Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
-- Egyedem-begyedem,
ez a tücsök-egyetem?
-- Arráb tessék, Feketerigó,
itt a Cserebogár-mulató.
-- Egyedem-begyedem,
mi csücsül a fejeden?
-- Három csillag, két cinege
hussant az imént épp ide le.
-- Egyedem-begyedem,
mi marad a kezemen?
-- Tulipánillat, szegfûlevél,
mosolya éppen a szívemig ér!
ez a tücsök-egyetem?
-- Arráb tessék, Feketerigó,
itt a Cserebogár-mulató.
-- Egyedem-begyedem,
mi csücsül a fejeden?
-- Három csillag, két cinege
hussant az imént épp ide le.
-- Egyedem-begyedem,
mi marad a kezemen?
-- Tulipánillat, szegfûlevél,
mosolya éppen a szívemig ér!
Három kérdezgető
I.
- Miből van a pántlikád?
- Hajnal pirosából.
- Miből szőtték a ruhád?
- Kék ég bársonyából.
- Miből van a köténykéd?
- Havasok havából.
- Hát te magad miből vagy?
- Mezők harmatából.
II.
- Te kis juhász, merre mész?
- Merre nyájam legelész.
- Hát a nyájad merre jár?
- Ahol zöld füvet talál.
- Hallod-e, te kis juhász,
ha farkas jő, mit csinálsz?
- Megmarkolom a botom,
s a farkast megugratom.
III.
- Hallod-e, te kis kovács,
mit kopog a kalapács?
- Azt kopogja, kipre-kopp,
csengős csikót patkolok.
- Hallod-e, te kis kovács,
mit dohog a kalapács?
- Azt dohogja, dön-de-leg,
ekevasat élezek,
mert a tavasz kö-ze-leg.
I.
- Miből van a pántlikád?
- Hajnal pirosából.
- Miből szőtték a ruhád?
- Kék ég bársonyából.
- Miből van a köténykéd?
- Havasok havából.
- Hát te magad miből vagy?
- Mezők harmatából.
II.
- Te kis juhász, merre mész?
- Merre nyájam legelész.
- Hát a nyájad merre jár?
- Ahol zöld füvet talál.
- Hallod-e, te kis juhász,
ha farkas jő, mit csinálsz?
- Megmarkolom a botom,
s a farkast megugratom.
III.
- Hallod-e, te kis kovács,
mit kopog a kalapács?
- Azt kopogja, kipre-kopp,
csengős csikót patkolok.
- Hallod-e, te kis kovács,
mit dohog a kalapács?
- Azt dohogja, dön-de-leg,
ekevasat élezek,
mert a tavasz kö-ze-leg.
Nemes Nagy Ágnes
Nagymosást tart medve néni
Két kisfia kérve kéri:
„Míg te mosol, licsi-locs,
málnát szed két kicsi bocs”.
Málnát szednek, ha találnak,
kis húguknak, Márikának.
Szép az erdő mindenütt:
szőke nyírfa, sima bükk.
„Itt a bokor, itt a málna,
Jaj be édes, tömd a szádba!
Szúr a tüske? Annyi baj!
Bozontos a medve-haj”.
Tele kosár, tele bendő,
két kis bocsnak elegendő.
Elnyúlnak a fa alatt.
„Hé! Lopják a kosarat!”
Felriadnak most a zajra,
néznek erre, néznek arra…
„Jaj! Hová lett a kosár?”
Pamat-fülük égnek áll.
El nem rejti azt a fenyves,
akinek a keze enyves!
A két mackó szétszalad,
Fölverik a bokrokat.
„Nézzünk körül ott, a nyúlnál!”
„Répán élek – mondja Nyúl Pál –
meg káposztalevelen,
Olykor meg is reszelem”.
Róka-asszony mondja: „Mackók!
Málnát nálam mért kutattok?
Mért csináltok galibát?
Többre tartom a libát!”
Sün Sámuel a fa tövében
siklót vacsorázik éppen.
„Nincs ennél jobb eledel!” –
mondja bölcsen Sámuel.
„Mókus! Mókus! Hol a málna?
Nem te vitted föl az ágra?”
„Málna?! Dió, mogyoró,
meg fenyőmag, az a jó!”
Mókus Miklós kedves fickó,
boldog ám a két kis mackó,
mert a fáról leszalad,
s kölcsön ad egy kosarat.
„Nézd csak, nézd csak, ki fut erre?
Senki más, mint Tolvaj Ferke!”
Itt a baj most, itt a jaj!
Egy fatörzsön elhasal,
„Hát szaladjunk most utána?
Nem, idesüss, itt a málna!
Ó, be édes, zamatos,
megszedjük, míg mama mos”.
Tele kosár, tele bendő,
három bocsnak elegendő,
Nincsen otthon már hiba,
málnát eszik Márika.
Itt az este, ágyuk vetve,
alszik három buksi medve.
Medve néni fonogat –
így őrzi a bocsokat.
Nagymosást tart medve néni
Két kisfia kérve kéri:
„Míg te mosol, licsi-locs,
málnát szed két kicsi bocs”.
Málnát szednek, ha találnak,
kis húguknak, Márikának.
Szép az erdő mindenütt:
szőke nyírfa, sima bükk.
„Itt a bokor, itt a málna,
Jaj be édes, tömd a szádba!
Szúr a tüske? Annyi baj!
Bozontos a medve-haj”.
Tele kosár, tele bendő,
két kis bocsnak elegendő.
Elnyúlnak a fa alatt.
„Hé! Lopják a kosarat!”
Felriadnak most a zajra,
néznek erre, néznek arra…
„Jaj! Hová lett a kosár?”
Pamat-fülük égnek áll.
El nem rejti azt a fenyves,
akinek a keze enyves!
A két mackó szétszalad,
Fölverik a bokrokat.
„Nézzünk körül ott, a nyúlnál!”
„Répán élek – mondja Nyúl Pál –
meg káposztalevelen,
Olykor meg is reszelem”.
Róka-asszony mondja: „Mackók!
Málnát nálam mért kutattok?
Mért csináltok galibát?
Többre tartom a libát!”
Sün Sámuel a fa tövében
siklót vacsorázik éppen.
„Nincs ennél jobb eledel!” –
mondja bölcsen Sámuel.
„Mókus! Mókus! Hol a málna?
Nem te vitted föl az ágra?”
„Málna?! Dió, mogyoró,
meg fenyőmag, az a jó!”
Mókus Miklós kedves fickó,
boldog ám a két kis mackó,
mert a fáról leszalad,
s kölcsön ad egy kosarat.
„Nézd csak, nézd csak, ki fut erre?
Senki más, mint Tolvaj Ferke!”
Itt a baj most, itt a jaj!
Egy fatörzsön elhasal,
„Hát szaladjunk most utána?
Nem, idesüss, itt a málna!
Ó, be édes, zamatos,
megszedjük, míg mama mos”.
Tele kosár, tele bendő,
három bocsnak elegendő,
Nincsen otthon már hiba,
málnát eszik Márika.
Itt az este, ágyuk vetve,
alszik három buksi medve.
Medve néni fonogat –
így őrzi a bocsokat.
KOPRÉ JÓZSEF
A csorba fogú kisegér
Egyszer volt egy hófehér
bársony bőrű,
selymes szőrű,
csorba fogú kisegér.
Szomorú volt bizony joggal.
Mihez kezd egy csorba foggal?
Éhes is, a has korog.
Ráadásul:
mozog is a csorba fog!
Huzatba ült három nap:
csak vinné ki a huzat!
„Odaadnám egy vak lóért,
vagy egy görbe lópatkóért
azt a vásott,
alig látszott,
pici, csorba rossz fogat.”
Alighogy a szót kimondta,
tüsszentett is azon nyomban
egy nagyot. De akkorát,
hogyha estig keresnénk se
találnánk meg a fogát…
Székely Dezső: Színes ceruzák
Kaptam egy doboz színes ceruzát
Hányféle színből állhat a világ:
próbáljuk ki, mert hamar este lesz.
Minden ceruza rögtön élni kezd
ha elindítom most a rajzlapon,
s a nagyvilágot ide rajzolom:
fehérrel a havat,
kékkel meg a tavat,
pirossal a kendőt,
zölddel kerek erdőt,
arannyal a napot,
barnával kalapot,
feketével füstöt,
sárgával rézüstöt,
ezüsttel ezüsttallért, meg egy
ezüstróka gallért, s lilával, mert
szebb nem lehet, aláírom a nevemet.
Kaptam egy doboz színes ceruzát
Hányféle színből állhat a világ:
próbáljuk ki, mert hamar este lesz.
Minden ceruza rögtön élni kezd
ha elindítom most a rajzlapon,
s a nagyvilágot ide rajzolom:
fehérrel a havat,
kékkel meg a tavat,
pirossal a kendőt,
zölddel kerek erdőt,
arannyal a napot,
barnával kalapot,
feketével füstöt,
sárgával rézüstöt,
ezüsttel ezüsttallért, meg egy
ezüstróka gallért, s lilával, mert
szebb nem lehet, aláírom a nevemet.
Sziasztok!
Tudnátok nekem segíteni?
Halász Judit dalát keresem. Igazából azt sem tudom, hogy ez a szám melyik CD-jéről való.
A dalszövege így hangzik:
Halász Judit : Hóhullásban
Hóhullásban sok pihe hull
egy pihe sem lesz így egyedül
Egyedül nem jön nincsen kedve:
egyedül a hópihe csak dideregne.
Egymaga nem jön, százan jönnek,
kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,
kavarog százezer, hull millió,
perdül és táncol és kanyarog a hó.
A földre leérve összefogóznak,
tolldunnának, lágy takarónak,
belepik az utcát, a tereket, a várost,
Szentendrét és Budafok-Hárost,
belepik a ligetet, belepik a szigetet,
összefogózva már nem didereg,
már nem fázik a sok pihe csillag,
tollpuha paplana csillog-villog.
Alszik alatta a rét meg az erdő,
könnyű a dunna, pihepuha felhő,
alszik a föld és a földben a búza,
hótakaróját magára húzza.
Csend van, csend van, semmi se moccan,
ág sem roppan, cipő se koppan,
nyugszik és alszik a tér, meg a táj,
csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál.
Ha megvan valakinek, kérem, ossza meg velünk!
Előre is köszi!!!
Tudnátok nekem segíteni?
Halász Judit dalát keresem. Igazából azt sem tudom, hogy ez a szám melyik CD-jéről való.
A dalszövege így hangzik:
Halász Judit : Hóhullásban
Hóhullásban sok pihe hull
egy pihe sem lesz így egyedül
Egyedül nem jön nincsen kedve:
egyedül a hópihe csak dideregne.
Egymaga nem jön, százan jönnek,
kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,
kavarog százezer, hull millió,
perdül és táncol és kanyarog a hó.
A földre leérve összefogóznak,
tolldunnának, lágy takarónak,
belepik az utcát, a tereket, a várost,
Szentendrét és Budafok-Hárost,
belepik a ligetet, belepik a szigetet,
összefogózva már nem didereg,
már nem fázik a sok pihe csillag,
tollpuha paplana csillog-villog.
Alszik alatta a rét meg az erdő,
könnyű a dunna, pihepuha felhő,
alszik a föld és a földben a búza,
hótakaróját magára húzza.
Csend van, csend van, semmi se moccan,
ág sem roppan, cipő se koppan,
nyugszik és alszik a tér, meg a táj,
csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál.
Ha megvan valakinek, kérem, ossza meg velünk!
Előre is köszi!!!
Mondókák
Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.
(szerz.: Kányadi Sándor)
Gyékén-gyákán,
gyün Gyuri bátyám,
tököt visz a hátán,
hogyha nehéz - leteszi,
hogyha éhes - megeszi.
Volt egyszer egy kicsi törpe,
belenézett a tükörbe,
látta, hogy a lába görbe,
többet se néz a tükörbe.
Egyszer volt egy ember,
szakálla volt kender.
Bikkfa tarisznyája,
égerfa csizmája.
Közel volt a tenger,
beleesett fejjel,
kiapadt a tenger,
kimászott az ember.
Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.
(szerz.: Kányadi Sándor)
Gyékén-gyákán,
gyün Gyuri bátyám,
tököt visz a hátán,
hogyha nehéz - leteszi,
hogyha éhes - megeszi.
Volt egyszer egy kicsi törpe,
belenézett a tükörbe,
látta, hogy a lába görbe,
többet se néz a tükörbe.
Egyszer volt egy ember,
szakálla volt kender.
Bikkfa tarisznyája,
égerfa csizmája.
Közel volt a tenger,
beleesett fejjel,
kiapadt a tenger,
kimászott az ember.
J
juliapeic
Vendég
őrizzűk meg a földünk szépségét és épségét
Kérelem a felnőttekhez'
Most gyerekek harcra föl,hogy hosszú életű legyen a föld tanitsuk a felnőtteket őrizni a természetet'
Papirt, gumit és cigarettát,műanyagot és pocelánt,mind szemétbe dobjanak a környezetre vigyázzanak.
Óvják meg a világot a gyárak rémitő zajától,a városok fekete porától, az autók hangos zúgásától.
Hallgassunk inkább vig zenét,melyet nekünk küld a madárnép,harkály mester kopogását,cinke rigó vig nótáját.
Szemét helyett virágokkal diszitsék az otthonukat.Óvják üde bimbóikat,illatos kis szirmaikat.
Minden állat életét becsüljék meg mindenképp,tegyék le a fegyverüket, ne ontsanak életeket.
Puska,hálló és horog piros tűzön lángoljon.Nyuszi mama picinyével vigan ugráljon a réten.
Tarka tollú kismadár fiókáit fenn a fán,hernyócskával etetgesse,tollpihével melengesse.
Tiszta vizű kis patakban ficánkoló halak hada nyugalomban hadd úszkáljon
élvezzék a szabadságot.
Figyeljen fel minden ember kisgyermeke kérelmére, mert csak mi tudjuk igazán
mitől lesz BOLDOG A VILÁG.
Ezt az ÖKO verset az óvodásaimmal irtuk a Föld napja alkalomra (juliapeic)l
Kérelem a felnőttekhez'
Most gyerekek harcra föl,hogy hosszú életű legyen a föld tanitsuk a felnőtteket őrizni a természetet'
Papirt, gumit és cigarettát,műanyagot és pocelánt,mind szemétbe dobjanak a környezetre vigyázzanak.
Óvják meg a világot a gyárak rémitő zajától,a városok fekete porától, az autók hangos zúgásától.
Hallgassunk inkább vig zenét,melyet nekünk küld a madárnép,harkály mester kopogását,cinke rigó vig nótáját.
Szemét helyett virágokkal diszitsék az otthonukat.Óvják üde bimbóikat,illatos kis szirmaikat.
Minden állat életét becsüljék meg mindenképp,tegyék le a fegyverüket, ne ontsanak életeket.
Puska,hálló és horog piros tűzön lángoljon.Nyuszi mama picinyével vigan ugráljon a réten.
Tarka tollú kismadár fiókáit fenn a fán,hernyócskával etetgesse,tollpihével melengesse.
Tiszta vizű kis patakban ficánkoló halak hada nyugalomban hadd úszkáljon
élvezzék a szabadságot.
Figyeljen fel minden ember kisgyermeke kérelmére, mert csak mi tudjuk igazán
mitől lesz BOLDOG A VILÁG.
Ezt az ÖKO verset az óvodásaimmal irtuk a Föld napja alkalomra (juliapeic)l
Dombon állt egy házikó
(két tenyér háztetőt formáz)
Házikóban ládikó
(négyszögletű formát mutatunk a levegőben)
Ládikóban kerek tálca
(kört írunk)
Kerek tálcán öt pogácsa
(öt ujjat felmutatunk)
Arra járt az egérke,
mind megette ebédre. Hamm!
(bekapjuk, tenyerünket a szánkhoz emelve.)
(két tenyér háztetőt formáz)
Házikóban ládikó
(négyszögletű formát mutatunk a levegőben)
Ládikóban kerek tálca
(kört írunk)
Kerek tálcán öt pogácsa
(öt ujjat felmutatunk)
Arra járt az egérke,
mind megette ebédre. Hamm!
(bekapjuk, tenyerünket a szánkhoz emelve.)
- Státusza
