Gettósított öregkor

Amikor valaki a társadalom számára csak teher.

Kanadában gyilkosságok, Angliában gyűlölet-bűncselekmények, Franciaországban gettósítás, Németországban más országokba küldés. Erről szólnak ma az idősek mindennapjai. Miért?

H. G. Wells Az időgépjében az idősek „eltávoztak”. A történetben később kiderül, hogy miért fiatal mindenki a késő viktoriánus korból érkező időutazó körül, és ahogy az a sci-fikben lenni szokott, születik bizonyos megoldás. A való élet nem ilyen egyszerű. A XX. és XXI. század egyik legnagyobb problémája az elöregedő társadalom, amely nemcsak gazdasági problémákat okoz, de rávilágít, milyen álságos világban élünk. Fiatalító kezelésektől hangosak a reklámok, senki sem szeretne megöregedni, de előbb-utóbb szinte mindenki eljut a nyolcvanas, kilencvenes éveibe, amikor a társadalom számára terhessé válik.

„A mai technokrata társadalom nem hisz abban, hogy a tudás nő az évek folyamán, hanem úgy gondolja, hogy elavul. A kor ma diszkvalifikációt okoz” – írta Simone de Beauvoir 1970-ben. Azóta az idősek iránti társadalmi felelősségvállalás egyre csökken, és ebből világszerte számos probléma adódik. A legsúlyosabb esetek Kanadában fordulnak elő, ahol – ahogy az egyik meggyilkolt áldozat rokona fogalmaz – „kész horror” az idősek otthonában lakni.

Január végén jelent meg az Ontariói Egészség Szövetség (OHC) jelentése, amely szerint 2012 és 2016 között 27 olyan gyilkosság történt az államban, amikor idősek otthonában lakók csaptak össze, illetve az egyik megtámadta a másikat, és az belehalt sérüléseibe. Az otthonokban elkövetett gyilkosságok már a 2010-es évek elején is aggasztották a hatóságokat, de igazi intézkedés nem történt, a 2018-as adatok szerint 148 százalékkal romlott a helyzet 2011 óta. Az okok között a demenciát említik a szakértők: a betegség kísérő tünete a megnövekedett erőszakos hajlam. Gyakran mind a támadó, mind az áldozat leépülésben szenved, és csak a szerencse dönt, hogy melyik összecsapás lesz halálos kimenetelű.

A gondozók száma kevés ahhoz, hogy meggátolják az erőszakos eseményeket. Az OHC szerint napi négy óra személyes gondoskodás megelőzhetné a bajokat, azonban az ápolók alacsony száma miatt mindössze napi 2,71 óra jut egy emberre. Ahol mégis sikerül megfelelő mennyiségű gondozót foglalkoztatni, ott sem találnak megfelelően képzett szakembereket, akik tudják, hogyan kell kezelni az erőszakos szimptómákat.

Pedig megoldásra szükség lenne, mivel a világon minden harmadik másodpercben regisztrálnak valakit demenciával. Közel 49 millió ember élt a betegséggel világszerte 2015-ben, 2017 már egymillióval többen, és az Alzheimer-kórral foglalkozó nemzetközi szervezet, az ADI szerint 2030-ra már 75 millió embert, 2050-re pedig több mint 131 milliót fog érinteni a betegség.

Hollandia ezért új megközelítést alkalmaz. Amszterdam mellett egy speciális falut hozott létre, amelynek 158 lakója mind demens. Az otthon nem olcsó, de az ott élők között nem fordulnak elő olyan horrorisztikus esetek, mint Kanadában. A lakók a Hogeweyk otthonban 23 különféle ház közül válaszhatnak: vannak például kozmopoliták, természetközeliek, tradicionálisan hollandok vagy éppen olyanok, amelyekben megállt az idő valamikor a nyolcvanas években, így olyan varrógépen lehet varrni, amely „made in West Germany”. A lakók folyamatos orvosi és nővéri felügyelet alatt állnak, mégis „valóságos” életet élhetnek: zöldségeshez járnak, bingóznak, és rendszeresen vitatkoznak az időjárásról.

lugas08oregkor-e1552983630826-780x439.jpg

Hívek gyülekeznek egy hannoveri idősek otthona kápolnájában
Fotó: Reuters

A hasonló otthonok létrehozása nem olcsó. A holland kísérlet egyedülálló, de magas színvonalú idősek otthona számos található a kontinensen, tavaly például egy maribori idősek otthona nyert európai díjat a kimagasló idősgondozásért és a demens betegek ellátásáért. A probléma legtöbbször az, hogy a jobb intézményeket az idősek nem tudják megfizetni, a hozzátartozók (elsősorban a gyerekek) nem segítenek. Franciaországban 6,1 millió ember él 75 év felett, ebből mindössze 600 ezren laknak idősek otthonában. Negyven százalékuk szenved depresszióban, így Franciaországban a legmagasabb az időskori öngyilkosságok száma.

Az otthon élők esetében sem jobb a helyzet, ők még inkább elszigetelődnek, szakemberek szerint egyfajta „gettósítás” zajlik, mert a közvetlen hozzátartozók egyre kevésbé foglalkoznak szüleikkel, nagyszüleikkel, és ezt csak erősíti a média fiatalkultusza. A helyzet olyan súlyos, hogy pszichiáterek az apartheid szegregációjához hasonlítják a kor alapján történő megkülönböztetést.

Brit szakértők úgy vélik, ennek az attitűdnek tudható be, hogy a szigetországban az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt az idősek ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények száma. Ezek érintik az otthon élő nyolcvan, kilencven vagy akár száz év feletti időseket és az otthonban élőket is. A hatóságok minél előbbi általános szabályozást várnának el a kormánytól, mert jelenleg csak Skóciában létezik büntetési tétel az idősek ellen előforduló gyűlölet-bűncselekményre.

Németországban is gondot okoz az időskérdés. Bár felmérések szerint az ország az ötödik legjobb ország, ahol érdemes nyugdíjasnak lenni, ez csak akkor igaz, ha az embernek van pénze megfizetni a drága német szolgáltatásokat. Ezt közel 800 ezer nem német (köztük britek, amerikaiak, olaszok, görögök és horvátok) megengedheti magának, a német nyugdíjasok viszont anyagi keretük szűkössége miatt egyre többször kényszerülnek külföldre. A 2010-es évek elején több mint 7000 német állampolgár élt magyar idősek otthonában, és ez a szám azóta csak nőtt.

Sokan választják Csehországot, Szlovákiát, Spanyolországot és Görögországot is, de vannak, akik Ukrajnába, Thaiföldre vagy a Fülöp-szigetekre mennek az olcsóbb ellátásért. Ezek az otthonok a német árak körülbelül egy- vagy kétharmadáért vállalják az ellátást. Pszichológusok szerint ezzel az a probléma, hogy a német idősek így kiszakadnak a megszokott környezetükből, és mivel nem ismerik a nyelvet, még inkább veszélyezteti őket a depresszió, amely magas öngyilkossági adatokat és akár erőszakos cselekményeket is előidézhet.

MN.
 
Az a baj, hogy a kezdeti stádiumban nem lehet eldönteni, hogy csak áldemencia, vaszkuláris probléma, vagy az Alzheimer kor tünetei jelentkeztek.. Egy magyar háziorvos , orvosként és érintettként javasolt egy lehetséges megoldást. Hiszen Magyarországon ahol ahogy a világ számos helyén nincs kényszer gyógykezelés, s ha a megelőző kezelések nem kezdődnek el akkor amikor a "beteg" még belátási képessége birtokában képes a problémák feltárására, már a visszafordíthatatlan, vagy lelassíthatatlan stádiummal kénytelenek a hozzátartozók, kezelőorvosok szembesülni...

 
Utoljára módosítva:
A demencia egy dolog... de az idősek többsége nem demens, csak már teher a velük való törődés mind a családnak, mind a társadalomnak, az államról már nem is beszélve.
Számomra úgy tűnik, már több generáció felnövekedését megfigyelve, hogy az új generációk egyre önösebbek, közömbösebbek (nem csak az idősekkel szemben), sőt kegyetlenebbek, nem gondolván arra, hogy ők is lesznek idősek, lehetnek elesettek.
Mo-on az idősek helyzete egyszerűen elkeserítő, mivel a még erősebben családhoz kötődő középkorú generáció elkezdett belecsúszni az idős korba. Az idősekkel szembeni tisztelet hiánya pedig égbekiáltó.
Az állam általi törődést nem említem, az szóra sem érdemes.
 
A demencia egy dolog... de az idősek többsége nem demens, csak már teher a velük való törődés mind a családnak, mind a társadalomnak, az államról már nem is beszélve.
Számomra úgy tűnik, már több generáció felnövekedését megfigyelve, hogy az új generációk egyre önösebbek, közömbösebbek (nem csak az idősekkel szemben), sőt kegyetlenebbek, nem gondolván arra, hogy ők is lesznek idősek, lehetnek elesettek.
Mo-on az idősek helyzete egyszerűen elkeserítő, mivel a még erősebben családhoz kötődő középkorú generáció elkezdett belecsúszni az idős korba. Az idősekkel szembeni tisztelet hiánya pedig égbekiáltó.
Az állam általi törődést nem említem, az szóra sem érdemes.

Amit írsz az egy állapotjelentés..
De ha megnézed az okot, akkor s ez nem csak Magyarországra jellemző, a rohamos városiasodás miatt szinte teljesen megszűnt a generációk együtt élése....A szocialista blokkban súlyosbította a helyzetet a "lakásprogram"... 45nm-en valójában már két külön nemű gyerekkel sem könnyű, oda már nem férnek a szülők... S ez csak hatványozódott az évek során... Ma már a falvakban is a "korszerű" rendezési tervek kizárják a bővítést, pedig a múltban ahogy nőtt a család, úgy nőtt a család háza hátra felé....Azzal pedig, hogy a nagyszülők is részt vállaltak a gyereknevelésből, nem csak tehermentesítették a szülőket, akik így többet is tudtak keresni, de a családi kapcsolatok is élőek maradtak... Manapság vannak nagyszülők akik szinte alig látják az unokáikat, sőt a lakások mérete miatt csak igen szűkösen fér el a család még egy ünnepi alkalomkor is, nem hogy akár egy szünidőt az unokák, de akár a felnőtt gyerekek is ott töltsenek...
Szerintem ezért is van, hogy egyre később veszik észre, hogy baj van....akár anyagi, akár egészségügyi...
 
Prominor ,
most ugye a hazai szocialista "lakásprogram" 45 négyzetmétrét gondoltad ?? Mert máshol ilyen "hatalmasat" csak két személy részére utaltak ki , ha gyereked volt akkor a leánynak és a fiúgyereknek külön szoba járta !
Ladybug,
amit leirsz azt manapság legfejebb faluhelyen találod meg , de azt is csak olyan kis falvakban amelyek nem a nagyváros vonzáskörébe tartoznak , mivel ott a beköltözött "újgazdagok" osztják az igét .
 
Utoljára módosítva:
Nos én a szűkös élettérrel ahogy írtam is a szocialista blokk egy részére utaltam.. De azért is hivatkoztam erre, mert szerintem a generációk együttélése az a forma ami a legtöbb figyelmet biztosítja egymás iránt.. A tisztelet, a kötelességérzet nevelés kérdése... De ugye manapság a gyereknevelést a világháló veszi át, hiszen a szülőknek egyre kevesebb ideje marad a családra, s akkor mennyi idő jut a nagyszülőkre, egyedülálló idős rokonra?
 
De ugye manapság a gyereknevelést a világháló veszi át, hiszen a szülőknek egyre kevesebb ideje marad a családra,
Nem csak a szülőknek jut kevesebb idejük a gyerekre!
Számoljunk csak 20 évvel, ami az okosok szerint egy emberöltőnek számít.
Egy 5 évesnek a szülei 25, nagyszülei 45, dédszülei 65 évesek, vagyis még mind aktív korúak!
67 év feletti, aki nyugdíjban legfeljebb az üknagyi részesül. Már, ha még él és mozog.
 
Nem csak a szülőknek jut kevesebb idejük a gyerekre!
Számoljunk csak 20 évvel, ami az okosok szerint egy emberöltőnek számít.
Egy 5 évesnek a szülei 25, nagyszülei 45, dédszülei 65 évesek, vagyis még mind aktív korúak!
67 év feletti, aki nyugdíjban legfeljebb az üknagyi részesül. Már, ha még él és mozog.
Csak a kiindulás számod hibás, a gyerek 5 éves a szülei 35 a nagyszülei 55 a dédszülők 75...
 
Setni ,
ez kérlek lehet , hogy Otthon stimmel , de itt nálunk Németországban már nemmindig , hiszen a mai asszonyoknak már nem a "család alapitás" a legföbb cél /igaz a házaság sem/ , hanem az ön megvalósitás !!!
Gyerket szülni lehet ma már 60 évesen is , bebizonyitotta egy Német tanárnö akinek ebbe a korba jutott eszébe , hogy megszüli elsö gyerekét !!
 
Csak a kiindulás számod hibás, a gyerek 5 éves a szülei 35 a nagyszülei 55 a dédszülők 75...
Írtam, hogy 20 évvel számoltam. Tudom, hogy ma a fiatalok egy jelentős része már csak 30 fölött vállalja az első, és emiatt sokszor az egyetlen gyerekét. De még mindig vannak szép számmal olyanok is, akik 20 alatt szülnek, így nagyjából azért megállja a helyét.
 
Setni ,
ez kérlek lehet , hogy Otthon stimmel , de itt nálunk Németországban már nemmindig , hiszen a mai asszonyoknak már nem a "család alapitás" a legföbb cél /igaz a házaság sem/ , hanem az ön megvalósitás !!!
Gyerket szülni lehet ma már 60 évesen is , bebizonyitotta egy Német tanárnö akinek ebbe a korba jutott eszébe , hogy megszüli elsö gyerekét !!

Kire gondolsz Gyulám?
-
Annegret Raunigk berlini nyugalmazott tanárnö valoban 65 éves korában szült 4-es ikreket.
-
Ehhez hozzá kel tenni, hogy neki már ekkor volt 13 gyereke és 7 unokája, ugy, hogy nem előszór feküdt szülö ágyon. Magyarországon kijárna neki a "Mutter-kreuz"
-
148971778_6592d662ea-768x432.jpeg

-
A mai magyar nök perspektivája ugy nézhet ki. Az érettségi alatt kihordani az elsö gyereket, aztán még 4-et. Legkésőbb 23 évesen elérve vele az életfogytiglani adómentéseget. Alapitani egy céget, fogadni egy pár pótmamát.
-
 
Az öregotthonokat mindig horror veszi körül.
-
Nemrég olvastam, hogy van egy falu ahol rengeteg idős ember él csak nem mehetnek ki az utcára, mert demenz alatt szenvednek.
-
Rendszeresen olvasni eseteket, hogy az ápolok megverik az ápolandókat vagy fordítva. A meglopás napirenden van.
 
Amikor valaki a társadalom számára csak teher.

Kanadában gyilkosságok, Angliában gyűlölet-bűncselekmények, Franciaországban gettósítás, Németországban más országokba küldés. Erről szólnak ma az idősek mindennapjai. Miért?

H. G. Wells Az időgépjében az idősek „eltávoztak”. A történetben később kiderül, hogy miért fiatal mindenki a késő viktoriánus korból érkező időutazó körül, és ahogy az a sci-fikben lenni szokott, születik bizonyos megoldás. A való élet nem ilyen egyszerű. A XX. és XXI. század egyik legnagyobb problémája az elöregedő társadalom, amely nemcsak gazdasági problémákat okoz, de rávilágít, milyen álságos világban élünk. Fiatalító kezelésektől hangosak a reklámok, senki sem szeretne megöregedni, de előbb-utóbb szinte mindenki eljut a nyolcvanas, kilencvenes éveibe, amikor a társadalom számára terhessé válik.

„A mai technokrata társadalom nem hisz abban, hogy a tudás nő az évek folyamán, hanem úgy gondolja, hogy elavul. A kor ma diszkvalifikációt okoz” – írta Simone de Beauvoir 1970-ben. Azóta az idősek iránti társadalmi felelősségvállalás egyre csökken, és ebből világszerte számos probléma adódik. A legsúlyosabb esetek Kanadában fordulnak elő, ahol – ahogy az egyik meggyilkolt áldozat rokona fogalmaz – „kész horror” az idősek otthonában lakni.

Január végén jelent meg az Ontariói Egészség Szövetség (OHC) jelentése, amely szerint 2012 és 2016 között 27 olyan gyilkosság történt az államban, amikor idősek otthonában lakók csaptak össze, illetve az egyik megtámadta a másikat, és az belehalt sérüléseibe. Az otthonokban elkövetett gyilkosságok már a 2010-es évek elején is aggasztották a hatóságokat, de igazi intézkedés nem történt, a 2018-as adatok szerint 148 százalékkal romlott a helyzet 2011 óta. Az okok között a demenciát említik a szakértők: a betegség kísérő tünete a megnövekedett erőszakos hajlam. Gyakran mind a támadó, mind az áldozat leépülésben szenved, és csak a szerencse dönt, hogy melyik összecsapás lesz halálos kimenetelű.

A gondozók száma kevés ahhoz, hogy meggátolják az erőszakos eseményeket. Az OHC szerint napi négy óra személyes gondoskodás megelőzhetné a bajokat, azonban az ápolók alacsony száma miatt mindössze napi 2,71 óra jut egy emberre. Ahol mégis sikerül megfelelő mennyiségű gondozót foglalkoztatni, ott sem találnak megfelelően képzett szakembereket, akik tudják, hogyan kell kezelni az erőszakos szimptómákat.

Pedig megoldásra szükség lenne, mivel a világon minden harmadik másodpercben regisztrálnak valakit demenciával. Közel 49 millió ember élt a betegséggel világszerte 2015-ben, 2017 már egymillióval többen, és az Alzheimer-kórral foglalkozó nemzetközi szervezet, az ADI szerint 2030-ra már 75 millió embert, 2050-re pedig több mint 131 milliót fog érinteni a betegség.

Hollandia ezért új megközelítést alkalmaz. Amszterdam mellett egy speciális falut hozott létre, amelynek 158 lakója mind demens. Az otthon nem olcsó, de az ott élők között nem fordulnak elő olyan horrorisztikus esetek, mint Kanadában. A lakók a Hogeweyk otthonban 23 különféle ház közül válaszhatnak: vannak például kozmopoliták, természetközeliek, tradicionálisan hollandok vagy éppen olyanok, amelyekben megállt az idő valamikor a nyolcvanas években, így olyan varrógépen lehet varrni, amely „made in West Germany”. A lakók folyamatos orvosi és nővéri felügyelet alatt állnak, mégis „valóságos” életet élhetnek: zöldségeshez járnak, bingóznak, és rendszeresen vitatkoznak az időjárásról.

lugas08oregkor-e1552983630826-780x439.jpg

Hívek gyülekeznek egy hannoveri idősek otthona kápolnájában
Fotó: Reuters

A hasonló otthonok létrehozása nem olcsó. A holland kísérlet egyedülálló, de magas színvonalú idősek otthona számos található a kontinensen, tavaly például egy maribori idősek otthona nyert európai díjat a kimagasló idősgondozásért és a demens betegek ellátásáért. A probléma legtöbbször az, hogy a jobb intézményeket az idősek nem tudják megfizetni, a hozzátartozók (elsősorban a gyerekek) nem segítenek. Franciaországban 6,1 millió ember él 75 év felett, ebből mindössze 600 ezren laknak idősek otthonában. Negyven százalékuk szenved depresszióban, így Franciaországban a legmagasabb az időskori öngyilkosságok száma.

Az otthon élők esetében sem jobb a helyzet, ők még inkább elszigetelődnek, szakemberek szerint egyfajta „gettósítás” zajlik, mert a közvetlen hozzátartozók egyre kevésbé foglalkoznak szüleikkel, nagyszüleikkel, és ezt csak erősíti a média fiatalkultusza. A helyzet olyan súlyos, hogy pszichiáterek az apartheid szegregációjához hasonlítják a kor alapján történő megkülönböztetést.

Brit szakértők úgy vélik, ennek az attitűdnek tudható be, hogy a szigetországban az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt az idősek ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények száma. Ezek érintik az otthon élő nyolcvan, kilencven vagy akár száz év feletti időseket és az otthonban élőket is. A hatóságok minél előbbi általános szabályozást várnának el a kormánytól, mert jelenleg csak Skóciában létezik büntetési tétel az idősek ellen előforduló gyűlölet-bűncselekményre.

Németországban is gondot okoz az időskérdés. Bár felmérések szerint az ország az ötödik legjobb ország, ahol érdemes nyugdíjasnak lenni, ez csak akkor igaz, ha az embernek van pénze megfizetni a drága német szolgáltatásokat. Ezt közel 800 ezer nem német (köztük britek, amerikaiak, olaszok, görögök és horvátok) megengedheti magának, a német nyugdíjasok viszont anyagi keretük szűkössége miatt egyre többször kényszerülnek külföldre. A 2010-es évek elején több mint 7000 német állampolgár élt magyar idősek otthonában, és ez a szám azóta csak nőtt.

Sokan választják Csehországot, Szlovákiát, Spanyolországot és Görögországot is, de vannak, akik Ukrajnába, Thaiföldre vagy a Fülöp-szigetekre mennek az olcsóbb ellátásért. Ezek az otthonok a német árak körülbelül egy- vagy kétharmadáért vállalják az ellátást. Pszichológusok szerint ezzel az a probléma, hogy a német idősek így kiszakadnak a megszokott környezetükből, és mivel nem ismerik a nyelvet, még inkább veszélyezteti őket a depresszió, amely magas öngyilkossági adatokat és akár erőszakos cselekményeket is előidézhet.

MN.
*
Nagyon is valós a probléma. Itt Magyarországon nagyon nagy a választék és a lehetőség. Természetes, hogy a választék és a lehetőség csak azoknak van nyitva, akiknek pénze van... A szegényebb rétegnek, "zárka szerű" kisebb szoba, mással megosztva, tisztaság, napi étkezés és fehér köpenyes gondozókat lát maga körül... Saját "vackának számít az ágya és egy szekrény rész, +1 polc. Közösségi terek, slussz és passz.
Vannak extra szépek is, az ott lakóknak valóban paradicsomi állapotot nemcsak ígérnek, de ténylegesen, minden jót megadnak. Szolgáltatásban, ellátásban és mindenben. De vannak középszerű ellátást adó intézmények, s vannak a szinte már elfekvői besorolásban lévő "otthonnak" éppen nem nevezhető helyek. Itt, ebben a legvégsőben az idősek szinte vegetálnak. Rettenetes állapotok között. Többen vannak egy szobában, s egyetlen kincsük az ágyukon kívül az éjjeli szekrényük és valamilyen polc. Ők az igazán kiszolgáltatottak, az ágyhoz kötöttek, tolószékben tolt, vegetáló életek...
Nekem egyetlen gondom van az idősek otthonával, mivel valamikor, sokat jártam azokban. Minden hónapban, aktív koromban, munkakörömben bele tartoztak az idős otthonok látogatása. A munkahelyem által összegyűjtött ruhák, csemegék elvitele, ajándékozása. Még a legjobb otthonban is végtelen szomorúsággal léptem át a küszöböt. Mit láttam? Idős matrónákat, akik vagy egyedül hajtották a tolószéket, vagy már mások tologatták őket. Az asztalnál ültek, s nem is beszéltek egymással. Vagy ha igen, közéjük ültem hallgattam volna őket, de többnyire én beszéltem. Miről is tudtak volna gondolatot is megosztani? Hiszen egy bezárt kis világban éltek, én vittem a híreket, a kinti világról. S, megkíséreltem a társalgást. Mi volt a téma? Éppen ki halt meg, vagy ki fog meghalni?
S, próbáltam a beszélgetés fonalát más irányba vinni, akkor pedig tanúja voltam, kegyetlen féltékenységnek. Volt akit azért irigyeltek, sőt kimondottan utáltak, mert hozzá sűrűn jöttek látogatók, amíg többekhez nem. Sőt el nem hinném, ha más mondta volna, de valóságos féltékenység is felütötte fejét az idős emberek között. Rendszerint az öreg matrónák tették szóvá, sőt kipellengérezték azt a közülük kiemelt szerencsés hölgyet, akinek ott, igen ott, az idős otthonban akadt párja. A füleim ketté álltak, mert el nem hittem volna, hogy csak azért lequrv...zzanak egy hölgyet, mert van kivel sétálnia, emlékeket megosztania. Esetleg dominóznia. Másról ugye nem lehet már szó közel 75-85 éves korban...
Ami még zavart, hogy az ápolókon kívül nem láttam fiatal arcot, csupa reszketeg, idős ember látványa - nem tagadom, - de végtelen szomorúsággal töltött el. Lehet rám mindent mondani, de aki ott járt, s megtapasztalta az ottani látványt... magyarországi otthonokról beszélek.
A vidékiek különösen szomorúak. Az idős parasztasszonyok, akik egész életüket munkával töltötték, most azok az agyon dolgozott kezek, csak az ágy szélét markolásszák. A szájuk csukva, nem beszélnek, olvasni nem olvasnak, mert érdeklődésük beszűkült. Ketten-hárman vannak egy szobában, hihetetlen alkalmazkodásra vannak ítélve. Láttam, megtapasztaltam és nem 10 percekre mentem el, hanem fél, sőt volt, ahol - vidéki otthonban - egy egész napot töltöttem el, ilyen helyeken. Havonta.
Nekem megrázó volt, még annak ellenére is, hogy arcomon mosollyal, kezemben több apró ajándékkal, csupa jó hírrel, telve optimizmussal léptem át, minden esetben az otthonok küszöbét.
Ami a legnagyobb fájdalom az, hogy a gyerekek, unokák egész héten dolgoznak, a hétvége pedig, no meg az ünnepek, mindig foglaltak. Vagy otthoni dolgaikat rendezik, vagy elmennek vendégségbe, barátaikkal töltik viszonylag rövid szabadidejüket. A mamára, papára már nem marad idő. Jó esetben berohannak, elhadarják, mi újság a faluban, a közvetlen környezetükben, leteszik az ajándékot és elhúznak... Körbe sem néznek, mert nem akarják a saját lelkiismeretüket leterhelni az ott látottakkal.
S, mi az igazság?
Az, hogy több idős embert nem lehet, pontosítok, nem tanácsos egyedül hagyni.
Miért?
Saját ellátására képtelen, fizikailag vagy szellemileg. Több olyan betegsége van, amiért életveszély egyedül hagyni, mert eleshet, mert eltörhet keze, lába, vagy csak a gyógyszereit szedi össze-vissza...
Meg kell érteni mindkét oldalt. Meg is értem, csak végtelenül szomorú. Egyáltalán nem mindegy, hogy életünk utolsó éveit hogyan és miképpen éljük meg? Nem tagadom, én is félek a kiszolgáltatottságtól, a fájdalomtól, de a magánytól is.
No meg semmiképpen nem akarnék teher lenni, mert azt az oldalt is megtapasztaltam. Nem a levegőbe beszélek, édesanyámat 6,5 éven át ápoltam, aki az ágy rabságában élt. Ha ezt életnek lehet nevezni? Mert nem az. Nincs lelkiismeret furdalásom, valóban mindent megtettem. Magán mentővel, tolószékben elvitettem magunkat még vidékre is, hogy találkozhasson a még élő gyerekkori barátnőivel. Hetekig ez éltette. De olyat is megtettem, hogy elvitettem magunkat a WestEnd-be. Ott tologattam, néztük a kirakatokat, mindent kiértékeltünk, ettünk valamelyik ottani étkezdében, fagyiztunk... Ezzel ismét lendítettem az életkedvén. De aztán ismét az ágyába került, s törtem a fejemet, hogyan rángathatnám ki a depresszióból. Azért mindig kitaláltam valamit, de nem tagadom, én is fáradtam. Már akkor sem voltam éppen fiatal, nekem is voltak fájdalmaim, meglévő betegségem, sőt a ketté tört életem, mert azzá vált abban a pillanatban, hogy a saját házamat vidéken ott kellett hagynom, s fel kellett cuccolnom édesanyám pesti otthonába. Ahol viszont én nem éreztem otthon magam.
Amikor meghalt, akkor döbbentem arra, hogy jótéteményemmel valóságban a legnagyobb gonoszságot követtem el, mert a gondos ápolásomnak köszönhetően, 6,5 évig az ágy rabságában élt, s ez már nem nevezhető életnek, csak vegetálásnak. Amikor nem mehet oda, ahová akar, nem azt eszik, amit ő főzött és még sorolhatnám...
Ilyen hosszú "kisregény" után mit is írhatnék záradékul? Egyetlen dolgot, amit másnak, magamnak is azt kívánom. Ha el kell mennem, az gyorsan történjen. Ne legyek kiszolgáltatott, ne legyek teher senkinek, de saját magamnak sem. Ne legyenek fájdalmaim, aludjak el, de az hirtelen történjen. Igen, igen, Aradszky Lászlónak sikerült, átaludnia magát abba a másik világba... Baló György biztosan sokat szenvedett, az a pár hónap is hosszú, ha fájdalomról beszélhetünk. Koós János is viszonylag gyorsan ment el, de Bajor Imre vergődésére rá sem merek gondolni.
Igen, igen, minden ember addig éljen, amíg maga körül és magát rendbe tudja tenni. Adassék meg nekünk a gyors és fájdalmatlan, búcsú nélküli eltáv. Adassék meg...
 
Ha már H.G Wells-nél járunk,nekem az alábbi novella jobban tetszik:
Dino Buzatti:Hajtóvadászat öregekre.
Érdemes elolvasni...
Sajnos a világ,Európa,meg minden öregszik,elavul....mint én is!:)
 
Ha már H.G Wells-nél járunk,nekem az alábbi novella jobban tetszik:
Dino Buzatti:Hajtóvadászat öregekre.
Érdemes elolvasni...
Sajnos a világ,Európa,meg minden öregszik,elavul....mint én is!:)
Dino Buzzati:Hajtóvadászat öregekre.

Eddig jutottam - itt már fájtam, és hiába van a polcon a könyv, képtelen vagyok folytatni!

Olyan idők jártak, amikor a negyvenen felüli férfi kétszer is meggondolta, mielőtt éjnek évadján kimerészkedett az utcára. Negyvenen felül öregnek számított mindenki. Az új generáció pedig utálta, megvetette az öregeket. Kegyetlen, sötét harag bujtogatott: unokát a nagyapa, fiút az apa ellen. Mi több, afféle klubok alakultak, társaságok, közösségek, melyeket az öregek iránti vak gyűlölet tartott össze; mintha azok volnának felelősek az elégedetlenségükért, búskomorságukért, kiábrándultságukért, boldogtalanságukért – mind e nyűgökért, melyek olyannyira jellemzőek az ifjúságra, mióta csak világ a világ. Éjszakánként aztán nekivadultak a bandák, főleg a külvárosokban; öregeket vettek űzőbe. Ha sikerült nyakon csípniök egyet, rávetették magukat, ütötték-verték, lemeztelenítették, megkorbácsolták, bemázolták festékkel, majd úgy hagyták, egy fához vagy lámpaoszlophoz kötözve. A kegyetlen szertartás őrjöngésében nemegyszer még tovább is mentek; a reggeli járókelők ilyenkor megcsonkított holttesteket találtak itt is, ott is az utcán.
 
Dino Buzzati:Hajtóvadászat öregekre.

Eddig jutottam - itt már fájtam, és hiába van a polcon a könyv, képtelen vagyok folytatni!

Olyan idők jártak, amikor a negyvenen felüli férfi kétszer is meggondolta, mielőtt éjnek évadján kimerészkedett az utcára. Negyvenen felül öregnek számított mindenki. Az új generáció pedig utálta, megvetette az öregeket. Kegyetlen, sötét harag bujtogatott: unokát a nagyapa, fiút az apa ellen. Mi több, afféle klubok alakultak, társaságok, közösségek, melyeket az öregek iránti vak gyűlölet tartott össze; mintha azok volnának felelősek az elégedetlenségükért, búskomorságukért, kiábrándultságukért, boldogtalanságukért – mind e nyűgökért, melyek olyannyira jellemzőek az ifjúságra, mióta csak világ a világ. Éjszakánként aztán nekivadultak a bandák, főleg a külvárosokban; öregeket vettek űzőbe. Ha sikerült nyakon csípniök egyet, rávetették magukat, ütötték-verték, lemeztelenítették, megkorbácsolták, bemázolták festékkel, majd úgy hagyták, egy fához vagy lámpaoszlophoz kötözve. A kegyetlen szertartás őrjöngésében nemegyszer még tovább is mentek; a reggeli járókelők ilyenkor megcsonkított holttesteket találtak itt is, ott is az utcán.
*
Ez maga a borzalmak-borzalma... rettenet...
Egyszer láttam a tévében egy filmet, nagyon megrázott. Egy idős emberről szólt, aki betöltötte a 70. évét. Hatalmas születésnapot tartottak, ott voltak a nála fiatalabbak, rokonok, barátok. Aztán másnap jött (VOLNA) és jött is az autó, mely elvitte volna, meghalni... Az öreg ezt nem várta meg. Különben nem egy vén trottyos volt, hanem jó erőben lévő, egészséges, jó test felépítésű idős ember, fehér hajjal, fehér szakállal. Elbújdosott, az őt begyűjtő autó elől. Akik azért keresték, hogy elvigyék a megsemmisítőbe... A filmet nem tudtam megnézni tovább, folytak a könnyeim és hatalmas félelem lett úrrá rajtam, ahogyan láttam, hogyan reszket az életéért, egy jó egészségben lévő 70 éves férfi. Nem tudom a filmnek a címét, de töröltem az emlékezetemből is, az ott látottakat viszont képtelen vagyok elfelejteni. Örülök, hogy akkor csatornát váltottam...
 
Dino Buzzati:Hajtóvadászat öregekre.

Eddig jutottam - itt már fájtam, és hiába van a polcon a könyv, képtelen vagyok folytatni!

Olyan idők jártak, amikor a negyvenen felüli férfi kétszer is meggondolta, mielőtt éjnek évadján kimerészkedett az utcára. Negyvenen felül öregnek számított mindenki. Az új generáció pedig utálta, megvetette az öregeket. Kegyetlen, sötét harag bujtogatott: unokát a nagyapa, fiút az apa ellen. Mi több, afféle klubok alakultak, társaságok, közösségek, melyeket az öregek iránti vak gyűlölet tartott össze; mintha azok volnának felelősek az elégedetlenségükért, búskomorságukért, kiábrándultságukért, boldogtalanságukért – mind e nyűgökért, melyek olyannyira jellemzőek az ifjúságra, mióta csak világ a világ. Éjszakánként aztán nekivadultak a bandák, főleg a külvárosokban; öregeket vettek űzőbe. Ha sikerült nyakon csípniök egyet, rávetették magukat, ütötték-verték, lemeztelenítették, megkorbácsolták, bemázolták festékkel, majd úgy hagyták, egy fához vagy lámpaoszlophoz kötözve. A kegyetlen szertartás őrjöngésében nemegyszer még tovább is mentek; a reggeli járókelők ilyenkor megcsonkított holttesteket találtak itt is, ott is az utcán.
Bojana ,
Itt nálunk Németországban volt egy idö amikor a SPD uralma a hatalmat még a 2000 évek elején a 35 éves barátomnak aztmondták , hogy "öreg" és évekig rohangált a szerencsétlen munka után ! Abban az idöben a kömüves inasnak is éretségire volt szüksége , hogy valahol egy "szakképzöbe" felvegyék illetve egy mester alkalmazza ! Ma meg mindenki sir-zokog , hogy sehol egy jó szakember . Hasonlóan mint a "magukra hagyott" öregek , mert nem e az iparosodás által lett "hirdetvehogy mindenki szakadjon el a "rögtöl" és hagyja azt el , fusson a munka után ?? Felénk csak 2-300 Km-t utazgatnak az emberek a munkahelyükrenaponta , sok fiatal eztmegunjja és ott a munkáhelyhez közel keres magának lakást . Földet turni ma már nemérdemes , tudod a tej zacskoban a csirke meg darabolva terem a boltban :(:(
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,792
Tagok
615,333
Legújabb tagunk
canoon
Oldal tetejére