A peteérés idejének meghatározása
Összefoglaló cikk a peteérés meghatározásának módszereiről. Segít abban, hogy lásd milyen lehetőségeid vannak és ki tudd választani a neked megfelelő módszert.
1. méhnyaknyák (cervyx) vizsgálata (Billings-módszer)
Száraz időszak: A ciklus első felében nincs vagy csak nagyon kevés a nyák. Ezek a napok terméketlenek.
Nedves időszak: ilyenkor a nyák nagyon kevés, ragadós, nem nyúlós. Ezek a napok is terméketlenek.
Termékeny időszak: A peteérés idején a nyák átlátszóvá, nyúlóssá, sikamlóssá válik (tojásfehérjéhez hasonlít), hogy megkönnyítse a spermiumok dolgát. A legtermékenyebb nap, az utolsó ebben a szakaszban, mikor a nyák még ilyen halmazállapotú. Megvizsgálni úgy lehet, ha mutató- és hüvelykujjunk közé vesszük és elkezdjük az ujjakat távolítani egymástól. Jó, ha a nyák sokáig nyújtható, nem szakad el. Könnyű ezt a szakaszt észlelni: pisilés előtt zsebkendővel kell a hüvelynyílást megtörölni. Ha nedves, akkor annak állagából megállapítható, hogy váladék vagy nyák (ragadós vagy nyúlós). Közösülés után csak egy nappal állapítható meg a nyák állapota ismét biztonsággal.
A ciklus utolsó szakaszában a nyák kevesebb, színe fehéres, sűrűbb, egyáltalán nem nyúlik, szerepe, hogy spermiumok és baktériumok ne juthassanak be. Ez a szakasz terméketlen, a következő menstruációig tart.
2. törpemikroszkóp (pl. PG/53)
A ciklus első időszakában a megnövekedett ösztrogénkiválasztás változást okoz a nyál és a méhnyakban keletkező cervix-váladék összetételében és kristályosodási képében. A nyál és a cervix-váladék kristályosodását az ösztrogén hormon jelenléte okozza bizonyos koncentráció elérése után. Ez a hormonkoncentráció, mely a tüszőrepedés előtt 3-4 nappal következik be, és az azt követő 3-4 napig tart, azután csökkenni kezd. A tüszőrepedés során kiválasztott ösztrogén és progeszteron hormonok koncentrációja tehát csökken, és így kristályosodás már nem történik. A fenti folyamat eredménye, hogy a nyál és a cervix-váladék csak a fogamzásképesség 6-8 napos időtartama alatt kristályosodik. A fogamzásképes időszakban mindkét fenti folyadék kristályosodási képe jellegzetes, erősen szálkás, páfránylevelekre emlékeztető képet mutat. A nem fogamzásképes időszakban, amikor kristályosodás nem történik, a látott képben nagyszámú körkörös és amorf alakzat található.
3. vizelet-teszt
Hasonló a helyzet az LH csúcs jelzésére alkalmazott tesztekkel is, ezeket a gyanús napokon minden reggel el kell végezni, és így elvileg a termékeny nap megtalálható. Sajnos azonban ez a csúcs igen gyorsan alakul ki, és hamar csökken, és mi nem is a vérben kialakult, hanem késéssel a vizeletben megjelenő csúcsot mérjük, gyakran már későn. A csomagban 5 db teszt található, így jól meg kell figyelni, hogy mikor kezdjük a tesztelést!
4. ultrahang
Ultrahanggal is követhető a tüsző fejlődése, de itt is csak utólag tudjuk, meg, hogy a tegnap még meglévő tüsző mára már megrepedt, azonnal elő kellene keríteni a kijelölt apát, de előfordulhat, hogy már a vizsgálat idején is eltelt az a bizonyos 24 óra.
5. hőmérőzés
Ez a módszer a legolcsóbb és leginkább megbízhatóbb, bár nagy odafigyelést igényel. Elméleti alapja az, hogy az ember testhőmérséklete 6 óra éjszakai alvás alatt lecsökken az egyént jellemző minimumra. Ébredés után a tevékenység okozta hőtermelés hatására ez az ún. alaphőmérséklet picit emelkedik, délután a legmagasabb. Az alaphőmérsékletet (ébredéskor mért) a hormonok is befolyásolják, a ciklus első feléhez képest az ovuláció után az ébredési hőmérséklet már másnap emelkedik, 2-5 tizedfokkal magasabb.
Ha tehát minden reggel megmérjük, igazolhatjuk az ovulációt, igazolhatjuk, hogy volt peteérés, a görbe alakjának feldolgozásával azt is megmondhatjuk, hogy mikor volt. Biztos ciklus esetén a következő ciklusra már előre számíthatjuk, mikor lesz a termékeny nap. Az ovuláció általában a hajnali órákban következik be, és a hashártya-reakciókhoz (fájdalom, vérzés) még egy jelenség, hirtelen 2-5 tizedfokos ébredési hőmérséklet csökkenés társulhat. Ilyenkor a méréskor, ha résen vagyunk, minden együtt van a megtermékenyüléshez.
A hőmérőzés szabályai:
1. Lehetőleg pontos hőmérőt használjunk. Ugyanazt a hőmérőt használjuk és ezt a hőmérőt ne használjuk más célra. A mérést lehet a bőrön (hónaljban) végezni, de lehet ún. maghőmérsékletet mérni (száj, hüvely, végbél), a lényeg az, hogy mindig ugyanott.
2. A hőmérőt este kell lerázni, mert a hajnali rázogatás emeli az alaphőmérsékletet. Ébredés után első mozdulat a hőmérő, a mérés alatt teljes a nyugalom.
mérés eredményét azonnal fel kell írni, mert a közel azonos értékek könnyen összekeveredhetnek. Helyes fel is rajzolni egy koordinátarendszerben (kockás lap is megteszi), amelynek 0 pontja a menses első napja.
4. Jelölni kell, ha nem aludtunk 6 órát, ha gyógyszer vettünk be, ha alkoholt fogyasztottunk lefekvés előtt, betegséget (náthát is), és helyes bejelölni az együttlétek idejét is, a későbbi fogamzás pontos idejéhez.
Hangsúlyozni kell, hogy nem az egyes értékek, hanem az egész görbe alakja az értékelés alapja, tehát hónap közben vagy hiányos adatok alapján nem lehet véleményt mondani! A mérés akkor pontos és akkor használható, ha minden előírást pontosan betartunk. Ilyenkor az alaphőmérséklet mérése a peteérés vonatkozásában szinte 100% pontosságú, arra is alkalmas, hogy kijelöljük azt a napot, amikor esetleg egy progeszteronméréssel a peteérést hormonálisan is igazolhatjuk.
A grafikon kiértékelése, számítás:
A hőmérőzést a menstruáció 1. napján kell elkezdeni. A ciklus első felében a hőmérséklet alacsony! A hőmérséklet az ovuláció előtt hirtelen leesik. A ovulációt követően a hőmérséklet fokozatosan 1-2 nap alatt, vagy hirtelen felemelkedik. Ilyenkor magasabb a ciklus első felében mért hőnél. A menstruáció előtt néhány nappal, gyakoribb esetben néhány órával a hőmérséklet hirtelen leesik (ekkor kb. megegyezik az előző menstruáció első napján mért értékkel) Ha a várt menstruáció idején a hőmérséklet megegyezik a ciklus második felében mérttel, akkor a megtermékenyülés sikeres volt!
