Hogyan adhat a közgazdaságtan új vesét? Egy Nobel-díjas megmondja

Ritkán fordul elő, hogy egy elméleti matematikai kérdésre adott válasz életeket menthet. Alvin E. Roth, a Stanford és a Harvard Business School közgazdaságtan professzora munkássága a bizonyíték arra, hogy ez is lehetséges.

A mechanizmustervezés a játékelmélet azon ága, mely egyebek között olyan piacok működésével foglalkozik, ahol pénzbeli fizetés nem lehetséges. Roth professzor a gyakorlatban is foglalkozott ilyen piacokkal és az ő nevéhez fűződik például a rezidenseket első munkahelyükre beosztó mechanizmus, a new yorki és bostoni középiskolai jelentkezési rendszer újratervezése, illetve az első vesetranszplantációs csereprogram megtervezése és létrehozása. Mindehhez a stabil párosítások elméletének keretrendszerét alkalmazza. Ez az elmélet az élet számos más területén is alkalmazható, ahogyan a szexikozgaz.hu posztjai bemutatják.

De mi is a helyzet a veseátültetésekkel, mi köze ennek a közgazdaságtani Nobel-díjhoz?

Mint azt a legtöbben tudjuk, egy egészséges ember két vesével rendelkezik, azonban csak egyre van feltétlenül szüksége. Így szinte bárki felajánlhatja a veséjét egy arra rászorulónak. Ez azonban csak megkötésekkel lehetséges. Az átültetés komolyabb műtéttel jár, így tehát meglehetősen kevesen ajánlanák fel a veséjüket valamiféle érintettség nélkül. Donorok jellemzően családtagoknak, vagy barátoknak adományoznának, azonban a transzplantáció két ember között bizonyos biológiai okok miatt gyakran nem lehetséges. Ez az „össze nem illés” már a műtét előtt felderíthető.

A folyamat nehézségei miatt sokan nem tudnak donorhoz jutni, a vesék iránti kereslet nagyobb, mint a kínálat. Ennek a problémának a kezelésére azonban a legtöbben nem tartanának helyénvalónak egy klasszikus piaci megoldást, azaz nem szeretnék, hogyha a szervekkel pénzért lehetne kereskedni. Egy másfajta piaca azonban lehet a veséknek. Ezt ismerték fel Alvin Roth és kollégái, akiket egy konkrét eset ihletett meg.

Egy New England-i kórház orvosa észrevette, hogy két betegének is olyan családtagja ajánlotta fel a veséjét, aki nem kompatibilis vele, különböző biológiai tulajdonságaik miatt. Ám ha a két beteg „cserélne”, mindannyian meggyógyulhatnának. Az orvos utánajárt a dolognak, és megtörtént a két műtét. Roth és munkatársai úgy gondolták, ugyanez más nagyságrendben is megvalósítható lenne.

A probléma megoldásához Herbert Scarf és Lloyd Shapley 1974-es cikkét vettek alapul, ami épp olyan elméleti piacokkal foglalkozik, ahol mindenkinek csak egy termék áll rendelkezésére, és a kereskedelemhez nem használhatnak pénzt. Shapley és Scarf az úgynevezett top trading cycles (TTC) algoritmust írják le. Ezt a vesecserékre értelmezve úgy kell elképzelni, hogy a piac szereplői azok a betegek, akiknek valamely rokonuk vagy barátjuk felajánlotta a veséjét, de az átültetés valamiért nem lehetséges. Így nekik van egy felesleges veséjük, amit elcserélnének egy olyanra, amit használni is tudnak. A páciensek tulajdonságai alapján minden beteg esetében felállítható egy sorrend, hogy melyik donortól kapott vese lenne a legmegfelelőbb neki, mekkora a hosszútávon sikeres átültetés esélye. Az algoritmus összeköti azokat a betegeket, akik leginkább hasznát tudnák venni egy másik beteg felesleges veséjének. Ahol körbeér egy ilyen lánc, ott kialakul egy cserekör és végre lehet hajtani az átültetéseket úgy, hogy mindenki, aki lemondott a felesleges veséjéről, kaphasson egy olyat, ami számára használható.

A gyakorlatban ez természetesen nem mindig ilyen egyszerű. Például ha 3-nál több beteg szerepel egy ilyen körben, lehetséges, hogy mielőtt az első felesleges vesét felajánló beteghez új vese jutna, valami komplikáció lép fel, és ő úgy mondott le a neki felajánlott veséről, hogy nem kapott érte semmit.

Alvin Roth és kollégái már több mint tíz éve szószólói az ilyen rendszerek kialakításának, és ez idő alatt talán nem túlzás állítani, hogy mint közgazdászok, számos életet megmentettek.

Alvin Roth, aki az Amerikai Tudományos Akadémia és az NBER (National Bureau of Economic Research) tagja, 2012-ben Llyod Shapley-vel közösen átvehette a közgazdaságtudományi Nobel-díjat, a piactervezés gyakorlatának elemzéséért és a stabil piaci allokáció területén végzett kutatásaiért. 2015-ben jelent meg könyve „Who gets what and why”-címmel, melyet magyar nyelvre először a Rajk László Szakkollégium diákjai fordíthatnak le, Roth professzor látogatása alkalmából. A fordítás elkészülte 2017 januárjára várható.

A Budapesti Corvinus Egyetem Rajk László Szakkollégiumának diákjai Neumann díjat adnak át Alvin E. Roth professzornak, aki nyilvános előadást tart a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében, szeptember 6-án, 18 órakor.

HVG

vese.jpg
 
Nem így van! Ha kettő van belőle,akkor az azért van,mert annyira van szükség! Lehet,hogy egy 20 éves fiatalnak most még fölösleges 2 vese,de ugyanennek az embernek idősebb korában már létszükségletté válik,ha az egyik veséje megbetegszik. És ez gyakran előfordul. A cikk megállapítása egy nagy ostobaság. Ennyi erővel az egyik szemgolyó is fölösleges lehetne,nem?:mad2: Ezen felül a szervkereskedelem a szegények kizsákmányolására,megnyomorítására épül, ne támogassuk.
Arról nem is beszélve, hogy ha elszáll az egy veséd, akkor nem biztos hogy 48 órán belül kapnál mástól még egyet-..
 
Arról nem is beszélve, hogy ha elszáll az egy veséd, akkor nem biztos hogy 48 órán belül kapnál mástól még egyet-..
*
Nehéz döntések ezek. De tény, ha családtagról van szó, akkor mindent. Akkor nincs döntés, meg előre látás, csak egy dobog bennünk: segíteni, de azonnal. Az utolsó csepp véremet is, csak egészségét visszakapja. Akkor csak futni, futni, segíteni, vegyék ki, csinálják meg, pótolják - és legyen minden rendben.
 
Egy vese fiatalon elég lehet, ha szerencsés valaki (égeszséges életmódot él, nem dohányzik, elkerülik a húgyúi fertőzések és nem kell semmilyen vesére toxikus gyógyszert sem szednie). De ahogy öregszünk, úgy szklerotizálnak a nephronok is, vagyis a korral lecsökken a vesefunkció is. És akkor még a gyakori magas vérnyomásról nem is beszéltünk. Az is odaver rendesen a vesének. Szóval ez az "adjuk az egyiket egy idegennek" dolog elég meredekül hangzik...
 
*
Nehéz döntések ezek. De tény, ha családtagról van szó, akkor mindent. Akkor nincs döntés, meg előre látás, csak egy dobog bennünk: segíteni, de azonnal. Az utolsó csepp véremet is, csak egészségét visszakapja. Akkor csak futni, futni, segíteni, vegyék ki, csinálják meg, pótolják - és legyen minden rendben.

Részben nagyon is igazad van, csak arról ne feledkezz meg, hogy a vér "újratermelődik" x napon belül ( a szervezet maga állítja elő), abban az esetben ha megvannak hozzá az "alkatrészek" (pl.: vas,...stb). Viszont a vese nem nő ki újra ;)
 
Szkeptikus vagyok az egész "ötlettel". Úgyis a kisember szívná meg rendesen: az ő vesséért cserébe egy "nem kompatibilis vesét", vagy "egy már felhasználhatatlan" (mert pl.: már bomlik és szaglik) vesét kapna a családtagja részére. És akkor mit csinál? Visszakéri az övét, ami már a másik emberben van benne?

Másrészt, meg tessék vigyázni mindenkinek a saját "alkatrészeire" (no cigi, no alkohol, no drog, sok vízivás...stb) és akkor nem lesz szükség ilyenekre...

De elmesélek egy sztorit:
Régebben amikor még éveken keresztül ugyanabból a könyvből tanították a gyerekeket ált. iskolában (hihetetlen de volt ilyen), volt egy bizományosi könyvkereskedés: tanév végén leadtad oda a könyveket, ha elvitték akkor kifizették szeptemberben, ha nem akkor "visszakaptad" a könyveket. Csakhogy. Nem azokat a könyveket kaptad vissza. Ismerősöm zsír új könyveket adott le (nem volt benne bejegyzés, és nem is hullottak a lapjai), erre egy olyan mocskos könyvet kapott "vissza", ami foltos, büdös és firkás volt, és kijártak a lapjai rendesen. Vagyis az ő zsír új könyveit eladták jó pénzért, amit bezsebeltek, és kapott helyette mocsokos, büdös könyveket.

És akkor most mindenki gondoljon arra, hogy egy könyv eldobható, viszont egy szervet ki szaglászik meg? Ki tudja, ki fia borja volt előtte?
 
Utoljára módosítva:
Csak nekem van bajom azzal, ha közgázosok olyan területre tévednek (pl.: eü) amiről fingjuk sincs, és csak osztják az észt? És ezért Nobel díjat is kapott? Hát beszarok.

Mert a fenti modellnél műtét kell, aminek kockázatai vannak, sőt már az altatásnak is. Aztán a felbredeésnek (van aki a saját hányadékában megfullad) és a felépülésnek is (ha nem bírja a maradék egy veséd a dupla munkát, akkor belehalsz) . És annak is hogy 1 vesével mennyire is csökken az ember életben maradási képessége az idő előrehaladtával. Sőt ha már közgázozunk, akkor beszéljünk már arról is, hogy a társadalombiztosításnak (vagy a biztosítócégeknek ha külföldet nézzük) mennyire nem éri meg idős emberek életét megmenteni (mert ugye a vese funkciók a kor előrehaladtával erőteljesen visszaesnek: vagyis egy vesével kevesebb ideig élsz) ... ugye-ugye?!
 
Szkeptikus vagyok az egész "ötlettel". Úgyis a kisember szívná meg rendesen: az ő vesséért cserébe egy "nem kompatibilis vesét", vagy "egy már felhasználhatatlan" (mert pl.: már bomlik és szaglik) vesét kapna a családtagja részére. És akkor mit csinál? Visszakéri az övét, ami már a másik emberben van benne?

Másrészt, meg tessék vigyázni mindenkinek a saját "alkatrészeire" (no cigi, no alkohol, no drog, sok vízivás...stb) és akkor nem lesz szükség ilyenekre...

De elmesélek egy sztorit:
Régebben amikor még éveken keresztül ugyanabból a könyvből tanították a gyerekeket ált. iskolában (hihetetlen de volt ilyen), volt egy bizományosi könyvkereskedés: tanév végén leadtad oda a könyveket, ha elvitték akkor kifizették szeptemberben, ha nem akkor "visszakaptad" a könyveket. Csakhogy. Nem azokat a könyveket kaptad vissza. Ismerősöm zsír új könyveket adott le (nem volt benne bejegyzés, és nem is hullottak a lapjai), erre egy olyan mocskos könyvet kapott "vissza", ami foltos, büdös és firkás volt, és kijártak a lapjai rendesen. Vagyis az ő zsír új könyveit eladták jó pénzért, amit bezsebeltek, és kapott helyette mocsokos, büdös könyveket.

És akkor most mindenki gondoljon arra, hogy egy könyv eldobható, viszont egy szervet ki szaglászik meg? Ki tudja, ki fia borja volt előtte?
*
Még általános iskolás koromban, valóban volt ilyen könyv osztás. Én is leadtam a szépen bekötött, megkímélt, tiszta könyveimet. S, mit ajánlottak a következő évre? Szó szerint büdös, piszkos, szakadtat. Szegény nagyanyám már nem tudom, hová elbarangolt, hogy viszonylag elfogadható minőségű könyvet szerezzen nekem. Akkor tanultam meg, mert nagyon sokszor elmondta, hogy amikor lapozom a könyvet, újságot, soha, de soha ne nyálazzam meg az ujjamat, így soha ne lapozzak. Akkor tanultam meg radírral, egyszerű, puha radírral lapozni.
De ami a vesét illeti, no azon egy pillanat tört része alatt sem gondolkodnék, ha valamelyik szerettemnek kellene. Azonnal rohannék, vegyék, vegyék ki - csak az a gondom, hogy a korom, no igen. A korom és sok egyéb bajom miatt az adásra alkalmatlan volnék.
No meg szerencsére, remélem nem is lesz erre szükség. Bízom és remélem. S, kívánom mindenkinek a legjobb egészséget!
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,095
Üzenet
4,794,996
Tagok
615,343
Legújabb tagunk
AntonStype
Oldal tetejére