Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Szalai Borbála:Betűország kincsei
Sok újdonsült
kisdiáknak
kitárul egy új világ:
titokzatos
Betűország
ma nyitja meg kapuját.
Csodálatos
ez az ország,
gazdagsága rengeteg:
minden betű
kincset érő
titkokat is rejteget.
S aki egyszer
megismeri
mind a betűk titkait--
magáénak
tekintheti
Betűország kincseit.
Sok újdonsült
kisdiáknak
kitárul egy új világ:
titokzatos
Betűország
ma nyitja meg kapuját.
Csodálatos
ez az ország,
gazdagsága rengeteg:
minden betű
kincset érő
titkokat is rejteget.
S aki egyszer
megismeri
mind a betűk titkait--
magáénak
tekintheti
Betűország kincseit.
Nem tudom, volt-e már, mert sajnos nem tudok lapozni 
Nagy-Bandó András: Nyolc pók
Nagy-Bandó András: Nyolc pók
Templom mellett paplak van,
paplakban nyolc ablak van.
Nyolc pók él a paplakban,
nyolc hálóban, ablakban.
Nyolc ablakban háló van,
nyolc pók vár a hálóban.
Nyáridőben ott lógnak,
egy éve is ott voltak.
Pókhálók az ablakban,
nincs is légy a paplakban.
paplakban nyolc ablak van.
Nyolc pók él a paplakban,
nyolc hálóban, ablakban.
Nyolc ablakban háló van,
nyolc pók vár a hálóban.
Nyáridőben ott lógnak,
egy éve is ott voltak.
Pókhálók az ablakban,
nincs is légy a paplakban.
Amit nem értek
Nem értem Piroskát, a farkast se értem,
ezért a mamámtól folyton újra kérdem:
Mért élt az erdőben egyedül a néni?
Mért nem tudtak néki közellátást kérni?
Mért játszott a farkas színlelve nagyanyát?
Mért őt ette előbb, s mért nem az unokát?
Hogy fért el az anyó a farkas hasába?
Hogy bírta el őket anyóka vaságya?
Mért kellett cipelni farkashoz a követ?
Mért nem lőtt a vadász, ha ilyenkor lövet?
Hogy lehetett szomjas az ordas a kőtől?
Mért kellett levarrni hátulról-előről?
Mért nem volt egy puska otthon a vaságyban?
Hogy maradtak élve farkasunk hasában?
Mért kell egy farkasnak két embert is enni?
Amiket nem értek, egyelőre ennyi.
Ezt valaki meg is zenésítette, Halász Judit énekelte, ha jól emlékszem
ezért a mamámtól folyton újra kérdem:
Mért élt az erdőben egyedül a néni?
Mért nem tudtak néki közellátást kérni?
Mért játszott a farkas színlelve nagyanyát?
Mért őt ette előbb, s mért nem az unokát?
Hogy fért el az anyó a farkas hasába?
Hogy bírta el őket anyóka vaságya?
Mért kellett cipelni farkashoz a követ?
Mért nem lőtt a vadász, ha ilyenkor lövet?
Hogy lehetett szomjas az ordas a kőtől?
Mért kellett levarrni hátulról-előről?
Mért nem volt egy puska otthon a vaságyban?
Hogy maradtak élve farkasunk hasában?
Mért kell egy farkasnak két embert is enni?
Amiket nem értek, egyelőre ennyi.
Ezt valaki meg is zenésítette, Halász Judit énekelte, ha jól emlékszem
Méhek
Láttad-e zsongani nyáron a méhet?
Láttad-e már, ahogy indul a raj?
Láttad-e már, ahogy gyűjti a mézet?
Láttad-e már, mikor inni akar?
Láttad-e már, ahogy röpdös a kertben?
Láttad-e hímporos szőrkosarát?
Láttad-e már, mikor lépdel a lépen?
Láttad-e már, hogyan él a család?
Tudtad-e, mily nedűt szürcsöl a szája?
Tudtad, a méz leve éppen a nyál?
Tudtad-e, száz pici hártya a szárnya?
Tudtad-e, bárhogy is visszatalál?
Tudtad, a méhanya rak le petéket?
Tudtad, a rajban egy nő a király?
Tudtad-e, védi a lusta heréket?
Tudtad, a nő, aki gyűjteni jár?
Tudtad, a méhraj egy államot alkot?
Látva megállhat az emberi ész.
Otthon, az asztalon telve a csuprod,
Csurgatod, ízleled, édes a méz.
Láttad-e már, ahogy indul a raj?
Láttad-e már, ahogy gyűjti a mézet?
Láttad-e már, mikor inni akar?
Láttad-e már, ahogy röpdös a kertben?
Láttad-e hímporos szőrkosarát?
Láttad-e már, mikor lépdel a lépen?
Láttad-e már, hogyan él a család?
Tudtad-e, mily nedűt szürcsöl a szája?
Tudtad, a méz leve éppen a nyál?
Tudtad-e, száz pici hártya a szárnya?
Tudtad-e, bárhogy is visszatalál?
Tudtad, a méhanya rak le petéket?
Tudtad, a rajban egy nő a király?
Tudtad-e, védi a lusta heréket?
Tudtad, a nő, aki gyűjteni jár?
Tudtad, a méhraj egy államot alkot?
Látva megállhat az emberi ész.
Otthon, az asztalon telve a csuprod,
Csurgatod, ízleled, édes a méz.
Kányádi Sándor
Róka-mondóka
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!
Róka-mondóka
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!
Kányádi Sándor: Három kérdezgető
I.
- Miből van a pántlikád?
- Hajnal pirosából.
- Miből szőtték a ruhád?
- Kék ég bársonyából.
- Miből van a köténykéd?
- Havasok havából.
- Hát te magad miből vagy?
- Mezők harmatából.
II.
- Te kis juhász, merre mész?
- Merre nyájam legelész.
- Hát a nyájad merre jár?
- Ahol zöld füvet talál.
- Hallod-e, te kis juhász,
ha farkas jő, mit csinálsz?
- Megmarkolom a botom,
s a farkast megugratom.
III.
- Hallod-e, te kis kovács,
mit kopog a kalapács?
- Azt kopogja, kipre-kopp,
csengős csikót patkolok.
- Hallod-e, te kis kovács,
mit dohog a kalapács?
- Azt dohogja, dön-de-leg,
ekevasat élezek,
mert a tavasz kö-ze-leg.
I.
- Miből van a pántlikád?
- Hajnal pirosából.
- Miből szőtték a ruhád?
- Kék ég bársonyából.
- Miből van a köténykéd?
- Havasok havából.
- Hát te magad miből vagy?
- Mezők harmatából.
II.
- Te kis juhász, merre mész?
- Merre nyájam legelész.
- Hát a nyájad merre jár?
- Ahol zöld füvet talál.
- Hallod-e, te kis juhász,
ha farkas jő, mit csinálsz?
- Megmarkolom a botom,
s a farkast megugratom.
III.
- Hallod-e, te kis kovács,
mit kopog a kalapács?
- Azt kopogja, kipre-kopp,
csengős csikót patkolok.
- Hallod-e, te kis kovács,
mit dohog a kalapács?
- Azt dohogja, dön-de-leg,
ekevasat élezek,
mert a tavasz kö-ze-leg.
Varró Dani: Nyúl tavaszi éneke
Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen,
és ősszel minden oly riadt,
és télen sűrű, lassú ködben
dideregnek a nyúlfiak.
Tavasz, te cuppanásnyi szikra,
ha tappancsod a sárba lép,
vidorság száll a kis nyuszikra,
s megédesül a sárgarép'.
Bajuszt pödörsz a napsugárból,
s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl.
Ó, jaj, tavasszal szép a zápor,
és sokkal később alkonyul.
Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen,
és ősszel minden oly riadt,
és télen sűrű, lassú ködben
dideregnek a nyúlfiak.
Tavasz, te cuppanásnyi szikra,
ha tappancsod a sárba lép,
vidorság száll a kis nyuszikra,
s megédesül a sárgarép'.
Bajuszt pödörsz a napsugárból,
s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl.
Ó, jaj, tavasszal szép a zápor,
és sokkal később alkonyul.
Varró Dániel: Szösz néne
/részlet/
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.
Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?
Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.
Futnak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoznak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?”
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
„Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne.”
/részlet/
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.
Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?
Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.
Futnak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoznak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?”
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
„Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne.”
Gazdag Erzsi:Gergő báránykája
Bidres-bodros bárány,
Szalag van a lábán.
A nyakában csengő,
Vezetgeti Gergő.
Úgy sétál a bárány,
mint egy kis királylány.
Kényeskedő fajta:
Új ruha van rajta.
Gergő se akárki!
Ő meg a királyfi,
S kincse,királysága:
Kicsi báránykája.
Bidres-bodros bárány,
Szalag van a lábán.
A nyakában csengő,
Vezetgeti Gergő.
Úgy sétál a bárány,
mint egy kis királylány.
Kényeskedő fajta:
Új ruha van rajta.
Gergő se akárki!
Ő meg a királyfi,
S kincse,királysága:
Kicsi báránykája.
Ez aranyos! Itt van még egy nyuszis:Balla László:A nyuszi álma
Elaludt a nyuszi,
de szép volt az álma!
Azt álmodtatt jár
Káposzta-országba*.
Káposzta-levélből
épülnek ott falvak,
a hegyek,völgyek is
káposztából vannak.
Vadászkutyáknak is
káposzta a bőrük,
s a nyuszi jókedvvel
lakmároz belőlük.
De a szegény tapsi
álmából felébredt:
kutyák ugatása
verte fel a rétet.
Uccu neki!--futott,
remegett a lába--
és a káposztát is
komondornak látta.
<CENTER>ZELK ZOLTÁN
A HÁROM NYÚL
Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyőltek, selyemfőre települtek,
ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott, s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak..."
- Úgy, úgy bizony, mint az urak felelték a három nyulak.
- Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!
Csacsi szarka, nem elhitte? Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott: "Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak... Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek...
Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt, szemben vele farkas haladt:
- Szaladj te is, komám farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet, - ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek...
No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta: "Hova szaladsz, farkas koma?"
- Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam, jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek Hogy eztán csak medvét esznek!
Egyébre se volt már kedve szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk...
Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve: együtt szalad róka, medve...
"No hiszen csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" - kiáltott rája a medve.
"Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák, nem láttál még ilyen csodát!"
Szedte lábát a vadász is; eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet...
Ezalatt a nyusziházban, főszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben...
</CENTER>
Hurrá! Állandó tagok lettünk!
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri
Hol volt, hol nem volt. . .
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska.
Bejárja az iciri piciri kis erdot,
s nem leli az iciri piciri tekergot.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének!
<!-- <rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:trackback="http://madskills.com/public/xml/rss/module/trackback/"> <rdfescription rdf:about="http://www.jatszohazdenver.com/collections/?p=31" dc:identifier="http://www.jatszohazdenver.com/collections/?p=31" dc:title="Móricz Zsigmond: Iciri-piciri" trackbacking="http://www.jatszohazdenver.com/collections/wp-trackback.php?p=31" /></rdf:RDF> -->
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri
Hol volt, hol nem volt. . .
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska.
Bejárja az iciri piciri kis erdot,
s nem leli az iciri piciri tekergot.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének!
<!-- <rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:trackback="http://madskills.com/public/xml/rss/module/trackback/"> <rdf
escription rdf:about="http://www.jatszohazdenver.com/collections/?p=31" dc:identifier="http://www.jatszohazdenver.com/collections/?p=31" dc:title="Móricz Zsigmond: Iciri-piciri" trackbacking="http://www.jatszohazdenver.com/collections/wp-trackback.php?p=31" /></rdf:RDF> -->
SZÜNIDEI FÜZET 1
A szünidei füzetek feladatai tartalmazzák mindazokat a fontos ismereteket, tudnivalókat, amelyekkel a tanév során megismerkedtetek.A gyakorló feladatokon kívül érdekességeket, praktikus tanácsokat, barkácsötleteket is találtok benne.
A szünidei füzetek feladatai tartalmazzák mindazokat a fontos ismereteket, tudnivalókat, amelyekkel a tanév során megismerkedtetek.A gyakorló feladatokon kívül érdekességeket, praktikus tanácsokat, barkácsötleteket is találtok benne.
Keresek egy gyerekverset
Régi versike, amin én és a gyerekeim is felnőttek, de sajnos többszöri költözés miatt elveszett. Ha valakinek megvan végig, kérem küldje el, hogy a kisunokámnak is elmondhassam. Előre is köszönöm.
Íme amennyire emlékszem belőle:
Hol lakik a gyíkocska?
Nem lakik az szobában, hanem kövek zugában.
Ki ki pislog, nézeget, lesi a szép kék eget.
Mert ha süt a napocska, napozik a gyíkocska.
Hát a róka hol lakik?
A lakás róka lik.
Oda búvik, ha esik, ha vadászok kergetik.......
Éva
Régi versike, amin én és a gyerekeim is felnőttek, de sajnos többszöri költözés miatt elveszett. Ha valakinek megvan végig, kérem küldje el, hogy a kisunokámnak is elmondhassam. Előre is köszönöm.
Íme amennyire emlékszem belőle:
Hol lakik a gyíkocska?
Nem lakik az szobában, hanem kövek zugában.
Ki ki pislog, nézeget, lesi a szép kék eget.
Mert ha süt a napocska, napozik a gyíkocska.
Hát a róka hol lakik?
A lakás róka lik.
Oda búvik, ha esik, ha vadászok kergetik.......
Éva
AA!!! Megtaláltam!
Nagy-Bandó András: Népmese
Egyszer volt (vagy nem volt), túl az üveghegyen,
(úgy kéne mondanunk, hogy igaz is legyen),
szóval volt (vagy nem volt), túl az Óperencen,
nem tudjuk, innen vagy túlnan Tóth Ferencen.
Hogy egyik szavamat másikba ne öltsem,
s a hétfejű sárkányt rögvest fel ne költsem,
volt (vagy nem volt), hol a földet malac túrja
(és régóta tudjuk már, a farka kurta),
higgyük el hát, hogy volt, mese lesz akkor is,
mint hogy a mesében táltos a traktor is.
Mondjuk már ki, hogy volt egy egyszeri ember,
szakálla úgy nőtt, mint a keszthelyi kender.
Bíz' szegény volt, akár a templom egere,
tíz forintja sem volt, legfönnebb a fele.
Emberünk elindult szerencsét próbálni,
sárkányok, boszorkák rút eszén túljárni.
Ment hát, csak mendegélt, jobb dolga nem akadt,
mígnem tarisznyája egyszer csak kiapadt.
Hamus pogácsája egy szálig elfogyott,
mit volt hát mit tenni, madarakat fogott.
Fogott kilenc varjat, s három kövér fácánt,
tizenkét verebet (néhány órát rászánt).
Somfavesszőt vágott, ledobva az inget,
Kopasztott, és aztán nyársra húzta mindet.
Teletömte gyomrát, elszundikált nyomban,
nem hiányzott néki se párna, se paplan.
Álmodott egy tengert, széles Óperencet,
tengerpartra embert, éppen Tóth Ferencet.
Egyszer volt (vagy nem volt), volt egy nagy Óperenc,
azt, aki álmodta, úgy hívták, Tóth Ferenc.
(úgy kéne mondanunk, hogy igaz is legyen),
szóval volt (vagy nem volt), túl az Óperencen,
nem tudjuk, innen vagy túlnan Tóth Ferencen.
Hogy egyik szavamat másikba ne öltsem,
s a hétfejű sárkányt rögvest fel ne költsem,
volt (vagy nem volt), hol a földet malac túrja
(és régóta tudjuk már, a farka kurta),
higgyük el hát, hogy volt, mese lesz akkor is,
mint hogy a mesében táltos a traktor is.
Mondjuk már ki, hogy volt egy egyszeri ember,
szakálla úgy nőtt, mint a keszthelyi kender.
Bíz' szegény volt, akár a templom egere,
tíz forintja sem volt, legfönnebb a fele.
Emberünk elindult szerencsét próbálni,
sárkányok, boszorkák rút eszén túljárni.
Ment hát, csak mendegélt, jobb dolga nem akadt,
mígnem tarisznyája egyszer csak kiapadt.
Hamus pogácsája egy szálig elfogyott,
mit volt hát mit tenni, madarakat fogott.
Fogott kilenc varjat, s három kövér fácánt,
tizenkét verebet (néhány órát rászánt).
Somfavesszőt vágott, ledobva az inget,
Kopasztott, és aztán nyársra húzta mindet.
Teletömte gyomrát, elszundikált nyomban,
nem hiányzott néki se párna, se paplan.
Álmodott egy tengert, széles Óperencet,
tengerpartra embert, éppen Tóth Ferencet.
Egyszer volt (vagy nem volt), volt egy nagy Óperenc,
azt, aki álmodta, úgy hívták, Tóth Ferenc.
- Státusza
