Életünk elején, mindegyikünket egy elején szűk, de egyre terebélyesedő, szélesedő "országútra" pottyantott a nagybetűs Élet. Akkor még sokan sürgölődtek körülöttünk, dédi, nagyanyák, szülők, később barátok, szerelmünk, sőt párunk rokonai. Majd bekövetkeznek a veszteségeink, ahogyan előbbre és előbbre haladunk utunk során, úgy morzsolódnak le mellőlünk, sőt az előttünk lévők.
S, mi mindig rohanunk. Pedig nem maradnánk le semmiről.
Később megszületnek a gyermekeink, időt rájuk is egyre kevesebbet szentelünk.
Rohanva sem kerülünk előbbre, legfőképpen olyan fontos dolgokról maradunk le, mint gyermekeink első lépései, szavai, sikerei. Szerelmünkkel, szeretteinkkel a visszahozhatatlan élmények, melyek később emlékké szelídülnek, de csak akkor, ha megtörténnek és vigyázunk is rájuk. Csak úgy szívvel és lélekkel.
*
Egyre kevesebbet foglalkozunk saját magunkkal, mert úgy érezzük, mi vagyunk a sor legvégén.
Az idő nem kifogás, legyőzhető, ha az egészségünkről van szó. Évenként kétszer menjünk el szemorvoshoz, nézessük meg, milyen állapotban vannak. Egy szívvizsgálat sem árt ilyenkor, sőt negyedévenként teljes labor. Miért is írom ezt meg? Saját tapasztalatból mondom/írom, igenis foglalkozzunk önmagunkkal, mert élnünk kell. Az életminőségünk pedig több esetben tőlünk függ. Közhely, hogy az egészségünk a legfontosabb. S, ez azért fontos, mert egészségesebben többet, még többet tudunk adni - önmagunkból.
*
Ez a vers ébresszen rá mindegyikünket arra, hogy hagyjunk fel a rohanásokkal, úgyis eljutunk oda, ahová kell. Sorsunk meg van írva, azon csak módosíthatunk, de megváltoztatni nincs lehetőségünk.
No meg a szeretet, ami egy és megismételhetetlen.
A perceink is azok.
Óvjuk a "kincseinket".
Az egészségünket, a szeretetet, melyet felénk, ránk szórnak - azokat szívből, adjuk is vissza. Soha ne feledjük kimondani akit, akiket valóban és szívből szeretünk, elváláskor, telefon beszélgetésünk végén mondjuk be azt, hogy SZERETLEK.
Életünk ettől válik szebbé, ha felismerjük az idő értékét.
Álljunk meg és éljük meg sorsunk mindennapjait. A múltunkon már nem tudunk változtatni, a jövőt legfeljebb befolyásolni tudjuk, de élni csak a MOST-ban lehet.
Így, ilyen szemüvegen át olvassuk el ezt a verset és gondolkozzunk el azon, hogy mennyire igazak e sorok
*
Baranyi Ferenc:
Valami mindig közbejön
Valami mindig közbejön: távolban tengő vén apádnak
sós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad,
futnál hozzája bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön,
futnál hozzája szüntelen, de
valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: mosolyognál az elesettre
s nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve,
a csüggedőkre biztatón, a lányokra ingerkedőn
mosolyognál szíved szerint, de
valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: lehetne felbújtó az álom
s nem csillapító szunnyadás koncul kapott, kényelmes ágyon,
álmodhatnál egy igazit vetetlen, parttalan mezőn,
álmodhatnál, mert volna mit, de
valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: forró igazra nyílna ajkad,
de mielőtt kimondanád, engedsz a langyos féligaznak,
hisz a gyereknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn,
lehetnél hős, nem csak derék, de
valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségek
miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet,
pedig adódna még idő kifogni az adott időn,
igen, adódna még idő, de
valami mindig közbejön.
*
G.B.: - Ne jöjjön közbe, semmi. Szeressünk MOST, mert MOST van erre lehetőségünk.
S, mi mindig rohanunk. Pedig nem maradnánk le semmiről.
Később megszületnek a gyermekeink, időt rájuk is egyre kevesebbet szentelünk.
Rohanva sem kerülünk előbbre, legfőképpen olyan fontos dolgokról maradunk le, mint gyermekeink első lépései, szavai, sikerei. Szerelmünkkel, szeretteinkkel a visszahozhatatlan élmények, melyek később emlékké szelídülnek, de csak akkor, ha megtörténnek és vigyázunk is rájuk. Csak úgy szívvel és lélekkel.
*
Egyre kevesebbet foglalkozunk saját magunkkal, mert úgy érezzük, mi vagyunk a sor legvégén.
Az idő nem kifogás, legyőzhető, ha az egészségünkről van szó. Évenként kétszer menjünk el szemorvoshoz, nézessük meg, milyen állapotban vannak. Egy szívvizsgálat sem árt ilyenkor, sőt negyedévenként teljes labor. Miért is írom ezt meg? Saját tapasztalatból mondom/írom, igenis foglalkozzunk önmagunkkal, mert élnünk kell. Az életminőségünk pedig több esetben tőlünk függ. Közhely, hogy az egészségünk a legfontosabb. S, ez azért fontos, mert egészségesebben többet, még többet tudunk adni - önmagunkból.
*
Ez a vers ébresszen rá mindegyikünket arra, hogy hagyjunk fel a rohanásokkal, úgyis eljutunk oda, ahová kell. Sorsunk meg van írva, azon csak módosíthatunk, de megváltoztatni nincs lehetőségünk.
No meg a szeretet, ami egy és megismételhetetlen.
A perceink is azok.
Óvjuk a "kincseinket".
Az egészségünket, a szeretetet, melyet felénk, ránk szórnak - azokat szívből,
adjuk is vissza. Soha ne feledjük kimondani akit, akiket valóban és szívből szeretünk, elváláskor, telefon beszélgetésünk végén mondjuk be azt, hogy SZERETLEK. Életünk ettől válik szebbé, ha felismerjük az idő értékét.
Álljunk meg és éljük meg sorsunk mindennapjait. A múltunkon már nem tudunk változtatni, a jövőt legfeljebb befolyásolni tudjuk, de élni csak a MOST-ban lehet.
Így, ilyen szemüvegen át olvassuk el ezt a verset és gondolkozzunk el azon, hogy mennyire igazak e sorok
*
Baranyi Ferenc:
Valami mindig közbejön
Valami mindig közbejön: távolban tengő vén apádnak
sós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad,
futnál hozzája bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön,
futnál hozzája szüntelen, de
valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: mosolyognál az elesettre
s nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve,
a csüggedőkre biztatón, a lányokra ingerkedőn
mosolyognál szíved szerint, de
valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: lehetne felbújtó az álom
s nem csillapító szunnyadás koncul kapott, kényelmes ágyon,
álmodhatnál egy igazit vetetlen, parttalan mezőn,
álmodhatnál, mert volna mit, de
valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: forró igazra nyílna ajkad,
de mielőtt kimondanád, engedsz a langyos féligaznak,
hisz a gyereknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn,
lehetnél hős, nem csak derék, de
valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségek
miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet,
pedig adódna még idő kifogni az adott időn,
igen, adódna még idő, de
valami mindig közbejön.
*
G.B.: - Ne jöjjön közbe, semmi. Szeressünk MOST, mert MOST van erre lehetőségünk.
