A halloween legendája.
A keltáknál ekkor ért véget a nyár, ekkor terelték a szarvasmarhát a legelőről az istállókba, ünnepelték az újévet, egyszerre hódolva a Napisten és a Holtak Ura előtt. A druidák hite szerint e napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az előző esztendőben haltak meg, és azóta állatok testében „léteztek”. Hogy ne az élők testét foglalják el, a házakban ilyenkor kioltották a tüzet, és hátborzongató ruhákban parádéztak, elijesztve a holtakat. Áldozatokat is bemutattak, hogy engesztelést szerezzenek a lelkek számára, és egyengessék útjukat a mennyei örömök felé.
A töklámpás legendája
A középkori hiedelmek szerint a mindenszenteket megelőző nap végezték üzelmeiket a boszorkányok és varázslók, ma is több okkult szekta tartja úgy, hogy ilyenkor a szellemi és a fizikai világ érintésnyire kerül egymástól, és ekkor a legnagyobb erejű a mágia. A 8. századtól terjedt el az a hiedelem, hogy a torz vonásokkal „ékesített”, tökből faragott lámpások megvédik az utazókat a rossz szellemektől.
A halloween 1840 körül került Amerikába, amikor az írországi burgonyaínség következtében ezrek vándoroltak ki az óceánon túlra és vitték magukkal szokásaikat. A legenda szerint létezett egy Jack O’Lantern nevű ír falusi kovácsmester, aki annyira zsugori volt, hogy halála után a pokolba sem nyert bebocsátást. Ehelyett arra ítéltetett, hogy örökké bolyongjon, kezében lámpással keresve nyugvóhelyét. Az eredeti lámpás kivájt cukorrépa volt, benne egy izzó széndarabbal, az ünnep tengerentúli meghonosításával a répa helyét a tök foglalta el. A halloween hagyományos színe a fekete és a narancssárga, napjainkban ezek a bíbor, a zöld és a vörös színekkel egészültek ki.
A boszorkák, szellemek és vámpírok kelta eredetű éjszakája mára gyerekbarát eseménnyé szelídült a világ minden részén. Október 31-én ünnepeljük a halloweent, amelynek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik. Ez magyarul annyit tesz: mindenszentek előestéje.
Bár sokan a magyar hagyományoktól távol eső divatnak és pénzkiadási őrületnek tartják, mára akárcsak a világ számos országában, ha kissé más formában is, de Magyarországon is meghonosodni látszódik az angolszász eredetű halloween ünnepe. Az elnevezés az angol All Hallows Eve kifejezés rövidülése, ami magyarul mindenszentek előestéjét jelenti.
A keltáknál ekkor ért véget a nyár, ekkor terelték a szarvasmarhát a legelőről az istállókba, ünnepelték az újévet, egyszerre hódolva a Napisten és a Holtak Ura előtt. A druidák hite szerint e napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az előző esztendőben haltak meg, és azóta állatok testében „léteztek”. Hogy ne az élők testét foglalják el, a házakban ilyenkor kioltották a tüzet, és hátborzongató ruhákban parádéztak, elijesztve a holtakat. Áldozatokat is bemutattak, hogy engesztelést szerezzenek a lelkek számára, és egyengessék útjukat a mennyei örömök felé.
A töklámpás legendája
A középkori hiedelmek szerint a mindenszenteket megelőző nap végezték üzelmeiket a boszorkányok és varázslók, ma is több okkult szekta tartja úgy, hogy ilyenkor a szellemi és a fizikai világ érintésnyire kerül egymástól, és ekkor a legnagyobb erejű a mágia. A 8. századtól terjedt el az a hiedelem, hogy a torz vonásokkal „ékesített”, tökből faragott lámpások megvédik az utazókat a rossz szellemektől.
A halloween 1840 körül került Amerikába, amikor az írországi burgonyaínség következtében ezrek vándoroltak ki az óceánon túlra és vitték magukkal szokásaikat. A legenda szerint létezett egy Jack O’Lantern nevű ír falusi kovácsmester, aki annyira zsugori volt, hogy halála után a pokolba sem nyert bebocsátást. Ehelyett arra ítéltetett, hogy örökké bolyongjon, kezében lámpással keresve nyugvóhelyét. Az eredeti lámpás kivájt cukorrépa volt, benne egy izzó széndarabbal, az ünnep tengerentúli meghonosításával a répa helyét a tök foglalta el. A halloween hagyományos színe a fekete és a narancssárga, napjainkban ezek a bíbor, a zöld és a vörös színekkel egészültek ki.
