Heller Ágnes: Három erkölcsi morzsa karácsonyra

yulianna

Kitiltott (BANned)
A legnagyobb baj, hogy mindig az elo faba kottok bele, es az aki sikeres kulfoldon , arrol aztan otthon a vizes lepedot rahuzzak. Aki emerita es a vilag vezeto egyetemein ad elo az nem hiszem hogy egy ket gyulokodo es negativ figura osztana szorozna az o megiteleseben.
Tudomasul kell vennetek, ha tetszik hanem itt az angol nyelvteruleten kimagasloan kosztiszteletben all, es mi akik kint elnek ,orom,hogy egy magyar lady ilyen sikert ert el.
Veletlenul sem arrol beszeltek amirol ir ,hanem csak is a szemelyes gyulokodesnek adtok hangot ami itt nalunk nem divat.

/kulonben nem kell magyarazni semmit a tv szekhazrol mert elo kozetitesben lattuk az esemenyeket a net jovoltabol./De kozvetitette az itteni tv is.
Lehet te erre buszke vagy en nem.

Heller Agnes kimagaslo teljesitmenyet mindenhol elismerik

Tanított a Berlini Egyetemen, a melbourne-i La Trobe Egyetemen, a Torinói Egyetemen, a São Pauló-i Egyetemen, végül New Yorkban (New York, New School for Social Research) kapott katedrát, 1986-ban. Ez utóbbi állomáshelyét még az 1990-es évek elején is fenntartotta, de közben, 1990-től már hazajárt filozófiai előadásokat tartani a szegedi József Attila Tudományegyetemre (1994–) és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre. 1995-ben habilitált. 1995-től 1999-ig, nyugdíjazásáig az ELTE Esztétika Tanszékén tanított. Hazajövetelekor beválasztották az MTA levelező- (1990), majd rendes (1995) tagjai sorába. Mind a tudományos, mind a politikai és kulturális életnek aktív szereplője napjainkban is. 2010-től professor emeritaként ismét tanít az ELTE Esztétika Tanszékén.


Majd ha ilyen elismeresbe lesz reszetek lehet kritizalni addig meg Heller Agnes rendelkezik ezzel a felsorolassal addig kello tisztlettel ilik beszelni rola.

Legalabbis a Canadahunon minden magyarnak kijar a tisztelet.

Kelloen csomagold be a mondandod ,hogy ne sertegessel sem egy olyan embert akit a vilag tisztel, munkassagaert, sem mint ladyt , se mint idos tudos.
Miér van az hogy a külhoni Magyarok olyan jól tudják hogy mi a tuti Magyarországon és mégse veszik tudomásul hogy nem itt élnek!!!!!!!!!!!!
 

atapata

Kormányos Ritkán benéz
Fórumvezető
Kormányos
Utoljára módosítva:

sjandi

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
Ratalics írta: "s azon vasárnap hajnalban, amikor Budapesten sokadszor a Szabadság téri Eleven Emlékmű felé járván láttam, hogy a tépett szárnyú Gábriel arkangyalt az éj leple alatt beemelték a helyére, úgy döntöttem, hogy (negyvenkilenc évesen) megszűnök magyarnak lenni, "

Válaszom a fenti megjegyzésre:
Melitta! Kérlek, olvasd végig az írásom, mert elsősorban ezt neked szánom! Aztán töröld, ha úgy gondolod.
Ami miatt, most még úgy érzem, hogy írnom kell az a „ratalics” által említett emlékmű a Szabadságtéren. Mivel itt csak nick névvel szerepelek, elárulom a zsidó kötődésem. A családom titokban tartja a származását, mivel olyan eseményeken mentek keresztül, hogy egy életre beléjük ivódott a félelem. Amit nem tudnak a családról, azzal nem élhet vissza senki. Gyermekkoromban, ezt a félelmet nagyon nevetségesnek tartottam. Azt gondoltam, hiszen ilyen úgysem fordulhat elő soha többet, az egész világ elítélte, amit a zsidókkal tettek! (hogy mekkorát tévedtem)
A háborúban elveszett családtagunkról nincs emlékmű, nincs sírkő, amihez kimehetnénk, hogy megemlékezzünk róla. Most az évforduló alkalmából a kormány felvállalta az emlékmű készítését.

Schmidt Mária, a Mazsihiszt, a tervező és a projekt többi tagja összejött egy megbeszélésre, közösen kiválasztották a terveket, együtt döntötték el, hogy nézzen ki az emlékmű. Gábriel arkangyal fölött egy birodalmi sas. Az emlékmű csodálatos, hófehér, elegáns, méltó arra, amiért létrehozták.

Nem sokkal az elkészülése előtt, elkezdte egy zsidó csoport, hogy ez az emlékmű, nem fejezi ki azt, hogy volt olyan magyar is, aki részt vett a zsidó üldöztetésben. Azzal, hogy birodalmi sas van az angyal felett, szerintük, az egészet a németek nyakába akarjuk varrni. (azért jellemzően, ez az ő bűnük volt)

Amikor egy szobor már készen van, a megrendelő igénye szerint, azt nem lehet visszamondani. Akkor is ki kell fizetni és szerintem nem volt semmi baj a szobor mondanivalójával sem. Hiszen, akik elveszítették az életüket, azok már angyalok az égben és az egész üldöztetés a németektől indult, akinek a sas a jelképük! Az, hogy volt olyan magyar, aki az életét féltve, nem mert szembeszállni a németekkel, teljesen érthető, hiszen annak csak az lett volna a vége, hogy őt is lelövik.

Egy emlékmű, attól egy esemény emlékműve, hogy az esemény emlékére állítják fel!

Nem sokkal a szobor elkészülése előtt elkezdtek tüntetni a szobor ellen. Nagyon átlátszó volt, hogy a szocik biztatására teszik. A kormány adott, de köszönöm helyett, tüntetést, ocsmányságot kapott cserébe. Azért nem tetszik egyeseknek, hogy éjszaka tették a szobrokat a helyükre, mert így nem tudtak botrányt csinálni a szoborállítás alatt. Gondolom, meg volt rá a forgató könyvük. A szoborcsoportot tele aggatják, mindenféle színes papírokkal, képekkel, mocskot csinálnak a környékére, hogy elvegyél annak szépségét, eleganciáját! – és ezt zsidók teszik a hozzátartozójuk emlékére felállított értékes és művészi kompozíció előtt!

Én nagyon örültem ennek a szobornak, azt gondoltam végre lesz egy hely, ahová, ha elmegyek, meghitten gondolhatok az elveszített családtagomra. Örültem, hogy méltón megemlékeznek róluk, és nagyon nagy csalódás a számunkra, hogy ezt éppen zsidók egy csoportja, undorító politikai indíttatásból megakadályozta.


Sajnálom Melitta, hogy éppen az én írásomat törölted! Igaz és őszinte volt, nem vagyok sem gonosz, sem rosszindulatú ember. Nem csak bírálatnak szántam, tanácsnak Ági felé, mert nekem az jött le az írásából, hogy a bocsánatkérés gondolata foglalkoztatja. Nem tudom az írást szétválasztani az írótól.

Elhiszem, hogy olvastok, de nem vagyok biztos abban, hogy az igaz szót olvassátok! Kinti magyarként a szocialisták újságját és tv-jét nézitek, hiszen, akik 56-ban mentek ki azok éppen a szocialisták miatt hagyták el az országot.

A Fideszt, a Jobbik nevű párt Zsidesz-nek írja ironikusan, mert a tagság 27 % zsidó származású. A szocik, éppen az ellenkezőjét akarják bizonyítani a világ előtt, fasisztának szeretnék a pártot beállítani így ők FideSS-nek titulálják gúnyosan. Ugye érzed Te is az ellentétet! Az egyik állítás nagyon kizárja a másikat.
Hazugságok folynak mindenütt, a Fidesz lejáratására! Mi, akik itthon élünk még tudjuk az igazságot, nem véletlenül választották meg őket megint 2/3 -os többséggel. Ebben az esztendőben 3-szor győztek. Ne gondoljátok, hogy itthon csak buta és műveletlen emberek élnek, akik nem tudják melyik kormány dolgozik értük.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

ratalics

Állandó Tag
Állandó Tag
Ratalics írta: "s azon vasárnap hajnalban, amikor Budapesten sokadszor a Szabadság téri Eleven Emlékmű felé járván láttam, hogy a tépett szárnyú Gábriel arkangyalt az éj leple alatt beemelték a helyére, úgy döntöttem, hogy (negyvenkilenc évesen) megszűnök magyarnak lenni, "

Válaszom a fenti megjegyzésre:
Melitta! Kérlek, olvasd végig az írásom, mert elsősorban ezt neked szánom! Aztán töröld, ha úgy gondolod.
Ami miatt, most még úgy érzem, hogy írnom kell az a „ratalics” által említett emlékmű a Szabadságtéren. Mivel itt csak nick névvel szerepelek, elárulom a zsidó kötődésem. A családom titokban tartja a származását, mivel olyan eseményeken mentek keresztül, hogy egy életre beléjük ivódott a félelem. Amit nem tudnak a családról, azzal nem élhet vissza senki. Gyermekkoromban, ezt a félelmet nagyon nevetségesnek tartottam. Azt gondoltam, hiszen ilyen úgysem fordulhat elő soha többet, az egész világ elítélte, amit a zsidókkal tettek! (hogy mekkorát tévedtem)
A háborúban elveszett családtagunkról nincs emlékmű, nincs sírkő, amihez kimehetnénk, hogy megemlékezzünk róla. Most az évforduló alkalmából a kormány felvállalta az emlékmű készítését.

Schmidt Mária, a Mazsihiszt, a tervező és a projekt többi tagja összejött egy megbeszélésre, közösen kiválasztották a terveket, együtt döntötték el, hogy nézzen ki az emlékmű. Gábriel arkangyal fölött egy birodalmi sas. Az emlékmű csodálatos, hófehér, elegáns, méltó arra, amiért létrehozták.

Nem sokkal az elkészülése előtt, elkezdte egy zsidó csoport, hogy ez az emlékmű, nem fejezi ki azt, hogy volt olyan magyar is, aki részt vett a zsidó üldöztetésben. Azzal, hogy birodalmi sas van az angyal felett, szerintük, az egészet a németek nyakába akarjuk varrni. (azért jellemzően, ez az ő bűnük volt)

Amikor egy szobor már készen van, a megrendelő igénye szerint, azt nem lehet visszamondani. Akkor is ki kell fizetni és szerintem nem volt semmi baj a szobor mondanivalójával sem. Hiszen, akik elveszítették az életüket, azok már angyalok az égben és az egész üldöztetés a németektől indult, akinek a sas a jelképük! Az, hogy volt olyan magyar, aki az életét féltve, nem mert szembeszállni a németekkel, teljesen érthető, hiszen annak csak az lett volna a vége, hogy őt is lelövik.

Egy emlékmű, attól egy esemény emlékműve, hogy az esemény emlékére állítják fel!

Nem sokkal a szobor elkészülése előtt elkezdtek tüntetni a szobor ellen. Nagyon átlátszó volt, hogy a szocik biztatására teszik. A kormány adott, de köszönöm helyett, tüntetést, ocsmányságot kapott cserébe. Azért nem tetszik egyeseknek, hogy éjszaka tették a szobrokat a helyükre, mert így nem tudtak botrányt csinálni a szoborállítás alatt. Gondolom, meg volt rá a forgató könyvük. A szoborcsoportot tele aggatják, mindenféle színes papírokkal, képekkel, mocskot csinálnak a környékére, hogy elvegyél annak szépségét, eleganciáját! – és ezt zsidók teszik a hozzátartozójuk emlékére felállított értékes és művészi kompozíció előtt!

Én nagyon örültem ennek a szobornak, azt gondoltam végre lesz egy hely, ahová, ha elmegyek, meghitten gondolhatok az elveszített családtagomra. Örültem, hogy méltón megemlékeznek róluk, és nagyon nagy csalódás a számunkra, hogy ezt éppen zsidók egy csoportja, undorító politikai indíttatásból megakadályozta.


Sajnálom Melitta, hogy éppen az én írásomat törölted! Igaz és őszinte volt, nem vagyok sem gonosz, sem rosszindulatú ember. Nem csak bírálatnak szántam, tanácsnak Ági felé, mert nekem az jött le az írásából, hogy a bocsánatkérés gondolata foglalkoztatja. Nem tudom az írást szétválasztani az írótól.

Elhiszem, hogy olvastok, de nem vagyok biztos abban, hogy az igaz szót olvassátok! Kinti magyarként a szocialisták újságját és tv-jét nézitek, hiszen, akik 56-ban mentek ki azok éppen a szocialisták miatt hagyták el az országot.

A Fideszt, a Jobbik nevű párt Zsidesz-nek írja ironikusan, mert a tagság 27 % zsidó származású. A szocik, éppen az ellenkezőjét akarják bizonyítani a világ előtt, fasisztának szeretnék a pártot beállítani így ők FideSS-nek titulálják gúnyosan. Ugye érzed Te is az ellentétet! Az egyik állítás nagyon kizárja a másikat.
Hazugságok folynak mindenütt, a Fidesz lejáratására! Mi, akik itthon élünk még tudjuk az igazságot, nem véletlenül választották meg őket megint 2/3 -os többséggel. Ebben az esztendőben 3-szor győztek. Ne gondoljátok, hogy itthon csak buta és műveletlen emberek élnek, akik nem tudják melyik kormány dolgozik értük.
Tájékozódjatok a mno.hu , http://www.fidesz.hu/ oldalakról is.
Nyilván majd Melitta is reagál, remélem nem bánod, ha én is - talán illetékes is vagyok reagálni az általam felvetett és általad tőlem idézett szobortéma miatt. Ez a téma amúgy is kapcsolódik az ismeretlen jó ember és a megbocsájtás témájához.
Értelemszerűen végtelenül sajnálom és részvétem a családi holokauszttragédiád miatt, amelyet egyébként (ex)magyarként végtelenül szégyellek, annak ellenére, hogy persze korom miatt sem tehetek róla, és nagyon remélem, hogy erkölcsiségem alapján sem sodródhatnék ilyen gonoszságok mellé, még vészhelyzetben sem. Egyúttal nyilván furcsának található, hogy érintettként, megemlékezést keresvén mennyire a megemlékezést megcsúfolók mellett teszed le a voksodat - szociológiailag persze önmagában nem furcsa, hiszen tudjuk, hogy létezik ilyesmi, de nem akarlak szociológiai kategóriaként kezelni, hanem egyénként, személyként kezellek, ezért engedem meg magamnak, hogy furcsálljam a gondolataidat.
Először engedtessék meg, ténybelileg javítani az általad előadott narratívát, ugyanis épp az ellenkezője történt.
Ismereteiddel ellentétben nem Schmidt Mária és zsidó csoportok és közigazgatási és szakmai illetékesek közösen döntöttek a szoborról, és ez az emlékmű nem is annak emlékműve, aminek te használni gondolod. A Holokauszt áldozatairól a Szabadság téren az általad összepiszkításként aposztrofált Eleven Emlékmű emlékezik meg, éppen a Gábriel arkangyal ellentéteként. A német megszállás áldozatai emlékművének nevezett szoborkompozíciót kormányzati megbízásra a kerületi önkormányzat suttyomban, hirtelen és előkészítetlenül, puccsszerűen, titkosan, egyetlen nap alatt, tavaly december 31-edikén "pályáztatta" meg és ítélte oda, egyszemélyes "meghívásos pályázaton". Értsd: december 31-edikén "kiírták a meghívásos pályázatot", azonmód meg is hívták rá egyszemélyben Párkányi Raab Pétert, és azonmód döntöttek is róla, hogy ő nyerte el a megbízást, amiről rögtön kormányrendelet is született, tehát mindezt egyetlen nap alatt, tavaly Szilveszterkor - nem mellesleg jó drágán. Mindezt titokban. Miután mégis kitudódott, azonnal botrány és tiltakozás keletkezett, hiszen az emlékmű terve a művészi koncepciótervben a szobrász által is leírtan arról szól, hogy Magyarország ártatlan áldozat abban, hogy 400-600ezer emberünk odaveszett a Holokausztban - nem mellesleg további többszázezer katonánk és civilünk a világháborúban való részvétel folyományaként. Népszavazási kezdeményezés indult, ezért a kormány gyorsan nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházásnak nyilvánította az emlékművet, mert arról nem lehet népszavazni, ellenben nemzetbiztonságilag titkosítani lehet, amit meg is tett a kormány több évtizedre. Elkezdték építeni, amire rögtön a helyszínen is folyamatos tiltakozás támadt, sokféle szervezet szervezésében. Orbán Viktor a saját szájával ígérte meg, hogy jó, akkor nem építik meg, majd a választások után megtárgyalják a zsidó szervezetekkel, hogy mi legyen helyette. A parlamenti választás után két nappal, éjjel újra elkezdték építeni. Délelőttre persze ott termett a tiltakozó tömeg, amely napokig le-lebontogatta a kordont. A második hétvégén szombatról vasárnap virradóra éjjel odahegesztették a kordont, hogy ne lehessen lebontani, majd jobbára éjjelente elkészítették az alapokat, oszlopfőket, a kőmunkákat. Az erős és folyamatos tiltakozás hatására a kormány újabb és újabb halasztásokat fogalmaztak meg, mindig kimondva újabb határidőket a befejezésre. Tolódott, tolódott, mígnem, amire kicsit elaludt az éberség, egyszercsak megint szombatról vasárnap virradóra éjjel beemelték a szoborkompozíciót a helyére, felavatni persze nem merték. Néhány nappal később a német megszállás áldozatai emlékművének nevezett emlékmű a nenonácik zarándokhelyévé vált, ahogy arra számítani is lehetett.
A kormány nem adott. Főleg nem a holokausztáldozat zsidók számára, tőlük csak elvett. nem a tüntetők az ocsmányság, hanem az emlékmű, amely elhazudja, a numerus clausust, elhazudja a zsidótörvényeket, és hogy a harmincas évek közepétől a Magyar Királyság echte fasiszta állammá vált, amely aztán a Don-kanyarba és a Holokausztba torkollott a német megszállástól függetlenül - mint ahogy a tömeggyilkosságba fulladó deportálásokat már '41-ben megkezdtük, lásd "idegenrendészeti eljárás". A kormány ezzel az emlékművel akarja rehabilitálni a többszörös háborús bűnös és hazaáruló Horthy-rendszert.
Hogy a FIDESZ tagságának 27 százaléka zsidó lenne, ez olyannyira megmosolyogtató, hogy nem is értem, hogy képzeled, hogy ezt elhiszi bárki is?!?!?! Még ha elosztanád tízzel, akkor is olyan távol állnánk a tényektől, mint Makó Jeruzsálemtől, de ez mindegy is lenne, ha nem akarnál a 27 százalékkal igazolni ezt-azt.
Félre ne érts, én elhiszem neked, hogy zsidó származású vagy, és a családodban Holokauszt-áldozat van. De a szöveged, amit írtál, az szinte minden mondatában olyan, mintha valami kurucinfós magyargárdista írta volna, aki csak azért állítaná be zsidónak magát, hogy elhiggyük azokat a talajtalan kitalációkat, amiket mond. A szöveged a Jobbik, a Kurucinfó, a Magyar Gárda szövege - felettébb furcsán hat egy Holokauszt-áldozat családból származó zsidó ember szájából.
Úgyhogy nem Melittán kéne számonkérned a Magyarországgal kapcsolatos tisztánlátást, hanem inkább azoktól az erdélyi honfitársainktól, akik a 95 százalékos FIDESZ-szavazatarányukkal eldöntötték, hogy újra kétharmaddal kormányozhasson négy évig a kormányzó úr.
A Magyar Nemzetet és a FIDESZ honlapját tájékozódási eszközül ajánlani pedig olyan, mint... nem is tudom.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Nem igazan ertem mit nem lehet azon nem megerteni,hogy nem offolunk es beszelunk masrol mint amirol a hir szol.
Kicsit zsidozni, jo reklamot csinalni partoknak ami szinten tilos a canadahunon.
De hogy ne mond hogy mindent torlok toled igy utolso beirasod amit hagyok ami nem a temaba vago.
A kormanypart igen aktivan milliardos nagysagrendet koltott itt es Usaba , tobbszazezres fizetessel sok sok embert kuldott ki aki minden propagandat megprobalt itt. Talan az o weboldalukra kene menned.
Semmifele baloldali otthoni se ujsag se media nincs itt.
Canada nem komcsi orszag.
Az arkangyalrol senkinek nem tetszik csak neked. A terror muzeum teljes egeszeben a kocsi diktaturat mutatja be , meg veletlenul sincs a Holokausztrol szo benne.
Nem tudsz differenciat tenni a szisztematikus nep irtas kozott es a hadifogjok es mas ideologiai alapon tortent elhurcolas kozott.
A nemeteknek sem tetszik. Ha leroni kivanod kegyeleted az oseidnek vannak eleg helyek ahol le lehet tenni egy viragot vagy gyertyat gyujtani.
Hogy az aldozatokrol megemlekeznek, az arangyalos szobornal fotokkal levelekkel, ezt te mocsoknak hivod ,olyan messze vagy a josagtol az empatiatol a human embertol mint Makko Jeruzsalemtol.
Nem hiszem hogy Heller Agnessel azonos kaliberu lennel igy az Agi megszolitas csupan nagy foku tiszteletlenseg.
Miert is kerne bocsanatot? Talan tole kene bocsanatot kerni.............
56 rol mar oly tavoli,hogy emberi leptekben hogy nagyon keves el az 56-ban kijovok kozul. En egy komcsival nem talalkoztam pedig aktiv voltam es vagyok az itteni magyar kozegben.
Igy karacsony tajan kene magadba szallni es a szeretetrol papolni, es nem a zsidosaggal foglalkozni. Sajnalhatod hogy nem neked jutott eszedbe a josagrol irni, de talan nem is lehetet reszed benne mert akkor nem mindig masba keresned a hibat.


Mi itt nagyon sokan nem mentunk szavazni a nagy agitacio ellenere sem,mert ugy gondoltuk, mindenki ott szavazon ahol elvezi is az eredmenyet, ahol adot fizet, es szamonkerheti a politikusokat,hogy adojat mire forditjak.
 

Éleskés

Kormanyos
Fórumvezető
Kormányos
Egy ateista ha Jézust emleget az egy kicsit mórbit!!!!!!!!!
Nem értelek. Ha valaki nem kereszténység valamely ágában vallásos, az felejtse el Jézust? Ne is említse?
Gárdonyi nem volt muzulmán, mégis megírta az Egri csilagokat és idézett mondatokat az iszlám vallásból; nem vagyok buddhista, de van egy Ganesha szobrom - most dobjam ki a könyvet és a szobrot?
Gondolkodj egy picit, mielőtt leírsz valamit.
 

ratalics

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez nem politika, amit most írok, csak emlék!

Nagyon kicsi gyermekként szembesültem, azokkal a gaztettekkel, amit a zsidók ellen elkövettek.

A szüleim gondoskodtak róla, hogy megismerjem, filmekből, rádióból, újságokból és nem utolsó sorban a hiteles mesékből!

A Nagymama, akkor még fiatalasszony volt, sudár, csinos, szépségét még a háború szörnyűsége sem tüntette el. Gyermekeit idegenek bujtatták, a férjéről semmit nem tudott.

Ő már fent volt a vagonban lesoványodva, meggyötörve, kiéhezve, szomjúságtól kicserepesedett ajakkal vitte a vonat a vesztőhely felé. Azt gondolta, a halál már megváltás lesz a számára, ettől rosszabb már nem jöhet.

A vonat megállt, a sínen vesztegelt, még magyar területen voltak! - ezt kihasználta, az egyik vonatot kísérő katona és a puskát rászegezve leszállította a vonatról. Bevitte az erdőbe és meggyalázta. Talán a szégyentől csak egy erősebb ösztön él bennünk, az élni akarás ösztöne. Amikor azt hisszük, hogy már minden mindegy, hogy már ettől rosszabb nem jöhet, még mindig tud rosszabb lenni és még mindig marad annyi az életösztönből, hogy tovább tudjunk menni.

A nagymamának „szerencséje” volt a háború vége, ott érte a vonaton, hazajött és elmesélte megaláztatását.

Kicsi lányként már tudtam mit jelent a szó nemi erőszak, amikor velem egykorú gyermekek meséket hallgattak, én a szüleimmel a nürnbergi pereket kísértem figyelemmel a rádióban. Izgatottan figyeltem a filmhíradók hiteles képeit a koncentrációs táborokról.

1985-ben jutottam ki először Auschwitzba. Nehezen találtuk meg a lágert, ők múzeumnak hívják.

Két erős fiatal férfi jött velünk szembe, kifelé tartottak, hirtelen az egyik kiabálni kezdett, „Ez nekik múzeum!”, majd rosszul lett. A barátja támogatta, míg az útszélén hányt. Elmentünk mellettük és azt gondoltam, hogy lehet egy ilyen erős férfi lelkileg ennyire gyenge. Azt hittem engem már nem érhet meglepetés odabent. Már minden történést tudok a filmekből, könyvekből. Tudom, hogyan végeztek orvosi kísérleteket az embereken, gyerekeken, tudom hogyan bántak velük, kínozták, éheztették és ölték meg a gázkamrákban.

Elkezdtük járni a barakokat, a magyar barakba is eljutottunk, fel voltak sorolva a nevek a mi családnevünkből ezer fölött volt a táblán.

Láttuk a szobát, ami tele volt bébi cipőkkel! – ezekhez a cipőkhöz valamikor gyermekek tartoztak, ha csak a cipőik egy szobát megtöltenek, akkor mennyi gyermeket végezhettek ki ott!

Láttuk a szobát, amiben az áldozatoktól elvett szemüvegeket tárolták! – mennyi ember fordult meg a táborban, ha „csak” a szemüvegesek ilyen sokan voltak?!

Láttuk a gázkamrát, ahol oly sok ember lelte a halálát.

A múzeum, sok év távlatából, már csak épületek, eszközök, nevek, táblák sokasága, mégis érezni a falak között, a félelmet, a rettegést, a megaláztatás gyötrelmét.

Egész nap hullottak a könnyeim, nem tudtam uralkodni magamon. Az ott ragadt lelkek fájdalmát éreztem! Akik a mai napig értetlenül állnak haláluk felett, akik nem értik, hogy miért ők, hiszen nem bántottak senki, nem követtek el bűnt! A világhírű költők, művészek, egyszerű családok, apák, anyák, gyermekek!

MIÉRT KELLETT ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT MEGHALNIUK??????!!!!!!!

Talán ezek a lelkek, egy értük emelt emlékmű átadásakor, az értük mondott beszédek, megemlékezések után, tovább tudnak lépni a fény felé!- de ti ezt megakadályozzátok!

Az emlékmű, mindenkiért emeltetett, akik elveszítették életüket! A háború áldozatai, anélkül, hogy magyar, vagy német, vagy akár milyen náció okozta halálukat!

Hogy a lelkek békére találjanak!


UI.:
A fényképeket őrizze mindenki a családjában, virágok a gyertyák mellett, szeretetüktől övezve és ne tegye ki az utcára, kicsinyes politikai színterek díszletének!


Míg az Auschwitz tábor a fasiszták bűneire emlékezetet, addig a Terror Háza múzeum a kommunisták bűneire!
Schmidt Mária történész, múzeum igazgató!


Ratalics: Láttam a filmet a Hír Tv-ben, arról a megbeszélésről, ahol Schmidt Mária és zsidó csoportok és közigazgatási és szakmai illetékesek közösen döntöttek a szoborról!!!

Hozzám hasonlóan, sok zsidó, a mai napig nem teszi nyilvánossá származását! Belső körökből tudom, hogy hányan vannak a Fidesz tagságában! Az értük való elkötelezettségnek köszönhető, hogy a Fidesz felállította a szobrot, állta az anyagi költséget.

Hadd szóljak hozzá az utóirathoz, amellyel újfent visszatérsz a topik tárgyától eléggé független politizáláshoz, ami szerintem nem jó, de a nagyobb baj, hogy az ott levő egynéhány mondatod mindegyike továbbra is alapvető tárgyi tévedéseket, csúsztatásokat tartalmaz. És ez azért szomorú, mert ez manapság tipikus, a mai magyar közéletben elvétve fordul elő értelmes, méltányos, igaz szó. Propagandajelszavak hangzanak el, amelyek a fehérre bármikor rámondják, hogy fekete, és fordítva. Részben önismétlő leszek, hiszen az előző hozzászólásomban is leírtam néhány ténybeli szempontot, amelyet most kénytelen vagyok újra leírni. Az aktuális pártpropaganda helyett a történelmi tényekről fogok beszélni - többek között történészi és szociológusi diplomával-szakmával is bírok.

Nézzük tételesen.

"A fényképeket őrizze mindenki a családjában, virágok a gyertyák mellett, szeretetüktől övezve és ne tegye ki az utcára, kicsinyes politikai színterek díszletének!
Azok az emberek, akik mostanság kihordták a fényképeiket az Eleven Emlékműhöz, évtizedeken keresztül intim körülmények között, a családjukban őrizték ezeket az emlékeket, a szeretteik emlékét. Érdemes szerintem elgondolkodnod, hogy mi vezette ezeket az embereket arra, hogy most a saját és a családjuk mérhetetlen megaláztatását kitegyék közszemlére a földre az utca porába, kormába. Biztos vagy benne, hogy "kicsinyes politikai érdekek színterek díszletéül" teszik oda ezekeet a megindító dokumentumokat? Szerintem (és őszerintük is) inkább az vezette ehhez a kitárulkozáshoz őket, hogy az általad adománynak ítélt megszállási emlékmű a lehető legpimaszabb történelemhamisító módon elhazudja ezeket a szenvedéseket, gyászokat. A te családodét is elhazudja, mert a német megszállás bűnének próbálja beállítani azt, ami a magyar állam, a magyar társadalom bűne! A német megszállásnak volt vagy néhány tíz áldozata közvetlenül, aztán még néhány száz a Gestapo működésének következtében, de a többi kb. milliónyi magyar front- és holokausztáldozat, illetve a megszállt területek szerb, ruszin, ukrán, román, szlovák... áldozatai a magyar társadalom lelkén száradnak! A magyar társadalom alkotta a Numerus Clausust, az első világháború utáni pogromokat, a második világháború előtti és alatti zsidótörvényeket, a magyar társadalom parolázott folyamatosan Hitlerrel és Mussolinivel Horthy keze révén, a magyar társadalom ölte halomra a hadseregeink által megszállt területek katonáit és civil lakosságát, a magyar társadalom küldte a haláltáborokba többszázezres nagyságrendben a zsidókat, cigányokat! A Horthy rendszer tette mindezt, - a magyar társadalom jelentős részének lelkes asszisztálása mellett. Az általad adományként felfogott emlékműnek Magyarország magyarok általi megszállásáról kellene szólnia, a Szálasikról, a Gömbösökről, a Prónaikról, a Horthykról, hogy tovább ne menjünk vissza az időben.

"Míg az Auschwitz tábor a fasiszták bűneire emlékezetet, addig a Terror Háza múzeum a kommunisták bűneire!
Schmidt Mária történész, múzeum igazgató!"

Auschwitz fasisztái majdnem ugyanolyan mértékben az akkori magyarok is, mint amennyire az akkori németek, olaszok, japánok... A Magyar Királyság az első világháború végétől, Horthy hatalomra jutásától kezdve hullámzó arányú kevercse volt a demokratizmusnak-arisztokratizmusnak-fasizmusnak, majd 1936-tól a Magyar Királyság arisztokratikus-fasiszta állammá-társadalommá vált, 1944-től arisztokratikus-náci állammá-társadalommá. A Numerus Clausust mi alkottuk, a zsidótörvényeket mi alkottuk, Ruszinszkóba, Bácskába, Don-kanyarba mi mentünk, önként és dalolva, a tömeggyilkos deportálásokat mi kezdtük el 1941-ben, amikor még híre-hamva se volt a német megszállásnak, a német megszállás utáni deportálásokat mi hajtottuk végre, a németek csak csodálkoztak rajta, hogy ilyen lelkesen sehol másutt nem csinálják, a nyilasok is a magyar politika és társadalom terméke voltak, mint ahogy a rémuralmuk is. Auschwitz fasisztái jelentős mértékben a Magyar Királyság és annak társadalma. Nem a német megszállás áldozatai voltunk, hanem a saját megszállásunk "áldozatai".
A Terror Háza nem a kommunisták bűneire emlékeztet, hanem a fasizmus és a kommunizmus bűneire, azaz a totalitárius államok-társadalmak rémuralmára, - az persze nem véletlen, hogy a létrehozói és működtetői a kommunizmusra helyezik a döntő hangsúlyt, aktuálpolitikai okokból, élen Schmidt Mária kurzuslovaggal. Pedig a sok helyütt rémuralommá alakult kommunizmus eredetileg egy nemes és igazságos eszme eltorzításaként alakult sok helyütt rémuralommá, a fasizmus-nácizmus pedig eleve a világ eddigi valaha volt leggonoszabb eszméje önmagában.
Schmidt Mária mint történész régóta a szakmája szégyene, a történész szakma már a nyolcvanas években is szégyellte őt, ami csak súlyosbodott a kilencvenes években, a kétezres években pedig en bloc ellehetetlenítette magát, mint szakember. Csak a FIDESZ kurzusnak köszönheti a stallumait, éppen azért, mert történészként is csak egy kurzuslovag.

"Ratalics: Láttam a filmet a Hír Tv-ben, arról a megbeszélésről, ahol Schmidt Mária és zsidó csoportok és közigazgatási és szakmai illetékesek közösen döntöttek a szoborról!!!"

Ilyen filmet nem láttál, valamire rosszul emlékszel. Ugyanis ilyen döntésegyeztetés nem volt. Ugyanis a megszállási emlékmű előkészítésében Schmidt Mária nem vett részt. Ugyanis az emlékműnek előkészítése nem is volt, nem is döntöttek róla sehol, főleg nem nyilvános körülmények között. A szobor "előkészítését" és megvalósítását Orbán Viktor, az ő közvetlen tanácsadói, a miniszterelnöki hivatal és (mint területileg illetékes végrehajtó) az V. kerületi önkormányzat végezte. Valószínűleg a Sorsok Háza létrehozásával kapcsolatos megbeszélésekkel kevered, mert azon vettek részt az általad említett szereplők, persze szigorúan válogatva, arról láthattál a Hír TV-n (propaganda)filmet. A megszállási emlékmű kapcsán semmi ilyesféle közös döntés nem történt, főleg nem a Hír TV stúdiójában, a döntések félhomályos irodák mélyén történtek (volt egy kis utólagos "látszattárgyalásosdi" a döntés miatti felzúdulás miatt a parlamenti választások előtt, majd a megépítés választás utánra halasztása).

"Hozzám hasonlóan, sok zsidó, a mai napig nem teszi nyilvánossá származását! Belső körökből tudom, hogy hányan vannak a Fidesz tagságában! Az értük való elkötelezettségnek köszönhető, hogy a Fidesz felállította a szobrot, állta az anyagi költséget."
Ha 27%-ról beszélsz, akkor ne hivatkozz arra, hogy te belső körökből tudod, hogy hányan vannak zsidók a FIDESZ tagságában, ugyanis maximum egy-két százalék - de legyen három, hogy ne legyek túl szigorú. A szobor nem a (FIDESZ-tag) zsidók iránti elkötelezettségnek köszönhető, hanem éppen ellenkezőleg, minden zsidó (és magyar) megszégyenítése, mint súlyos történelemhamisítás. A végén elszóltad magad: "hogy a Fidesz felállította a szobrot" - igen, a FIDESZ állította fel, értsd, Orbán Viktor és a szűk tanácsadói köre, ezügyben élen Tellér Gyulával, másodlagos tanácsadóként és elsődleges magyarázkodóként Schmidt Máriával. Az anyagi költséget nem a FIDESZ állta, nem is Orbán Viktor vagy Schmidt Mária, hanem a magyar adófizetők, azaz én, te ő, mi, ti, ők.
A hatvanas évek közepén születtem, nem vagyok zsidó, a nagyapám is visszatért a Don-kanyarból, mégis, ha egy-két hetente Budapesten járok, lehetőleg elmegyek arrafelé, hogy az Eleven Emlékműnél megemlékezzek, fejet hajtsak az emberiség eddigi kirívóan legnagyobb borzalma miatt, és eközben rettenetesen szégyellem, hogy nem vagyok annyira ügybuzgó, hogy minden alkalommal záptojással hajigáljam meg a mindig éjjel készült hivatalos emlékművet, amelynek egyetlen funkciója, hogy elhazudja azt, hogy a magyar társadalom követte el a bűnöket állampolgárai ellen, nem pedig a német megszállás. Soha nem bocsájtom meg magamnak, hogy nem dobálom meg minden alkalommal záptojással - mondhatni túl nagyvonalú vagyok hozzá. Pedig nem kéne, mert az antiszemitizmus, a fasizmus ma is mélyen gyökerezik a magyar társadalom egy részében, és az ilyen emlékművektől kap táptalajt. Mint említettem: ne tévedj, az általad adományként aposztrofált emlékmű ma neonáci zarándokhely, ott fényképezkednek röhögve a neonácik a Gábriel arkangyal tépett szárnyai alatt - miheztartás végett.
Ennyit a névtelen jó ember emléktáblájáról.
 
Utoljára módosítva:

attimenyfreemail.com

Állandó Tag
Állandó Tag
A jó emberek ismeretlenek maradnak, mert emlékük nem maradhat fenn. De az ő tetteik azok, melyek fenntartják a jóságban igen szűkölködő világunkat.

Első morzsa: az ismeretlen jó emberről

Veszprémben a minap felavatták az ismeretlen jó ember emléktábláját.

Az eseménynek – Veszprémen kívül – nem volt visszhangja. Miért is lett volna? Az ismeretlen jó ember tetteinek soha sincs visszhangja. Tettei azoknak az emlékezetében él, akiknek segített, akiket megmentett, akiknek hitet adott. De többnyire még azok sem tudják a nevét. Arcukra is csak homályosan emlékeznek. S mikor azok, akiken segítettek, lelépnek a világszínpadról, a jó emberek tetteinek emléke is eltűnik velük együtt.

Az ember arcáról és nevéről azonosítható. Ha egyiket sem ismerjük, nem azonosítható. Akinek sem a nevét, sem az arcát nem ismerjük, annak az emléke sem maradhat fenn. A jó emberek ismeretlenek maradnak, mert emlékük nem maradhat fenn.

De az ő tetteik azok, melyek fenntartják a jóságban igen szűkölködő világunkat.

Az Auschwitzot vagy a Gulágot túlélők emlékiratainak egy pontján mindig megjelenik egy jó ember – az írók emlékezete szerint egy jó ember mentette meg az életüket. Ahogy Primo Levi írja, nem elsősorban azzal a darab kenyérrel, mellyel éhező testét életben tartotta, hanem azzal, hogy puszta létezése erőt és reményt adott számára. Van még remény a világban, érdemes életben maradni, mert vannak még jó emberek. Lengyel József hasonló történetet beszélt el arról a parasztemberről, aki reményt öntött belé a reménytelen Szibériában. Nem tudjuk azoknak a politikai lágerfoglyoknak a nevét sem, akik Kertész Imrét kiszabadították a hullák közül. Akik nem írnak, szintén hasonló történeteket beszélnek el. Az életben maradás feltétele a remény, s a jó ember testesíti meg ezt a reményt.

Apámat 1944 júniusában Auschwitzba deportálták. A vagonból kidobott egy egészen kis cédulát, melyet valószínűleg egy újságból tépett ki, s ceruzával, igen kis betűkkel írt anyámnak és nekem egy búcsúlevelet. A cetli aljára írta a címet. Ezt a kis cédulát valaki felszedte a földről, s ahelyett, hogy eldobta volna, magával vitte, borítékba tette, felírta rá a címet, vásárolt bélyeget és postán feladta. Lehet, hogy nagyon szegény ember volt, s még a boríték és a bélyeg ára is nagy áldozat volt a számára. Ez az ismeretlen jó ember nem egy ismerőssel, hanem egy ismeretlennel tett jót. Sokat gondolok, azóta is, erre az ismeretlenre, s apám utolsó életjelét mind a mai napig őrzöm.

Nagy a kísértés a jóra. A szenvedés, az ínség látványára természetes együttérzés az ösztönszerű válasz. Miért kivétel akkor a jó ember s miért marad többnyire ismeretlen? Igaza van-e Rousseau-nak, hogy az ember jónak születik, s csak a társadalom rontja meg? Vagy inkább Kantnak, aki feltételezi bennünk a rosszra való hajlamot, s görbe fának tekinti az embert, kit nem lehet kiegyenesíteni? Erre a kérdésre, gondolom, senki sem tudja a választ, hacsak nem fogadja el az örökletes bűn dogmáját, egy olyan gondolatot, amely távol áll tőlem. Csak tapasztalataimra és mások tapasztalataira hagyatkozhatom.

Kevés ember van, aki „természeténél fogva” gonosz, azaz arra törekszik, hogy másokat elpusztítson. A legtöbb ember azt hiszi magáról, hogy jó, s meg lenne sértve, ha valaki ennek ellenkezőjét állítaná. Azt elismerné, hogy időnként tett valamit, ami nem „jó”, de mindig találna tettére mentséget. Mondjuk: „ha nem tettem volna, elveszítettem volna az állásomat, ártottam volna családom jó hírének” stb. Azaz ő jó, hacsak az érdekeit nem sérti. Ha nem igényel erőfeszítést, ha nem kerül pénzbe, ha nem emészt fel túl sok energiát, ha nem fordítja szembe másokkal.

A jó tett azonban mindig valaminek a feláldozásával jár, lehet ez kis vagy nagy áldozat. A legnagyobb áldozatnak általában mások elismerésének feláldozását tekintjük. Azoknak az elismerésére gondolok, akik közel állnak hozzánk. A 13. században egy jó katolikus asszony szívesen megmentett volna egy kathar eretnek kisgyereket, de nem merte, mert akkor őt is eretnekséggel vádolták volna. Aki egyedül van, akit bajtársai, hittársai, családtagjai nem látnak, az talán segít, hiszen szívesen segít, mert mások nem látják, hogy segít. Az mer engedni a jóra való kísértésnek.

De ettől még nem tartozik az „ismeretlen jó emberek” közé.

Vannak „egy jótettes” emberek: olyanok, akik majd később egyetlen jótettükre hivatkoznak, s ezért elismerést igényelnek másoktól és önmaguktól. Ha életet mentettek, teljes joggal, máskülönben kétséges joggal. Őket ismerjük, magasztaljuk, kitüntetjük. Vagy ellenkezőleg, ha egyetlen jó tettük nem ellensúlyozza bűneiket, inkább megvetjük, esetleg kinevetjük.

Az ismeretlen jó ember nem szent, sem képmutató – azért marad ismeretlen, mert a jó tett számára nem nagy ügy, még akkor sem, ha sokat áldoz fel érte. Nem igényel elismerést, köszönetet, kitüntetést. A homályban marad. Sem a Yad Vashemben nem ültetnek érte fát, sem a terrormúzeumokban nem jegyzik fel a nevét.

Az ismeretlen jó emberek, a névtelenek, arctalanok, akik világunkat a hátukon hordják, éppen ezért érdemelnek emlékművet. A Veszprémben felavatott emléktábla az elismerés első fecskéje. A hála kifejezése, s ugyanakkor a reményé is.

Második morzsa: a megbocsátásról

Jézus így fordult imájában Istenhez: „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Mikor Isten ellen vétkezünk, Ő, aki ellen vétkeztünk, megbocsáthat nekünk. Mi is meg kell, hogy bocsássunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek.

Három kérdés nyitva marad.

Isten megbocsáthat nekünk, miután bocsánatát kérjük. Meg kell-e bocsátanunk azoknak is, akik nem kérnek bocsánatot sem tőlünk, sem Istentől? Továbbá: csak azoknak kell megbocsátanunk, akik ellenünk vétkeztek, vagy azoknak is, akik mások ellen vétkeztek?

A megbocsátás igazságtalanság, hiszen minden bűnért a bűnnel arányos büntetés jár. Mikor, meddig, milyen körülmények között írhatja felül a megbocsátás az igazságot? Felülírhatja-e a jogot?

Az első kérdésre csak személyes válasz adható. Személyes ellenségünknek, ha bocsánatunkat kéri, mindig jó érzés megbocsátani. De mit jelent ebben az esetben az, hogy megbocsátani? Elfelejteni? De mit? Magát a sérelmet vagy a sérelemre választ adó haragot? Ez a sérelem természetétől és súlyától függ. De a sérelemre választ adó haragot mindenképpen. S vigyázzunk! Csak az ellenünk elkövetett vétkek megbocsátásáról van szó.

De mi tekinthető egyáltalán véteknek? Az engedetlenség? Kinek, miért? Miben? Vétek-e, ha a gyerek „visszabeszél”, amire a szülő azonnal rávágja: „kérj bocsánatot!”?

Gyakori tapasztalat, hogy a megbocsátás, ha bocsánatkérésre következik, a megbocsátót magas polcra, míg a megbocsátást kérőt alacsony polcra állítja, tehát a megbocsátás a felsőbbrendűség érzéséből ered, s azt erősíti. Esetenként így is lehet. Ilyenkor a tapintat segít.

Vétekről csak rosszindulatból, ártás szándékával elkövetett tettek vagy végzetes közömbösség esetében beszélhetünk. Az apa bocsánatot kérhet gyerekétől, akit pofon vágott, a besúgó attól, akit besúgott (bár ritkán teszi), a rosszindulatú pletykát terjesztő attól, akiről a pletykát terjesztette. De ha a sértő fél bocsánatunkat kéri, nem okvetlenül szóban, hanem tetteiben, akkor többé nem tisztességes haragot tartani vagy – különösen – bosszúállásra akár csak gondolni is. De ha a sértő fél sértését további sértésekkel tetőzi, nem juthat a sértett soha el odáig, hogy a sérelmet elnézze. Hacsak nem bocsát meg előre minden ellene elkövetett vétket, de ennek feltétele a feltétlen szeretet.

A mások ellen elkövetett vétkeket és bűnöket nincs jogunk megbocsátani, kivéve, ha azok, akik ellen a vétket elkövették, már megbocsátottak, s még akkor sem feltétel nélkül. A gyilkosnak csak a meggyilkolt maga bocsáthat meg, de neki nincs már módja megbocsátani. (Kivéve akkor, ha közvetlenül halála előtt teszi, mint mikor Laertes bocsánatot kér Hamlettől.) A meggyilkolt hozzátartozói csak azért a fájdalomért bocsáthatnak meg, amit a gyilkos nekik okozott, nem magáért a tettért.

Háborús bűnöknek, a népirtásban bűnösöknek nem lehet és nem is szabad megbocsátani. Az ő bűnük elvileg megbocsáthatatlan bűn. Hiszen minden áldozatuknak meg kellene nekik bocsátani ahhoz, hogy bocsánatot nyerjenek. Ez pedig lehetetlen.

Öröklődő bűn azonban nincsen. Csak akkor társvétkesek az utódok elődeik bűnében, ha nem néznek szembe vele, ha letagadják, mi több, védelmezik azt, és az áldozatokat rágalmazzák.

A jogi büntetés felfüggesztése, megsemmisítése, az elévülés vagy a kiszabásáról való politikai megegyezés, esetleg eltekintés (amnesztia, kegyelem) nem okvetlenül párhuzamos vagy egyértelmű a megbocsátással – s fordítva sem, bírósági ítélet nem függ a megbocsátástól. Nemrég olvastam a Biszku-ügy kapcsán felpanaszolni, hogy nincs pokol. A jogszerű ítéletet nem írja felül a megbocsátás, ahogy a meg nem bocsátás is irreleváns a jogkövetés szempontjából. Valóban sajnálhatjuk, ha nincs pokol, különösen egy olyan világban, ahol még a bűnösök bűntudatával sem számolhatunk. De nem pótolhatjuk jogi köntösben elkövetett jogtalansággal.

Harmadik morzsa: az emberi méltóságról

A 20. századi Európa egészen a közelmúltig az emberi méltóság állandó megaláztatásának színtere volt. Mielőtt a koncentrációs táborokban, munkatáborokban agyonéheztetett, agyonhajszolt embereket megölték, elgázosították, elégették, még meg is fosztották őket önbecsülésük maradékától. Tisztességes polgárok barátaiktól kenyeret loptak, az öngyilkosságot bűnnek tekintő hívők nekimentek az elektromos kerítésnek, meglett emberek, akik soha a légynek sem ártottak, összeállították a legközelebbi deportálandók listáját. Nincsen megalázóbb a tisztességes ember életében, mint mikor az elé a helyzet elé állítják, hogy bűn és bűn között kell választania.

Nem magában az tiporja meg egy ember méltóságát, hogy halálra ítélik. Aki egy ügyért vállalja önként a halált (tegyük zárójelbe, hogy mennyire tartjuk ma érdemesnek ezt az ügyet), az felemelt fejjel megy a halálba, megőrizve, mi több, megerősítve emberi méltóságát. Mikor Szókratészt halálra ítélték, ő büszkén vallotta, hogy vádlói ugyan megölhetik, de ártani nem tudnak neki. A totális rendszerek sok millió áldozata azonban véletlen áldozat volt.

Hitler eldöntötte, hogy a zsidóság írmagját is kiirtja. Az egyes zsidó nem számított. Csak egy szám volt, még mielőtt a koncentrációs táborokban számot véstek volna a karjába. Kiirtásra ítélt féreg volt, nem számított. S még mielőtt megölték volna, sárga csillagot varrtak kabátjára, gettóba zárták, minden lehető eszközzel megalázták. Mély volt a földi pokol bugyra, s a halál az utolsó állomás.

A nagy szovjet terror idején senki sem tudta, ki kerül sorra holnap, holnapután, kit visznek el, s hova, s azt sem, hogy miért. Embergyilkos gépezeteket irányítottak a szürke bürokraták. A mai gyilkos holnap áldozattá vált. Még ha földig alázta is magát, az sem segített. Semmi sem volt kiszámítható a kiszámíthatatlanságon kívül. Megszűnt az embert éltető erő: a bizalom. Ahol senki sem bízhat senkiben, ott az önbecsülés higanyszála a nulla fok alá száll, s az emberi kötelék darabokra foszlik.

Mit tanultunk ebből?

Minden demokratikus állam alkotmánya magában foglalja az emberi méltóság védelmét, tiszteletét. De nincs olyan alkotmány vagy törvény, ahogy nem is lehet, mely meg tudná védeni a honpolgárt a méltóságát ért sérelemtől, ha ez a sérelem törvényt nem sért. Sérti az emberi méltóságot a lenézés, a megbélyegzés, a kinevetés, a megszégyenítés. Meg tudjuk védeni a gyereket a nádpálcától, de nem a semmibevevéstől. Meg tudunk védeni egy kisebbséget a jogi diszkriminációtól, de nem a civil társadalom lekezelésétől vagy akár a rasszizmustól. S manapság még attól sem tudjuk megvédeni honpolgárainkat, hogy indokolás nélkül felmondjanak nekik – ettől a súlyos megszégyenítéstől.

Sokan vannak olyanok, akik nemcsak más méltóságát sértik meg, hanem a maguk méltóságát is, akár tudják, értik ezt, akár nem. Aki meg nem dolgozik vagyonáért, aki megvesztegethető, aki gyűlöli a politikai ellenfelét, aki rágalmakat terjeszt, aki nem tud, vagy nem akar saját fejével gondolkozni, mert papagájként ismétli, amit mások a fejébe vernek, az nem törődik saját emberi méltóságával sem, s így nem is méltó tiszteletünkre.

Valamikor 1944 nyarán, mikor apám még a csepeli internálótábor foglya volt, megjelent lakásunkban egy harminc év körüli férfi. Levelet hozott apámtól. Beszélgetés közben kiderült, hogy gyomorfekélye van, s nincs pénze orvosságra. Anyám megkérte, hogy ne csak egy válaszlevelet vigyen el apámnak, hanem egy kis élelmiszercsomagot is. Szívesen megteszi – felelte. Mikor a férfi már indulni készült, anyám kikapart majdnem üres tárcájából valami kis pénzt, öt pengőt, ami akkor nekünk, ahogy a „futárunknak” is, sok pénz volt. Mikor oda akarta nyújtani, a férfi szégyenkezve, suta kézmozdulattal elhárította: „Ne, ne, nem kell, köszönöm szépen – mondta –, én szervezett munkás vagyok.”

Látják, ezt máig nem felejtettem el. Mert felejthetetlen leckét kaptam az emberi méltóságból.

(Heller Ágnesnek a Hetek című lap ünnepi számában olvasható tanulmánya az Otthonná tett romok című kötetben jelent meg, a Kalligram Kiadó gondozásában)

Csatolás megtekintése 1294211
Röviden összefoglalnám gondolataimat az irás kapcsán:
Az igazi jótékonyság sosem harsány.
Nem kivánkozik ujságok(pláne bulvárlapok) cimoldalaira.
S bizony az egyszerü,nem gazdag emberek önzetlenebbül adakoznak anélkül hogy köszönetet várnának érne.
Részemről ennyi.
 

attimenyfreemail.com

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy mondat
Hadd szóljak hozzá az utóirathoz, amellyel újfent visszatérsz a topik tárgyától eléggé független politizáláshoz, ami szerintem nem jó, de a nagyobb baj, hogy az ott levő egynéhány mondatod mindegyike továbbra is alapvető tárgyi tévedéseket, csúsztatásokat tartalmaz. És ez azért szomorú, mert ez manapság tipikus, a mai magyar közéletben elvétve fordul elő értelmes, méltányos, igaz szó. Propagandajelszavak hangzanak el, amelyek a fehérre bármikor rámondják, hogy fekete, és fordítva. Részben önismétlő leszek, hiszen az előző hozzászólásomban is leírtam néhány ténybeli szempontot, amelyet most kénytelen vagyok újra leírni. Az aktuális pártpropaganda helyett a történelmi tényekről fogok beszélni - többek között történészi és szociológusi diplomával-szakmával is bírok.

Nézzük tételesen.

"A fényképeket őrizze mindenki a családjában, virágok a gyertyák mellett, szeretetüktől övezve és ne tegye ki az utcára, kicsinyes politikai színterek díszletének!
Azok az emberek, akik mostanság kihordták a fényképeiket az Eleven Emlékműhöz, évtizedeken keresztül intim körülmények között, a családjukban őrizték ezeket az emlékeket, a szeretteik emlékét. Érdemes szerintem elgondolkodnod, hogy mi vezette ezeket az embereket arra, hogy most a saját és a családjuk mérhetetlen megaláztatását kitegyék közszemlére a földre az utca porába, kormába. Biztos vagy benne, hogy "kicsinyes politikai érdekek színterek díszletéül" teszik oda ezekeet a megindító dokumentumokat? Szerintem (és őszerintük is) inkább az vezette ehhez a kitárulkozáshoz őket, hogy az általad adománynak ítélt megszállási emlékmű a lehető legpimaszabb történelemhamisító módon elhazudja ezeket a szenvedéseket, gyászokat. A te családodét is elhazudja, mert a német megszállás bűnének próbálja beállítani azt, ami a magyar állam, a magyar társadalom bűne! A német megszállásnak volt vagy néhány tíz áldozata közvetlenül, aztán még néhány száz a Gestapo működésének következtében, de a többi kb. milliónyi magyar front- és holokausztáldozat, illetve a megszállt területek szerb, ruszin, ukrán, román, szlovák... áldozatai a magyar társadalom lelkén száradnak! A magyar társadalom alkotta a Numerus Clausust, az első világháború utáni pogromokat, a második világháború előtti és alatti zsidótörvényeket, a magyar társadalom parolázott folyamatosan Hitlerrel és Mussolinivel Horthy keze révén, a magyar társadalom ölte halomra a hadseregeink által megszállt területek katonáit és civil lakosságát, a magyar társadalom küldte a haláltáborokba többszázezres nagyságrendben a zsidókat, cigányokat! A Horthy rendszer tette mindezt, - a magyar társadalom jelentős részének lelkes asszisztálása mellett. Az általad adományként felfogott emlékműnek Magyarország magyarok általi megszállásáról kellene szólnia, a Szálasikról, a Gömbösökről, a Prónaikról, a Horthykról, hogy tovább ne menjünk vissza az időben.

"Míg az Auschwitz tábor a fasiszták bűneire emlékezetet, addig a Terror Háza múzeum a kommunisták bűneire!
Schmidt Mária történész, múzeum igazgató!"

Auschwitz fasisztái majdnem ugyanolyan mértékben az akkori magyarok is, mint amennyire az akkori németek, olaszok, japánok... A Magyar Királyság az első világháború végétől, Horthy hatalomra jutásától kezdve hullámzó arányú kevercse volt a demokratizmusnak-arisztokratizmusnak-fasizmusnak, majd 1936-tól a Magyar Királyság arisztokratikus-fasiszta állammá-társadalommá vált, 1944-től arisztokratikus-náci állammá-társadalommá. A Numerus Clausust mi alkottuk, a zsidótörvényeket mi alkottuk, Ruszinszkóba, Bácskába, Don-kanyarba mi mentünk, önként és dalolva, a tömeggyilkos deportálásokat mi kezdtük el 1941-ben, amikor még híre-hamva se volt a német megszállásnak, a német megszállás utáni deportálásokat mi hajtottuk végre, a németek csak csodálkoztak rajta, hogy ilyen lelkesen sehol másutt nem csinálják, a nyilasok is a magyar politika és társadalom terméke voltak, mint ahogy a rémuralmuk is. Auschwitz fasisztái jelentős mértékben a Magyar Királyság és annak társadalma. Nem a német megszállás áldozatai voltunk, hanem a saját megszállásunk "áldozatai".
A Terror Háza nem a kommunisták bűneire emlékeztet, hanem a fasizmus és a kommunizmus bűneire, azaz a totalitárius államok-társadalmak rémuralmára, - az persze nem véletlen, hogy a létrehozói és működtetői a kommunizmusra helyezik a döntő hangsúlyt, aktuálpolitikai okokból, élen Schmidt Mária kurzuslovaggal. Pedig a sok helyütt rémuralommá alakult kommunizmus eredetileg egy nemes és igazságos eszme eltorzításaként alakult sok helyütt rémuralommá, a fasizmus-nácizmus pedig eleve a világ eddigi valaha volt leggonoszabb eszméje önmagában.
Schmidt Mária mint történész régóta a szakmája szégyene, a történész szakma már a nyolcvanas években is szégyellte őt, ami csak súlyosbodott a kilencvenes években, a kétezres években pedig en bloc ellehetetlenítette magát, mint szakember. Csak a FIDESZ kurzusnak köszönheti a stallumait, éppen azért, mert történészként is csak egy kurzuslovag.

"Ratalics: Láttam a filmet a Hír Tv-ben, arról a megbeszélésről, ahol Schmidt Mária és zsidó csoportok és közigazgatási és szakmai illetékesek közösen döntöttek a szoborról!!!"

Ilyen filmet nem láttál, valamire rosszul emlékszel. Ugyanis ilyen döntésegyeztetés nem volt. Ugyanis a megszállási emlékmű előkészítésében Schmidt Mária nem vett részt. Ugyanis az emlékműnek előkészítése nem is volt, nem is döntöttek róla sehol, főleg nem nyilvános körülmények között. A szobor "előkészítését" és megvalósítását Orbán Viktor, az ő közvetlen tanácsadói, a miniszterelnöki hivatal és (mint területileg illetékes végrehajtó) az V. kerületi önkormányzat végezte. Valószínűleg a Sorsok Háza létrehozásával kapcsolatos megbeszélésekkel kevered, mert azon vettek részt az általad említett szereplők, persze szigorúan válogatva, arról láthattál a Hír TV-n (propaganda)filmet. A megszállási emlékmű kapcsán semmi ilyesféle közös döntés nem történt, főleg nem a Hír TV stúdiójában, a döntések félhomályos irodák mélyén történtek (volt egy kis utólagos "látszattárgyalásosdi" a döntés miatti felzúdulás miatt a parlamenti választások előtt, majd a megépítés választás utánra halasztása).

"Hozzám hasonlóan, sok zsidó, a mai napig nem teszi nyilvánossá származását! Belső körökből tudom, hogy hányan vannak a Fidesz tagságában! Az értük való elkötelezettségnek köszönhető, hogy a Fidesz felállította a szobrot, állta az anyagi költséget."
Ha 27%-ról beszélsz, akkor ne hivatkozz arra, hogy te belső körökből tudod, hogy hányan vannak zsidók a FIDESZ tagságában, ugyanis maximum egy-két százalék - de legyen három, hogy ne legyek túl szigorú. A szobor nem a (FIDESZ-tag) zsidók iránti elkötelezettségnek köszönhető, hanem éppen ellenkezőleg, minden zsidó (és magyar) megszégyenítése, mint súlyos történelemhamisítás. A végén elszóltad magad: "hogy a Fidesz felállította a szobrot" - igen, a FIDESZ állította fel, értsd, Orbán Viktor és a szűk tanácsadói köre, ezügyben élen Tellér Gyulával, másodlagos tanácsadóként és elsődleges magyarázkodóként Schmidt Máriával. Az anyagi költséget nem a FIDESZ állta, nem is Orbán Viktor vagy Schmidt Mária, hanem a magyar adófizetők, azaz én, te ő, mi, ti, ők.
A hatvanas évek közepén születtem, nem vagyok zsidó, a nagyapám is visszatért a Don-kanyarból, mégis, ha egy-két hetente Budapesten járok, lehetőleg elmegyek arrafelé, hogy az Eleven Emlékműnél megemlékezzek, fejet hajtsak az emberiség eddigi kirívóan legnagyobb borzalma miatt, és eközben rettenetesen szégyellem, hogy nem vagyok annyira ügybuzgó, hogy minden alkalommal záptojással hajigáljam meg a mindig éjjel készült hivatalos emlékművet, amelynek egyetlen funkciója, hogy elhazudja azt, hogy a magyar társadalom követte el a bűnöket állampolgárai ellen, nem pedig a német megszállás. Soha nem bocsájtom meg magamnak, hogy nem dobálom meg minden alkalommal záptojással - mondhatni túl nagyvonalú vagyok hozzá. Pedig nem kéne, mert az antiszemitizmus, a fasizmus ma is mélyen gyökerezik a magyar társadalom egy részében, és az ilyen emlékművektől kap táptalajt. Mint említettem: ne tévedj, az általad adományként aposztrofált emlékmű ma neonáci zarándokhely, ott fényképezkednek röhögve a neonácik a Gábriel arkangyal tépett szárnyai alatt - miheztartás végett.
Ennyit a névtelen jó ember emléktáblájáról.



Egy mondatod kicsit felbosszantott:
", a németek csak csodálkoztak rajta, hogy ilyen lelkesen sehol másutt nem csinálják," -mármint a zsidók deportálását.
Ez kicsit téves!
Ugyanis Tiso Szlovákiájában a szlovák hatoságok még fizettek is a németeknek csak vigyék a zsidókat.Tessék utánanézni!
A románok pedig mikor bevonultak a "visszacsatolt" Besszarábiába ,zsidók százezreit gyilkolták le,s nem a németek noszogatták erre...s hasonló esetek történtek magában Romániában is.
De ezt kihagyják a történelemkönyvekből .
Ennyi.
 

ratalics

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy mondat




Egy mondatod kicsit felbosszantott:
", a németek csak csodálkoztak rajta, hogy ilyen lelkesen sehol másutt nem csinálják," -mármint a zsidók deportálását.
Ez kicsit téves!
Ugyanis Tiso Szlovákiájában a szlovák hatoságok még fizettek is a németeknek csak vigyék a zsidókat.Tessék utánanézni!
A románok pedig mikor bevonultak a "visszacsatolt" Besszarábiába ,zsidók százezreit gyilkolták le,s nem a németek noszogatták erre...s hasonló esetek történtek magában Romániában is.
De ezt kihagyják a történelemkönyvekből .
Ennyi.
Ugyanazt tudom mondani, mint a Merkel topikban: kevesebb összeesküvéselmélet és több realitásérzék jót tenne.
A Tiso Szlovákia kitételed ebben a formában legfeljebb félig értelmezhető negyedigazság, nem így működött a folyamat, a Besszarábia kitételed pedig en bloc úgy nem igaz, ahogy van, kezdve onnan, hogy Románia az első világháborút lezáró békében kapta meg/ kapta vissza Besszarábiát, és akkor vonult be oda, különösebb zsidóellenes intézkedések nélkül. Egyúttal egyik témádnak sincs semmi köze ahhoz, amit mondtam. És nem is tudom, mit akarnál ábrázolni ezekkel a kimódolt témákkal az én szövegem vonatkozásában.

No persze az egész ügy jóval bonyolultabb, mint ahogy én az adott terjedelmi korlátok között utaltam rá, miszerint a németek saját maguk értékelték úgy, hogy másutt nem tapasztaltak olyan "lelkesedést" a helyi hatóságok és lakosság részéről a deportálások végrehajtásában, mint Magyarországon. Ezt a németek saját dokumentumai (is) mondják, lásd pl. Wesenmeyer jelentés, ezeket persze szintén megfelelő forráskritikával kell illetni, már csak azért is, hiszen természetesen más érintett országokban is számos példája volt a deportálásban mutatott "lelkesedésnek". Mindezt egy történelmi esszében részletesen összegezni, méricskélni lehetne, ilyen esszék léteznek, itt ellenben inkább próbáld kiolvasni a kényszerűen leegyszerűsített szövegemből a közlési szándékot, és akkor nem ennek a méricskélésén fogsz rugózni, hanem a mondandómon, miszerint mihez képest mit ábrázol hazug módon a Szabadság téri megszállási emlékmű.
Ennyit az ismeretlen jó ember emléktáblájának avatásáról.
 

Ternyák

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves fórumozó társaim! Micsoda PARASZT vagyok, hogy nem ismerem Heller Ágnes nevét és munkásságát! Azt viszont, amit olvastam a zsidósággal és természetesen sok más vallású illetve származású emberrel szemben elkövetett gazságokról, MIND elhiszem. Nemcsak paraszt, hanem hiszékeny is vagyok.
Jobban tennénk, ha a fórumon a nézeteinket inkább össze- nem pedig szétválogatnánk.
Utálom a politikát, az összeset.

MINDEN FÓRUMOZÓNAK BOLDOGABB ÚJ ÉVET,MINT A 2014-ES VOLT!
 

Gagul

Kitiltott (BANned)
Nem igazan ertem mit nem lehet azon nem megerteni,hogy nem offolunk es beszelunk masrol mint amirol a hir szol.
Kicsit zsidozni, jo reklamot csinalni partoknak ami szinten tilos a canadahunon.
De hogy ne mond hogy mindent torlok toled igy utolso beirasod amit hagyok ami nem a temaba vago.
A kormanypart igen aktivan milliardos nagysagrendet koltott itt es Usaba , tobbszazezres fizetessel sok sok embert kuldott ki aki minden propagandat megprobalt itt. Talan az o weboldalukra kene menned.
Semmifele baloldali otthoni se ujsag se media nincs itt.
Canada nem komcsi orszag.
Az arkangyalrol senkinek nem tetszik csak neked. A terror muzeum teljes egeszeben a kocsi diktaturat mutatja be , meg veletlenul sincs a Holokausztrol szo benne.
Nem tudsz differenciat tenni a szisztematikus nep irtas kozott es a hadifogjok es mas ideologiai alapon tortent elhurcolas kozott.
A nemeteknek sem tetszik. Ha leroni kivanod kegyeleted az oseidnek vannak eleg helyek ahol le lehet tenni egy viragot vagy gyertyat gyujtani.
Hogy az aldozatokrol megemlekeznek, az arangyalos szobornal fotokkal levelekkel, ezt te mocsoknak hivod ,olyan messze vagy a josagtol az empatiatol a human embertol mint Makko Jeruzsalemtol.
Nem hiszem hogy Heller Agnessel azonos kaliberu lennel igy az Agi megszolitas csupan nagy foku tiszteletlenseg.
Miert is kerne bocsanatot? Talan tole kene bocsanatot kerni.............
56 rol mar oly tavoli,hogy emberi leptekben hogy nagyon keves el az 56-ban kijovok kozul. En egy komcsival nem talalkoztam pedig aktiv voltam es vagyok az itteni magyar kozegben.
Igy karacsony tajan kene magadba szallni es a szeretetrol papolni, es nem a zsidosaggal foglalkozni. Sajnalhatod hogy nem neked jutott eszedbe a josagrol irni, de talan nem is lehetet reszed benne mert akkor nem mindig masba keresned a hibat.


Mi itt nagyon sokan nem mentunk szavazni a nagy agitacio ellenere sem,mert ugy gondoltuk, mindenki ott szavazon ahol elvezi is az eredmenyet, ahol adot fizet, es szamonkerheti a politikusokat,hogy adojat mire forditjak.


.....jo reklamot csinalni partoknak ami szinten tilos a canadahunon....

Ne haragudj, ezt pont te irod?? Elhajlott a kettös mércéd?
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
? jani baratunk egyik part weboldalat ajanlotta egyik part jo vagy rossz nem reklamozunk.
 
Oldal tetejére