Honnan ered a „hastánc” elnevezés?
Honnan ered a „hastánc” elnevezés?
A kérdés - bár értelmetlennek tűnik - egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül. A hastánc ugyanis mint ilyen elnevezés az arab világban nem létezik. Az arabok ezt a táncot (amit egyébként a saját népi lépéseikkel együtt a magukénak vallanak) egyszerűen RAKS SHARQI-nak (ejtsd: ’raksz sarki’) nevezik. Raks Sharqi azt jelenti: A Kelet tánca. Mint előbb említettem, ezt az arabok csak a saját táncukra értik, nem az összes tőlünk keletre lévő etnikum táncaira. Ez azértis fontos, mert ha eszünkbe jut, hogy a török hastánc is létezik, de az mégsem „Raks Sharqi”, akkor már tisztul a kép. A Raks Sharqi oly erős kifejezés maradt mindvégig a hastáncra vonatkozólag, hogy egyben egy a huszadik század elején kifejlesztett stílus jelölésére is használták. A Raks Sharqi volt az „igazi” hastánc, a tökéletesre csiszolt, legszalonképesebb, legkecsesebb, legszínpadképesebb egyiptomi táncstílus.(Most a törzsi, fúziós, andalúz és egyéb rajongók bizonyára felhördülnének e sorok olvasása közben, hiszen önérzetüket joggal bántja a Raks Sharqi „tömjénezése”. Mégis szükség volt arra, hogy nyomatékosítsam: EZ NEM EGYFAJTA SZTRIPTÍZ TÁNC! Ne kezeljük úgy a hastáncot, mint egy férfifelaljzót! Minden táncnak, mi a világon létezik, van erotikus töltése. A tánc, mint mondják előjáték a szexhez. Vagy más szavakkal: a tánc vízszintes vágyaink függőleges kifejeződése. És ez igaz a keringőre, a latin táncokra, a különféle törzsi táncokra, a távolkeleti táncokra és igen, a balettra is! És ezek sem sztriptíz táncok, nem igaz? Az ember életének elengedhetetlen része a szexualitás. Ez a sötét középkor dogmatikus rendszerében is így volt. Az emberek akkoris szeretkeztek, akkoris tartottak orgiákat és akkor is sok perverz ember élt a világon. Ez most is így van. Csak most már sokkal (túlontúl) magamutogatóbb módon. Ne szégyelljük tehát, ha ilyesmibe vágunk, mint például a hastánctanulás, ám tanuljuk meg tisztelni is ezt a műfajt, hiszen több ezer éves múltra tekint vissza…)Az arab világ központja a huszadik század elejére Kairó lett. Egyiptom akkoriban már egészen liberális országnak bizonyult az egyébként igen szigorú erkölcsöket valló iszlám világban. Kairó egy „kis Hollywood” volt ezen a „sötétközépkori” vidéken.A Raks Sharqi-ra a „hastánc” 1889-ben a Párizsi Világkiállításon aggatták rá, ezen az eseményen láthatott ugyanis először az európai ember keleti táncokat. A közönség figyelmét nyilvánvalóan a has- és csípőmozgások keltették fel, ez ejtette ámulatba az embereket. A francia „la danse du ventre” elnevezést aztán átvették az angolok („belly dance”), majd a németek („Bauch Tanz”), végül mi, magyarok is („hastánc”).
Honnan ered a „hastánc” elnevezés?
A kérdés - bár értelmetlennek tűnik - egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül. A hastánc ugyanis mint ilyen elnevezés az arab világban nem létezik. Az arabok ezt a táncot (amit egyébként a saját népi lépéseikkel együtt a magukénak vallanak) egyszerűen RAKS SHARQI-nak (ejtsd: ’raksz sarki’) nevezik. Raks Sharqi azt jelenti: A Kelet tánca. Mint előbb említettem, ezt az arabok csak a saját táncukra értik, nem az összes tőlünk keletre lévő etnikum táncaira. Ez azértis fontos, mert ha eszünkbe jut, hogy a török hastánc is létezik, de az mégsem „Raks Sharqi”, akkor már tisztul a kép. A Raks Sharqi oly erős kifejezés maradt mindvégig a hastáncra vonatkozólag, hogy egyben egy a huszadik század elején kifejlesztett stílus jelölésére is használták. A Raks Sharqi volt az „igazi” hastánc, a tökéletesre csiszolt, legszalonképesebb, legkecsesebb, legszínpadképesebb egyiptomi táncstílus.(Most a törzsi, fúziós, andalúz és egyéb rajongók bizonyára felhördülnének e sorok olvasása közben, hiszen önérzetüket joggal bántja a Raks Sharqi „tömjénezése”. Mégis szükség volt arra, hogy nyomatékosítsam: EZ NEM EGYFAJTA SZTRIPTÍZ TÁNC! Ne kezeljük úgy a hastáncot, mint egy férfifelaljzót! Minden táncnak, mi a világon létezik, van erotikus töltése. A tánc, mint mondják előjáték a szexhez. Vagy más szavakkal: a tánc vízszintes vágyaink függőleges kifejeződése. És ez igaz a keringőre, a latin táncokra, a különféle törzsi táncokra, a távolkeleti táncokra és igen, a balettra is! És ezek sem sztriptíz táncok, nem igaz? Az ember életének elengedhetetlen része a szexualitás. Ez a sötét középkor dogmatikus rendszerében is így volt. Az emberek akkoris szeretkeztek, akkoris tartottak orgiákat és akkor is sok perverz ember élt a világon. Ez most is így van. Csak most már sokkal (túlontúl) magamutogatóbb módon. Ne szégyelljük tehát, ha ilyesmibe vágunk, mint például a hastánctanulás, ám tanuljuk meg tisztelni is ezt a műfajt, hiszen több ezer éves múltra tekint vissza…)Az arab világ központja a huszadik század elejére Kairó lett. Egyiptom akkoriban már egészen liberális országnak bizonyult az egyébként igen szigorú erkölcsöket valló iszlám világban. Kairó egy „kis Hollywood” volt ezen a „sötétközépkori” vidéken.A Raks Sharqi-ra a „hastánc” 1889-ben a Párizsi Világkiállításon aggatták rá, ezen az eseményen láthatott ugyanis először az európai ember keleti táncokat. A közönség figyelmét nyilvánvalóan a has- és csípőmozgások keltették fel, ez ejtette ámulatba az embereket. A francia „la danse du ventre” elnevezést aztán átvették az angolok („belly dance”), majd a németek („Bauch Tanz”), végül mi, magyarok is („hastánc”).
