Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Katicabogár



[FONT=&quot] Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két kedves, puha kéz. Egyiken sem volt gyűrű, hanem ráncok és törések voltak rajta, a munkának az aranynál is értékesebb jelei. Ez a két kéz most egy kerek kosarat fogott. Jól körültapogatta. Aztán letette a földre. Majd a kosár aljára tiszta, fehér papírost tett, a papírosra szőlőleveleket. Aztán a két áldott kéz szőlőfürtöket rakott a kosárba. Ó, milyen gondosan, vigyázva rakta egymásra, hogy egyetlen szem össze ne törjön a kívánatos, üde gyümölcsből. Hogy válogatta ki a javát, csak a javát tette a kosárba! Mosolygó piros és fehér fürtöket. S a kéz is szinte mosolygott, mert a kéznek szíve is volt – s ez a szív egy édesanya szíve volt. S az édesanya szőlőt csomagol, hogy elküldhesse kicsi fiának, aki most először van messze a háztól, mikor szüretelnek, mert városi iskolába jár, messze a falujától, messze a szőlőtermő domboktól, messze attól a két simogató anyai kéztől, amelyről beszélek. [/FONT] A két kéz még mindig válogat. – Ezt a szagos dinkát… ezt ő úgy szereti, no meg ezt az édes muskotályt… ez is a kedvence volt mindig. Ni, egy piros-pettyes katicabogárka van rajta! Már nyúlt is utána a jobb kéz, hogy leveszi a fürtről, de a bal kéz, amely kicsit közelebb van a szívhez, csak odasúg valamit a jobb kéznek, és a jobb kéz mosolyog, édesen, boldogan mosolyog, és rajta hagyja a katicabogárkát az édes muskotályfürtön. A kis bogár is mosolyog, tetszik neki a feladat, amit a két kéz által egy anyaszív rábízott. Ígéri, hogy el is végzi hűségesen, és bebújt a legnagyobb szem alá – aludni. Ki boldogabb ebben az egész nagyvárosban Ferikénél? Csomagot kapott otthonról. Szép, kerek kosarat, fehér, átlátszó csipkével letakarva. A csipkét rá is varrták a kosárra. Azt le kellett fejteni. Fejti is már Ferkó, s amint fejtegeti, eszébe jut, hogy ezeket az öltéseket az édesanyja keze varrta. Sorban, egymás után mindet. És ráteszi az arcát a kosárra. Oda, ahol az öltések vannak, és behunyja a szemét. És valósággal érzi a két puha kéz simogatását. Aztán csak kifejti az öltéseket. - Szőlő! Mennyi szőlő! S milyen gyönyörűek! A legszebbek, mind olyan fajta, amilyent szeretek! Édesanya válogatta, édesanya rakosgatta… - És Ferike érzi az édesanya szívének áldott melegét. Csak most érti meg igazán azt a néhány szép verssort, amit még tavaly tanult a falusi iskolában:
Ha szép gerezdet lát,
Azt is neked szánja.
Áldja meg az Isten,
Mikor nem is várja,
Mikor nem is látja…
Áldja meg az Isten…
És Ferike, amint így fohászkodik, lehunyt szeme előtt látja az édesanyja szelíden néző kék szemét is. És Ferike sírva fakad… mert igaz, hogy itt van ez a szép kosár szőlő – de nincs itt az édes… Mégiscsak nehéz messzi lenni tőle. Nagyon fáj a kicsi szíve, nagyon hull a könnye… De amint könnyein keresztül ránézett a szőlőfürtökre, hát a szagos dinka alól csak bújik ám ki a piros, pettyes katicabogárka… Pirosan, vidáman mosolyog Ferkóra. És megtelik derűvel az egész szoba… Ferkó szíve… ez az egész nagyvilág. Mert itt van egy katicabogárka. Egy élő kis jószág. Hazulról jött! Otthonról! Üzenetet hozott, mosolygást, békességet… Ó, csak tudta az a bal kéz, hogy mit súg a jobbnak! Tudta az édes anyai szív, hogy mi öröm a fiának!
Áldja meg az Isten,
Mikor nem is várja…

Móra Ferenc-Mesék folytatás

Fel a fényes paripára!
Boldog,aki szállni tud.
Álljon odébb,aki gyáva -
hátha a ló hátrarúg.

http://www.startlap.hu/gyerek/
itt lehet 4osztlayosoknak valot is

varga68 írta:

Sziasztok!
4. osztályos anyagokat keresek minden tantárgyból, minden mennyiségben!
Cserébe elkezdem és is felrakni az összegyüjtögetett dolgaimat.
Köszi

Kattints a kibontásához...

#3278 #4886 #2681


Szöveges matematikafeladatok 4.o.

Napi(s) gyakorló 4.o.

Fogalmazás munkafüzet 4.o.

Szövegértést fejlesztő gyakorlatok 4.o.

Gondolkodj velünk. Szabályjátékok matematikából 4.osztályosok részére

ABC MESÉK

AZ ELEFÁNT MESÉJE




Egyszer volt, hol nem volt, mégis volt egy elefánt. Ez az elefánt ott született, ahol mindig, mindig nyár van, ahol reggeltől estig forrón süt a Nap.
A reggeli harmat egy szempillantásnyi idő alatt elpárolog a füvekről, bokrokról, de még a nagyobb fákról is.
Szomjas volt a kiselefánt, elindult vizet keresni.
Trappolt a forró homokban a szomjas kiselefánt, szaladt, mind távolabb került az elefántcsordától.
Egy száraz fűcsomó tövén egy kígyó tekergett.
−Szomjas vagyok! − mondta a tekergő elefánt a tekergőző kígyónak.
−Ha szomjas vagy, akkor igyál! − válaszolta a kígyó, és elbújt a száraz fűcsomó alá.
Futott tovább a szomjas kiselefánt. Meglátott egy kiszáradt fát. Annak a kiszáradt fának a száraz ágán ült egy kókadt keselyű.
−Szomjas vagyok! − mondta a kókadt keselyűnek a szomjas kiselefánt.
−Ha szomjas vagy, akkor igyál! − válaszolta a kókadt keselyű, felreppent, és egy másik száraz ágra szállt.
Futott tovább a forró homokban a szomjas kiselefánt, meglátott egy tarka-pöttyös hátú hiénát.
−Szomjas vagyok! − mondta az eltévedt kiselefánt a tarka-pöttyös hátú hiénának.
−Gyere csak utánam, én majd megmutatom neked, hol van a friss vizű forrás! - válaszolta a tarka-pöttyös hátú hiéna.
−Ott van a forrás, ahol a sok-sok tarka-pöttyös hátú hiéna várakozik! − mutatta az utat a tarka-pöttyös hátú hiéna a szomjas kiselefántnak!
−Gyere bátran! −csábította a tarka-pöttyös hátú hiéna a remegő, félő kiselefántot.
−Megyek, megyek! −válaszolta a szomjas, remegve félő kiselefánt. − Csak előbb meghallgatom, mit trombitál a távolban a nagyelefánt!



Mit gondolsz kis olvasóm, mit trombitált a nagyelefánt? Megértette a kiselefánt, hogyha szomjas, hol, és kitől kérjen vizet?

.

ABC MESÉK

AZ ÉGŐ MESÉJE




A tűz világít, ha sötét van, a tűz melegít, ha hideg van, és mindennapi ételüket is tűzön sütik-főzik az emberek széles, kerek e világon.
Az emberek réges-régen megtanultak tüzet csiholni, úgy, hogy az erre való kovaköveket összeütögették, szikrát pattintottak belőle. Szikráztatták az összedörzsölt két száraz faágat is, a szikra száraz fűre esett, a szárazfű lángra lobbant.

A vándorló emberek edényekben izzó parazsat vittek magukkal, egyik táborhelyükről a másikra. Amikor megpihentek, világosságra, melegre és ételre vágytak, tüzet raktak, izzó parázsról újra lángra kaptak a száraz faágak.
Sok-sok ezer évvel később mécsest, gyertyát készítettek, birkáik faggyúját megolvasztva, kicsinyke cserépedénybe tették, a juhoknak gyapjújából kanócot tettek belé. Meggyújtották a parázsról vett ágacskával. Vitték magukkal, hogy lássanak a sötétben, el ne tévedjenek útjukon.

Amikor az ükapám legénysorban volt, akkoriban kitalálták a gyufát! Egyszerű lett a világgyújtás! Lámpást készítettek, a lámpásba olajat töltöttek, gyufával meggyújtották a kanócot, lámpafény, gyertyafény ragyogta be a szobákat.

Születtek a földre lámpagyújtó emberek, akik sötétedéskor, meggyújtották a lámpásokat az utak szegélyén, hogy az arra járók láthassanak.
Ma már csak egy kattintás, felkapcsoltad a villanyt! Világít benne a villanyégő! A mai embereknek ez ad világosságot este, ha sötét van.




Hanem kicsi olvasóm, kérdezted-e már anyától, apától mit jelent az, ha valakire azt mondják. ” Az örök világosság fényeskedjék neki!” Mi lehet az „örök világosság”?
Ha eddig nem kérdezted volna, ma este kérdezd meg!
Ha már tudod a választ, soha nem lehet sötétség a szívedben!

.

ABC MESÉK


A FA MESÉJE


A fa meséje

Egyszer volt, hol nem volt, mégis volt, hogy elmentek a fák egy nagy kerek erdőbe, hogy királyt válasszanak maguknak. Megszólították az olajfát:
- Uralkodjál felettünk!
- Bizony én nem adom a királyságért azt, amiért tisztelnek engem az emberek! Nem adom azért, hogy ingadozzam a fák felett!
Mentek a fák, lépegettek, odaértek egy fügefához.
Megszólították másodiknak azt is:
- Gyere, legyél a királyunk és uralkodjál felettünk!
- Nem hagyom el az édességemet, jó gyümölcseimet, azért, hogy ingadozzam a fák felett! − válaszolta az édes gyümölcsöt termő fügefa.
- Gyere te, legyél a királyunk, uralkodjál rajtunk! − mondták a fák a szőlőtőnek.
- Nem hagyom el az én mustomat, ami Isteneket és embereket vidámít, azért, hogy elmenjek és ingadozzam a fák felett! − válaszolt a szőlőtő.
Ekkor a fák odaléptek a galagonya bokorhoz, mondták néki:
- Gyere el te, uralkodjál mirajtunk!
- Ha igazán királlyá tesztek engem magatok felett, akkor elfogadom, gyertek el és nyugodjatok mindenkor az én árnyékomban! − Így ő lett a fák királya.


„Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája
Zúg a tűske, szél szalad ide-oda reszket galagonya magába
hogyha a Hold rá fátylat ereszt, lánnyá válik sírni kezd.
Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája.”




Hallottad már ezt a Weöres Sándor verset, kedves kicsi olvasóm?
Mit gondolsz, miért sír a galagonya?
Ugye, Te, ma nem sírtál semmi miatt?

.

Köszönet a sok-sok 4. osztályos anyagért, no és a többiért is!
Sajnos nem sikerül ide a feltöltés, de akit érdekel nézzen be a Picasa webalbumomba

http://picasaweb.google.com/varga1968

- Nem is nehéz! Szorzok-osztok foglalkoztató
- Informatika kisiskolásoknak
- T-bolygó fejtörők,logikai feladatok kisiskolásoknak
- 3. oszt. Apáczai felmérő lapok
- egyéb kreatív újságok
Folyamatosan tötltök fel anyagot.
Köszi mindent! Szép napot!

Kék az ég.
Kék a tó.
Jó a gyermek,
nagyon jó.

Égszínkék
dunna,ágy.
Alszol már?
Jó éjszakát.

nagyon aranyosak

Igaz mesék
1. A hencegő narancsok Versek és mesék az 50-es évekből
2. Versek és dalocskák a 60-as évekből

Ezen az oldalon mesefigurák, állatok járművek képeiből és természeti képekből készitett Online játszható Kirakójátékot és Memóriajátékot találsz

http://szenteskep.freeweb.hu/mesejatek/index.htm

Füzesi Zsuzsa - Mondókáskönyv 2


A könyv pps változata itt megtalálható #2033

Fazekas Mihály - Ludas Matyi

Lúdas Matyi paraszti hős, aki a földesúri elnyomást megtestesítő nemes úrral, Döbrögivel szemben - amiért az megalázta őt - igazságot szolgáltat önmagának és ezzel a népnek is.
Én Uram a' fizetést köszönöm; ha az Isten erőt ád,
'S Életben megtart, majd megszolgálom; azért tsak
Róvja fel a' kapu fél fájára, hogy el ne felejtse:
Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!"

Romhányi József - Mézga Aladár különös kalandjai

Mézga Aladárt, ezt a fúró-faragó kölyökzsenit, tanárok rémét és szülei szomorítóját aligha kell bemutatnunk a magyar olvasóknak, de vele együtt fogalommá vált már a hűséges Blöki, a kétbalkezes Géza papa, a házsártos Paula asszony és a nyafka Kriszta is.
Ennek a könyvnek az igazi hőse a vállalkozó szellemű fiú és a kutyus, aki emberi hangon tud beszélni - ha gazdáján kívül nem hallja más. Hegedűtokba rejthető űrhajójával Aladár minden éjszaka kalandos űrutazásra indul, távoli, különleges bolygókat fedez fel, és a rá váró veszedelmekből furfangos ötleteivel vágja ki magát.
Nepp József, a népszerű rajzfilmsorozat alkotótársa készítette a könyv mulatságos képeit.

Ali, a gyáva vitéz
Kurd népmesék


"Valamikor réges-régen élt egyszer egy Ali nevű szegény ember. Magas termetű volt, széles vállú, a keze olyan erős, hogy a vaspálcát is meghajlította. Aki a hegyek között találkozott vele, azt hitte, óriást lát. Egy városszéli öreg házikóban lakott Ali a feleségével." ....

BERÉNYI NAGY PÉTER

MÓKÁS ABC

ABC MESÉK

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left><TBODY><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-RIGHT: 10pt; PADDING-LEFT: 10pt; PADDING-TOP: 20pt" align=justify>

A gólya meséje

Egyszer volt, hol nem volt, mégis volt egy szegény asszony. Ez az asszony olyan nagyon szegény volt, hogy még a saját újszülött gyermekének sem tudott enni adni. Nagyon szerette a szegény asszony a kisfiát, sírt, zokogott, de attól bizony nem lett jobb a sorsa, nem lett gazdagabb, nem lett jobb sorsa, nem lett élelme.
Könnye is, anyateje is elapadt. Szolgáló asszonya volt ő egy olyan királynőnek, akinek nem volt gyermeke, pedig nagyon szeretett volna. Gondolkodott erősen a szegény asszony mitévő légyen. Ha odaadja gyermekét a királynőnek, akkor bizony csak szolgának nevelik.

Vesszőkből kosarat font. A vesszőket szurokkal bekente, hogy a fonott vesszők között ne tudjon belefolyni a víz. A kész kosarat hófehér gyolccsal kibélelte. Gyengéd kézzel belefektette csecsemőjét. Betakargatta a babát, hogy megóvja az égető napsugaraktól. Rábízta a kosarat a nagyfolyó sodrására, bizakodván terve sikerében.

Jött a királynő a folyó hűs vizében enyhülést keresni. Levetett ruháit elrejtette a nádasban. Meglátott egy hosszúcsőrű madarat. Olyat, amilyet ezelőtt még sohasem látott! Ez a madár a hosszú csőrével a nádas között lévő vízen himbálódzó kosárra mutatott. Odaszalad a királynő, meglátta a kosárban a gyermeket! Örült nagyon, úgy érezte Isten megajándékozta őt gyermekkel.

A szegény szolgálóasszony mindennap láthatta gyermekét.
Látta milyen szép és milyen erős ifjúvá növekedett. Örült gyermeke jó sorsának.



Hát te, kedves kis olvasóm, láttál - e már gólyát tóparton, folyóparton álldogálni? Lehet, hogy azt várja, mikor hoz a vízsodrás egy kosarat?
Hallottad már, hogy a gólya hozza a gyermeket? Hiszed-e?

.
</TD></TR></TBODY></TABLE>

ABC MESÉK


A gyík meséje

Egyszer volt, hol nem volt, de mégis volt egyszer, tízszer, százszor, ezerszer, egy- egy, vagy sok-sok :gyík.
Volt fürge gyík, volt fali gyík, volt homoki gyík, volt elevenszülő gyík, volt lábatlan gyík, és élt a mezőn egy zöld gyík is.
Egy napon, mikor sarjadni kezdtek a füvek, bimbókat tartottak a harmatcsepp alá a virágok, amikor a fák ágain duzzadtan vártak kipattanásra a rügyek, akkor ment az egyszeri ember, hogy szántson.
Vitte a szekéren ekéjét, boronáját, szántó-vető szerszámait.
Vidáman baktatott a szekér elé befogott két szép igásló. Ám, a kocsis, aki a bakon ült, kesergett.
Nem látta a pirkadat csodáját. Nem látta a szépségét megmutatni kész erdőt. Nem látta az út menti virágok színes bimbaját. Ő csak csapkodta ostorával a lovak hátát, és kesergett.
− Miért vagyok én ilyen szegény ember? Miért kell nekem ennyit dolgozni, hogy már hajnalkor kelljen kelni! Ma szántok, holnap vetek, egész nyáron kapálok, gyomlálok, ősszel aztán majd valami keveset betakarítok! Zúgolódott, forrt lelkében az oktalan keserűség.
Megérkezvén a mezőre, körbe tekintett, hol kezdje a szántást. Látta ám, hogy egy nagy kövön egy zöld gyík melengeti hátát a felkelő Nap sugaraival.
− Hú, de jó reggelit csinálok én belőled! Kiáltott fel gondolatban.
Ám lekonyult a bajsza az egyszeri embernek, mert eszébe jutottak Ura és Parancsolója szavai: „A földön csúszó-mászó állatok között pedig ezek legyenek tisztátalanok: a menyét; az egér és a gyík" ezeket nem szabad megenned!!
Felderült az egyszeri ember arca, mert eszébe jutott dédapja meséje a gyíkról, ami megmutatja az embereknek, hol találnak a sziklák, kövek között aranyat!
− No, most akkor itt ez a gyík, engem várt bizonyosan, hogy mostmár gazdag leszek, lesz aranyam! - gondolta az egyszeri ember.
Megdobta egy kaviccsal a követ, megrebbent a gyíkocska szeme, elkezdett futni a szántóföldön, köveken, szikladarabokon át.
Futott utána az egyszeri ember, kapkodta csizmás lábait, csak úgy lobogott a haja, meg a szemében a kapzsiság lángja.
Látta ám, hogy a gyík egy sziklarésen készül bemenekülni! Gyorsan utána kapott az egyszeri ember! Meg is fogta a gyíknak a farkát! Ám, hallj csodát, a gyíkot mégsem! A gyík menedéket talált a sziklarésben aranyló kövek között.
Az egyszeri ember visszaszaladt az ásóért, csákányért, ki akarta bontani a sziklát. Meg akarta találni a gyíkot, és az aranyat! Ám csákánya kettépattant a sziklán, ásója elgörbült a résben.
Szomorúan, visszakullogott magára hagyott, békésen legelésző lovaihoz, befogta őket az eke elé, szántani kezdett.



Mint gondolsz kedves olvasóm, mit tanított meg az embernek a gyík?
Mit gondolsz, farka nélkül elpusztult-e a gyíkocska?

.