Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

Bihar

Kitiltott (BANned)
Az orvosok az emberi faj legtanultabb emberei. Úgy an-blokk ezt mondhatjuk. Ne nézzük őket olyannak, akik kiválthatóak holmi keleti ökörséggel. Persze kivétel néha lehetséges, mint mindenhol az életben. De csak kivétel.- Nem hiszem, hogy marhaságokat csinálnának egy rákbeteggel például. Volt alkalmam sajnos egy ilyet végigaszisztálni...végiggondolni és a meskete kínai csodadoktorról teljesen kipusztult agysejtjeimből.
Sokfajta rák létezik és ezekhez sokféle kezelés szükséges. Ezt az onkológusok nálunk sokkal jobban tudják...és alkalmazzák.
Az orvostudomány pedig változik, nem is kis ütemben. De ezt csak az a laikus veszi észre aki mondjuk 2 évenként ugyanazzal a nyavajával szakorvoshoz megy...hogy a terápia egyes elemei változtak. Ne hamarkodjuk el véleményünket, ha lehet.
 

Findu

Új tag
ahogy így olvasgattam, eszembe jutott egy érzés: Egy német családnál dolgozom immár öt éve, magyart tanítok, baby-sitterkedem, kézműveskedünk stb. A kisfiú most 9 éves, de évek óta megvan az a szokása/érzéke, hogy kiegészíti, amit mondani akarok. Hihetetlen, már-már ijesztő empátiával rendelkezik. Nemrég, amíg ő leckét írt, elgondolkoztam egy apró problémámon, és hirtelen hozzászólt, hogy "de most miért rágódsz ezen?" Én automatikusan válaszoltam, hogy mert mégiscsak a barátnőmről van szó. "Hát hívd fel és mondd el neki, mi bánt" Ekkor néztem fel meglepetten: honnan tudja, min gondolkoztam?! Hihetetlen érzés volt. Sherlock Holmes könyvekben olvastam ilyet, hogy valaki a másik gondolataira kapcsolódva folytatta a beszélgetést. De az életben találkozni vele fantasztikusan megdöbbentő volt. Veletek volt már ilyen?
 

TiszaiKata

Új tag
Az orvosok az emberi faj legtanultabb emberei. Úgy an-blokk ezt mondhatjuk. Ne nézzük őket olyannak, akik kiválthatóak holmi keleti ökörséggel. Persze kivétel néha lehetséges, mint mindenhol az életben. De csak kivétel.- Nem hiszem, hogy marhaságokat csinálnának egy rákbeteggel például. Volt alkalmam sajnos egy ilyet végigaszisztálni...végiggondolni és a meskete kínai csodadoktorról teljesen kipusztult agysejtjeimből.
Sokfajta rák létezik és ezekhez sokféle kezelés szükséges. Ezt az onkológusok nálunk sokkal jobban tudják...és alkalmazzák.
Az orvostudomány pedig változik, nem is kis ütemben. De ezt csak az a laikus veszi észre aki mondjuk 2 évenként ugyanazzal a nyavajával szakorvoshoz megy...hogy a terápia egyes elemei változtak. Ne hamarkodjuk el véleményünket, ha lehet.


Kedves Bihar!
Még véletlenül sem áll szándékomban bántani az orvosokat. Elismerem, hogy végtelenül tanult emberek, és minden tiszteletem a sok éves tanulás, gyakorlat, és kitartás előtt, amellyel a pályára lépnek.
Ugyanakkor ne vegyük el ugyanezen érdemeket a keleti orvoslás képviselőitől sem.
A két irányzatnak együtt kellene működni, ugyanis sok esetben a nyugati orvoslás sajnos csak tüneti kezeléseket tud alkalmazni, míg a keleti oki kezeléseket végez és foglalkozik a test energetikájával, amiben lehet hinni, vagy nem, de létezik és szerves része önmagunknak.
Ugyanakkor ha elüt a villamos, és levágja az egyik lábad, egy kínai gyógyásztól ott vérezhetsz el meg, mert ő nem operál.
Kínában létezik olyan kórház, ahol a nyugati és keleti gyógyászat egyszerre működik és nem a beteg dönti el, hogy melyiket választja, hanem nagyon komoly orvos csoport (nyugati és keleti együtt) méri a fel a páciens állapotát és dönti el, hogy melyikkel érhetnek el vele jobb eredményt.
Ők felmérték és belátták a sajátjukhoz képest a nyugati orvoslás előnyeit, ezért nyitottak nyugat felé, és fogadták be azokat a technikákat, tudást és minden mást, ami a sajátjukból hiányzik.
Sajnos a magyar ember sajátja, hogy egy újban, egy másban az ellenséget, a riválist látja, félti a saját kis birodalmát attól, amitől nem kellene, és inkább szembeállítja a kettőt, minthogy együttműködne.
Nagyon jó jelnek tartom, hogy Kínai Orvoslás tagozat indult idén a SOTÉN, és ez azért jelzésértékű arra nézve, hogy szerencsére nem minden nyugati orvos véleménye az, hogy a keleti tudományok ökörségek.
Remélem, hogy én még megélem azt az időszakot, amikor Magyarország orvosai átlátják a kínai orvoslás szépségét, összefüggéseit, és a kettő ötvözésének előnyeit, mindezt a betegek érdekében téve.
Nagyon szép napot kívánok Neked!
Kata
 

Bihar

Kitiltott (BANned)
Kedves Kata!
Általában mondva egyetértek az írottakkal. Amikor mondjuk kilyukadt a tüdőm, akkor viszont a sebész helyett nem lett volna jó a szurkálás vagy micsodafű...
Magyar emberről nem az a véleményem, hogy utálja az újat. Csak kételkedik időnként, aminek van alapja.
Még valami: a Vata féle lázadás alkalmával (I. Béla idején) követelték azt is, hogy az orvoslás hiánya miatt újra engedjék meg a régi módszereket ill. ilyen vonatkozásban engedélyezzék hozzáértők -arbag táltosok -képzését. Nyugaton ugyanis nem volt ekkor orvos -semmilyen- és a magyaroknak pedig -pogányság szörnyű vétsége okán- az idegen papok tiltották a régi módszereket....Az idegen papok szerint ha valaki beteg, akkor vagy meggyógyítja őt az Isten, vagy nem..bele kell nyugodni. Az ifjú Aba Sámuelt pl Piroska (Vajk testvére) egy súlyos zúzódásos sérűlésből megtudta gyógyítani.
Tudom, hogy Kínában milyen "alternatív" kórház van..na és a mutatóikat is ismered?
Megismétlem: szerintem az orvosok döntő többsége nagyon képzett és érti, amit értenie, tudnia kell. A mai műszerezettség pedig csodálatos dolgokat produkál és a találgatásokat így általában mellőzni lehet, tehát jöhet a gyógyítás...Hókusszal kevéss dolgot lehet megoldani és az is hosszadalmas.
Ami pedig csodadolog az sajnos nem szerezhető be...se égen, se...például a rákot gyógyító orhoda gyökér.
 
E

elke

Vendég
Tájékoztatás-Kérés

Tisztelt Tagok,

Link felrakása nem engedélyezett, sem hozzászólásban sem aláírásban, sem pedig beágyazva!
Kivéve néhány topick melyeket a Tulajdonos kijelölt, továbbá fizetett hírdetésként, valamint abban a esetben, ha a felrakásra szánt weben a Ch bannere fent van.
A link nem, de a tartalma csatolással felrakható.

Kivétel még a CanadaHunra mutató linkek.

A linkek minden esetben törlésre kerülnek az ezoterikai részlegeken is



Javaslom a Fórumszabályzat tanulmányozását

Köszönettel:elke
 

Bihar

Kitiltott (BANned)
Persze nem. Az élet elég bonyolult és minden nyavaja is az. Alaposan megkell gondolni, hogyan tudjuk nyavajáinkat kezelni, kezeltetni.
 

zoltns3

Állandó Tag
Állandó Tag
szia gondolom hogy időnként vonzzuk a rosz dolgokat a bennünk levő félelem miatt aminek meg kell történni úgy is megtörténik a sorsunkba levő dolgokk miatt csak előre sajna nem tudjuk előre .
 

bubamama

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsonyi üdvözlet...

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]-->

Áldott Karácsonyi Ünnepeket, és egészségben, sikerekben, örömökben is gazdag, békés Boldog Újesztendőt kívánok Nektek, Családotoknak, és mindenkinek:
Szeretettel: Márta és Családja

Karácsonyi dal:
http://www.youtube.com/watch?v=5EM7FaOc3Zk
 

bubamama

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha lemegy a Nap...( könyvrészlet, I. )

[FONT=&quot]B.Molnár Márta: Ha lemegy a Nap...[/FONT]
[FONT=&quot]I- részlet:[/FONT]
[FONT=&quot]
[/FONT]

[FONT=&quot]MOTTÓ: [/FONT]

„Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók: a gondos anya, a nap és a barátság.
Hely az asztalnál, és egy szívélyes ölelés.
A tavasz fénye.
Egy gyerek nevetése.
Egy madár éneke.
A patak csobogása. A fák árnya. A tenger hullámai.
A nap és az éj.
A nyugalom és a csend.
A hetedik nap.
Az élet és a halál.
Embernek lenni a földön….”


( Phil Bosmans )

- Igen, ez így van…- a lényeges dolgok az életben, ingyen kaphatóak.

Aztán,…- aztán, a fene se tudja, mi történik.
Tesszük a dolgunkat, telik az idő. Múlik az élet.
Egyszercsak, hirtelen megromlik, megváltozik minden. Vagy éppen, - elveszik minden…-

Eltűnik az életünkből, az is, amit ingyen kaptunk, - meg az is, amiért keményen megdolgoztunk.
Kíméletlenül magával visz mindent a múló idő, - a rohanó idő, - és az öregség.
Nem marad semmi…-[FONT=&quot][/FONT]

- „Minden kornak megvannak a maga szépségei...” - azt mondják.
Meglehet, hogy így van.
De, az öregségnek?...-
Aki mondja, az biztosan, nem volt még öreg. Hát, ….honnan, és hogy a csudában tudhatná?

Szóval, - miről is szól az élet?....Arról, hogy ez itt, nem a paradicsom.


( B. Molnár Márta )

[FONT=&quot]
[/FONT]

[FONT=&quot]ELŐSZÓ, [/FONT]

Van egy mondás:
„Aki már öreg, az volt fiatal, aki fiatal, nem biztos, hogy lesz öreg is.”
Ezért, - meg kellene becsülni az életünk minden egyes percét, akármilyenre is sikeredik.

Az élet, rövid és törékeny.
Az évek, elrohannak, és magukkal visznek mindent, mindenkitől. Tőled is.

Eljön az idő, és Téged is kifosztanak, - akár hiszed, akár nem.
Nem tudod mi vár rád az út végén. Senki sem tudja, senki sem tudhatja.
Bármelyikünkkel, bármi megtörténhet.

Ha megöregszünk, - lemegy a nap, és nincsen már más, csak a várakozás, - egészségesen, vagy betegen, öregen, reménytelenül. Akár bevalljuk, akár hősködünk.
Már nem tervezünk.
Már, nem nézünk előre. Mert minek? Már, nincs előttünk semmi.
Nem maradt más, - csak a várakozás.
Várakozás a halálra.

Ha lemegy a nap, eljön a sötét, - és nem lesz több virradat.
De ha a család, ott áll velünk az út végén, az megkönnyítheti ezt a várakozást. Akkor, elmenni is könnyebb, - meg, maradni is, ameddig lehet.
Ezt kellene megpróbálnunk, igen, - együtt maradni, egy családban, - ameddig csak lehet. Akkor is, ha lemegy a nap.
Akkor is, ha az utunk végére értünk, - és akkor is, ha eljön a sötét.
Együtt maradni, egy családban, ezt kellene, igen.
Ne rúgjuk hát ki a szüleinket, rokonainkat az életünkből, ha megöregszenek.
Az útjuk végére értek. Nincs már előttük semmi. Semmi más, csak a várakozás. Várakozás a halálra.
Az idő, majd téged se kímél, az évek veled is gyorsan elrohannak, és észre se veszed, - Te állsz már az öregek helyén.
A te szívedet rántja görcsbe a félelem és a rettegés.
Te sem tudod mi vár rád az út végén, - ahogy senki sem tudja, senki sem tudhatja.

Ha lemegy a nap, és eljön a sötét, - nem lesz több virradat.
Egyszercsak, te állsz az út végén.
És te is, ugyanúgy, mint előtted mindenki, - félelemmel telve, rettegve állsz az út végén….-
Mit gondolsz, - veled, lesz-e majd valaki akkor?
Lesz-e valaki, - aki a végső úton, a végső órán, megfogja, és kezében tartja a kezed?



B. Molnár Márta
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] AZ ÉLET, RÖVID…[/FONT]

[FONT=&quot][/FONT]
Az Élet, …az Élet…- Igen.
Én bizony, szerettem, nagyon is szerettem…- sohasem tagadtam.
Akkor is szerettem, - amikor nehéz volt. Mert, akármilyen volt is, - élet volt. Szerettem, igen,… -

Akkor is szerettem, amikor, már nem volt ugyanaz, - akkor, amikor szép lassan minden megváltozott.
Én, nem tudtam változni, az igaz, - az élet azonban, igen. Más lett.
El kellett fogadnom, csak én álltam meg,….. - az idő, az élet haladt, és halad. Nemcsak az enyém, - másoké is….-

Vannak dolgok, amelyek örökre eltűntek az életünkből, - az idő magával vitte azokat. Sajnálom. Kár értük.
Visszatekintve, - annyi minden más lett, annyi minden tűnt el, hogy az életünk, szinte kiüresedett.…- És mégis, így is, - szerettem, szeretek élni, - és szeretek emlékezni.
Annyi minden tűnt el,…annyi minden!... - mégis.
Más lett a világ, - mégis.

Eltűntek a fenyőillatú, havas, áhítatos, csodaszép, régi, szívet-melengető karácsonyok…- Helyébe léptek a mohó csomagbontogatások,…és a karácsonyi meglepetések.
Alig szól ma már másról egy karácsony, mint arról, - hogy ki mit kap.

- Hát, …hová lett a szegfűszeg illatú várakozás ? ….és ugyan hová lett vaníliás cukor illatú ünnepi készülődés, a lázas sürgés-forgás? Hová lettek a titkos csomagolások?…és, a valóban személyre szóló, saját kezűleg készített, személyre szabott ajándékok?… Tőlem, - Neked…- Hová lett? És, - hová lett a karácsonyi áhítat?...
Felkapta, és magával vitte őket a rohanó idő.
De,…ugyan, hová lett az életünkből a vasárnapi, és az ünnepi ebéd?…A gyönyörűen terített asztal?… Az aranysárga húsleves, ….a rántott hús, és az illatos, omlós almás pite, vagy a cseresznyés rétes?
Csak az emléke maradt, és egy-két anyuka, nagymama, keresztmama, -….. aki a sírig, őrzi, vagy csinálja még.
Csak addig, -…aztán az emléke is a temetőbe kerül majd velünk, ha mi már arra felé ballagunk.
A gyerekeink, unokáink, gyorséttermi zacskókkal, szívószálas poharakkal kóvályognak az utcán, - vasárnap is, hétköznap is, és ünnepeken. Menetközben kapkodják be a sült krumplit, és szürcsölik hozzá a kólájukat. Alig van igényük másra.
Nincs idő, …nincs idő….-
Nincs ünnep, nincs vasárnap. És,…nincs igény, nincs igény, - semmire, ami szép, ami megszokott,. Vagy ami régi.
Valóban ez kell nekik? Én, nem is értem őket.

Gyerekeinknek, unokáinknak, meg kellene tanulniuk, - hogy hogyan mentsék át és őrizzék a családi szokásokat, az ünnepi hagyományokat, a saját életükbe. Azt is meg kellene tanulniuk, hogy ez, -… kincs.
Életre szóló kincs, amit őrizni kell, - … nem szabad elfelejteni, vagy elherdálni, -… és tovább kell adni.
De, megtanítottuk-e őket rá…?

Amint kikerültek a szárnyaink alól, rögtön pörögni kezd az életük. Bekerülnek egy mókuskerékbe, és többé, nincs megállás, nincs kiszállás.
De ismerik-e vajon, a csend szépségét otthon, az öreg fotel sarkában, egy könyvvel, halk zenével, és az otthon sütött süteménnyel, vagy otthoni szamóca-szörppel, - …amiről ugye, még azt is egész pontosan lehetet tudni, hogy miből készült. Szamócából, nem másból. Nem „szamóca-ízű-szörp”, …- hanem, szamóca-szörp.
Ismerik- e a gyerekeink, unokáink, hogy milyen a csend, hogy mennyire sokféle, mennyire színes, mennyire értékes, …és mennyire tartalmas ?…-
Az áldott, az áhítatos, az emlékező, a pihentető, - vagy az alkotó csend…-
A csend, - amelyben elsimulnak az ember felborzolt idegei, - …vagy a csend, amikor visszatekintünk, …amikor emlékezünk …-
A csend, ami simogatja a lelkünket.
Talán, meg kellene vele ismertetni a gyerekeinket, unokáinkat is. Ha még, hallgatnak ránk egyáltalán.
Meg kellene állnunk, egy kicsit legalább, - …és el kellene gondolkodni azon, - ….hogy ma, mennyire másképpen élünk, hogy mennyire más az értékrendünk, és, hogy mennyi minden, hiányzik az életünkből.

A szépség, …a csend, … a hagyományok,… az ünnepek, …- és persze, sok más is, más érték is, ami valaha volt, de mára már nincsen, mára elveszett.
Meg kellene őriznünk azt, -…ami még megmaradt.
Sok minden hiányzik. Sok minden elveszett.

Hiányzik, - talán, legfőképpen hiányzik, - a … figyelmesség, a tisztelet, az odafigyelés, az őszinteség,… a jó szó, és a szeretet….-
A szeretet.
S, hogy mennyire fontosak ezek a dolgok ?… s hogy mennyire fontos ez az érzés ?…- …annyira, hogy nem lehet nélküle élni. ….-
Sőt, - talán, nem is érdemes.
Meg kellene erre tanítani a gyerekeinket, meg az unokáinkat, még ideje korán, mert később,…- már késő.

Az ember élete, rövid, - szinte csak annyi, mint egy pillangóé. Megszületik, kiteljesedik, gyönyörű,… - és szárnyal, …és szárnyal, lebeg még egy kicsit,…aztán, már vége is. Ennyi volt.
Sokszor láttam gyerekkoromban, és sokszor sirattam a halott pillangókat. Bizony, nagyon szomorú, - de ilyen az élet. A pillangóé is, meg az emberé is.
Amikor gyerek voltam, hihetetlenül sok, és sokféle pillangó volt. Láttam az életüket, és láttam a halálukat. Falun éltünk.
Nemcsak, hogy nem volt szabad megölni, vagy gyűjteni, és gombostűre fűzni, - megfogni sem volt szabad őket.
Azt mondta Anyám, ha hozzáérek a pillangó szárnyaihoz, elveszti a hamvasságát, nem tud többé felszállni, repülni, - és abba, belehal.
( - Ma már azt is tudom, hogy az ember is belehal abba, ha nem tud többé szárnyalni, vagy lélekben felröppenni…- )
Komolyan vettem, amit a mama mondott..
- Amúgy is rövid egy pillangó élete, - mondta - nem szabad megrövidíteni…-
Nem voltam ugyan jó gyerek, - de imádtam a pillangókat, meg a Mamát is, így aztán szót fogadtam.

Kiguvadt szemekkel bámultam őket, - de a világért se értem volna hozzájuk.
Szerettem, és tiszteltem mindig, mindenféle életet.
Igaz, ehhez az is kellett, hogy hallgassak az Anyámra, - aki főállású anya volt, nemcsak úgy mellékesen. Volt ideje rám, volt ideje a családjára, és volt ideje beszélgetni is.
A korosztályom gyerekeit még emberszámba vették, - beszélgettek velük, velünk. Nemcsak a szülők, rokonok, tanárok, szomszédok, - hanem mindenki. Idegenek is.
Akkor még nem kellett félni az idegenektől. Mára ez, szinte lehetetlen. Elromlott a világ, - meg az emberek is.


A természet, a természetesség, és az Élet - mindenféle élet! - tiszteletét, az ember otthonról hozza magával, és vele nő, vagy sohasem tanulja meg.
Része van ebben a beszélgetéseknek is.
A gyerekkori beszélgetések, sokat jelentenek mindenkinek. Mára azonban, már semmire sincs idő, - és senkire sincs idő. A gyerekre sem, és beszélgetésekre sem.
Alig van családi élet. Vagy, csak nagyon keveseknél. Bensőséges családi élet pedig, - pláne nincs.
Lelövi a kistestvér a nagyot, vagy fordítva, lelövi a gyerek a szüleit, agyonveri a lány az anyját, az unoka a nagyanyját, a feleség, hasba szúrja a férjét. A férj, feldarabolja az asszonyt….- Stb. Stb.
És ezek, - családon belül történnek.
Miért csodálkozunk azon, hogy az idegent aztán pláne nem kímélik?

Mára, - teljesen megváltozott a világ. Igen. Semmi sem a régi.
Én, ezt a változást, - a világ rosszirányú változásait, - az istenhit elvesztésével, majd a föld, a falu, az otthon elhagyását, a családok szétesését, sőt szétrombolását, a rossz családpolitikával magyarázom, - és a politikával.
Tehettek volna valamit, amíg lehetett, - de nem tettek.
Biztosítani kellett volna a családok egységét, - de senki sem tett érte semmit.
Sok minden történt volna másképpen a világban, ha megmaradt volna az istenhitünk, - de Istennek nem jutott hely és idő az életünkben.
Az is sokat jelenthetett volna, ha az Anyák otthon maradhattak volna a gyerekeikkel, és minden szépre, jóra megtanították volna őket. Ők, egyben tartották, vagy egyben tarthatták volna a családot, családokat.

Ez azonban csak akkor lett volna lehetséges, ha a szülőknek van elegendő pénzük a családjuk eltartására, és elegendő idejük a gyerekeik nevelésére.
De nem volt, - milyen szomorú! - senki sem törődött velük, senki sem segített rajtuk, és senkit sem érdekelt az ebben rejlő veszély.
Ma pedig már késő.
Mára elfogadott dolog, hogy az anya elmegy dolgozni. ( Nem mintha otthon, nem lenne éppen elég teendője. ) Mára ugyanis a család megélhetésére egy kereset, - ezekkel az elszabadult árakkal, - rég nem elég. ( Az eltűnt szerénységről, …mértékletességről pedig ne is beszéljünk. Minden kellett, - és azonnal. Minden, ami megszerezhető.)
Így aztán, felborult a családi élet. Megváltozott a fontossági sorrend, - nem a család, és nem a gyerek az első, hanem sok minden más.
Megváltozott az értékrend.

A gyerekek csak nőnek, nem igen neveli őket senki, se az otthon, se az iskola, - tisztelet annak a nagyon kevés kivételnek, ahol mégis.
Mindenki csak hárít, - a szülő is, a tanár is.

Nevelni azonban mégiscsak, otthon kellene most is, - az iskolában pedig tanulni, és viselkedni.
A nevelést, azonban, sajnos, mindegyik a másiktól várja el, szülő a pedagógustól, pedagógus a szülőtől, - de egyiknek se, se a szülőnek, se a pedagógusnak, nincsen rá elég ideje.
Attól tartok, hogyha jutna rá idő, akkor is lennének gondok, mert nevelni és tanítani csak az tud, akinek tekintélye van. Ma pedig, úgy tűnik, már egyiknek sincs. Se a szülőnek, se a pedagógusnak.
Ahogy, hatalmuk sincs, mert rég kiadták a kezükből, - vagy kivették a kezükből.
Ezért a mostani káosz.

A gyerek pedig, mostanra sajnos, se Istenre, se emberre, - csak a saját, „önfejére” hallgat. Senki másra.
De, - igaz, ami igaz, nem könnyű ma gyereknek lenni sem.

Mert, milyen gyerekkora van egy átlagos gyereknek?
Jó esetben, ha elég jómódú a szülő, - kaphat egy szuper telefont, egy Mp.3 - ast, - és menő, márkás cuccokat, vagy akármit, - csak sóhajtania kell.
A szülő, azzal kompenzál, hogy bármit megvesz, ha teheti. Törődést azonban nem kap a gyerek. Vagy nem eleget, - mert nincs rá idő.
Így nő fel. Közben aztán, megszokja. Később pedig, már nem is igényli.
Az is tény, hogy egy szegény családban, ezeket a dolgokat nem kaphatja meg a gyerek, - mert jó, ha reggelit, vagy tízórait tudnak neki adni a szülei. Már, ha tudnak.
Állandó bizonytalanságban, kapkodásban, nyomorúságban él a család, és úgy nő fel a gyerek, hogy majdnem mindenről le kell mondania.

Mit váltanak ki belőlük majd ezek a hatások?
Milyen ember lesz belőlük?
Félő, hogy elbizonytalanodott, megkeseredett, - kisebbségi érzéssel, és önértékelési zavarokkal küszködő ember lesz belőlük.
Vagy, a szegénység, lázadást, dühöt vált ki belőlük, - és akkor kezelhetetlenekké, - esetleg bűnözőkké válnak.
Egyszerűen elveszik majd azt, amit nem kaphattak meg, vagy nem kaphatnak meg.

A szegénység megszüntetésére, munkahelyek teremtésére, - hosszú ideig, a kormányok fenenagy ígérgetései ellenére, - persze, nincs sok esély.
Mindenkinek egyedül kell felkanalaznia magát abból a mélységből, ahová került. Ahová, - önhibáján kívül került.

Azt gondolom, hogy annak, akinek lehetősége van rá, aki teheti, - annak ki kellene lépnie a városok megoldhatatlan nyomorúságából, és vissza kellene térnie a faluba. A gyökereihez.

A faluba, ahol nincs akkora különbség, ember és ember, gyerek, és gyerek között.
Vissza kellene menni a faluba, igen. A faluba, ahol, nincs társadalmi megkülönböztetés.
Vissza kellene menni a mára elnéptelenedett falvakba, a magukra hagyott földekhez, - és a magukra maradt öregekhez.

A föld, legalább enni ad, - a városok nyomornegyedei pedig nem.
Persze, régen is volt szegénység, gazdasági válság, munkanélküliség, és nyomorúság. A falvakban azonban, senki sem halt éhen.
A falu, biztonságot és kenyeret ad.
Mi is faluban éltünk, - ahol szép gyerekkorom volt. Szívesen emlékszem rá vissza.
Mindamellett azonban, hogy szép volt a gyerekkorom, - a szegénység, a háború, és a sors, nem kímélt bennünket sem. Azonban, - nemcsak mi, hanem mindenki, - a nyomorúságot másképpen éltük meg falun, mint a városban, és egészen másképpen, mint a mai gyerekek.
A föld, ott, enni adott, akkor is, amikor semmi nem volt, - még a háború nyomorúságos idején is.

Akkor, és ott, - más volt ott az élet ritmusa is. Nem volt pörgés, nem volt rohanás. Ráértünk.
Volt idő mindenre, mindenkire, - családra, érzésekre, érzelmekre, gyereknevelésre, - és jó beszélgetésekre, ami nagyon sok mindent meghatározott.
A szüleinktől, örökre megtanultuk elválasztani a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől, és azt, amit szabad, - attól, ami tilos.
Az is sokat jelentett, hogy állandóan szem előtt volt a szülői példa. A szülő tulajdonságai, viselkedésmintája, - amit nap, mint nap látott és elsajátított a gyerek.
Úgy nőtt fel az ember, hogy ott voltak előtte a szülő szavai, tettei, cselekedetei, döntései, és célkitűzései.

Ott volt a minta.
Kapott az ember egy mércét, - amit aztán egész életében használt.
Ezt a mércét azonban otthon kellett felállítani, látni és megtanulni, - nem pedig később a saját kárán ismerkedni meg vele.
Aztán ott volt a szülői szigor, - és ebben a következetesség, meg a számonkérés.
És, - természetesen - a beszélgetések. A jó nagy beszélgetések a szülőkkel.

Ma a szülőnek, - ebben a rohanó, megállás nélkül pörgő világban, - holtfáradtan, nem igazán van kedve és ideje arra, hogy beszélgessen a gyerekeivel.
Sajnálom ezért a mai szülőket, és sajnálom a mai gyerekeket is. Nehéz lehet manapság mind a kettő.


Egy biztos, régen is dolgoztak a szülők, - sokszor látástól vakulásig, - valahogy, mégis jutott a gyerekre, vagy gyerekekre elegendő idő.
Ha nem volt nagyszülő, vagy rokon, akire rábízhatták volna őket, akkor magukkal vitték az erdőre, mezőre, szőlőbe, vagy akárhová, ahová kellett.
Így aztán, hamar megtanultak dolgozni, - ami ugye nem volt baj, és nem ártott, - tették, amit kellett, úgy, ahogy tudták. Közben pedig, beszélgettek.
Azt is hamar megtanulták, hogy a munkát, - mindenféle munkát, - tisztelni és értékelni kell. Verejték fűződik hozzá.


Egy biztos, a gyerekkor, és a szülői ház az, ami erőt, példát, tartást ad az embernek az egész későbbi életére. Ami, - szinte mindent meghatároz az életünkben.
Az élet nehéz, - régen is az volt, most is az, csak másképpen. Akár bevalljuk, akár nem.

Úgy gondolom, hogy ma, a legnehezebb helyzetben élőknek, a falu, és a föld, az egyetlen lehetőség, hogy megkapaszkodjanak, hogy talpra álljanak, - és újrakezdjék az életüket valahogy.

A falu és a föld az, ahová, és amihez, - akinek még lehet, - vissza lehetne, és, vissza kellene térni.
Ma, a föld az egyetlen kapaszkodó, - és a falu az egyetlen menedék. Nincs más.
A falu, a föld megtart, - és eltart, ha már sehol semmi sincsen, és már remény sincsen.
Azt gondolom, a falu megmentheti a szükségben szenvedőket, - még megmentheti. Más, már nem.
A falu, és a föld enni ad, - és mindig magához ölel.

Vissza kellene térni hozzá...-
Vissza kellene térni az elnéptelenedett falvakba, a magárahagyott földekhez, - és a magukra hagyott öregekhez.
A föld, nagy kincs. Hatalmas kincs. Fel kellene újra fedezni.


"Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol."
(Lénárd Sándor)

Vissza kellene térni a földhöz, és ott, gyökeret ereszteni, újakat növelni.
Haza kellene menni, és újrakezdeni. Igen.

Mert, miről is szól az Élet?... Az életünk?... Arról, hogy ez, itt, nem a Paradicsom.
Még nem, - vagy már nem. Ki tudja? Semmi se jár ingyen, alanyi jogon.
Amit szeretnénk elérni, - azért véres verejtékkel nekünk magunknak kell megdolgoznunk, és megküzdenünk.
Ha a Paradicsomban szeretnénk élni, vagy legalább a közelében, akkor, azt a Paradicsomot, - Isten helyett, - nekünk magunknak kell megteremtenünk.
Legfőképpen ott, - ahol a gyökereink vannak.
Újra,…meg újra, - …meg újra.
Soha bele nem fáradva.


[FONT=&quot]HA MEGÖREGSZÜNK…[/FONT]

„Az élet és a halál”…. - Igen,… - és "Embernek lenni a földön….”
Egyik sem könnyű.

Vannak dolgok, amelyekről nem szívesen beszél az ember, - amiről nem szívesen hall, sőt, - tudni se akar róla.
Ilyen, - az öregség.

Az ember, pontosan tudja, hogy egyszercsak elérkezik, és köszönés nélkül betoppan az életünkbe, - mégse akarunk foglalkozni vele. Sőt, gondolni se akarunk rá.
Megszületünk, lassan pedig felnövünk és megöregszünk, ez az élet rendje. Ki így, ki úgy él, - és öregszik meg. Mindenkinek meg van a maga sors, vagy sorstalanság sztorija.
Az azonban biztos, hogy senkinek sem könnyű.


Az élet egy ideig boldog, és gondtalan, de mindenki életében egyszer eljön az a pillanat, bárki legyen is az, amikor rátör, megrohanja a szomorúság, a gond, a betegség, a gyász, és a veszteség. Senki sem kerülheti el.

Mindannyian megéljük ezeket, és vagy megbirkózunk vele, vagy szomorú, nehéz teherként cipeljük egész életünkben, - vagy pedig azonnal összeroppanunk alatta.
Felnőttünk, - már, nincs aki óvjon bennünket, csak Isten, - akiben vagy hiszünk, vagy nem.
Amikor kicsik vagyunk, az első lépéseket, - tele kíváncsisággal, - bizonytalanul, félve, és kissé imbolyogva tesszük meg, de óvó, féltő kezek őrködnek felettünk, nyúlnak utánunk, ölelnek át, és vigyáznak ránk, nehogy elessünk. Az édesanyánk keze. Igen.
Sajnos, felnőttként csak ritkán van velünk a féltő, óvó anyai kéz.
Mire felnövünk, talán már ő szorul segítségre, támaszra és szerető gondoskodásra.

Nagyon sokan elfelejtkeznek azonban erről akkor, amikor már ők, a szülők járnak bizonytalanul. Akkor, amikor már segíteni kellene nekik, vagy rajtuk.
Segíteni, azoknak, - akik egykor nekik, nekünk segítettek.
Sok idős embertől hallottam, - megbánta, hogy gyereket hozott a világra, hiszen öregségére így is magára maradt, gondban, bajban, betegségben, - és teljes érzelmi sivárságban.
Amikor megöregedett, és odaadta, vagy elvesztette már mindenét, - nem kellett többé senkinek. Leírták.
Egyszerűen, leírták, - akárki volt is. Többé, már senki, - és semmi.
Nemcsak a családja írta le, hanem, sajnos a társadalom is.
Akárki volt is, - idős korában már csak: nyugdíjas. Nem más. Nem orvos, nem tudós, nem tengerész, nem államfő, nem szövőnő vagy könyvelő, stb. - hanem nyugdíjas.
S annak is, - csak teher.

( „… az öregember csak tövis az ágon, Látja, hogy ő nem kell ezen a világon, Ide-oda zsémbel, zörög, mint a haraszt, Érzi, hogy oly vendég, kit senki sem maraszt.” Arany J. )

A régi időkben nagyobb becsülete volt az öregeknek. Helyük volt a családban, és helyük, szerepük volt a társadalomban is.
A családokban, több generáció élt együtt.
A nagy család, az élet számos dolgára, feladatára jelentett megoldást.
Segítették, támogatták egymást, és senki nem maradt magára.
Mindenkinek megvolt a saját feladata, teendője és a felelőssége is, ezekben, a nagy családokban.
Mindenkire szükség volt, senki sem volt felesleges, és senki soha nem is érezhette magát annak. Szerették, tisztelték, becsülték, és segítették egymást.
A nagycsalád, - jól bevált életforma volt.
Szeretetet, megértést, türelmet, bizalmat, tiszteletet adtak egymásnak, - és kaptak egymástól.
Ez az életforma, - nagy családi közösségben élni, - ma is megfelelne, ma is ideális lenne.
A nagy családok azonban mára már szinte eltűntek.
Mindenki „magának” akar élni. Az öregek pedig elhagyatottá, magányossá válnak.
(
Magányos, - természetesen, - lehet az ember népes családban is, ahogy lehet boldog, kiegyensúlyozott, teljes életű attól, hogy nincsen családja, gyereke. )
Ismertem egy aranyos öregembert, és a hasonlóan aranyos feleségét. A szomszédomban laktak.
Szép, kiegyensúlyozott, házasságban éltek. Egyszerűen, de elégedetten, talán boldogan. Nem volt gyerekük.
Nem látszottak soha szomorúnak, - szerették, értékelték, megbecsülték az életet, és egymást.
Együtt jártak, kirándulni, gombázni, horgászni, vadászni. Egyforma volt a műveltségük, az érdeklődésük, és közös hobbijaik voltak.
Aztán, hirtelen, vége lett.
Az asszony, váratlanul halt meg, szinte egyik napról a másikra. Azt hitték, epeköve van, - amikor azonban megoperálták, kiderült, hogy vastagbél rák, - előrehaladott állapotban. Nem lehetett segíteni rajta. Nagyon hamar elment.
A felesége halála, mélyen megrázta az idős embert, és nehezen szedte össze magát. Bezárkózott a magányába.
Aztán később mégis talpra állt, - újra kocsiba ült, újra eljárt horgászni, gombázni, kirándulni, és vadászni.
Sokat beszélgettünk akkoriban.
Sajnáltam, hogy magányos, hogy nincsenek gyerekei, - de ő legnagyobb meglepetésemre azt mondta, - nem bánja, hogy nincsen.
- „Egy gyerek, több bánat, több könny, több gond, mint öröm, - mondta, - azt a kevéske pénzt pedig, amit életemben megkerestem, egyedül is el tudtam költeni. Legalább nem tartja a markát senki az örökségért, meg a halálomat se várja senki….”-
Hát,…nem is tudom, …- nem is tudom.
Aztán, telt az idő. Nem lett igaza.
Úgy alakult, hogy mégis várták a halálát. Nagyon is várták. Méghozzá idegenek.
A bácsi, évekig éldegélt egyedül, nem volt semmi baj. Később azonban, nem tudta már ellátni magát, és szomorú sorsra jutott.
Rátalált egy „házvezetőnőre”, - aki egy idő után odaköltözött hozzá, majd eltartási szerződést kötött vele a nagy értékű házára, - a végrendeletében pedig minden vagyonának, ő lett az örököse.
Valószínűleg, egy ideig nem volt ezzel semmi baj. A bácsi, - legalábbis nem panaszkodott. Mivel azonban a gondozójának nem volt munkaviszonya, nem volt jövedelme, a nagy fiai pedig állandó pénzzavarral küszködtek, - sürgős volt a bácsi halála.
Sürgős lett volna…- Nagyon várták.
Az eltartott azonban, szívós volt, és egészséges. Nem kis gondot okozott ezzel az eltartónak.
Végül, megszületett a döntés. Kiköltözködtek egy nehezen megközelíthető környékbeli faluba. Kiszakították szegény öregembert a megszokott környezetéből, - s ezzel elszigetelték, és elszakították, minden ismerősétől, - akik szintén idősek voltak már. Oda, ahová költöztették, nem tudtak utána menni, - ( meglehet, hogy éppen ez volt a cél…) - rokonai pedig nem voltak.
Aztán, - nem tudni mi történt.
Sokszor hallottam később, többektől is, hogy - ( mert sehogy se akart már meghalni az öregember, ) - végül, agyonverték.
Előtte, eladatták vele a nagy értékű házát, a pénzére pedig lecsaptak, mint a karvalyok. Felosztották maguk között, és nagyon gyorsan a fenekére vertek, elpazarolták.
Miután már nem volt vagyon, a pénz elfogyott, nem volt becsülete szegény öregembernek. Egy nyűg volt, amitől mielőbb meg akartak szabadulni.
A bácsi, többször került kórházban, - mert állítólag elesett.
Volt úgy, hogy a szomszédok hívtak hozzá orvost, vagy mentőt, sőt, egyszer még a rendőrséget is, - de sajnos, hiába panaszkodott, nem hittek neki.
Amikor jól volt, mindig szökni, menekülni akart, - de sohasem sikerült.
Aztán, egyre zavartabb lett. Valószínűleg azért, mert mindig, mélyen be volt nyugtatózva.
Néha nem tudta, hogy kicsoda, nem tudta, hogy hol van. Nem tudta mi történt. Egyre csak kereste szegény a régi életét. A régi munkáját, a régi kedvteléseit.
Kereste a feleségét, kereste a puskáját, a trófea-gyűjteményét, az autóját, a csónakját, a bőrtarisznyáját, a horgászbotját, - és a házát.
Rég nem volt meg egyik sem. Az „eltartói” mindent eladattak vele.
Néha, világosabb perceiben, „elindult vadászni”,…- és megcélozta a kert végében kezdődő erdőt, - de a lakattal lezárt kapu megállította. Nem tudott kijutni.
A lendület, az akarat, még benne volt, de megvalósítani már nem tudta. Rab volt. Egyre nehezebb, egyre szorítóbb, egyre szomorúbb fogságban.
Terhére volt az eltartóinak, nem volt türelmük hozzá. Ha nagyon idegesítette őket, akkor megverték.
Amikor utoljára kórházba került, szerettem volna meglátogatni, de nem akartak beengedni hozzá, mert a gondozója megtiltotta, hogy látogassák. Valahogy azonban mégis bejutottam.
A bácsi, siralmas állapotban volt, sohasem felejtem el. Kék-zöld sárga és lila dagadt foltok borították az arcát, a szemét, és a karjait. Állítólag azért, mert leesett az ágyról.
Mást, nem láttam belőle. Be volt takarva nyakig, - és oda volt kötözve az ágyához.
Össze volt törve, vagy verve? - ki tudja? Vagy tényleg leesett?
Nem tudtam tőle megkérdezni, - mert beszélni már nem tudott. Nem mondott egy szót sem, - a tekintetét azonban máig se tudtam elfelejteni.
Pár nappal később meghalt.
Ezt követően a szomszédai feljelentették az „eltartóját”, - aki állítólag a fiaival, súlyosan bántalmazta az öregembert, mielőtt kórházba került. Szerintük, ebbe halt bele.
A feljelentésnek azonban, nem lett eredménye.
Kihallgatták, és meghurcolták ugyan az eltartóit, de nem tudtak rájuk bizonyítani semmit. A bácsit, - pánikszerű gyorsasággal elhamvasztották. Lezárták a nyomozást, - és nem volt folytatás.

- Hát, ilyen szomorú és ilyen tragikus is lehet az öregség, a betegség, meg a halál. - gondoltam. - Talán azért, mert nem volt gyereke…-
Azonban, ez így nem igaz. Sokan jutnak hasonló sorsra olyanok is, - akiknek van.
Olyanok, - akiknek van saját, „édes” gyerekük.
Melindának, akit a Szociális Otthonban ismertem meg, - volt, és nagy családja is volt, mégis odakerült, mert nem kellett senkinek.
Az élet, - … senkinek se egyszerű.
A családi kapcsolatok, - és a lazuló, vagy megszűnt családi kötelékek sem azok.
Hibázik az ember, százszor is, ezerszer is, - néha azonban, a hibákból, akár tanulni is lehet.
Akár…..- Igen.
Tanulni azonban, lehetőleg, másokéból kellene, nem a saját hibáinkból.
Magunknak kell átgondolni, és magunkon kell „átszűrni”, - mi az, ami a lelkünknek jobb.
Mi az, amit az ember még meg tud tenni, és mi az, amit nem, -…vagy már nem is érdemes.
Családon belüli vitákban, különösképpen.
Nem igen van „arany középút”, - ….nagyon nehéz megtalálni, azt a megoldást, hogy senki se sérüljön.
A régi sebek, újra és újra felsajdulnak, - és az ember nem képes túltenni magát rajtuk. Emberből vagyunk, a seb, fájni szokott. Sokszor, és sokáig.
Azonban szomorúan, kiszolgáltatottan, - és sajgó lélekkel élni a mindennapjainkat, - nagyon nehéz dolog. Megsínyli ezt a környezetünk is, nemcsak mi magunk.
Önmagunknak kell hát feltenni a kérdést, hogy érdemes-e tűrni, szenvedni, harcolni, megalázkodni, megalkudni, olyasmiért, - ami, valójában,…talán már régóta nem is létezik.
Legyen az házasság, barátság, szerelem, - vagy akár testvéri szeretet.
Beszélgettünk egyszer az otthonban is ezekről a dolgokról, többekkel. Mindenki hordozott magában sebeket.
Akkor, engem, legjobban Melinda hozzászólása érintett meg.

Melinda, SM.- es volt.
A sokízületi gyulladása miatt került az otthonba, - és nem igen volt rá esély, hogy meggyógyul, - vagy, hogy valaha is hazakerül.
Örökre be volt zárva. A gyerekei nem vállalták a gondozását, - sőt, nem is látogatták.
Nem kellett senkinek.

- Én, senkinek se tudnék tanácsot adni, hogy mit csináljon, ha megbántják, - mondta Melinda - mert én magam, bizony, haragtartó vagyok, ami nem szép dolog, de mégis.. Nem tudok megbocsátani senkinek. Istennél van a bocsánat, nem énnálam. Tudom magamról, hogy nehéz a természetem, az volt egész életemben, de mit csináljak? Ilyen vagyok. Nem tudok változtatni rajta, korábban se tudtam, hiába próbálkoztam.
Majdnem a végtelenségig eltűrtem mindenkinek mindent. Egyszer-kétszer még elnézést is kértem, ha nem hibáztam, akkor is, -…pusztán a békesség kedvéért.
Azonban, ha ez se segített, és a helyzetet tovább élezték, én bizony megálltam. Lezártam a kapcsolatot, akármilyen kapcsolat volt is. Lezártam, - végleg. Ilyen vagyok ma is.
Történhet bármi, nem enyhülök meg, - énhozzám, többé, nincs vissza út.
Egész életemben így voltam ezzel. Most, minek változtatnék?
Nem vagyok büszke rá, igaz, - hiszen Isten is megbocsát, -…én azonban nem tudok, én nem vagyok Isten, csak egy porszem.
Megtettem, amit lehetett, többet pedig nem bírok
Az is igaz, hogy nagyon, de nagyon messzire kellett elmennie annak, aki engem olyan mélyen megbántott, hogy a haragomat magára vonta. Azonban, volt ilyen barátság, szerelem, - és házasság is az életemben. Nem baj. Kiléptem belőle, mint egy szaros cipőből.
Volt aztán közeli rokonom is, akit kitöröltem az életemből örökre. Úgy, mintha soha nem is létezett volna. Akkor, utána, nem fájtak többé a sebek, amelyeket okozott.
Bevallom, - sose bántam meg.
Önzés ez, persze, -….de védekezés is.
Csak úgy tudok, és tudtam magammal és a közvetlen környezetemmel, családommal, békességben, szeretetben, kiegyensúlyozott körülmények között élni, - már ameddig ki nem rúgtak az életükből, ugye, - ha mindazt, ami az életemben, „fenyegetésnek” tűnt, - vagy amit az utamon értéktelennek, szemétnek véltem, egyszerűen kisöpörtem az életemből, és letakarítottam az utamról. Mert, - letakarítottam, igen. Végleg.
Ilyenkor, előtte, számot vetettem mindennel. A saját hibáimmal, mulasztásaimmal, konokságommal, és a következményeivel is.
Lelki nagytakarítást csináltam, és, megnyugodtam tőle.
Megváltozott az életem.
Örökre el tudtam hagyni azt, amit rossznak éreztem. Hátat fordítottam neki.
Különben, a folyamatosan, megnyilvánuló rosszindulat, féltékenység, irigység, kapzsiság, kárörvendés, gonoszság…- napról-napra, mérgezi az ember életét. Napról napra őrli az idegeit, - és napról-napra rombolja a lelkét. Néha pedig, gonosz indulatokat ébreszt az ember szívében.
Aki sorozatosan rosszul, gorombán bánik velünk, akárki is az, nem érdemel elnézést, bocsánatot. Számomra az ilyen, többé nem létezik, nem akarok többé tudni róla.
Ez, persze, csak az én álláspontom, és nem muszáj követni.
A mérlegre, mindenki egyedül teszi a dolgait, s mindenki, a saját maga bírája is, egyben. Meg, persze, - az életének kovácsa is.
Mi, - annak idején, négyen voltunk testvérek. Egy fiú, és három lány. Egy darabig jó testvérek voltunk, - aztán már nem.
Sokat gondolkodtam azon, hogy mért lettünk mások, másfélék, ketten-ketten, és azt gondolom, hogy ebben a más-más környezetnek, ahol felnőttünk, volt meghatározó szerepe. A fivérem és én, otthon maradtunk a szüleinkkel, iskolába is otthonról jártunk, ezért, olyanok lettünk, mint ők.
Állandóan ott volt előttünk a szülői minta.
Ahogy visszaemlékszem, megértésben, békességben, szeretetben és jómódban éltünk.
Amikor a fivérem megnősült, az otthoni értékrendnek megfelelő párt választott magának, és ameddig csak lehetett, velünk éltek továbbra is. A fivérem meg a kis sógornőm, szinte gyerekként házasodtak össze. A sógornőm, köztünk nőtt fel, és olyan lett, mint mi. Jobban a testvérem volt, és jobb testvérem volt, mint a nővéreim, bevallom, jobban is szerettem Őt.
A fivéremék, halálukig szeretetben és boldog, házasságban éltek. Öt gyereket neveltek, hozzá teszem: nagy szegénységben. A Sógornőm, a szegénység ellenére is otthon maradt, a gyerekekkel. Nem az utca nevelte őket, hanem ő.
Ez az áldozat, - hogy nem ment el dolgozni, - később kamatozott. Csodálatos gyerekeket neveltek.
A ma már felnőtt 5 gyerek rég családot alapított, elégedett, kiegyensúlyozott emberek lettek. Azt remélem, valamennyien boldogok.
Gyönyörködve szemlélem az életüket, és közeli kapcsolatban állok velük, látogatnak, írnak, jönnek, telefonálnak. Pedig, csak a nagynénjük vagyok.
Fivérem és a sógornőm, középkorúak voltak, és teljesen váratlanul, hirtelen haltak meg, fél évvel egymás után. Nem szeretek erre gondolni. Szerettem őket.
Űrt hagytak maguk után, gyászolom őket, amíg csak élek.

Azt, hogy a Nővéreim, olyanok lettek, amilyenek, - én az új és más, környezetük hatásának tulajdonítom. Korán elkerültek otthonról. Akkoriban, az volt a divat. És, hiába volt az, ahová kerültek, az ország legjobb, legdrágább iskolája és internátusa, mégiscsak mást adott, mint az otthon, a szülői példa, és az állandóan biztonságot adó, mindig elérhető, szülői szeretet.
A szünidőben nyújtott szeretet, és a rövid ideig látott szülői példa, nem volt elég az egész évre, évekre, - és pláne, nem volt elég az egész életre.
Azt gondolom, hogy a meleg, védett, érzelemteli családi fészekből hirtelen kikerülve, talajavesztettek lehettek, állandóan szeretetre szomjaztak, - szeretetre, gyengédségre, amit az internátus természetesen, nem adott, és nem is adhatott meg.
Ki szerette volna őket ott, - anyjuk helyett, apjuk helyett, testvéreik helyett? Kihez lehetett volna reggelenként odabújni?
Ki adhatott volna nekik az esti mese után, jó-éjt puszit, amit ugye én, aki otthonmaradtam, mindig megkaptam.
Bezárkóztak hát önmagukba, - és lassan megkeményedtek.
Szomorú, érzelemszegény lehetett ez a gyerekkor, kihatott felnőtt éveikre, és az egész későbbi életükre is.
Csak a szeretet képes az emberből, szeretetet kiváltani, ők pedig, ezt nem kapták meg.
Amennyit kaptak, a tőlünk távol töltött idő alatt, az nem lehetett elég. Legfeljebb, emlékezhettek rá, hogy milyen volt, - …amíg volt.
Az egyik nővéremből, - aki különben káprázatosan szép lány volt, először apáca, majd, szigorú, kőkemény, verekedős tanítónő lett.
Alsó tagozatos tanítónő volt, és aprította a gyerekeket, mint a répát. Amikor egy ideig náluk voltam, - engem is. Rettegtek tőle a gyerekek, - persze én is.
A nővéremnek egyébként, csodálatos férje volt, - szerették egymást, és 2 gyerekük született. Egy fiú, meg egy lány. Azok is tanárok lettek.
A másik nővéremből, aki hirtelen szerelembe esett, és hátat fordított az orvosegyetemnek, a tanulásnak, - feleség lett, - erdészné, - és egy gyereket szült.
Igaz, ami igaz, kár volt férjhez mennie.
Az én szememmel nézve, a hosszú, sógorom haláláig tartó házasságuk, - maga a földi pokol lehetett.
Hát, nem is tudom. Nem is tudom. Az ember nem láthatja előre a döntései következményét. Talán, nem láthatta ő sem.
Mindkét nővérem gyerekeiből, törött életű, szerencsétlen sorsú, beteg emberek lettek.
Az egyik, - aki már gyerekkorában is szívesen kóstolgatta otthon, az „ezámafinom” nevű kecskeméti pálinkát, - alkoholista lett, és korán meghalt.
A másik, többször műtött, - súlyos beteg. Összeszorul a szívem, ha rájuk gondolok, - szerettem őket.
A fiatalabbik nővérem gyereke, az egyke, - akit egyébként imádtam, - gondolom, az otthoni pokoli stressz miatt, 30 éves korára, súlyos cukorbeteg lett.
Természetesen, mindegyiknek, gond van, a családi életével is.
Hát, nem is tudom,…nem is tudom.
Hogyan lehetett volna elkerülni ezeket dolgokat? Hogyan?

Hiba volt az otthonunkat korán elhagyni, hiba volt a tanulást abbahagyni, hiba volt korán házasodni, - a legnagyobb hiba azonban az volt, hogy a pokoli házasságából a szegény nővérem nem lépett ki. Elviselte a pokoli életét, napról-napra. Évről, évre, - élethossziglan.
Kár volt, - mert soha nem volt igazán boldog, és soha nem volt saját élete.
Csak szolgája volt a férjének és a családjának.
Ma már, sajnos, hiába látom a hibákat, nem lehet a dolgokon változtatni.
Megöregedtek, - és így öregedtek meg. A gyerekeik is ezt a mintát látták maguk előtt, - és így folytatták. [FONT=&quot]

- [/FONT]Ha már a gyerekeknél tartok, és nem unják még hallgatni, - mentegetőzött Melinda, - meg kell jegyeznem, hogy én ugyan, más családi légkörben neveltem a saját egy szem édes gyerekemet, - mert van egy fiam ugye, de nem jártam sokkal jobban én sem. Én, - másban hibáztam. Mert, természetesen, én is hibáztam, de ezt csak ma látom be. Akkor, nem vettem észre.
A későn született, -…és várva-várt, bálványozva szeretett kisfiam lábai elé raktam mindent. Az egész világot. Hát, mostmár bánom. Igen, nagyon bánom, mert azért lett olyan, amilyen.
Csak sóhajtania kellett, vagy még azt sem, -…hiszen, szünet nélkül lestem minden gondolatát. Nem kellett vágyódnia, küszködnie, dolgoznia azért, - amit meg akart kapni. Megkapott mindent. Szó nélkül, kérés nélkül.
Nem kellett várnia, vágyódnia, mint másnak, - ő, megkapott mindent azonnal.
Kb. 30 éves koráig, éltünk így. Udvarolt erre, udvarolt arra, élte a világát. Addig, elégedett, és boldog ember volt. Meg én is. Összkomfortos, védett világban éltünk, az én világomban, pedig akkor már özvegy voltam.
Aztán hirtelen otthagyott a fiam. Saját életre, - „saját világra” vágyódott, és én, el tudtam ezt fogadni. Felnőtt volt. Elég nagy, elég erős. Engedtem, hogy szárnyra keljen.
És akkor,…akkor megváltozott minden. A fiam is.
Az új életformáját, a baráti körét, az új környezetét nem tudtam elfogadni. Meg persze a menyemet se, akivel összebútorozott.
Amikor külön váltunk a fiammal, - azonnal megváltozott minden. A menyem diktált. A fiam meg robotolt.
A gondtalan életet azonban nem tudta megteremteni maguknak akármennyit dolgozott is, mert a menyem, mindent eltékozolt. Állandóan gondjaik voltak, állandóan veszekedtek. Így ment ez sokáig, aztán végleg felborult életük, - de mégis együtt maradtak.
Úgy élnek, mint a kutya meg a macska, - állandóan fújnak egymásra.
A fiamból, kudarcos, keserű ember lett. Csak van, - de nem érdekli semmi.
Én vagyok az oka. Én rontottam el. Úgy nőtt fel, hogy azt hitte, - jár neki minden az élettől, csak úgy. Alanyi jogon jár, …mert ő, - Ő.
Így aztán, a felnőtt életében, amit tőlem távol töltött el,…az egyik koppanást, a másik koppanás követte, és követi ma is. A személyes siker pedig elenyésző.
Elégedetlen ember lett belőle. Igen. Én vagyok az oka, az én hibám, az én nagy hibám. Az egyik. A másik, az volt, - hogy kivédtem előle mindig, minden megrázkódtatást. Talán azért, mert nekem, nagyon is eseménydús, - a háború és a betegségek miatt veszélyekkel, könnyekkel, szenvedéssel, bizonytalansággal, reménytelenséggel, szomorúságokkal, gyásszal, és veszteségekkel teli volt a gyerekkorom.
Ami fájt akkor, az nagyon fájt…..- Annyira, hogy sosem felejtettem el egészen. Ezért, mindenképpen meg akartam kímélni ezektől az imádott kisfiamat.
Nagyot tévedtem, - mert nem kellett volna.
A fiam, nem tanult meg sírni, szomorkodni, együttérezni. Nincs benne empátia. Nem fejlődött ki benne ez a képesség. Senkihez sem kötődik, se hozzám, se a családhoz. Nem tartozik sehová.
Nem látogat senkit, nem támogat senkit, nem sajnál senkit, - nem látogat beteget, nem jár kórházba, nem megy temetésre, nem érez részvétet, nem sír, és nem gyászol. Nem érinti meg semmi.
Mindig kikerül messze ívben, minden olyan helyzetet, - ami zavarná a komfort-érzetét.
Sajnos, én tehetek erről, mert a védő, óvó szeretetemmel, az állandó féltésemmel, megnyomorítottam a lelkét.
Hiába bánom ma már, hiába szomorkodom miatta, nem tudok változtatni rajta. Ilyen lett, - és ilyen is marad.
Nagyot hibáztam, és ezt a hibát nem lehet jóvátenni.
Ma már tudom, hogy szomorúságnak, könnyeknek, fájdalomnak, betegségnek, temetésnek, gyásznak, veszteségnek,- mindnek megvan a maga helye, ideje, szerepe, és feladata az ember életében. Talán, még a haragnak is.
Helyet, és lehetőséget kell hát adni annak, hogy ezek az események az életünkben, elvégezzék jellemformáló szerepüket.
Mára, tengernyi könnyet hullajtottam a rossz pedagógiám, és a hibáim miatt, …- azonban, ez késői bánat.
Egyszer, majd felelek Isten előtt is, ámbár, gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy, miért engedte, hogy hibázzam?
Miért? Miért? Miért nem állított meg akkor, amikor Benjamin Spock pedagógiájával kezdtem foglalkozni, - a jól bevált korábbi módszerek helyett?
Benjamin Spock is, kudarcos ember volt, és kudarcos apa Pedagógia ide, vagy oda, - a fia öngyilkos lett.
Az én fiam pedig, - Isten bocsássa meg, -… örömvadász. Nem más. Minden elől homokba dugja a fejét, - csak az örömről vesz tudomást. Rossz apa lett, rossz férj, - és elvadult gyerek, aki nem kötődik senkihez, még hozzám sem.
Én, nem ilyet akartam, nem ilyet, - de mostmár késő.

Arra, - hogy az ember hogyan legyen jó szülő ? - ….vagy hogyan legyen jó gyerek ? -… akár felnőtt korában is, - nincsen recept.
Mindannyian csetlünk-botlunk, tévedünk is,… - sokszor és sokat,-…. „akármekkora” gyerekként is, és szülőként is.
Tévedhettek a mi Szüleink is, legalább ennyit, - de nem tettünk szemrehányást, és ha egyáltalán észrevettük, nem haragudtunk érte.
Hát, kellene, hogy megmaradjon a mi gyerekeinkben is a készség és képesség a megbocsátásra.

Egyszer, felnőnek majd a gyerekeink gyerekei is, - és ugyanígy megítélik, vagy elítélik a szüleiket a döntéseikért, hibáikért, cselekedeteikért, szavaikért, tetteikért, és mulasztásaikért.
Annak ellenére is, hogy ők is mindent az ő érdekükben, szeretettel, és meggyőződésük szerint, a legnagyobb jó szándékkal tettek.

Egyszer majd, mérlegre teszik őket is, - és a kapcsolatukat.
Kérdés, - Ők, hogyan ítélik meg majd a szüleiket…? Mindent jól csináltak ?…Mindig megtették, amit lehetett ? Tévedhetetlenek voltak?
Ugyan, - dehogy. Senki sem az.
Én, a magam hibáját, ma már pontosan ismerem, - és nem fogom mégegyszer elkövetni, és remélem, hogy ez a tudás és tapasztalat, átjön majd velem a következő életembe is.
Talán, - magammal viszem a tanulságot. Igen.
Most azonban, nem ment fel a felelősség alól, hogy jó szándékkal ugyan, de mégiscsak kárt okoztam a gyerekemnek.

Engedékeny szülő voltam.
Egyszer majd ítélkezik felettem, - bár, megtette ezt eddig is, és ugye, - hiszen kíméletlenül kirugdosott az életéből. Nem segített rajtam, és nem törődött velem. A betegségemben magamra maradtam, - ő, soha nem nyitja rám az ajtót.
Mindegy. Már nem fáj annyira, elfogadtam, hogy így alakult az életem, - elfogadtam, hogy ez a sorsom.

És, igen, én hiszek abban, - jó benne hinni!…hogy ezt a Sorsot, mi magunk választottuk, és volt választási lehetőségünk. Mi választottuk a szüleinket, környezetünket, gyerekeinket,….és igen, szenvedéseinket, csalódásainkat, kudarcainkat is. Akkor még, tudtuk miért, mára már elfelejtettük. Ez a tudás, - „nem jött át” velünk.
Az események, alakítanak, változtatnak rajtunk, bennünk. Ez volt a „korábbi cél”, és ezt, az ítélkezéseinknél is, fontolóra kellene vennünk.
Pontosan ezek az átélések, ezek az események formáltak bennünket olyanná, amilyenek ma vagyunk. Más emberek lennénk ezek nélkül a történések nélkül.

Éppen ezért, - el kellene fogadnunk, a szüleinket, magunkat, gyerekeinket, és a Sorsunkat. Most ugyanis, nincs már választási lehetőségünk. Ez van. Ez a miénk.
Érjük be vele.

Én, személy szerint, hiszek egy "másik, - talán velünk párhuzamos - dimenzióban". Egy másik világban. Időnként, - váratlanul megtapasztaltam a létezését.
Amikor még festettem, gyakran találkoztam a képeimen olyan alakokkal, akiket bizony nem én festettem oda. Talán, - "előhívtam " őket valahonnan. Legtöbbször a kép alapozó festése alkalmával.
Az alapozást, rendszerint kézzel vittem fel, - tehát minden bizonnyal, - néhanapján, képes voltam "átnyúlni", egy másik dimenzióba.
Angyalok, emberek, gyermekek, ....- és egy nagyon tisztelt, nagyon szeretett személy jelent, és maradt is meg a képeken.
Egy alkalommal pedig, amikor egy befalazott ajtó helyét tataroztam, - sk. gletteltem a falat. Néhány nappal később pedig, a száradás alkalmával, megjelent rajta, az akkoriban elhunyt szomszéd néni feje, - aki előzőleg a fal túlsó oldalán lakott.
Hát, érdekes dolgok ezek, de nem szeretek beszélni róla, nehogy hangyásnak higgyenek.

Ma már a beteg kezeimmel nem tudok festeni, és ezt nagyon sajnálom, - mégis, amennyire lehet, összeszedtem, és összeszedem magamat, és elvagyok valahogy. Ahogy lehet, és ameddig lehet.
Hát, így alakult az életem, de elfogadtam, mert mit tehetnék, ugye? - ahogy többnyire maguk is elfogadták a sorsukat. Mást, nem is tehetünk.
Azt gondolom,...- a képesség, a "kiegyenesedésre", - mindenkiben benne van. Az ember egészséges életösztöne azt diktálja, hogy: - " emeld fel a fejed, kelj fel, és lépj tovább."....-
Én, százszor is megtettem, és százszor is megtenném, - mert élni jó. Így is, betegen is. Már nem is akarok mást, csak élni.

Csicseregnek a madarak, virágoznak a fák, - és akácillatot hoz be a szél…-
Nem így képzeltem ugyan az életet, az igaz, - de van ennél rosszabb is.
A Blikkben olvastam, - hogy egy idős somogyi öregasszonyt a saját a fia gyötört halálra.
A néni elesett, combnyaktörése volt, és iszonyúan szenvedett, - de a fia nem hívott hozzá orvost. Nem kapott a szörnyű fájdalmaira fájdalomcsillapítót. Otthon aszalta az anyját egy hónapon keresztül.
Nem adott neki se enni, se inni, csak naponta egyszer kapott valami híg levest.
A néni állapota annyira leromlott, hogy mire a szomszédoknak feltűnt hogy nem látják, és orvost, majd mentőt hívtak hozzá, már késő volt. Akkor már nem lehetett segíteni rajta. Pár nappal később meghalt a kórházban.
A fiát elítélték, börtönbe került, - igaz, de, büntetés ez?
Eteti, itatja őt a magyar állam, a mi pénzünkből, és ha szükséges, orvosi vagy kórházi ellátásban részesül. Pont úgy, mint egy rendes, tisztességes ember. Pont úgy.
Gondoskodnak róla, - nem úgy, ahogy ő a saját édesanyjáról! S az az elvetemült gazember, alighanem jól érzi magát így!
Ha rajtam múlna, én, nem ezt tenném vele, sőt velük, akik így bántak a szüleikkel.
Sötét lelkű gazemberek azok. Nem érdemelnek kíméletet.
Én bizony, ha rajtam múlna, visszaállítanám a halálbüntetést, de nem ám amerikai módra, light-os méreginjekcióval venném el, az anyja életéért, és szenvedéséért cserébe, az ő életét, hanem a farkánál fogva akasztanám föl, s addig tartanám ott, amíg kiszárad, és magától le nem hullik.
Vagy,… volna még egy-két ötletem, - kezét-lábát levágni, szemeit kiszúrni, aztán mehet, amerre lát.
Esetleg, ekét kötni a fütykösére, aztán felszántani vele a magyar ugart…-
Az ilyen kemény büntetésnek, biztosan meglenne a visszatartó ereje, nyilván nagyobb és elrettentőbb, mint a rövid börtönbüntetésnek. Vagyhát, nem is tudom,…nem is tudom, …gonosz lett a világ…- sóhajtott végül Melinda csüggedten, és az ölébe ejtette a kezét. Mi pedig mélyen elgondolkodva hallgattunk.

Nem sokkal később el kellett köszönnöm a magukba roskadt, riadt tekintetű öregektől.
El kellett indulnom hazafelé. Melinda történetétől azonban nehezen szabadultam.
- Mivé lett a világ, és mivé lettek az emberek! - gondoltam útközben, hazafelé.
- Régen, más volt minden. Emberségesebb volt.
Mostanában, gyakran elfeledkezünk arról, hogy a sorsát senki sem kerülheti el.
Minden élet véget ér egyszer, és senki sem tudja, hogy hogyan, ahogy azt sem, hogy mikor jön el az a nap, és az a pillanat. Ezért, meg kellene mondanunk, amíg még lehet, azoknak az embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, (…már, aki!...ugye?...) - hogy fontosak, nagyon fontosak a számunkra. Akkor is fontosak, ha megöregszenek.
S meg kellene mondanunk azt is, hogy akármilyenek is, mi, szeretjük őket.
Lehet, hogy rossz a természetük, lehet, hogy házsártosak, lehet, hogy morcosak, morgolódók. Lehet, hogy állandóan bepisilnek, és lehet, hogy folyton leeszik magukat, mert minden kiömlik a kanalukból. Vagy állandóan könnyezik a szemük, és csipásak, vagy csorog a nyál a szájuk végénél, és észre se veszik, de ez nem baj, - mi, akkor is szeretjük őket.
Szeretjük őket, és fontosak a számunkra. Igen.
Addig kellene ezt megmondani nekik, amíg még élnek, mert később ugye?...- már késő!
A gyerekek, ha felnőnek, élik a saját életüket, elfelejtik, hogy valaha kicsik voltak. Elfelejtik, hogy velük is törődni kellett, s elfelejtik azt is, hogy a szülő, mennyire szerette őket.
Elfelejtik, hogy ők is voltak nyűgösek, akaratosak, csipásak és pisisek, - és nekik is minden kiömlött a kanalukból…, sőt, igencsak csorgott a nyáluk is,…- hogy másról ne is beszéljek,… - mégsem undorkodtunk tőlük.
A mai fiatalok egyrésze, sajnos, semmit sem ad vissza abból, amit kapott, sem szeretetből, sem kötelességtudásból, sem emberségből.
Természetesen, tisztelet a kivételnek, aki ezt megteszi.

Másképpen élnek a fiatalok ma, más az értékrendjük, és más dolgok fontosak a számukra, nem az, ami korábban nekünk, és az elődeinknek volt.
Az is igaz, hogy nehéz nekik. Hajszoltak, elfoglaltak, lekötöttek, gondterheltek, - és sodró bizonytalanságban telik az életük.
Ma még van kenyerük, lakásuk és munkájuk. De, mi lesz holnap? Lesz-e holnap is?
A bizonytalanság megmérgezi a napjaikat, éjszakáikat, és felőrli az idegeiket. Ilyen körülmények között aztán, kiveszik belőlük a hála, a szeretet, - és sokakból az emberség is.

Hová vezethet ez?
Nemcsak az a baj, hogy nem igen törődnek az öregeikkel és a betegeikkel, de felmerül az emberben a kérdés, hogy ugyan, milyen gyerekeket nevelnek így, és az is, hogy rájuk, milyen öregség vár majd?
Nem lehet tudni.

Aki, ebben a bizonytalan világban, nem szül manapság, - azt gondolom, nem veszít sokat. Több bánattól, és gondtól menekül meg, mint amennyi öröm jut neki.

Szülőnek lenni, manapság, így, - véleményem szerint,- nem biztos, hogy öröm. Vagy, nincs rá garancia, hogy az lesz.
Van, akinek életre szóló gond, bánat, gyötrődés, és küzdelem jut. A mai világban, óriási erőfeszítés kell ahhoz, hogy a szülő, megtartsa, eltartsa, összetartsa a családot. A kicsike családot. Óriási erőfeszítés kell ahhoz, hogy képes legyen rá.
Aztán, - később kiderül, hogy megérte-e?
Van, akinek jut néhány év boldogság, a küzdelem mellett, - amíg a gyereke gyerek, - aztán, ha felnő, éppen az okozza a legtöbb csalódást és bánatot.
Régen, - ez nem így volt.
( Persze, régen is voltak botrányos dolgok, gonosz és hálátlan gyerekek, - de nem annyi, mint ma…- )
Régen, jobban tisztelték, szerették az öregeket, és törődtek velük. Mert, - régen, több volt az emberekben a szeretet, és nagyobb volt bennük a kötelességtudás. Régen, odafigyeltek a megöregedett hozzátartozóikra. Ma nem.
Ma, egy magatehetetlen, beteg, gondoskodásra szoruló idős ember, csak púp a fiatalok hátán, - akiknek ugye, amúgy is van éppen elég dolguk, meg gondjuk.
Ennek ellenére, magukba kellene kissé szállni, - …és el kellene ezen gondolkodni.
Azután, változtatni kellene rajta.
Szegénységben is lehet szépen, szeretetben, békességben élni.
Az államnak pedig, - a lehetőségeihez mérten, jobban kellene segítenie az idősgondozást, akkor is, ha az otthon, a családban történik, nem pedig egy szociális intézményben.


Sokan az öregséget betegségnek tartják, - pedig attól, hogy az ember arcán ráncok jelennek meg, vagy lassan és bizonytalanul lépked, majd meggörnyed a teste, az még nem jelenti azt, hogy beteg. Csak öreg.
Az öregség, nehéz.
Az élet terhe van a vállukon, vállunkon, - és a kicsike, maradék erőnkkel, nehéz cipelni azt. Minél idősebbek leszünk, annál jobban meggörnyedünk alatta. Elfáradunk, csak vonszoljuk magunkat, meg az életünket..

Az élet, rövid és törékeny. Igen. Mindenkié.
Az évek, gyorsan elrohannak, és magukkal visznek mindent, fiatalságot, szépséget, szerelmet, erőt, egészséget, - és az életkedvet is.

Nem tudod mi vár rád az út végén. Senki sem tudja, senki sem tudhatja. Te sem.
Bármelyikünkkel, bármi megtörténhet.
Ki tudja, mit hoz az élet, és mit hoz az öregségünk?

Egyedüllétet, bezártságot, elborult elmét, magányt, szegénységet, nyomorúságot, nélkülözést, süketséget, vakságot, betegséget, Alzheimer kórt, pelenkát, rákot, esetleg berácsozott, vagy bedeszkázott ágyat.
Ki tudja?...Ki tudja?...Bármit hozhat.

„Az öregkor, - egyfajta hajótörés”…- mondta Charles de Gool, francia elnök. Biztos tudta, azt gondolom, - ahogyan azt is tudhatta, hogy ezt a hajótörést, lehetetlen túl élni. Nincs menekvés.

Először az ember büszkesége vész oda, majd a magabiztossága veszik el, aztán a lelke, végül mindene, - és nem marad semmije.

Ha lemegy a nap, nincs már más, csak a várakozás, - betegen, öregen, reménytelenül. Nincs már más, csak a várakozás.
Várakozás a halálra.


Ha lemegy a nap, eljön a sötét, - és nem lesz több virradat.

De ha a család, ott áll velünk az út végén, elmenni is könnyebb.
Ezt kellene hát megpróbálnunk, igen, - együtt maradni, egy családban, - akkor is, ha lemegy a nap.

[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]NAGY ÖREGEK:[/FONT]
HAYDN, - a "Teremtés" c. oratóriumát 57 éves korában komponálta.
WAGNER, - a Parsifalt 69 esztendős korában.
MICHELAGELO, - a leggyönyörűbb vásznait 60 és 89 éves kora között festette.
GOYA, - aki 40 éves korában vette először kezébe az ecsetet, 72 éves volt, amikor legszebb képeit készítette.
TIZIAN, - 90 évvel a vállain lankadatlanul dolgozott.
ARCHIMEDES, - 75 éves korában találta fel a gyújtólencsét.
PLATON, - 80 éves korában írta legszebb dialógusait.

- Mi, „csak” öregek vagyunk, vagy leszünk, és, - igaz, ami igaz, - a legtöbben, nem vagyunk zeneszerzők, szobrászok, festők, művészek, alkotó emberek, hanem csak egyszerű hétköznapiak, de ne adjuk fel mégsem!
Jogunk van itt lenni, ezen a földön, nem véletlenül kerültünk ide, a saját helyünkre.
Jogunk van élni, ameddig csak lehet. Olyan szépen, és olyan jól, ahogyan csak lehet. Addig, amíg csak Isten magához nem szólít minket.
Jogunk van élni, igen. Akárhogyan is, - de élni!
Tegyünk hát meg mindig, mindent, amit tehetünk, azért, hogy sikerüljön, - azért, hogy élhessünk!
Az
"öreg ember" ne írja le magát. Lehetnek vágyai, céljai.
Próbálja megvalósítani őket. Alighanem, az a hosszú élet titka…-
Az a „titok”, hogy: teszi a dolgát, és nem érzi magát feleslegesnek. Mindig teszi a dolgát, - nem adja fel.
Ha feladja, vége. Akkor öregszik meg igazán.


Ha megöregszünk, - lemegy a nap, és nincsen már más, csak a várakozás, - egészségesen, vagy betegen, öregen, és reménytelenül. Akár bevalljuk, akár hősködünk. Akkor, már nem tervezünk.

Már, nem nézünk előre. Mert minek? Nincs előttünk semmi.
Nem maradt más, - csak a várakozás.
Várakozás a halálra.

Ha lemegy a nap, eljön a sötét, - és nem lesz több virradat.
Az élet, rövid és törékeny. Igen. Mindenkié. Az enyém is az.
Az évek, gyorsan elrohannak, és magukkal visznek mindent, amit szerettünk, mindent, ami fontos volt nekünk, - fiatalságot, szépséget, szerelmet, erőt, egészséget, - és az életkedvet is.

És, hidd el! - egyszer, visszavesznek mindent, majd tőled is. A tűnő évek téged is kifosztanak, kedves Olvasó.
Nem tudod mi vár rád az út végén. Senki sem tudja, senki sem tudhatja. Te sem.
Bármelyikünkkel, bármi megtörténhet.


Igen. Ki tudja, mit hoz az élet, és mit hoz az öregségünk?
Én sem tudom, hogy mit hoz majd az enyém.
Mit hozhat? Ugyanazt, - amit bárkinek.
Hozhat, csendes, örömteli, boldog napokat, - de hozhat egyedüllétet, bezártságot, elborult elmét, magányt, nyomorúságot, süketséget, vakságot, betegséget, Alzheimer kórt, pelenkát, rákot, esetleg berácsozott, vagy bedeszkázott ágyat.
Ki tudja?
Ki tudja?

Bármit hozhat.
Igen.


„Mikor az utunk véget ér, Fáradt bennünk a vér, az ér. Már nem érdekel a jelen, csak az örök, a végtelen: Lelkünk a múltba menekül, folyton beljebb, szüntelenül, és egyszer olyan messzire jár, hogy nem tud visszajönni már…”
( Falu Tamás )

[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT][FONT=&quot]MARADJ VELÜNK ISTENEM…[/FONT]

"Maradj velünk, mert már esteledik és már lemenőben a nap."


[FONT=&quot]Anne Graham, - tökéletesen jól látja a hibát az életünkben. Magam is, nagyon a hatása alá kerültem.

Kiebrudaltuk Istent az életünkből, a családunkból, a világunkból. Elvesztettük a hitünket, - és felborult az értékrendünk.
Sokan felismerjük, látjuk ezt a hibát, annál is inkább, - mert a korosztályomnak, még, van összehasonlítási lehetősége. Nekünk, még volt Istenünk, és volt hitünk.
Tudjuk, milyen volt a régi, jól bevált, biztonságos értékrend, tudjuk milyen volt hinni, bízni valakiben, aki mindenek felett áll és él, - és látjuk, hogy hová vezetett a hiánya.
Mégsem tudunk változtatni rajta,…- legfeljebb csak a saját kicsi köreinkben, a saját kicsi családunkban…-
Azonban, ha mindenki megtenné, …- megváltozhatna a világ….-
Még, megváltozhatna. Még semmi sincs elveszve egészen.

Ami Isten kiűzetését illeti az életünkből, - nagyon szomorú. Meggyőződésem azonban, hogy előbb vagy utóbb, - gondban, bajban, szenvedésben, ….vagy éppen az utolsó úton, az utolsó órában, - vagy az utolsó percben, pillanatban, mindenki odatalál, mindenki oda kényszerül hozzá.
Nincs más aki várna ránk, csak Ő, egyedül.
Ő áll az út végén.
Ő áll ott, mindent elfelejtve és mindent megbocsátva, - bárhogy éltünk, bármit tettünk, bármit mulasztottunk, vagy bármit is vétettünk ellene, és egymás ellen..
Ő áll ott, - kitárt karral.[/FONT]


Az élet, rövid és törékeny. Igen.
Mindenkié.
A Tiéd is.
Az évek, gyorsan elrohannak, és magukkal visznek mindent, - fiatalságot, szépséget, szerelmet, - erőt, egészséget, és az életkedvet is.
Nem győzöm elégszer leírni és elmondani.

Nem tudod mi vár rád az út végén. Senki sem tudja, senki sem tudhatja.
Te sem.
Bármelyikünkkel, bármi megtörténhet.

Veled is, velem is.

Ki tudja, mit hoz az élet, és mit hoz az öregségünk?

Csendes, békés, nyugodt napokat, éveket, vagy egyedüllétet, bezártságot, elborult elmét, magányt, szegénységet, nyomorúságot, nélkülözést, süketséget, vakságot, betegséget, Alzheimer kórt, pelenkát, rákot, esetleg berácsozott, vagy bedeszkázott ágyat.
Ki tudja?
Ki tudja?


Bármit hozhat.



[FONT=&quot][/FONT][FONT=&quot]A TUDÁLÉKOS ASSZONY…[/FONT]

Gyerekkoromban, sokféle öregasszonyt, és öregembert ismertem. Egészen különlegeseket is.
A kislétszámú faluban, ahol laktunk, - élt egy magányos öregasszony, akit az egész falu egyként tisztelt, s akit én vénségesen vénnek láttam, pedig, alig múlt még nyolcvan éves, - és nagyon különlegesnek számított.
Ő volt Juli néni, - a „tudálékos asszony”.

Hogy mitől volt tudálékos, vagy mi lehetett az a „tudálék”, - arról persze fogalmam sem volt, - a franc se tudta, - de az biztos, hogy az volt, - és lehetett neki valamije, különben nem hívták volna tudálékosnak.
A rendes becsületes neve különben Juli néni volt, és mindenki így szólította, csak én nem.
Én Juliska néninek hívtam, ha muszáj volt, - ha azonban lehetett, nem hívtam sehogy, hanem messze ívben elkerültem. Persze, ha nem lehetett, - akkor nem lehetett. Ugye.
Akkor mindig, nagy tisztelettel köszöntem neki, ahogy a faluban mindenki más is:
- Dicsértessék Juliska néni…-
- Mindörökké, - mondta. Majd összehúzott szemöldökkel szigorúan rám nézett, végigmért, és megkérdezte:
- Háá mész te lány, megin mááá?
- Én? Éééén? …Én, sehová,…ééén aztán sehová…-
- Akkor, minek vagy itt?
- Csak…-
- Hááát,… jó légy ám, te lány, mer hátra kötöm a sarkadat…-
Nna, - ettől féltem.
Pont ettől, hogy egyszer szépen fogja magát, és egyszerűen hátrakötözi a sarkamat.
Annyiszor mondta már,…de annyiszor!... - egyszercsak tényleg megteszi. Ezért, inkább, amikor csak lehetett, - elkerültem.
De csak én kerültem, - a falu nem.
Sőt, - mindenért őhozzá mentek. Nagy bizalommal, meg nagy tisztelettel. Mert ő volt a tudálékos asszony.
Ha kisbaba született valahol, akkor, a bábán kívül a Juli nénit is elhívták, mert a Juli néni mindent tudott. Tényleg mindent.
Ő rendezte a faluban a keresztelőket, a paszitákat, az esküvőket, a lakodalmakat, a temetéseket, a halottvirrasztást, és a mindenféle családi és egyéb falusi ünnepségeket, - sőt az mondják, még angyalt is csinált, amikor kellett, - mert azt is tudott.
Ez pedig igaz volt, - de tényleg, - mert éppen a papámtól hallottam, és ő mindig igazat mond, - hogy a Juli néni, minden bizonnyal az „angyalcsinálásból” gazdagodott meg, mert arra mindig van kereslet.
Magának is csinált, meg másoknak is.
Én ugyan nem láttam körülötte röpködni egyet sem, még egy inci-finci angyalkát sem, - de azért, biztos, hogy csinált.
Juli néni, - leginkább, erről a tudásáról volt híres, messze földön.
Persze, nemcsak a papa szemét bökte az angyalcsinálás, - a fiatalok se lelkesedtek érte, meg Juli néniért se. Vén boszorkánynak tartották, és kicsúfolták.
Az örök barátom és örök szerelmem, Miska, mesélte egyszer, hogy a nagyobb fiútestvérei a többi legénnyel együtt, egy éjszaka „májusfát” állítottak a Juli néninek.
Micsoda májusfa volt az! Micsoda májusfa! Sose látott a falu még olyant!
Ez a májusfa, nem színes szalagokkal, és apró ajándékokkal díszített fa volt, mint amilyet a lányoknak szoktak állítani, - és a Juli néni se úgy fogadta, ahogy a lányok szokták.
Juli néni fája más volt,… egészen más.
Fehértollú libaszárnyakkal volt díszítve, - amelyek úgy lengedeztek rajta, mintha kettévágott angyalszárnyak lettek volna, - és madzaggal voltak felkötve a fára.
Aki csak látta, mindenki tudta, hogy miért.
Amikor Juli néni észrevette, hogy milyen csúfság esett meg vele, egy fejszével rohant a fiúkra, ordítva, - hogy nyomban agyoncsapja őket.
Hiába hadonászott azonban a fejszéjével, a fiúk nem ijedtek meg tőle.
Állt a májusfa.
Állt, és sokáig csúfoskodott, mert a Juli néni egyedül nem tudta kidönteni, a falusiak pedig nem mertek a közelébe menni, - mert Juli néni egész nap rikácsolt.
Aztán, jött valami rendezvény, Juli nénire szükség volt, és mégiscsak fel kellett keresni, hát,… akkor döntötték ki a libaszárnyas májusfát.
A falusiak rá voltak utalva Juli néni „tudálékára”, - Juli néni, kellett nekik. Kellett. Ő pedig kegyesen megbocsátott.
Minden úgy volt megint, mint régen.
Juli néni fúrta ki a kislányok fülét, rögtön, amikor megszülettek, és ő adott beöntést a gyerekeknek, betegeknek, és az öregeknek is, ha kellett.
Ő főzött, vagy az ő segédletével, - aratáskor, szüretkor, keresztelőkor, temetéskor, és lakodalomkor, - meg amikor csak kellett. Mert a Juli néni mindent tudott. Még ezt is.
Hiába volt orvos a faluban, meg szülésznő, - bizony, akkor is a Juli nénit hívták, ha baj volt, - mert a Juli néni mindent tudott, mindenkit ismert, meg még mindenkinek az anyját-apját is ismerte, sőt talán az öregapját, meg az öreganyját is, - az orvos meg nem.
Meg a szülésznő sem. Ezért.


Juli néni, mihozzánk is eljárt, - de csak szüretkor, máskor nem, mert fület fúrni a Mamám is tudott, beöntés meg nem kellett senkinek, mert ki a fene szerette azt.
Szüretkor viszont szükség volt rá, és a falusiak is elvárták, hogy ott legyen velük.
Mert Juli néni mindent tudott, ugye, - s az élet, meg a szüret is, csak Juli nénivel volt teljes. Jó volt, ha ott volt. Kellett.

A szüret egyébként, ugyanolyan fontos esemény volt a falu életében, mint az aratás. Mindig ugyanúgy is rendezték meg. Ezt is, azt is, közösen csinálták. Mindenki, mindenkinek segített, - és mindenki, mindenkinek visszasegített.
Juli néni tehát odajárt hozzánk szüretkor, - főzni.
Mindig hívtuk, és megkértük, hogy jöjjön legyen szíves, - mert az úgy volt szokás.
Egyszer aztán azt mondta: - nem. És, - úgy lett.
Tényleg nem jött többé, - de a szüretet azért megtartották a szüleim, - mert a szüret, akkor se maradhatott el.
A kávé volt az oka Juli néni távolmaradásának. ”Az” a kávé. A babkávé. A fene essen bele.
Különben, azt mondta a papa is:
- „ A fene essen bele, …hogy a fene essen bele! …”-
Azt ugyan nem mondta, hogy kibe, - így aztán szabadon választhattam, - persze inkább a Juli nénibe, mint a kávéba, mert a kávét szerettem, Juli nénit pedig nem.
Egyébként a kávéról, nekem legelőször az ugrik be, - hogy a Papa előtt áll a veranda asztalon,...és gőzölög….-
- Boldog békeidők!...-
Papa szájában pipa volt, kezében újság, de elnézett felette, és a mamát nézte, gyönyörködve. Mivelhogy, - mindig a mamát nézte, és mindig gyönyörködve.
Szerettem látni azt, amikor a Papa kávézott. Olyan, békés volt akkor még minden, és olyan biztonságos. Akkor. Akkor még.
Ki a csuda gondolta volna, hogy egyszercsak oda a nyugalom, a békesség, a biztonság, és lefagy a papa arcáról a mosoly, mert hirtelen minden megváltozik, az egész életünk, - jóvátehetetlenül, és mindörökre.
Mert, a háború alatt, és a háború után, bizony, - szinte egyik napról a másikra, hirtelen, minden megváltozott. Jóvátehetetlenül, és mindörökre. Azt az életünket, aminek a háború véget vetett, - sohase kaptuk többé vissza.

A Papa kávéjába, - amikor még kávézott reggelenként, - természetesen, ha akartam, bármikor beleszürcsölhettem, és meg is tettem, - mert ez nem igazi kávé volt, hanem csak maláta és cikória.
Ma is emlékszem az ízére. Nem volt rossz.
Másodszor az ugrik be a kávéról, - mind a mai napig, hogy: Fanck.
Franck kávé.
Meg, Smoll-Pasta,...Franck kávé...-
Meg valami dal:..."Lópicula, cintányér, Smoll-Pasta, Franck kávé..."-
Meg árpakávé, ...- Meg, malátakávé...-
Igen.
Aztán, jött a babkávé. A, -...babkávé…- Igen.
Az, a babkávé...-
Az, -… amit nem lehetett elfelejteni...-

Kislány voltam még, nem ismertem más kávét, - csak a fent felsoroltakat, amit minden háznál, saját recept szerint főztek meg, és fogyasztottak el.
Mi is azokból ittuk a tejeskávénkat, - apám meg a „feketéjét”.
Mivel azonban ő, korábban gyakran járt Bécsben, - ott tanult, majd ott volt katona is, ő többféle kávét ismert. Így, - a babkávét is.
Aztán, egy alkalommal, sikerült szereznie itthon, egy nagy zacskó zöld babkávét. Frisset, méghozzá pörköletlent.
Nagy kincs volt ez, akkor.
Éppen szüret volt. A Papám, meglepetést akart csinálni mindenkinek, - még a Mamámnak is. Hát ez, - ahogy később kiderült, - könnyedén sikerült neki.
A pincénél volt mindenki, aki csak mozogni tudott.
A szüret, nehéz munka, keményen dolgoztak. Természetesen, a Papám is. Szüretkor, mindig így volt.
Hajnalban azonban, amikor a munkát elkezdték, Papa odaadta a nagy csomag babkávét az állítólag nagyon gyakorlott, de nálunk alkalmi szakácsnénak, - a tudálékos asszonynak, aki mindent tudott, sőt még annál is többet, és, még főzni is tudott, - azzal, hogy:
- Legyen szíves, főzze meg ezt a kávét, Juli néni lelkem,...aztán,
szóljon, ha kész...-
Juli néni bólogatott szaporán, szó nélkül átvette a kávét, és azonnal nekiállt megfőzni.
Csak főzte, csak főzte. Csak főzte. Igen.
Délig, nem történt semmi. Pedig a Papa, nagyon várta.
Ebéd után se történt semmi, pedig addigra, már, - még jobban várta.
Aztán csak várt, csak várt. De, - hiába.
Végül bement a konyhába, körülszaglászni, de csak káposzta szag volt.
A Papa, megdicsérte.
- De jó illata van a finom káposztának, Juli néni...-
Juli néni, dühbe gurult.
- „Rossebeket tekintetes úr, - mondta - rossebeket,...ha a káboszta finom vóna, akkó má a kutyák lelegeeték vóna a kerben. Rossebeket finom, rossebeket...”-
Papa ráhagyta. Juli néni kedvetlen volt. Nagyon kedvetlen. Sőt, morcos.
A kávéról nem esett szó.
Késő délután, már nagyon ideges volt a Papa, - a kávé pedig, még mindig sehol, - nem bírta tovább, megint bement a konyhába, és megkérdezte a szakácsnét:
- Juli néni, lelkem,-...hát, mi van azzal a kávéval?...-
Mire Juli néni, kivörösödve a méregtől, magából teljesen kikelve, azt mondta:
- „Basszameg a kávéjját tekintetes úr, ott ahun van! Mááá hajnal úúta
főzöm, de még mindig nem puhúút meg. Illyen szígyen, ínvelem míg nem esett...”-
Később, azt mondta a Papa, hogy vele se...-
Aztán, Juli néni lelkem, még hozzátette, sírva:
- „Má minden szart beleraktam tekintetes úr, amit csak talátam, tettem
bele sót is, meg cukrot is, meg még szódabikabónát is, de ulyan
kemény, de ulyan kemény, mind a rosseb...”-
Hát igen.
Végül, - a rosseb se itta meg a kávét. A rosseb se. Ki kellett önteni.
Juli néni pedig nem jött hozzánk többé főzni szüretkor, - hiába is kérték. Pedig, - kérték, üzentek neki többször is.
- „Maad a rosseb, aki odamegy, ...- üzente vissza - maad a rosseb, ín aztán nem...”-
És, tényleg nem jött.
Hát igen, -...a kávé. Az a kávé.


- Hanem a Franck, aaaaz, igen,... a Franck!
A Franckkal "illyen, - illyen szégyen", soha nem történhetett volna.
A Franckot, mindenki ismeri, még a Juli néni lelkem is, - a kölcsön
szakácsné.
Van egy doboz, amin van egy kisebb doboz, amin van egy kisebb doboz,...amin, van egy még kisebb doboz,...amin van egy még annál is kisebb doboz,...amin van egy ...-
Nna, hát aaaaz, - ... az a Franck kávé! Az.
Vagyis, hogy az volt, - mert most már nincs. Régóta nincs. Kár, - mert jó volt.
Jó kávé volt, - szép dobozban.
Ez a doboz egyébként,...hogy soha el ne felejtsük, - egy kocsmában még most is megvan a falon. Igen.
Krúdy kocsma, Bp.III. ker. Mókus utca...-
Hogy, hányas szám alatt, azt nem tudom. Mára, már elfelejtettem.
Pedig, voltam ott párszor,…igen, … - …jó párszor. Sokkal többször, mint szerettem volna.
Azért kellett mennem, mert muszáj volt. Az első férjemet szoktam hazahozni onnan, amikor már nem tudott járni, - mert amíg tudott, addig nem akart hazajönni...-
Nem tudom, hogy a kocsma hányas szám alatt van, - de nem baj, ...- Meg lehet találni, - mert olyan kocsma, még egy,...talán a világon sincsen...-
Micsoda kocsma!
Micsoda kocsma!!...-
Nem járok persze kocsmába,...- és legszívesebben a férjemet is
otthagytam volna, de folyton telefonált,....folyton telefonált, mert
azt még tudott, - de járni már nem.
Fiatalok voltunk, - majdnem gyerekek, - a fene nagy szabadság, az ölünkbe esett, aztán az agyunkra ment. Én tudtam kezelni, a férjem azonban nem igazán.
Így aztán, - fiatalon lettem özvegy.
- Hanem a "Krúdy",... - az, valami csuda....- Igen, lehet mondani.
Micsoda kocsma,...micsoda kocsma, ...- erről jut eszembe,… és egyszer okvetlenül el is fogom mesélni, hogy milyen volt ott,….hogy milyen.
Milyen felejthetetlen.
Egyszer, el fogom mesélni, igen, de nem most, - mert most, éppen nem érek rá...-
Most, megint éppen nem….-
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] JANKÓ TYATYA[/FONT]

Néha, amikor el-elnéztem az Idősek Otthonában, - ahová sokáig látogatóba jártam, a régi takarító néninkhez, - ezeket a halálra szánt, magányos öregeket, egy - egy pillanatra felbukkantak bennem, felrémlettek a régi képek, gyerekkoromból, a falumbéli, - régi, öregekről.
Faluban élni, és ott megöregedni, ott köszönni el az élettől, egészen más volt, mint egy szociális otthonban. - manapság.

Akinek voltak hozzátartozói a faluban, azzal általában nem volt semmi gond. Ment minden a maga útján, a maga idejében.
Az öregek, élték az életüket, a családjukkal.
Akkor még tisztelték az öregeket, - sőt, talán szerették is őket.
A magányos öregeknek azonban, alighanem, akkor is siralmas életük, és embertelen haláluk lehetett.
Ismertem egyet közülük, akit megsirattunk, meggyászoltunk, pedig, nem volt a rokonunk. Ő, volt a Jankó-tyatya.

Gyerekkoromban, évekig járt hozzánk, - nem rendszeresen, csak ha nagyon éhes volt.
Aranyos, fehér hajú gyakran sírdogáló öregembernek ismertem. Majdnem olyan volt, mint az igazi nagypapám, aki akkor nem élt már.
Jankó tyatya, valaha nagyon gazdag ember volt, az egyik leggazdagabb a faluban.
Kocsmája volt fogadóval, boltja volt, malma, és hentes üzlete. Nagy istállója volt, tele szarvasmarhával. Volt háza, pincéje, szőlője és legelője. Családja azonban nem volt.
Egyszercsak, mindenét ráíratta egy ismeretlen emberre, aki a fogadóban szállt meg, - egy ideig ott lebzselt, végül teljesen ottfelejtette magát.
Ígért mindent Jankó tyatyának, törődést és szerető gondoskodást öreg napjaira, - Ő pedig elhitte.
Addig-addig hízelkedett az ismeretlen, addig ígérgetett, amíg Jankó tyatya, minden vagyonát ráíratta.
Évekig talán nem volt semmi gond, vagy Jankó tyatya nem panaszkodott. Aztán a vagyonossá lett idegen, akkor már hentes, és a családja, megunta kerülgetni a szerencsétlen öregembert. Először kiköltöztették az istállóba. Aztán elkezdték leszoktatni az evésről.
Akkortájt kopogtatott be hozzánk először, egy ünnepnapon, késő este. Hideg volt, zimankó.
Anyám nyitott ajtót, én meg a nyomában.
Jankó tyatya, kékre-zöldre fagyva, kalapját gyűrögetve tipródott az ajtóban és nagyon halkan, restelkedve szólt:
- Tekintetes asszony kérem, ha meg nem sértem, máma még nem ettem, ha megkínálna engem egy tányér levessel…-
Anyám megfogta a karját és bevezette.
- Szívesen Jankó bácsi, Isten hozta minálunk, kerüljön csak beljebb…-
Jött már Apám is.
- Isten hozta Jankó bátyám, kerüljön csak beljebb…- mondta ő is. Szüleim egyébként mindig egymást visszhangozták.
Apám elvette Jankó bácsi kalapját és botját, aztán kihámozta a kabátjából, majd asztalhoz ültette és pálinkával kínálta.
Anyám térült-fordult, vacsorát melegített. Mi már ettünk, befejeztük a vacsorát, Apám mégis azt mondta:
- Vacsorázzon velem Jankó bátyám, a pálinka után jól fog esni.
- Köszönöm édes fiam, köszönöm.
Anyám pillanatok alatt megterített nekik, már nem tudom mi lehetett a vacsora. Szegény Jankó bácsi mohón és nyöszörögve evett. Annyira remegett a keze, hogy a leves folyton kiömlött a kanalából.
Ott álltam előtte és néztem. Anyám azonban elkapta a karomat és kiráncigált a konyhába.
- Hadd egyen nyugodtan, - mondta - nem szabad bámulni, szégyelli, hogy idejutott öregségére. Ne tetézd a szégyenét. Most leülsz szépen a hokedlire, és itt maradsz…-
Ő még bort vitt be és poharakat, aztán kijött, tálcára tette a többi ennivalót és azt is bevitte. Becsukta maga után az ajtót.
Egy ideig még várakoztam, hátha mégis behívnak engem is. De nem. Végül meguntam a várakozást, álmos voltam. Átmentem Anyámék hálószobájába és keresztbe feküdtem az ágyukon.
Másnap addig kérdezgettem Anyámat, amíg elmondta, hogy hazakísérték Jankó bácsit és Apám „elbeszélgetett” L. úrral, a kocsmárossal. Reméltem, hogy ez azt jelenti, amit én gondolok.
Azt jelentette. Papám ha szükség volt rá, úgy is tudott beszélgetni, hogy nem szólt egy árva szót sem.
Ezután, úgy emlékszem, sokáig járt még hozzánk Jankó tyatya. Megszerettük. Édesanyám megvarrta a szakadt ruháit, mert Apám ruháiban elveszett volna. Majd meleg zoknit, sálat kötött neki, egyszer pedig karácsonyra mellényt és szvettert, birkagyapjúból.
Néha panaszkodott, hogy mennyire fájnak a csontjai. Ilyenkor Apám begyújtott a rézhengeres fürdőszoba kályhába és a jó melegben az ülőkádban, a jó meleg vízben egy kicsit csillapodtak Jankó bácsi fájdalmai. Anyám a fürdővízbe mindenféle gizgazt rakott, ami jó volt a fájdalmakra. Persze fürdés után ott tartották éjszakára is, hogy meg ne fázzon az úton, „hazafelé”.
Elfért volna nálunk végleg, nagy házunk volt és sok helyünk. Ennivaló is, meg jó szó is jutott volna neki. Szüleim mindig marasztalták, de ő nem fogadta el.
„Haza” akart menni a saját házába, a saját birtokára, amiből már rég nem volt semmi sem az övé, -… mégis.
- Mert,…„óvni akarta a maradék méltóságát „… - mondta az Édesapám.
Amikor nálunk volt mindig mesélt, mindenféléről. A katonaéveiről, a háborúról, a spanyol influenzáról, -…a családjáról és a családja elvesztéséről.
Mindenkije meghalt a spanyol influenzában, felesége is meg a gyerekei is. Két kisfia volt, meg egy kislány. Sohasem tudta elfelejteni őket, soha nem házasodott újra. Kijárt a családjához a temetőbe amikor csak lehetett, és beszélgetni szokott velük. Szerette őket, - azokat ott - és nem akart másik családot.
Aztán egy télen, - talán 1944-ben lehetett, - egyre ritkábban jött és egyre törődöttebb volt. De sohasem panaszkodott.
Majd hirtelen elmaradt. Napokig nem hallottunk felőle, anyám aggódott. Apám pedig elment és megkérdezte a kocsmárost, merre van a Jankó bácsi, mert beszélni szeretne vele.
- Hunnan tuggyam, hun kujtorog?…Nem vagyok én őrzője,…majd előgyün ha akar, ha meg nem, nem. - mondta a kocsmáros barátságtalanul.
Azonban hiába vártuk, - „nem jött elő”.
Aztán valaki a faluból hozta a szomorú hírt, hogy Jankó bácsi fölakasztotta magát az istállóban.
Apám elfehéredett és nem szólt egy szót sem. Azonnal elindult a kocsma felé, a faluba. Anyám futva ment utána és hátul futottam én. Nem tudtam mi az, hogy - „fölakasztotta”.
- Meg fog halni? - kérdeztem Anyámat ijedten.
- Már meghalt…- mondta csendesen
Apám egész úton nem szólt egy szót sem. Csak Anyám sírós hangját hallottam:
- Istenem, Papa ne csináld,…van törvény, -…kérlek Papa ne avatkozz bele, nem a te dolgod, nem te vagy a Jóisten…-
Apám megállt, szembefordult anyámmal és nagyon csendesen, de nagyon határozottan azt mondta:
- Mama most hallgass, hallgass,…- szépen kérlek, hallgass…- Aztán, otthagyott minket.
Anyám egy ideig tétován állt, majd megfogta a kezemet és futva iramodtunk Apám után. Akkor értünk oda, amikor L. urat éppen kiemelte a kocsmapult mögül, majd az utcán és az udvaron át bevonszolta a szemben lévő istállóba. Szó szerint vonszolta, - a mellényénél fogva húzta maga után.
- Istenem,…Istenem, - vacogott Anyám -…ez megöli, meglátod, hogy megöli…-
Mentünk Apám után, néhány kíváncsiskodóval a nyomunkban. Apám behajította L. urat és becsukta maguk után az istállóajtót. Kívül rekedtünk.
Ott álltunk és hallgattuk L. úr ordítását meg az Apámét, aki nála is hangosabb volt. Örültem Apám szidalmainak és nyomában a csattanásoknak, meg a puffanásoknak.
Bizony arra gondoltam ölje csak meg, csapja agyon, megérdemli az ilyen gonosz. Még bólogattam is hozzá, minden puffanás után.
Aztán teljes csend lett, jó ideig semmi sem hallatszott. Anyám nekiborult az istállóajtónak és sírt.
- Csak nem sajnálod? - rángattam meglepetten.
- Apádat sajnálom,…apádat,…- hüppögte.
Nem tudtam elképzelni, hogy miért, én biztos voltam benne, hogy neki, nem lesz semmi baja. Nem kell őt sajnálni. Félteni se kell, nem meri őt L. úr visszaütni.
Nagy sokára aztán kijött Apám, megállt az ajtóban és leporolta a kezét, - tényleg nem volt semmi baja. Tudtam én. Megigazította az ingét, visszagombolta a mandzsettáját, a mellényét, majd a zakóját és csendesen szólt Anyámnak:
- Menjél Mama,…hívd az orvost, kérlek, én meg elmegyek a csendőrségre…-
Mellettem elhaladva, egy pillanatra fejemre tette a kezét.
- Majd jövök…- mondta. Tudtam, hogy így lesz, nem aggódtam.
A csendőrség másik faluban volt. Apám ugyan motorral ment, de éjszakára nem jött haza. Anyám semmit nem aludt, csak sírt. Aggódott. Kora reggel azonban a papa újra otthon volt.
Sok mindenre fény derült.
L. úr, bár sokáig romokban hevert, nem tett feljelentést apám ellen azért, mert megverte. Apám azonban feljelentést tett L. úr ellen, Jankó tyatya halála miatt. Jankó bácsi nem akasztotta fel magát. Összeverték és belehalt. Utána akasztották fel.
Ezt mondta el L. úr, - némi unszolásra, - az istállóban. Sok baja azonban akkor nem lett belőle. Dúlt a háború.
Isten azonban nagyon megverte. A háború után elvesztette a gazemberséggel szerzett vagyonát. Kocsmáját, boltjait államosították, minden vagyonát elvették. Felesége nem sokkal később agyvérzést kapott, nagy beteg lett. Hosszú évekig magatehetetlen volt, pelenkázni kellett.
A kocsmárosnak nyugdíja nem volt, nyomorgott. Napszámba járt, amíg bírta. Idős korában a fia tartotta el, aki szintén gonosz ember volt s akitől kenyérből is keveset kapott, jó szóból meg semmit.
Sokáig volt fekvő beteg, a fia nem törődött vele, nem ápolta, nem gondozta. Azt mondják, hogy verte is az apját. A kocsmáros néha ordítva, félmeztelenül szaladgált a házuk előtt lévő szőlősorokban. Később már szaladgálni se tudott. Szinte elrothadt az ágyában. Végül a saját hányadékába fulladt bele.
Jankó tyatyát, a katolikus pap nem akarta eltemetni. Csak a temetőárokban kaphatott helyet, ott akarták elhantolni. Öngyilkosoknak nem jár tisztességes temetés, egyébként is egyenesen a pokolba kerülnek. Apám elment a paphoz, elmondta neki, hogy Jankó bácsi nem lett öngyilkos, Jankó bácsit megölték.
- Én ezt másképpen tudom, menj békével fiam, ne avatkozz más dolgába. Én nem temetem el…-
- Ha nem, hát nem, majd eltemeti más. - mondta Apám dühösen - Nem engedem, hogy ezt a szerencsétlen öregembert, aki kivert kutya módjára élt és úgy is halt meg, a maga temetőjében úgy földeljék el, mint egy gazdátlan dögöt. Ha kell, szembeszállok a maga Istenével is. -
A pap nem szólt. Apám dühösen és köszönés nélkül jött el.
Aztán megkereste a református papot, kibonttatták Jankóék családi sírboltját, és eltemették Jankó bácsit katolikus temetőben, református szertartás szerint.
- Egy az Isten…- mondta Apám.
Ott volt az egész falu a temetésen, csak L.-ék nem. A szomorú történet mindenkit megrázott.
A temetés végére odaért a katolikus pap is. Apám cirkuszra számított, - már készült is rá. De nem.
A pap megszentelte a sírt, áldást mondott, aztán kezet fogott a református lelkésszel és távozott.
Apámra pedig, rá se nézett.
Igaz, nemcsak akkor, - hanem később sem.


[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]MARINKA BALLADÁJA…[/FONT]

Szegény Marinka. Szegény Marinka…-

Szegény, szép Marinka,…Szegény, szép Marinka…-


Alig hiszem, hogy a falunkban sokan akadtak, akik tudták, hogy az égen, - a napon, holdon és a csillagokon kívül, léteznek még más bolygók is.
Bezeta azonban, - Marinka szerelme, - onnan jött. Biztos, hogy onnan jött, - azt, mindenki tudta.
Télen, nyáron, mindig jött, lehetett számítani rá.
Egy más világból, - vagy egy másik világból jött. Messziről,…- az biztos, de nem lehetett pontosan tudni, hogy honnan. Senki nem tudta, és senki nem ismerte őt.
A bolond lányhoz járt, - aki akkor, nem volt még bolond. Ő pedig, várta.
Bezeta gyakran járt ide, - majdnem minden héten, - mégse ismerte soha, senki. Talán még Marinka se.
Szegény Marinka. Szegény Marinka…-

Szegény, szép Marinka,…Szegény, szép Marinka…-
A faluban azt mondták, Bezeta pilóta volt. Aztán azt, hogy egy herceg. Aztán azt, hogy Bezeta, csak egy szélhámos volt. Aztán azt, hogy családja van, - felesége, meg gyerekei.
Biztosat, senki sem tudott.
Ismertem Marinkát, - és láttam párszor messziről Bezetát is, - igazából azonban akkor, egyikük se keltette fel az érdeklődésemet. Kislány voltam még.

Hanem az autó…- Az autó! Aaaaz, - igen. Így aztán, - nézegettem Bezeta autóját, sőt, meg is tapogattam, - Gyönyörködve, és irigykedve.
Senki sem tudta, hogy Bezeta kicsoda, - valóban pilóta, valóban herceg, - esetleg, mégis szélhámos, vagy kém. Pedig közel 20 évig járt a faluba, a gyönyörű fiatal lányhoz, tündérszép Marinkához. Mégse tudta senki.

Szegény Marinka. Szegény Marinka…-
Szegény, szép Marinka,…Szegény, szép Marinka…-
Bezeta,”titokban” járt, - és tilosban járt, de mindenki szemeláttára. Nem érdekelte, hogy látja-e valaki, - nem törődött vele.
Amint beért a faluba az autójával, azonnal elkezdett dudálni, mire mindenki kiszaladt az utcára, aki csak otthon volt. Nézték a piros autót, meg Bezetát, aki száguldott a szerelméhez.
Alighanem, mi is kiszaladtunk volna megnézni az autót, mert annyira szép volt! Igen, - és még a biciklinél is sokkal gyorsabban ment, ha akart. Igen. Meg még a papa motorjánál is sokkal gyorsabban ment, ha akart. Igen.
Mi, - csak azért nem szaladtunk ki megnézni, mert messze volt tőlünk az utca. Mire az utcához értünk volna, addigra már az autó sehol se lett volna. Ezért, mi ki se szaladtunk.
Csak én, - mert én gyorsan tudtam futni.

Marinka is mindig kiszaladt. Azonnal kiszaladt, ahogy meghallotta, a dudaszót. Ezt azonban Bezeta nem is gondolhatta, - mert ő végig, az egész falun keresztül, folyton-folyvást dudált, megállás nélkül, hogy Marinka, biztosan meghallja, - …és biztosan ott legyen, ott várja őt a kapuban.
Hát, meghallotta. Meg. És várta. Mindig várta. Hűségesen várta. Éveken, évtizedeken keresztül. Akkor is, - amikor már nem jött többé.
Mert, - egyszercsak nem jött többé. Igen.

Az volt a baj. Az.
Szegény Marinka. Szegény Marinka…-

Szegény, szép Marinka,…Szegény, szép Marinka…-
A lányt akkoriban még, Prosinger Marinkának hívták, és olyan volt, mint egy tündérlány a mesében. Akkor még nem volt bús, és nem volt bolond.
Amikor pedig belehalt a reménytelen szomorúságba, meg a szerelembe, és a falu eltemettette, - a fejfáján ez állt: Búslinger Mári. Mert akkor már bús volt. Akkor már nem Marinka volt, - nem.
Nem az a Marinka volt, - nem ugyanaz. Bús volt.
Amikor Bezeta nem jött, - Marinka bánatos lett, majd bús, - de még sokáig nem volt bolond.
Megtört a szemefénye, összezárta a száját, és többé nem nevetett. Elveszett, eltűnt a tündérlány. Elszállt.
Bús volt már. Bús.
Hirtelen, megöregedett, előreesett a válla, és megváltozott a tartása.
Bárhol volt is, messze nézett,…- már nemcsak a szikláról, már mindig, mindenhonnan messze nézett.
Amikor a szerelem elkezdődött, Marinkát, a falu nem szólta meg. Marinkát szerették.
Marinka a falu kedvence volt, a falu napsugara és gyönyörűsége. Mert mindig, mindig nevetett, - nevetve ébredt, és nevetett egész nap.
S mert mindig, mindenki, visszanevetett, - Marinka, boldog volt.
A nevetése, mintha ragályos lett volna, mert mindenki átvette tőle, - majd tovább adta a mosolyt és a nevetést.
Marinkával reggel találkozni nagy szerencse volt, - mert az, bearanyozta a napot. Sugárzóan szép volt, és mindig vidám. Aki ránézett, annak azonnal messze futott a szomorúsága.

Olyan volt, mint egy szép szőke, vidám, lenvirág szemű, aranyhajú tündérlány.
Boldog volt otthon a szüleivel, - messzire hallatszott házuktól a csengő kacagása. Boldog volt a faluban, mert visszanevetett az egész falu, - és boldog volt, mert szerették őt. És bizonyára boldog volt Bezetával, mert visszhangzott a domboldal a nevetésüktől, ha arra jártak. És, gyakran jártak arra.
Volt ott egy hatalmas, szürke, mohával benőtt szikla, odajártak. Azon a hatalmas, magas sziklán ültek, - s mert messzire lehetett onnan látni, - hát, messze néztek. Át a falu felett, túl a völgyön, és túl a nagy vízen, -…ameddig a szem ellát.
Messze néztek, boldogan.
Szépek voltak, fiatalok, és boldogok.
Sokáig voltak azok. Sugárzóan szépek, fiatalok, és sugárzóan boldogok.
Marinka, boldog gyerek, majd boldog fiatal lány volt. Tündérszép fiatal lány. Aztán, újabb 20 évig, megint boldog volt, mert az égig érő szerelemmel találkozott. Boldog volt hát, és csak nevetett, nevetett, - messzire hallatszott mindig a nevetése.
Aztán, kitört a háború,…és elhallgatott Marinka. Messzire futott tőle a boldogság. Eltűnt, örökre elhallgatott a nevetése, aztán elfogyott a mosolya is, - és fátyolos lett a szeme a könnyektől.
Szegény Marinka. Szegény Marinka…-

Szegény, szép Marinka,…Szegény, szép Marinka…-
Bezeta nem jött. Vagy nem jöhetett. Bezetáról, - nem volt semmi hír. Bezeta, talán már nem is élt, - azt mondta a falu.
Marinka azonban várt. Reménykedve várt. Még sokáig, reménykedve várt.

Eltemette apját, anyját, egyedül maradt, - aztán a kutyája is meghalt, - és senkije sem volt már. De várt.
Csak ült és várt. Ült egy sziklán, nézte az utat, és várt. Reménykedve várt. Sokáig, - reménykedve várt.
Aztán egyszer, a remény is elfogyott már. Akkor már csak várt. Akkor már csak várt, és hallgatott,…várt és hallgatott.
Ült egy sziklán, ahonnan messzire látott, - ült csendesen, és várt.
Reggeltől estig ült a sziklán, le nem vette szemét az útról, - és várt.

Sokáig várt.
Ha valaki megkérdezte tőle, miért ül a sziklán, - mért nem megy már haza, ő azt válaszolta:
-„Nem lehet. Nem mehetek el. Itt kell várnom. Jön a Bezeta a piros autóval, és akkor elröpülünk…”-
Mindig várt, télen, nyáron, éjjel és nappal, boldogtalanul, - éveken át.

Sokáig várt.
Az élete egyetlen biztos pontja a várakozás volt. Semmi más. Ült egy sziklán, ahonnan messzire látott, ült csendesen, és várt.
20 évig várt. Húsz, hosszú évig várt.
Nem volt már fiatal. Szomorú volt. Bús volt. A lelke is messze szállt.
Nem volt már élete, - és nem volt más élete, - csak a várakozás.
Ült egy sziklán, ahonnan messzire látott, ült csendesen, és várt. Sírt, és várt. Sírt, és várt.

Sokáig sírt, és sokáig várt.
Megromlott a látása, meggörnyedt a tartása, - de elment a sziklához.
Ült és várt.
Mert az élete egyetlen biztos pontja a várakozás volt.
Az volt az élete, az lett az élete, a várakozás, a reménytelen várakozás. Nem volt már senkije, semmije, csak a várakozás.
Ült és várt.

Ült és várt.
Sokáig várt.
Nem sírt már. Elapadtak a könnyei rég. Már csak a teste volt itt, a lelke rég messze szállt.
Egy téli éjszakán aztán, Marinka leszédült a szikláról, és megfagyott a hóban.

A Tündérlány, messze szállt.
Szegény Marinka. Szegény Marinka…-

Szegény, bús Marinka,…- Szegény, bús, Marinka…-
Bezeta, nem jött a piros autóval. Remény sem volt már. Marinka, meglengette a szárnyait, - és egyedül röpült el. Leszédült a szikláról és megfagyott.
20 év szerelemért, 20 év boldogtalansággal, - és az életével fizetett.

Szegény szép tündérlány, túl sokat fizetett.
Túl sokat fizetett.

Szegény Marinka. Szegény Marinka…-
Szegény, bús, Marinka,…Szegény, bús, Marinka…-

( - Ma, elszoruló szívvel gondolok vissza rá,…- arra, hogy mivé lett Marinka, s mivé lett az ígéretes élete? Hová lett a szép tündérleány? Hová??...-
Mert,… - szép a szerelem, szép, igen, - de szabad-e ekkora árat fizetni érte? Szabad-e?...- )


Szegény Marinka. Szegény Marinka…-

Szegény, bús Marinka,…Szegény, bús, Marinka…-

Sok évvel aztán a háború után, - amikor már senki se várta, - érkezett egy idős, elegáns úr a faluba, elegáns kísérettel. Igaz, - nem piros autóval jött, hanem feketével.
Az úrnak, nem voltak lábai, műlábakon vonszolta magát, és nem voltak karjai.
A vállát, és a derekát fogták, úgy emelték ki az autóból.
Marinkát kereste, - a tündérlányt.
A pappal beszélt, aki elvezette őket a sziklához, - a Mári sziklájához.
Az elegáns úr, ott elküldte a kíséretét, és ráborult a sziklára…-

[FONT=&quot]
-…de késő volt, késő volt már, - az élet elszállt.[/FONT]


Világszép tündérlány már messze járt…-





[FONT=&quot]ROZI NÉNI…[/FONT]

A háború után, - sokáig voltam „vendégségben” a nővéreméknél.

Igaz, ami igaz, nem volt kedvem hozzá, - nem szívesen mentem hozzájuk.
A nővérem, 19 évvel volt idősebb nálam, - és nem igen értettük meg egymást. Igazából, alig ismertem.
A faluban, ahol éltek, sógorom volt az iskolaigazgató és a kántor. Jómódban éltek

Azért vittek el hozzájuk, hogy a sok nélkülözés után, „iperedjek” egy kicsit. Fogtak, - és vittek. Igen. Engem, - nem kérdeztek.
Én, kihagytam volna az „iperedést”, - ha lehet. De, - nem lehetett.
Amikor oda kerültem, meglepett, hogy mennyi, rengeteg ennivaló volt náluk! Istenem, Istenem, ennivaló, …-
Eleinte csak gyönyörködtem, ámultam és bámultam, mint maci a málnásban. Legeltettem a szememet. Nekem már az ennivaló látványa is örömet okozott, - mert otthon régóta nem volt semmink sem, vagy csak alig valami.
Azt a kis falut ahol a sógoromék éltek, nem igazán viselte meg a háború. Annak ellenére sem, hogy kőkemény csaták és nagy veszteségek voltak ott.

Ők, ahogy a falu is, - egyébként, vidáman éltek a háború alatt, meg utána is. Jó és összetartó baráti társaságuk, csapatuk volt, hasonló korú emberekből, mint ők. Együtt bujkáltak a háború alatt, együtt menekültek a pincesorra, majd együtt költöztek vissza a faluba.
Közéjük tartozott a helyi plébános is, akiről nem tudtam, hogy igazából hogy is hívják, mert mindenki csak Kisplébi - nek szólította.
Sógorom kivételével, - ő röviden csak Plé-nek hívta.
Kisplébi egyszerű ember volt. Alacsony, tömzsi, amolyan széle-hossza egy, - és nagyon vidám. Mindig nevetett. Amikor nevetett, rengett a tokája, meg a nagy pocakja, és összehúzta a szemét.

Dundi szeme volt, sűrű hosszú szőke szempillákkal. Pont olyan, mint egy kismalacnak.
Ha nevetett, a szemét az ökleivel törölgette, mert annyira tudott nevetni, hogy még a könnyei is kicsordultak.
Jóval nagyobb reverendát hordott, mint kellett volna, ezért azt a földön vonszolta maga után.
Lépcsőn felfele vagy lefele a reverendáját mindig összefogta, megmarkolta és kissé felhúzta. Ilyenkor kivillant alóla a sötétszürke, fehér gatya-madzaggal megkötött jéger alsója.

Nem volt sohasem elegáns.
A reverendája amellett, hogy a használattól teljesen kirojtosodott, rendszerint poros, sáros vagy piszkos volt, -…vagy pedig éppen, leette.
Különös cipőt hordott, és mindig ugyanazt, - vastag, dupla talpú, goyzer-varrott, hosszúszárú fűzős cipőt, vasalt sarokkal és orral. Az egyik cipő foltozva volt, egy világosabb színű bőrdarabbal.
A cipőjét sohasem fűzte be egészen, mert mindig dagadt volt a lába. A cipőmadzagot valahol közép tájt lazán megkötötte, aztán folyton elbotlott benne.

Sosem láttam rajta másik cipőt, és nem is hiszem, hogy volt neki.
Nagyon szerényen élt.
Megfigyeltem, ha lépcsőn ment fel vagy le, csak úgy csattogott a sarokvas, és én szerettem ezt hallani.

Vártam őt mindig. Örültem, ha jött, mert a szeme és a mosolya tele volt szeretettel. Nekem pedig, nagy szükségem volt rá. Ippeg, - … és mindig.
Amikor Plébi belépett, - megtelt a ház a mosolyával, és megtelt vidámsággal is. Az egész világ más színt öltött. Jó volt, ha ott volt. Jól esett ránézni. Felderült tőle a ház.

Plébi, - különleges ember volt.
Sógoroméknak jó kis összeszokott csapatuk volt, hasonló korú emberekből. Plébi is ehhez a csapathoz tartozott. A baráti csapat állandóan összejárt. Nagy vendégségek és nagy mulatozások voltak, hol nálunk, hol máshol.
A csapat, a falu prominens személyeiből állt, és minden keresztelőn, halotti toron, temetésen, esküvőn, lakodalomban, névnapokon, - de minden egyéb rendezvényen is ott voltak, - együtt voltak.

Ha éppen nem volt semmi, - bármit kitaláltak, hogy együtt lehessenek.
Ezek, akkor, ott, - igazi, tartós, komoly barátságok voltak.


Egyszer, a nővéremék, már kora este elmentek otthonról, vendégségbe. Akkor ismerkedtem meg közelebbről a Kisplébi körösztannyának az „Ezámafinom” nevű kecskeméti pálinkájával.
Ez, - érdekes ismeretség volt. Igen.
Sokáig fenntartottam, - …egészen addig, amíg a demizson ki nem ürült. Finom volt, - lehet mondani. Amikor kiürült, igencsak elszomorodtunk.
Azt mondta akkor az unokaöcsém, aki hallotta valahol, hogy minden üres üvegből ki lehet csalogatni még 7 cseppet, - de mi hiába csalogattuk, - nekünk nem jött ki többé egyetlen csepp sem. Mi, - mind megittuk.
Nővéremék, amikor elmentek esténként, rendszeresen bezártak, és sorsunkra hagytak minket. Otthon, sosem volt ilyen, de lassan mégis megszoktam,… - mást nem is tehettem, elfogadtam.

Amikor elmentek otthonról, én, elláttam magunkat, és a 2 éves picit is, - ahogy tudtam. Amikor elmentek, anélkül, hogy nekünk vacsorát adtak volna, ettünk valamit, amit találtunk, - aztán felfordítottuk a házat. Mindig. Napról-napra, - hétről-hétre.
Egyszer, - a speizban kutakodva, az unokaöcsém talált rá a demizsonra. Ő már tudhatta, hogy mi van benne, mert azonnal cuppogni kezdett amint meglátta, majd elismeréssel, szinte áhítattal jegyezte meg, - és alighanem Kisplébitől hallhatta, hogy:
- Ez ám a finom!...-
Azt gondoltam, hogy így hívják, - ez a neve: ”Ezámafinom”.

- Nosza, kóstoljuk meg…- mondtam, - finom lehet, ha már a neve is az…-
Hát, megkóstoltuk. Meg.
Egy félliteres dunsztos üvegbe töltögettünk belőle, és pici kortyonként, meg-meghúzogattuk, miközben a stelázsi alsó polcán ültünk, jól előre hajolva, mert másképpen nem fértünk el, - és lelkesen cuppogtunk.
- Akármi ez, …abbiztos, hogy finom! …- gondoltam. Hát, igen.
Ez volt, a Plébi „körösztannyának” pálinkája Kecskemétről. Igen.
- „Ez ám, a finom!” -...szokta mondani a Plébi. Mindig, mindenki elhitte neki. Nem baj,…-
Mivelhogy így volt, - de…tényleg…-
A kicsinek azonban, nem ízlett,… - de megoldottuk.
A nálam semmivel sem jobb unokaöcsém, aki akkor 6-7 éves lehetett, - ajánlotta, tegyünk bele cukrot, és kevergessük, - mert úgy még jobb. Még ennél is jobb, és akkor talán, a picinek is ízleni fog.
Igaza lett. Ízlett neki, - nagyon is, még nálunk is jobban cuppogott…-
Így aztán, folytattuk.

Töltöttünk, tettünk bele cukrot, kevergettük, és csámcsogva, cuppogva kanalaztuk. Nem sokkal később pedig,…- miután sorra leszédültünk a stelázsiról, - mászva mentünk az ágyunkba, mert egyikünk se tudott már lábra állni.
Én, - mint akit fejbe vertek azonnal elaludtam. Gondolom a többiek is.
Másnap pedig, a kóstolgatásról, mélyen hallgattunk. Ahogy a következőről is, - meg az utána következőről is.
Aztán, sajnos, minden jónak vége szakad egyszer, - kiürült a demizson…-

Sógorom, az eldugott, pici, zalai faluban, ahol éltek, - és ahol nagyon szerettek élni, - mindenkit személyesen ismert, és mindenkinek számon tartotta minden gondját, baját, örömét.
Ott volt mindenhol, ahol történt valami, - és segített, ahol csak tudott.
Ott volt, - jóban-rosszban. Ilyen volt a természete.
Kisplébi is ilyen volt, a katolikus plébános, - akinek a nevét se tudtam, ahogyan sokan mások sem, pedig, biztos volt neki. Kisplébinek szólította mindenki, - a sógorom pedig egyszerűen csak Plé-nek. Igen.
Jól megértették egymást.
Kisplébi, - különös ember volt. Az arcán ragyogott a lelke, a szeretet pedig, - mindenki iránt, - szinte kicsordult belőle.
Az ember csak ránézett, és az egész világ azonnal megváltozott, - megszépült. Jó, és tiszta lett minden. A dolgok pedig a helyükre kerültek.
Olyan 40 év körüli lehetett akkor, amikor megismertem, tehát nekem, aki 7-8 éves voltam, - ős-öreg. Csodáltam őt, és szerettem.
Kisplébi, - mindig mosolygott. Olyan volt, mint a napsugár.


Ők ketten, a sógorommal, a falu összes gondját magukra vették és a szívükön viselték.
Jó barátok voltak, egyformán gondolkoztak, és úgy tűnik - egyformán is éreztek.
Egyszer, rohanvást csattogott fel Kisplébi a lépcsőkőn, teljesen kivörösödve és magán kívül, - aztán, ledobta magát egy fonott székbe, sógorom mellett a pergolán, és felnyögött.
- Hallottad Pistám?…Jaaaj,…hallottad?...- kérdezte, elvékonyodott hangon.
- Nem,…mit?
- A Rozi nénit,…azt. Hallottad?...Rozi néni, kútba ugrott, meghótt, hallottad?…Jaaaj, hallottá má illyet Pistám?…Hallottá má illyet? …- Nagyot csapott mindkét kezével szétterpesztett lábain, a reverendára.
- Hallani hallottam Plé, de a Rozi nénit, nem hallottam,…most mi lessz?
- Nem temethetem eee, az lessz,…az lesz. Nem temethetem eee Pistám, az lesssz,…-
- Ne mongyad Plé, ne mongyad, Rozi néni bolond vóót. Temesd ee na, bolond vóót…-
Plé, vagy háromszor széttárta a kezét, mélyen elgondolkodott, aztán felcsillant.
- Aszondod direktor úr, Rozi néni bolond vóót?…-
- Az hát,…bolond vóót na. Én tudom. Temesd ee,… temesd ee nyugodtan…-
Aztán még töprengve hozzátette:
- Nem kutya vóót a, hogy a temetőd árkába fődejjék ee…-
Kisplébi az összefogott ujjai hegyét ütögette össze és sokáig csöndben maradt, gondolkodott.

Végül döntött, és megszólalt:
- Eeetemetem, az lesz. Eetemetem Pistám,…az lessz…-
Sógorom, megnyugodva bólintott.
- Jóóóóvan Plé, jóvan. Igyunk rá. Egy kupicát a körösztanyádébul?... Ezámafinom?...- kérdezte
- Az jólessz,… jóóóó. Jöhet Pistám, jöhet, de kicsinkét mostan többet. Jaaaj, …bassza meg a Rozi néni, mééé köllött ez neki? Mééé?…Mongyad…-
Sógorom, nem válazolt, hozta a pálinkát és gyors egymásutánban, két kupicával is felhajtottak, majd újabbat töltöttek.
Hallgattak egy sort. Aztán, Kisplébi feldúltan folytatta:
- Bassza meg a Rozi néni,…- mondta, miközben teljesen könnybe lábadt a szeme - ...hát mééé köllött ez neki, Pistám, …mééé?…-
Egy darabig együtt hallgattak, csóválták a fejüket, és töprengtek. Sajnálták Rozi nénit.
Plébi, továbbra is az ujjai hegyét ütögette össze, néha pedig nagyot csapott a reverendájára, de nem szólt semmit.

Nem lehetett tudni, kivel hadakozik, - de hadakozott.
Sógorom a poharát forgatta, azt nézegette minden oldalról, - pedig, már máskor is látott pálinkát, meg poharat is.
- Hát idejutott a Rozi néni vénségére. Ide jutott szegény…- mondta végül, nagyot sóhajtva, - Útban vót, nem köllött má senkinek. Eevégezte a dógát, má mehet. Má, nem kő senkinek. Temesd ee Plé, temesd ee na,… jobb helye lesssz neki szegínnek, odalenn...-
Plébi, csak sűrűn bólogatott, nem szólt semmit, de így is megértették egymást.
Aztán már csak töltöttek és ittak, meg bólogattak szótlanul. Majd, megint töltöttek és ittak. Meg, bólogattak.

Értették egymást szavak nélkül is, - és tájszólásban is.
- Ilyen az öregség, Plé,…látod, ..ilyen. Az ember lassan megöregszik, aztán eccercsak nem kő senkinek, bazmeg…-
- Jaaa… Pistám, ilyen. Eccercsak nem kő senkinek, …bazmeg, …- bólogatott, - de Isten, maj magához öleli a szegínt,…mégha csuromvizes, akkor is…-
- Jaaa, - bólogatott a sógorom, - jaaa,… bazmeg, …hacsak ippen fére nem néz…-

[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot][/FONT][FONT=&quot]
[/FONT]

[FONT=&quot]SZÜLŐK ÉS GYEREKEK…[/FONT]

„Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók: a gondos anya, a nap és a barátság.

Hely az asztalnál, és egy szívélyes ölelés.
A tavasz fénye.
Egy gyerek nevetése.
Egy madár éneke.
A patak csobogása. A fák árnya. A tenger hullámai.
A nap és az éj. A nyugalom és a csend.
A hetedik nap.
Az élet és a halál.
Embernek lenni a földön….”


( Phil Bosmans )

Csupán az a baj, hogy ami ingyen van, - azt az ember nem becsüli meg, nem értékeli. Az a helyzet.
Az van, sőt, az, - jár. Alanyi jogon jár, méghozzá.
[FONT=&quot]

[/FONT]


 

mamaci1

Állandó Tag
Állandó Tag
Drága Bubamama , de jó ismét olvasni a bejegyzésed köszönet érte !

Áprily Lajos: Kérés az öregséghez





Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.​
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.
Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.
Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.
 

bubamama

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha lemegy a Nap...( könyvrészlet, II. )

[FONT=&quot]B.Molnár Márta:
HA LEMEGY A NAP...II.rész
[/FONT]

[FONT=&quot]
[/FONT]

[FONT=&quot]SZÜLŐK ÉS GYEREKEK… [/FONT]

„Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók: a gondos anya, a nap és a barátság.

Hely az asztalnál, és egy szívélyes ölelés.
A tavasz fénye.
Egy gyerek nevetése.
Egy madár éneke.
A patak csobogása. A fák árnya. A tenger hullámai.
A nap és az éj. A nyugalom és a csend.
A hetedik nap.
Az élet és a halál.
Embernek lenni a földön….”


( Phil Bosmans )

Csupán az a baj, hogy ami ingyen van, - azt az ember nem becsüli meg, nem értékeli. Az a helyzet.
Az van, sőt, az, - jár. Alanyi jogon jár, méghozzá.
[FONT=&quot]

[/FONT]



[FONT=&quot] CSAK SZERETET KELL…[/FONT]

- Nehéz az öregekkel,… - azt mondják.
Én, ezt nem tapasztaltam meg. Mérhetetlenül szerettem a szüleimet, -ezért, semmi sem volt nehéz velük. Csak elválni tőlük, - az volt nehéz.
Velük voltam az utolsó percükig, az utolsó lélegzetvételükig. Elválni tőlük,… igen, - örökre elválni, - az volt nehéz.

Fogadjuk el az öregeket, legyünk jók, türelmesek hozzájuk, - tanítsuk meg erre a gyerekeinket is.
Szeressük őket, mert ha szerencsénk van, akkor egyszer mi is oda jutunk. Mi is megöregszünk. Méghozzá sokkal hamarabb, mint szeretnénk.
Megöregedni pedig, mindenképpen nehéz, még szerető családban is. Nehéz feldolgozni a mindenféle változásokat, amelyek az életünkben, külsőnkben, egészségünkben, képességünkben, tevékenységünkben, kapcsolatainkban, - és a világban bekövetkeznek. Megváltozunk.
A dolgok pedig elvesztik jelentőségüket, már csak a szeretet lesz fontos, semmi más. Csak a szeretet, - semmi más…-
Úgy a családban, - az együttélésünkben, mint a tágabb környezetünkben, elfeledkezünk arról, hogy az élet, véges. Minden élet véges. Véget ér egy napon, bár senki se tudja, hogy az a nap, mikor jön el. De, eljön, - biztosan eljön.
Éppen ezért, meg kellene mondanunk, mindazoknak, akiket szeretünk, hogy mennyire fontosak számunkra, mennyire sokat jelentenek, - és, hogy mennyire szeretjük őket.
El kellene mondanunk, igen, - amíg lehet. Amíg, még lehet. Mert később, talán késő, - és akkor bánni fogjuk a mulasztásunkat, vagy mulasztásainkat, amíg csak élünk.
Egyszer, mi is megöregszünk. S nekünk is, ki tudja, mit hoz az élet, - és mit hoz az öregségünk? Jót? Rosszat?... Bármit hozhat.
Egyedüllétet, bezártságot, elborult elmét, magányt, szegénységet, nyomorúságot, nélkülözést, süketséget, vakságot, betegséget, Alzheimer kórt, pelenkát, rákot, esetleg berácsozott, vagy bedeszkázott ágyat, -…és szeretetlenséget.
Ki tudja? Ki tudja?
Bármit hozhat.

[FONT=&quot]
[/FONT]
[FONT=&quot]
[/FONT]
[FONT=&quot]AZ ÉDESANYÁM:[/FONT]

Laudetur, …Laudetur…!
Talán, nem is az a fontos, hogy az ember meddig él, - hanem az, hogy amíg él, - hogyan él.

Amikor megöregszik az ember, elkezd visszafele nézni, - és újra, meg újra átél mindent. Visszaemlékszik az Anyjára.
V
égtelen szeretettel, csodálattal emlékszik vissza, - és gondolatban, százezerszer megöleli. Alighanem, mindenki így van ezzel.
Nekem, melegség önti el a szívemet, - büszke és boldog vagyok, ha rá emlékezem.
Büszke vagyok, hogy szerethettem, - és boldog vagyok, hogy az Anyám volt.
Szeretettel és csodálattal emlékszem vissza rá.
Nem csak különleges anya, de különleges ember is volt. Volt benne, valami, nem e-földi,… - és nem e-földi derű.


Ha gyerekkoromban, megkérdeztek volna, hogy milyen az Édesanyám, azt hiszem, csak azt tudtam volna mondani, hogy szép és szigorú.
Amikor felnőttem, a fiatalabbik nővérem azt mondta, hogy Anyánk,…se-színű volt.
Se-színű volt a haja, a bőre, és az egész előfordulása. Nem lehetett észrevenni, hogy ott van.
Fájt ez nekem. Én nem ilyennek ismertem. Én azt láttam, hogy ha együtt voltunk, és ránk nézett, akkor boldoganya-mosolyba öltözött az arca, - és gyönyörű volt.

Az Édesanyám „Főállású anya „volt, - nem csak úgy „mellékesen”. Elhalmozott bennünket a törődésével, a gondoskodásával, a türelmével, a figyelmével és a végtelen szeretetével.
Máig képtelen vagyok megérteni, hogy a nővérem, miért látta másnak, mint én.
Egy helyen nőttünk fel, egyforma nevelést kaptunk, ugyanabba az iskolába jártunk az Angolkisasszonyokhoz, és egyformán rengeteg, - mérhetetlenül sok szeretetet kaptunk a szüleinktől.
Egyforma volt az indíttatásunk. Teljesen egyforma. Felnőttként, - mégis, egészen más emberek lettünk.
Gyerekkorában, nővérem volt a példamutató jó kislány, akit soha nem kellett dorgálni, vagy megbüntetni, elég volt neki egy pillantás. Vagy annyi, hogy az Édesanyám, kissé felhúzta az egyik szemöldökét.
Ő volt az, aki soha nem csavargott el, és nem eredt utána a fél falu, hogy megkeresse.
Ő volt az, aki mindig illedelmes volt, jó köszönő, soha egy csúnya szót ki nem mondott, és nem tanult meg választékos gazdagsággal káromkodni, mint én.
Ő volt az, aki nem szakította a ki ruháit, cipőit, és nem voltak elhagyott cuccai, - amit a kutya hordott haza utána.
Ő volt, aki szorgalmas volt és jó tanuló, aki soha nem hozott szégyent a családra, stb…stb…-
Szóval ő volt a, „bezzeg az Inci!...” - és ezért kiskoromban, nagyon utáltam.
Mindig vele hasonlítottak össze, és róla kellett példát venni, - amit persze soha nem tettem.
Nem kétséges, az összehasonlításban mindig én maradtam alul.
Nővérem pedig, - aki sütkérezett a dicséretekben, - eleget mondta, hát el is hittem, - hogy „még a bokájáig se érek fel,…”, vagy, hogy -…”a kisujja is többet ér, mint én, „cakkom-pakk”…-
Elhittem, el kellett hinnem. Ha meg is lepődtem, szerencsére, sokáig nem támadtak önértékelési zavaraim.
Ő „idevalósi” volt, én meg nem.
Kisgyerekkoromban azt hittem, én jöttem valahonnan, alighanem egyenesen Istentől, - de csak vendégnek, - és szentül hittem, hogy majd vissza is megyek hozzá, amint lehet.
Jó volt nekem ott.
Nem tudom, hogy hol, de jó volt, - arra pontosan emlékeztem. Elhatároztam, hogy Bezzeg Incit nem viszem magammal, ha majd visszamegyek, - csak az Édesanyámat, esetleg a Papát, meg Büdöst, a kutyámat.
Őt aztán, feltétlenül.
Később persze kinőttem, és elfelejtettem ezeket a dolgokat. 10-12 éves koromban, már nem is szerettem, ha szóba hozták.

Ami azt illeti, - én rossz voltam, igen, de ragaszkodó és hűséges. Eltéphetetlen szálakkal kötődtem a szüleimhez, családomhoz, és csodálatos, különleges kapcsolat fűzött az Édesanyámhoz.
Nem omlottam az első férfi karjai közé, hogy uram isten, vigyen már el innen, ebből a bezártságból, ebből a nyavalyás kis faluból, ebből a koszfészekből, - ki a világba, hogy lássak is valamit…-
Csak a szüleimmel mentem el.
Akkor, - amikor menni kellett, mert muszáj volt, - de mi, magunkkal vittük akkor, az örökre szívünkbe zárt kis falut is.
Ott voltak a gyökereink, - és az emlékeink.
Megőriztük őket.

Érdekes módon a különbség, felnőtt korunkban is megmaradt a fiatalabbik nővérem és köztem.
Ő, sohasem kötődött hozzánk Saját családjának élt, nehéz és zilált házasságban, amiből réges régen ki kellett volna szállnia, még mielőtt tönkretette volna az imádott gyerekét.
Ki kellett volna szállnia, - de nem tette meg.
Az ember élete folyamatosan tele van, különféle döntés helyzetekkel. Ő, nem volt képes döntést hozni.
Vagy ha hozott is bármiféle döntést, - azt mindig megbánta. Ha nem hozott, azt is.
Valahogy, a döntések, mindig más eredményt hoztak neki, mint amire számított. Nem tudott jól dönteni.
Boldogtalan volt emiatt, elégedetlen és szerencsétlen ember, egész életében. Úgy érezte, másnak minden sikerül, neki meg semmi. Sajnáltam őt.
Én korán megtanultam a nehéz helyzetek kezelését és a gyors döntéseket, -… háború volt, nem igen volt idő a töprengésre.

Tudtam, hogy a szüleim nem lehetnek mindig mellettem.
Már nem voltak fiatalok, amikor születtem, megmondták ezt nekem, - és úgy neveltek, hogy csak magamra számítva, felelősséggel, de én döntsek.

Legyek ura a helyzetnek, lássam át és vállaljam fel a döntésem - vagy döntéseim - következményeit is.
Megszoktam hát, együtt nőttem fel ezzel.
Így éltem aztán felnőttként is.
Sokszor volt, hogy semmi se jött össze, mert éppen rosszul döntöttem, -…de nem roppantam össze emiatt.

Nem voltam boldogtalan, - és nem éreztem magamat szerencsétlennek, ha kudarc ért.
Nagyon boldog gyerekként, - majd elégedett felnőttként éltem az életemet.
Hálás vagyok ezért, örökre hálás, a Szüleimnek, - különösképpen pedig az Édesanyámnak, aki, végtelen szeretettel törődött a lelkemmel.


Emlékszem, gyerekkoromban sokáig zavart, hogy ha nagyritkán tükörbe néztem, - legfőképpen a szeplőim miatt, meg a szénaboglyához hasonló örökké kócos hajam miatt, - rendkívül csúnyának láttam magamat.
Ezért, megkérdeztem Miskát, az örök barátomat és örök szerelmemet, - hogy ő is annak lát-e?
- „Csúnya vagyok én, Miskaaa?...mongyad, …csúúúúnya?...Na , de igazááán…”

- Dehogyiiiis, …szép vagy teee…- mondta mindig, soha rám se pillantva, de teljes meggyőződéssel.
Persze, hittem neki, jó volt hinni, de azért - biztos, ami biztos, - a Papát is megkérdeztem.
- Szép vagyok ééén?...mert a Miska, azt mondta, hogy szééép vagyoook,… igen…-
- Százszorszép vagy…- mondta a Papa, megfellebbezhetetlenül. -
Persze, hittem neki, - jó volt hinni! - de azért a Mamát is megkérdeztem:
- Százszorszép vagyok ééén?...-
- Az vagy, százszor is, meg ezerszer is,…meg százezerszer is…- mondta Ő.
És én tudtam, - egészen biztosan tudtam, - hogy az vagyok, igazat mond. Mert Ő, - mindig igazat mond.
Szóval az én Édesanyám ilyen volt. Ilyen.

Más volt, - egészen más, mint amilyennek a nővérem látta. Nem volt se-színű.
Az én Édesanyám, - szép volt, és különleges. Az arcán ragyogott a lelke, - és sütött belőle a szeretet.

Nagy haja volt, vékony szálú, selymes, világosbarna. Kakukkfű illata volt mindig, mint a forró nyárnak az erdő szélen.
Bőre, mint a porcelán, - sima, halvány, szinte átlátszó, picike, leheletnyi pírral.

Szép ívű volt az orra, szája. A szeme pedig, a gyönyörű barna szeme, csodálatos volt. Mintha millió csillag ragyogott volna a tekintetében. Ezek a csillagok szelídek voltak, hűségesek, barátságosak és csak ragyogtak,…- ragyogtak egy életen át.
Vele voltam egész életében, amióta csak megszülettem.
Ismertem Őt. Ismertem és szerettem.
Mindent tudtam róla.
Ismertem a nappalait, - tengernyi gondját, baját, szomorúságát, félelmeit, szorongásait.
Gyerekkoromban, háború volt, - és a háborút, minden szörnyűségével, szinte teljesen egyedül éltük át.
Apámat elvitték a nyilasok, majd elvitték az oroszok is. Mindkét alkalommal megszökött, de bujkálnia kellett, sokáig. Ilyenkor csak ketten voltunk.
Ismertem Anyám álmait is, igen, - mindig elmesélte.
Volt egy visszatérő álma, egy gyönyörű álom, amitől boldogan és kipihenve ébredt. Ez az álom, gyerekkorától - szinte szünet nélkül - a haláláig elkísérte.
Az álom, mindig pontosan ugyanaz volt, - évtizedeken keresztül nem változott semmit.
Azt álmodta, hogy amikor elalszik, de inkább még, félálomban, - „szárnyra kap”, és lebeg, - ami leírhatatlan érzés volt Aztán, repült,…repült.
Hosszan repült, egy nagy - nagy tó felett, majd a hegyek felé kanyarodott, de onnan is látta a nagy vizet.
Aztán, meglátta a kastélyt és mindannyiszor, amikor meglátta, valami leírhatatlan örömet érzett,…- a hazatalálás örömét.
Kiterjesztette a szárnyait, körözött egy kicsit a kastély felett, majd leszállt a lépcsőfeljáró előtt, fellibegett a lépcsőkön és bement a kastélyba.
Úgy mondta, sokáig volt ott. Aztán hajnalodott, vissza kellett térni. Kijött a kastélyból, lelibegett a sok lépcsőn, „szárnyra kapott” megint, - és ugyanazon az úton visszajött, leszállt a házunk előtt.
Egyszer megkérdeztem tőle, - kicsi voltam még:
- Madár voltál?
- Dehogyis voltam madár.
Többet aztán nem igen mertem kérdezni, pedig kíváncsi lettem volna, hogy ha nem madár volt, akkor honnan szedte a szárnyait?…Angyal volt talán?
- Igen, - gondoltam - az lehetett. Csakis az, lehetett.
Angyal.
Évek, évtizedek teltek el, nekem úgy tűnt, viharos gyorsasággal.
Az Édesanyám, úgy 75 év körüli lehetett, én pedig elmúltam negyven. Budapestről, - Búcsúszentlászlóra mentünk a fivéremékhez, - kivételesen nem a déli parton, pedig ott jobb volt az út, hanem az északi oldalon, mert ott szebb a táj.
Sokszor megálltunk közben pihenni, beszélgetni, kávézni.
Füreden ebédeltünk, aztán szép kényelmes tempóban mentünk tovább.
Éppen csendben voltunk, Édesanyám érdeklődve nézte a jobboldali részt, az erdőket, dombokat, házakat.
Egyszer csak hirtelen, rátette picike kezét a térdemre:
- Állj meg lányom, - mondta -…én itt lakom.
Egy pillanatra azt hittem, hogy meghibbant. Hiszen én pontosan tudtam, hogy hol lakik. Velem,...- vagy én ővele,…mindegy.
Túlfutottunk, de megálltam. Rásandítottam Anyámra, és hirtelen minden rettenet is átfutott az agyamon, - agyvérzés, embólia, vagy mégiscsak megbuggyant…- gondoltam.

Anyám azonban határozott mozdulattal nyitotta ki a kocsi ajtaját, és igencsak fürgén elindult felfelé, a hegyoldalban lévő kastély felé.
Mit tehettem? Szaporán utána indultam, de mielőtt elérhettem volna, visszafordult és azt mondta:
- Ne gyere utánam lányom,…egyedül akarok lenni.
Tettem még néhány bátortalan, és óvatos kísérletet,…- de mindig észrevette. Csak felemelte a kezét, intett, és értenem kellett belőle.
Megálltam, és néztem, ahogy sietve ment felfelé az úton,…- aztán könnyedén felkaptatott a lépcsőn és eltűnt a házban. Összeszorult a gyomrom is, meg a szívem is. Olyan volt, mintha hirtelen kirekesztett volna engem az életéből…-
Visszamentem a kocsihoz, - amúgy is nyitva hagytam az ajtaját. Leültem Anyám helyére és vártam.
És, csak vártam,…csak vártam,…- de nem jött.
Már azon tűnődtem, hogy lesz, ami lesz, mégiscsak el kell indulnom utána. Mert mi van akkor, ha tényleg, - ha mégiscsak agyvérzése van, mondjuk? Talán lehetne segíteni rajta, - én meg cserbenhagytam.
És akkor megláttam őt, de messze volt,…- állt a lépcső felett és a vizet, a tájat kémlelte. Aztán elindult lefelé. Nagyon lassan jött.
Aggódtam érte, és lesz, ami lesz, elindultam elébe.
Amikor összetalálkoztunk, az arcát kémleltem. Sápadt volt, és remegett a szája széle. Meg akartam fogni a kezét, de elhúzta.
Szótlanul mentünk a kocsiig, ott megállt, bal kezével nekitámaszkodott a kocsi tetejének és csendesen megszólalt:
- Ez, már nem az a ház,…- mondta szomorúan. - nem így emlékszem rá, nem így. Ez, már nem az a ház.
Ránéztem, és teljesen normálisnak látszott.
Egy ideig csendben voltunk.
- Ez, már nem az a ház,...- mondta aztán újra, - és a szeme tele lett könnyel -…nincs meg az imafülkém. Nincs meg az imafülkém, eltűnt, lebontották vagy befalazták. Érted te ezt?
Hát, - én, nem értettem. Én, nem.
Édesanyám, mindkét karját a kocsi tetejére tette, felemelte a fejét és sokáig, messze nézett.
Megöleltem volna, de lerázott. Így aztán csak álltam ott, teljesen tanácstalanul. Egy idő után azonban összeszedte magát.
- Menjünk….- mondta csendesen.
Nem szóltam semmit, beültünk és elindultam. Kezem-lábam remegett, lassan mentem. Úgy, 30-40 km után, szemrehányóan megszólaltam:
- Én, ezt nem értem...-
- Neked, nem is kell.
Újabb 30-40 km után, megint megkockáztattam egy kérdést:
- De, minek jársz te ide?…Legalább azt mondd meg, hogy minek jársz ide?
- Hogy minek járok ide?…Minek járok ide?… Hát imádkozni,…imádkozni járok ide. -
Ennyit tudtam meg. Többé nem faggattam és ő sem beszélt róla.
Később aztán panaszkodott, hogy eltűntek az álmai. Hiányzott ez az életéből, és szomorú volt miatta.
Sokáig nem álmodott. Aztán egy reggel, - jó fél év múlva, - ragyogó arccal mesélte, hogy újra repült.
Újra „otthon” volt,…- és hogy, rendben van minden. Minden a régi. Megvan az imafülkéje.
Hát, ennyi volt az Édesanyám álma, - ami többé, nem hagyta el, elkísérte végig az életében.

Ránézésből, erősnek, - nagyon erősnek látszott az Édesanyám,…- de én mindig tudtam, hogy gyenge, és törékeny.
Nem tudom, hogy honnan tudhattam, hiszen, kicsi koromban - akkora pofonokat tudott adni visszakézből, hogy a fülem is csengett utána. De hát, - rászolgáltam. Nem bántam.
És, - rossz voltam persze, a pofon ellenére, továbbra is.

Pici koromtól kezdve, odafigyeltem az Édesanyámra, és mindig vigyáztam rá. Biztosan tudtam, hogy én vagyok a „nagyobb” - és az „erősebb”.
A háború alatt aztán, többször is bebizonyosodott, hogy ez valóban így volt
Valami különös véletlen, vagy csoda folytán, - többször is megmentettem az Édesanyám életét. Én, ezt nem csodaként éltem meg, nekem ez természetes volt.
Úgy éreztem, hogy onnan, ahonnan el kellett jönnöm, nem tudom miért, - hatalmat és erőt, és különös képességeket is hoztam magammal.
Édesanyám, tudhatott ezekről a képességekről, - ezekről az adottságokról. Észrevehette. Néhányszor, pedig beszéltünk is róla.
Számtalanszor játszottam ezekkel az ajándékként útravalóul kapott adottságokkal. Egész gyerekkoromban játszottam vele, - és szégyen ide, szégyen oda, nem mindig használtam jó és nemes célra.
Aztán, egyszer csak, - úgy 10-12 éves lehettem akkor, - rá kellett döbbennem, hogy már nincs meg ez a játékom. Kinőttem, vagy elvesztettem, nem tudom.
Fiatal lánykoromban, amikor valamiért, - „bizonyságot” kértem Istentől, újra előjött, aztán megint eltűnt.
Asszonykoromban, egy vészhelyzetben, ugyancsak elő tudtam hívni újra, - majd, soha többé.
Sokszor próbáltam még, de nem sikerült.
Anyám, - bár nagyon keveset beszéltünk ezekről a dolgokról, - mindig arra kért, ne éljek ezzel a képességgel, - legfőképpen azonban, ne éljek vissza vele.

Születésemtől kezdve, a haláláig, - mindig Édesanyám mellett voltam. Voltak persze, kényszerű távolléteink, mint a kollégiumi évek, vagy a távoli munkahelyeim, de ilyenkor is mindig hozzájuk, - majd csak Őhozzá, mentem haza.
Összetartoztunk.
Ismertem az álmait. Ismertem a félelmeit, a kudarcait, az örömeit, a könnyeit.
Amikor, nagyon idős volt már, olyan volt, mintha a kislányom lenne, - a legeslegkisebbik. Ugyanúgy dajkáltam, és ugyanúgy gondoztam, fürdettem. Este, ugyanúgy fektettem le, takartam be, - és ugyanúgy jó-éjt puszival búcsúztam, mint a gyerekektől.
Éjszakára pedig nyitva hagytam a szobája ajtaját, hogy meghalljam minden moccanását.
S mert szívpanaszai voltak, néha, nagyon nehezen kapott levegőt. Mindig meghallottam, ha levegőért kapkodott, - de meghallottam, még a sóhajtását is. Felkeltem hozzá, bebújtam az ágyába a háta mögé, és „kitámasztottam”, - így, több levegőhöz jutott.
Ha tehettem volna, hát én veszek helyette lélegzetet.

Nyáron, ha jó idő volt, - nappal, éjszaka, késő este, vagy hajnalonként, - kiültünk a teraszra, vagy a kertbe, a császárfa alá.
Ilyenkor, az ölembe vettem, - nem volt több, legfeljebb 38 kg.
Beszélgettünk, - rendszerint, csak én, -…vagy énekeltem neki,…vagy csak simogattam.
Ha nagyon rosszul volt, a gyógyszerei ellenére is, akkor, csak csendesen ringattam, és hullottak a könnyeim a fejére.
Egyszer azt mondta, nagyon halkan, és nagyon remegő hangon:
- …ne sírj lányom, egyszer, el kell innen mennem,…- majd hozzátette, -…elfáradtam,…el kell mennem. Csak azért fáj,...mert elszomorítalak téged…-
Amikor elment, ott voltam mellette,…éppen a háta mögött ültem, és tartottam őt.
Egyetlen pillanat volt.
Csak hátracsuklott a feje, - és már nem volt ott.
Nem volt pulzusa.
-…Istenem...Mamám,…Istenem, Istenem, ne menj el,…mert belehalok…- suttogtam, föléje hajolva.
És akkor,…kigördült a szeméből, két kövér könnycsepp.


Búcsú…
„Letéptem ezt a hangaszálat, -
Már tudhatod, - az ősz halott.
E földön többé sosem látlak.
Ó, idő szaga, - hangaszálak….
Én várlak Téged, - tudhatod…”

Guillaume Apollainaire verse





[FONT=&quot]CSUKÁS ISTVÁN:
ISTENKE, VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT[/FONT]
„Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!...”



[FONT=&quot]ARANY MÁRINGÓ…[/FONT]

Édesanyámék, - gyerekkorukban - az édesapjuk hirtelen és váratlan halála után, nehezen szedték össze magukat.


„A halál, - nem akkor jön, amikor öreg vagy, - hanem akkor, amikor kedve tartja, hogy bekopogtasson hozzád, - akárhány éves vagy is…”-

Nagypapám, fiatal, erős ember létére, - hirtelen és váratlanul halt meg, spanyol influenzában, - egyetlen nap alatt.
Hajnalban lett rosszul, - este már halott volt.
Másnap, meghalt a legkisebbik lány is. Ő, - diftériában.
Nagymamámnak összetörött az élete, és összetört a lelke is. De élni kellett, a gyerekeket pedig fel kellett nevelni.
Így, némi idegen segítséggel, - napszámosokkal, akiket fizetni kellett, - és természetesen, a hat lánya segítségével, képes volt megművelni, rendben tartani a szőlőbirtokát, - ami tisztességes megélhetést biztosított nekik.
Nagyon keményen dolgoztak egész évben, de rendesen megéltek. A kiváló bort, amit nagyanyám termelt, könnyedén el lehetett adni.

A lányok kicsik voltak még, iskolába jártak. Tanultak, és dolgoztak, mert muszáj volt.
Mindig, szünet nélkül dolgozni kellett, mert a szőlő, - egész évre munkát adott.
Közben pedig múlt az idő,…múlt az idő. Felnőttek.
Aztán szétröppentek, férjhez mentek. Ki erre, ki arra.
Nagymamám, kézben tartotta a dolgokat, nemcsak a sajátját, hanem a lányaiét is.
Jó férjet, szép stafírungot kaptak, de a birtokot nem osztotta fel köztük a Nagyanyám.
A birtok egyben volt szép, és egyben volt jól művelhető. Nagymamám felment a felső pincéhez és onnan gyönyörködött benne. Ameddig a szem ellátott, az ő szőlője és az ő gyümölcsöse látszott.
Az ő birtoka.
Mindenkinek dolgoznia kellett náluk, - még a legkisebbnek is. Édesanyám szokta mesélni, hogy úgy kötöztek, kapáltak vagy pirgáltak a szőlőben, hogy a nagyok mindig segítettek a picinyeknek.

Később is így volt ez, - mindig segítettek egymáson, ha valakinek szüksége volt segítségre.
Jó testvérek voltak.
A Nagypapám halálos ágyán tett végrendelkezése szerint, hogy…-„ koldus, kenyér nélkül, rászoruló, jó szó nélkül, a házatoktól soha el ne menjen…”- egész életükben segítettek mindenki máson is, akinek szüksége volt rá.

Nagymamám, haláláig a faluban maradt, Édesanyámék közelében. Azonban nem költözött hozzájuk, sem másik gyerekéhez. Ragaszkodott a függetlenségéhez, a saját otthonához, a saját életéhez és haláláig ragaszkodott a birtokhoz is.

Nekem, ma úgy tűnik, - hogy szinte fiatalon halt meg szegény Nagyanyám.
52 éves volt akkor.

Holtáig gyászolta a férjét, - a szerelmetes urát - és az elveszített gyerekét.
A sebei sosem hegedtek be. Holtáig feketében járt.


Magas, egyenes tartású, erőskezű, - nagydarab magyar asszony volt.
Méltóság sugárzott belőle.
Az ősei méltósága, az ősei tisztessége, és az ősei tisztasága. Édesanyám, azt mondja, gyönyörű szép volt. Porcelánbőrű, fekete hajú.

A haját hatalmas dupla koszorúban hordta a feje tetején, asszonykorában is.
Télen-nyáron hajadonfővel járt, - amíg a férje meg nem halt. Utána többé, sose vette le fejéről a fekete kendőt.
Gyászolt, amíg csak élt.

Amikor egyedül maradt, keményen dolgoztatta a gyerekeit, - de iskolába járatta, és taníttatta is őket, - az akkori szokások szerint. Megállt a lábán.
Boldogultak valahogy.
Nagyon szerette a gyerekeit.
Édesanyám szokta mesélni, hogy nagyanyámból, soha el nem fogyott a szeretet.
Akármilyen gondban volt is, akármilyen fáradt volt is, mindig volt ideje és ereje arra, hogy kimutassa szeretetét a gyerekei iránt.


Abban az időben nem volt TV, rádió, - villany se volt, - petróleumlámpánál olvastak, beszélgettek, vacsoráztak.

Nagymamám esténként összegyűjtötte a gyerekeit a kettes ágyban, ki lábtól - ki fejtől, ahol hely jutott, és a nagymama mesélt. Mesélt, mesélt,…mesélt, - amíg csak el nem aludtak. Vagy a lányok, - vagy ő.
A lányok két külön szobában laktak, külön a kicsik, és külön a nagyok. Mégis esténként, a Nagymama ágyában bújtak össze. Beszélgettek, meséltek, imádkoztak és énekeltek.
Együtt voltak. Ez volt a legfontosabb.
Megérintették, megölelték, megsimogatták és megpuszilták egymást.

Édesanyámnak, nagyon kedves hangja volt, és nagyon szeretett énekelni.
Énekelt is mindig, egész gyerekkorában, és felnőttként is, -…amikor csak lehetett.
Nagymamám, nagyon szerette hallgatni.

- Máriskóm,…Máriskóm, - mondta -…énekeljél nekem, Aranymáringóm…-
Édesanyám pedig énekelt. Boldogan énekelt mindig. Mindenfélét, ami csak eszébe jutott.
Énekelt, - és énekeltek akkor is, amikor munkaközben, a szőlő utak végében vagy valamelyik fa alatt leültek egy kicsit megpihenni.

Amikor a gyerekei kiröppentek, Nagymama magába roskadt. Megbetegedett. Nem volt kedve többé élni.
Sokáig nem panaszkodott. Csak fogyott, fogyott, és egyre sápadtabb lett.
Aztán, egyre jobban lógtak rajta az elhanyagolt ruhái. Már nem törődött többé magával.
Gondozatlan lett és lompos.

- Elmegyek,…elmegyek én Máriskóm, a szerelmetes uram után…- mondta Anyámnak.
Anyám megijedt, és értesítette az egész családot.
A lányai összefutottak, és, mivel a faluban nem volt orvos, ezért a városba vitték.
Egyik orvostól a másikhoz, aztán a következőhöz. Aztán, egy másik városba.
Aztán Budapestre, azután Bécsbe.

Mert nem akarták elhinni, - hogy vége. Hogy nem lehet segíteni, hogy,…nincs tovább.
Mert, halál ellen, - nincs orvosság.
Nagymamámnak, petefészek rákja volt.
Operálhatatlan.
Felvágták ugyan, de össze is varrták azonnal. Semmit sem lehetett tenni.

Rengeteget szenvedett szegény még a haláláig. Merthogy, fájdalomcsillapító sem volt.
Nagymama, viselte a fájdalmat, - ahogy tudta.
Sírt.

Sírt éjjel és nappal.
Édesanyám ápolta. Etette, fürdette, gondozta, -…és énekelt neki. Ilyenkor pár pillanatra elsimult az arca és néha még aludt is egy kicsit.
Édesanyám pedig ott ült az ágya mellett, - fogta a kezét és énekelt.


Aztán a Nagymamám állapota hirtelen, rohamosan romlani kezdett.
Már a köldökén is genny bugyogott ki, és a szomszéd faluból naponta odajáró orvos azt mondta, legfeljebb pár napja lehet hátra. Vagy még annyi se.
Iszonyúan szenvedett.

Édesanyám akkor összehívatta a testvéreit, hogy elköszönjenek tőle.
Nagymamám várta a lányait, - és pontosan számon tartotta, hogy ki az, akitől még nem köszönt el. Állandóan őt kereste.
Amikor megérkezett és elbúcsúztak, - nagymamám, hirtelen elvesztette az eszméletét. Majd újra magához tért, és újra elköszönt mindenkitől. Aztán megint kizuhant az életéből.

Rettenetes napok voltak.
Élt még, de nem beszélt. Ha nyitva volt a szeme, - akkor se látott és akkor se ismert meg senkit.
Aztán újra mély eszméletlenségbe zuhant.
Ott voltak körülötte a zokogó lányai, - de nem nyitotta ki a szemét, és már nem hallott semmit.

Számára végleg eltűnt, végleg megszűnt ez a világ. De, - lélegzett még.

A lányok ott ültek és álltak az anyjuk körül, teljes csendben. Elsírták már minden könnyüket, - és nem voltak már szavaik sem.

Nyár volt, esteledett, - nyitva volt az ablak…-
Egy bevillanó napsugárral, váratlanul beröppent egy fecske is.
Körözött egyet-kettőt a szobában, aztán, szinte a napsugárral együtt kiröppent.
A nagymama arcán azonban, - aki korábban már alig adott valami életjelt, egy pillanatra felfénylett egy halvány mosoly.

Megszólalt még egyszer:
- Máriskóm,…Máriskóm,…- lehelte halkan -…énekeljél nekem,…Aranymáringóm…-
Édesanyám pedig, aki ott állt az ágya mellett, megfogta a kezét és összeszedve minden erejét, - énekelni kezdett.
A hangja, talán elkísérte Nagymamám lelkét a végső úton.
Édesanyám, énekelt egészen addig, amíg a Nagymamám keze ki nem hűlt.

Akkor, összecsuklott.

Sok évvel később, kisgyerekként sokszor elkísértem Mamámat, az addigra lezárt, megszüntetett régi temetőbe, ahol csak egy - két gondozott sírt lehetett látni.

Horpadtak voltak már a sírok és a földdel majdnem egyenlőek. A hozzátartozók nagy része is meghalt már.
A temetőt, - fák, bokrok, bozót, és gaz nőtte be.
Nagyszüleim kettős sírja, állt még, - kissé megroggyant keretben. Édesanyám gondozta.
A valamikori fejfák helyén azonban egy erős, magas törzsű fa állt, és nyújtózott igen magasra. Szép törzse, koronája, és dús lombja volt.
Nem tudom, - és akkor sem tudtam, - milyen fa lehetett. Nem is kérdeztem meg.
Édesanyám letette a virágait vagy a koszorúját, aztán megölelte a fát és halkan énekelni kezdett.
Nem értettem én ezt, sose láttam ilyesmit.
Amikor hazafelé tartottunk, megkérdeztem Édesanyámat:

- Miért énekelsz te a fának, Mami? Senki se énekel a fáknak, csak te, de miért? Miért énekelsz neki?…-
Édesanyám, egy darabig hallgatott, - aztán azt mondta:
- Nem a fának énekelek kislányom, hanem az Édesanyámnak, az Édesapámnak, meg a kistestvéremnek…-
- És a fát is megöleled,…-
- Igen, - bólintott -…megölelem. Ez a fa, talán belőlük lett. Egy új élet az ő testükből, az ő poraikból, megölelem, mintha ők lennének. A lelkük pedig nem halt meg, itt van valahol most is körülöttünk. Hát ezért énekelek nekik, és tudom, hogy hallják. Meghallják, akárhol vannak is…-
A temetőt aztán, eldózerolták. A halottakra, sorházat építettek. Nem járhattunk többé oda, csak az új temetőbe, ahol valójában senkink sem volt. Letettük a koszorúnkat a nagy temetőkereszthez, és meggyújtottuk a gyertyáinkat. Csendben imádkoztunk.
Anyám pedig, sokáig csak felnézett az égre némán, - nem énekelt, és nem ölelt meg másik fát.
Soha többé, - nem ölelt meg másik fát.


Később aztán, - nem mentem már az új temetőbe. Már nem volt kivel odajárni.
Meghalt az Édesanyám.
Nem énekelt többé, Aranymáringó.




„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek…”
( Juhász Gyula )


[FONT=&quot]TANULSÁGOS...[/FONT]
Olvastam valahol, a neten:

”Amikor nagyanyám meglátogatta az édesanyját, három napra volt szüksége.
Egy nap oda lovas kocsival, - egy napot töltött ott.
Beszélgettek, és meghallgatták egymást, - elmondták a legújabb eseményeket.
Majd, dolgoztak egy kicsit a kertben és a konyhában is.
A harmadik napon pedig, indulás haza.

Amikor édesanyám ment látogatóba az anyjához, - két napra volt szüksége.
Vonaton utazott.
Szerencsés esetben jó volt a csatlakozás, és az első nap ott maradt nála. Megbeszélték a legújabb eseményeket, - és másnap, irány haza.

Amikor én látogatom meg az anyámat, elég egy fél óra.
Autóval megyek és csak tíz percre állok meg, mert a gyerekek nyugtalanok, unják magukat, és inkább vásárolni szeretnének.

- Ha egy szép napon az én lányom jön majd látogatóba, - vajon mennyi időre lesz szüksége?...Mennyit szán rám?…”
- Nahát, ha erre gondolok, - és nem szeretek rágondolni!... - kissé görcsbe rándul a psychém…-
Mivelhogy könnyen lehet, hogy el se jön, csak telefonál, - és az nagyon szomorú.
Mert mindenki, - és különösen minden szülő, - sokkal jobban örül annak, ha megölelik, mintha csörög a telefonja, - vagy kap egy emailt, - esetleg a Képeslapküldőtől, egy zenés levelezőlapot.




[FONT=&quot]CSI, A NAGYMAMÁM…[/FONT]

Csi, - erős asszony volt. Semmi sem törte meg.
Se csalódás, se gyász, se sorscsapás, se betegség, - se munka, se nyomorúság.
Mindig összeszedte magát, - és mindig talpra állt.

Ha megnövök, - olyan szerettem volna lenni, amilyen a Chéchy nagymamám volt. Chéchy bárónő. Megfogadtam, hogy olyan is leszek.
Mi: Csimamának hívtuk, - de nem az igazi nagymamánk volt, - hanem, húga. Azonban, az igazi sem lehetett volna jobb, mint amilyen ő volt.
Mindkét oldalról minden nagyszülőnk meghalt, én nem ismertem őket, csak az egyik Nagyapámat egy rövid ideig, - és Csimamát.
Belőle azonban, kettőt is. A ”régit”, - meg az „újat”.-
Egyik, - a régi - elegáns, finom, törékeny öreg hölgy volt, szürke ruhában, fátyolos kalappal, csipkegallérral, csipkekesztyűben, ezüstfejű bottal.
Ónémet bútorok, antik csipkék és komor festmények között élt, egy hatalmas házban.

Ilyen szerettem volna lenni, - legfőképpen az ezüstfejű bot miatt - ha majd nagy leszek, és nagymama leszek…-
Gyakran voltunk hivatalosak hozzá, Apámék, meg a testvérei és a családjuk: „Ozsonnára”.
Ott kellett lenni. Nem volt mese, - ott kellett lenni.
Merevek és szertartásosak voltak ezek a látogatások, - és hosszúak.
Anyámtól legalább tízféle előzetes figyelmeztetést hallgattunk végig ilyenkor, azon kívül, hogy ne beszélj hangosan, ne ugrálj,…töröld le a cipődet,…töröld meg az orrodat,…a zsebkendőd meg van?…Szépen csókolj kezet nagymamának, ne cuppanósan,…- és aztán: hogy ezt nem szabad,…azt nem szabad, azt meg aztán, pláne nem…-
Kisuvickolva mentünk, szépen felöltözve, - ünneplő ruhában. Arra is vigyázni kellett.
Az én zsebeim, a látogató ruhámon össze voltak varrva. Mivelhogy a ház meg az asztal tele volt csuda dolgokkal, én pedig a zsebeimet jól megtömve mentettem haza mindig, mindenféle érdekességet és mindenféle finomságot.
Miután a zsebeimet összevarrta anyám, a Papám zsebeit töltöttem meg, és az, sokkal nagyobb volt. Sőt, - a papának több zsebe is volt.

Apám, sohasem szólt, - otthon szépen kipakolt a polcomra. Aztán szétválogatta a dolgokat, - a kuglófot, meg a zserbót, fügét, szentjánoskenyeret, stb. otthagyta nekem. A többit azonban összeszedte, és vagy aznap, vagy másnap visszavitte, és sűrű bocsánatkérések közepette, átadta a Nagymamának.
Sokat kellett válogatni.
Volt ott minden, kakaós kuglóf, összenyomott zserbó szeletek, aszalt füge, szentjánoskenyér, igazgyöngy nyaklánc, aranyzsebóra, - és parfümszóró, szép, selyemmel bevont rojtos labdaccsal,…stb. stb.
Egyszer apám, szerényen megjegyezte, - hogy: „ha kérném, akkor is odaadná a Csimama”…-
- Az, nem olyan…- mondtam én.
Nekem ugyanis, ez éppen olyan volt, - hogy süteményt szedek az asztalról, meg aranyórát a komódról és hazaviszem, mintha a fáról szedtem volna cseresznyét, amit, szintén hazavittem. Néha, a más fájáról is.
Én akartam szedni, saját kezemmel, - nem kapni akartam. Amikor ezt Anyámnak elmondtam, röviden válaszolt:
- Lányom, a cseresznyefa a miénk, az asztal meg a komód nem. Így az sem a miénk, ami azokon van…-
Jó lenne hinni, hogy a helyzet ettől megváltozott, - de nem. Én továbbra is megtömtem Papa zsebét. Több is volt.
A látogatások hosszúak voltak, de nem csak nekem.
Anyám mesélte sokszor, hogy neki is hosszúnak tűnt, mert mindig frászban volt, a gyerekei,…- és a megfelelési kényszer miatt. Csimama, nagyon szigorú volt. Akkor még.

Kevés emlékem maradt ezekről az „ozsonnákról”. Talán, 2-3 éves lehettem akkor. Halványan rémlik a hatalmas asztal, sok ezüsttel, gyönyörű porcelánokkal, földig érő csipkés terítőkkel.
Ez, -…ez a földig érő csipkés abrosz, ez nagyon izgalmas dolog volt, - mert el lehetett tűnni alatta…-

Csak felkaptam a kuglófomat a tányérról, lecsúsztam a székről, és be az asztal alá. Ott aztán, megnéztem a lábakat, - néha, mintha össze lettek volna keverve - meg a cipőket. Emlékszem egyre, egy térdig érő fekete cipő volt, - a bokáig érő ruha alatt, amit felhajtottam, - és az elejétől a térdéig, fehér porcelán ringli volt rajta. Arra volt tekerve a cipőfűző, de az is porcelán golyókban végződött.
Tetszett ez nekem. Élvezettel fűzögettem ki. Teljesen. Lehúzni nem tudtam, pedig többször is megpróbáltam.

A cipő tulajdonosa, - valakinek az öreganyja - időnként rúgott egyet, vagy be-be legyintett az asztal alá, de sosem talált el.
A terítő alá behajolni, vagy bemászni, nem lehetett, - ahhoz, csak nekem, és szegény Anyámnak volt bátorsága.
Ugyanúgy csinálta, ahogy én, hirtelen lecsúszott a székről, és be az asztal alá. Aztán végig a lábak előtt, majd a porcelános cipőnél, kihalászott, a hóna alá vágott engem, és rückvercben visszatért az asztalhoz.

Ott alig történt valami, - hacsak az nem, hogy Csi szigorúan az asztalra koppintott a botjával. Meglehet, - ez nekünk szólt.
Mindenki tisztelte Őt, a - mindenki tartott tőle, a család egy része pedig, ácsingózott a nem kevés vagyona után.

Hogy szerették- e? Azt nem is tudom.
Apám szerette, az biztos. Anyám meg, tartott tőle rettenetesen.
Ő mindig félt, hogy valami hibát követ el, amiért az orrára koppint.

Ilyen akartam hát lenni, mint Csimama, akit mindenki tisztelt, akitől mindenki tartott, aki körül a család forgott, akinek szép botja volt, és szép, - fátylas kalapja.
Én is tiszteltem őt, - a megfelelő távolságból. Akit azonban szerettem is, az a másik Csimama volt, a „szegény Csi”…- az, akit elütött a sorsa.
Közvetlenül a háború előtt, Csi férje, aki mulatós ember volt , elkártyázta, elitta, elszórakozta minden vagyonukat, - súlyos adósságokat csinált, - majd, nem kért segítséget senkitől, - egyszerűen fejbe lőtte magát. Ott maradt hát Csimama, magára.

Nem volt gyerekük, így aztán férje halála után, senkije és semmije nem maradt. Még a ruhái, és a szép ezüstfejű botja sem.
Apám és testvérei, anyjuknak vallották Csi-t, - mégis, egyiküktől se fogadott el semmiféle támogatást, de még az együttérzésüket is mereven visszautasította.
Csi, viselte a sorsát. Méltósággal.
Elveszett az egész addigi élete, egyedül maradt, és hiába hívták, senkihez sem költözött oda. Pedig, minden család jómódú volt, és mindenki szívesen látta volna.
Csi felállt, és újra kezdte az életét, - pedig, már öregasszony volt.
Egy idős zsidó ember hitelt adott neki, és nem kért érte jótállást vagy kezest. Elég volt a szava. Mert a szavának értéke, súlya, hitele volt.

Csi szava volt a hitelfedezet, - és a becsülete, meg a tisztessége.
A hitelből aztán megvett egy kis házat, - közvetlenül a falunk mellett, az erdő alatt - a Giligóban. Talán nem is ház volt az, hanem ”kulipintyó”.
Egyetlen, - kőből épült, picinyke helyiségből állt, ami fölé hatalmas tölgyfa tornyosodott, védőn beborítva azt.
A kulipintyó előtt, egy tágas, zöldre festett fatornác volt, a körül pedig,…a végtelen.
A végtelen, ameddig a szem ellát.

Itt élt aztán, majdnem a haláláig.
Sírni, sosem láttuk, - nevetni, mosolyogni sokszor. Összeszedte magát.

A nyomorúságos körülmények között is fel tudott állni, és emberi méltóságát, függetlenségét megőrizve, tovább tudott lépni, és élni.
Soha nem panaszkodott.
Kicsi voltam még, - talán 5 éves lehettem, vagy még annyi se - közel lakott, hát gyakran látogattam.
Egyszer, ebédidő körül értem oda hozzá, és Csi, éppen palacsintát ebédelt. 1db palacsintája volt. Egy.

Rámeredtem arra az egyre, - mert nagyon szerettem a palacsintát. Ő pedig azonnal elém tette a tányért.
Még, megkérdeztem tőle, hogy:
- Mi van benne?…Mi van benne, belül?

- Belül?…- hökkent meg Csi -…Belül is palacsinta van benne…-
- Akkor jó,…pont így szeretem…- mondtam, - és elfogadtam Csi, egyetlen palacsintáját.
Máig, szégyellem magamat miatta.
Csi ugyanis, hozott egy marék csipkebogyót, és a magokat meg a szőrt kikaparva belőle, azt kezdte rágcsálni.
Azt hiszem, az volt az ebédje.

Otthon aztán, elmeséltem Édesanyámnak, hogy kaptam Csi-től palacsintát, amiben belül is palacsinta volt. Anyám pedig azonnal tudta, hogy miről van szó. Összepakolt egy nagy kosarat mindenféle ehető dologgal, és felvitte Csi - hez.
Máig csodálom őt, - a Csi-mamámat - aki akkor is tudott adni, amikor nem volt már semmije.
Nem szégyellte a munkát, de a kezét, talán szégyellhette. Dolgossá, törődötté, reszelőssé vált a keze, - a korábban gyönyörű, ápolt keze, - és a kézcsókot elhárította.
- Piszkos vagyok picinyem…- mondta nekem.

Nem volt baj, én olyankor elkaptam a nyakát, és tizet is adtam neki máshova, - ahová éppen esett.
A kézcsókot ugyan elhárította, de ha megöleltem, sosem tolt el magától.

Édesapámnak azonban megengedte, hogy megcsókolja a kezét is. Mind a kettőt. Sokszor láttam.
Kint ültek a „Kulipintyónál”, a tölgyfa alatt.
Csi, a rozzant bambusz székben ült, ami össze-vissza volt drótozva, apám pedig előtte egy icipici sámlin.

Papának a könyöke földig ért, térde meg az orráig, de ez nem zavarta. Csi mindkét kezét a kezében tartva, puszilgatta azokat.
Beszélgettek, meséltek, - egymástól kapkodva el a szót, - és nagyokat nevettek.
Emlékeket idéztek.

Egyszer aztán elcsendesedtek.
- A kígyóra, a kígyóra picinyem, emlékszel - e?….Nem volt otthon anyád, meg apád se, emlékszel? Mihozzánk futottál a konyhába, a szakácsné meg kirohant, amikor meglátott a kígyóval, emlékszel?…-
Apám elkomorult.
- Emlékszem, - mondta csendesen - Csi, ha te, akkor nem vagy ott, én már rég alulról szagolnám az ibolyát. Hát persze, hogy emlékszem…-
Többet aztán nem mondtak, - csak emlékeztek.
Otthon aztán megkérdeztem Anyámat, hogy mi volt azzal a kígyóval? És a Csi, mért nem engedte meg, hogy a Papa alulról is megszagolja az ibolyát?…-
Anyám, - csak némi töprengés után válaszolt.
- Az a helyzet, hogy apád, majdnem olyan rossz gyerek volt, mint te vagy. A pajtásaival, azzal szórakoztak, hogy siklókat dugtak az ingük alá, mert a nyári forróságban hűsítette őket. Apád egy hatalmasat talált, ami nem biztos, hogy sikló volt. Azonnal apád dereka köré tekeredett, és teljes erejéből szorította, nem lehetett levenni róla. A többi gyerek ijedtében elszaladt, apád pedig bevánszorgott Csi-ék konyhájába, már majdnem megfulladt, a szakácsné pedig ijedtében kirohant és elfutott. Akkor jött Csi, meglátta apádat, felkapta az öregkést, elkapta a kígyó fejét és levágta. Utána még elvágott két tekercset rajta, aztán elájult…-
Egy kis szünet után Anyám még hozzátette:
- Azt tudnod kell, hogy Csi még egy földigilisztától is elfutott mindig,…már gyerekkorában is…-

Elgondolkodtam Csi mamán, meg a kígyón. Az ibolyáról aztán, el is feledkeztem.
Nekem Csi egy hős volt, az biztos. Egy hős, aki levágta a kígyó fejét.
Aztán eltöprengtem, hogy ha így félt a földigilisztától, akkor miért költözött most a falu fölött a Giligóba? Éppen oda? Hiszen az arról híres, hogy egy kígyófészek. Ott csak úgy hemzsegnek a kígyók.
Felnőtt fejjel persze tudom, hogy erdei siklók lehettek, - ámbár, - ettől sem kedveltem meg jobban őket.
Kisgyerekkoromban nem féltem és nem iszonyodtam tőlük, - mert azt hittem, hogy én nagy vagyok és erős, csak picinek látszom. És van valamiféle hatalmam is, amivel mindig mindent meg tudok oldani, még a kígyót is eltüntethetem, -…ha akarom.
Azért ezt nem próbáltam meg.
Elég volt, hogy elküldtem.
Toppantottam egyet-kettőt, és kígyó mindig, azonnal elment. Volt-nincs. Ez, elég is volt.

De, hogy hogyan mert nagymama a kígyók közelében élni a Giligóban, arra én nem találtam magyarázatot. Akkor sem, meg később sem.
Amikor Apámék beszélgettek, nem mindig hallottam, pláne nem mindig értettem, hogy mit beszéltek, - de ez nem is volt fontos. Játszottam, jól éreztem magamat a közelükben.
Amit azonban hallottam, mégiscsak hallottam. Abból, sokkal később összeállt a teljes kép, és a teljes valóság a családomról.

Csi, Apámat mindig „picinyemnek” hívta, „kicsikémnek”, meg „Kisfiamnak”, én pedig ezen eltűnődtem és elcsodálkoztam. Mivelhogy Apám akkora, de akkora nagy melák volt, Csi pedig pici, nagyon pici. Legfeljebb apám melléig ért, vagy még addig se.

Anyám aztán elmondta, hogy Csi nevelte apámat és a testvéreit, lány korában. Mert a nagymama nem volt otthon, Csi apja meg özvegyember volt, - így nem volt a gyerekeknek se anyjuk, se nagymamájuk.
Csi volt az asszony a két háznál. Igaz, jómódúak lévén, segítsége mindkét háznál bőven volt.
Hogy az igazi nagymama mért nem volt otthon, arról, akkor nem esett szó. Kicsinyenként raktam össze később, Csi meg az Apám beszélgetéseiből, - de csak felnőttként értettem meg.


Ők ketten mindig vidámak voltak, összehajoltak, sustorogtak, és jókat nevettek:

- Emlékszel Csi? - kérdezte Apám -…az akkor volt, amikor Mutti megszökött az órással,…-
- Nem, nem, rosszul emlékszel, az nem akkor volt, hanem akkor, amikor a fiskálissal szökött meg,…-
Megint összehajoltak, suttogva beszéltek, aztán megint hatalmasakat nevettek.
Kérdeztem én anyámat erről a szökdösésről, de nem beszélt.

Már felnőtt voltam, amikor megtudtam, hogy ez volt a család szégyene, amit titkoltak, takargattak, szégyelltek. Ha pedig lehetett, még le is tagadtak.
Nagymamám, „világszép” asszony volt.
Ha csak szép, és „kikapós” lett volna, azt még simán elnézték volna neki.
De a nagymamám, hiszékeny is volt, és könnyelmű. Ő állandóan új életet kezdett, és az nagyon sokba került.

Állandóan elhitte, hogy most aztán, most az egyszer, - majd megint, és újra és újra, - a várva-várt, életre szóló, nagy szerelem robbant az életébe.
Ezért aztán elment a postással, az órással, a fiskálissal, az alföldi csikóssal, az osztrák üzletemberrel, - tőle egyébként Bécsből, gyalog jött haza.
És, csak az Isten tudja, hogy még ki mindenkivel ment el és kezdett a nagymamám új életet.
A család se tudott mindenkiről.
Sőt, akikről tudtak, azokból is letagadtak egyet-kettőt.

Nagyanyám nagyon gazdag asszony volt, folyton új életet kezdeni azonban, költséges dolog.
Minden új társ, mindig kifosztotta. Tönkrement.
Teljesen elszórta az anyai örökségéből származó igen nagy vagyonát. Apja pedig nem adott többé értéket a kezébe.
Amikor meghalt, lánya helyett veje lett az örököse, - az én nagyapám, - aki jól kezelte és adta tovább dédapám vagyonának ráeső részét.

Bűnbánó hazatérései után azonban, szó nélkül, mindig megbocsátottak, és mindig visszafogadták nagyanyámat. Az egész család visszafogadta, mert szerették.
Így is szerették, és így is hozzájuk tartozott.
Így is, - hogy „rossz” volt.
Rossz asszony volt, rossz anya, és rossz feleség.

Mégis, visszafogadta a Nagyapám is, újra-és újra megbocsátva, elfelejtve neki mindent. Mert ő is szerette. Haláláig szerette.

Azokban az évekig tartó szünetekben, amikor nagyanyám éppen új életet kezdett, nagyapámnak, az apósa, az én dédapám és családja, - legfőképpen Csi-mama - segítettek a három gyerek nevelésében.
Csi mamát azonban, akkor még nem így hívták, - hanem rendes neve volt, mint másnak.
Jolanda volt.

Jolanda helyt állt akkor is, fiatal lányként, - anyjuk helyett nevelte és szerette a testvére gyerekeit.
Helytállt akkor is, amikor egy snájdig, magas rangú katonatiszt felesége volt, és nagy házat vittek.

És helytállt akkor is, amikor már nem Jolanda volt, hanem csak egy egyszerű, vagyontalan öregasszony, -…Csi mama.
Ő is kezdett egyszer új életet.
Nem a házasságával, mert akkor csak a régi, gondtalan, gazdag életét folytatta. Akkor kezdett új életet, amikor fedelet teremtett a feje fölé, és kenyeret keresett magának. Megtanult dolgozni.

Mindennap járt az erdőre, szinte az tartotta el, - növényeket, gyümölcsöket, gombát gyűjtött.
Amit lehetett frissen adott el, ami megmaradt, azt megszárította, és szárítva adta el. Az emberek szívesen megvették ezeket a dolgokat,…- és Csi mama megélt belőle.
A hitelét is fizette rendesen, - mindig, amennyit csak bírt, - mert a „saját házában” szeretett volna élni mielőbb.
A tél nehezebb volt.
Ilyenkor az erdő a tüzelőn kívül nem igen adott mást, de tudott varrni, és finoman kézimunkázni, akkor abból élt.

Abban az időben, még megstoppolták a leheletfinom batiszt hálóinget, de a hernyóselyem harisnyát is. Volt munkája bőven.
Amikor pedig, éppen ez se volt, meg az se volt, - Csi mama „pörgetét” csinált. Ma, ezt úgy hívják: forgó.
Senki nem tudott olyan szép pörgetét csinálni, mint Ő.
Se azelőtt, se az óta, nem láttam olyat, olyan szépet, mint az övé volt.

A szára, hántolt fűzfából készült,…és a forgója? Istenem, a forgója…- az, szinte élt.
A papírt vízfestékkel festette meg, és madarakat, szitakötőket, virágokat festett rá.

Gyönyörű volt, pl. égkék háttérrel a pillangós pörgete. Amikor fújta a szél, olyan volt, mintha röpködtek volna a különböző színű, apróbb, nagyobb lepkék
Szoktam segíteni neki mindenfélét, -…ha megengedte.

Nem nagyon messze lakott tőlünk, és ha Édesanyám olyat főzött, amit Csi szeretett, vagy ami elállt, akkor mindig küldött velem neki. Ilyenkor ott ragadtam.
Sok mindenfelé elvitt engem. Az erdőre, mezőre is, - és megmutatta a növényeket, fákat, bokrokat, - elmondta róluk azt, amit ő tudott.
Sokszor kimentem vele a vasútállomásra is, pörgetét árulni. Amennyit meg tudott belőle csinálni, annyit, könnyedén el is tudott adni.

Sokat dolgozott, - talán, mindig dolgozott -…de független volt, és a saját életét élte.
Csi - t azonban egyszer szörnyű baleset érte, eltörött a lába. Anyám talált rá, amikor ennivalót vitt neki. Azonnal hazarohant Apámért, aki ölbe hozta le a hegyről mihozzánk.
Orvos, akkor nem volt még a faluban.

Egy ismerős hintóján vitték tovább a 27 km-re lévő kórházba. Apám mindvégig az ölében tartotta, és ölben vitte be a kórházba.
Súlyos törése volt, és sokáig nem engedték haza.
Minden rokona és ismerőse meglátogatta ott, ő pedig megtanulta elfogadni a tisztelet és a szeretet különböző megnyilvánulásait.
Tudta, hogy ez neki szól, - Jolandának, az embernek. Nem a társadalmi állásának, nem a gazdagságának. Hol volt az már?
Neki szól, -…az embernek. Már, nem utasította vissza.

Amikor hosszú idő után, hazajöhetett a kórházból, elfogadta a szüleim meghívását és hozzánk költözött. Mindenki örült ennek.

Apám is anyám is arra készültek, hogy hadakozni kell majd vele, de nem, az első szóra elfogadta a meghívást.
Mint ahogy elfogadott minden mást is, - a szerető gondoskodást, a szép ruhát és édesanyám apjának rég elárvult sétabotját. Azzal tanult meg járni újra.
Amikor még a Giligóban lakott, ugyanezt a botot nem fogadta el, - pedig anyám akkor is felajánlotta.
A Giligóban az a botja volt, amit apám neki sajátkezüleg faragott, csiszolt, smirglizett, és százszor is megpróbáltatta mamámmal, hogy a kezéhez igazíthassa.
Szerette ezt a könnyű, vékonyka botot, és büszke volt rá. Fűnek-fának elmondta, hogy:
- Ezt a botot a fiamtól kaptam,…ezt a botot a fiam faragta énnekem…- Egyszer, azt mondta apámnak:
- A botomat, temesd majd el velem édes fiam, mert kimászom én abból a gödörből is, és akkor szükségem lesz rá…-


Az, hogy hozzánk költözött, nagy öröm volt nekünk, és neki is.
Élt még pár évet köztünk, - de nem eleget - csendben, békességben, nyugalomban, szeretetben. Egy reggel aztán, nem ébredt fel.

Be akartam menni a szobájába, - de a szüleim nem engedtek.
- Elment, …- mondta Anyám csendesen -…elment kislányom. Nagyanyád elment…-
Még a lélegzetem is elállt,
- Engedtétek elmenni? Ti elengedtétek, az én saját nagyanyámat?…-
Apámból akkor hirtelen, kitört a sírás. Ráfeküdt a két karjára az ebédlőasztalon és láttam, hogy rázkódik a válla.
- Menj ki kislányom, …- szólt anyám csendesen.
Ritkán fordult elő, de szót fogadtam. Bóklásztam egy kicsit a ház mögött, a zúgónál.
Valahogy, olyan nagy volt a csend.
Amikor anyám kijött, egy kisbőröndöt hozott a kezében.
- Elviszlek kislányom a nénédhez. Ott maradsz pár napig, majd jövök érted, amint lehet.
- Ne vigyél el engem, - kértem ijedten -…ne vigyél el vendégségbe, jó nekem itthon. Nem akarok vendégséget…-
- El kell menned kislányom. Nagymama nem a Giligóba ment, hanem a mennyországba, és el kell köszönnünk tőle…-
- Nem akarok elköszönni, mért ment el ? Elengedtétek? Nem volt jó itt neki, minálunk?…-
- El kellett engedni, lejárt az ideje. Azért ment el, mert lejárt az ideje.
Nem értettem én ezt akkor,…- és még sokáig, később sem.
Nagymamával, - ahogy apám ígérte, - eltemették a faragott botját is.
A temetésen mindenki ott volt. Az egész falu, az összes rokonság, és aki élt még az ismerősei közül.
Én is ott voltam, - igaz, nem tudtam mi zajlik.
Nem mondták meg nekem, hogy abban a cifra dobozban a nagymama fekszik, mert biztosak voltak benne, hogy cirkusz nélkül nem engedném letenni Őt, a gödörbe.

Sokkal később tudtam csak meg. Mint ahogy azt is, hogy ez a világ rendje, - élünk és meghalunk
S hogy ezt el kell fogadni.
S, hogy a világon csak ez az egyetlen valódi igazság létezik, -…nincsen több, és nincsen más. Egyformán, mindenkinek el kell mennie egyszer.

Mégis, amikor még nagyon friss volt a seb, gondolkoztam rajta, hogy ki kellene ásni a nagymamát.
Hátha nem is egészen halt meg. És Isten is,…- elvette, igen, de hátha már vissza is akarja adni. Minek kellene neki egy ilyen öreg nagymama?
Isten teremteni is tud, - azt mondta a Mater Borbély, és ő tudja.
Minek kellene Istennek, pont Csi, a fájós lábával?
Ő annyi nagymamát csinálhat magának, amennyit csak akar, és olyant, amilyent csak akar. Még fiatalt is. Igen.
Miért éppen Csi kellene neki, a fájós lábával?
Különben is, miért kellene pont az, aki az enyém? Ez, nem lenne igazságos…-

Szerettem Csi - mamát.

Aztán, -…már dúlt a háború. Bombáztak, sziréna szólt,…sztálingyertyák lógtak a levegőben, felettünk az égen, és menekültünk. Egyik pincéből a másikba, egyik házból a másikba, - de sehol sem volt jó. Sehol sem volt biztonságos.

Nem csak mi, más is menekült.
És akkor a Giligóban a kis ház, a kulipintyó, - amelyet Édesapám, a környező földekkel együtt megörökölt, s amit Csi a tudtunk nélkül a ház mellé vásárolt, a miénk lett, - hirtelen, megtelt élettel.
Nem használtuk a Giligót, de néha eljártunk oda, megnézni.
A háború alatt a kis ház, sok ember menedékévé vált.
Nem tudtuk kik voltak ott, kik laktak benne, de amikor Apám a tölgyfa alatt meghallotta az elfojtott gyereksírást, ami odabentről hallatszott, - rádöbbent a valóságra.

Hazament, és megbeszélte Anyámmal, - majd visszatért a házhoz este, egy nagy kosár ennivalóval.
Aztán, sokszor megtette még ezt az utat a háború alatt.

Amikor már őt is elvitték a nyilasok, akkor csak Anyám járt fel a kosárkával.
Még később, - már teljesen elembertelenedtek az emberek, mindenki, mindenkit figyelt, - már csak én jártam fel oda.

Az üres kosarat mindig kitették a ház mellé, csak felvettem visszafelé. Egyszer azonban, amikor felvettem a kosarat, volt benne valami. Egy picire hajtogatott zsebkendő. Amikor kibontottam, két gyűrű hullott ki belőle, egy nagy, meg egy kicsi.
Tetszettek nekem.
Visszaraktam a zsebkendőbe, hazavittem, és lelkesen elújságoltam anyámnak, hogy mit találtam a kosárban. Anyám megnézte a gyűrűket és elsírta magát.

Nem értettem, - és akkor kezében tartva a picike vékony karikagyűrűt, mintha hangosan gondolkodna, vagy mintha nagy lennék, azt mondta:
- Ez egy asszony gyűrűje. Egy asszony, nem válik meg a karikagyűrűjétől soha, legfeljebb, ha az élete múlik rajta, vagy másnak az élete. Az Isten vezérelje őket, az Isten vezérelje őket, …-
Aztán leült és rövid levelet írt, pár sor volt csupán, majd kopertába tette az ékszereket a levéllel, megint ennivalót csomagolt, - és visszaküldött a Giligóba.
A csomagot letettem az ajtó elé.

Pár nappal később, amikor mentem, üres volt a kosár. Felvettem hát, a teli kosarat pedig megint az ajtó elé tettem.
Sokszor mentem még. Egyszer azonban, érintetlenül találtam az előző kosarat az ajtó előtt.
Megijedtem, hogy valami baj van, benyitottam a házba. Üres volt, - de rend volt és tisztaság. Talán, nem volt baj. Ott hagytam a kosarat az asztalon. Hátha visszajönnek még.

Aztán felperegtek az események. Bombáztak, bujkáltunk, menekültünk, és egyszer csak, -… nem mehettem már többé.
Később pedig, már nem volt mit vinni.


Ez volt hát a kulipintyó története, ahol mintha egy időre ottmaradt volna még Csi lelke, hogy menedéket adjon azoknak, akiknek szükségük volt rá. Ott, abban a házban, ahol valaha rég, - amikor elütötte a sorsa - ő is menedéket talált.



CSI...

Így, ennyi év után is, szeretettel és csodálattal gondolok vissza rá.

Fel tudott állni, és öregasszony korában is fel tudta építeni az életét.

Igaz, újra kezdeni csak azzal az emberi tartással lehet, amit Csi, még a nyomorában sem vesztett el. És azzal a tőkével, azzal az értékkel, amelyet önmagában hordozott, -…a szavának hitelével, a mondott szó értékével.
Ez volt a fedezete.
Sőt, - ez volt a hitelének fedezete is.

"NANU...NANU"...

Bizony, - jó érzés hinni abban, hogy a szeretteink, nem mentek el egészen.
„Ha gondolatban, vagy hangosan nevükön szólítjuk őket, - akkor meghallják a hívást, - és mellettünk teremnek…..”- Olvastam valahol.
Aztán azt is:
„Gyakori, hogy elhunyt emberek, vigyáznak gyermekeikre, és külön időt szánnak arra is, hogy minden gyermeknek segítsenek, aki krízishelyzetben van….”
Sokszor végiggondoltam.

Igazából, nagyon jó érzés volt ezeket a sorokat olvasni.
Tehát, más is így hiszi, nemcsak én, - más is így érzi, más is így van ezzel, nemcsak én.

Mert, bár nem igen beszéltem róla senkinek, - nehogy hangyásnak tartsanak - nagyon sokáig, mindennap éreztem az Édesanyám jelenlétét, még 10-12 évvel a halála után is.
Mert az anyánktól kapott szeretet, egyedi, különleges, mélységes, végtelen, és elmúlhatatlan, -… visszajár, talán a síron túlról is.


Amíg élt, - szinte az utolsó hetekig, - Édesanyám főzte nekem a reggeli kávémat, és azzal ébresztett.
Nagyon halkan nyitotta az ajtót, bedugta a résen a V-betűt formáló két kis ujjacskáját,…és besúgta, szép halkan,…hogy:
- Nanu-Nanu….-

Lehetett erre másképpen,…mint nevetve ébredni?…
A köszöntést, egy akkoriban futó filmből tanulta meg, - ami Neki nagyon tetszett, - és amit minden este megnéztem vele.
A film, egy,…- a Marsról idetévedt fiatal fiú csetléseiről, botlásairól szólt. Ő köszönt úgy, - V betűt formálva az ujjaiból, hogy:
- „Nanu-Nanu „…-

A V betűje azonban, nem a győzelem jelét mutatta, - inkább hasonlított, - vízszintesen mutatva arra, hogy, - …kibököm a szemedet: - „Nanu-Nanu…”-
A fiú, nagyon aranyos, nagyon vidám, nagyon gyámoltalan volt, - és képtelen helyzetekbe került. Robin Williams alakította.
Mulatságos, vidám történet volt.
A filmet aztán, elfelejtettük,…- a köszöntés azonban megmaradt, sok-sok évig.


Amikor az Édesanyám meghalt, - egyedül maradtam.

Nescafet „főztem”, - és visszavonultam az ágyamba, amíg elszürcsöltem.
Ezekben a félig éber percekben, szinte „kézzel foghatóan” éreztem az Édesanyám jelenlétét.
Hűvös levegő suhant el az arcom fölött, - oda-vissza, oda-vissza, - olyan erővel, hogy megrebbentek a szempilláim.
Ezzel egy időben, nagyon halvány, fehér füst foszlány lebegett felettem, - olyan halvány, hogy éppen csak hogy látni lehetett,…- oda-vissza, oda-vissza.
Nem volt semmiféle alakja, - csak…füstfoszlány volt, az érintését azonban, mégis határozottan éreztem.

Nem azonnal döbbentem rá, hogy ez az „elsuhanás”, - az Édesanyám simogatása lehetett.
Nagyon is két lábbal állok a földön, - ezért először azt gondoltam, hogy félig alszom még, - és nem látok tisztán.
Aztán azt, hogy álmos vagyok, - és azért „rebeg” a szempillám.

Egyszer azonban,…- valami miatt, nagyon korán keltem és elmaradt a reggeli kávé, - csak valamikor a déli órákban kávéztam, kapkodva, állva.
Szóval, - ébren voltam. Nagyon is.
És akkor is elsuhant az arcom előtt, - teljesen éber állapotban, - a halvány, fehér füst, és megrebbent a szempillám.
Valami hihetetlenül jó érzés töltött el, - …olyasmi, mint a boldogság.
Akkor tudatosodott, bennem hogy: itt van az Édesanyám.
Sok év telt el aztán, - így.
Vártam a reggeleket, - ezekért a számomra gyönyörűséges pillanatokért.
Aztán elköltöztem, - néhány évre, Szentendrére, és hiába kávéztam reggelenként egy órán keresztül,…hiába gondoltam rá,… hiába hívtam,…. hiába kértem, - nem jött.

Elmaradt.
Az új házban, - nem volt velem.

Eltelt egy-két év, - majd hirtelen, - nagyon beteg lettem, - valószínűleg egy szörnyű vírusfertőzés következtében, hasnyálmirigy gyulladást kaptam.
Későn kerültem orvoshoz, - majd kórházba, - nagy fájdalmakkal és nagyon magas lázzal.

Olyan rossz állapotban voltam, hogy az ismerős orvos, - hazahívta a lányomat Münchenből.
És akkor, …akkor történt valami, - amire a kórházi ágyon magamhoz tértem.
Hűvös levegő suhant át az arcom felett, oda-vissza, oda-vissza,…megremegett a szempillám.
Kinyitottam a szememet…- és ott volt a fehér füstfoszlány.

Ott volt,…- és ott is maradt velem napokon keresztül, állandóan, éjjel-nappal, - szünet nélkül.
Egészen addig, - amíg meggyógyultam, - azután, megint eltűnt.
A következő alkalommal, a Zalaegerszegi kórházban „találkoztunk” újra. -

Akkor éppen, - „Papagáj-kórt „ szedtem össze.
Megint nagyon beteg voltam, -….de Édesanyám, újra megjelent,…és egészen végig, velem volt a kórházban.
Aztán, amikor haza kerültem, megint eltűnt.
Több éve már, de ezerszer is visszasírom a pillanatot, amikor még velem volt.

Ma, - sok évvel később is, - alig van olyan reggel, hogy ne gondolnék rá, -… és, sok mindent odaadnék az életemből azért, hogy még egyszer halljam a hangját, amint beköszön reggel az ajtómon, hogy
- Nanu, Nanu…-



[FONT=&quot]A SZIVÁRVÁNYOS ÁLOM…[/FONT]

Ritkán álmodom. Ha mégis, azt nagyon komolyan veszem, - mert annak jelentősége van.
Hetek óta, nagyon fájt a lábam, - az egyik, szinte teljesen lemerevedett, és annyira megdagadt, hogy alig bírtam el.
Nem tudtam mi a baj, de azt éreztem, hogy akármi is, - nagy baj van. Halasztottam, hogy orvoshoz menjek. Féltem.

Teltek a napok, semmi sem változott. Barátkoztam a gondolattal, hogy mégis csak el kell mennem az orvoshoz.
Aztán azzal, hogy mégsem.
Aztán megint halasztottam.
A bal lábam olyan volt már, mint egy elefánté, csak éppen a színe volt más, szederjes, és térdtől felfelé lilásvörös volt, a térdem felett pedig egy kemény, fodor volt körben.

Aztán így teltek a napok.
Mindennap azzal feküdtem le, hogy mégiscsak elmegyek holnap az orvoshoz, - méghozzá, rögtön reggel. Azonban, - mégse mentem el mégsem.

Egy éjszaka, - a fájdalomtól, nem tudtam elaludni. Virrasztottam hajnalig.
Hajnal felé aztán, mégiscsak elnyomott az álom. És akkor álmodtam, - azt a furcsát. Nagyon furcsát.
Én nem tudom, hogy létezik-e gyógyító álom, mint olyan, - de ez, az volt.
Álmomban, mégiscsak elindultam az orvoshoz. De az orvos, nagyon messze volt. Elindultam, de nem arra mentem, amerre máskor szoktam. Nem tudtam, hogy hol vagyok. Egyszerre, rájöttem, - nem a földön vagyok. Valahol az égen, a csillagok között bolyongtam, teljesen elveszetten.
Láttam a holdat, és az apró, távoli csillagokat, - de az égbolt, teljesen fekete volt.
Álmomban is az orvost kerestem, de sehol sem találtam. És akkor, hallottam egy hangot, hogy:

- Itt vagyok, …-
Tekintgettem körül, - de nem láttam senkit. Az égbolt, ugyanolyan sötét volt, idegen, szinte félelmetes. Én azonban, csak mentem tovább, szárnyaltam a sötétségben, - és továbbra is kerestem a hangot, és kerestem az orvost.
Teljesen elvesztem a fekete égbolton a mákszemnyi pislogó csillagok között.. Mégis mentem, - szárnyaltam tovább.

Akkor, megint hallottam a hangot:
- Itt vagyok…-
- Kereslek, - mondtam - de nem talállak. Fáj a lábam,… nagyon fáj a lábam…-
Bár, akkor se láttam senkit, mégis meg akartam mutatni, hogy hol fáj, ezért felemeltem a lábamat.
És akkor láttam.
A lábamon, - amelyet betegen, mereven, dagadtan és szederjesen mutattam meg, - pontosan azon a helyen, ahol legjobban fájt, - a térdem körül hirtelen megjelent akkor négy, - félkör alakú, erőteljes színű szivárványrész. Szorosan, egész szorosan a lábamhoz tapadt. Meg tudtam volna fogni, - annyira valóságos volt. Az egyik, lábszár középnél volt, keresztben, - ahol nem is fájt. A másik combközépnél. A nagyon fájó térdemhez pedig jobbról-balról tapadt hozzá egy-egy szivárvány félkör.
Pár pillanatig, tisztán világítottak, és nagy örömmel gyönyörködtem bennük, annyira szépek voltak. Szebb volt minden szivárványnál, amit valaha láttam életemben. Hirtelen azonban, megváltozott a szivárvány színe, sűrű sötétkék, gomolygó pacnik homályosították el a tiszta színeit, - aztán halványodni kezdtek a sötétkék gomolygó pacnik, majd teljesen eltűntek.- A négy félkör akkor rándult egyet, és a térdem fölött, köralakba rendeződött. Egy pillanatig, - láttam még a szivárvány, tiszta gyönyörű színeit, - erőteljesen világított. A következő pillanatban pedig, halványulni kezdett, tágult a kör, tágult, …tágult, és egyre nagyobb lett, egyre halványabb, majd teljesen eltűnt. Akkor már csak a térdemet láttam, - álmomban, - és olyan volt, mint régen. Nem fájt.
Aztán, - a térdem is eltűnt. Felébredtem.
Először nem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán bevillant az álom. Gondolatban végigröppentem rajta, - még teljesen a hatása alatt álltam.
Akkor, hirtelen elhatározással, - leugrottam az ágyamról, hogy leírjam, - mielőtt elfelejteném.

Rohantam papírért, és ceruzáért. Gyorsan ledobtam magamat, az elnyűtt szofára, - amin olyan jó helye volt a fájós lábamnak.
És akkor döbbentem rá, akkor láttam, - hogy a lábam, - pont olyan volt, mint álmomban a szivárvány után.
A következő pillanatban pedig, mély megdöbbenéssel állapítottam meg, - hogy olyan, mint régen.

Nem fáj.
Hát, - ennyi volt az álom.
Ennyi.
Nem imádkoztam, nem fohászkodtam Istenhez, - mert nem akartam terhelni őt a magam bajaival. Neki is van elég.
Kétségem azonban nincs a felől, hogy - mint annyiszor az életemben, - most is Ő segített.
Nem köszöntem meg álmomban. Valahogy eszembe se jutott.
Most köszönöm hát, - Istenem.



[FONT=&quot] LÁTOGATÁSOK…[/FONT]

Elridegült a világ. Alig van benne szeretet.
Erre legfőképpen akkor döbbentem rá, amikor az Öregek Otthonába jártam, - és rengeteg magára hagyott öreg embert ismertem meg.
Elszomorító volt, - és mélyen elgondolkodtató.
Hová jutottunk?

Merre tart ez a világ?

Megszületünk, lassan felnövünk és megöregszünk. Ez az élet rendje. Igen.
Az élet egy ideig boldog, és gondtalan, - de mindenki életében egyszer eljön az a pillanat, bárki legyen is az, amikor rátör, megrohanja a szomorúság, a gond, a betegség, a gyász, és a veszteség.

Senki sem kerüli, - és senki sem kerülheti el.
Mindannyian megéljük, és vagy megbirkózunk vele, vagy összeroppanunk alatta, vagypedig szomorú, nehéz teherként cipeljük egész életünkben, -… esetleg, előbb-utóbb belehalunk.

Amikor kicsik vagyunk, az első lépéseket bizonytalanul, kissé imbolyogva tesszük meg, de erős kezek, vigyáznak ránk, nehogy orra bukjunk, nehogy elessünk.
A vigyázók, - az öregek, - az utolsókat teszik meg ilyen bizonytalanul, ilyen esendően, - és nem mindenkinek van, aki akkor utána nyúljon, vigyázzon rá.

Sajnos, felnőttekként, nagyon sokan elfelejtkeznek arról, ha azoknak kell segíteni, akik egyszer nekik segítettek.

Sokan az öregséget betegségnek tartják, pedig attól, hogy az ember arcán ráncok jelennek meg, és lassan meggörnyed a teste, elnehezül, bizonytalanná válik a járása, az még nem jelenti azt, hogy beteg, - csak öreg.
Öreg. Igen.
Egyszer, mindenki az lesz, - hacsak már előtte meg nem hal.

Legyünk jók az idősekhez, - mert ha szerencsénk van, egyszer mi is azok leszünk. Igen. Ha szerencsénk van,… ha megérjük.
Ki tudja?
Ki tudja?

És, ki tudja, - mit hoz az élet, és mit hoz az öregségünk? Jót, vagy rosszat?
Tudom, százszor is leírtam, - mert százszor is elrettent.
Bármit hozhat.

Egyedüllétet, bezártságot, elborult elmét, magányt, szegénységet, nyomorúságot, nélkülözést, süketséget, vakságot, betegséget, Alzheimer kórt, pelenkát, rákot, esetleg berácsozott, vagy bedeszkázott ágyat, - érzelmi nyomort, szeretetlenséget.
Ki tudja?
Ki tudja?

Bármit hozhat.

Az idős kor nehéz, - erős lélek kell hozzá.

Nehéz feldolgozni a változásokat a világban, környezetünkben, kapcsolatainkban, tevékenységünkben, hasznosságunkban, képességeinkben, testünkben, lelkünkben, - és az egészségünkben.
Az öregség is az élet része, - igen, de nem a szebbik, és nem a kellemesebb része. Az öregség, - nehéz. Minél idősebbek leszünk, annál nehezebb.
Aztán pedig, ha eljön az ideje, meghalunk.
Mind meghalunk, és semmit sem lehet tenni ellene, - hiába minden, semmi sem segít.

Az élet véges, és törékeny.
Az élet véges, rövid, és törékeny. Igen.
Az évek, elrohannak, és magukkal visznek mindent. Kifosztanak bennünket.
Nem tudod mi vár rád az út végén. Te sem tudod. Én sem tudom.
Bármelyikünkkel, bármi megtörténhet.


Platón mondja: „Félj az öregségtől, mert nem egyedül jön.”
Ki tudja, mit hoz az élet, és mit hoz az öregségünk?
De ha a család, ott áll az út végén, elmenni is könnyebb, - meg, maradni is, -… élni még egy kicsit. Akárhogyan, -… de élni még egy kicsit.
Élni,… - mert ajándék az élet minden perce, akármilyen is.


Sokáig jártam az Öregek Otthonába, egy vidéki kisváros, amúgy kellemesnek tűnő, katolikus szeretetotthonába, Borika nénihez, - aki valaha a takarítónőnk volt.
Az Otthonban, mindenféle ember élt. Sokat, ismertem meg közülük, - közelről is.
Különböző korúak, különböző műveltségűek, és különböző társadalmi állásúak voltak.
Csupán egy volt bennük közös, - az, hogy nem kellettek senkinek.
Sokáig jártam, igen, közben, megismertem az életüket.
Aztán volt egy hosszú szünet, amikor nem mehettem. Majd, amikor ismét eljutottam az Otthonba, - alig találtam már valaki ismerőst.

Sok év telt el azóta, nagyon sok, - de egyetlenegy sem, amikor ne gondoltam volna Rájuk, - az otthon lakóira, a törött életű ismerősökre és ismeretlenekre.
Amikor utoljára jártam ott, - akkorra, már mindenki, akit ismertem, - a temetőbe költözött. Kimentem hozzájuk, hogy elköszönjek.
Nehéz búcsú volt.
Összeszoruló szívvel bandukoltam a térdig érő fűben, - kerestem az ismerős neveket, - és imádkoztam a horpadt sírok között.
- Istenem, Istenem, fogadd be őket, fogadd el őket, és legyen Nekik könnyű a föld, ha már az életük nem v!...Legyen nekik könnyű a föld!...- ha már az életük nem volt az.
Ahogy a neveket néztem, egy pillanatra felrémlett az arcuk, a hangjuk, és a történetük.
Teljesen különböző emberek voltak, - csak egy volt bennük közös, - az, hogy nem kellettek senkinek.
Volt köztük egyszerű parasztasszony, földműves feleség, gyári munkásnő, megöregedett színésznő, gondnoknő, tanítónő, postáskisasszony, - de volt, nem nagyon öreg, megzizzent patikusnő is, - aki, vigaszként, a rettenetes családi életéért, - rákapott a drogra, és sokáig dézsmálta a kisvárosi patika morfium készletét, ahol dolgozott.
Egészen addig, amíg bele nem bukott. Akkor, elküldték, - és ebbe belezavarodott.
Több öngyilkossági kísérlete volt, de valahogy mindig túlélte. Megmaradt a szerencsétlen. Mindig megúszta.
Mindent kibírt, és mindent túlélt.
Aztán, volt egy súlyos agyvérzése, - amitől lebénult, majd később, egy combnyaktörése, amikor leesett az ágyról.
Ettől kezdve, a hátralévő életében ápolásra szorult, - és többé nem kellett a családjának.
Nem kellett a férjének, akivel sosem volt zavartalan a házassága, - és nem kellett a két felnőtt gyerekének sem.
Senkinek se kellett.
Mindenki élte világát. A magatehetetlen anya, nem fért bele az életükbe. Nem akartak törődni vele.
Betették egy szeretet otthonba, és inkább fizettek a gondozásáért, csak ne legyen láb alatt, ne kelljen kerülgetni, ne kelljen látni, - és ellátni.
Ez a szerencsétlen asszony, - „boldog” volt az Otthonban. Rendesen kapott enni, inni, nem ütötték-verték, - és nem rúgtak bele.
Emberként bántak vele.

Később, elmesélte, hogy sok szobás hatalmas háza van, - a családi öröksége, - ott lakik az egész családja, de neki nem jutott hely benne. Neki, nem jutott egy parányi szoba.

Bedugták az ágyát a hallba, amelyen mindenki keresztüljárt. Soha, egy perc nyugalma nem volt. Ott jártak el mellette, - de nem szóltak hozzá.
A pénzét mindig elszedték, - néha adtak neki enni, - néha pedig nem.
Gorombán beszéltek, - és gorombán bántak vele.
Gyakran került kórházba, törésekkel, zúzódásokkal, majd kiszáradással, alultápláltsággal, felfekvéssel, és fekélyekkel.
A kórházban, mindig kérdezték erről, - ő azonban soha nem mondott semmit.

Nem adta ki a családját.
Egy ilyen alkalommal azonban, - amikor a felfekvés, a kiszáradás, és az alultápláltság mellett, sorozat-bordatörése és combnyaktörése volt, a kórházból, már nem engedték vissza az otthonába.
Az orvos, aki a szerencsétlen asszonyt, még patikusként ismerte, elintézte, hogy bekerüljön a szeretetotthonba. Ott aztán, - „talpra állt”. Úgy, ahogy lehetett. Járó kerettel.
Jó volt neki ott. Nem bántották.

Néha, az emberséges menye, - akinek semmivel sem volt jobb a helyzete a goromba és állandóan italozó, drogos férje mellett, mint az anyósának, - meglátogatta a két kis unokalánnyal.
Ilyenkor a patikusnő, - repesett az örömtől.
Boldog volt, meg büszke is, - hogy neki ilyen menye, meg ilyen kis unokái vannak. Érdemes volt ezért megszületni.
Élt még két évet.
Amikor meghalt, - nem hullajtott érte a családja almányi könnyeket, - csak a menye, és az unokái.


Különben, sokféle ember volt az otthonban.
Volt egy százéves, mosolygós, nagymama is - aki sok gyereket, és sok unokát nevelt, nagy-nagy szeretettel, - de a hátralévő életében, amikor már nem tudott dolgozni, - ő sem kellett senkinek.

Nem fért bele a család életébe. Mindenki dolgozott, nem tudták ellátni.
Igaz, - őt legalább nem „dobták el”. Írtak, telefonáltak, érdeklődtek, - és látogatták.
Ünnepeken pedig, néha hazavitték, - vagy csapatostul látogatták.
Ilyenkor a családja, ajándékokkal, és mindenféle finomságokkal megpakolva érkezett. Ő pedig, örült nekik, - szívből örült nekik.

Csakhogy, - már nem ismerte meg a családját, - talán rosszul is látott, vagy elfelejtette őket. Kiestek az emlékezetéből.
Már nem tudta, hogy ki kicsoda, - de mosolygott. Mindig mosolygott.
Mosolygott mindenkire, aki szólt hozzá, - …és boldog volt.
- Te, … te gyerek, - hajolt oda a fiához, - mongyad, a fiamat nem láttad? Az enyimet, az én Tibi fiamat,…nem láttad?...Mongyad…-
- Én vagyok az mama, én vagyok,…- nyögte a fia, …nem emlékszik rám? Én vagyok a Tibi…-
- Jaj mááá,… teee…- legyintett a mama, - ne bolondozz énvelem…-

Végül, ráhagyták. Ráhagytak mindent, akármit is mondott, …- és „jól elbeszélgettek”…-
Csak a búcsúzásnál sírta el magát mindig a néni, - mert a Tibit akarta látni, a fiát, - az meg, ugye, nem jött.

Különben, ő is jól „elvolt” a szeretetotthonban.
Ahol egyébként, minden volt. Törődés, gondoskodás, odafigyelés, még jó szó, és emberség is, - de szeretet, az nem igen lehetett.
Nem, - az, nem igen lehetett.
Ki szeretett volna? Kit?...-
A gondozóknak, arra, nem volt idejük. Talán, kedvük sem. Fizetést kaptak, dolgoztak, - azért csinálták. Nem másért.
A szeretet, - nem volt munkaköri feladatuk.
Késztetést sem éreztek rá.

Az öregek azonban, - kicsit már olyanok, mint a gyerekek.
Rengeteg odafigyelést, törődést, - kedvességet, gyengédséget, és szeretetet igényelnek. A nélkül, nem élet az élet.

Hát, ez, - ez, nem volt meg a szeretet otthonban. Nem.
Az emberek, ott, a még hátralévő kis idő alatt, - csak elvoltak.
El voltak valahogy. Úgy, ahogy.
Ahogy lehetett, igen… - addig, amíg lemegy a nap.
Addig, - amíg, számukra örökre lemegy a nap.

Róluk, - a magányos öregekről szólnak a történetek. Az Ő történeteik.
Köszönöm Nekik, hogy elmesélték, és köszönöm, hogy megtiszteltek a bizalmukkal.


A leírt események a valóságban is megtörténtek, - a neveket és a helységneveket azonban, a személyiségi jogok védelmében, meg kellett változtatni.

Ha azonban valaki, még így is magára vagy másokra ismer, - a felismerés, kizárólag a véletlen műve lehet.

[FONT=&quot]
[/FONT]


[FONT=&quot]BORIKA NÉNI…

[/FONT]

Borika néninek, nem volt senkije.
Először, csak az Ő kedvéért jártam az öregek otthonába, - aztán már a többiekért is. Megismertem, és megszerettem őket.

Borika nénit, rajtam kívül, nem látogatta soha senki.
Hét gyereket szült ugyan, de szétszéledt a családja, - élték a saját életüket. Szerteröppentek a világba, amint lehetett.
Nem a sors, - nem az élet rúgott bele Borika nénibe, hanem a saját gyerekei.
Borika néni, nem kellett senkinek. Egyik gyerekének se. Öregségére, magára maradt.
Önzőek a mai fiatalok, - tisztelet a kivételnek, - és sokukból kiveszett a szeretet.

Borika néni, haláláig az otthonban maradt, ott élt.

Amikor látogatni szoktam, félrevonultunk a hallban, és beszélgettünk. Meséltünk, emlékeztünk, nosztalgiáztunk.
Néha, még nevettünk is, - bár, ez, nem volt gyakori. A nevetésre, semmi okunk nem volt.
Mellette, körülötte, kicsinyenként aztán, megismertem a többieket is.
Egyszercsak azt vettem észre a látogatásaim alatt, hogy körénk somfordáltak, és megálltak mellettünk más öregek is. Férfiak, nők, - vegyesen.

Hallgattak, vagy csak néztek, nézegettek bennünket. Nem szóltak.
Esendőek, bátortalanok, lágyak, bölcsek voltak. Elfogadták a sorsukat,...- már nem akartak erőt mutatni.
Hálásak voltak mindenkinek minden szóért, minden mosolyért, - és azért, hogy az ember, emberszámba vette őket.
- Az életüknek vége van, …- gondoltam.

Vége van, - igen. De itt vannak még, - bár a halál ott leselkedik az ágyuk végében.
Összeszorult a szívem tőle.


Amikor sokadszor találkoztunk, és szinte személyes ismerősükké váltam, - egyszercsak megnyíltak, megszólaltak.
Mesélni kezdtek, és mély megrendüléssel hallgattam őket.
A történetekben, - benne volt az életük.

Lehet, hogy kell hozzájuk türelem, de ha figyelünk az öregekre, akkor megnyílnak, és csuda dolgokat tudnak mesélni.
Ámulva hallgattam őket.
Néha könnyezve, néha összefacsarodó szívvel, görcsberándult gyomorral, feszülten, néha pedig sírva, - vagy éppen hangosan nevetve.

Kitüntetés volt a bizalmuk. Megtiszteltek vele.

Aki sokáig nem szólalt meg, az egy kis madárcsontú, szép arcú, sápadt, törékeny kis öregasszony volt. Olyan volt, mint egy hervadt, gyönyörű virág.
Igazából öreglány volt, család és rokonok, ismerősök nélkül - de ennek, itt már nem volt semmi jelentősége.
Ő volt, Izabella asszony, - a „Szomorúszemű Izabella”…

Róla szól a következő történet.



 

bubamama

Állandó Tag
Állandó Tag
BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK MINDENKINEK!

Néha azért benézek, nem lettem nagyon hűtlen a topikhoz.kiss

Kedves Radványa!

Köszönöm a magam, - és mindannyiunk nevében, akik még ide járunk.
Én is kívánok Neked és Családodnak Békés, Boldog Újesztendőt, és minden szépet-jót!

Márta
 
Oldal tetejére