunk sikerenek szivbol orulunk.!

Kattints a kibontásához...

Köszönöm Melitta

Boga írta:

Szia Eduárd!

Beleolvastam, a verseidbe, összesseégében tetszenek. Bár csak tallóztam köztük, néhány magánvélemény:

A "Számok" és a "Távozó" kifejezetten tetszik. A "Találkozás" nekem kicsit necces, az Illés Együttes "Régi dal" c. száma jutott róla eszeme.

Szerintem folytasd, hajrá, és üdv!

Kattints a kibontásához...

Szia Boga!
Köszönöm, hogy olvastál.
Hát ez a találkozás kicsit érzelmes..stb. De ez is én vagyok.
Üdv:edu

Kékvirág írta:

Nagyon szépek a verseid Eduárd. Gratulálok én is Neked!

Kattints a kibontásához...

Köszönöm Kékvirág

Hangulat

Mikor csak magam,
… És senki más…
Kizárt világ, tűnő varázs.
Valami furcsa hangulat,
Hangtalan léptek,
Tehervonat, az állomás,
Koszos padok.
Megfoghatatlan dallamok.
Egy láthatatlan zenekar,
Hangol a ködben,
Engem akar!
Gitáros kellene nekik,
-Játszanál velünk? – kérdezik.
-Én már nem!… Én már nem tudok!
Ujjaim acélsodronyok,
Gitárom visszaadtam rég,
A fának, amiből metszették.
-Most megyek! Adjatok utat!
Nem vagyok, csak egy mozdulat,
A tovatűnő éjszakán.
-Pipacs a töltés oldalán.

Én sajnáltam

Az éjjel végre megszülte a hajnalt,
Narancsvörösben játszó gyermekét.
És könnyezett, mert úgy szerette volna
Ringatni csendben,… átölelni még!

Én sajnáltam, mert elértek a könnyek!
Hullottak rám, áztatták mindenem.
És itt maradtak emlékeztetőül,
-Sötétlő foltjai, a szívemen!

Patkányok között

Itt lent a patkányok között,
De egyszerű az élet!
Itt nincsenek illúziók,
Sem hős kalandregények.

Csak földre hulló maradék
És aki kapja-marja!
Hunyd le csillogó szemeid!
Mert azt is kikaparja

A sötétség, a vaskarom,
Az irigy, aki szenved.
Mert ˝nem kell ide semmi tűz
Tartani kell a rendet!˝

Igyál meg minden alkoholt,
Vegyél be minden vegyszert!
Szerezz magadnak kötelet!
Vagy magad ellen fegyvert!

Akkor majd nem lesz semmi baj,
Szépen mutatsz a sorban!
Visíthatsz utcahosszakat,
Az éltető mocsokban.

S ha futásunk majd véget ér,
Nem nyugszunk puha párnán!
Mint kidőlt villanyoszlopok,
Úgy maradunk a járdán!

És lecsapja vasfedelét,
A Csatornáknak Atyja!
-Az lesz dicstelen életünk
Kongó lélekharangja!

Kiürült zsebekben

Kiürült zsebekben matatsz,
Valami furcsa belső kényszer,
Vezeti tétova ujjaid,
A semmivel most nem elégszel.

Felforgatsz mindent, hogy találj!
Kabátot, nadrágot, ingeket…
Keresel bármit, az álmaid!
Napokat, csillagot, kék eget!

Gyűlnek a meggyötört ruhák,
A padlón, az ágyadon, mindenütt.
És kutatsz lázasan, hasztalan,
- A behúzott függönyök mögött.