Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Kányádi Sándor: Csikorgó, a fagykirály
Csikorgó, a fagykirály nagyon szigorú uralkodó lehetett a maga idejében. Átkozták is eleget az alattvalói. Egy darabig még örültek is neki, kivált a szűcsök s a csizmadiák, mert úgy ellátta őket munkával, hogy ki sem látszottak belőle. Örültek a gyerekek is persze, mert kedvükre szánkázhattak, korcsolyázhattak a ropogós havon s a fényes jégen. De hát nem csak szűcsökből, vargákból áll a világ, nem csak szánkázásból, csúszkálásból az élet. Elkezdtek gondolkodni az alattvalók, hogy Csikorgó uralmának miképpen vethetnének véget.
Fújták a körmüket erősen, s toporogtak. De hiába. Fűtöttek, pipáltak. De csak nem akart vége lenni fagykirály rettentő uralmának.
– Üzenni kéne a fecskéknek – vélte egy bölcs öreg, aki még emlékezetében tartotta a fecskéket. – A fecskék jóban vannak a nappal, ha megjöhetnének, a napot is elhoznák magukkal.
Hogy s hogy nem, sikerült is üzenni a fecskéknek. El is jött nemsokára egy villás farkú, fecsegő madárka. Cikázott erre-arra a befagyott folyók, tavak felett. De majdnem rossz vége lett a kirándulásnak. Alighogy rálibbent a zúzmarás telefondrótra, dermedten földre koppant. Még szerencse, hogy valaki kézbe kapta, s a markában életre melengette.
– Egy fecske nem csinál tavaszt – csikorogta Fagykirály kárörvendve. S olyan fagyot lehelt a környékre, hogy még a farkasok is üvöltöttek kínjukban. (Innen származik az a mondás a farkasordító hidegről.)
– Nem bizony, egy fecske nem csinál tavaszt – szomorodtak el a vacogó, topogó, körmüket fújó alattvalók.
– Nem is csinálhat, mert túl alacsonyan száll – mondta egy másik öreg. – Olyan követ kellene, aki nemcsak fecseg-ficseg, rovarászgat, de ereje, hatalma van a dalának. S van bátorsága átfúrni magát a jeges felhőkön, föl a naphoz.
– Azt mondom én – folytatta a bölcs –, szerezzünk egy pacsirtát.
– Ugyan már, az még a fecskénél is kisebb! – vetette ellen az az öreg, aki fecskéért üzent volt.
– Többet ér az egy sereg fecskénél. Majd meglátjátok.
Mit volt mit tenni, beleegyeztek.
– Jöjjön a pacsirta.
Meg is érkezett nemsokára. S azon nyomban föl is parittyázta magát a magasba. Visszhangzott énekétől a jeges égbolt. És meg is repedt egy tenyérnyi helyen. A résen meg besütött a napsugár.
Megszeppent erre Csikorgó, a fagykirály. Próbálta betömni a rést, de hiába. Visszacsurgott a tömés a nyakába. S a lába alatt meg elkezdett kásásodni a hó, ripegett-ropogott a tavak, patakok, folyók hátán a jég. Csermelyek cincogtak, jégcsapok, csatornák csordultak. Csikorgó meg szedte az irháját, s inalt a dombok-hegyek, a havasok irányába.
Ott ül a magas bérceken örökös számkivetésben, s csak akkor látogat el régi birodalmába, amikor a pacsirta szabadságra megy. Olyankor aztán hetvenkedik, legénykedik, gorombáskodik, kitombolja magát, de már közel sem olyan kegyetlen, mint annak előtte. Rá sem hederít senki. Még örülnek is neki. Kivált a szűcsök s a csizmadiák, no meg a gyerekek is. Mosolyogva fújják a körmüket, mert tudják, hogy a pacsirta jövetelének már a hírére is Csikorgó szedi a sátorfáját, mert irtózik a magas kék égtől, de kiváltképp a pacsirta gyönyörű énekétől.
Csikorgó, a fagykirály nagyon szigorú uralkodó lehetett a maga idejében. Átkozták is eleget az alattvalói. Egy darabig még örültek is neki, kivált a szűcsök s a csizmadiák, mert úgy ellátta őket munkával, hogy ki sem látszottak belőle. Örültek a gyerekek is persze, mert kedvükre szánkázhattak, korcsolyázhattak a ropogós havon s a fényes jégen. De hát nem csak szűcsökből, vargákból áll a világ, nem csak szánkázásból, csúszkálásból az élet. Elkezdtek gondolkodni az alattvalók, hogy Csikorgó uralmának miképpen vethetnének véget.
Fújták a körmüket erősen, s toporogtak. De hiába. Fűtöttek, pipáltak. De csak nem akart vége lenni fagykirály rettentő uralmának.
– Üzenni kéne a fecskéknek – vélte egy bölcs öreg, aki még emlékezetében tartotta a fecskéket. – A fecskék jóban vannak a nappal, ha megjöhetnének, a napot is elhoznák magukkal.
Hogy s hogy nem, sikerült is üzenni a fecskéknek. El is jött nemsokára egy villás farkú, fecsegő madárka. Cikázott erre-arra a befagyott folyók, tavak felett. De majdnem rossz vége lett a kirándulásnak. Alighogy rálibbent a zúzmarás telefondrótra, dermedten földre koppant. Még szerencse, hogy valaki kézbe kapta, s a markában életre melengette.
– Egy fecske nem csinál tavaszt – csikorogta Fagykirály kárörvendve. S olyan fagyot lehelt a környékre, hogy még a farkasok is üvöltöttek kínjukban. (Innen származik az a mondás a farkasordító hidegről.)
– Nem bizony, egy fecske nem csinál tavaszt – szomorodtak el a vacogó, topogó, körmüket fújó alattvalók.
– Nem is csinálhat, mert túl alacsonyan száll – mondta egy másik öreg. – Olyan követ kellene, aki nemcsak fecseg-ficseg, rovarászgat, de ereje, hatalma van a dalának. S van bátorsága átfúrni magát a jeges felhőkön, föl a naphoz.
– Azt mondom én – folytatta a bölcs –, szerezzünk egy pacsirtát.
– Ugyan már, az még a fecskénél is kisebb! – vetette ellen az az öreg, aki fecskéért üzent volt.
– Többet ér az egy sereg fecskénél. Majd meglátjátok.
Mit volt mit tenni, beleegyeztek.
– Jöjjön a pacsirta.
Meg is érkezett nemsokára. S azon nyomban föl is parittyázta magát a magasba. Visszhangzott énekétől a jeges égbolt. És meg is repedt egy tenyérnyi helyen. A résen meg besütött a napsugár.
Megszeppent erre Csikorgó, a fagykirály. Próbálta betömni a rést, de hiába. Visszacsurgott a tömés a nyakába. S a lába alatt meg elkezdett kásásodni a hó, ripegett-ropogott a tavak, patakok, folyók hátán a jég. Csermelyek cincogtak, jégcsapok, csatornák csordultak. Csikorgó meg szedte az irháját, s inalt a dombok-hegyek, a havasok irányába.
Ott ül a magas bérceken örökös számkivetésben, s csak akkor látogat el régi birodalmába, amikor a pacsirta szabadságra megy. Olyankor aztán hetvenkedik, legénykedik, gorombáskodik, kitombolja magát, de már közel sem olyan kegyetlen, mint annak előtte. Rá sem hederít senki. Még örülnek is neki. Kivált a szűcsök s a csizmadiák, no meg a gyerekek is. Mosolyogva fújják a körmüket, mert tudják, hogy a pacsirta jövetelének már a hírére is Csikorgó szedi a sátorfáját, mert irtózik a magas kék égtől, de kiváltképp a pacsirta gyönyörű énekétől.
Pöttyös Panni
A mesét Venczel Vera előadásában hallgathatjuk meg.
Pöttyös Panni gyanakodva fogadta a pöttyöket, amelyek ruhájáról átszálltak rá, és éktelenül viszkettek. A bárányhimlő azonban kiváló alkalom volt arra is, hogy Panni és nagymamája az egész napot együtt töltse. Amikor pedig a pöttyök már megint csak a ruhán voltak, Panni újra játszhatott Péterkével, Tamarával, cicákkal, kutyákkal, sőt az óvodakezdés előtt elutazott nagymamájával a Balatonra.
A mesét Venczel Vera előadásában hallgathatjuk meg.
Pöttyös Panni gyanakodva fogadta a pöttyöket, amelyek ruhájáról átszálltak rá, és éktelenül viszkettek. A bárányhimlő azonban kiváló alkalom volt arra is, hogy Panni és nagymamája az egész napot együtt töltse. Amikor pedig a pöttyök már megint csak a ruhán voltak, Panni újra játszhatott Péterkével, Tamarával, cicákkal, kutyákkal, sőt az óvodakezdés előtt elutazott nagymamájával a Balatonra.
Kód:
http://www.4shared.com/file/81564132/b06639e8/Pttys_Panni.htmlhttp://picasaweb.google.com/zsuerika
Bízom benne, hogy tudok újjal szolgálni, még nem volt időm végig olvasni!
Bízom benne, hogy tudok újjal szolgálni, még nem volt időm végig olvasni!
Biztosan ti is sokat hallottatok Bartos Erika írónőről, a sikeres "Anna Peti és Gergő"-s könyvek szerzőjéről, de azt talán kevesen tudják, hogy verses kötete is van, szerintem tüneményes, én épp hogy csak beleolvastam a boltban, és nem tudtam otthagyni... a címe: Zsákbamacska. Minden szülőnek ajánlom, akinek óvodás gyermeke van! Muszáj, hogy egy versét megosszam veletek, ez az egyik kedvencünk, mi csak hisztis versnek hívjuk. A három éves fiam, 10 perc olvasgatás után már kívülről fújta, és mindig ezzel indul a nap ha kicsit morcos... ettől jó kedve lesz 
Nem akarok!
Nem akarok felkelni még,
Ilyen korán reggel!
Nem akarok piros pulcsit,
kérlek, anya, tedd el!
Nem akarok reggelizni,
kicsit fáj a hasam.
Nem akarok fésülködni,
ne húzd meg a hajam!
Nem akarok cipőt venni,
nem látom a párját!
Nem akarom cipelni a
hátamon a táskát!
Nem akarok tornazsákot,
nem bírok el ennyit!
Nem akarok, nem akarok,
nem akarok semmit!
Jó verselgetést!
Nem akarok!
Nem akarok felkelni még,
Ilyen korán reggel!
Nem akarok piros pulcsit,
kérlek, anya, tedd el!
Nem akarok reggelizni,
kicsit fáj a hasam.
Nem akarok fésülködni,
ne húzd meg a hajam!
Nem akarok cipőt venni,
nem látom a párját!
Nem akarom cipelni a
hátamon a táskát!
Nem akarok tornazsákot,
nem bírok el ennyit!
Nem akarok, nem akarok,
nem akarok semmit!
Jó verselgetést!
Kavemese Lackfi
Kàvèmese
<!-- Header: [end] --> <!-- Text: [begin] --> Volt egyszer, hol nem volt egy kávé. Dupla kávé volt szegénykém, még nem raktak bele cukrot, se tejszínt.
– Furcsák az emberek – gondolta –, keserű, fekete italt készítenek, aztán tesznek belé cukrot, hogy ne legyen keserű, meg persze tejszínt, hogy ne legyen fekete.
Ahogy így kesergett magában, máris elhatározta, hogy vándorolni fog. Mindene pompásan forró, csak úgy pezseg benne az élet, próbára kellene tenni az erejét. Először csak körbe-körbe baktatott a Nagy Fehér Világcsészében, mint valami láncra kötött, kutyasorba züllesztett, nagysörényes cirkuszi oroszlán, és szemügyre vette a terepet. Hibátlan, selymes fehér porcelán falak állták útját, a Világ kerek volt és áthatolhatatlan. Már éppen arra gondolt volna, nincs menekvés, mikor apró hibát vett észre a csésze falán. Ahol a fazekas a porcelán fület a korongolt csészére illesztette, apró bemélyedés volt látható. Hanem a kávénak több se kellett, gondolt egyet, gondolt kettőt, meg még hármat is gondolt volna, de arra már nem volt ideje, mert az a picike lyuk, zsupsz!, beszippantotta őt úgy, ahogy volt. Perdült egyet, perdült kettőt a csészefülön, s máris egy kerek tisztáson találta magát.
Szárnyát ropogtatva egy hatalmas sasmadár közeledett feléje. A kávé behúzta a nyakát, és igyekezett egész picire összezsugorodni, ami, dupla kávé lévén, nem igazán ment neki. Kétségbeesésében körbenézett, meglátott egy nálánál kétszerte nagyobb kristályhegyet, egy-kettő odaszaladt, és elbújt mögötte. Ahogy ott vacogó fogakkal kuporgott, felnézett a Kristályhegy tetejére, és látta, hogy fényes, acélszürke csúcs borítja, melynek még csőre is van, kackiásan mered az ég felé. Még jobban elcsodálkozott azonban, amikor ránézett a Kristályhegy csillámló hasára, és azon keresztül világosan látta a nagy recsegve-ropogva feléjük araszoló sasmadarat.
– Nahát – gondolta – ez a hegy átlátszó.
A következő pillanatban viszont rémület hasított belé. Hiszen ha átlátszó, akkor ez a lomha sas is látja őt.
– Naná, hogy látlak –, hallotta ekkor meg a ragadozó reszelős hangját –, és nemcsak látlak, de hallak is. Bizony, egy kávé gondolatai koromfeketék maradnak, akárhova bújik.
– Ej, te Kristályhegy – fakadt ki tehetetlen dühében a Kávé – jobban is elrejthettél volna.
– Aztán minek rejtenélek – válaszolta cincogó hangon a Hegy, míg hasában összecsörrent a sok apró csillám –, áruld el, ugyan minek?
– Hogy el ne pusztítson ez a vérszomjas ragadozó.
– Ugyan, ez a vén, fogatlan múzeumtöltelék! – vetette oda foghegyről a Hegy – újságnak hívják ugyan, de csupa régiség van benne, estére teljesen lejár. Örülhet, ha beteszik egyik-másik lapját egy bicegő komód lába alá, vagy ha ablakot pucolnak vele.
– Azért messze még az este, egy ilyen Kristályhegyet addig játszva felborítok! – újságolta az Újság – Ha majd a földön heversz, és szilánkjaid összekeverednek a cukormorzsákkkal, lapátra kerülsz, nincs mese!
Ennek hallatára a Kristályhegy hasában cidrizni kezdett a kristálycukor.
– Még mit nem! – ugrott elő rejtekhelyéről halált megvető bátorsággal a Kávé – A Kristályhegy mégiscsak megpróbált elbújtatni engem, megvédem őt, akár az életem árán is. Jaj neked, ha közelíteni próbálsz, egyszerűen rád vetem magam, márpedig, amint az köztudomású, a kávéval leöntött újságok a szemetesben landolnak!
A Sasmadár rémült pillantást vetett az elszántan fortyogó, nagyon-nagyon fekete és nagyon-nagyon erős dupla Kávéra.
– A mikroelektronikai termékek árának emelkedése nem áll összefüggésben a bekövetkezett világpiaci változásokkal… – dadogta zavartan, majd hozzáfűzte – … magukat megnevezni nem kívánó források szerint a korrupció a szervezet belső köreit is érinti… – meg még – … futamgyőzelmét nem a levegő fokozott nedvességtartalmának tudja be, véleménye szerint a vadonatúj fejlesztésű Pirelli gumik igenis jól vizsgáztak…
A Sasmadárnak ugyanis, ha beijedt, márpedig most alaposan be volt ijedve, sosem jutott eszébe semmi értelmes, így aztán jobb híján a szárnyán olvasható cikkekből kotyvasztott valami egyveleget. Hogy ilyen ijedelmesnek látta, a Kávé szíve meg is esett rajta.
– Azért nem eszik olyan forrón a kását. Sem a sasmadarat.
– Úgy kell neked. Minek ijesztgeted a szegény embert? – tette hozzá ingerülten a Kristályhegy.
– Miért, hát hol próbálgassam a ragadozó-tudományomat, nem mondanád meg? – dohogott az újság.
– Nem vagyunk se pockok, sem egerek – világosította fel villogva a Kristályhegy.
– Felejtsük el – zárta le a témát a Kávé –, nem mondanád meg inkább, hanyadika van?
– De, boldogan – tüsténkedett a Sasmadár, örvendezve, hogy végre hasznossá teheti magát – Hatodika, szeptember hatodika.
– Hurrá – süvöltötte a Kávé – már csak ötöt kell aludnom, s itt az első pörkölési évfordulóm! Akkor lettem kis pisis babból igazi Kávé.
– Gratula – lelkesedett a Sasmadár –, ezt meg kéne ünnepelni.
– Részemről is – csatlakozott a Kristályhegy –, bár kétlem, hogy jut még rá időnk.
– Na, most megvagy, te szökevény, adok én neked ünnepelni! – hangzott ekkor a Kávé háta mögül, s hátrapillantva még éppen látta a Csésze dühös ábrázatát, majd a fülön keresztül, ahogy jött, zutty, máris bent találta magát a porcelánfalak közt. Forgott vele a világ, hisz körbe-körbe taszigálta egy ezüstös kiskanál.
– Segítség, szédülök – borult egyet a Kristályhegy, mert valaki nyakon ragadta, a csésze fölé lendítette, és egy adag cukorszemcsét zúdított belőle a kávéba.
A Saskeselyű icipicire összehúzta magát, de még így is elég nagy volt ahhoz, hogy észrevegyék. Mi több, összehajtogatott mérete sokszorosára kellett tágulnia, mert egy erős férfikéz szétbontogatta lapjait, a hozzá tartozó illető pedig olvasni kezdte a cikkeket.
– Repülök – sóhajtotta – lebegek, mint egy igazi sasmadár! – És csak néha suhintott egyet a lapjaival, amint olvasója új oldalra ért.
– Viszlát, barátom – intett neki búcsút több részletben a Kávé, és kortyonként, kisgyermekes sikításokkal csúszdázott le a bajusszal szegélyezett szájnyíláson át a terebélyes férfigyomorba. Ez a hullámvasút kifejezetten kedvére volt.
– Mindig ez van – dörmögte egy öblös hang a garatból –, addig vacakolok, míg ki nem hűl a kávém.
A cukortartó ezalatt az asztal szélén állva kihúzta magát. Már cseppet sem szédült, hasában csak úgy villogott a sok fehér kristály. Türelmesen várta a következő kávét, a következő kalandot.
Kàvèmese
<!-- Header: [end] --> <!-- Text: [begin] --> Volt egyszer, hol nem volt egy kávé. Dupla kávé volt szegénykém, még nem raktak bele cukrot, se tejszínt.
– Furcsák az emberek – gondolta –, keserű, fekete italt készítenek, aztán tesznek belé cukrot, hogy ne legyen keserű, meg persze tejszínt, hogy ne legyen fekete.
Ahogy így kesergett magában, máris elhatározta, hogy vándorolni fog. Mindene pompásan forró, csak úgy pezseg benne az élet, próbára kellene tenni az erejét. Először csak körbe-körbe baktatott a Nagy Fehér Világcsészében, mint valami láncra kötött, kutyasorba züllesztett, nagysörényes cirkuszi oroszlán, és szemügyre vette a terepet. Hibátlan, selymes fehér porcelán falak állták útját, a Világ kerek volt és áthatolhatatlan. Már éppen arra gondolt volna, nincs menekvés, mikor apró hibát vett észre a csésze falán. Ahol a fazekas a porcelán fület a korongolt csészére illesztette, apró bemélyedés volt látható. Hanem a kávénak több se kellett, gondolt egyet, gondolt kettőt, meg még hármat is gondolt volna, de arra már nem volt ideje, mert az a picike lyuk, zsupsz!, beszippantotta őt úgy, ahogy volt. Perdült egyet, perdült kettőt a csészefülön, s máris egy kerek tisztáson találta magát.
Szárnyát ropogtatva egy hatalmas sasmadár közeledett feléje. A kávé behúzta a nyakát, és igyekezett egész picire összezsugorodni, ami, dupla kávé lévén, nem igazán ment neki. Kétségbeesésében körbenézett, meglátott egy nálánál kétszerte nagyobb kristályhegyet, egy-kettő odaszaladt, és elbújt mögötte. Ahogy ott vacogó fogakkal kuporgott, felnézett a Kristályhegy tetejére, és látta, hogy fényes, acélszürke csúcs borítja, melynek még csőre is van, kackiásan mered az ég felé. Még jobban elcsodálkozott azonban, amikor ránézett a Kristályhegy csillámló hasára, és azon keresztül világosan látta a nagy recsegve-ropogva feléjük araszoló sasmadarat.
– Nahát – gondolta – ez a hegy átlátszó.
A következő pillanatban viszont rémület hasított belé. Hiszen ha átlátszó, akkor ez a lomha sas is látja őt.
– Naná, hogy látlak –, hallotta ekkor meg a ragadozó reszelős hangját –, és nemcsak látlak, de hallak is. Bizony, egy kávé gondolatai koromfeketék maradnak, akárhova bújik.
– Ej, te Kristályhegy – fakadt ki tehetetlen dühében a Kávé – jobban is elrejthettél volna.
– Aztán minek rejtenélek – válaszolta cincogó hangon a Hegy, míg hasában összecsörrent a sok apró csillám –, áruld el, ugyan minek?
– Hogy el ne pusztítson ez a vérszomjas ragadozó.
– Ugyan, ez a vén, fogatlan múzeumtöltelék! – vetette oda foghegyről a Hegy – újságnak hívják ugyan, de csupa régiség van benne, estére teljesen lejár. Örülhet, ha beteszik egyik-másik lapját egy bicegő komód lába alá, vagy ha ablakot pucolnak vele.
– Azért messze még az este, egy ilyen Kristályhegyet addig játszva felborítok! – újságolta az Újság – Ha majd a földön heversz, és szilánkjaid összekeverednek a cukormorzsákkkal, lapátra kerülsz, nincs mese!
Ennek hallatára a Kristályhegy hasában cidrizni kezdett a kristálycukor.
– Még mit nem! – ugrott elő rejtekhelyéről halált megvető bátorsággal a Kávé – A Kristályhegy mégiscsak megpróbált elbújtatni engem, megvédem őt, akár az életem árán is. Jaj neked, ha közelíteni próbálsz, egyszerűen rád vetem magam, márpedig, amint az köztudomású, a kávéval leöntött újságok a szemetesben landolnak!
A Sasmadár rémült pillantást vetett az elszántan fortyogó, nagyon-nagyon fekete és nagyon-nagyon erős dupla Kávéra.
– A mikroelektronikai termékek árának emelkedése nem áll összefüggésben a bekövetkezett világpiaci változásokkal… – dadogta zavartan, majd hozzáfűzte – … magukat megnevezni nem kívánó források szerint a korrupció a szervezet belső köreit is érinti… – meg még – … futamgyőzelmét nem a levegő fokozott nedvességtartalmának tudja be, véleménye szerint a vadonatúj fejlesztésű Pirelli gumik igenis jól vizsgáztak…
A Sasmadárnak ugyanis, ha beijedt, márpedig most alaposan be volt ijedve, sosem jutott eszébe semmi értelmes, így aztán jobb híján a szárnyán olvasható cikkekből kotyvasztott valami egyveleget. Hogy ilyen ijedelmesnek látta, a Kávé szíve meg is esett rajta.
– Azért nem eszik olyan forrón a kását. Sem a sasmadarat.
– Úgy kell neked. Minek ijesztgeted a szegény embert? – tette hozzá ingerülten a Kristályhegy.
– Miért, hát hol próbálgassam a ragadozó-tudományomat, nem mondanád meg? – dohogott az újság.
– Nem vagyunk se pockok, sem egerek – világosította fel villogva a Kristályhegy.
– Felejtsük el – zárta le a témát a Kávé –, nem mondanád meg inkább, hanyadika van?
– De, boldogan – tüsténkedett a Sasmadár, örvendezve, hogy végre hasznossá teheti magát – Hatodika, szeptember hatodika.
– Hurrá – süvöltötte a Kávé – már csak ötöt kell aludnom, s itt az első pörkölési évfordulóm! Akkor lettem kis pisis babból igazi Kávé.
– Gratula – lelkesedett a Sasmadár –, ezt meg kéne ünnepelni.
– Részemről is – csatlakozott a Kristályhegy –, bár kétlem, hogy jut még rá időnk.
– Na, most megvagy, te szökevény, adok én neked ünnepelni! – hangzott ekkor a Kávé háta mögül, s hátrapillantva még éppen látta a Csésze dühös ábrázatát, majd a fülön keresztül, ahogy jött, zutty, máris bent találta magát a porcelánfalak közt. Forgott vele a világ, hisz körbe-körbe taszigálta egy ezüstös kiskanál.
– Segítség, szédülök – borult egyet a Kristályhegy, mert valaki nyakon ragadta, a csésze fölé lendítette, és egy adag cukorszemcsét zúdított belőle a kávéba.
A Saskeselyű icipicire összehúzta magát, de még így is elég nagy volt ahhoz, hogy észrevegyék. Mi több, összehajtogatott mérete sokszorosára kellett tágulnia, mert egy erős férfikéz szétbontogatta lapjait, a hozzá tartozó illető pedig olvasni kezdte a cikkeket.
– Repülök – sóhajtotta – lebegek, mint egy igazi sasmadár! – És csak néha suhintott egyet a lapjaival, amint olvasója új oldalra ért.
– Viszlát, barátom – intett neki búcsút több részletben a Kávé, és kortyonként, kisgyermekes sikításokkal csúszdázott le a bajusszal szegélyezett szájnyíláson át a terebélyes férfigyomorba. Ez a hullámvasút kifejezetten kedvére volt.
– Mindig ez van – dörmögte egy öblös hang a garatból –, addig vacakolok, míg ki nem hűl a kávém.
A cukortartó ezalatt az asztal szélén állva kihúzta magát. Már cseppet sem szédült, hasában csak úgy villogott a sok fehér kristály. Türelmesen várta a következő kávét, a következő kalandot.
Még pár dalocska
Az ember ül az iskolában,
előtte földrajz, nyelvtan, számtan,
és felderül mikor a térkép
a Balatonnál nyílik szét.
Ha vége lesz az iskolának,
a Balcsi partján játék vár csak,
és ott a víz és csupa jó vár.
Csak lenne mindig, mindig nyár!
Lá-lá-lá-lá...
Az olyan rossz, ha kora reggel
csörögve kelt az undok vekker.
Ne ásítozz, csak ki az ágyból,
a sulicsengő mindjárt szól.
Ha vége lesz az iskolának,
kilencig fel nem ráncigálnak.
Nincs rohanás a Balatonnál.
Csak lenne mindig, mindig nyár!
Most nem szabad tv-t se néznem,
csak hogyha már a leckém készen.
Egy perc alatt az ágyba nyolckor,
mert Apu dörgő hangon szól.
Ha vége lesz az iskolának,
nekem a tv untig játszhat.
Lesz tábortűz az esti tónál.
Csak lenne mindig, mindig nyár!
Lá-lá-lá-lá...
Ha már az év májusig eljut,
eszembe mindenről csak egy jut,
és bármiből van doli írás,
ennél a tárgynál nincs szebb már.
Ha vége lesz az iskolának,
az ember úszhat, futhat, játszhat,
és fagyi lesz és csupa jó vár.
Csak lenne mindig, mindig nyár!
Lá-lá-lá-lá...
Az ember ül az iskolában,
előtte földrajz, nyelvtan, számtan,
és felderül mikor a térkép
a Balatonnál nyílik szét.
Ha vége lesz az iskolának,
a Balcsi partján játék vár csak,
és ott a víz és csupa jó vár.
Csak lenne mindig, mindig nyár!
Lá-lá-lá-lá...
Az olyan rossz, ha kora reggel
csörögve kelt az undok vekker.
Ne ásítozz, csak ki az ágyból,
a sulicsengő mindjárt szól.
Ha vége lesz az iskolának,
kilencig fel nem ráncigálnak.
Nincs rohanás a Balatonnál.
Csak lenne mindig, mindig nyár!
Most nem szabad tv-t se néznem,
csak hogyha már a leckém készen.
Egy perc alatt az ágyba nyolckor,
mert Apu dörgő hangon szól.
Ha vége lesz az iskolának,
nekem a tv untig játszhat.
Lesz tábortűz az esti tónál.
Csak lenne mindig, mindig nyár!
Lá-lá-lá-lá...
Ha már az év májusig eljut,
eszembe mindenről csak egy jut,
és bármiből van doli írás,
ennél a tárgynál nincs szebb már.
Ha vége lesz az iskolának,
az ember úszhat, futhat, játszhat,
és fagyi lesz és csupa jó vár.
Csak lenne mindig, mindig nyár!
Lá-lá-lá-lá...
WEÖRES SÁNDOR: KEZDŐDIK AZ ISKOLA
Könyv, toll, tinta, ceruza
Rontom-bontom
Kezdődik az iskola
Csak aszondom.
Kora reggel rohanás
Rontom-bontom
Nem könnyű a tanulás
Csak aszondom.
Tízpercben nagy futkosás
Rontom-bontom
Torkod fájdul, ne kiálts
Csak aszondom.
Zsemlye és vajaskenyér
Rontom-bontom
Morzsát szedhet az egér
Csak aszondom.
Énekóra, la-la-la
Rontom-bontom
Reng a terem ablaka
Csak aszondom.
Tórnaóra egy kettő
Rontom-bontom
Leszakad a háztető
Csak aszondom.
Kintről benéz egy szamár
Rontom-bontom
Iskolába sose jár
Csak aszondom.
Könyv, toll, tinta, ceruza
Rontom-bontom
Kezdődik az iskola
Csak aszondom.
Kora reggel rohanás
Rontom-bontom
Nem könnyű a tanulás
Csak aszondom.
Tízpercben nagy futkosás
Rontom-bontom
Torkod fájdul, ne kiálts
Csak aszondom.
Zsemlye és vajaskenyér
Rontom-bontom
Morzsát szedhet az egér
Csak aszondom.
Énekóra, la-la-la
Rontom-bontom
Reng a terem ablaka
Csak aszondom.
Tórnaóra egy kettő
Rontom-bontom
Leszakad a háztető
Csak aszondom.
Kintről benéz egy szamár
Rontom-bontom
Iskolába sose jár
Csak aszondom.
LA FONTAINE: A RÓKA ÉS A GÓLYA
Meghívta a gólyát a róka egyszer ebédre, s egy lapostányért tett színig levessel elébe. A gólya éhes volt, de hosszú csőre miatt egy jóízű kortyot belőle nem ehetett. A róka nézte, falt és nevetett.
Aztán a gólya másnap visszahívta a rókát. Palackban gőzölt a sokféle ritka finomság. A róka éhes volt, de csak szagolta az ételt: nem fért a palackba orra. Éhen maradt, s a gólyáé lett a sok jó falat.
A lakoma végén, mikor fölálltak:
"Remélem- szólt a gólya-, éppoly jónak találtad ebédem, mint én tegnap a tiédet, barátom; konyhádon tanult főzni a szakácsom."
A róka csak nézett, s korgó gyomorral elszaladt.
Meghívta a gólyát a róka egyszer ebédre, s egy lapostányért tett színig levessel elébe. A gólya éhes volt, de hosszú csőre miatt egy jóízű kortyot belőle nem ehetett. A róka nézte, falt és nevetett.
Aztán a gólya másnap visszahívta a rókát. Palackban gőzölt a sokféle ritka finomság. A róka éhes volt, de csak szagolta az ételt: nem fért a palackba orra. Éhen maradt, s a gólyáé lett a sok jó falat.
A lakoma végén, mikor fölálltak:
"Remélem- szólt a gólya-, éppoly jónak találtad ebédem, mint én tegnap a tiédet, barátom; konyhádon tanult főzni a szakácsom."
A róka csak nézett, s korgó gyomorral elszaladt.
Én így ismerem a szöveget, de lehet, hogy nem az igazi. Nagyon régen, tábortűz körül énekeltük nyári táborban:
Ha jó kedved üsd a tenyered (tapsolunk)
Ha köztünk vagy és jó a kedved, másoknak is mutasd ezt meg, ha jó a kedved üsd a tenyered! (tapsolunk)
<!--[if !supportEmptyParas]--> <o></o>
Ha jó a kedved kiálts nagyokat, HEJ-HÓ!
Ha köztünk vagy és jó a kedved, másoknak is mutasd ezt meg, ha jó a kedved üsd a tenyered, (tapsolunk), kiálts nagyokat, HEJ-HÓ!
<!--[if !supportEmptyParas]--> <o></o>
Ha jó a kedved .....húzd a füledet…….üsd a térdedet…….csattints nagyokat... stb. stb. stb. (a lényeg, hogy az előzőket is sorban egymás után mindig mondani kell hozzá!)
Ha jó a kedved üsd a tenyered,
Ha jó a kedved üsd a tenyered,
Ha köztünk vagy és jó a kedved másoknaknak is mutasd ezt meg,
Ha jó a kedved üsd a tenyered.
Ha jó a kedved csettints nagyokat,
Ha jó a kedved csettints nagyokat,
Ha köztünk vagy és jó a kedved másoknaknak is mutasd ezt meg,
Ha jó a kedved csettints nagyokat.
Ha jó a kedved dobbants nagyokat,
Ha jó a kedved dobbants nagyokat,
Ha köztünk vagy és jó a kedved másoknaknak is mutasd ezt meg,
Ha jó a kedved dobbants nagyokat.
Ha jó a kedved ugorj magasra,
Ha jó a kedved ugorj magasra,
Ha köztünk vagy és jó a kedved másoknaknak is mutasd ezt meg,
Ha jó a kedved ugorj magasra.
Ha már menni kell, nyújtsd a kezedet,
Ha már menni kell, nyújtsd a kezedet,
Ha vége van már a játéknak, búcsúzóul társaidnak,
mégegyszer nyújtsd a kezedet.
.
Ha jó a kedved üsd a tenyered,
Ha köztünk vagy és jó a kedved másoknaknak is mutasd ezt meg,
Ha jó a kedved üsd a tenyered.
Ha jó a kedved csettints nagyokat,
Ha jó a kedved csettints nagyokat,
Ha köztünk vagy és jó a kedved másoknaknak is mutasd ezt meg,
Ha jó a kedved csettints nagyokat.
Ha jó a kedved dobbants nagyokat,
Ha jó a kedved dobbants nagyokat,
Ha köztünk vagy és jó a kedved másoknaknak is mutasd ezt meg,
Ha jó a kedved dobbants nagyokat.
Ha jó a kedved ugorj magasra,
Ha jó a kedved ugorj magasra,
Ha köztünk vagy és jó a kedved másoknaknak is mutasd ezt meg,
Ha jó a kedved ugorj magasra.
Ha már menni kell, nyújtsd a kezedet,
Ha már menni kell, nyújtsd a kezedet,
Ha vége van már a játéknak, búcsúzóul társaidnak,
mégegyszer nyújtsd a kezedet.
.
Találtam még egy variációt! Leírom nektek is!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha köztünk vagy és jó a kedved
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha köztünk vagy és jó a kedved
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.
A nagy bölcsességet, a nagy eszességet,
Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.
En, ó, pé, kú, a nagy torkú.
Mind megissza a bort, vígan rúgja a port.
En, ó, pé, kú, a nagy torkú.
Iksz, ipszilon, most ne sírjon!
Sőt, inkább vigadjon, búnak utat adjon.
Iksz, ipszilon, most ne sírjon!
A nagy bölcsességet, a nagy eszességet,
Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.
En, ó, pé, kú, a nagy torkú.
Mind megissza a bort, vígan rúgja a port.
En, ó, pé, kú, a nagy torkú.
Iksz, ipszilon, most ne sírjon!
Sőt, inkább vigadjon, búnak utat adjon.
Iksz, ipszilon, most ne sírjon!
A bundának nincs gallérja,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Kifordítom, befordítom,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Leterítem a bundámat,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Ha megázik is a bunda,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Hogyha rongyos is a bunda,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Kifordítom, befordítom,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Leterítem a bundámat,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Ha megázik is a bunda,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Hogyha rongyos is a bunda,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Egyszer egy királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Lehányta magáról
királyi ruháját,
trallala, trallala,
királyi ruháját.
Rávette helyette
a kocsis gúnyáját,
trallala, trallala,
a kocsis gúnyáját.
Elindult megkérni
szegény ember lyányát,
trallala, trallala,
szegény ember lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
szegény ember lyánya,
beszabad-e jönnöm,
szegény ember lyánya?"
"Fogadjisten kendnek,
szegény kocsis legény
hozta Isten, hozta,
szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
nálunk kanapéra,
trallala, trallala,
nálunk kanapéra."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem,
trallala, trallala,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Elmegyek én kendhez,
szegény kocsislegény,
illik kend énhozzám,
szegény kocsis legény."
Akkor a királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Elindult megkérni
gazdag bíró lyányát,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
gazdag bíró lyánya,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyánya!"
"Fogadjisten kendnek,
szegény kocsis legény
trallala, trallala,
szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
nálunk a - lócára,
trallala, trallala,
nálunk a - lócára."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem?
Trallala, trallala,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Gazdag leány vagyok,
gazdag legényt várok,
trallala, trallala,
gazdag legényt várok."
Akkor a királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Lehányta magáról
a kocsisi gúnyát,
rávette helyette
a királyi pompát.
Elindult megkérni
gazdag bíró lyányát,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
gazdag bíró lyánya,
ba szabad-e gyünnöm,
gazdag bíró lyánya?"
"Hozta Isten, hozta,
fényes királyúrfi,
trallala, trallala,
fényes királyúrfi.
Üljön le hát nálunk
selyemkanapéra,
trallala, trallala,
selyemkanapéra."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem,
gazdag bíró lyánya,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Elmegyek én kendhez,
fényes királyúrfi,
illik kend énhozzám,
fényes királyúrfi."
"Nem kellesz énnekem,
gazdag bíró lyánya,
kell nekem, kell nekem
szegény ember lyánya!
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Lehányta magáról
királyi ruháját,
trallala, trallala,
királyi ruháját.
Rávette helyette
a kocsis gúnyáját,
trallala, trallala,
a kocsis gúnyáját.
Elindult megkérni
szegény ember lyányát,
trallala, trallala,
szegény ember lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
szegény ember lyánya,
beszabad-e jönnöm,
szegény ember lyánya?"
"Fogadjisten kendnek,
szegény kocsis legény
hozta Isten, hozta,
szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
nálunk kanapéra,
trallala, trallala,
nálunk kanapéra."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem,
trallala, trallala,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Elmegyek én kendhez,
szegény kocsislegény,
illik kend énhozzám,
szegény kocsis legény."
Akkor a királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Elindult megkérni
gazdag bíró lyányát,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
gazdag bíró lyánya,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyánya!"
"Fogadjisten kendnek,
szegény kocsis legény
trallala, trallala,
szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
nálunk a - lócára,
trallala, trallala,
nálunk a - lócára."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem?
Trallala, trallala,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Gazdag leány vagyok,
gazdag legényt várok,
trallala, trallala,
gazdag legényt várok."
Akkor a királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Lehányta magáról
a kocsisi gúnyát,
rávette helyette
a királyi pompát.
Elindult megkérni
gazdag bíró lyányát,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
gazdag bíró lyánya,
ba szabad-e gyünnöm,
gazdag bíró lyánya?"
"Hozta Isten, hozta,
fényes királyúrfi,
trallala, trallala,
fényes királyúrfi.
Üljön le hát nálunk
selyemkanapéra,
trallala, trallala,
selyemkanapéra."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem,
gazdag bíró lyánya,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Elmegyek én kendhez,
fényes királyúrfi,
illik kend énhozzám,
fényes királyúrfi."
"Nem kellesz énnekem,
gazdag bíró lyánya,
kell nekem, kell nekem
szegény ember lyánya!
Virágéknál ég a világ,
sütik már a rántott békát.
Zimme-zumm, zimme-zumm
recefice bumm, bumm, bumm.
Bíró Marcsa odakapott,
békacombot ropogtatott.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
Puskás Gábor későn futott,
neki csak a füle jutott.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
Bíró Marcsa a padláson,
Elcsúszott egy záptojáson.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
sütik már a rántott békát.
Zimme-zumm, zimme-zumm
recefice bumm, bumm, bumm.
Bíró Marcsa odakapott,
békacombot ropogtatott.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
Puskás Gábor későn futott,
neki csak a füle jutott.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
Bíró Marcsa a padláson,
Elcsúszott egy záptojáson.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
- Státusza
