Georgina Bojana levelei

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Városi ember - vidéken

No ezt az évet is "legyűrtük" :)!
Kinek sikeresen, kinek sikertelenül zárult. Több családban felteszik a kérdést, hogy a városban maradjanak vagy vidékre költözzenek ? Eltökélve hisznek a reményeikben, hogy OTT JOBB LESZ... A "grádicsokat" mindenütt meg kell lépni, meg kell szenvedni, a vidéki élet számtalan meglepetést tartogat. Erre csak később döbbennek rá.

A vidékre költöző családokban fel sem merül az, hogy aki eddig az aszfaltot koptatta, s a kész termékeket a boltban vásárolta meg, a költözés után, minden borul.
Az új életmód - hozzáértés hiányában - bitang nehéz lesz. Sok veríték és könny, fáradság vár rájuk.
Ők az eltökéltek.
Szerveznek, lakást adnak el, ingatlant vásárolnak - álmaik beteljesedését, olcsóbb, mégis könnyebb megélhetést remélnek a költözéstől.
:rolleyes:

Emelkednek a különféle tarifák, számlák, közös költség stb. de az bevásárlási kiadásokra szánt pénzük is egyre kevesebb… A zöldségre, a húsra, meg a gyümölcsre költhető forintjaik. Ezért a csóró városi ember iparkodik a lakótelepi lakásától meg- és kiszabadulni. A város vonzáskörzetében egy testhez álló, kedves kicsi házat akar megvásárolni. Nagy telekkel! A feje vágyakkal, a két keze tenni akarással van tele. Minél nagyobb telket akar, mert, hogy majd ő gazdálkodó lesz „másod állásában”.
UTAZÁS
Romantikus a vonat, még érdekes is. Egy darabig. A városi ember akkor koppan, amikor „megébred” benne a felismerés, hogy a vonat is sínen megy, a metró is, de a követési idejük mégis jelentősen eltér. No meg időhöz kötött. Jobb esetben reggel, - a város, vagy Pest felé sűrűbben, - rosszabb esetben óránként. Várostól/ vagy Pestről távolabbra ritkábban megy a vonat. Délután ez megfordul, Pestről, városból rövidebb időközönként, mert a munkát vállalók akkor utaznak a "birtokukra", otthonaikba.
FŰTÉS
Kint, az utcákon röpködnek a mínuszok. A kályha füstöl, a feleség veszekszik, a gyerekek télikabátban a dunna alatt.
Pesti ember a tüzet piszkálja, egészen addig, amíg az utolsó parázs is elalszik. S, lám, akkor dobja rá a szenet. Aztán meg a hamuból kapargálja darabonként, mert ugye pocsékba ne menjen . Az asszony meg csak szájal, morog és válással fenyegetőzik. Visszaköltözik a mamához stb. stb. stb.
KERT
Pesti ember ősszel égette az avart. Inkább füstölte. Merthogy előző nap összegereblyézte, hatalmas kedvvel és fáradtsággal. Éjszaka pedig az a fránya eső, vagy köd megszitálta. Reggel hiába gyújtogatta a levélhalmazt, no meg alatta is a papírt, csak nem akart az, tüzet fogni. Sem papír, sem levél tüzet nem fogott... Pesti ember főző olajjal (amit a konyhaszekrényből csent el, tervei szerint a levélhalmazt azzal öntözi meg, majd sikeresen gyújt alá a nedves leveleknek.
Igaz, hogy tűz nem támad az akciótól, de füst, az annál inkább :confused:. A szomszédok szeme is pirosodott a füsttől, no meg a méregtől, rendesen:o.
Sajnálják, hogy a szegény pesti szomszédjuk, annyira balga.:(
Pesti ember jajgat, fáj a dereka, a keze, mert kapál folyamatosan és rendületlenül. Sokszor nem is jó eredménnyel, mert „véletlenül” az is magától kikapálódiko_O, aminek nem lenne szabad. Vagy egyéb módon sérül :(. Mint például a krumpli. Hatalmas energiával ültette az első krumpliföldjét, s amikor sógor-koma-Kálmán bácsi által adott permetlével lekezelte a még harsogóan zöld levelű krumpli bokrokat. Gázálarcot kellett volna az orra elé rakni:dr_31:, mert, hogy a szer annyira büdös:rolleyes2:. Sőt később is bűzlik, mármint a krumpli. Penetránsan erős az „illata”. Sovány vigasz, hogy a csíkos hátú (krumpli) bogarak sem ették. A pesti ember sem, mert a krumplinak később is elviselhetetlen szaga van.
Pesti ember reménykedett, majd csak kiszellőzik a vegyszer a krumpliból, mire a fazékba kerül. Ebbeli álma sem teljesedett be. A szomszéd jóindulatúan felvilágosította:dr_9:, későn permetezett, korán szedte fel a krumplit, s ez így nem jó dolog, sőt mérgező:mad:! A termés felhasználhatatlan. Állatoknak sem adható. Így minden pocsékba ment…:confused:
A kapa éles. Erre ő is rádöbbent. Előbb a nagylábujját, majd az összes krumplit össze-vissza vagdosta. Na, nem baj, az ujja majd összeforr, a krumplik kevésbé, mire ősz lesz.
A földből pedig semmi nem kel ki csak úgy magától, legfeljebb az oly annyira üldözött parlagfű. De, hogy miért? Hogy előbb vetni kellene, aztán hiába veti el a magot, az mégsem kel ki? De miért? A szomszédban élő nyolcvan éves Rozi néninek bezzeg, pedig ő nem is a boltból veszi a magokat, hanem egyik évről a másikra rakosgatja, majd úgy keltegeti, kiülteti, s harsogóan él a kertje.
Pesti embert ilyen "veszély" nem fenyegeti. Az ő kertje nem él, de – vegetál – azt viszont bőszen.
LEÉRETT TERMÉS
Az is megadatott, vajmi csoda fogytán:hurra:. A paradicsom ültetvénye. Egy kosár itt is, a másik meg amott, a babakádban is piroslik a beérett termés. Pocsékba ne menjen, így azt asszonya éjjel-nappal főzi, passzírozza, üvegekbe tölti, dunsztolja és kezdi elölről. Ismételten jajgat, panaszkodik, pedig most „boldog” lehetne, hiszen a paradicsom ültetvény az idén jól sikerült. Asszonyának ez sem jó, meg az sem:mad2:. Igaz, már annyi a paradicsom szósszal, ivólével töltött üveg sorakozik, hogy azon ötletelnek, karácsonyi ajándéknak jó lesz a pesti „kákabelű” rokonoknak. Így legalább minden barátnak, ismerősnek is jut a piros színű, finom szószból. Nekik is, akár hogy több évre is.:cool:
A barack kukacos, a szilva pedig túl puha. Pesti embernek sem kocsija, sem kereke, sem idege, hogy eladja. Csak téblábol, egyik kosártól a másikig:dr_38:. Mert eltenni sem tud ilyen óriási mennyiséget. Nincs ereje hozzá, de gyakorlata sem. o_O
No meg a lekvárhoz cukor kellene, az meg drága, ekkora mennyiségben.

ÁLLATOK
A házvétel után, első ténykedése volt, hogy állatokat is vásárolt:cool:. Ez okból később, meglepetések is érték, de rendesen:(. A legfontosabb, az állatok: mindig éhesek:o. Ezek után ganajozni is kell. Ünnepkor, sőt hidegben, de forróságban is. Kegyelem? Neki sem, meg a tyúknak sem, ha levesbe szánják. (Legalábbis így képzelte el). De ki vágja el a jobblétre szenderültségre, húslevesbe szánt, pörköltre ítélt tyúk torkát? Kire lehet osztani a „hóhér” nem éppen kitüntető szerepkörét? Asszonya csak darabokban látott csirkét a pesti piacon, kért 3 mellett, 4 combot, aprólékot, s feltette főni a hétvégi ebédhez.:rolleyes:
Itt és most? Meg kellene ölni azt a csodaszép, kedves, kapirgáló tyúkot. Kinek van ehhez szíve? Már olyan kezes, kézből eszi a kukoricát:o. Tehát ötlet „kilőve”, a tyúk marad. A helyi Tescóban vásárolják meg a csirkedarabokat:cool:. Így a tyúk, kakas tovább eszi és fogyasztja a gazda pénztárcáját, de ganajozni is kell, meg zöldet szedni, legfeljebb állatkert lesz a baromfiudvar. A tojás, legalább az megadatott.
A malac már hajnalban:dr_103: visít, s mindent föleszik:confused:. Pesti ember lelkesen keveri a moslékot, mert arra számít, majd lesz kolbász, szalonna, töpörtyű, meg egyebek. A pesti haverok meg írigyked(het)nek a jóízű házi falatok miatt. :cool:
Aztán a disznóölés?!
Szegény halálra ítélt röffentyű! Torkában a késsel rohangál a kertek alatt.
A szomszédok állatvédelmi törvényt emlegetnek:mad:. Végre többen is lefogják a szerencsétlen kolbászra ítéltet, s megtörténik a dolog. Valaki mondta, hogy a disznó szőrét palackos gázzal kell lepörzsölni, mert, hogy úgy az egyszerűbb, mint a régi, oly jól bevált szalmás megoldás.
Semmi nem sikerül!:dr_4:
A malac megég, az ól kigyullad:(. Tűzoltók stb. stb.
A megmentett hús kormos, különben sincs kedve ahhoz a kolbászhoz, ami abból a kedves malacból van. Kioldalog a nyári konyhából, a szomszédok feldolgozzák a húst. Amiből a gazda nem eszik, kifordul a szájából. Sajnálja a malackát.:( Pedig már elérte a mázsa feletti súlyát, de Ő akkor is malackának hívta…
A kecske
Elől mekeg, hátul rúg. Mindent összerág, még a ház falát is:o. A nehézségek ellenére pesti ember kecskesajtról, kecsketejről ábrándozik:). Csak éppen az álom, álom maradt. Méghozzá beteljesületlen. MekMek nem hagyja magát. Végül rádöbben, hogy a felesége nem lányt, hanem bakot hozott el a vásárból.:confused:
Tanulság: a kiskutya ha lassan is, de belejön az ugatásba. A pesti ember is a kaszálásba.
De addig?
Legfeljebb a gaz még jobban megerősödik, mint a búza. Végül is nem mindegy? Legfeljebb a pesti ember feltalálja a "gazkenyeret", ami biztosan olcsóbb lesz, mint a "bóti".
*
ÜNNEP
Ilyenkor összejön a család, a messziről jöttek, pestiek felteszik a nagy kérdést:
- No, ,egérte-e a költözés? Bejött-e a gazdálkodás?
Pesti ember szaporán bólogat, nem vallja be, hogy „felsüléseiről” napokig mesélhetneo_O.
– Láthatjátok! Ezek a csirke darabok mennyivel mások, mint a boltiak? Ízesek, szépek stb. stb.:cool:
Faluról érkezett rokonok legszívesebben azonnal leintenék, mégis megkegyelmeznek a szájhősnek.
Ők aztán tudják a különbséget. Az ínyükön érzik, sokadik éve.:dr_9: De nem vitatkoznak, tudják, hogy nem a házi baromfi készletből van. Ez bizony „bóti”. Szívükre hallgat, mégsem buktatják le a szájhős házigazdát. Hang nélkül kanalazzák a levest, amibe a bóti csirke (és nem a házi), az ólból vidoran kotkodácsoló tyúk főtt.
*
HÉTKÖZNAPOK
Pesti ember megtapasztalta, hogy jöttében-mentében ráköszönnek. S, ő is ezt teszi:dr_31::cool:. Jó tudni, hogy számon tartják. Mostanában a falubeliek meg is állítják, kérdezősködnek erről is, meg arról is. Mi van a portán, mi sikerül és mi nem? Ilyenkor nagy bajban van, füllenteni nem akar, felsüléseiről hosszú lenne a lista, ezért csak hümmög valamit az orra alatto_O. Reményét nem adja fel:dr_4:, megtapasztalja, hogy innét is, meg onnét is sűrűn jön a segítség. Szóban és tettben is.
Érzik, megérkeztek. Helyben és a helyükön vannak.
Jó itt élni! Összegzik ezt a vasárnapi ebédnél.:cool:
2016.01.01. mentés 053.jpg
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Hasonlokat en is ateltem az elso telek vasarlasnal.
Elso lepesem szep diszcserjeket venni ki is neztem a helyt neki, hogy majd a leendo fahazhoz a bevezeto ut ketszelere milyen jol fog kinezni.
Atjott a szomszed aki azert felvilagsitott hogy fel kell szantani eloszor, ok o ismert is valakit jott egy ember a pacival aki felszantotta./Az ember hamar helyre tette az en elkezelesemet, mit kepzelek en a lo cikk cakkba fogja kerulgetni az en 50cm disz faimat?/
OLyan fold rogok lettek , hogy mar en mentem a szomszedba mit lehet ezzel csinalni , hogy ultetni is lehesen mar bele. Jot rohogott rajtam es elmondta mi minden teendo van meg a folddel, hogy egy konyhakert legyen belole. MInden pesti barat ismers jott segiteni ....
Konyha kertet megterveztem es vettem par kilo ultetni valo zoldborsot hogy az milyen finom lesz a zsenge zoldborso levest elkesziteni mar a sajat termesbol....jott a borso szuret ,hat pecsenyere egtunk , a borsoszedesbe, annyi borso lett hogy tobbszor kellett fordulnunk, na mar lattam nem fogok boldogulni , vittem a hazbol egy ket embert , ingyen johet borsot szedni annyit amennyit akar......na a feldolgozassal is megjartam en arra gondoltam majd lefagyasztom es milyen jo lesz majd elovenni........ nagy hutom volt de nem akkora, hogy tizkiloszam elferjen a zoldborso. Egy 4 emeletes hazban /Az Opera mellett/ laktam mindenki zolborsot fejtett vagy tett el ki ki a maga recepte szerint /igy utolag nem sok mezogasagi ismerete volt a lakoknak se/ Hamar elege lett mindenkinek a zoldborso levesbol a zoldbab fozelekbol a rizibizitol stb. Vegul egy idos hazaspart talaltam aki nagyon elvezte ezt a termelest, odaadtam a telket nekik hasznaljak es minden megtermelt dolgokbol hozon nekunk egy egy fozesre valot.
El tudom kepzelni milyen nehez valtani ,foleg annak mint pl en is aki meg latogatoba se nagyon jart videken gazdasagokba ,csak az iskolaba kepekrol lattam a mezogazdasagot.
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
2016.01.01. mentés 054.jpg
Bizony, bizony - ebben az írásomban - több volt a saját tapasztalatom.:cool: No de nem kellett nagyon keresgélnem, hozzánk hasonló ügyetlen, "bénázó" pestiek az egész országban vannak. "Világot váltani" mennek vidékre. Azután többször is fenékre esnek és csodálkoznak:o hogy miért nem működik a kert?
Miért nem lehet gyorsabban (vizes fával :( ? :eek: tüzet rakni, no és sorolhatnám az ügyetlenségeket.
Egy vidékre született, ott gyerekeskedett felnőttnek ezek a dolgok nem okoznak gondot.
Nekünk, ezek a feladatok a megmászhatatlan Himaláját jelentik.
Mindenbe bele kell tanulnunk, ha a vidéki élet szépségeit választjuk. Mert vannak ám ott/itt szépségek is. Nem is kevés, ha csak az alábbi képre nézünk!
*
Hibázunk, s levonjuk a következtetéseket és újból neki lendülünk.
Többszöri "nekifutásunkra" sikerrel járunk, de addig?!
Ne veszítsük el a türelmünket, az önbecsülésünket. Így tanuljuk meg tisztelni a földet, az időjárást, sőt a földhöz értő embert. 2016.01.01. mentés 054.jpg
 

ronix7-7

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm! Szuper összefoglalók. Én, ill. mi is átéltük ezeket,amikor telket vettünk. Bár mi kisvárosban lakunk, de mi is mindent magunk akartunk megtermelni. Első lépéseinkkel csak botladoztunk. Később úgy bele jöttünk, hogy mindent megfelelő mennyiségben sikerült termelni. Keltettünk szárnyasokat, felneveltük, de a bökkenő az volt, sem én, sem a férjem nem volt képes levágni őket. Telekszomszédunkat kértük meg mindig, hogy vágja le a kis állatokat, na meg a 100-120 nyúlból is néha. Fizetségként pl. 2-3 baromfi (tyúk, lúd, kacsa vágásakor 1 mindig a szomszédnak járt). Kérdezte is szorgalmasan, hogy mikor akarunk vágni. Tartottunk anyadisznókat, sok-sok kismalacunk is született, eladtuk mindig. A sok közül 1 disznót vágattunk csak le egy hentessel, annyira sajnáltuk őket. Mikor kimentünk etetni, 2 lábra álltak és "beszéltek" hozzánk. Tündériek voltak. Egyszer az egyik anyadisznó 13 kicsit fialt. Egy szegénynek nem jutott emlő (ugyanis 12 van csak nekik), ezért én fogtam a kis szatyromat, hazavittem a legyengült állatkát, sikerült felnevelni a lakásban. Én még olyat nem láttam! Amikor felerősödött, ki lehetett engedni , olyan szobatiszta volt. Mindig visszaugrott a nagy műanyag ládájába, ott végezte el a dolgát az alomba. Tündéri volt ahogy csodálkozott a körme kopogásán, amikor a parkettás szobába beosont. Nagyon szégyelltük, amikor ajánlott levelet hozott a postásnő, mert az előszoba ajtóhoz tolakodott, ő fogadta a postást. Gyorsan elmondtuk a történetét, így tetszett neki is, hogy erre is képesek voltunk a kis állatkánk életben tartása érdekében. Az akkor már középiskolás nagyobbik fiunk úgy szégyellte magát, hogy szinte ránk parancsolt, azonnal vigyük vissza a telekre a malackát, mert nem akar még egy ilyen blamát. A bökkenő ott volt, amikor kivittük az anyjához és a 12 testvéréhez, azonnal rátámadtak, mert idegen szaga volt. Kimentettük a férjemmel, majd szinte egész nap dörzsölgettük az anyjához és testvéreihez, hogy átvegye az ő szagukat. Éjjelre elkülönítettük, másnap, vasárnap ugyanezt megismételtük, így 2 nap után sikerült befogadtatni. Annyira erős lett, hogy már ő is hozzáfért a 12 emlőhöz, na meg már pépes darát is tudott lefetyelni. Gyönyörű malackává lett.Vettünk 2 kecskét is "fűnyírónak", de szegényeket meguntuk, mert ahová kikötöttük, ott mindent letaroltak, igaz a gazt is. Végül a másik telekszomszédunknak megtetszettek, mi adtunk kecskéket, ő meg még kb.150 n.méter telekrészét adta érte (a 70 évek). Így nagyobb lett a telkünk, de minek? Ma már a szőlővel sem bírunk, lassan lejár a mi időnk, el kell adni a telket, ahol a sokat, de szívesen dolgoztunk, élvezhettük a szellemi munka utáni fizikai munka szépségét, gyümölcsét, fáradalmait. Azért pihenhettünk, kikapcsolódhattunk.
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Köszönöm! Szuper összefoglalók. Én, ill. mi is átéltük ezeket,amikor telket vettünk. Bár mi kisvárosban lakunk, de mi is mindent magunk akartunk megtermelni. Első lépéseinkkel csak botladoztunk. Később úgy bele jöttünk, hogy mindent megfelelő mennyiségben sikerült termelni. Keltettünk szárnyasokat, felneveltük, de a bökkenő az volt, sem én, sem a férjem nem volt képes levágni őket. Telekszomszédunkat kértük meg mindig, hogy vágja le a kis állatokat, na meg a 100-120 nyúlból is néha. Fizetségként pl. 2-3 baromfi (tyúk, lúd, kacsa vágásakor 1 mindig a szomszédnak járt). Kérdezte is szorgalmasan, hogy mikor akarunk vágni. Tartottunk anyadisznókat, sok-sok kismalacunk is született, eladtuk mindig. A sok közül 1 disznót vágattunk csak le egy hentessel, annyira sajnáltuk őket. Mikor kimentünk etetni, 2 lábra álltak és "beszéltek" hozzánk. Tündériek voltak. Egyszer az egyik anyadisznó 13 kicsit fialt. Egy szegénynek nem jutott emlő (ugyanis 12 van csak nekik), ezért én fogtam a kis szatyromat, hazavittem a legyengült állatkát, sikerült felnevelni a lakásban. Én még olyat nem láttam! Amikor felerősödött, ki lehetett engedni , olyan szobatiszta volt. Mindig visszaugrott a nagy műanyag ládájába, ott végezte el a dolgát az alomba. Tündéri volt ahogy csodálkozott a körme kopogásán, amikor a parkettás szobába beosont. Nagyon szégyelltük, amikor ajánlott levelet hozott a postásnő, mert az előszoba ajtóhoz tolakodott, ő fogadta a postást. Gyorsan elmondtuk a történetét, így tetszett neki is, hogy erre is képesek voltunk a kis állatkánk életben tartása érdekében. Az akkor már középiskolás nagyobbik fiunk úgy szégyellte magát, hogy szinte ránk parancsolt, azonnal vigyük vissza a telekre a malackát, mert nem akar még egy ilyen blamát. A bökkenő ott volt, amikor kivittük az anyjához és a 12 testvéréhez, azonnal rátámadtak, mert idegen szaga volt. Kimentettük a férjemmel, majd szinte egész nap dörzsölgettük az anyjához és testvéreihez, hogy átvegye az ő szagukat. Éjjelre elkülönítettük, másnap, vasárnap ugyanezt megismételtük, így 2 nap után sikerült befogadtatni. Annyira erős lett, hogy már ő is hozzáfért a 12 emlőhöz, na meg már pépes darát is tudott lefetyelni. Gyönyörű malackává lett.Vettünk 2 kecskét is "fűnyírónak", de szegényeket meguntuk, mert ahová kikötöttük, ott mindent letaroltak, igaz a gazt is. Végül a másik telekszomszédunknak megtetszettek, mi adtunk kecskéket, ő meg még kb.150 n.méter telekrészét adta érte (a 70 évek). Így nagyobb lett a telkünk, de minek? Ma már a szőlővel sem bírunk, lassan lejár a mi időnk, el kell adni a telket, ahol a sokat, de szívesen dolgoztunk, élvezhettük a szellemi munka utáni fizikai munka szépségét, gyümölcsét, fáradalmait. Azért pihenhettünk, kikapcsolódhattunk.
*
Tanulság az, hogy életünk utolsó percéig tanulunk. S, mivel az még nagyon messze és sokáig van, így bizony mindig felvetődnek újabb és újabb akadályok, amelyeket "át kell ugranunk", le kell győznünk. Vannak az életünkben olyan helyzetek, amelyeket akkor és ott úgy érezzük, ennél rosszabb már nem lehet. Azt lesz rosszabb is, de utána mindig a jobb jön. Ennek tudatában kívánom mindnyájunknak - a legjobbakat, legszebbet. Úgy legyen.
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Mit tegyünk, ha kedvesünk négykézláb jön haza?
:o

Állapítsuk meg, miért jön négykézláb.
1. Ha ordít is, beleállt a fájás. Nyissuk ki a bejárati ajtó mindkét szárnyát. Ez az egyetlen testhelyzet, amelyben közlekedni tud. Ne érintsük, pláne simogassuk meg, felüvölt és éktelen jajkiáltásokat hallat. Ne forclizzuk, adott esetben mi is így néznénk ki, maximum nem ordítanánk ennyire. Persze, a megértésnek is vannak határai: ismertem valakit aki hat teljes napig feküdt hasmánt a szőnyeg(em)en, oda kérte az ebédet.
2. Ha nem ordít, próbaképpen ereszkedjünk négykézlábra mi is, helyezkedjünk várakozó álláspontra, nézzünk farkasszemet vele, hátha csak egy új figurát akar kipróbálni. Ha így lenne, ne kérdezzük, hol tanulta, tételezzük föl, hogy magától is képes kitalálni valamit.
3. Viccből jön négykézláb, figyeli mit szólunk. Az ilyen embert becsüljük meg, teljesen hülye. Ne replikázzunk, hogy na de mit szól a ház. Mit szólna, nem tudja az illető miért jön négyézláb.
4. Ha az első három esetet kizártuk, pláne eresszük be. Minálunk a házban lakik egy nő aki az élettársát sose engedi be: esténként véget nem érő dörömbölés kúszik végig a függőfolyosón, s a férfi elnyújtott, szívettépő hangon kér újra és újra (a csodában reménykedve) bebocsáttatást. Na most képzeljük el ezeket kórusban.
Figyeljük meg részleteiben is, az illető hogyan közlekedik.
A.) Ha a mozgása legalább négyzetesen gyorsul és épp csak érinti a lépcsőfokot, így csökkentve le az ingadozás amplitúdóját, ez természetes észre sőt tapasztaltságra vall, az illető egy szakértő, voltaképp kormányt is alakíthatna. Nem most ivott először és tisztában van a természet törvényeivel, idejében nyissunk ajtót, hogy ne ütődjön neki, vaószínűsíthető útvonalába a lakáson belül rakjunk különféle alkalmas tárgyakat, melyek a súrlódási erő segítésével fokozatosan lefékezik, különben kizuhan az ablakon és kezdheti az egészet előlről.
B.) Ha tényleg négykézláb, vígan dalolva, lassan közeledik, mazsola: ilyenkor nincs semmi dolgunk, ez tökéletesen biztonságos, bár fölöttébb ritka.
C.) Ha kezét csak időnként, a korlát megragadására használja, mert gyorsul ugyan, de nem eléggé, valósággal röpüljünk elé és szolgáljunk támasztékul magunk: ezek a korlátok egy macskát nem bírnak ki.
Ha sikeresen megérkezett, ne állítsuk bele a kádba és ne engedjük rá a hideg vízet. Nem szereti.
Bár nem tudom, miért?
Kapjuk inkább el a két (hátsó) lábát, hirtelen fordítsuk föl az egész embert, ugorjunk vele egy hokedlira, ha szép szál embert választottunk, létrára, rázzuk meg kicsit, csak míg kiesik belőle az apró. Ez lesz a kosztpénz. Ne időzzünk sokat, vigyázzunk a vérnyomására. Helyezzük vissza a talajra, immár félálomban kezdjük vonszolni az ágy felé, széklábakra, útszűkületre ügyeljünk. Ha közben felébredne és egyetlenemnek nevezne minket, ne utasítsuk el kategorikusan, hisz e pillanatban (nézzünk rá) igaz szerelmet érez irántunk, ha komolyabb udarlásba fog, ne ilyeneket mondjunk, hogy majd ha kijózanodsz, stb. mutassunk diplomatikusan a képernyőre, ahol X.Y. igazgatja a frizuráját, többen zokongnak, esetleg miniszterek diplomáit számlálják, ettől elalszik még mielőtt az ágyra zuhan (zuhanás közben hajítsunk feje alá párnát), hozzávetőleg egy órára.
Amikor is fölteszi az alapkérdéseket. Az alapkérdéseken soha ne ütközzünk vagy bántódjunk meg. Ilyenkor mi vagyunk minden tudásnak forrása.
1. Reggel van vagy este?
Válaszoljunk legjobb tudásunk szerint. Ha nem bírnánk egyből eldönteni, kövessük tekintetünkkel az övét, amint csillapíthatatlan tudásszomját kielégítendő kibámul az ablakon és megpróbálja fölismerni a napszakok közti karakterisztikus különbségeket.
2. Most különben hol vagyok?
Adjuk meg a pontos címet, emelet, ajtó, kissoba, irányítószám. Mindazonáltal ne vesszünk el a részletekben, említsük meg az országot, a kontinenst is, esetleg ejtsünk pár szót az ezredvégről, nem tudhatjuk pontosan mire vonatkozik a kérdés. Soha ne pikirt hangon válaszoljunk, minden embernek el ell valahogyan helyezni magát az univerzumban.
3. És te kivagy?
Nyújtsunk kezet, érthetően artikulálva mondjuk meg vezeték és keresztnevünket, szükség esetén a leánykorit is. Vegyük megtiszteltetésnek hogy egy tök új nőt lát bennünk, amint tágra nyílt csodálkozó szemével ránk bámul. Ha nevünk hallatán (esetleg) stílust váltana és kötekedni kezdene velünk, hogy mit tudom én, mi nem értjük őt föl ésszel még így négykézláb se, sőt egy spenótot se tudunk megfőzni ne válaszoljuk azt, hogy ő meg egy szöget se bír beverni a falba, vagy ha mégis, leesik az egész. Ellenkezőleg, csodáljuk őt és éreztessük vele, hogy tényleg még így négykézláb is milyen páratlanul vonzó és intelligens, tudniillik ez így is van a logika egyetemes törvényei szerint, máskülönben miért választottuk volna éppen őt örökös vagy átemeneti társunkul.
Általános szabályként, szemléljük a történéseket magasabb szempontból: két jelentéktelen porszem összefutott a világmindenségben, hát végül is mit számít, melyiknek hány lába van (éppen).
Ráadásul így megint alhatunk egy órát.
*

Molnár Erzsébet tollából - megjelent ÉS régi számában
 

Beka Holt

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Jéééé Georgina ismerted a szomszédomat?
Imádtuk a pasit, Miskolcon laktunk az egyik 10 emeletesben, akkor még csak kettő volt. A szemközti kocsmából záráskor valaki áthúzta az úton, nekitámasztotta a kapunak, ő meg a drága becsengetett. Soha nem a saját csengőjüket nyomta meg, mindig azt amit épp elhajlófélben még elért. Beengedtük és vártunk, hatalmas mozizás volt minden éjjel. Liften nem tudott feljönni mert nem érte el a gombot, így maradt a négykézlábazás. Állapottól függött hogy fejjel előre vagy hátrálva érkezik. Néha visszacsúszott pár lépcsőfokot, olyankor ízes percekig tartó káromkodás színesítette az éjszakánkat.
Most így visszagondolva vicces volt, ott akkor élőben az agyunkra ment.
 

prominor

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha már Miskolc szóba került.. A nyolcvanas évek elején a barátaimmal az akkor még rangos Rövidfilm Fesztivál vetítéséről bandukoltunk be a belvárosba.. Barátaim erős dohányosok voltak a cigarettájuk elfogyott, amit Unicum készletünk sem tudott ellensúlyozni, de az utcán egy lélek sem járt vasárnap hajnalban.. De találtunk elterülve egy részeget, miután néhány korty Unicummal elsősegélyben részesítettük, kiderült elfogyott a cigarettája neki is de itt lakik a tízemeletesben csak nem talál haza.. Hazasegítettük ,kinyitottuk neki a lakásajtót, bement, hogy hoz ki cigarettát de lelkünkre kötötte, maradjunk csendben nehogy a felesége felébredjen... Egyszer csak felcsendül a pad moszkovszkija vécsera, meg az asszony hangja: Te szemét disznó most kell hazajönni, ráadásul tajt részegen.. A szerencsétlen megjelent az ajtóban s kezünkbe nyomott egy maréknyi cigarettát a zenélő cigis dobozából....
A másik miskolci történet.. Akkoriban az Avas lakótelep még a középrétegnek nevezhetőek lakótelepe volt. S ottani pár hónapos munkám miatt ott béreltem lakást. A szomszédom Balogh Úr miden áldott este részegen üvöltözve ért haza, bár leginkább azon cirkuszolt, hogy az asszony nem engedte be.. Ilyenkor izes szavakkal osztotta meg szexuális életüket, na meg az asszony egyéb tulajdonságait.. Másnap reggel a bejárat melletti hirdető táblán egy A4-es papíron a következő szöveg: "Tisztelt lakótársak elnézésüket kérem az esti minősíthetetlen magatartásomért! Balogh" Ez a felírat hetente háromszor- négyszer megjelent. Egyik este Balogh Úr után mentem le a lépcsőn, amint Ő éppen esti szokásos programjára igyekezett. Látom ám, hogy a hirdető táblán megfordítja a feliratot..Megvilágosodtam.. mi az az üres lap a hirdető táblán, s néha miért nincs ott...
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Aranyos történetek így utólag, de amikor benne vagyunk? No, akkor van amikor bosszantóak. Biztosan ismeritek azt a "szakállas" viccet, miszerint a részeg ember a lakótelepen körbe-körbe jár, állapottól függően, hol kétlábon, hol négykézláb, hol mászva-kúszva. Irgalmatlanul elfáradva becsenget az egyik kapun. Ki is jön egy mérges ember:mad::
- No, Te világ disznaja, így köll haza másznod? Nem itt laksz, én lakom itt!
Erre a szerencsétlen újra bele is kezd a következő körébe, majd ismét megtalálja u.azt a kaput. A zárba nem talál bele a kulccsával, érthető, hiszen ménkű kicsi az a kulcslyuk, mint tudjuk. Így ismét csenget. Mérges ember ki :mad:és osztja az észt.
Mit is tehet a szerencsétlen :dr_173:már nem is annyira vidorka, újabb körét rójja. Ismét megkerülte a háztömböt, csengetés, mérges ember :mad:ki, majd kioktatás, ordítás.
A súlyos iluminált állapotban lévő erre felfrottyan:
- Hogyan van az drágaegykomám, Te mindenütt ott laksz, én meg sehunsem?! :o
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Nem vicc, sajna ez a mai, magyar valóság...

Dr. Trócsányi László un. miniszter benyújtotta a T/707. számú törvényjavaslatot, a gyülekezési jogról.
Utána:
Árpikám, gyere, menjünk el sörözni, beszédem van veled.
• Főnök, nem minősül az gyűlésnek? A tulajdonosnak engedélyezni kell!
A Lőrincnek biztosan van valahol egy sörözője, majd szólok neki és beszélgetünk!
• De a közügyekről folyó véleménynyilvánítás is gyűlés.
Majd azt mondjuk: nem nyilvánítottunk véleményt: ÉN kérdeztem, te bólintottál!
• De Főnök: három hónappal a rendezvény előtt be kell jelenteni!
Én csak téged hívtalak, akkor elég 48 órával előbb!
• De akkor csak holnapután találkozhatunk?!
Módosítom a „gránit szilárdságút”: az ÉN munkám miatt NÁLAM az időt másképpen számítják majd!
• De Főnök: nem fogunk másokat zavarni, akkor is betilthatják?!
Majd előre kiüríttetem a helyiséget, akkor senkit!
• És miről fogunk beszélgetni?
• A migránsokról!

• És nem fogjuk sérteni „mások magán- és családi életének védelméhez való jogának, otthonának, emberi méltóságának, a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek” méltóságát?
A magyarokét nem!
• De másokét…
Nem érdekel, majd a jogászok elintézik: „osztjónapot”!
(Radnai György írása)
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Hasonlokat en is ateltem az elso telek vasarlasnal.
Elso lepesem szep diszcserjeket venni ki is neztem a helyt neki, hogy majd a leendo fahazhoz a bevezeto ut ketszelere milyen jol fog kinezni.
Atjott a szomszed aki azert felvilagsitott hogy fel kell szantani eloszor, ok o ismert is valakit jott egy ember a pacival aki felszantotta./Az ember hamar helyre tette az en elkezelesemet, mit kepzelek en a lo cikk cakkba fogja kerulgetni az en 50cm disz faimat?/
OLyan fold rogok lettek , hogy mar en mentem a szomszedba mit lehet ezzel csinalni , hogy ultetni is lehesen mar bele. Jot rohogott rajtam es elmondta mi minden teendo van meg a folddel, hogy egy konyhakert legyen belole. MInden pesti barat ismers jott segiteni ....
Konyha kertet megterveztem es vettem par kilo ultetni valo zoldborsot hogy az milyen finom lesz a zsenge zoldborso levest elkesziteni mar a sajat termesbol....jott a borso szuret ,hat pecsenyere egtunk , a borsoszedesbe, annyi borso lett hogy tobbszor kellett fordulnunk, na mar lattam nem fogok boldogulni , vittem a hazbol egy ket embert , ingyen johet borsot szedni annyit amennyit akar......na a feldolgozassal is megjartam en arra gondoltam majd lefagyasztom es milyen jo lesz majd elovenni........ nagy hutom volt de nem akkora, hogy tizkiloszam elferjen a zoldborso. Egy 4 emeletes hazban /Az Opera mellett/ laktam mindenki zolborsot fejtett vagy tett el ki ki a maga recepte szerint /igy utolag nem sok mezogasagi ismerete volt a lakoknak se/ Hamar elege lett mindenkinek a zoldborso levesbol a zoldbab fozelekbol a rizibizitol stb. Vegul egy idos hazaspart talaltam aki nagyon elvezte ezt a termelest, odaadtam a telket nekik hasznaljak es minden megtermelt dolgokbol hozon nekunk egy egy fozesre valot.
El tudom kepzelni milyen nehez valtani ,foleg annak mint pl en is aki meg latogatoba se nagyon jart videken gazdasagokba ,csak az iskolaba kepekrol lattam a mezogazdasagot.
*
Így van. Egy életmód váltás, mindig gyötrelem, ha előzőleg nem abban és nem úgy éltünk... Megtapasztaltam.
 
Oldal tetejére