Hazassagon belul kulon kassza????

König Marcsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Fizetés napján hazamegy a férj, és kéri a feleség a konyhapénzt. A férfi megáll a tükör előtt, odahívja az asszonyt, felmutatja a pénzt és így szól:
- Na fiacskám, látod ezt? Ami a tükörben van, az a tiéd, a többihez semmi közöd.
Másnap délben hazamegy a férj:
- Kaját ide, de gyorsan!
A felesége elérak mindent. Hurkát, kolbászt, sülteket.
- Honnan teremtetted ezt elő, hiszen nem adtam neked egy fillért sem? - kérdi álmélkodva.
Erre a feleség odaáll a tükör elé, felemeli a szoknyáját, letolja a bugyiját és odainti a férjét:
- Látod ezt? Ami a tükörben van az a tiéd, az igazi meg a hentesé!

Csak egy kis pikantéria a különkassza "veszélyességérõl". :)
 

shenmen

Állandó Tag
Állandó Tag
13 éve vagyunk együtt, ebből 11 év házasságban. Mindkettőnknek külön bankszámlája van, amivel saját magunk gazdálkodunk, a közös kiadásokat hol egyikünk, hol másikunk fizeti, nem számolgatjuk és működik a dolog. Nem vagyunk gazdagok, de szerencsére soha nem kellett filléreskedni, tudjuk meddig ér a takaró. Nem érzem, hogy a bizalom hiányozna a kapcsolatunkból.
 

esztella76

Állandó Tag
Állandó Tag
Én sem tudnám elképzelni egy házasságban a külön kasszát. Ismerek párokat, ahol így van, de ők enyhén szólva sem optimális kapcsolatban élnek, inkább csak egymás mellett, nem együtt. Bár lehet csak véletlen, számomra is a bizalom jele a közös kassza és a közös felelősségvállallásé.
 

Szacsoka

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát nálunk a neveltetésem miatt javarészt én fizetem a rezsit és a fontosabb kiadásokat, párom fizetése meg megy a szórakozásra, alkalmi kiadásokra és megtakarításba. Bár tudom, hogy a közös kassza az igazi, de mai világban nagyon nehéz rávennie magát az emberek, hogy bevállaljon egy ilyen nagy dolgot. A bizalommal lehet előjönni, de én is bíztam valakiben és a munkám, az addigi megtakarításom bánta és rámmaradt uzsorakölcsön rendezése is. Szóval bízhatunk valakiben, ha egyszer odébb áll, nehéz a sok közöst szétszedni. Ha meg nem is békés a válás, akkor meg pláne.
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát nálunk a neveltetésem miatt javarészt én fizetem a rezsit és a fontosabb kiadásokat, párom fizetése meg megy a szórakozásra, alkalmi kiadásokra és megtakarításba. Bár tudom, hogy a közös kassza az igazi, de mai világban nagyon nehéz rávennie magát az emberek, hogy bevállaljon egy ilyen nagy dolgot. A bizalommal lehet előjönni, de én is bíztam valakiben és a munkám, az addigi megtakarításom bánta és rámmaradt uzsorakölcsön rendezése is. Szóval bízhatunk valakiben, ha egyszer odébb áll, nehéz a sok közöst szétszedni. Ha meg nem is békés a válás, akkor meg pláne.

Ha egy kapcsolat megromlik, sok minden előfordulhat. Ez viszont nem a különkassza miatt fordul elő, de akkor sokaknál előjön a másik hibáztatása okán. (Sokáig voltam bírósági ülnök, több válópert láttam. Ezek között előfordul békés is, no meg olyan is, hogy minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent is egymás szemére vetettek.)
Továbbra is a különkassza mellett vagyok, természetesen a nagyobb kiadások közös fizetése mellett. (Nálunk még a gyerekek is rendelkeztek kisebb öszeggel, aminek az elköltésébe nem szóltunk bele.)
Már túl vagyunk a 40. házassági évfordulón. Eddig jól működött.
 
Ö

öreganyám

Vendég
Számomra mindig meglepő, ha nem közös kasszán vannak a párok. Egy kapcsolatban 3 dolog ami összetart. Szex , anyagi biztonság és a gyerekek
 

hablaty67

Állandó Tag
Állandó Tag
Tudok én jobbat: válás után is közös kassza...
Én szívesen elköltöznék, de akkor mindenki éhen halna, a bank elvinné az otthonunkat... így viszont, kettőnk közös pénzéből tudjuk fizetni a bankokat, a rezsit és a kölykök iskoláztatását, a kaját...
Viszont fogalmam sincs róla, hogy mikor kezdhetek így saját, új életet. Se pénzem, se nőm, se egy nyugodt kis legénylakás... az exnejem meg már férjhez menne az új fiújához. Na, ha ők összeházasodnak, AKKOR lesz érdekes, ki kinek mennyit fizet. És hogy ÉN hol fogok lakni, vagy hogy ŐK hol fognak lakni, ill. hogy a gyerekek hol, kivel fognak lakni...
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Számomra mindig meglepő, ha nem közös kasszán vannak a párok. Egy kapcsolatban 3 dolog ami összetart. Szex , anyagi biztonság és a gyerekek
Én ezzel nem értek egyet!
Bár ezek is fontosak, de szerintem a szeretet-szerelem, a kölcsönös megértés, alkalmazkodási képesség fontosabb, mint az anyagi biztonság és a szex.
Most láthatunk létminimum alatt élők között is jó házasságot, párkapcsolatot (sajnos egyre többet). Az sem ritka, hogy amikor a férfi szexuális képességei csökkennek, vagy a nőnek lesznek problémái, akkor sem romlik meg a házasság. Az a kapcsolat, amelyik nem állja ki a nehézségeket, megpróbáltatásokat, nem is volt igazi.
Olyat is láttam sokszor, hogy a gyerekek sem tartották össze a házasságot, gyermektelen párok közül is sokan élnek harmónikus kapcsolatban.
A közös kassza még ezekhez képest is másodrangú kérdés.
 

gumelig

Állandó Tag
Állandó Tag
Én közös kasszán voltam a másfél feleségemmel. Nem lett belőle semmi probéma.
Ezt már a szüleimnél is így láttam. Nameg a csajok is igy látták jónak.
Persze egyikönk sem hozott "vagyont" a házba.
 

szikraszemű

Állandó Tag
Állandó Tag
El sem tudom képzelni, hogy külön kasszán legyünk. Sose problémáztunk azon, hogy ki keres többet (volt, hogy én, már egy ideje ő). Nagy előnye számomra a közös kasszának, hogy mentesítve vagyok a pénzügyek alól :)
 
T

TH6777

Vendég
no én csak azt kérdezem:hát hol van ott a bizalom....,meg a jóban-rosszban... ahol egy házasságban külön kassza van:confused:

azért gondoljunk csak bele...milyen ciki lehet a közös kassza...ha elfogy a pénzem...,akkor kérjek kölcsön a házastársamtól:confused:...hát ez azért igen morbid lenne...

amúgy meg azt vallom..., hogy én a közös kassza "híve" vagyok..., azért mert szerintem a család úgy alkot egy közösséget..., ha közösek a terhek és a javak is...., családon belül nem ismerem azokat a fogalmakat..., hogy enyém..., tied..., csak azt..., hogy a mienk.
véleményem..., hogy tuti biztos... csak ott van külön kassza... ahol nincs minden rendben..., valamelyik fél nem bízik a másikba....,egy házasságban-kapcsolatban....nem az a lényeg... hogy külön kasszán vagy közösen vagyunk e együtt..., hanem mindkét esetben az a fontos sztem..., hogy szeretjük úgy a társunkat, ahogy van...
nem vagyok egy kiváncsi természet..., de baromiul érdekelne szerintetek ugyan...,valójában hogyan is oldják meg a külön kasszások....Pl: az olyan helyzeteket..., ha történetesen az egyiküknek nincs munkája (manapság ez a trendi sajnos)....:confused:
ilyankor csak a fele lakáshitelt..., rezsit stb fizetik
:confused:...értem ez alatt..., ha már a másik félnek már pl munkanélküli segély se jár.... akkor az nem eszik...,mert nincs rá pénze:confused:
minden esetre azt mondom...rengeteg konfliktushelyzetet teremt a külön kassza....pláne egy házasságon belül...,
 

gu2leva

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Közös rezsikassza a megoldás. S e mellett mindenkinek legyen saját zsebpénze , azt költheti, amire akarja.
A mi családunkban is mindenki közös kasszán volt és ebből sosem volt feszültség.
 
Ö

öreganyám

Vendég
Sok mindenben igazad van, de ha már nem éreznek egymás iránt semmit, ott már nem lehet újra kezdeni. Jó házasság egyre kevesebb. Miért lép ki a másik fél egy kapcsolatból? Gondolkozz el ezen. Ha valakinek már a "szagát sem bírja" akkor keres magának másik kapcsolatot. Egy házasság olyan összetett , hogy ebben nem lehet okos senki.. Kinek milyen elképzelése van egy párkapcsolatról. Például, hogy anyagi biztonságra meleg otthont hozzanak létre. De van ahol ez a meleg otthon mire létrejön, elhidegülnek egymástól. Miért? mert a cél miatt elfelejtenek a másikra figyelni. Sok férfi olyan sokat vállal, hogy csak aludni jár haza. Nem veszi észre, hogy már szakadoznak azok a szálak, amik összekötötték őket. Állandóan fáradt mind a kettő. A nő azért mert magára maradt, az összes problémával, mint gyerek nevelés, háztartás, saját munkája. Nem kap semmilyen figyelmet. Én ebben látom a problémát. Nehézségeket annyit kell vállalni, ami nem megy egyik félnek se a lelki testi kimerültség miatti "nem figyelek a másikra" Nem veszek észre semmit, mert fáradt és ingerült vagyok. No ez vezet váláshoz
Én ezzel nem értek egyet!
Bár ezek is fontosak, de szerintem a szeretet-szerelem, a kölcsönös megértés, alkalmazkodási képesség fontosabb, mint az anyagi biztonság és a szex.
Most láthatunk létminimum alatt élők között is jó házasságot, párkapcsolatot (sajnos egyre többet). Az sem ritka, hogy amikor a férfi szexuális képességei csökkennek, vagy a nőnek lesznek problémái, akkor sem romlik meg a házasság. Az a kapcsolat, amelyik nem állja ki a nehézségeket, megpróbáltatásokat, nem is volt igazi.
Olyat is láttam sokszor, hogy a gyerekek sem tartották össze a házasságot, gyermektelen párok közül is sokan élnek harmónikus kapcsolatban.
A közös kassza még ezekhez képest is másodrangú kérdés.
 
Ö

öreganyám

Vendég
Nálunk, mivel mindig kevés volt a jövedelem , és volt 3 gyerek, én kezeltem a kasszát. A férjem soha sem tudott beosztani. Ez már kiderült még a gyerekek születése előtt, hogy képes a fele fizetését totóra elkölteni. Így megbeszéltük, hogy kap zsebpénzt, azzal úgy gazdálkodik ahogy akar, de, hogy jussunk is valamire, nekem kell beosztani a jövedelmünket. Mindenről beszámoltam mit mire költöttem, mennyi az amit megspóroltam, mire kell sürgősen költeni. Még sosem volt ebből probléma. Tudta, hogy nem csapom be, és csak akkor tudunk az 5-ről a 6-ra jutni, ha én osztom be. BIZALOM az bizony nagyon fontos.
 
T

TH6777

Vendég
Miért lép ki a másik fél egy kapcsolatból?

no ez a téma manapság trendivé nőtte fel magát...hiszen a mindennapjaink állandó csámcsogása lett...,
véleményem szerint...a hosszú párkapcsolatok következtében... a nők ugymond szexuális étvágya csökken...,(sok munka-gyereknevelés,stb)... amivel fordítottan arányosan nő... a pasik bizonyításkényszere....no és Ilyenkor kezdenek el az erősebbik nem tagjai "sokáig dolgozni"...:rolleyes:
persze lehet.., hogy egyszerűen csak unalmassá válik a szex...,sztem a pasik igen nagy tévhitben ringatják magukat (Tiszt.a kivételeknek)..., gyakran azért "mernek" félrelépni..., mert úgy gondolják..., hogy úgyse fog kiderülni..., és így nem bántják meg a nőt...,mindenesetre azt gondolom...,hogy azért ezzel az elgondolással biza...nem árt óvatosan bánni..., mert minél ravaszabbul próbálnak hárítani a pasik...., annál kifinomultabban nyomoznak a nők...
lássuk be ami igaz az igaz...,tuti biztosra mondható...,hogy minden pasi életében megfordul minimum egyszer egy nő...,(nem a párja) aki mellett "trutymónak" érzi magát....,és az is igaz...,hogy a mai világunk felgyorsultságában...a kapcsolatokra jellemzővé vált... az állandó zsémbelődés..., vitatkozások sokasága...,a megannyi civódás...,a bizalmatlanság..., a másik semmibe vevése/tiszteletlenség...,stb,...igy ennek a fajta családon/kapcsolaton bellüli fejfájásnak....egy garantált receptje van....a hűtlenség és egyben a kapcsolat bontása...,aminek ugye kapásból a félrelépés.... a legáltalánosabb menekülési útvonala..., menekülés a házi pokolból..., hiszen valahol ez igy hatásosabb...,mint az aszpirin....,
sztem azért sajnos a nők is hibásak...gondolván csak abba...,hogy
gyorsan megbocsátanak a pasik hűtlen viselkedéséért...,
persze ennek számos oka lehet a háttérben...,de a leggyakoribb okok egyike...,hogy félnek..., egyedül maradnak..., vagy talán..., mert ők az emberi faj legirgalmasabb teremtményei....,
az a baj amikor is megromlik egy kapcsolat...,hogy sajnos néhány nő... magát hibáztatja a párja hűtlenségéért..., és igyekszik rendbe hozni a kapcsolatukat....,ezzel mint egy lóvat adva a pasik alá..., és valójában az is bizonyitott tény..., hogy sokan hagyják..., hogy párjuk büntetlenül megússza a félrelépést...,
kérdem én : no ezek nem azon kategóriák amikor is a nők még....arra ösztökélik a pasikat..., hogy megismételjék a dolgot...
:confused::rolleyes:

talán még annyit most hirtelen...a magam részéről úgy vagyok ezzel a "kérdéssel"...,hogy s
ajnos az együtt töltött hosszú idő után... a kapcsolaton bellül...a pasik túlnyomó többsége... már esetleg nem érez semmit a nő/párja iránt...., viszont maga a kapcsolat személyisége amiben élt/él... egy részévé vált..., és pont ezért...így egy esetleges szakítás... annyira fájdalmas és mélyreható lenne számára..., hogy elképzelhetetlen..., hogy megtörténjen...,
nem marad ezért más...,mint az elválás és a kapcsolatból való kilépés helyett...,máshova fordulni fizikai kielégülésért....,
meggyözödésem és kimerem jelenteni...,hogy ez persze egyáltalán nem oldja meg a problémát...., csak elodázza az elkerülhetetlen szakítást....,
és azért az legyen csak előttünk..., hogy az "egyszer az életben" alkalom..., ami talán soha többé nem történik meg..., kicsalja a carpe diem mentalitást a pasikból!;)
 
Oldal tetejére