Vallási előírások
A pészahhal kapcsolatban számos vallási előírást kell betartani, ilyenek például az alábbiak is.
- A lakás oly módon kell kitakarítani, hogy abban egyetlen morzsaszem se maradjon, mivel az élesztőt tartalmaz, a pészah pedig éppen a kovásztalan kenyér ünnepe
- Mindent, ami kovászt tartalmaz, az úgynevezett hómecot el kell adni egy nem zsidónak.
- Az ünnep idején külön pészahi edényeket kell használni.
- Az ünnep nyolc napjából az első és az utolsó két-két nap főünnepnek számít, ilyenkor a szombati szabályokat kell tartani, egyedül főzni lehet, ám a tűzhelyet csak az ünnep előtt meggyújtott lángról lehet meggyújtani.
Széderest
Az ünnep fénypontja a széderest, amely szigorú rend szerint zajlik.
Miután az asztalnál ülők elmondják az áldást, az a kiddust, felmutatják a szédertálon lévő maceszt, a sanyarúság kenyerét, amely a rabszolgaságot szimbolizálja, illetve a széderestére előírt négy pohár borból megisszák az elsőt - a szertartás különböző pontjain a többire is sort kerítenek. Ezután kézmosás jön, majd elfogyasztják az úgynevezett kárpászt, ami hagymából, retekből és főtt krumpliból áll, miközben újabb áldást mondanak.
Miben különbözik?
Ezt követi a Má nistáná, amit a legkisebb gyerek mond el. A Má nistáná szó szerinti fordítása azt jelenti: miben különbözik? - a kérdés valójában arra irányul, hogy miben különbözik a széderest az összes többiből. Ezt az elemet azért iktatták a szertartásba, hogy az apa válaszként elmesélhesse az egyiptomi kivonulás történetét, és ezzel eleget tegyen a "beszéld el fiadnak" bibliai parancsnak.
Mindez azért bír különös jelentőséggel, mert a zsidó felfogásban az egyiptomi rabszolgaság az elnyomást jelképezi - e téren pedig, mint ismeretes, a későbbiekben is megvolt a történelmi lecke, többszörösen is -, míg a kivonulás a szabadságot. A Má nistáná tehát a zsarnokság valamennyi válfajának elutasítását hivatott kifejezni.
A zsidó nép nem kíván sokat
A szertartás során felelevenítik azokat a csodás történéseket, amelyek a szabaduláshoz vezettek, illetve fontos szerepet kap a tíz csapás felsorolása is, úgymint vér, békák, tetvek, vadállatok pestis, fekély, jégeső sáskajárás, sötét, valamint az elsőszülöttek halála.
Itt megemlítik a jelenlévők, hogy a zsidó nép nem kíván sokat: beérte volna azzal is, ha az Örökkévaló nem méri az egyiptomiakra a tíz csapást, hanem egyszerűen csak kiszabadítja a rabságban élőket. Mindazonáltal hálát mondanak neki azért, amit apáikért tett, és ami miatt már ők maguk is szabadon élhetnek.
