OVIS LETTEM
Iráselőkészitő 3-4 éveseknek
Iráselőkészitő 3-4 éveseknek
Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
O és Ó.
Hol volt hol nem volt, volt egyszer két kerek betű. O-ról és Ó-ról van szó. Egy kisfiú betűtartójában pihentek ősidők óta, békében, egymás mellett. Egy reggelen aztán a rövid O felébredt és nagyot nyújtózkodott. Kifejezetten jólesett megtornáztatni a tagjait. Nyújtózott hát még egyet. Ekkor morgó hang ütötte meg a fülét a szomszédból.
- Bocsánat, de megütött a könyökével! – hangoskodott a hosszú Ó.
- Ó! – mondta a rövid O.
- Ne gúnyolódjék! – horkant fel a hosszú Ó
- Magára nincs is szükség, húzza össze magát kicsire, kérem! – replikázott a rövid O.
Összevesztek. Szópárbajoztak. Aztán kiugrottak a betű tartóból és öklüket rázták egymás felé. A többi betű felébredt és ki-ki a saját vérmérsékletéhez képest kikérte magának ezt a zajos reggeli ébresztőt. A hangoskodásnak, veszekedésnek és ökölrázásnak az lett a vége, hogy az A betű éktelen hangon elkiáltotta magát.
- Elég! – üvöltötte vöröslő homlokkal. – Azonnal hagyják abba! Ne itt mérjék össze az erejüket, uraim!
Mindenki csendben maradt és a két rosszalkodó betű-szomszéd egymásra nézett, majd az A betűre, aki amolyan vezérforma volt a tartóban lakók között.
- Rá nincs is szükség! – hadarta a rövid O, majd hozzátette, nyomaték képen. – hiszen itt vagyok én! Velem bármit ki lehet fejezni!
A betű összeráncolta sűrű szemöldökeit. Lekicsinylően legyintett.
- Mondtam már, ne itt mérjék össze az erejüket! Menjenek ki a világba és kérdezzék meg a tárgyakat, növényeket, állatokat és az embereket!
O és hosszú Ó fogták magukat hát, és elindultak világot látni. Az első, akivel találkoztak, a holló volt.
- Jó reggelt! – köszöntötték illendően a betűk.
- Nektek is jó reggelt! – válaszolt a holló és közelebb totyogott hozzájuk. – Mit akartok?
- Azért mentünk világgá, hogy kiderítsük, szükség van-e mindkettőnkre. Mi lennénk O és Ó. – válaszolták a vándorló betűk.
A holló felkacagott.
- Persze, hogy mindkettőtökre szükség van. – mondta, és termetes fenekére pottyanva, lábait az égnek emelve rötyögött, mint akit csiklandoznak.
Ez így ment egy darabig, majd feltápászkodott, szurkáló oldalát tapogatva próbált komoly képet vágni.
- Látjátok ott azt a lovat? – kérdezte lihegve.
- Milyen lovat? – ámult a hosszú Ó. Nem látott mást ugyanis, csak egy hószobor kiállítást. Mindenféle hóemberrel.
- Én látom, én látom! – ficánkolt a rövid O.
- Na, az ott egy „hóló”. – mutatott rá a vidám holló. – Hasonlítok én rá?
Szigorúan összevonta a szemöldökeit, és csípőre tette a szárnyait. A két betű zavartan nézett egymásra, majd reszketve nyögték ki, szinte egyszerre a választ:
- Nem. Nem hasonlítasz a „hólóra”.
- Na, látjátok, pupákok! – nevetett tovább a holló.
A két betű otthagyta a humoros madarat. Egy kicsit megszeppenve, lógó orral mentek tovább. Egy csőszkunyhó mellett mentek el éppen, amikor hangos tüsszögést hallottak.
- Haaapci! – jött a kunyhó oldalából a hang.
Ahogy közelebb mentek, látták ám, hogy egy metsző olló virít drótba akasztva. Odamentek a náthás szerszámhoz.
- Te meg mit keresel itt, télvíz idején? – kérdezte a rövid O.
- Itt hagyott a gazda, szüret után! – mondta az olló, két hatalmasat tüsszentve. – egyszerűen itt felejtett!
A metszőolló újabb tüsszögésbe kezdett, majd hangja zokogásba fulladt.
- Nincs mese, ki kell onnan szabadítanunk, mielőtt tüdőgyulladást kap! – mondta a hosszú Ó. Egymás tetejére álltak hát, és nagy nyögések, jajgatások közepette kiszedték az elgémberedett metszőollót a drótból. Amaz lepottyant a szalmába, beásta magát a puha melegbe, és szinte azon nyomban elaludt.
- Szegény, teljesen kimerült a sok tüsszögésben! – mondta a rövid O.
Együtt cammogtak tovább. Ekkor aztán megjelent egy ronda törpe, nagy piros fülekkel, kötött kék sísapkában, fekete szemekkel. Kezében egy testéhez képes hatalmas ütve fúrót tartott. A két vándorló betű ijedten kapaszkodott egymásba.
- Te meg ki vagy? – kérdezték riadtan, szinte egyszerre.
- Ki lennék? – válaszolt szemtelen modorban a törpe. – Természetesen én vagyok a Fogmanó.
Ez már sok volt a két betűnek, megpördültek a sarkukon és uccu neki, szaladtak egészen a betűtartóig. Itt talált rájuk másnap reggel az A betű. Okos, bölcs fejét csóválva, mosolyogva állt meg előttük. A két fáradt betű-szomszéd pedig egymást átölelve húzta a lóbőrt. Még horkoltak is. A betűtartó másik feléből civakodás hallatszott. A rövid U és a hosszú Ú vitatkozott össze valamin. A betű mélyet sóhajtott és elindult rendet teremteni feléjük.
Hol volt hol nem volt, volt egyszer két kerek betű. O-ról és Ó-ról van szó. Egy kisfiú betűtartójában pihentek ősidők óta, békében, egymás mellett. Egy reggelen aztán a rövid O felébredt és nagyot nyújtózkodott. Kifejezetten jólesett megtornáztatni a tagjait. Nyújtózott hát még egyet. Ekkor morgó hang ütötte meg a fülét a szomszédból.
- Bocsánat, de megütött a könyökével! – hangoskodott a hosszú Ó.
- Ó! – mondta a rövid O.
- Ne gúnyolódjék! – horkant fel a hosszú Ó
- Magára nincs is szükség, húzza össze magát kicsire, kérem! – replikázott a rövid O.
Összevesztek. Szópárbajoztak. Aztán kiugrottak a betű tartóból és öklüket rázták egymás felé. A többi betű felébredt és ki-ki a saját vérmérsékletéhez képest kikérte magának ezt a zajos reggeli ébresztőt. A hangoskodásnak, veszekedésnek és ökölrázásnak az lett a vége, hogy az A betű éktelen hangon elkiáltotta magát.
- Elég! – üvöltötte vöröslő homlokkal. – Azonnal hagyják abba! Ne itt mérjék össze az erejüket, uraim!
Mindenki csendben maradt és a két rosszalkodó betű-szomszéd egymásra nézett, majd az A betűre, aki amolyan vezérforma volt a tartóban lakók között.
- Rá nincs is szükség! – hadarta a rövid O, majd hozzátette, nyomaték képen. – hiszen itt vagyok én! Velem bármit ki lehet fejezni!
A betű összeráncolta sűrű szemöldökeit. Lekicsinylően legyintett.
- Mondtam már, ne itt mérjék össze az erejüket! Menjenek ki a világba és kérdezzék meg a tárgyakat, növényeket, állatokat és az embereket!
O és hosszú Ó fogták magukat hát, és elindultak világot látni. Az első, akivel találkoztak, a holló volt.
- Jó reggelt! – köszöntötték illendően a betűk.
- Nektek is jó reggelt! – válaszolt a holló és közelebb totyogott hozzájuk. – Mit akartok?
- Azért mentünk világgá, hogy kiderítsük, szükség van-e mindkettőnkre. Mi lennénk O és Ó. – válaszolták a vándorló betűk.
A holló felkacagott.
- Persze, hogy mindkettőtökre szükség van. – mondta, és termetes fenekére pottyanva, lábait az égnek emelve rötyögött, mint akit csiklandoznak.
Ez így ment egy darabig, majd feltápászkodott, szurkáló oldalát tapogatva próbált komoly képet vágni.
- Látjátok ott azt a lovat? – kérdezte lihegve.
- Milyen lovat? – ámult a hosszú Ó. Nem látott mást ugyanis, csak egy hószobor kiállítást. Mindenféle hóemberrel.
- Én látom, én látom! – ficánkolt a rövid O.
- Na, az ott egy „hóló”. – mutatott rá a vidám holló. – Hasonlítok én rá?
Szigorúan összevonta a szemöldökeit, és csípőre tette a szárnyait. A két betű zavartan nézett egymásra, majd reszketve nyögték ki, szinte egyszerre a választ:
- Nem. Nem hasonlítasz a „hólóra”.
- Na, látjátok, pupákok! – nevetett tovább a holló.
A két betű otthagyta a humoros madarat. Egy kicsit megszeppenve, lógó orral mentek tovább. Egy csőszkunyhó mellett mentek el éppen, amikor hangos tüsszögést hallottak.
- Haaapci! – jött a kunyhó oldalából a hang.
Ahogy közelebb mentek, látták ám, hogy egy metsző olló virít drótba akasztva. Odamentek a náthás szerszámhoz.
- Te meg mit keresel itt, télvíz idején? – kérdezte a rövid O.
- Itt hagyott a gazda, szüret után! – mondta az olló, két hatalmasat tüsszentve. – egyszerűen itt felejtett!
A metszőolló újabb tüsszögésbe kezdett, majd hangja zokogásba fulladt.
- Nincs mese, ki kell onnan szabadítanunk, mielőtt tüdőgyulladást kap! – mondta a hosszú Ó. Egymás tetejére álltak hát, és nagy nyögések, jajgatások közepette kiszedték az elgémberedett metszőollót a drótból. Amaz lepottyant a szalmába, beásta magát a puha melegbe, és szinte azon nyomban elaludt.
- Szegény, teljesen kimerült a sok tüsszögésben! – mondta a rövid O.
Együtt cammogtak tovább. Ekkor aztán megjelent egy ronda törpe, nagy piros fülekkel, kötött kék sísapkában, fekete szemekkel. Kezében egy testéhez képes hatalmas ütve fúrót tartott. A két vándorló betű ijedten kapaszkodott egymásba.
- Te meg ki vagy? – kérdezték riadtan, szinte egyszerre.
- Ki lennék? – válaszolt szemtelen modorban a törpe. – Természetesen én vagyok a Fogmanó.
Ez már sok volt a két betűnek, megpördültek a sarkukon és uccu neki, szaladtak egészen a betűtartóig. Itt talált rájuk másnap reggel az A betű. Okos, bölcs fejét csóválva, mosolyogva állt meg előttük. A két fáradt betű-szomszéd pedig egymást átölelve húzta a lóbőrt. Még horkoltak is. A betűtartó másik feléből civakodás hallatszott. A rövid U és a hosszú Ú vitatkozott össze valamin. A betű mélyet sóhajtott és elindult rendet teremteni feléjük.
Aranyos versek, mondókák, amiket el lehet játszani, mutogatni, szép képekkel illusztrálva, rajzok mutatják a játék menetét
ROUND AND ROUND THE GARDEN
ORANGES AND LEMONS
ROUND AND ROUND THE GARDEN
ORANGES AND LEMONS
Reich Károly rajzai
Régebben tettem fel 1-2 Reich Károly rajzot. Bár ezek éppen téli rajzok, de azért megnézheted hátha jó valamire. Van közte egy árva szem állat is
3382
3381
3379
3378
3361
3360
Segítsetek légyszi, szeretnék egy-két Reich Károly rajzot, ami a tavaszi ill. állatok vannak rajta... előre is köszi.
[FONT="]></O
Régebben tettem fel 1-2 Reich Károly rajzot. Bár ezek éppen téli rajzok, de azért megnézheted hátha jó valamire. Van közte egy árva szem állat is
3382
3381
3379
3378
3361
3360
Sziasztok! Találtam egy jó kis programot, remélem, fel is tudom tölteni.
- Státusza
