Georgina Bojana levelei: Városi ember - vidéken...

Georgina Bojana témája a 'Humoros írások' fórumban , 2016 Január 2.

  1. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    No ezt az évet is "legyűrtük" :)!
    Kinek sikeresen, kinek sikertelenül zárult. Több családban felteszik a kérdést, hogy a városban maradjanak vagy vidékre költözzenek ? Eltökélve hisznek a reményeikben, hogy OTT JOBB LESZ... A "grádicsokat" mindenütt meg kell lépni, meg kell szenvedni, a vidéki élet számtalan meglepetést tartogat. Erre csak később döbbennek rá.

    A vidékre költöző családokban fel sem merül az, hogy aki eddig az aszfaltot koptatta, s a kész termékeket a boltban vásárolta meg, a költözés után, minden borul.
    Az új életmód - hozzáértés hiányában - bitang nehéz lesz. Sok veríték és könny, fáradság vár rájuk.
    Ők az eltökéltek.
    Szerveznek, lakást adnak el, ingatlant vásárolnak - álmaik beteljesedését, olcsóbb, mégis könnyebb megélhetést remélnek a költözéstől.

    :rolleyes:

    Emelkednek a különféle tarifák, számlák, közös költség stb. de az bevásárlási kiadásokra szánt pénzük is egyre kevesebb… A zöldségre, a húsra, meg a gyümölcsre költhető forintjaik. Ezért a csóró városi ember iparkodik a lakótelepi lakásától meg- és kiszabadulni. A város vonzáskörzetében egy testhez álló, kedves kicsi házat akar megvásárolni. Nagy telekkel! A feje vágyakkal, a két keze tenni akarással van tele. Minél nagyobb telket akar, mert, hogy majd ő gazdálkodó lesz „másod állásában”.
    UTAZÁS
    Romantikus a vonat, még érdekes is. Egy darabig. A városi ember akkor koppan, amikor „megébred” benne a felismerés, hogy a vonat is sínen megy, a metró is, de a követési idejük mégis jelentősen eltér. No meg időhöz kötött. Jobb esetben reggel, - a város, vagy Pest felé sűrűbben, - rosszabb esetben óránként. Várostól/ vagy Pestről távolabbra ritkábban megy a vonat. Délután ez megfordul, Pestről, városból rövidebb időközönként, mert a munkát vállalók akkor utaznak a "birtokukra", otthonaikba.
    FŰTÉS
    Kint, az utcákon röpködnek a mínuszok. A kályha füstöl, a feleség veszekszik, a gyerekek télikabátban a dunna alatt.
    Pesti ember a tüzet piszkálja, egészen addig, amíg az utolsó parázs is elalszik. S, lám, akkor dobja rá a szenet. Aztán meg a hamuból kapargálja darabonként, mert ugye pocsékba ne menjen . Az asszony meg csak szájal, morog és válással fenyegetőzik. Visszaköltözik a mamához stb. stb. stb.
    KERT
    Pesti ember ősszel égette az avart. Inkább füstölte. Merthogy előző nap összegereblyézte, hatalmas kedvvel és fáradtsággal. Éjszaka pedig az a fránya eső, vagy köd megszitálta. Reggel hiába gyújtogatta a levélhalmazt, no meg alatta is a papírt, csak nem akart az, tüzet fogni. Sem papír, sem levél tüzet nem fogott... Pesti ember főző olajjal (amit a konyhaszekrényből csent el, tervei szerint a levélhalmazt azzal öntözi meg, majd sikeresen gyújt alá a nedves leveleknek.
    Igaz, hogy tűz nem támad az akciótól, de füst, az annál inkább :confused:. A szomszédok szeme is pirosodott a füsttől, no meg a méregtől, rendesen:o.
    Sajnálják, hogy a szegény pesti szomszédjuk, annyira balga.:(
    Pesti ember jajgat, fáj a dereka, a keze, mert kapál folyamatosan és rendületlenül. Sokszor nem is jó eredménnyel, mert „véletlenül” az is magától kikapálódiko_O, aminek nem lenne szabad. Vagy egyéb módon sérül :(. Mint például a krumpli. Hatalmas energiával ültette az első krumpliföldjét, s amikor sógor-koma-Kálmán bácsi által adott permetlével lekezelte a még harsogóan zöld levelű krumpli bokrokat. Gázálarcot kellett volna az orra elé rakni:dr_31:, mert, hogy a szer annyira büdös:rolleyes2:. Sőt később is bűzlik, mármint a krumpli. Penetránsan erős az „illata”. Sovány vigasz, hogy a csíkos hátú (krumpli) bogarak sem ették. A pesti ember sem, mert a krumplinak később is elviselhetetlen szaga van.
    Pesti ember reménykedett, majd csak kiszellőzik a vegyszer a krumpliból, mire a fazékba kerül. Ebbeli álma sem teljesedett be. A szomszéd jóindulatúan felvilágosította:dr_9:, későn permetezett, korán szedte fel a krumplit, s ez így nem jó dolog, sőt mérgező:mad:! A termés felhasználhatatlan. Állatoknak sem adható. Így minden pocsékba ment…:confused:
    A kapa éles. Erre ő is rádöbbent. Előbb a nagylábujját, majd az összes krumplit össze-vissza vagdosta. Na, nem baj, az ujja majd összeforr, a krumplik kevésbé, mire ősz lesz.
    A földből pedig semmi nem kel ki csak úgy magától, legfeljebb az oly annyira üldözött parlagfű. De, hogy miért? Hogy előbb vetni kellene, aztán hiába veti el a magot, az mégsem kel ki? De miért? A szomszédban élő nyolcvan éves Rozi néninek bezzeg, pedig ő nem is a boltból veszi a magokat, hanem egyik évről a másikra rakosgatja, majd úgy keltegeti, kiülteti, s harsogóan él a kertje.
    Pesti embert ilyen "veszély" nem fenyegeti. Az ő kertje nem él, de – vegetál – azt viszont bőszen.
    LEÉRETT TERMÉS
    Az is megadatott, vajmi csoda fogytán:hurra:. A paradicsom ültetvénye. Egy kosár itt is, a másik meg amott, a babakádban is piroslik a beérett termés. Pocsékba ne menjen, így azt asszonya éjjel-nappal főzi, passzírozza, üvegekbe tölti, dunsztolja és kezdi elölről. Ismételten jajgat, panaszkodik, pedig most „boldog” lehetne, hiszen a paradicsom ültetvény az idén jól sikerült. Asszonyának ez sem jó, meg az sem:mad2:. Igaz, már annyi a paradicsom szósszal, ivólével töltött üveg sorakozik, hogy azon ötletelnek, karácsonyi ajándéknak jó lesz a pesti „kákabelű” rokonoknak. Így legalább minden barátnak, ismerősnek is jut a piros színű, finom szószból. Nekik is, akár hogy több évre is.:cool:
    A barack kukacos, a szilva pedig túl puha. Pesti embernek sem kocsija, sem kereke, sem idege, hogy eladja. Csak téblábol, egyik kosártól a másikig:dr_38:. Mert eltenni sem tud ilyen óriási mennyiséget. Nincs ereje hozzá, de gyakorlata sem. o_O
    No meg a lekvárhoz cukor kellene, az meg drága, ekkora mennyiségben.

    ÁLLATOK
    A házvétel után, első ténykedése volt, hogy állatokat is vásárolt:cool:. Ez okból később, meglepetések is érték, de rendesen:(. A legfontosabb, az állatok: mindig éhesek:o. Ezek után ganajozni is kell. Ünnepkor, sőt hidegben, de forróságban is. Kegyelem? Neki sem, meg a tyúknak sem, ha levesbe szánják. (Legalábbis így képzelte el). De ki vágja el a jobblétre szenderültségre, húslevesbe szánt, pörköltre ítélt tyúk torkát? Kire lehet osztani a „hóhér” nem éppen kitüntető szerepkörét? Asszonya csak darabokban látott csirkét a pesti piacon, kért 3 mellett, 4 combot, aprólékot, s feltette főni a hétvégi ebédhez.:rolleyes:
    Itt és most? Meg kellene ölni azt a csodaszép, kedves, kapirgáló tyúkot. Kinek van ehhez szíve? Már olyan kezes, kézből eszi a kukoricát:o. Tehát ötlet „kilőve”, a tyúk marad. A helyi Tescóban vásárolják meg a csirkedarabokat:cool:. Így a tyúk, kakas tovább eszi és fogyasztja a gazda pénztárcáját, de ganajozni is kell, meg zöldet szedni, legfeljebb állatkert lesz a baromfiudvar. A tojás, legalább az megadatott.
    A malac már hajnalban:dr_103: visít, s mindent föleszik:confused:. Pesti ember lelkesen keveri a moslékot, mert arra számít, majd lesz kolbász, szalonna, töpörtyű, meg egyebek. A pesti haverok meg írigyked(het)nek a jóízű házi falatok miatt. :cool:
    Aztán a disznóölés?!
    Szegény halálra ítélt röffentyű! Torkában a késsel rohangál a kertek alatt.
    A szomszédok állatvédelmi törvényt emlegetnek:mad:. Végre többen is lefogják a szerencsétlen kolbászra ítéltet, s megtörténik a dolog. Valaki mondta, hogy a disznó szőrét palackos gázzal kell lepörzsölni, mert, hogy úgy az egyszerűbb, mint a régi, oly jól bevált szalmás megoldás.
    Semmi nem sikerül!:dr_4:
    A malac megég, az ól kigyullad:(. Tűzoltók stb. stb.
    A megmentett hús kormos, különben sincs kedve ahhoz a kolbászhoz, ami abból a kedves malacból van. Kioldalog a nyári konyhából, a szomszédok feldolgozzák a húst. Amiből a gazda nem eszik, kifordul a szájából. Sajnálja a malackát.:( Pedig már elérte a mázsa feletti súlyát, de Ő akkor is malackának hívta…
    A kecske
    Elől mekeg, hátul rúg. Mindent összerág, még a ház falát is:o. A nehézségek ellenére pesti ember kecskesajtról, kecsketejről ábrándozik:). Csak éppen az álom, álom maradt. Méghozzá beteljesületlen. MekMek nem hagyja magát. Végül rádöbben, hogy a felesége nem lányt, hanem bakot hozott el a vásárból.:confused:
    Tanulság: a kiskutya ha lassan is, de belejön az ugatásba. A pesti ember is a kaszálásba.
    De addig?
    Legfeljebb a gaz még jobban megerősödik, mint a búza. Végül is nem mindegy? Legfeljebb a pesti ember feltalálja a "gazkenyeret", ami biztosan olcsóbb lesz, mint a "bóti".
    *
    ÜNNEP
    Ilyenkor összejön a család, a messziről jöttek, pestiek felteszik a nagy kérdést:
    - No, ,egérte-e a költözés? Bejött-e a gazdálkodás?
    Pesti ember szaporán bólogat, nem vallja be, hogy „felsüléseiről” napokig mesélhetneo_O.
    – Láthatjátok! Ezek a csirke darabok mennyivel mások, mint a boltiak? Ízesek, szépek stb. stb.:cool:
    Faluról érkezett rokonok legszívesebben azonnal leintenék, mégis megkegyelmeznek a szájhősnek.
    Ők aztán tudják a különbséget. Az ínyükön érzik, sokadik éve.:dr_9: De nem vitatkoznak, tudják, hogy nem a házi baromfi készletből van. Ez bizony „bóti”. Szívükre hallgat, mégsem buktatják le a szájhős házigazdát. Hang nélkül kanalazzák a levest, amibe a bóti csirke (és nem a házi), az ólból vidoran kotkodácsoló tyúk főtt.
    *
    HÉTKÖZNAPOK
    Pesti ember megtapasztalta, hogy jöttében-mentében ráköszönnek. S, ő is ezt teszi:dr_31::cool:. Jó tudni, hogy számon tartják. Mostanában a falubeliek meg is állítják, kérdezősködnek erről is, meg arról is. Mi van a portán, mi sikerül és mi nem? Ilyenkor nagy bajban van, füllenteni nem akar, felsüléseiről hosszú lenne a lista, ezért csak hümmög valamit az orra alatto_O. Reményét nem adja fel:dr_4:, megtapasztalja, hogy innét is, meg onnét is sűrűn jön a segítség. Szóban és tettben is.
    Érzik, megérkeztek. Helyben és a helyükön vannak.
    Jó itt élni! Összegzik ezt a vasárnapi ebédnél.:cool:
    2016.01.01. mentés 053.jpg
     
    Melitta kedveli ezt.
  2. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Hasonlokat en is ateltem az elso telek vasarlasnal.
    Elso lepesem szep diszcserjeket venni ki is neztem a helyt neki, hogy majd a leendo fahazhoz a bevezeto ut ketszelere milyen jol fog kinezni.
    Atjott a szomszed aki azert felvilagsitott hogy fel kell szantani eloszor, ok o ismert is valakit jott egy ember a pacival aki felszantotta./Az ember hamar helyre tette az en elkezelesemet, mit kepzelek en a lo cikk cakkba fogja kerulgetni az en 50cm disz faimat?/
    OLyan fold rogok lettek , hogy mar en mentem a szomszedba mit lehet ezzel csinalni , hogy ultetni is lehesen mar bele. Jot rohogott rajtam es elmondta mi minden teendo van meg a folddel, hogy egy konyhakert legyen belole. MInden pesti barat ismers jott segiteni ....
    Konyha kertet megterveztem es vettem par kilo ultetni valo zoldborsot hogy az milyen finom lesz a zsenge zoldborso levest elkesziteni mar a sajat termesbol....jott a borso szuret ,hat pecsenyere egtunk , a borsoszedesbe, annyi borso lett hogy tobbszor kellett fordulnunk, na mar lattam nem fogok boldogulni , vittem a hazbol egy ket embert , ingyen johet borsot szedni annyit amennyit akar......na a feldolgozassal is megjartam en arra gondoltam majd lefagyasztom es milyen jo lesz majd elovenni........ nagy hutom volt de nem akkora, hogy tizkiloszam elferjen a zoldborso. Egy 4 emeletes hazban /Az Opera mellett/ laktam mindenki zolborsot fejtett vagy tett el ki ki a maga recepte szerint /igy utolag nem sok mezogasagi ismerete volt a lakoknak se/ Hamar elege lett mindenkinek a zoldborso levesbol a zoldbab fozelekbol a rizibizitol stb. Vegul egy idos hazaspart talaltam aki nagyon elvezte ezt a termelest, odaadtam a telket nekik hasznaljak es minden megtermelt dolgokbol hozon nekunk egy egy fozesre valot.
    El tudom kepzelni milyen nehez valtani ,foleg annak mint pl en is aki meg latogatoba se nagyon jart videken gazdasagokba ,csak az iskolaba kepekrol lattam a mezogazdasagot.
     
    Georgina Bojana és ronix7-7 kedveli ezt.
  3. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    2016.01.01. mentés 054.jpg
    Kedves Melitta!
    Bizony, bizony - ebben az írásomban - több volt a saját tapasztalatom.:cool: No de nem kellett nagyon keresgélnem, hozzánk hasonló ügyetlen, "bénázó" pestiek az egész országban vannak. "Világot váltani" mennek vidékre. Azután többször is fenékre esnek és csodálkoznak:o hogy miért nem működik a kert?
    Miért nem lehet gyorsabban (vizes fával :( ? :eek: tüzet rakni, no és sorolhatnám az ügyetlenségeket.
    Egy vidékre született, ott gyerekeskedett felnőttnek ezek a dolgok nem okoznak gondot.
    Nekünk, ezek a feladatok a megmászhatatlan Himaláját jelentik.
    Mindenbe bele kell tanulnunk, ha a vidéki élet szépségeit választjuk. Mert vannak ám ott/itt szépségek is. Nem is kevés, ha csak az alábbi képre nézünk!
    *
    Hibázunk, s levonjuk a következtetéseket és újból neki lendülünk.
    Többszöri "nekifutásunkra" sikerrel járunk, de addig?!
    Ne veszítsük el a türelmünket, az önbecsülésünket. Így tanuljuk meg tisztelni a földet, az időjárást, sőt a földhöz értő embert. 2016.01.01. mentés 054.jpg
     
    ronix7-7 és Melitta kedveli ezt.
  4. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Igy van , marad a sok probalkozas "tapasztalas" emlekke ,elmenye, hogy mennyit benazott az ember egy uj kozegbe mire megtanulja a"hogyant".
     
    Utoljára módosítva: 2016 Január 4
    Georgina Bojana és ronix7-7 kedveli ezt.
  5. ronix7-7

    ronix7-7 Állandó Tag

    Köszönöm! Szuper összefoglalók. Én, ill. mi is átéltük ezeket,amikor telket vettünk. Bár mi kisvárosban lakunk, de mi is mindent magunk akartunk megtermelni. Első lépéseinkkel csak botladoztunk. Később úgy bele jöttünk, hogy mindent megfelelő mennyiségben sikerült termelni. Keltettünk szárnyasokat, felneveltük, de a bökkenő az volt, sem én, sem a férjem nem volt képes levágni őket. Telekszomszédunkat kértük meg mindig, hogy vágja le a kis állatokat, na meg a 100-120 nyúlból is néha. Fizetségként pl. 2-3 baromfi (tyúk, lúd, kacsa vágásakor 1 mindig a szomszédnak járt). Kérdezte is szorgalmasan, hogy mikor akarunk vágni. Tartottunk anyadisznókat, sok-sok kismalacunk is született, eladtuk mindig. A sok közül 1 disznót vágattunk csak le egy hentessel, annyira sajnáltuk őket. Mikor kimentünk etetni, 2 lábra álltak és "beszéltek" hozzánk. Tündériek voltak. Egyszer az egyik anyadisznó 13 kicsit fialt. Egy szegénynek nem jutott emlő (ugyanis 12 van csak nekik), ezért én fogtam a kis szatyromat, hazavittem a legyengült állatkát, sikerült felnevelni a lakásban. Én még olyat nem láttam! Amikor felerősödött, ki lehetett engedni , olyan szobatiszta volt. Mindig visszaugrott a nagy műanyag ládájába, ott végezte el a dolgát az alomba. Tündéri volt ahogy csodálkozott a körme kopogásán, amikor a parkettás szobába beosont. Nagyon szégyelltük, amikor ajánlott levelet hozott a postásnő, mert az előszoba ajtóhoz tolakodott, ő fogadta a postást. Gyorsan elmondtuk a történetét, így tetszett neki is, hogy erre is képesek voltunk a kis állatkánk életben tartása érdekében. Az akkor már középiskolás nagyobbik fiunk úgy szégyellte magát, hogy szinte ránk parancsolt, azonnal vigyük vissza a telekre a malackát, mert nem akar még egy ilyen blamát. A bökkenő ott volt, amikor kivittük az anyjához és a 12 testvéréhez, azonnal rátámadtak, mert idegen szaga volt. Kimentettük a férjemmel, majd szinte egész nap dörzsölgettük az anyjához és testvéreihez, hogy átvegye az ő szagukat. Éjjelre elkülönítettük, másnap, vasárnap ugyanezt megismételtük, így 2 nap után sikerült befogadtatni. Annyira erős lett, hogy már ő is hozzáfért a 12 emlőhöz, na meg már pépes darát is tudott lefetyelni. Gyönyörű malackává lett.Vettünk 2 kecskét is "fűnyírónak", de szegényeket meguntuk, mert ahová kikötöttük, ott mindent letaroltak, igaz a gazt is. Végül a másik telekszomszédunknak megtetszettek, mi adtunk kecskéket, ő meg még kb.150 n.méter telekrészét adta érte (a 70 évek). Így nagyobb lett a telkünk, de minek? Ma már a szőlővel sem bírunk, lassan lejár a mi időnk, el kell adni a telket, ahol a sokat, de szívesen dolgoztunk, élvezhettük a szellemi munka utáni fizikai munka szépségét, gyümölcsét, fáradalmait. Azért pihenhettünk, kikapcsolódhattunk.
     
  6. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    *
    Tanulság az, hogy életünk utolsó percéig tanulunk. S, mivel az még nagyon messze és sokáig van, így bizony mindig felvetődnek újabb és újabb akadályok, amelyeket "át kell ugranunk", le kell győznünk. Vannak az életünkben olyan helyzetek, amelyeket akkor és ott úgy érezzük, ennél rosszabb már nem lehet. Azt lesz rosszabb is, de utána mindig a jobb jön. Ennek tudatában kívánom mindnyájunknak - a legjobbakat, legszebbet. Úgy legyen.
     
    ronix7-7 kedveli ezt.

Megosztás