Idézek - de honnan, miből? Csak NEM MAGYAR szerzőktől!!! - kérésre‎

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Csip - csirip ?

"Bocs, de bmi sok dolgom van... Már reagáltam volna." - "IGY MEGY EZ."
-----------------------------------------------------------------------

„…mára, alig kétszáz év alatt, szinte teljesen elpusztítottuk ennek az egykor egészséges bolygónak a létfenntartó rendszerét – főleg azzal, hogy termodinamikai dáridót rendeztünk az ásványi energiahordozókkal.”

„Az ember, a múlt és a jelen embere egyaránt elkúrta a bulit, ezért szívni fog.”

„Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a Névtelen Alkoholisták: egyik napról a másikra.”

„Ma már azonban tudom, hogy egérszarnyi esély sincs arra, hogy Amerika humánus és ésszerű legyen. A hatalom ugyanis megront minket, a totális hatalom pedig totálisan ront meg minket.”

„Abraham Lincoln a következőket mondta az elcsendesedett gettysburgi csatamezőről:
„Nem avathatjuk föl – nem szentelhetjük meg – nem szentelhetjük föl ezt a földet. Azok az élő és holt hősök, akik itt küzdöttek, már fölszentelték, sokkal jobban, mintsem hogy gyönge erőnkkel ahhoz bármit hozzátehetnénk, vagy belőle elvehetnénk.”

„Hol van Mark Twain és Abraham Lincoln most, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk?

„Az utolsó szavaim: „Nem szabadna kitenni egy állatot az Életnek. Még egy egeret sem.”

„Magyarországon ért véget a pályafutása, egy vidéki kórházban. Ott mondott le az emberiségről – azaz rólunk és a korunk információs tudásáról – és saját magáról. Egy nap a boncteremben fogott egy szikét, amivel épp egy holttestet vágott fel, és szándékosan beledöfte a tenyerébe. Hamarosan meghalt vérmérgezésben - természetesen tudta, hogy ez fog vele történni. A találgatóké volt minden hatalom. Ismét győztek. Igen, a bacilusok voltak. A találgatók viszont elárultak magukról még valamit, amit érdemes jól megjegyeznünk ma is. Valójában nem érdekli őket, hogy életeket mentsenek meg. Nekik csak az számít, hogy hallgassanak rájuk – miközben véget nem érően folytatják tudatlan találgatásaikat. Ha van számukra gyűlöletes dolog, akkor az a bölcs ember.”
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
A megfejtés majdnem lemaradt...

- íme a "vers" teljes terjedelmében, megoldás természetesen a google segítségével.

Benn, Gottfried: Monolog


Belet takony táplál, agyat hazugság –
nagy népek egy bohóc bolondjai,
mókázva, csillagokból és madárvonulásból
magyarázzák saját piszkukat! Izzó
s jeges országokból rabszolgák, egyre több
rabszolga, tetvekkel teli,
éhező, agyonhajszolt tömeg:
a próféta szakállává dagad
koszos, ótvaros serkedő szakálluk!

Ó, Nagy Sándor s az Olympia korcs
sarjai! Helleszpontuszra kacsintanak
s lefölözik Ázsiát! Felfuvalkodott
hólyagok! Előhad mögé bújt kegyencek:
bújnak, oda ne szúrjon valaki! Kegyencek:
jó hely kell meccsen s tárgyalóteremben!
Ha senki se bánt! Kéjencek! Csak rendjelek
libegő szalagja – ez minden álmuk:
bicegők fitymálják a stadiont,
görények tapossák a csillagfürt-mezőt,
azt hiszik, illata: saját szaguk,
mely ülepükből jön! – Pocakosok
kergetik a gazellát,
a szélsebes, gyönyörű állatot!
Itt minden mérték visszájára fordul:
tócsa vizsgál forrást, kukac a rőföt,
varangy az ibolya szájába köp
– Halleluja! – s hason csúszik a kavicson:
a békanyál lett a történelem
emlékoszlopa. És a ptolemaioszi körök:
csavargó-jelek. Patkány mondja, pestist
gyógyít. Gyilkosságot álszent dicsőit.
Spicliszájban a zsoltár fajtalanság.

S ez a föld mégis összesúg a holddal,
és májusünneppel övezi csipejét,
rózsát fakaszt, érleli a kalászt,
nem engedi, hogy a Vezuv kitörjön,
lúggá váljék a felhő, s lekaszálja
s felégesse ez állatfajzatot –
ó, e virágzó, gyümölcsérlelő föld
burjánzó gonoszság otthona lett,
e visszás mértékű fajzat agyának
penésze, hazugságcsapdája most!

S ha meghalunk? Mindent megoldatlan hagyunk,
veszélyben a képek és a világok
szakadékában éheznek az álmok –
Ha meg cselekszünk: a szégyent segítjük,
az aljasságot szolgáljuk, s előnyért,
kincsért, rangért, hírért orvul elejtjük
a magányt, az álmok utáni vágyat,
az arcok nagy titkait, míg a vég
– kábultan, mint pille, s közönyösen
mint a repeszdarab – közeledik,
s más értelmet hirdet nekünk.

Egy hang, egy húr, szinte kék szökkenés,
cikkant egy este át a parkon,
hol álltam épp: a dal,
pár odavetett hangjegy, csupán töredék,
s úgy megtöltötte a teret, az éjt,
a kertet látomásokkal, hogy újjá
teremtette a világot, s a lét
születésének gyászos és nemes
ömlésébe ágyazta be fejem.
Egy hang, egy húr csak –: a lét születése –
egy húr csak, és a mérték visszatért,
s mindent magába zárt: tettet s az álmot…

Skarlátvörös agyak s az elvetett
lázmagvakból kelt virágok közül
váljanak ki az ősanyag sós pácolói,
s csupán egymásnak kiáltsák oda:
„hajthatatlanul színt vallani”, „foggal
és körömmel” „élesen, mint a jég”:
A változás itt végetér! Most elrohad
ez állatfaj, s nagyon is égre bűzlik
a hullaszag – már erre húznak
a keselyűk, s a sólymok éhesek!


Hajnal Gábor fordítása
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Kurt Vonnegut (?) Nem merem idetenni ahun van, megvénültem, tarkó-nyakazás, na azért próbálok egy érdekeset egy szintén botrányos helyen:

Tegyük föl, nincs más, mint a méhkas:
vannak herék, vannak dolgozók és
királynők, és csak tárolni kell a mézet
(anyagiakat, bölcsességet, kultúrát)
a jövő nemzedéknek, ez a nemzedék pedig nem él soha
csak ha kirajzik az ifjúság napsugarában,
szárnyát próbálva avval, amit összehord,
és kóstolgatva, útban a mezőkről
a méhkasig, a gyönge zsákmányt.
Tegyük föl mindezt. Aztán tegyük föl azt, ami valóság.
Hogy az emberi természet nagyobb,
mint a méhkasban a természet szükséglete;
hogy hurcolni kell az élet terhét
a szellem serkentő fölöslegével együtt —
igen, és ezt megélni, mint egy isten,
hinni a halhatatlanságban, noha kételyek közt:
valahogy így kell csinálni.
Ha ettől se lesz büszke rád az Isten,
akkor az Isten nem egyéb, mint gravitáció,
vagy az álom az arany célállomás.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Masters, Edgar Lee: Spoon River Anthology - Davis Matlock [Magyar nyelvre fordítva]: A Spoon River-i holtak - Davis Matlock
------------------------------------

A város nem a felbukó napoknak
vízszínen sodródó csalétke már.
Az üvegpaloták csengése zordabb
tekintetedre. S úgy lóg ki a nyár
a kertekből, mint fejjel le, unottan,
legyilkolt bábok halmaza.
De a mélyben, vén csontvázvadonokban
akarat támad: mintha éjszaka
éber arzenálban az admirális
gályáit megduplázná hirtelen,
hogy a hajnalt kátrányszag töltse máris,
míg evezve torlódik a hajóraj,
mely most virradva lengő lobogókkal,
nagy széllel fut ki, fénylőn s vészesen.



KÁLNOKY LÁSZLÓ fordítása
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
RMR -bocsánat Rilke-: Késő ősz Velencében


Az eső Rahoonra oly lágyan hull ma,

hol sötét szeretőm

fekszik, bús hangja szólit, szólit újra,

ha a hold a tetőn.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Joyce, James: She Weeps over Rahoon [Magyar nyelvre fordítva]: A lány sírja Rahoon felett
--------------------------------------------

Némák vagytok-e, büszke kövek? No beszéljetek utcák!
Szóljatok, ó paloták! Genius, alszol-e még?
Mindennek van lelke, tudom, szentelt falaid közt,
Róma, csak énhozzám semmi, de semmi se szól.
Ó, a fülembe ki súg majd? Hol van az ablak, amelyben
látom az angyali lényt, azt, aki gyújtva üdít?
Még nem sejtem az útvonalat, hol, járva naponta,
tőle meg újra felé vesztem a drága időt?
Még romokat nézek most, templomokat, palotákat -
megfontolt, komoly úr osztja be útjait így.
Elmúlik ez, csak egyetlen templom érdekel aztán:
az avatottra csupán Ámor temploma vár.
Egy világ maga Róma, de a szerelem tüze nélkül
még a világ se világ, Róma se Róma nekem.

(Ford.: Vas István)
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Goethe - Római elégiák



Ahogy a virág hull, s ifjú öreggé lesz:
a maga idején borul virágba
minden erény és bölcsesség, az élet
minden lépcsője, s nem tarthat örökre.
A szív a lét minden hívó szavára
legyen kész, hogy búcsúzzék s újrakezdjen,
mert így tud majd csak más, újabb körökbe
belépni bánat nélkül, bátorsággal.
És olyan varázs él mind a kezdetekben,
Amely megvéd s élni segít szavával.
 

Evila

Őstag
Rádiós
Állandó Tag
Hermann Hasse: Lépcsők

A feladványom:

"Azóta egyre fürdök a roppant tengerek
Költészetében, melybe csillog csorog és béke
S nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek
Lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,"
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Arthur Rimbaud: A részeg hajó


"Ádám, hidd el, fel se ködlött
súlya a büntetésnek,
mikor a tiltott gyümölcsöt
faágáról letéptem.

Vakká tett a gőg hatalma,
s vétkem mégse bántam.
Bűnhődöm már - de az alma
íze most is a számban. "

 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Jevgenyij Vinokurov: Éva

?

Hallom, egy hadsereg most partraszáll,

A paripák robogva gázolnak a habokban,

Mögöttük hetykén, éjszín páncélban áll

Egy-egy hajtó, eldobva gyeplőt, csak korbácsuk

csattan.



Harci üvöltésük az éjbe bőgve

Dörgő röhejbe fullad, s én álmomban felnyögök.

De széttépik álmom éjét, mint a villám,

S hangjuk szívemre hullva mint üllőn cseng,

bong, dübög.



Jönnek, s nagy zöld hajuk rázzák győzelmesen,

Jönnek s üvöltve vágtatnak a part körül.

Igy elcsüggedtél, ó, balga szivem?

Kedves, kedves, kedves, mért hagytál íly

egyedül?
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Joyce , James - Kamarazene XXXVI
---------------------------------------

"Az embernek,mert célja nagy,
Hát kell a másik ember,
Csak szépen összefogva hat.
Sok víz hajtja a malmokat.
Sok cseppből áll a tenger."
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Johann Christoph Friedrich von Schiller


? ? ?


Hová tekint mondd, elboruló szemed?

Ez elveszett kort nyelvre tanítod-e?

Még mostan is? Kövesd a példám

és a jelennek is adj szekundát!
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Kraus, Karl: Öreg tanáromhoz
---------------------------------

"Magamban, lassan, gondolkodva járom
az elhagyott, a puszta, néma tájat,
s szemem vigyáz, hogy arra most ne járjak,
hol a homokban emberé a lábnyom.

Menekvésem csak ez; rejtőzni vágyom
az emberek elől, kik rám találnak,
mert arcom őrzi visszfényét a lángnak,
mely bennem ég, s jókedvem tűnni látom."



 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Francesco Petrarca (1304-1374)

Daloskönyv (1350)
Canzoniere (1350)

Magamban, lassan, gondolkodva járom
az elhagyott, a puszta, néma tájat,
s szemem vigyáz, hogy arra most ne járjak,
hol a homokban emberé a lábnyom.
(1-4. sor)
(Ford.: Szabolcsi Éva)

Solo e pensoso i piu deserti campi
vo mesurando a passi tardi e lenti,
e gli occhi porto per fuggire intenti
ove vestigio uman la rena stampi.
(1-4. sor)


? ? ?


Az asszony ifjú, vad, ő meg öreg,
reszketett mindig: jaj, most csalja meg.
Ostoba, nem tudta, mit mond Cato:
A hitványhoz hasonszőrű való.
Asszonyt szerezz hozzád illő korút,
ifjúság, vénség gyakran összerúg.
De aki már a csapdába esett,
cipelje gondját - mint más emberek.
 

huzsu52

Új tag
GEOFFREY CHAUCER: CANTERBURY MESÉK


Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az leszel, ami vagy.
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Johann Wolfgang Goethe

???


Imé megjön a nyár e perzselő vad három hónap

S mint a tavasz halott immár az ifjuságom

Az izzó Értelem évadja ez ó lángoló Nap

S én vágyom

Lesem a formát édes és előkelő

Az értelem csábítgat véle hogy kövessem

Mint mágnes a vasat magához vonz ma engem

Jön és a haja lebben

Csodás vörösesszőke nő
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Apollinaire - Egy szép vörösesszőkéhez

„Ímé ember vagyok megfontolt és okos / Már ismerem az életet s halált” – írja az úgy lengyel, hogy francia vagy az úgy francia, ahogy lengyel Apollinaire, 1918-ban, a háború után, a fejlövés után, a nagy versek és nagy izgalmak után, s a legnagyobb kaland előtt. "
---------------------------------------------

"Kikötjük magányos hajónk,
s örökké itt bolygunk tovább
kéz-kézben, hangunk súgva zsong
a réten át, a síkon át,
ezt súgja: elhagytuk a nyugtalanság honát,

miénk a legmélyebb magány,
tárt ágak sátra ránk hajol,
így lesz szerelmünk indián
csillag, tüzes szív-meteor,
s egy velünk a szárnycsapás fénye, az ár, ha forr."
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
William Butler Yeats - Az indián a kedveséhez

???

Hullámzik a hajad megint, ha sírok. Szemed égszinével

teríted szerelmünk asztalát: nyár s ősz között

nyoszolyául.

Italunk ki keverte? Se én, se te, valaki más se:

az üreset kortyoljuk, az utolsót.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag

Celan, Paul: A tőled-hozzám évek
---------------------------------

"VI.

A karmester lendíti a pálcát,
És ernyedten, szomorúan feltör a zene...

Eszembe jut gyermekkorom, az a nap
Amikor egy házacska körül, a kert fala tövében játszottam
Nekidobva a labdát a falnak, mely egyik oldalon
Surranó zöld kutya volt, s a másikon
Sárga zsokéjával szaladó kék ló...

Folytatódik a muzsika: lám csak, gyermekkoromban
A karmester s közöttem egyszerre ott a fehér fal,
Jön-megy a labda, egyszer zöld kutya,
Egyszer pedig kék ló sárga zsokéval...

Az egész színház, az én kis kertem, gyermekkorom
Ott van mindenütt, a labda száll és zenél,
Szomorú és borongós zene, sétál a kertben
Zöld kutyának öltözve, sárga zsokévá alakulva...
(Oly sebesen jár a labda közöttem és a zenészek közt...)

Nekihajítom hát gyermekkoromnak, és a labda
Átrepül a sárga zsokéval, zöld kutyával
És kék lóval játszó, lábamhoz zsugorodó
Színház fölött, átszáll a kiskert
Fala fölött... A zene labdákkal dobálja
A gyermekkorom... A kertfal a karmesteri pálca
Intéseiből, zöld kutyák, kék lovak
És sárga zsokék zagyva körforgásaiból készült...

Az egész színház zenéből való fehér fal,
Amelyen a gyermekkor utáni vágyakozásom nyomán
Zöld kutya fut, és kék ló sárga zsokéval...
Egyik oldalról a másikra, jobbról balra,
Onnan, ahol fák vannak, és az ágak közt,
A lombok mellett muzsikáló zenekarok,
Oda, hol labdák sorakoznak a boltban, ahol vásároltam,
És emlékeim közt mosolyog a boltos...

És, mint leomló fal, véget ér a zene,
A labda félbeszakadt álmaim lejtőjén gurul,
A kék ló hátáról az elsötétülő sárga zsoké-karmester
Köszönetet mond, letéve egy falhasadékba a pálcát,
Meghajol mosolyogva, fehér labdával a fején,
Fehér labdával, mely legurul, eltűnik a háta mögött..."

1914. március 8.

Kukorelly Endre fordítása

 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Fernando Pessoa - Rézsútos eső

???

Túl későn és mély titokba takartan

álmunk a legszebb kertbe vezetett.

Hóra várni olajfák közt akartam

s mandulafák közt tűrni a jeget.



De hogyan felejthetné el a pálma,

ha meleg lombgátját lerombolod,

levelét ködben hogyan is találja,

ha a vihar ruháját rádobod?



Értsd meg, álltál esőtől elfogódva,

hogy legyezőm adtam kezedbe már.

Becsuktad. És időd ott áll azóta,

hol elszálltam, mint költöző madár.


Hajnal Gábor fordítása
 
Oldal tetejére