Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

ladybug7spots

Állandó Tag
Állandó Tag
Palatáblám nem volt, de ilyen padban, öreg vaskályha mellett és hasonló osztályban tanultam meg írni és olvasni. Csodálatos emlék. ❤️
... és érdekes módon, bár abszolut "elavult módszerekkel", hamar és jól megtanultunk írni, olvasni, számolni...nem volt/nincs szövegértési problémánk, tudunk igét ragozni, helyesen írni, tudjuk mi a tárgyrag és használjuk is.
De persze mi sem voltunk szentek, farkasordító teleken jól jött a szénszünet...:D
 

Regiomontánus

Állandó Tag
Állandó Tag
... és érdekes módon, bár abszolut "elavult módszerekkel", hamar és jól megtanultunk írni, olvasni, számolni...nem volt/nincs szövegértési problémánk, tudunk igét ragozni, helyesen írni, tudjuk mi a tárgyrag és használjuk is.
De persze mi sem voltunk szentek, farkasordító teleken jól jött a szénszünet...:D
A padon, fönn hosszú mélyedés, toll tartónak..., nem mai tolltartó méret, csak egy szálnak való, fából keszült szárral, cserélhető íróheggyel. Közepen mélyedésbe erősített, elfordítható fedelű tintatartó, amit mindennap megtöltöttek folyékony kék tintával. Micsoda illata volt..., hogy vigyáztunk, ha belemártottuk írás órán a toll hegyét! Egy varázslat volt..., ahogy finoman belemártottuk, csak épp harmadáig, mert ha mélyebbre meritettük, azonnal hatalmas pacákkal hagyott nyomot a padon, legrosszabb esetben a füzetünkön. Vonalak kuszaságában, hogy futott a toll hegye, hogy gömbölyödtek a betűk..., ha lazán szabadon engedtük formálni, s milyen gondos gyorsasággal próbáltuk eltüntetni a hófehér itatóspapírral, ha elcsöppent véletlen a tinta. Micsoda megrőkönyödéssel csodálkoztam, ha padtársam hangos kaparással körmölt, s hogy sajnáltam görcsös megfelelni akarását, s az erős nyomástól középen szétnyárjadt tollheggyel rót, tintafoltos irkát... Természetesen, abban az időben barátságból is, sokat segítettünk egymásnak...
 
Oldal tetejére