Tábori Piroska
Volt egyszer, hol nem volt,
Óriásországban,
Ott élt a királylány
Órjás palotában.
Jókedvű volt mindig,
Egész nap énekelt,
Sok óriás madár
Fütyörészve felelt.
Egyszercsak mi történt?
Figyeljetek nagyon!
Óriás Katóka
Kint sétált a napon,
Bejárta a kertet,
A mezőt, a rétet,
Hogy történt, hogyan nem,
Hát bizony eltévedt.
Elmaradtak tőle
Az óriás hegyek,
Nem hallok zümmögni
Óriás méheket,
Ahová eltévedt,
Nagyon furcsa világ!
Csupa törpe fácska,
Csupa apró virág.
Mint kedves játékszer,
Apró valamennyi,
Óvatosan kell ám
Köztük lépegetni!
Óriás Katóka
Nagyvigyázva lépked,
Bejárja az erdőt,
Apró mezőt, rétet.
Egyszercsak elér
Egy aprócska városba,
Ez is csak olyan ám,
Mintha játék volna!
S benne az emberek,
Mindmegannyi törpe,
Hosszú a szakálluk,
Apró hátuk görbe.
Csodálkozva néznek
Óriás Katóra,
Hiszen nagyobb, hoszabb,
Mint templomuk tornya!
Addig nézelődnek,
Addig csodálkoznak,
A kis királylánnyal
Összebarátkoznak.
Megmutatják néki
Szép Törpeországot.
Kató csodálkozik,
Ilyent még nem látott!
Törpe cicát, kutyust,
Barit kap emlékbe.
Hazahordja szépen
Csipkés kötényébe,
Óriási tortát
Küld cserébe nékik,
A kicsiny törpéknek
Bizony nagyon ízlik!
Három hétig eszik
S még megvan a fele!
aki nagyon éhes,
Kóstoljon csak bele!