Ha angolul azt mondjuk, hogy gaggle of playmates (tegyük fel, a Vice szerint így van), akkor mi lenne magyarul a playmate-ek gyűjtőnévmása? Playmate-konda, egy csorda playmate, esetleg egy ménesnyi playmate? Vagy legyen inkább Playmate-rudli, mint a szarvasoknál?
Lehet, hogy egy kicsit gyengébben kezdtem el egy Playboyról szóló cikket, mint illett volna. A lényeg, hogy a buja gulya kereshet új karámot, mert
Hugh Hefner eladta a Playboy-villát.
A szomszédjának. Az épületet Darren Metropoulos, egy befektetési bankár vette meg, körülbelül százmillió dollárért, ami kicsivel kevesebb, mint harminc milliárd forintnak felel meg. Ebből mondjuk így is kijönne vagy hét Pancho Aréna.
A Playboy-villa eladása egy csomó szép emléket ébreszthet majd olyan emberekben, akik szeretik azzal tölteni az idejüket, hogy letűnt korok felett búslakodnak. Az eladás legalább annyira jelképes, mint fizikai.
A villát azért kellett eladni, mert, hát, igazából egy csomó dolog miatt, de kezdjük a médiával!
A Playboyt egy ideje már teljesen kicsinálta az online pornó, ezért a magazinnak is irányt kellett váltania. Meztelen fotósorozatokat már nem is közölnek, inkább életmódmagazinként működnek, aláírva minden fiatal férfi kifogásait, akit valaha rajtakaptak a kezében a lappal:
Csak a jó cikkek és az irodalom miatt veszem.
Ebből egyébként volt egy egészen kiváló Simpsons-szkeccs (miből nem), amikor Homer pont ugyanezt a kifogást süti el, de Marge-ot nem érdekli a dolog, ha Homert tényleg a cikkek érdeklik, megtarthatja az újságokat, de kivágja belőlük a meztelen képeket. A megcsonkított Playdude-okat Bart és Milhouse találják meg, akiket teljesen magukkal ragad a hetvenes évek házikabátos, Coltrane-re szipkázós világa, és csinálnak maguknak egy Playboy-villát a kertvégi bunkiban.
Bart és Milhouse ma nagyon boldogok lennének az átalakult Playboy-jal.
A lap és a róla elnevezett villa, sőt, egyben a tulaj-főszerkesztő Hugh Hefner is egy másik kor hagyományai. Annak a kornak, amikor nem csak a nyomtatott, de úgy általában a médiának is sokkal nagyobb szerepe és hatalma volt. Konkrétan pénzt lehetett egy havonta néhány millió példányban megjelenő magazinból csinálni. Egészen sok pénzt. Ez ma elképzelhetetlen lenne.
Fotó: AFP / Gabriel Bouys
De ahogy az ebédszünetező, öltönyben járó újságírók kihaltak, velük a profit is, amiből ez az egész birodalom fennmaradhatott. Ezért tartunk mára ott, hogy a Playboy-csoport a legnagyobb bevételeit nem lapeladásból, hanem magából a Playboy márkából szerzi, konkrétan a Playboy-logóval feldíszített mörcsöndájzok eladásával.
Még volt egy futásuk a kétezres évek elején, ahol egyedül ezek a lapok engedhették meg maguknak, főleg Magyarországon, hogy híresebb embereket levetkőztessenek. Egyrészt nekik volt csak erre elég pénzük. Másrészt a Playboy érthetetlen módon nem számított pornózásnak, miközben ugyanezek a sorozatok, ha bárhol máshol jelentek volna meg, keményen annak számítottak volna a bulvármédiában.
Kardashian kinyírta Hefnert
A Playboy halálában a bulvármédia átalakulásának is szerepe volt. Az Instagram, a Twitter és a Facebook előtti időkben a bulvármédia hatalmát a hozzáférés adta. A hírességek felé ez a hozzáférés azt jelentette, hogy ha a Playboynak, vagy más bulvárlapnak nyilatkoznak/vetkőznek/szivárogtatnak, akkor az sokkal nagyobb célzott közönséghez jut el, mintha ezt máshogy tennék. Ezzel arányosan több pénzt is lehetett vele keresni. A közönség felé pedig ez a hozzáférés azt jelentette, hogy a bulvárlapok olyan hírességek életéhez férhettek hozzá, a Playboy pedig olyan hírességeket vetkőztethetett le, akiket mások nem.
Ezt a hozzáférést teljesen kinyírta a közösségi média.
Gyakorlatilag megszüntette a közvetítőt a közönség és a hírességek között. Most már egyszerűen senkinek nincs szüksége egy hetente, vagy havonta pármilliós példányszámű lapra, hiszen ennél sokkal több embert ér el közvetlenül az Instagramon. Ha nagyon le akarjuk sarkítani a dolgot, akkor Hugh Hefner Kim Kardashian miatt adta el a villáját.
Egyébként is szar hely volt.
A villa maga 1927-ben épült. A szaksajtó gót/Tudor stílusúnak nevezi, de igazából inkább műkőgiccs, egy kis keletnémetes mókolással megtolva. A Vice 2013-ban jutott be az épületbe, amiről egészen szomorú fotókat hoztak le. Amint a képekről lekerülnek a szép és fiatal nők, kibújik alóluk a rengeteg elhasznált, öreges és tákolt megoldás, ami a villát egyben tartja. A felvásárláskor is szóba került már, hogy az épületre rendesen kellene költeni ahhoz, hogy használható lehessen.
Pedig egyszer már felújították 15 millió dollárért, de akkor a 22 szobából csak a főlakosztályt csinálták meg, ami a második és harmadik emelet nagy részét elfoglalja. Itt lakik Hefner bácsi is. Pénzt igazán nem költöttek a drawing roomnak nevezett vetítőszobára (valahol a távolban felsír egy brit), az állatkertre/állattemetőre, vagy a barlanggal egybeépített medencerendszerre sem. Ezek is rettenetes állapotban vannak.
Ráadásul az épületet a vizelet és az öregszag járja át. Hefner bácsi ebből csak az utóbbiért felelhet, előbbiért inkább a kutya. Az öregúr volt barátnője, Izabella St.James arról beszélt Hefner memoárjában, hogy a háznak bomblásszaga van, és Archie, a ház kutyája rendszeresen rápisil a függönyökre, ami csak ront a dolgon.
Külön érdekesség, hogy nem ez az eredeti Playboy-villa. Hefner Chicagóból helyezte ide a birodalmát, az eredeti épület egy hetven szobás vöröstégla és mészkőépület volt, amelyet a 19. század végén húztak fel. A mostani villa hivatalos neve csak Playboy Mansion West.
Forrás: wikimédia
Playbye
Egyébként, visszatérve ahhoz, miért is kellett eladni a házat, Hefnerrel az idő sem volt kifejezetten kegyes. Persze, kilencvenéves korához képest teljesen jól tartja magát, és sokan sok mindent beáldoznának azért, hogy nyugdíjasként is fiatal modellek rajongják őket körbe. De esélyes, hogy
Hefner még profitot is könnyebben produkálna, mint erekciót,
így a modellek nagy része egészen fölöslegesnek látszik.
Ráadásul az Egyesült Államokban és a világ nyugati részén annyira elhaladt a genderszemlélet a Playboy-birodalom művészkedős sovinizmusa mellett, hogy Hefner házikabátban hesszelős figurája vágyálomból rajzfilmkarakterré vált. A mai fiatalok egészen elhanyagolható része tekinti Hefnert példaképnek, akár szakmailag, akár emberileg.
És akkor még ott van a pornóipar is. Az internetes pornó korában nehezen megindokolható egy meztelen nőkkel megtöltött újság megvétele. Főleg úgy, hogy maga az internetes pornó is bajban van, leginkább azért, mert senki sem szeretne fizetni érte. Így még meg is úszhatná a papíralapú Playboy, amiért kénytelenek fizetni a fogyasztók, ha bármi versenyképeset fel tudna mutatni. De nem tud.
Főleg azért nem, mert az internetes pornó olyan sebességgel reagál a vágyakra és az ingerekre, amilyennel a világon egyetlen más ipar sem. Ezeket az ingereket pedig a nyomtatott Playboy nem tudta megadni.
Egyébként, most hogy ezen túl vagyunk, azért megjegyzem, hogy aggódnia senkinek nem kell, az üzlet része volt, hogy Hefner bácsi haláláig használhatja az épületet. Nem fog az utcára kerülni.
Lehet, hogy egy kicsit gyengébben kezdtem el egy Playboyról szóló cikket, mint illett volna. A lényeg, hogy a buja gulya kereshet új karámot, mert
Hugh Hefner eladta a Playboy-villát.
A szomszédjának. Az épületet Darren Metropoulos, egy befektetési bankár vette meg, körülbelül százmillió dollárért, ami kicsivel kevesebb, mint harminc milliárd forintnak felel meg. Ebből mondjuk így is kijönne vagy hét Pancho Aréna.
A Playboy-villa eladása egy csomó szép emléket ébreszthet majd olyan emberekben, akik szeretik azzal tölteni az idejüket, hogy letűnt korok felett búslakodnak. Az eladás legalább annyira jelképes, mint fizikai.
A villát azért kellett eladni, mert, hát, igazából egy csomó dolog miatt, de kezdjük a médiával!
A Playboyt egy ideje már teljesen kicsinálta az online pornó, ezért a magazinnak is irányt kellett váltania. Meztelen fotósorozatokat már nem is közölnek, inkább életmódmagazinként működnek, aláírva minden fiatal férfi kifogásait, akit valaha rajtakaptak a kezében a lappal:
Csak a jó cikkek és az irodalom miatt veszem.
Ebből egyébként volt egy egészen kiváló Simpsons-szkeccs (miből nem), amikor Homer pont ugyanezt a kifogást süti el, de Marge-ot nem érdekli a dolog, ha Homert tényleg a cikkek érdeklik, megtarthatja az újságokat, de kivágja belőlük a meztelen képeket. A megcsonkított Playdude-okat Bart és Milhouse találják meg, akiket teljesen magukkal ragad a hetvenes évek házikabátos, Coltrane-re szipkázós világa, és csinálnak maguknak egy Playboy-villát a kertvégi bunkiban.
Bart és Milhouse ma nagyon boldogok lennének az átalakult Playboy-jal.
A lap és a róla elnevezett villa, sőt, egyben a tulaj-főszerkesztő Hugh Hefner is egy másik kor hagyományai. Annak a kornak, amikor nem csak a nyomtatott, de úgy általában a médiának is sokkal nagyobb szerepe és hatalma volt. Konkrétan pénzt lehetett egy havonta néhány millió példányban megjelenő magazinból csinálni. Egészen sok pénzt. Ez ma elképzelhetetlen lenne.
Fotó: AFP / Gabriel Bouys
De ahogy az ebédszünetező, öltönyben járó újságírók kihaltak, velük a profit is, amiből ez az egész birodalom fennmaradhatott. Ezért tartunk mára ott, hogy a Playboy-csoport a legnagyobb bevételeit nem lapeladásból, hanem magából a Playboy márkából szerzi, konkrétan a Playboy-logóval feldíszített mörcsöndájzok eladásával.
Még volt egy futásuk a kétezres évek elején, ahol egyedül ezek a lapok engedhették meg maguknak, főleg Magyarországon, hogy híresebb embereket levetkőztessenek. Egyrészt nekik volt csak erre elég pénzük. Másrészt a Playboy érthetetlen módon nem számított pornózásnak, miközben ugyanezek a sorozatok, ha bárhol máshol jelentek volna meg, keményen annak számítottak volna a bulvármédiában.
Kardashian kinyírta Hefnert
A Playboy halálában a bulvármédia átalakulásának is szerepe volt. Az Instagram, a Twitter és a Facebook előtti időkben a bulvármédia hatalmát a hozzáférés adta. A hírességek felé ez a hozzáférés azt jelentette, hogy ha a Playboynak, vagy más bulvárlapnak nyilatkoznak/vetkőznek/szivárogtatnak, akkor az sokkal nagyobb célzott közönséghez jut el, mintha ezt máshogy tennék. Ezzel arányosan több pénzt is lehetett vele keresni. A közönség felé pedig ez a hozzáférés azt jelentette, hogy a bulvárlapok olyan hírességek életéhez férhettek hozzá, a Playboy pedig olyan hírességeket vetkőztethetett le, akiket mások nem.
Ezt a hozzáférést teljesen kinyírta a közösségi média.
Gyakorlatilag megszüntette a közvetítőt a közönség és a hírességek között. Most már egyszerűen senkinek nincs szüksége egy hetente, vagy havonta pármilliós példányszámű lapra, hiszen ennél sokkal több embert ér el közvetlenül az Instagramon. Ha nagyon le akarjuk sarkítani a dolgot, akkor Hugh Hefner Kim Kardashian miatt adta el a villáját.
Egyébként is szar hely volt.
A villa maga 1927-ben épült. A szaksajtó gót/Tudor stílusúnak nevezi, de igazából inkább műkőgiccs, egy kis keletnémetes mókolással megtolva. A Vice 2013-ban jutott be az épületbe, amiről egészen szomorú fotókat hoztak le. Amint a képekről lekerülnek a szép és fiatal nők, kibújik alóluk a rengeteg elhasznált, öreges és tákolt megoldás, ami a villát egyben tartja. A felvásárláskor is szóba került már, hogy az épületre rendesen kellene költeni ahhoz, hogy használható lehessen.
Pedig egyszer már felújították 15 millió dollárért, de akkor a 22 szobából csak a főlakosztályt csinálták meg, ami a második és harmadik emelet nagy részét elfoglalja. Itt lakik Hefner bácsi is. Pénzt igazán nem költöttek a drawing roomnak nevezett vetítőszobára (valahol a távolban felsír egy brit), az állatkertre/állattemetőre, vagy a barlanggal egybeépített medencerendszerre sem. Ezek is rettenetes állapotban vannak.
Ráadásul az épületet a vizelet és az öregszag járja át. Hefner bácsi ebből csak az utóbbiért felelhet, előbbiért inkább a kutya. Az öregúr volt barátnője, Izabella St.James arról beszélt Hefner memoárjában, hogy a háznak bomblásszaga van, és Archie, a ház kutyája rendszeresen rápisil a függönyökre, ami csak ront a dolgon.
Külön érdekesség, hogy nem ez az eredeti Playboy-villa. Hefner Chicagóból helyezte ide a birodalmát, az eredeti épület egy hetven szobás vöröstégla és mészkőépület volt, amelyet a 19. század végén húztak fel. A mostani villa hivatalos neve csak Playboy Mansion West.
Forrás: wikimédia
Playbye
Egyébként, visszatérve ahhoz, miért is kellett eladni a házat, Hefnerrel az idő sem volt kifejezetten kegyes. Persze, kilencvenéves korához képest teljesen jól tartja magát, és sokan sok mindent beáldoznának azért, hogy nyugdíjasként is fiatal modellek rajongják őket körbe. De esélyes, hogy
Hefner még profitot is könnyebben produkálna, mint erekciót,
így a modellek nagy része egészen fölöslegesnek látszik.
Ráadásul az Egyesült Államokban és a világ nyugati részén annyira elhaladt a genderszemlélet a Playboy-birodalom művészkedős sovinizmusa mellett, hogy Hefner házikabátban hesszelős figurája vágyálomból rajzfilmkarakterré vált. A mai fiatalok egészen elhanyagolható része tekinti Hefnert példaképnek, akár szakmailag, akár emberileg.
És akkor még ott van a pornóipar is. Az internetes pornó korában nehezen megindokolható egy meztelen nőkkel megtöltött újság megvétele. Főleg úgy, hogy maga az internetes pornó is bajban van, leginkább azért, mert senki sem szeretne fizetni érte. Így még meg is úszhatná a papíralapú Playboy, amiért kénytelenek fizetni a fogyasztók, ha bármi versenyképeset fel tudna mutatni. De nem tud.
Főleg azért nem, mert az internetes pornó olyan sebességgel reagál a vágyakra és az ingerekre, amilyennel a világon egyetlen más ipar sem. Ezeket az ingereket pedig a nyomtatott Playboy nem tudta megadni.
Egyébként, most hogy ezen túl vagyunk, azért megjegyzem, hogy aggódnia senkinek nem kell, az üzlet része volt, hogy Hefner bácsi haláláig használhatja az épületet. Nem fog az utcára kerülni.
? 
