Kedves Remka! Olyan érzésed volt-e, hogy hazaértél, mintha rossz álomból ébrednél fel a valóságos életedben?Hát ezt elég nehéz szavakba önteni, valami olyasmi érzés volt, mintha az egész testem elzsibbadt volna. Talán a drogosok érezhetnek hasonlót, bár ebben nincs tapasztalatom.Mindenesetre nagyon kellemes érzés volt, nem volt bennem semmi félelem, teljesen nyugodt voltam és boldog. Az az érdekes, hogy amikor felébredtem, akkor is nagyon jól éreztem magam, és nem úgy, mintha egy rémálom lett volna.
Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....
- Téma inditó bubamama
- Kezdés dátuma
Szia b.p, igen, és tudni kell szétválasztani az álomból az aznapi problémák bekerülését...nem tudom, érthető e....
Aztán vannak visszatérő álmaim is, amikor 3 különböző otthonom van, ...vagy tudom, mi fog történni álmomban, s megváltoztatom a rosszat....
És vannak gyönyörű színes álmaim is...elég sok időbe telt, míg megtudtam fejteni az álmokat. És ami a legérdekesebb, nagyobbik lányommal időnként azonos álmaimk vannak....
Aztán vannak visszatérő álmaim is, amikor 3 különböző otthonom van, ...vagy tudom, mi fog történni álmomban, s megváltoztatom a rosszat....
És vannak gyönyörű színes álmaim is...elég sok időbe telt, míg megtudtam fejteni az álmokat. És ami a legérdekesebb, nagyobbik lányommal időnként azonos álmaimk vannak....
Kedves b.p.
Nem volt ilyen érzésem, talán ha tovább álmodtam volna, de sajnos ahogy meghaltam, rögtön fel is ébredtem.
Történt még egy különös, megmagyarázhatatlan dolog velem nemrég. Volt egy kolléganőm, akivel nem volt túl jó a kapcsolatunk, sokszor megpróbált keresztbe tenni nekem. Aztán később rákos lett. Egyszer, épp külföldön voltam, pihengettem, és rámtört egy különös érzés, hogy meg kell bocsátanom neki azokért a dolgokért, amiket velem tett. Nem értettem, hogy ez most mi, de tiszta szivemből megbocsátottam. Aztán nem sokra rá hallottam, hogy meghalt. Azt hiszem ez semmi esetre sem lehetett véletlen, vagy csupán képzelgés.
Kedves Remka, biztos, hogy nem véletlen...szomorú, hogy sokan még nem figyelnek ezekre az érzésekre, de örömteli, hogy mind többen " ébrednek" fel..
Kedves Bubamama, lécci te is írj az unokáidról, életedről...nekem meghatározó volt olvasni soraidat, várom a többiekkel a folytatást, ugye?
Kedves Bubamama, lécci te is írj az unokáidról, életedről...nekem meghatározó volt olvasni soraidat, várom a többiekkel a folytatást, ugye?
Azt még hozzátenném, hogy mindez akkor történt, amikor még egyáltalán nem érdeklődtem az ezoterika iránt. Talán ez volt az egyik dolog, ami elinditott bennem valamit. A másik pedig egy barátnőm élménye, akit visszautaztattak a múltjába, és sikerült fényt deriteni egy probléma okára.
Bubumama, én is nagyon várom a folytatást, persze sürgetni nem szeretnélek, legfeljebb buzditani a folytatásra.
Értem!
Van olyan emléked, amikor férfi voltál? Ha igen, mitől érzed furának?
Hát logikus, hogy nőként kicsit más szemmel nézem a világot. Volt pár férfi életem, ebből amire először emlékeztem, azért volt furcsa, mert egy szerelmes sztori jött elő, Firenzében egy kútnál vártam a szerelmemet, telihold sütött, bevilágította a kis teret, roppant romantikus volt, és akkor megjelent ... egy lefátyolozott nő. És félig itt, félig abban az életben, ledöbbentem, hogy na ne, nem vagyok normális!
Külön meg kellett dolgoznom azért, hogy elfogadjam, hogy nem voltam mindíg nő. Te emlékszel olyan életedre, amikor ellenkező nemű voltál? Hogyan reagáltál rá, amikor rájöttél?
Nekem volt ilyen emlékem. 3 évvel ezelőtt kvázi látomásként láttam, hogy egy várban éltem férfiként, igazán sok dolgot nem láttam, vagy a 3 év alatt elfelejtettem. Valahogy számomra teljesen természetes volt utána is hogy voltam én pasi is.
4-5 éve volt egy olyan időszakom kb 10 nap, amikor minden éjjel álmomban meghaltam, legtöbször a temetést is láttam. lehetséges, hogy korábbi életeimet láttam így viszont, nem tudom. viszont szintén kvázi látomásként láttam magam meghalni korábbi életeimben, minden esetben erőszakos halálom volt, mármint amit láttam.
Szeretettel: kiss
Kedves Márta!
Mindig nagyon különleges gyereknek tartottak, én is tökéletesen beszéltem másfél éves koromban és három éves koromban magamtól megtanultam olaszul, úgy, hogy apukám a nővéremet tanította a másik szobában - ő nem tanult meg... de egyszercsak megszólaltam én. (Aztán persze "elfelejtettem, de később anyanyelvi szinten is megtanultam - magamtól. Velem is előfordult, de már 13 éves koromban, hogy az olasz tanár apukámnak én fordítottam, mikor olaszokkal beszélgetett, mert "valahogy megértettem, holott akkor egyátalán "nem tudtam" olaszul)
A szüleim nagyon szerettek, egymással versengve próbáltak minél szorosabb kapcsolatot kialakítani velem, én meg csak csodálkozva figyeltem, és éreztem (már nagyon kicsi korom óta!! - A legkorábbi KONKRÉT emlékem - nem álmom (!), 2 és fél éves koromból valók), hogy valahogy én nem azt érzem, "amit kellene", mintha vadidegenek lennének. Sokáig kamaszkoromban azután is kutattam, mikor fogadtak örökbe, de ez teljesen abszurd volt, mert a tesvéreim közül én hasonlítok leginkább a szüleimre - KÜLSŐLEG. De én kicsi koromtól kezdve éreztem, hogy nekem nem ők az "igazi" szüleim, bár, mint említettem, nagyon szerettek és módfelett csodáltak (a nagyobbik tesvérem nem kis bánatára), de én egyedül a nagymamámat éreztem igazi családtagomnak, őt mérhetetlenül szerettem (sajnos egy hónapja meghalt...de azóta azt érzem, hogy mindig velem van!)
Az iskolában is pillanatok alatt megtanultam bármit, mintha mindaz a tudás már a birtokomban lett volna valamikor. Ez persze később - a kamaszkorban - már nem volt ilyen jelentős.
Az én gyermekkori visszatérő álmom - mint már leírtam -az volt, hogy katona vagyok, nem tudnám behatározni, hogy mikor, de olyan "fémes-szőttes páncélinget" viseltem (csak később láttam filmekben olyasmit), és eltalál egy nyílvessző, konkrét fájdalom, ahogy belémfúródik.., és meghalok. Ilyenkor mindig felébredtem. De különböző csatajelenetek is vissza-visszatértek, és ilyenkor harcoltam, karddal megvágtak többször. A mai napig nem vagyok képes elviselni és filmekben nézni az olyan jeleneteket, ahol valakit bármivel megvágnak! Rosszul leszek, de nem a vér látványától, hanem a belém költöző fájdalomtól, mintha velem történne meg. Érzem a kés/penge/kard által okozott vágást és az azt követő fájdalmat. Engem egy injekciós tűvel vagy egy pengével/késsel fenyegetve bármire rá lehetne kényszeríteni, azonnal bepánikolnék, olyannyira, hogy alig tudnék magamról. Már a gondolatra is így reagálok. Bár lehet, hogyha feldolgoznám ezeket az emlékeket, túl tudnék jutni rajta.
Lehet, hogy érdemes lenne megpróbálni. Szívesen kipróbálnám a hipnózist is, de egy kis félelem még van bennem ezzel kapcsolatban.
Ha van ezzel kapcsolatban tapasztalatotok, azt szívesen fogadnám!
Üdv:
Stee
Leírom akkor ide is az egyik történetemet, és mesélek egy kicsit a gyerekkoromról.
Mindig nagyon különleges gyereknek tartottak, én is tökéletesen beszéltem másfél éves koromban és három éves koromban magamtól megtanultam olaszul, úgy, hogy apukám a nővéremet tanította a másik szobában - ő nem tanult meg... de egyszercsak megszólaltam én. (Aztán persze "elfelejtettem, de később anyanyelvi szinten is megtanultam - magamtól. Velem is előfordult, de már 13 éves koromban, hogy az olasz tanár apukámnak én fordítottam, mikor olaszokkal beszélgetett, mert "valahogy megértettem, holott akkor egyátalán "nem tudtam" olaszul)
A szüleim nagyon szerettek, egymással versengve próbáltak minél szorosabb kapcsolatot kialakítani velem, én meg csak csodálkozva figyeltem, és éreztem (már nagyon kicsi korom óta!! - A legkorábbi KONKRÉT emlékem - nem álmom (!), 2 és fél éves koromból valók), hogy valahogy én nem azt érzem, "amit kellene", mintha vadidegenek lennének. Sokáig kamaszkoromban azután is kutattam, mikor fogadtak örökbe, de ez teljesen abszurd volt, mert a tesvéreim közül én hasonlítok leginkább a szüleimre - KÜLSŐLEG. De én kicsi koromtól kezdve éreztem, hogy nekem nem ők az "igazi" szüleim, bár, mint említettem, nagyon szerettek és módfelett csodáltak (a nagyobbik tesvérem nem kis bánatára), de én egyedül a nagymamámat éreztem igazi családtagomnak, őt mérhetetlenül szerettem (sajnos egy hónapja meghalt...de azóta azt érzem, hogy mindig velem van!)
Az iskolában is pillanatok alatt megtanultam bármit, mintha mindaz a tudás már a birtokomban lett volna valamikor. Ez persze később - a kamaszkorban - már nem volt ilyen jelentős.
Az én gyermekkori visszatérő álmom - mint már leírtam -az volt, hogy katona vagyok, nem tudnám behatározni, hogy mikor, de olyan "fémes-szőttes páncélinget" viseltem (csak később láttam filmekben olyasmit), és eltalál egy nyílvessző, konkrét fájdalom, ahogy belémfúródik.., és meghalok. Ilyenkor mindig felébredtem. De különböző csatajelenetek is vissza-visszatértek, és ilyenkor harcoltam, karddal megvágtak többször. A mai napig nem vagyok képes elviselni és filmekben nézni az olyan jeleneteket, ahol valakit bármivel megvágnak! Rosszul leszek, de nem a vér látványától, hanem a belém költöző fájdalomtól, mintha velem történne meg. Érzem a kés/penge/kard által okozott vágást és az azt követő fájdalmat. Engem egy injekciós tűvel vagy egy pengével/késsel fenyegetve bármire rá lehetne kényszeríteni, azonnal bepánikolnék, olyannyira, hogy alig tudnék magamról. Már a gondolatra is így reagálok. Bár lehet, hogyha feldolgoznám ezeket az emlékeket, túl tudnék jutni rajta.
Lehet, hogy érdemes lenne megpróbálni. Szívesen kipróbálnám a hipnózist is, de egy kis félelem még van bennem ezzel kapcsolatban.
Ha van ezzel kapcsolatban tapasztalatotok, azt szívesen fogadnám!
Üdv:
Stee
kedves cathy
En nem ismertem aposomat soha amikor en megismerkedtem a ferjemmel o mar halott volt. De a ferjem szerint teljesen olyan mint az apja volt nyugodt kiegyensulyozott egeszen pici koratol ugy beszelget mintha felnott lenne. Aposom a kolozsvari szinhazban volt szinesz a fiam a szereples vagyat is orokolte vagy athozta ujbol imad szerepelni enekelni zenelni mindig mindenhol meg kell mutassa magat annak ellenere, hogy most a tovabbtanulasnal teljesen mas iranyba indult el. Kerdeztuk is miert nem olyan dolgot valaszt amit szeret is es a kisujjabol kirazza de hajthatatlan volt o mesterszakacs akar lenni es a tobbi maradjon csak hobbi. Ez is erdekes mert aposom allitolag nagyon szeretett fozni es tudott is de csak hobbibol csinalta es allitolag mindig azt mondta ha ujra szuletne lenne egy etterme ahol az emberek jol ehetnenek. Lehet, hogy most valositja meg az akkori allmat de azert a masikat is megtartja hobbinak. Egyebkent a kinezete szuletese utan egy ket hettel teljesen megvaltozott amikor szuletett hosszu fekete haja volt es ami jellegzetessege volt aposomnak a suru osszeero szemoldok neki is pont olyan volt. Most is hasonlit egy kicsit de mar kozel sem annyira mint abban a par hetben. Nagyon nem szereti ha parhuzamot vonunk kozte es a nagyapja kozott de neha ha a ferjem emlegeti az apjat vagy mesel rola mindig azt mondja olyan furcsa, hogy sosem ismerte es megis olyan kozel all hozza mintha ismerte volna.
En nem ismertem aposomat soha amikor en megismerkedtem a ferjemmel o mar halott volt. De a ferjem szerint teljesen olyan mint az apja volt nyugodt kiegyensulyozott egeszen pici koratol ugy beszelget mintha felnott lenne. Aposom a kolozsvari szinhazban volt szinesz a fiam a szereples vagyat is orokolte vagy athozta ujbol imad szerepelni enekelni zenelni mindig mindenhol meg kell mutassa magat annak ellenere, hogy most a tovabbtanulasnal teljesen mas iranyba indult el. Kerdeztuk is miert nem olyan dolgot valaszt amit szeret is es a kisujjabol kirazza de hajthatatlan volt o mesterszakacs akar lenni es a tobbi maradjon csak hobbi. Ez is erdekes mert aposom allitolag nagyon szeretett fozni es tudott is de csak hobbibol csinalta es allitolag mindig azt mondta ha ujra szuletne lenne egy etterme ahol az emberek jol ehetnenek. Lehet, hogy most valositja meg az akkori allmat de azert a masikat is megtartja hobbinak. Egyebkent a kinezete szuletese utan egy ket hettel teljesen megvaltozott amikor szuletett hosszu fekete haja volt es ami jellegzetessege volt aposomnak a suru osszeero szemoldok neki is pont olyan volt. Most is hasonlit egy kicsit de mar kozel sem annyira mint abban a par hetben. Nagyon nem szereti ha parhuzamot vonunk kozte es a nagyapja kozott de neha ha a ferjem emlegeti az apjat vagy mesel rola mindig azt mondja olyan furcsa, hogy sosem ismerte es megis olyan kozel all hozza mintha ismerte volna.
Gyerekek.../ - ...de még mennyi..!!...- /
-Az ember,legtöbbször az érzelmei alapján dönt, az érzelmei alapján cselekszik, - az észnek pedig alig van befolyása a döntéseinkre, vagy cselekedeteinkre.-
Mivel, volt egy saját, - "olajozottan-döcögő" - vállalkozásom is, - időnként, vissza kellett mennem Bp.-re.
Lányom, - ilyenkor, bébiszittert hívott a gyerekekhez.
Mindig ugyanazt, - a gyerekek ismerték, és kedvelték is.
Egy alkalommal úgy mentem el, hogy kb. 3 napig leszek távol, - de másképpen alakult, - és már másnap este visszajöttem.
Amint a házat megpillantottam, - díszkivilágításban, - azonnal elfutott a méreg.
Mindenhol égett a villany, - az utcán, az udvaron, a teraszon, a lakásban, a műkelyben, és, - nem tudom, miért, - még az alagsori mosókonyhában is.
A ház előtt, - legalább 8-10 kocsi állt,..... a házból meg kihallatszott az ihaj-csuhaj, - és a hangos röhögés.
A kapu és az ajtók, tárva-nyitva, - a kutya se jött elém, - a csuda tudja, hol lehetett.
Beléptem a verandára, - és végigmentem a hosszú előszobán.
A nappali ajtaját, egy szétterpesztett lábbal álló nagydarab, kövér nő torlaszolta el.
Köszöntem, - de nem fogadta el.
Nem moccant, - és le sem vette száját a kb. 1 l-es kompótos tálról, - amíg abban volt valami.
Szerintem, - nem meggylé lehetett.
Amikor végre levette, - akkor belenézett a tálba, hátratartotta a fejét, - és azt a kevéskét, ami még benne volt, - lecsepegtette a torkán.
Nem állt odébb.
Úgyhogy, - egyszerűen félretoltam az utamból, - beléptem a nappaliba.
Egy pillanat alatt felmértem a helyzetet, - aztán szó nélkül átmentem a gyerekek szobájába.
A szőnyegen ültek, teljesen elmerülten építőkockáztak.
Valahogy, - alig hittem a szememnek, - ....merthogy Barbit, 2 példányban láttam.
Először azt gondoltam, - hogy a szemem káprázik, ....aztán azt, hogy rögtön felébredek, ...majd hirtelen elöntött a méreg az Andi iránt, : - ....hogy kettő volt "belöle", - de az egyiket elajándékozta, ....!....- szóval egy villanásnyi idő alatt a legképtelenebb magyarázat is eszembejutott, ...csak éppen, a legkézenfekvőbb, - a valóság nem.
Kicsinyenként aztán, - miközben meredten bámultam a gyerekeket, felfedeztem, hogy az egyik példány, - különlegesen szép, drága ruhát visel, - ....bár, - nem lett tőle szebb !...- az a lány tehát nem lehet a miénk, ...és nincsen anyajegye sem.....-
Talán, mégis felébredek....-
Akkor, a "miénk", észrevett, - óriási örömmel és kitárt karral, - visítva - rohant hozzám:
-"Mamám!!...Mamám..."-
Erre, - Zsófi is észrevett.
A harmadik kislány, rám se nézett, - játszott tovább.
A visongásra végül felébredt a fotelben szundikáló bébiszitter, - ő is odajött, köszönt, ...és irult-pirult, - ....hogy csak egy pillanatra aludhatott el.
Nem voltam barátságos, - közöltem vele, hogy szolgálatban, - egy pillanatra is tilos, - ...visszatérünk rá... -
-"... de miért nem alszanak a gyerekek?...késő van, ágyban a helyük, ...különben, ...ki ez a kislány?...."-
-"Nem tudom,...- mondta csillogó szemmel, - ...most látom először..."-
Valahogy, nem tűnt őszintének.
Az arckifejezése olyan volt, - mintha éppen, rajtam mulatott volna.
-"Nem fontos, - mondtam -.... kérem, vigye a gyerekeket a fürdőszobába, aztán fektesse le őket..... Mindet....A vendégkislány, a maga szobájában alszik...-
Az biztos, hogy a vidámságot, - sikerült letörölnöm az arcáról.
Szó nélkül összeszedte a gyerekeket, - és beterelte őket a fürdőszobába.
Én meg, ...- visszamentem a nappaliba.
Megálltam az asztal végénél, - de nem vettek észre.
Kétszer összeütöttem a tenyeremet:.....-"...helló fiúk, ...lányok..."-
Semmi.
Akkor, megfogtam az Anyám nemrégiben még gyönyörű damasztabroszának két csücskét, - és tányérostól,pogácsástól, poharastól, üvegestől, - elkezdtem magam felé húzni, - majd összeborítva az egészet, - ....batyuba kötöttem.
Azt, hogy lábrakapott, elindult, és eltűnt a bor, - azt észrevették.
Elcsendesedtek.
Akkor szólaltam meg, - nem is nagyon hangosan :
-"...a vendégségnek vége, ...ez itt az én házam, ....legközelebb akkor jöjjenek, ha én hívom önöket, ...A gyerek, akárkié is, - ma itt marad, -....Egy tanács: ...gyalog menjenek haza, ...különben, kihívom a rendőrséget...."-
Senki sem szólt semmit.
Keservesen feltápászkodtak, ...és csendben elszivárogtak.
Köszönés nélkül, - természetesen.
A gyereket, - minden további nélkül otthagyták.
Azt sem tudtam kié, - de nem is volt fontos.
Gyerek volt, ...gyerek, - aki a részeg szülők miatt védelemre szorult.
Kedvenc vőm maradt utolsónak, - neki, kezébe nyomtam a batyút is :
-"....ezt pedig elviszi fiatalember, a kedves anyukájának, vagy valamelyik babájának,...."-
Szó nélkül átvette, - de csak az üvegverandáig vitte, - ....ott levágta a földre, és kétszer belerúgott.
Gondolom, - ezt nekem szánta.
Aztán, - bevágta az ajtót.
Kimentem utánuk, és bezártam a kaput.
Nem hallottam, hogy elindították volna valamelyik kocsit, - gyalog mentek haza.
Hogy a bébiszitter arcáról végleg letöröljem a maradék mosolyt, - megkértem hogy legyenszíves, segítsen nekem rendbetenni a lakást, - Először, - gondolom a 3 cm-es műkörmei miatt, - meghökkent, - a dupla óradíj azonban vonzónak bizonyult.
Nekiestünk hát, - és az egész házat nappalistól, teraszostól, verandástól, - mindenestől, - a gyerekszobák kivételével - kiszellőztettük, végigsikáltuk, és teljesen rendbetettük.
Minden nyomát el akartam tüntetni ennek az estének.
Nem mentem ki a lányomhoz, - haragudtam rá.
Amikor végeztünk, - megköszönve a segítséget, - aludni küldtem a bébiszittert.
Én meg, leültem, és....- vártam a lányomat.
Közben, - teljesen felhúztam magamat.
Sokáig kellett várnom, - hajnalodott, amikor bejött.
Először, fel se fogta, hogy ott vagyok, - hullafáradtnak látszott, - biztos, hogy az is volt.
Agyagos volt mindene, - haja, arca, ruhája, - letört is volt.
Elég szánalomraméltónak tűnt.
Megállt az ajtóban, -... meghökkent attól ami fogadta, - friss levegő, rend, és ragyogó tisztaság.
Valószínüleg, - nem erre számíthatott.
Amikor meglátott engem, - nem tévedtem, - egy pillanatra öröm csillant a szemében. Aztán, - pillanatok alatt lehervadt.
Ezért, - és azért, ...mert annyira szerencsétlennek látszott, - későbbre halasztottam az elkerülhetetlen beszélgetést.
Csupán, annyit jegyeztem meg, hogy:
-" ...a harmadik gyereked, a bébiszitter szobájában alszik..."-
A haja tövéig elvörösödött, ...és akkor kibökte:...-"...az nem az enyém Anya, - hanem a Tamásé..."-
Néztük egymást egy darabig, szótlanul, ...Ő, egyre vörösebb lett,...- nyilván, végiggondolta azt is, amit én még nem tudok.
Később kiderült, hogy a kislány anyja, - a szétterpesztett lábakkal álló Kövér Asszony, ...- az, - aki egy liter vörösbort engedett le egyszuszra a torkán.
Sajnáltam a lányomat, - így aztán nem rohantam le egy, - "na ugye, megmondtam "...kezdetű szemrehányással.
Pedig, - én, -.... megmondtam.
Megöleltem, elköszöntünk, - és ki-ki, - aludni tért.
Hát, így zajlott akkor, .... - a jobb sorsra érdemes - életünk.
-Az ember,legtöbbször az érzelmei alapján dönt, az érzelmei alapján cselekszik, - az észnek pedig alig van befolyása a döntéseinkre, vagy cselekedeteinkre.-
Mivel, volt egy saját, - "olajozottan-döcögő" - vállalkozásom is, - időnként, vissza kellett mennem Bp.-re.
Lányom, - ilyenkor, bébiszittert hívott a gyerekekhez.
Mindig ugyanazt, - a gyerekek ismerték, és kedvelték is.
Egy alkalommal úgy mentem el, hogy kb. 3 napig leszek távol, - de másképpen alakult, - és már másnap este visszajöttem.
Amint a házat megpillantottam, - díszkivilágításban, - azonnal elfutott a méreg.
Mindenhol égett a villany, - az utcán, az udvaron, a teraszon, a lakásban, a műkelyben, és, - nem tudom, miért, - még az alagsori mosókonyhában is.
A ház előtt, - legalább 8-10 kocsi állt,..... a házból meg kihallatszott az ihaj-csuhaj, - és a hangos röhögés.
A kapu és az ajtók, tárva-nyitva, - a kutya se jött elém, - a csuda tudja, hol lehetett.
Beléptem a verandára, - és végigmentem a hosszú előszobán.
A nappali ajtaját, egy szétterpesztett lábbal álló nagydarab, kövér nő torlaszolta el.
Köszöntem, - de nem fogadta el.
Nem moccant, - és le sem vette száját a kb. 1 l-es kompótos tálról, - amíg abban volt valami.
Szerintem, - nem meggylé lehetett.
Amikor végre levette, - akkor belenézett a tálba, hátratartotta a fejét, - és azt a kevéskét, ami még benne volt, - lecsepegtette a torkán.
Nem állt odébb.
Úgyhogy, - egyszerűen félretoltam az utamból, - beléptem a nappaliba.
Egy pillanat alatt felmértem a helyzetet, - aztán szó nélkül átmentem a gyerekek szobájába.
A szőnyegen ültek, teljesen elmerülten építőkockáztak.
Valahogy, - alig hittem a szememnek, - ....merthogy Barbit, 2 példányban láttam.
Először azt gondoltam, - hogy a szemem káprázik, ....aztán azt, hogy rögtön felébredek, ...majd hirtelen elöntött a méreg az Andi iránt, : - ....hogy kettő volt "belöle", - de az egyiket elajándékozta, ....!....- szóval egy villanásnyi idő alatt a legképtelenebb magyarázat is eszembejutott, ...csak éppen, a legkézenfekvőbb, - a valóság nem.
Kicsinyenként aztán, - miközben meredten bámultam a gyerekeket, felfedeztem, hogy az egyik példány, - különlegesen szép, drága ruhát visel, - ....bár, - nem lett tőle szebb !...- az a lány tehát nem lehet a miénk, ...és nincsen anyajegye sem.....-
Talán, mégis felébredek....-
Akkor, a "miénk", észrevett, - óriási örömmel és kitárt karral, - visítva - rohant hozzám:
-"Mamám!!...Mamám..."-
Erre, - Zsófi is észrevett.
A harmadik kislány, rám se nézett, - játszott tovább.
A visongásra végül felébredt a fotelben szundikáló bébiszitter, - ő is odajött, köszönt, ...és irult-pirult, - ....hogy csak egy pillanatra aludhatott el.
Nem voltam barátságos, - közöltem vele, hogy szolgálatban, - egy pillanatra is tilos, - ...visszatérünk rá... -
-"... de miért nem alszanak a gyerekek?...késő van, ágyban a helyük, ...különben, ...ki ez a kislány?...."-
-"Nem tudom,...- mondta csillogó szemmel, - ...most látom először..."-
Valahogy, nem tűnt őszintének.
Az arckifejezése olyan volt, - mintha éppen, rajtam mulatott volna.
-"Nem fontos, - mondtam -.... kérem, vigye a gyerekeket a fürdőszobába, aztán fektesse le őket..... Mindet....A vendégkislány, a maga szobájában alszik...-
Az biztos, hogy a vidámságot, - sikerült letörölnöm az arcáról.
Szó nélkül összeszedte a gyerekeket, - és beterelte őket a fürdőszobába.
Én meg, ...- visszamentem a nappaliba.
Megálltam az asztal végénél, - de nem vettek észre.
Kétszer összeütöttem a tenyeremet:.....-"...helló fiúk, ...lányok..."-
Semmi.
Akkor, megfogtam az Anyám nemrégiben még gyönyörű damasztabroszának két csücskét, - és tányérostól,pogácsástól, poharastól, üvegestől, - elkezdtem magam felé húzni, - majd összeborítva az egészet, - ....batyuba kötöttem.
Azt, hogy lábrakapott, elindult, és eltűnt a bor, - azt észrevették.
Elcsendesedtek.
Akkor szólaltam meg, - nem is nagyon hangosan :
-"...a vendégségnek vége, ...ez itt az én házam, ....legközelebb akkor jöjjenek, ha én hívom önöket, ...A gyerek, akárkié is, - ma itt marad, -....Egy tanács: ...gyalog menjenek haza, ...különben, kihívom a rendőrséget...."-
Senki sem szólt semmit.
Keservesen feltápászkodtak, ...és csendben elszivárogtak.
Köszönés nélkül, - természetesen.
A gyereket, - minden további nélkül otthagyták.
Azt sem tudtam kié, - de nem is volt fontos.
Gyerek volt, ...gyerek, - aki a részeg szülők miatt védelemre szorult.
Kedvenc vőm maradt utolsónak, - neki, kezébe nyomtam a batyút is :
-"....ezt pedig elviszi fiatalember, a kedves anyukájának, vagy valamelyik babájának,...."-
Szó nélkül átvette, - de csak az üvegverandáig vitte, - ....ott levágta a földre, és kétszer belerúgott.
Gondolom, - ezt nekem szánta.
Aztán, - bevágta az ajtót.
Kimentem utánuk, és bezártam a kaput.
Nem hallottam, hogy elindították volna valamelyik kocsit, - gyalog mentek haza.
Hogy a bébiszitter arcáról végleg letöröljem a maradék mosolyt, - megkértem hogy legyenszíves, segítsen nekem rendbetenni a lakást, - Először, - gondolom a 3 cm-es műkörmei miatt, - meghökkent, - a dupla óradíj azonban vonzónak bizonyult.
Nekiestünk hát, - és az egész házat nappalistól, teraszostól, verandástól, - mindenestől, - a gyerekszobák kivételével - kiszellőztettük, végigsikáltuk, és teljesen rendbetettük.
Minden nyomát el akartam tüntetni ennek az estének.
Nem mentem ki a lányomhoz, - haragudtam rá.
Amikor végeztünk, - megköszönve a segítséget, - aludni küldtem a bébiszittert.
Én meg, leültem, és....- vártam a lányomat.
Közben, - teljesen felhúztam magamat.
Sokáig kellett várnom, - hajnalodott, amikor bejött.
Először, fel se fogta, hogy ott vagyok, - hullafáradtnak látszott, - biztos, hogy az is volt.
Agyagos volt mindene, - haja, arca, ruhája, - letört is volt.
Elég szánalomraméltónak tűnt.
Megállt az ajtóban, -... meghökkent attól ami fogadta, - friss levegő, rend, és ragyogó tisztaság.
Valószínüleg, - nem erre számíthatott.
Amikor meglátott engem, - nem tévedtem, - egy pillanatra öröm csillant a szemében. Aztán, - pillanatok alatt lehervadt.
Ezért, - és azért, ...mert annyira szerencsétlennek látszott, - későbbre halasztottam az elkerülhetetlen beszélgetést.
Csupán, annyit jegyeztem meg, hogy:
-" ...a harmadik gyereked, a bébiszitter szobájában alszik..."-
A haja tövéig elvörösödött, ...és akkor kibökte:...-"...az nem az enyém Anya, - hanem a Tamásé..."-
Néztük egymást egy darabig, szótlanul, ...Ő, egyre vörösebb lett,...- nyilván, végiggondolta azt is, amit én még nem tudok.
Később kiderült, hogy a kislány anyja, - a szétterpesztett lábakkal álló Kövér Asszony, ...- az, - aki egy liter vörösbort engedett le egyszuszra a torkán.
Sajnáltam a lányomat, - így aztán nem rohantam le egy, - "na ugye, megmondtam "...kezdetű szemrehányással.
Pedig, - én, -.... megmondtam.
Megöleltem, elköszöntünk, - és ki-ki, - aludni tért.
Hát, így zajlott akkor, .... - a jobb sorsra érdemes - életünk.
Hááát... bubumama, nem igazán jutok szóhoz. Amikor elkezdtél irni, még a másik topikban, nem értettem, hogy miért beszélsz mindig negativan Andiról és Tamásról. Most már értem. Azt hiszem tényleg igy a legjobb, hogy a lányok veled élnek és nem a szüleikkel. Még most is nálad laknak? Az anyjuk soha nem is próbálta meg "visszaszerezni" őket? Lehet, hogy ő maga is belátja, hogy ez a legjobb nekik?
Azt hiszem tényleg igy a legjobb, hogy a lányok veled élnek és nem a szüleikkel. Még most is nálad laknak? Az anyjuk soha nem is próbálta meg "visszaszerezni" őket? Lehet, hogy ő maga is belátja, hogy ez a legjobb nekik?
hu erre nem is tudom mit mondhatnek lelegzet elallva olvastam az irasod bubamama. Sokszor lattam mar, hogy irtak neked, hogy meselj meg de nem ertettem miert is kerik ezt. Meg kell mondjam ez tenyleg felejthetetlen ugyhogy mostmar en is kerlek irjal meg nekunk
szeretettel Erika
szeretettel Erika
Hááát... bubumama, nem igazán jutok szóhoz. Amikor elkezdtél irni, még a másik topikban, nem értettem, hogy miért beszélsz mindig negativan Andiról és Tamásról. Most már értem.
Bocsáss meg Remka, h beleszólok, de szerintem nem kellene mi itt ilyen kérdéseket feltegyünk. Úgy kell tekinteni ezekre a rövid esszékre, mintha valaki (egy iró) irta volna, akár egy elképzelt élethelyzetről. Szerintem úgy tisztességes, hogy mi itt ne vitassuk meg az Andi meg a Tamás dolgát, hanem gondolkozzunk el az élethelyzeten, és azon, h mi ott és akkor hogyan reagáltunk volna, és hagyjuk, h Márta annyit mondjon el, amennyit úgy érez, hogy a mi épülésünket szolgálhatja, vagy amennyit akar ő. Remélem nem bántlak meg ezzel a beirással (hidd el, nem regulázásból irtam), csak szeretném visszafogni a helyzetet, hogy ne menjünk el nagyon "más" (pletyka) irányba.
Köszi, Bubamama, hogy megosztottad ezt az élményedet. Van amit tanulnom a szeretet terén...
Kedves TipeTupa,
teljesen igazad van. Bocsáss meg Bubumama, nem kérdezek ezután, irj csak bármiről, amiről szeretnél, amit úgy gondolsz, hogy megoszthatsz velünk. kiss
Hááát... bubumama, nem igazán jutok szóhoz. Amikor elkezdtél irni, még a másik topikban, nem értettem, hogy miért beszélsz mindig negativan Andiról és Tamásról. Most már értem.
szerintem kerdesed egy termeszetes emberi kivancsisagon alapul es bubumama majd eldonti, hogy valaszol e ra vagy csak egyszeruen folytatja a tortenetet. Ha ez egy konyv lenne es nem egy topik akkor egyszeruen tovabb olvasnad de mivel ez arrol szol hogy kerdezhetunk es beleszolhatunk is sot velemenyt is alkothatunk a leirtakrol nem hinnem hogy pletykanak kene ezt minositeni. Bubumama pedig majd megvalaszolja igy vagy ugy a kerdesedet
Hasonló témák
