Gondolat

RABSÁGBAN

Rabbá lett a lelkem,
Szíved börtönében…
Körötte égig meredő falak.

Sűrű rács az ablakán,
hét lakat az ajtaján,
s börtönőr, Te vagy magad.

A mély tömlöcbe vetve,
benézel hozzá lesve –
miként múlatja el az éveket.

Rideg, sötét a zárka,
hol életfogytig zárva,
vacogva várja a végítéletet.


Bencs Gizi

ha egyedül csücsülök gondolkodom....