Italok, hitek, hiedelmek
IGYATOK EBBŐL MINDNYÁJAN...
Italok és hitek. Vajon miként kapcsolódtak
össze az emberiség művelődéstörténetében?
Milyen jelentést tulajdonítanak a különféle
vallások a folyadékoknak a víztől a boron át,
mondjuk a pálma levéig? A Szentföldön három
fontos táplálék van. A mediterrán triász
a gabona, az olaj és a bor, amiről már
a zsoltároskönyv azt mondja, hogy megvidámítja
az ember szívét. A Biblia szerint Noé volt az,
aki a szőlőművelést föltalálta,
aztán pedig a bor hatását is megtapasztalta.
Török József egyháztörténész: csak egyfajta bort ihatnak: az isteni harag kábító kehely borát, amint Izaiásnál olvassuk. Tehát egyfajta súlyos fenyegetést is jelenthet a bor. Érthető, hogy sok rituális szokás is fűződik hozzá, hiszen a bortól való megtartóztatás visszautalhat arra az időre, amikor Izrael népe vándorolt a pusztában, de meg volt fosztva a bortól, miközben a vándorlás okozta szenvedések során a választott nép megtisztult, és méltóvá vált az Ígéret földjére. Amikor a későbbiekben a bortól való megtartóztatást egyesek gyakorolják, akkor a megtisztulás folyamatát vélik magukban előidézni. Az Ígéret földjén való letelepedés után egy kis törzs hű akart maradni a sok önmegtagadással, nélkülözéssel járó élethez, és továbbra sem fogyasztott bort. Jeremiás könyvében olvasunk róluk, ők voltak a rehabiták.
Az Újszövetségben a bor a messiási idők jelképe. Jézus kijelenti, hogy a személyében Isten és az emberiség között létrejött új szövetség olyan új bor, ami új tömlőkbe való, a régi tömlőket szétveti. Az új bor kifejezés ugyanakkor Jézusnál felidézi a végső, eszkatologikus lakomát, vagyis a célba érkezettség lakomáját, amit Isten országában fogyasztanak el a hívők. Ennek a másvilági lakomának a földi megjelenése az utolsó vacsorával kezdődik, mert Jézus az utolsó vacsora bora és a másnapi keresztáldozaton kiontott vére között azonosságot tesz. Az utolsó vacsorán a harmadik kehelynél ami valójában a zsidó húsvéti vacsorának a bora Jézus azt mondja a borra, hogy ez az én vérem . A keresztények ezért hiszik, hogy Isten országának az örömlakomáján abból az új borból kapnak majd, amit Jézus szolgál föl
Sokáig vörösbort használtak a mise liturgiájában. A vért akarták kifejezni a vörös színnel is. Csak a középkor vége felé kezdtek felhagyni a vörösbor használatával azon egyszerű és nagyon gyakorlati okból, hogy a vörösbor foltot hagyott a fehér oltárkendőn, kehelykendőn. A liturgia így a jelképnek egyik csodálatos dimenziójától fosztotta meg önmagát.
A keresztény vallás és a bor kapcsolatának érdekes példája a borszentelés.
Török József: Egy 1857-ben Pesten nyomtatott könyvet, amelyet a bakonysárkányi Nyári Ferenc plébános szerkesztett, a következőt olvashatjuk: Arisztodemos nevű pogány pap adott okot a bor áldására, ugyanis Jézus Isteni származásáról magának meggyőződést még nem szerezhetett, Jánosnak mérges poharat nyújtott e szavakkal: ha kiiszod ezt és nem fogsz meghalni tőle, én azonnal kereszténnyé leszek. Krisztusban bízván János megáldá a halálpoharat, kiüríti azt, és általa élete, sőt még egészsége is sértetlen maradt, amire a pogány pap meg is tért. Tehát egy ilyen ősi legendára, apokrif hagyományra megy vissza a Szent János-napi boráldás.
