Gámentzy Eduárd versei

Továbbra is tetszik! A "Kocsmakép" nagyon "ül"-- az eddig megismertek közül az tetszik a legjobban. Szívélyes üdv. ismeretlenül is és ne hagyd abba!

surda írta:

Továbbra is tetszik! A "Kocsmakép" nagyon "ül"-- az eddig megismertek közül az tetszik a legjobban. Szívélyes üdv. ismeretlenül is és ne hagyd abba!

Kattints a kibontásához...

Köszönöm Surda! Ezt nem nagyon lehet abbahagyni, ez jön

Gamentzy_Eduard írta:

Köszönöm Surda! Ezt nem nagyon lehet abbahagyni, ez jön

Kattints a kibontásához...

Akkor.... jöjjön!....

Mégsem

Megkopott kabátom
Egy ócska fogason...
-Majd leporolom... egyszer...
Vagy még nem tudom,
Tán új kabátot veszek
és más ember leszek!
Jól begombolom nyakig,
Nehogy rámismerjetek...
S ha megyek az utcán,
Szememen kalap...
Mellettem a kutya
-Ne félj! - Nem harap!-
Csak ugatja a holdat,
Ahogy én is régen:
-Ébredjetek holtak!-
----------------------
-Talán jobb, ha mégsem...

Talán a semmi..

Talán a semmi volna jó!
Ha ő lenne a párom.
Rideg és gondolattalan
Szerelmem, jó barátom.

Úgy mennénk reménytelenül,
Vállunkat összevetve,
Hogy sírnának az angyalok,
Ha látnának nevetve..

És mondanák: -Milyen világ?
A senki és a semmi,
Úgy mennek mint a boldogok,
Örökre egybekelni..

Elég egy szó is

Ne mondd hosszan!
Elég egy szó is!
Hiszen már rajtakaptalak!
Szemedben ködös hajnali pára,
S benne költöző madarak
Készülnek sietve útra kelni,
És mosolyodban valahol,
Ott van a kérdés,
Ott van a válasz.
Csak én nem vagyok ott sehol!

Pillanatkép

Kezdődik a nagyvárosi tangó.
Mint bomló húson zümmögő legyek,
Kirajzanak a viharvert vagányok,
És járja már az egész kerület.

A körfolyosó korlátjának dőlve,
Lesnek kivénhedt, öreg májerek.
S a lányok, akik nem kapnak virágot,
Pörögnek,… hogy elszédüljenek…

Nyomor

Láthatsz padokon… hanyatt dőlve,
Újságpapírral arcomon.
Füstös kocsmákban könyökölve,
Lézengve pályaudvaron…

A zártosztályon,… rácsos ágyban,
Földbe vájt sárkunyhók között…
Megtalálsz szemeteskukákban
Vájkáló rongyaim mögött…

Vagy madarakkal… kint a téren,
/Akik eddig sosem szálltak…/
-Elénk szórják… s mi összeszedjük
Kegyes morzsáit a mának…

Vers Neked

Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

-Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
-Ha nem akarsz is hozzám érsz!

Ma egész nap

Ma egész nap itt voltál velem!
Vittelek át a hegyeken.
Erdőkön, mezőkön patakon,
Túl a szomorú napokon.

Ma egész nap itt voltál velem!
Virágot szedtünk a réteken.
Nevettünk, játszottunk boldogan,
Könnyedén, fájón..halálosan!

S a barátaim, a farkasok,
Olyan szelíden álltak ott!
-Lábukhoz ültek a madarak…
Amikor megmutattalak.

Láttam

Láttam, hogyan születik a fény,
Kis lyukakon, parányi réseken,
Szivárgott a sűrű lomb között,
Hogy játszhasson a fák alatt velem.

Váltakozva arany és ezüst,
Folyosók nyíltak minden oldalon.
S jött a végső, gyengéd ölelés,
És összekapaszkodtak szabadon.

Láttam azt is, ahogyan a fák
Elrejtették a megsebzett vadat.
Simogatták vérző lábait,
Míg nyomait elmosta a patak.

Sokat láttam, s hogyha mondanám
Ezerszer,. -. kérlek bocsáss meg nekem!
Jó volt látni, s körülnézni itt!
- Most menjünk!-… Vezess tovább kedvesem!

Történelem röviden

Berlin fölé kitűzték a zászlót!
A Waffen-SS tankjai kilőve…
Fekszenek a tébolyult titánok,
Álmaiktól messzire kerülve…

Mozdulatlan… üveges szemekkel,
Vesztesen, a világ romjain,
Zubbonyukon kardos Vaskereszttel,
Messerschmittek béna szárnyain…

Keletről, az emberszagú szélben,
Lánctalpakon Sztálin-orgonák
Érkeznek… zord csillagok jegyében,
Hozva újabb töviskoronát…

Elhagyott gyár

Kiégett neonok alatt
Magukba roskadt tűzfalak.
Az udvar sötét sziklakert,
Nyugalmát hinti rá a csend.

Olajfoltos virágai,
Utolsó hű bajtársai.
Ezernyi apró kis szirom,
Verdeső szárnyú szélmalom.

Hideg magány, a gépterem,
Vagy elhagyott farkasverem.
Bámulják kitört ablakok
Mögül, bánatos hajnalok.

A kerítés túloldalán,
Fehér betűk, s a gyár falán,
˝Bérelhető a felület!˝
- Fáj, hogy magamra ismerek

Tedd meg!

Űzd el ezt a felhőt!
Neki túl kell mindent élni,
Legyen álma… szép!

Ne vidd őt magaddal,
Mint az éjszakát a hajnal!
Úgy maradna még!

Védd meg őt helyettem!
Mert már nincs erőm nekem sem!
Ne kérdezd miért…!

Tedd meg ezt az egyet!
És én nem kérek kegyelmet,
Ezer bűnömért…

Válaszolj! /Anyámnak/

Visszaírom magam a világba.
Te is tedd le most a gondokat!
Nem lát senki...-Ne félj!- Csak a lámpa
Rajzol körénk sötét árnyakat.

Visszaírlak téged is most mellém,
-Varázstoll ez! - Mindent megtehet!
Írok neked mosolyt... száz virágot,
Írok mindent, amit csak lehet!

-Miért nem hiszed!? - Meg tudom csinálni!
Régen más volt... nem volt ilyen toll!
De most itt van! -Látod? -A kezemben!
-Nem akarod?-... Kérlek... válaszolj!

Borostyán

A borostyán levelei,
Csak kúsznak fel az ég felé.
-Honnan e rettentő erő!?
Senki nincs ki értené!
Milyen konok és lázadó,
Eltökélt keserű akarat
Vezérli, húzza felfelé,
Belepni minden házfalat!
Rejtekén új élet fogan,
S ő óvja, védi, elfedi…
Hangyák, éjjeli bogarak
Dalolnak hálával neki.
És én is velük dúdolok,
S a kő, a fa, a vakolat,
Hallgatják milyen jó nekünk,
-Élni a borostyán alatt…

Hozzátok szólok!

Hozzátok szólok, régen volt barátok,
Ti sörhab alól kitekintgetők!
Ezerkilencszázhetven valahányban,
Bérelt szobákban, gitárt pengetők!

Itt vagytok újra, égő tüzes szemmel,
S egy átmulatott éjszaka után,
Az ágyam körül csendben összegyűltök,
Mint porszemek, a lábaim nyomán.

Enyémek vagytok, én is a tiétek!
Hiába vagy már sírhanton virág,
S ő fenyőfa, ott fent a Havasokban,
Én itt vagyok és álmodom tovább!

És mormolom a verseimet sorban,
Mit lejegyezni nem volt még szívem!
Ti hangoltok a legutolsó dalra,
Csak nehogy elkezdjétek nélkülem!

Mi vagyok!

Nem vagyok igazi erő!
Csak gyenge hajtás, zsenge fű,
Ki most bújt ki a föld alól,
S a porban,… egekről dalol.
Izzadságcsepp az arcodon
És tengerekről álmodom!
A kürtben rekedt induló,
A soha meg nem hallható!
Az elfelejtett gondolat,
-Távozó… katonavonat…

Többé nem..

Azt, hogy mennyi mindent láttam,
-Mondjam el? - Nem szeretném!
Azt, hogy poklokat is jártam,
S égtem máglya tetején,
Úgysem hiszi nekem senki!
Tollam bárhogy forgatom,
Bizonyíték hiányában
-Többé nem bizonygatom!

Azt, hogy megfagytam a nyárban,
S feküdtem a hó alatt!
Azt, hogy belőlem is ettek
Mindenféle bogarak!
-Így elmondva hihetetlen,
Én is félve hallgatom!
Bizonyíték hiányában,...
-Többé nem bizonygatom!

Gamentzy_Eduard írta:

Többé nem..

Azt, hogy mennyi mindent láttam,
-Mondjam el? - Nem szeretném!

Én is félve hallgatom!
Bizonyíték hiányában,...
-Többé nem bizonygatom!

Kattints a kibontásához...

Kedves Edurád!

Hát, hiába kértem......hogy jöjjön...jöjjön....csak nem jönnek újabb versek??