Hastánc

Honnan ered a „hastánc” elnevezés?

Honnan ered a „hastánc” elnevezés?

A kérdés - bár értelmetlennek tűnik - egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül. A hastánc ugyanis mint ilyen elnevezés az arab világban nem létezik. Az arabok ezt a táncot (amit egyébként a saját népi lépéseikkel együtt a magukénak vallanak) egyszerűen RAKS SHARQI-nak (ejtsd: ’raksz sarki’) nevezik. Raks Sharqi azt jelenti: A Kelet tánca. Mint előbb említettem, ezt az arabok csak a saját táncukra értik, nem az összes tőlünk keletre lévő etnikum táncaira. Ez azértis fontos, mert ha eszünkbe jut, hogy a török hastánc is létezik, de az mégsem „Raks Sharqi”, akkor már tisztul a kép. A Raks Sharqi oly erős kifejezés maradt mindvégig a hastáncra vonatkozólag, hogy egyben egy a huszadik század elején kifejlesztett stílus jelölésére is használták. A Raks Sharqi volt az „igazi” hastánc, a tökéletesre csiszolt, legszalonképesebb, legkecsesebb, legszínpadképesebb egyiptomi táncstílus.(Most a törzsi, fúziós, andalúz és egyéb rajongók bizonyára felhördülnének e sorok olvasása közben, hiszen önérzetüket joggal bántja a Raks Sharqi „tömjénezése”. Mégis szükség volt arra, hogy nyomatékosítsam: EZ NEM EGYFAJTA SZTRIPTÍZ TÁNC! Ne kezeljük úgy a hastáncot, mint egy férfifelaljzót! Minden táncnak, mi a világon létezik, van erotikus töltése. A tánc, mint mondják előjáték a szexhez. Vagy más szavakkal: a tánc vízszintes vágyaink függőleges kifejeződése. És ez igaz a keringőre, a latin táncokra, a különféle törzsi táncokra, a távolkeleti táncokra és igen, a balettra is! És ezek sem sztriptíz táncok, nem igaz? Az ember életének elengedhetetlen része a szexualitás. Ez a sötét középkor dogmatikus rendszerében is így volt. Az emberek akkoris szeretkeztek, akkoris tartottak orgiákat és akkor is sok perverz ember élt a világon. Ez most is így van. Csak most már sokkal (túlontúl) magamutogatóbb módon. Ne szégyelljük tehát, ha ilyesmibe vágunk, mint például a hastánctanulás, ám tanuljuk meg tisztelni is ezt a műfajt, hiszen több ezer éves múltra tekint vissza…)Az arab világ központja a huszadik század elejére Kairó lett. Egyiptom akkoriban már egészen liberális országnak bizonyult az egyébként igen szigorú erkölcsöket valló iszlám világban. Kairó egy „kis Hollywood” volt ezen a „sötétközépkori” vidéken.A Raks Sharqi-ra a „hastánc” 1889-ben a Párizsi Világkiállításon aggatták rá, ezen az eseményen láthatott ugyanis először az európai ember keleti táncokat. A közönség figyelmét nyilvánvalóan a has- és csípőmozgások keltették fel, ez ejtette ámulatba az embereket. A francia „la danse du ventre” elnevezést aztán átvették az angolok („belly dance”), majd a németek („Bauch Tanz”), végül mi, magyarok is („hastánc”).
 
Kezdők gyakori kérdései

Még soha nem voltál táncteremben, de kedvet érzel ahhoz, hogy elkezdj hastáncot tanulni? Tele vagy kérdésekkel és izgalommal? Cikkünkben a mindenkit érintő kérdésekre keressük a válaszokat!

Mit vigyek az első hastánc órára?

Ez elsősorban az oktatótól függ, de általánosságban a következőkre lesz szükséged:

* testhezálló trikó vagy top, amely látni endegi a tested mozgását
* nem túl bő, gumis derekú nadrág vagy bő hosszúszoknya
* esetleg a csípődre egy háromszög alakú kendő vagy ha már van, akkor rázókendő
* tornapapucs, esetleg vastag zokni
* hajgumi, hajcsatt, hogy a szemedbe lógó haj ne zavarjon óra közben
* egy üveg ásványvíz
* törölköző
* pénz az óradíjra

A gyakorló ruha felsőrésze mindenképp legyen szoros, testhezálló top. Nem feltétlenül kell, hogy a hasad szabadon legyen, ezért ha szégyenlős vagy, nyugodtan válassz olyan trikót, ami a csípődig ér. Aki bátrabb, felvehet mell alá érő aerobic topot vagy akár bikinfelsőt is. Semmi esetre se vegyél fel bő pólót, még akkor sem, ha úgy érzed, nagy a hasad! A hastánc oktatód így ugyanis nem tudja kijavítani az esetleges hibáidat és könnyen lehet, hogy rosszul tanulsz meg egy-egy mozdulatot.

Néhány helyen a hosszú, lenge szoknyát részesítik előnyben gyakorláshoz, máshol inkább a nadrágot. Az előbbi nőieseb, sokkal inkább hastáncos érzést kelt egy kezdőben is, míg a nadrág előnye, hogy jól látja az oktató a térded mozgását, ami sok mozdulatnál különösen fontos. Bármelyiket választod is, fontos, hogy a derékrésze gumis legyen, kényelmesen tudj benne mozogni (pl. előre lehajolni)! Nyugodtan felveheted az aerobic órákon használt fitnesz nadrágjaid egyikét vagy az egyik nyári szoknyádat.

A csípőkendőnek inkább csak mozgást hangsúlyozó szerepe van, de akár el is hagyható, ha az első órákra még nem akarsz beruházni.

Mennyi időbe telik, míg megtanulok hastáncolni?

Ez elsősorban tehetség és szorgalom kérdése. Nem lehet konkrétan megmondani, kinél mennyi időt vesz igénybe egy-egy bonyolultabb mozdulat megtanulása. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy milyen céljaid vannak a hastánccal: egyszerű szórakozás, kikapcsolódás számodra a hastánc óra vagy hastánc előadóművész szeretnél lenni.

A "jó pap holtig tanul" közmondás a hastáncra is érvényes, még a legtehetségesebb táncosok is folyamatosan csiszolgatják tudásukat.

Általánosságban azonban elmondható, hogy ha heti egy hastánc órán veszel részt, pár hónapnak feltétlen el kell telnie ahhoz, hogy úgy érezd, könnyedén tudod követni a tanárnőd mozgását, utasításait. Talán ez soknak tűnik, de ne feledd, hogy a hastánc nem egy "gyorstalpaló" műfaj, itt nem az a lényeg, mennyi idő alatt tanulsz meg egy koreográfiát, hanem az, hogyan tudod előadni azt! A megfelelő technika elsajátítása, valamint a tested változásaihoz (mozgékonyabb izületek, erősebb izmok) bizony sok időre lehet szükség. Tekintsd a hastánc órákat kellemes szórakozásnak, a többi pedig majd jön magától!

Hogyan válasszak hastánc stúdiót?

Először is nézd át a hastánc oktatók listáját, ahol megtalálhatod a lakhelyedhez legközelebb eső oktatókat! A legtöbb helyen megtaláod a stúdió pontos címét, a tanárnő elérhetőségét és a fotó, illetve az elérhető videófelvétel alapján eldöntheted, ki a legszimpatikusabb Neked!

Ha már választottál iskolát, oktatót, akkor a személyes szimpátián kívül a következők alapján hozhatod meg a végső döntést:

~ a stúdió megközelíthetősége (tömegközlekedési eszközök elérhetősége, parkolási lehetőség)
~ az öltöző (mérete, felszereltésge, tisztasága)
~ a táncterem (tükör, audio berendezések minősége, tisztaság, terem mérete)
~ az óradíj (van-e több alkalmas kedvezményes bérlet, valóban annyi ideig tart-e az óra, amennyiért fizettél)
~ a csoport (hány fő van egy csoportban, a tudásszinteknek megfelelően vannak-e kialakítva a csoportok)
~ az óra tematikája (van-e bemelegítés és az óra végén levezetés, nyújtás, elegendő időt szán-e a tanárnő az új mozdulatok bemutatására, a korábban tanultak ismétlésére)
~ az oktatástechnika (oktatód képes-e elmagyarázni, hogyan kell végrehajtani a bonyolultabb mozgásokat, mikor melyik izmodra kell koncentrálni, kijavít-e, ha esetleg valamit ~ helytelenül csinálsz, kombinációk vagy koreográfia betanításakor megfelelő ütemben halad-e, tekintettel van-e a csoport összetételére)
~ és végül, de nem utolsó sorban, hogy milyen érzésekkel távoztál az első óráról.
 
A csábítás művészete: HASTÁNC

A legősibb táncok egyike, mely a köztudatban a nőiesség, az erotika szimbóluma.
A hastánc egyaránt formálja a táncos testét és lelkét: a női szépséget hangsúlyozó mozdulatok hatnak a lélek harmóniájára, elősegítik a szunnyadó női energiák feléledését. Ahogy hatására a test és a lélek szépül, fokozódik a női önbizalom, a pozitív kisugárzás.

A hastánc hatására a mozdulatok kifinomultabbá válnak, a test kecsesebb, nőiesebb, szexisebb, határozottabb, de egyben „törékenyebbé” is válik. Az arab és török zenék, a lágyan hullámzó mozdulatok ellazítanak, stresszoldó hatásúak.A nőiesség diadalát élhetik át gyakorlói, hiszen jó hatással van a szerelmi életre. A has- és a csípőmozdulatok helyreállítják a szexuális energiát, növelik a libidót, és nem utolsó sorban hatásos fegyver lehet a csábításban. A szultáni udvarokban eredetileg vágykeltésre alkalmazták a hastánc művésznőit. Az ő dolguk volt az uralkodó szexuális vágyának felkeltése, hogy megfelelően tudjon teljesíteni az éppen soros következő feleségnél. Gazdag családok pedig az esküvők utáni vacsorára hívtak hastáncosokat. Ez jelentette a szexuális felvilágosítást az ifjú párnak nászéjszaka előtt. Idővel az oktató jelleg lekopott a táncról, mára megmaradt a művészet.

A hastánc a belső izmok mozgatásából áll. A hangsúly a csípőtájékon van, a tánc jellegét a hullámzó, érzéki mozdulatok adják. Az érzelmeket a finom kézmozdulatok mesélik el.A tánc attól lesz igazán nehéz, hogy minden külön-külön mozog: a csípő, a derék, a mell, a váll, fej, ezek mozgását kell megfelelően összehangolni. A jó hastánc szenvedélyes, határozott. A hastánc nyújtja és erősíti a has és a hát izmait, fokozza a vérkeringést, állandó jó kondícióban tart, ülő foglalkozású nőknek kifejezetten ajánlott. Tartást ad, és harmónikus külsőt kölcsönöz.A hastánc alakformáló és zsírégető hatása mellett az inakra, az izületekre is jó hatással van, hiszen nélkülöz minden feszes, megerőltető mozdulatot. A lágy mozdulatok nem csak a zsírszövetek leépítésében, de a test kíméletes fejlesztésében is fontos szerepet kapnak. A hastánc ideális a nők számára, hiszen megerőltetés nélkül erősíti az izmokat, emellett a testmozgás minden jó hatását is magában egyesíti; a rendszeres tánc fokozza az állóképességet.
 
Legismertebb hastáncstílusok:

Hazánkban a legismertebb hastáncstílusokat összegyűjtöttem, és egy kis történeti-elméleti lista formájában tálalom. Persze nehéz megmondani, hogy hol legyen a stílusok között a határ- mi tartozik ide és mi nem- mivel egy nagyon szerteágazó és mély gyökerű művészetről beszélünk. Minden stílusnak megvannak a maga alapszabályai, de attól lesz egyedi, ha a fellépő hozzáadja a saját érintését!

Pár éve felerősödött a hastánc a "szabályzat-jellege".
Ez alatt azt értem, hogy mindent szigorú szabályok közé szorítanak, többen már kicsit úgy érzik, hogy az egyéniség rovására. Ternészetesen mindig a legfelkapottabb táncosok szabják meg a magyar előadók zömének a stílusát, mi a fontos és mi nem. Hét- nyolc éve mindenhol pop, 1-2 éve mindenhol raqs sharki-t látni. Az éppen legfoglalkoztatottabb előadók kedvenc stílusukat nagymértékben tudják népszerűsíteni.

Először a világ egészére vonatkoztatva bontjuk szét az irányzatokat, majd azon belül modern, tradícionális és folk táncokat különböztetünk meg. A legnagyobb egységeket az egyiptomi és török stílusú tánc illetve a törzsi tánc alkotják.

Az egyiptomi stílus és török stílus összehasonlítása:
Az egyiptomi stílus klasszikus, valamint modern egyiptomi zenét használ, arab ritmusokat. A török zene inkább a göröghöz és örményhez hasonlít, gyorsabb és kevesebb ritmusváltással rendelkezik mint az egyiptomi zene. Manapság a modern egyiptomi tánczene zenekari zenét, dobszólókat és élő vokált is tartalmaz. Mindezen túl van egy jelentős különbség a tényleges tánctechnikában. Az egyiptomi mozdulatok nagyon pontosak, a csípő végig a bordakosár alatt van, a felsőtest függőleges, míg a török táncosok a felsőtestüket gyakran hátra, a medencéjüket pedig előre tolják. Az egyiptomi táncosok között nem kifejezetten népszerű a talajon bemutatott tánc, míg ez a török stílusban igen közkedvelt.
A klasszikus- autentikus vonulat, mely az 20. század közepétől a kairói sztárok csillogó világában született, és a Casino Opera egykori csillagainál, majd később Suhair Zeki, és Nagwa Fuad stílusában kristályosodott ki, és vált mára klasszikussá. A stílusra legjellemzőbb vonások, az érzelmi telítettség, a zenék emocionális interpretálása, és az improvizáció. Erős hangsúlyt fektetnek az arab zenék tartalmának megjelenítésére, és a tánc kifejező erejére. Kisebb figyelmet fordítanak a koreográfiára, és színpadi kellékek használatára. Ez a stílus vitathatatlanul Egyiptomban a legnépszerűbb.

Beledi: Egyiptomi folklór tánc, eredetileg a vidéki emberek tánca volt. Színpadra kerülésével egyidőben "városi beledi"- vé vált, és a hozzá használt kosztüm is változott. Az eredeti kétoldalt felsliccelt testhezálló kaftánt felváltották a jóval díszesebb kosztümök. Sok esetben még ma is használnak tánc közben fejkendőt. Sok egyiptomi népitánc is megjelenik ebben a stílusban, sok játékos elemet tartalmaz, többek között kérdés- felelek táncos-párbeszédeket is.

Saidi: Felső- Egyiptomból származó néptánc, amelyet a saidi ritmusra táncolnak túlnyomó többségben. A táncosok egy vagy két botot használnak eszközként. A tradicionális férfi kosztüm hosszú nadrágból , bőujjú, kerek nyakkivágású galabeya-ból áll. A táncosok a fejükre hosszú kendőt kötnek. A nők beledi ruhát viselnek övvel vagy kendővel a csípőjükön, a fejüket pedig szintén kendővel kötik be. Két változata ismert : a raks assaya és a tahtib.
Raks assaya: nők és férfiak által is táncolt stílus amely a bot akrobatikus használatát mutatja be. A női változat természetesen lágyabb, bohókás változata, könnyed utánzása a tahtib stílusnak.
Tahtib: az előadásban általában két férfi táncol, harcot imitálnak táncukon keresztül, fegyverhasználatot mutatnak be jelképesen.

Melaya leff: Egyiptomból, pontosabban Alexandriából származik. Szó szeriti jelentése: melaya-ba burkolt. A melaya egy nagyméretű, fekete kendő, amelybe a táncos teljesen beburkolózik. A kendő nehéz, ezt a szélén található fém vagy műanyag érmedíszítés biztosítja. A kendő alatt a táncosok rövid, testhezálló fodros ruhát viselnek, magassarkú papucsot is viselhetnek. A fejükre egy kisebb kendő kerül, amelyet pom-pomok vagy virágok díszítenek, arcfátylat is viselhetnek. A melaya-t körbetekerik a testükön és tánc közben újra meg újra engedik lecsúszni magukról, majd ismét beburkolják magukat vele.

Alexandria kikötőváros volt, a tánc volt a közvetítő a a halászok és a táncosok között. A férfiak az utcán ültek, kávéztak és vizipipáztak, a nők pedig versengtek a figyelmükért, hogy flörtölhessenek velük- ezért szokták stílusosan kacér vagy tüzes Alexandriának elnevezni a melaya előadást-. Végül a férfiak és a nők együtt táncoltak. A férfiak ruházata tipikus halász öltözék: fekete nadrág, mellény, színes derékkötő és fehér halászsapka.

Fellahi: szó szerint Egyiptom földművesei. A táncos fellahi ritmusra táncol többségében, ez gyors és könnyed, a zenében mindig találunk énekhangot. A mozgást az énekhez igazítja a táncos a fellahi ritmus mellett. A nők ruhája egy lenge, hosszú, nagyon bő, alján fodros
dressz, fejükön kendőt viselnek. Néha egy hosszú sálat kötnek a nyakuk köré, melyet tánc közben a csípőjükre kötnek, hogy a csípőmozgásukat kihangsúlyozzák. Ez a stílus a mindennapi parasztmunkát meséli el táncban : pl vízhordást.

Libanoni stílus: Legsimertebb irányzata a libanoni kabaré stílus, amley az egyiptomi és török tánc között található, de egyiptomi gyökerekkel. Manapság sok benne a balett elem, póz, nagyon elegáns, viszont a látvány nagy szerepet kap. Az arab hastánc modernebb változata, később bontakozott ki, mint az egyiptomi, s az utóbbi erőteljes hatása mai napig érezhető a libanoni táncosokon is.

Török hastánc: Táncosaik sokkal hivalkodóbbak mint Egyiptomban. Népszerű a talajtánc, és az ujjcintányér használata. Kontrollált, precíz mozdulatokat végeznek a táncosok. A török hastánc zene számos fúvós hangszer, az ujjcintányér és a dob hangjával jellemezhető.

Manapság elhatárolódott egy külön stílusirányzat az orientális táncon belül: ez a cabaret style. Ez látványos arab hastánc, elhatárolódik mind az arab folklórtól, mind az európai irányzatoktól.

Manapság a legfelkapottabb stílus a raqs sharki. A táncosokra jellemzőek a bravúros, elegáns ruhaköltemények, meghatározott a zenei repertoár: intro–kibontakozás–dob–finálé.
Jellemző a mozgásvilág és a nagylétszámú zenekar, a hangszerelés.

Khaliigi: az arab öböl jellegzetes folklór tánca, a repertoárban különös hangsúly van a haj mozdulatokon. (hajtánc)

Nubiai stílus: Egyiptom legdélebbi részét, és Szudán északi részét nevezik ősidők óta Núbiának. Ez a tánc sok fekete afrikai elemet kever arab ritmusokkal.

Tanura: arab szó, szoknyát jelent. Azonban kifejezetten férfi tánc, semmilyen vonatkozásban nem kapcsolható, a női táncokhoz. Gyökere a szufizmus, dervistánc. A Tanura táncos, mindig férfi, minimum fél órát forog, megállás nélkül, közben a tanúra (szoknya) örvénylő forgatagban bontakozik ki az alakja körül.

Dabkeh: arab néptánc, hazánkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

Törzsi tánc: A törzsi stílus amerikai találmány. Közel-keleti, észak-afrikai, indiai stílusok és európai cigánytáncok elemeinek elegye. A törzsi stílus napjainkban egyre népszerűbb, mivel híven tükrözi a nyugati nők gondolkodásmódját és segíti a nőkben szunnyadó energiák felszabadítását, csakúgy, mint bármely műfaja a hastáncnak. A stílusban nagy hangsúlyt kap a csoport közösségteremtő szerepe és a csoportos improvizáció, mint előadási forma.
Két fő irányzata van: az egyik az „ethnic tribal”, azaz a népies, a másik pedig a „fusion”, azaz fúziós stílus. Jellegzetességei az erőteljes, dinamikus zene, a gazdagon díszített ruhák, ékszerek és kiegészítők, turbánok, virágos fejdíszek, és emellett az energikus, lendületes mozdulatok és feszes, erőt sugárzó pózok. A törzsi stílus a szó szigorúan vett értelmében nem „autentikus”, de a népzenéből és néptáncból táplálkozik, így bizonyos értelemben visszatérést jelent az orientális tánc gyökereihez.
 
HASTÁNC – a lélek felpezsdítése, a test formálása, harmónia, erotika

Mai rohanó világunkban egyre fontosabbnak érzem a test és a szellem felfrissülését.
A kisgyermekeknek szóló kapkodó és agresszív mesék, az iskolákban jóval nagyobb mennyiségű elsajátítandó tananyag (amelyet korábban évekkel később tanultak csak) folyamatos stressz-hatásnak teszi ki a fiatalokat. Manapság ráadásul a természetben való kikapcsolódás vagy sport helyett inkább az internetet választják „pihenésként”. Felnőttkorban a munkahelyeken folytatódik a szervezet kizsákmányolása. Bár el kell mondanunk, hogy szerencsére egyre több helyen fordítanak figyelmet a rekreációra, lehetőséget nyújtva a dolgozóknak, hogy kedvezményesen látogathassanak uszodát, konditermet, illetve egyéb kikapcsolódást biztosító órákat. Idős korban pedig rengetegszer találkozhatunk sajnos a befelé fordulással. Ha nem parancsolunk legalább egy pillanatra megálljt magunknak és családtagjainknak, az könnyen az egészség rovására mehet.

S mi a jól bevált „recept” a tökéletes közérzethez?
1. érzelmi egyensúly
2. helyes táplálkozás
3. aerob testgyakorlás.

Egy ötlet: Járj el egy héten legalább egyszer-kétszer sportolni, táncolni! Járj pl. hastáncra!

E tánc közismert nevével ellentétben nem a has tánca, az egész testet átmozgatja. A rendszeresen használt izomcsoportok mellett olyan izmokat dolgoztat, amikről korábban azt sem tudtad, hogy léteznek! A lányok és asszonyok közt eltöltött idő felüdít, optimális kondíciót biztosít, s olyan lelki tartalékokat képez, amelyek a külvilág kihívásaival szemben ellenállóbbá tesznek minket. Nézzük az orientális tánc (hastánc) általam is megtapasztalt pozitív hatásait: túl szépnek tűnhet, de igaz
• Életkortól és testalkattól függetlenül táncolható.
• Energiatöbbletet ad, felpezsdítő táncolni a többiekkel.
• Amennyiben ráuntál az edzésekre a konditeremben, az aerobikon, de mégis szeretnél mozogni, jó kondícióban maradni, ott a helyed az órákon.
• Számos egészségügyi problémára találhatsz megoldást a hastánc által: gerincferdülés, emésztési panaszok, depresszió, túlságosan erős menzesz okozta görcsök, hát- és derékfájás, kötött csípő lazítása, klimax nehézségeinek enyhítése, hanyag tartás javítása.
• Egyre nőiesebbnek láthatod magad, amit környezeted is észre fog venni. Önbizalmad megerősödik, tartásod és kisugárzásod javul, s nem csak a mozgásod, de a tested is sokkal nőiesebb lesz a táncnak köszönhetően.
• Párod szebbnek fog látni. A nemi életed is javulni fog.
• A gyermekáldást is elősegíti ez a táncforma, s amikor áldott állapotba kerülsz, a szülés is sokkal gyorsabb és könnyebb lesz.
• A csodálatos és változatos zene nem csak a fülnek, hanem a léleknek is tetszetős.
• A táncórán kiszakadsz a napi robotból, s egy új örömforrásra lelhetsz.

S a szokásos kifogások:
• Túl kövér/sovány vagyok, nagyon öreg/fiatal vagyok.
• Nincs időm.
• Nekem ez nem való, nem megy, ügyetlen vagyok, nincs kitartásom.
Ezek legtöbbször tényleg csak kifogások.
Tehát felül kell kerekedni, s ki kell próbálni a hastáncot, hogy a fenti pozitív hatásokból részesülhess!
 
Hastánc és esküvő

Bizonyos vonásaiban a hastánc, a mai napig kapcsolódik a termékenység gondolatához. Egyiptomban ma sem képzelhető el esküvő, hastánc nélkül. Ez a szokás, ma már a XXI. században is igen elterjett lett a nyugati világban.

A táncosok, a vendégek tiszteletére műsort adnak, és vezetik az esküvői menetet, a „zeffat". E közben, a fejükön „shamadant", azaz gyertyatartót viselnek, benne égő gyertyákkal. Ezzel világítják meg a felvonulás útját, ami szimbolikus jelentéssel is bír: a tűz a megtisztulást, és egy új dolog kezdetét jelenti.

Szokássá vált az is, hogy a fiatal pár, a hastáncosnő hasára teszi a kezét, ezzel szimbolizálva vágyukat, hogy a kapcsolat termékeny legyen.

Marokkóban a „schikhatt" táncosokat azért hívják, hogy a táncon keresztül, bevezessék az ifjú arát, a nászéjszaka rejtelmeibe. Ezt csakis férjezett asszonyok adhatják elő - humoros változatban - hiszen csak ők ismerhetik az érzékek játékát.

A schikhatt, a „sheik" szóból származik, melynek jelentése a „tudás birtokosa". A hastáncot, hagyományosan éppen azért táncolják mezítláb, mert így alakul ki a közvetlen kapcsolat a Földanyával, és így lehet annak energiáit felvenni és közvetíteni.

Minden kedves házasulandónak kívánunk boldog, együtt töltött éveket, és egészségben, termékenységben, gazdagságban áldott házasságot!
 
A hastánc és a szülés

"A hastánc és a szülés" (Sexology, 1964, írta: Morocco) és "A gyökerek" (Habibi 5. No.12., írta:Morocco)
cikkek alapján fordította: Németh Krisztina (2004)
A hastáncról a nyugati ember azt gondolja, hogy a csábítás, és a szexuális vágykeltés tánca, ami egyáltalán nem igaz. Ez egy teljesen téves megközelítés, vagy legalábbis nagyon felszínes; a nyugati ember nagyképűségét mutatja, aki nem veszi a fáradtságot, hogy némi kutatást végezzen egy másik kultúrával kapcsolatban. Még csak nem is "has"- tánc, hiszen nemcsak a hastájék mozgatásáról van szó.

A keleti tánc - ahogy az arabok hívják -, az egyik legrégibb táncforma, mely évezredekkel ezelőtt az anyaság és a termékenység tiszteletére végzett szertartások része volt, és egyben felkészítette a női testet a szülés folyamatára. Azt is mondhatnánk, hogy a legrégebbi kismama-torna.

1961-ben találkoztam Farab Firdoz szaúdi táncossal egy fellépésem után, aki felkeltette bennem az érdeklődést, hogy a hastánc, főleg annak lassú mozdulatai és a szülés mozdulatai között szoros kapcsolat van. Azt mondta, hogy a hashullám, a hasremegtetés és a talajtánc bizonyos részei a szülés és a vajúdás természetes mozdulatain alapulnak, és évezredekkel ezelőtt egy vallásos szertartás részei voltak. Beszámolt arról, hogy az 50-es években Szaúd-Arábia a nyugat által még nem befolyásolt területein még létezett a tánc azon formája, amikor a törzs többi nőtagja a szülő nő körül táncolt. Ezt a rituálé jellegű táncot a férfiak nem nézhették. A szertartás során a nők énekükkel és folyamatos mozgásukkal hipnotizálják a szülő nőt, hogy az utánozza mozdulataikat. Ez megkönnyíti a szülést, és csökkenti az összehúzódásokkor érzett fájdalmat. Segíti az anyát, hogy ne a kontrakciók ellen dolgozzon, hanem azokkal együtt. A nők jelenléte lelki támaszt is ad, emlékeztetik egymást közös női sorsukra, hogy ugyanazokat az élettapasztalatokat kell megszerezniük.

1962-ben a london könyvtárban találtam egy könyvet Armen Ohaniantól, Shamahka táncosa címmel, melyben ezt írja:
"Egy este Kairóban alig hittem a szememnek, amikor egy táncosnőt láttam, amint egyik szent táncunkat adta elő, valamilyen bestiális rémséggé alacsonyítva. Számunkra ez a tánc az anyaság fájdalmát és misztériumát megjelenítő költemény, amire Ázsia távoli területein, ahova a nyugat romboló szele még nem ért el, mindenki tisztelettel és alázattal tekint. Itt megőrizte a tánc eredeti, primitív tisztaságát, az anyaságról szól, a fogantatás misztériumáról, arról az örömről és fájdalomról, ahogy egy új lélek érkezik a földre.

Gondolhat-e bármelyikünk - akit szintén anya szült - erre a legszentebb dologra, amit a keleti tánc olyan tisztán és művészien fejez ki, máshogy, mint mély tisztelettel? Ez a tisztelet övezi nálunk, Ázsiában az anyaságot, ahol bizonyos törzsek annyira tisztelik a hasat, hogy fontos ügyekben arra esküsznek fel, mint a szent kehelyre, ahonnan az emberiség születik."

Újra megkérdeztem Farabot, mit tud ezekről a rituálékról. Elmesélte, hogy 25 évvel azelőtt (1937-ben) jelen volt egy ilyen szülésen, amire nagymamája törzsének nőtagjai gyűltek össze. A szülés utáni ünnepségen is előadtak egy táncot, ami főleg ugyanazoknak a mozdulatoknak az ismétléséből állt. Férfiak nem lehettek jelen se a szülésen, se ezen az ünnepségen. Nekik megvoltak a saját táncaik a saját ünnepükön, ahonnan a nők voltak kizárva.

1963-ban a New York-i világkiállítás marokkói pavilonjában léptem fel. Beszélgettem a szervezőkkel, akik meglepődtek, mennyire érdekel kultúrájuk, és megígérték, hogy segítenek a kutatásaimban. Egy beszélgetésnél kiderült, hogy egyikük felesége éppen hazautazott egy kis marokkói faluba, hogy ott segítsen „a világra táncolni egy kisbabát”. Ugyanazt mondta, amiről Farab mesélt. A felesége egyébként nem profi táncos, csak egy jómódú háziasszony, aki büszke volt berber gyökereire. Minden vágyam az volt, hogy láthassak egy ilyen szertartást, úgyhogy megígérték, hogy segítenek.

Már-már azt hittem, hogy marokkói barátaim elfelejtették ígéretüket, amikor 1967-ben üzenetet kaptam Casablancából, menjek, ha még érdekel ez az ügy. Egyik unokatestvérük volt szülés előtt, ráadásul a hasa méretei alapján ikreket vártak. Összepakoltam, és irány Casablanca. A feleség a repülőtéren várt, és felkészített a szituációra, amíg a falu felé utaztunk. (nem egy kimondottan turista övezet)

Mivel nem beszéltem se a berbert, se a marokkói arabot, de külsőre úgy néztem ki, mint ők, azt találtuk ki, hogy süket-némának tettetem magam, és azt mondjuk, hogy a feleség új szolgálója vagyok. Mindent előre elmagyarázott, nehogy valamin meglepődjek, és ebből rájöjjenek, hogy külföldi vagyok. Már az úton találkoztunk rokonokkal, úgyhogy azonnal meg kellett barátkoznom új szerepemmel, nehogy kiderüljön, ki vagyok.

Természetesen minden rokon házánál el kellett töltenünk egy pár órát. Szerencsére nem szedtem fel plusz kilókat ezalatt, mert a szolgálók csak a maradékot ehették, tehát nem kellett mindenhol tele ennem magam udvariasságból. "Úrnőm" behívott, hogy lássam a családi ünnepléseket is. Azt mondta, hogy új szolgáló vagyok, de szinte a fogadott lányának tekint, mert még olyan fiatal vagyok, és Allah olyan kegyetlen volt velem. Sokat énekeltek és táncoltak, később munka után a szolgálók saját Schikhatt partit tartottak, ahol én is táncoltam.

Három és fél napig tartott így az út a faluig, házról házra, mikor végre megérkeztünk, rögtön elvittek minket a helyi hammamba (fürdő).

Egy speciális sátrat állítottak fel a falu végében, unokatestvérüket már előző nap odakísérték, előtte őt is megfürdették a hammamban. Férje fontos ember volt a faluban, úgyhogy közben mindenfelé partikat rendeztek. A nő a sátor végében ült a díványon, a sátor közepén pedig egy kis lyukat ástak a földbe. Ennivaló, gyümölcs, menta tea volt bőven minden nő részére. Férfiakat nem engedtek 100 yardnál közelebb a sátorhoz. Nem tudták, hogy pontosan melyik napon fog szülni, de tudták, hogy már közel van hozzá. Közben újabb és újabb rokonok érkeztek, és még többet vártak, de ennivaló mindenkinek jutott bőven.

Egész nap énekeltünk, doboltunk, Schikhatt-ot táncoltunk, teáztunk és ettünk. Bármilyen hihetetlen, a nagyon várandós nő fél napot végigtáncolt a többiekkel, egy nagyon szép, hímzett kaftánban. Éjszaka sikerült megkérdeznem "úrnőmet", miért ástak lyukat középen. Azt mondta, abba érkezik majd a csecsemő.
Következő reggel kicsit korábban felkeltettek minket: megindult a szülés. Kiugrottunk az ágyakból, felöltöztünk, és rohantunk a sátorba. A szülő nő egy könnyebb kaftánt viselt, a kis gödör fölött guggolt, és folyt róla a víz. A többi nő több koncentrikus kört alkotva körbeállta, de mozdulatok lassabbak voltak, de erősebbek, mint a hastáncban. Ezeket a mozdulatokat ismételték, miközben lassan órairányban haladtak a körök. A szülő nő időnként felállt, és utánozta a mozdulatokat, néha pedig visszaguggolt a lyuk fölé.

Nem látszott rajta, hogy nagyon izgulna, és az se, hogy nagyon fájna neki. Csak a homlokán és a haján végigcsorduló izzadságból lehetett látni az erőfeszítését. Egyedül a déli imánál szakítottuk meg a rituálét. Szerencsére táncosként könnyen utánoztam az ima mozdulatait. Utána menta teát ittunk, és folytattuk a táncot. Körülbelül egy óra múlva egy nagyobb levegővétel után kisebb puffanást hallottunk. Fölemelte a kaftánt, egy kisfiú volt a lyukban, de a kezével jelezte, hogy még nincs vége. Negyedóra múlva újabb kis puffanás: fiú ikrek születtek.

Finom, fehér, hideg teába áztatott gyapjúval lemosták a csecsemőket, de a köldökzsinórt nem vágták el addig, amíg a méhlepény ki nem jött. Akkor egy ezüst késsel elvágták a köldökzsinórt, és eltemették a méhlepényt abba a lyukba, ahova a gyerekek születtek. A nők hangosan ujjongtak - zagareet-oltak -, erre természetesen a csecsemők elkezdtek sírni - nem csoda ekkora zajban -, és a kívülről jövő hangokból egyértelművé vált, hogy a férfiak is rájöttek, mi történt, és rögtön vitték is a híreket az apának, aki a falu másik végében várta az eseményeket a barátaival. Negyedóra múlva ott is volt. A gyerekeket addigra fehér ruhába burkolták, és kivitték megmutatni az apjuknak. Aztán visszavitték az anyjukhoz, aki a mellére tette őket. Eddigre ismét a díványon volt. A nők tovább folytatták az éneklést és a táncolást, amíg a nap le nem ment.

Vajúdás közben figyeltem a szülő nő hasát a kaftán alatt, és azt vettem észre, hogy az ösztönösen hullámzik, akár a macskámé szülés közben. "Úrnőm" azt mondta, hogy utánozta a természetes mozdulatokat, amiket egyszerűen csinálnia kellett. Egyértelművé vált: bizonyos mozdulatok, amik a hastáncba kerültek, a szülés természetes mozdulatai.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy amikor hastáncolunk, a szülést utánozzuk. Egyszerűen csak tudjuk, hogy amit csinálunk, mihez köthető, mi az eredete, tudjuk, hogy az élet tisztelete és szeretete sugárzik belőle, tehát szépnek, őszintének, nemesnek kell lennie, nem szabad egy üzleti vacsora desszertjévé alacsonyítani, közönségessé tenni.

Minden táncnak valamilyen ősi szertartás a gyökere, ezek egy része nyilván erotikus volt. Minden táncot, mozgást, amit szépen adnak elő, jó érzés nézni, és mivel a testtel kapcsolatos, érzéki. Sajnos sok túlfeszélyezett ember van, akik szerint a test egy-egy szép mozdulata buja és züllött. Ez az ő problémájuk, a beteg agyuk és az ebből fakadó félreértésük. De természetesen fontos, hogy ne adjunk okot az ilyen félreértésekre. A nyugati hastánc elnevezés ugyanilyen tévedés, az arabok maguk Raks Sharki-nak, vagyis keleti táncnak hívják a hastáncot. Szerencsére egyre többen vannak, akik tisztában vannak az orientális tánc eredeti értékeivel, és táncukkal képesek azokat meg is mutatni másoknak.
 
Oldal tetejére