Hongkong egy apró, 1104 km²-es területén mintegy 7 millió ember zsúfolódik össze, ezzel a világ egyik legsűrűbben lakott területének számít. A földhiány miatt olyan mesterséges szigeteket építenek, ahol repülőtereket vagy új lakónegyedeket alakítanak ki, ám ez sem tudta megoldani a helyiek lakhatási gondjait.
„Koporsólakások” – az élhetetlenség jelképei
Az itteni szegénység nem az éhezésről vagy a munkanélküliségről szól, hanem a nyomasztó élettér hiányáról. Mintegy 1,3 millió hongkongi él a szegénységi küszöb alatt, és sokan közülük úgynevezett „koporsólakásokban” élnek. Ezeknek a lakásoknak a mérete mindössze 1,8 méter hosszú és 0,9 méter széles. Egyetlen apró ágy jelenti az egész életteret.„Nem is lakások ezek, inkább tárolórekeszek, ahol emberek élnek. Még állatoknak sem való ilyen körülmények között élni.” – mondja Raymond Leung, egy helyi civil aktivista.
Hogyan alakult ki ez a helyzet?
Ezeket a „koporsókat” eredetileg normális lakásokból alakították ki, amelyeket apró szobákra osztottak fel. Amikor már ezek a miniatűr helyiségek is túl drágák lettek, tovább osztották őket függőleges szintekkel, így létrehozva a kétszintes, egymásra épített koporsószerű lakóhelyeket. Egy ilyen helyen a bérleti díj havi több tízezer forintnak felel meg, holott alig lehet benne megfordulni.Pokoli életkörülmények .Szellőzés és higiénia hiánya
A koporsólakásokban nincs megfelelő szellőzés, sem ablak, és a higiéniai viszonyok rendkívül rosszak. Sok esetben a vécé közvetlenül az egyetlen főzőlap mellett van, így a lakók ugyanott főznek, esznek és tisztálkodnak, egyetlen apró helyiségben.„Csak az alváshoz járok haza”
A helyzet olyan súlyos, hogy sok lakó inkább többet dolgozik, csak hogy minél kevesebbet kelljen ezekben a lakásokban lennie. Ez viszont egy ördögi kör: többet dolgoznak, de nem képesek kitörni a szegénységből, hiszen a lakbérek rendkívül magasak maradnak.Gyufaszálházak – állami próbálkozás a helyzet javítására
Hongkong visszakerülése után Kína megpróbálta mérsékelni a problémát az úgynevezett „gyufaszálházak” építésével. Ezek a felhőkarcolók nagyon keskenyek, ám belül valamivel nagyobb, 30 négyzetméteres lakásokat tartalmaznak. Bár ez még mindig szűk, már elég ahhoz, hogy az ember normálisan alhasson és főzhessen. Azonban ezeknek az ára is magas, havi 300.000 forint körül mozog, így csak kevesen engedhetik meg maguknak.„Luxus” lift: 10 perc lejutni a földszintre
A gyufaszálházak magassága miatt két külön liftet is ki kell építeni, amelyek páros és páratlan emeleteken állnak meg. Reggelente a lakók akár 10 percet is eltöltenek pusztán azzal, hogy elérjenek a földszintre és munkába induljanak.A szakadék tovább nő
Annak ellenére, hogy a gyufaszálházak javítottak valamelyest a helyzeten, ez inkább a tehetősebb külföldieknek kedvez. A szegények közül csupán 10-20% tudott beköltözni ezekbe az államilag támogatott lakásokba. Az egyenlőtlenség növekedése folytatódik, és a koporsólakások maradnak a többség számára az egyetlen realitás.Te el tudnád képzelni ezt az életet?
A hongkongi lakhatási válság megdöbbentő példája annak, milyen mélyre süllyedhet az ember, ha a lakhatás luxussá válik. Miközben a város fényűző arcát mutatja a világnak, az ott élő emberek jelentős része nap mint nap pokoli körülmények között küzd a túlélésért.Gondolkodjunk el ezen, amikor saját lakhatási körülményeinket mérlegeljük – vajon mi meddig bírnánk ki egy ilyen életben?